Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-22 / 45. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Nagy Sándorral, a MEZŐGÉP igazgatójával a vezetésről Kinek címezzem levelemet? önnek, tanár úr? önnek, asszonyom, vagy önnek, tisztelt nagypapa? Esetleg nektek, kedves gyerekek, az V. a. osztályban? Maradjon mégis mellékes a megszólítás ... A tanár úr mélységes szomorúságával, közömbösségével, fáradtságával ma- gábaroskadva ült a katedrán. Idős ember lévén láthatóan letett már arról a szándékáról, hogy a rábízott növendékeket jobb belátásra bírja. Egyszerűen nem tudta megfékezni a harminc rakoncátlan lázadót. Be is vallotta, már régen nem kísérli meg a rend fenntartását, úgyis reménytelen. A gyerekek még neki sem köszönnek, egyre tiszteletlenebbek, neveletlenebbek. És felsóhajtott: bizonyára a városi iskolákban másképp van ... Bizonyára másképp? Sajnos, egyáltalán nem, s ennek a városi iskolákban tanító pedagógusok a megmondhatói. Szülői értekezleten mesélik: az egyik iskolában egy fiúcska körzőheggyel szürkálta a kislányok combját — napközis felügyelettel. Egy pedagógus mondja: van olyan gyereke, aki ha kedve van, időnként bele is rúg a tanár nénibe. Ismerősöm meséli: kislánya arról panaszkodik, hogy vele nem barátkoznak, mert csendes a természete, nem olyan erőszakos, mint amilyen mostanában divatos. Sokat tapasztalt nagypapa kérdezte a múltkor, megosztva velem aggodalmait: mi ez az új divat? Mi lesz a mi legújabb nemzedékünkből, ha a gyermekek körében az erőszak, az agresszivitás, mint elfogadott norma, helyet kap az értékek rendszerében? Mit lát például a múltkor? Három jól megtermett legény áll körül egy kis csenevészt az iskola kapujában, ütik, rugdossák, és talán komoly baja is esik, ha ő közbe nem avatkozik. A mozaikokból összeáll a kérdés: miért agresszívek gyermekeink? Miféle eszmények, példaképek lebegnek szemük előtt, kit szeretnének utánozni, kire szeretnének hasonlítani, miért verik egymást, miért kegyetlenek, miért tiszteletlenek, miért lelkesednek az erőszakért, miért támadnak a védtelenre, miért tördelik ki a zsenge fácskákat, kitől és mit tanulnak? Pszichológusok, szociológusok, tudósok véleménye szerint az alapmodell a család. A szülő magatartása az első minta, ezt utánozzák, sajátítják el a gyerekek, még akkor is, ha erre külön nem tanítják őket. A rendszeresen vert, vagy lelkileg megfélemlített gyermek sajnos sok pedagógusnak ismerőse. Az otthon — meleg fészek, a szülő-gyermek kapcsolat a legmeghittebb viszony, s ha ez sérül, a gyermek olyan lesz, mint a vadmadár. A második minta: a tanár. Feldúlt arcú anyuka meséli: gyermeke gyakran jön haza sírva az iskolából, mert a napközis nevelő a legválogatottabb eszközöket használja fel a „szigorú nevelés” érdekében: olykor nem engedi haza őket időben, büntetésként tovább maradnak, máskor még a testi fenyítéstől sem riad vissza. Nem minden iskolában van ez így, de baj, ha van ... A harmadik modell a környezet. "Az embernek különösen a gyermekkorban nélkülözhetetlen szüksége van a mozgásra. Lakótelepeinken a bezártság érzését nem tűrjük egyformán, s ez is kovásza lehet a „kitörés” vágyának. Vajon a film, a tévé mennyire ludas ebben a nevelési modellben? Sokan kifogásolják. hogy túl sok erőszakra nevelő, agresszivitásra tanító filmet sugároz a tévé. Erőszaktól terhes a világ körülöttünk. Mindezzel jobban kellene számolnunk, amikor a jövő nemzedék sorsáról gondoskodunk. Mert. most úgy tűnik: gyermekeinknek kevés követésre méltó eszményképet, példát, modellt adunk. Pedig a gyermek mindenre fogékony; a rosszra, jóra egyaránt. Hadd zárjam soraimat egy idézettel, amit egy V. a. osztályos gyermek dolgozatában olvastam, a megyeszékhely egyik nagy iskolájában. A címe: Milyennek látom az osztályközösséget? „A mi osztályunkban nincs közösség. A gyerekek csak azzal törődnek, mivel keseríthetik meg a másik életét. A mi osztályunkban a gyerekek nagyon agresszívek. De más osztályban is. Én azt szeretném, ha nem lennénk ilyenek, amikor felnőttek leszünk.” A Itt van ön előtt az újságcikk, pirossal w aláhúzva: „ ... Olyan gazdasági vezetőkre van szükség, akiket ötletesség, bátorság, rugalmasság jellemez, akik állandóan érdeklődnek az új iránt, kitekintenek a világra, jól tudnak szervezni, mozgósítani, megbecsülik és másokkal is megbecsülteik az anyagi értékeket, keményen dolgoznak, s ezt másoktól is megkövetelik ..Hogyan jellemezné a saját vezetői munkáját? — Aki ismer, tudja, soha nem voltam szerénytelen. Nem járok a fellegekben, nem úgy neveltek. Mindig megpróbáltam a realitások talaján állni. Engemet az első népi kollégiumi szemináriumban kezdtek el tanítani. Arra, hogy az embert szeretni kell, arra, hogy haragudjak a hibákra, — nem az emberekre, a hibákra! —, hogy kritikusan vizsgáljam a saját munkámat. Nagyon sok ilyen igazságot tanultam. Szeretni az újat, kezdeményezni, gondolkodni, elemezni, mindenki számára érthetően fogalmazni feladatokat. Ügy érzem, ezeket az igazságokat próbáltam eddig is az életem részévé tenni. A ön régi vezető, sok tapasztalattal. Volt w alkalma találkozni sikerrel, olykor kudarccal. Melyikből jutott ki több? — Miután elvégeztem az egyetemet, nyolc hónapra rá már igazgató voltam. Elég korán. Arra azért jó volt ez a korai kezdés, hogy sok mindent tanuljak. Gépállomásigazgatóként az aratásnál, a gépjavító vezetőjeként a gépek felújításánál, most pedig az igen precíz műveletekkel járó gyártásnál együtt nőttem fel a feladatokhoz az emberekkel. Esetenként lehetetlenre vállalkoztunk, roppant szűkös határidőket tűztünk ki, de sikerült. Én átéltem már, amikor dolgozóink valóban úgy is érezték, hogy amit a közösségért tesznek, azt magukért teszik, így sikerült például a szolnoki piaccsamo- kot három hónap alatt megteremteni. És hány hasonlót tudnék még mondani a velem együtt dolgozók kezdeményezőkészségéről! A Mennyire tartja szükségesnek az ötlc- w tességet? — Nélkülözhetetlennek tartom. Soha nem szégyelltem ötleteket kérni, s a jókból a legjobbat megvalósítani. A vállalat legjobb gyártmányai is ilyen ötletekből születtek. Émbereink ötlete nyomán korszerűsítettük a gyártmányszerkezetet, alakult a hatékonyság. Az újítások, a kis műszaki ötletek voltak az alapjai, hogy a kisdarálók gyártásával országos piacot nyertünk meg, de a p'ótkocsirész- egység gyártása, vagy a szerszámgépek felújítása is ezeknek köszönhető. Igaz, pénzbe került, de százszorosán megtérült. A Hogy lehet átállni gyorsan és hatékonyan egy bizonyos termék gyártásáról egy másikra, egy korszerűbbre? — Az élet tanított minket rá. Egy időben sertéstechnológiai berendezéseket gyártottunk, de miután néhány alapvető feltétellel nem rendelkeztünk, veszteségünk keletkezett. Tulajdonképpen kínlódtunk. Váltanunk kellett. így jöttek a szarvasmarhatartás gépei. A Hesston-cég alkalmazottai fejezték ki nemrégiben, hogy világszínvonal feletti a gépünk. Gyártása hosszú távon biztosított. Rugalmasság? Sikerült megértetni műszaki apparátusunkkal, hogy bármilyen külpiaci ajánlatkérés érkezik, arra nekünk rövid időn belül kell válaszolni. Az NSZK-beli Tiede pótkocsigyártók olyan kocsiplatót és alvázat kértek, amelyet Bécstől keletre eddig nem csináltak. 1979 júniusában érkezett az ajánlat, s a Tiede emberei nem hittek a szemüknek: nemcsak megterveztük, le is gyártottuk nyolcvan januárban. Fiatal, harminc év körüli mérnökökkel! Mindent tudó célgépeket hoztak össze a szerszámkészítők és a szerszámlakatosok. Nagyon jó szellemi tőke van felhalmozva vállalatunknál. Ezekkel élni kötelesség, de az is nagy élmény egy igazgató számára, hogy bármilyen nehéz témát van kivel megvalósítani. Tulajdonképpen itt tartunk a vezető iránti újabb követelménynél, a bátor kockázatvállalásnál. Nem kockázat-e sorozatban terméket váltani, s fiatalokra támaszkodni? — Bátornak lenni mindig kockázat, ahol mellé is lehet fogni. De nincs más út, vállalni kell. Bizonyos dolgokból telítődik a piac, helyette újat kell adni. Méghozzá gyorsan, mert elkéshetünk. Tipikus eset: az Industrial vállalatot is megkerestük: mivel bő- víthetnénk a vállalati exportot. Javasolták, hogy Indonéziának gyártsunk könnyűszerkezetes tanműhelyeket — kilencvenet — amelyeket a helyszínen csak fel kell állítani. Eddig ezzel soha nem foglalkoztunk. Vagy, vállaltuk a fejlődő országok sivatagos vidékeire szélmotorok kifejlesztését. Ezek egyaránt képesek szélenergiával áramot fejleszteni, vizet szivattyúzni. Bennünk is sok volt a kétely, mi lesz, ha nem sikerül? Magunkat is meg kellett győzni. 0 És ha nem használ a szép szó? — Akkor utasítást kell kiadni. Ennek is benne kell lenni a vezetői kelléktárban. (A fontos, hogy ma már működnek a kísérleti gépeink a Duna—Tisza közén.) De én azt is megtanultam, hogy egy vezetőnek tudnia kell a hibáit belátni, a téves döntést megváltoztatni. Attól nem kell tartani. A bátor kockázatvállalásból az utóbbi öt évben nem volt bajom. A Az is az ipari vezető munkája iránti w igény, hogy kitekintsen a világra, ön szerint meddig lehet ma előrelátni? — öt évre feltétlenül. Nyolcvanötig látni lehet, hogy például milyen mezőgazdasági gép iránt tartós, vagy csökkenő a világpiaci kereslet. Eddig mindenképpen világosan mutatja a prognózis, hogy bár a beruházási kedv mindenütt lanyhult, a szállítási igény megmarad. A mezőgazdasági termékeket ezután is négy keréken fogják szállítani. Ez jelzi szállítóberendezéseink piacát is. És bár fel kell készülnünk a belső konjunktúrára is, a versenyt álljuk. Hihetetlenül öldöklő a verseny a világpiacon, de mindinkább itthon is. Csak jó minőséggel és csak korszerű termékkel lehet megélni. Hogy érzékeltessem: egy szobányi felületű terméknél 0,5 milliméteres pontosságot követel meg a nyugatnémet partner! A cég képviselője éppen a napokban mondta: „Ha ilyet tud produkálni Nagy úr, máris megvan a szerződés”. Lejöhet, megnézheti: fel vagyunk készülve a gyártásra. A Mi szükséges ehhez a végtelenül precíz munkához? — Ember és ember. Plusz gép. Az ember, az megvan. A szabolcsi dolgozó képes a jó munkára. Negyvenkilencmillió forintos tőkés exportfejlesztő hitelt kaptunk, ebből veszünk automata gépeket és technológiai berendezéseket. A És egy ilyen nagy összegű hitel felvételének nincs rizikója? — Van és nem is kicsi. Szerződéseink a tőkés partner pénzügyi helyzetétől, piaci állapotától nem kis mértékben függnek. A múlt évben is volt rá példa, hogy csődbe megy az ügyfél. Ez tanulsággal járt a számunkra. Csak úgy lehet ez ellen védekezni, ha a tervtől többre szerződünk. A védekezés elsőrendű módja pedig a jó piaci munka, a határidő, a minőség, az olcsó ár. Ha ez nincs nálunk, találnak helyettünk mást. A önállónak tartja-e magát? Mennyire érződik ez a döntésekben? — Sókkal önállóbbnak, mint egy évvel ezelőtt. Beleértve a tervek készítését, a műszaki fejlesztés irányítását, a piaci tevékenységé: és'Scít minden mást. Ugyan a korábbi negatív hatások maradványai is jelen vannak még, de már nem ez a jellemző. A döntések elsősorban ma már a vállalat vezetésén múlnak. Egyértelműen jó az önállóság, amely egyúttal r. felelősséget is megnöveli? — Nincs az ember fölött semmiféle védőernyő, amit korábban az állam tartott az igazgatók feje fölé. Ez nem is baj, hiszen az egészséges kockázatvállalásnak ma már különleges tartalma van. Nem a kalandorkodásnak! Az ugyanis hamar kitűnik, a partnerek bizalma megrendül, a kalandor a piacon hamar elbukik. Sem gazdaságilag, sem műszakilag nem lehet kalandorkodni. De a bátrabb tevékenységnek minden esetben pénzben kifejezhető eredményei vannak. Ehhez viszont még nagyobb méretű önállóságra van szükség. Az irányító szerveknek mérlegelniük kell: ha bizonyos területeken nagy értékeket bíznak ránk, a kisebb dolgokban is adják meg azt a lehetőséget. A Ez azt jelenti, hogy semmilyen terüle- ^ ten sem igényli a központi segítséget? — Nem azt jelenti. Nagyon is igénylem. Népgazdasági régióban dolgozunk. A koncepcióra, jó irányelvekre nagy szükség van. Ezek nélkül hogy tudunk beállni a népgazdaság egészébe? De ugyanígy szükséges ismerni a népgazdaság szociálpolitikai, munkaerő- és bérgazdálkodási elképzeléseit is. Ezek a területek az iparpolitika szerves részei. A Pirossal húzta alá ezt a mondatot is: ^ „A szocialista gazdasági vezetők életének értelme, hite, meggyőződése a dolgozók sorsa.. — A vállalatvezető döntéseiben soha nem hagyhatja figyelmen kívül a dolgozók érdekeit, a célokat mindennap az emberekkel együtt kell megvalósítania. Nekem a dolgozók sorsát kell élnem. És egyáltalán nem mondok ezzel általános frázist: a dolgozók nagyon nagy része szereti a rendet, a fegyelmet. Azért soha nem haragudtak rám, 1981. február 22. Q ha fegyelmeztem és igazam volt. De ha csak tőlük követeltem és tőlem nem látnak kemény, fegyelmezett munkát, akkor az már más. Leegyszerűsítve: én annyi lazaságot engedek meg a dolgozóknak, amennyit magamnak, és fordítva. £ Szigorú vezetőnek ismerik? — Azt hiszem, igen. Soha nem tiltom meg a dolgozóktól, amit emberileg meg lehet engedni. De az is igaz, hogy a kollektíva egyedekből áll, s ha jól akarom ismerni a közösséget, meg kell ismernem az egyes embert. Ez hosszú és nagyon fáradságos munka. Ha azonban következetesen végigcsinálom, megjön a haszna. Engem valamikor egy munkással való szóváltás döbbentett rá, hogy nem lehet általában és durván beszélni, mert az ilyet vissza is lehet kapni. A Azt mondta, hogy a vezetői munkának is stílusának kell lennie. Milyennek fogalmazná meg a sajátját? — Demokratikusnak, amely az ember sze- retetén alapul. És a következetességen *a számonkérésben. Ezt tartom jónak. Mert ebben benne van a figyelem, az elismerés, de a szigorúság, az elmarasztalás lehetősége is. Persze az ember fejét soha nem haraptam le. Nálunk elbocsátás csak olyankor Volt, amikor az illető már végképp nem maradhatott a helyén. De ha úgy ítéltem meg, hogy nevelhető — és csak ritka esetben nem — módot adtam neki, hogy javítson. A Mit jelent a demokratizmus az ön gyakorlatában? — Hogy azokkal, akikkel nekem naponta dolgoznom kell — beleértve a társadalmi szervezetek vezetőit — mindig partnerként bántam, a véleményüket kikértem, ha másképp nem ment, kiprovokáltam. Azt szeretném elérni, hogy mindenki tudjon a maga szintjén javaslatot tenni, illetve dönteni. A Hogy másoktól kemény munkát követeljen, az az igazgatói széknél kezdődik? — Ott. Az én nyolc órám nem lehet hat óra. A munkaidő, a határidő itt mindenkinek egy. Nekem nem lehet lazítani, vagy elsik- lani egy lazaság felett. Itt az idő, a munka is pénzre megy, az itt lévő kétezerhatszáz ember és a jóval nagyobb közösség zsebére. A Aszerint mehet valaki előre, hogy mi- w lyen teljesítményt nyújt a vállalatnál? — Igen. A tudás, a képesség, a teljesítmény megbízható mérce. Aki a maximumot nyújtja, tudhatja: lehet belőle vezető. A vállalatvezetés 95 százaléka itt, így jutott felfelé. Behozhatom a következő öt év kádertervét, amelyben az utánpótlásnak nemcsak a második, de a harmadik vonala is ismert. A Nagy elvtárs közel egy éve a. párt megyei végrehajtó bizottságának tagja. Megválasztása után nem változott ön körül a légkör? — Huszonöt éve, hogy igazgató vagyok. Ez már olyan nagy idő, hogy kijelenthetem: ezt a munkakört hivatásnak tartom és azt is megfogalmazhatom: ha arra már nem tartom alkalmasnak magam, hogy a kor igényeinek megfelelően dolgozzak, legyek képes változtatni, akkor levonom a következtetést. És arról sem feledkezem meg, hogy ez a beosztás politikai munka a sűrűjéből. Nekem eddig is és ezután is elsőrendű dolgom azzal törődni, hogyan élnek, keresnek az emberek azzal párhuzamosan, hogy milyen értéket adnak az országnak. Tervezni több változatban, újabb és újabb variációkon törni a fejemet, ezt szeretem, nem az ütközésmentes életet. A jelen erre nagyon is alkalmas. Soha nem haragszom a mérges emberekre, sőt követelem a vitát. Ha rajtam múlott, mindig is ilyen típusú embereket választottam. Nem olyanokat, akik itt csendesek és hátulról mondanak nehéz dolgokat. A Negyedszázada igazgató. Melyik időszakot tartja könnyűnek, nehéznek? — Minden időben nehéz volt, de talán most a legnehezebb. Most többet kell az embernek a saját tudására, sokszor az ösztönére támaszkodni. A tervutasításos rendszerben megvolt a sarokszám. Ha raktárra termelt is az ember, de túlteljesített, megdicsérték. Ma az áruinkat el kell adni. Ha nem, tönkrement a fejlesztési alapunk, a bérünk, itthagynak az emberek. Hogy ne ez következzék be, ehhez kell vállalkozni, elemezni. 0 Köszönöm az interjút. Kopka János fVasärnapi^ llNTERJúJ
