Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-18 / 41. szám

1981. február 18. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Postabontás Emi néni Levelet kaptunk Nagy- kállóból, de sorolhatnánk, hogy Nagyhalászból, Ke- mecséről, Kisvárdáról, Nyíregyházáról, vagy ép­pen Mátészalkáról, me­lyekben egy-egy idős sze­mélyre hívták fel a fi­gyelmünket. A legutóbbi levél egy kis helységből érkezett. Emi néni mostoha sorsát ismerhettük meg belőle, ö tizennyolc évvel ezelőtt tartási szerződést kötött egy fiatal házaspárral, akik gondozták is szorga­lommal, de úgy látszik, az évek alatt belefáradtak a fiatalok, nem számítottak rá, hogy a néni 90 évig vagy még tovább is élni fog. Így a ház értékét megfizették az évek során az idős asszonyra fordított költségeik révén. Amikor a házaspár számolni kez­dett, s ez kiderült, gondol­tak egyet, s már nem is volt olyan fontos a szá­mukra az idős asszony, a háza úgyis az övék — gondolták. A szomszédok ezt tudták, s látták, nem tűrték az öreg asszonyt. Erről írtak szerkesztősé­günknek küldött levelük­ben. A jelzés hasznos volt, célba talált. A helyi tanács illetékesei megkeresésünk után, de már hamarabb is intézkedtek. Tavaly no­vembertől Emi nénihez naponta házi gondozó jár, aki ellátja tiszta ruhával, takarít, sőt még (önként) a saját főztjéből naponta kosztot is visz, és bevásá­rol. Emi néni sorsa felől nyugodtak vagyunk, de itt az újabb levél... „Az idős asszony a fiá­ra Íratta a házát, a lánya ezért rá sem néz. A fia, vagy inkább a menye sze- retete sem tartott sokáig, csak addig, míg a nevüket be nem jegyezték a telek­könyvbe. Azóta csak azt várják, mikor hunyja le szegény öregasszony a szemét. Nem törődnek ve­le. Segítsenek!” — hang­zik a levél. Tudjuk — szintén az együttérző szomszédok, is­merősök leveleiből — hogy van olyan szülő, akit 20 éve nem látogatott meg a gyermeke és állítja, hogy nem a szeretet hiá­nya, hanem a rendkívüli elfoglaltsága akadályozza meg abban, hogy néha egy-két órát szüleinek szánjon. Hivatkozik a ro­hanó életre, hogy az em­bernek nem mindig arra jut ideje, amire szeret­né... No de húsz év alatt sem? A magukra hagyott öre­gek aztán élnek, ahogy tudnak. Ismerünk olyan idős embert, aki csupán azért dolgozik, mert a tétlenség a halála lenne. Egy dol­gos élet záróakkordja se lehet más, mint a munka. Teljen tehát kedvük ben­ne, de mégse hagyjuk őket teljesen magukra. Ne fe­ledkezzünk meg róluk, s ne várjuk meg a segítsé­gükre siető jelzést. Soltész Ágnes PÉLDÁS MAGATARTÁS Február 12-én éjszaka egy órakor zörgettek ablakunkon. Az egyik közeli — Szabolcs utcai — bérházban lakó nyugdíjas rendőrszázados volt, aki sietve jött, hogy a teraszunkon keletkezett tűz­re felhívja a figyelmünket. Amint elmondta, álmatlan­ságában az ablakon kinézett, s onnan éppen az udvarunk­ra lát, és így vette észre az egyre magasabbra csapó lángnyelveket. Segítségével sikerült a tűz tovaterjedését megakadályoznunk, melyből nagyobb baj is lehetett volna, mert a lángot kapott ajtó mö­götti helyiségben egy gázpa­lack is volt. Ezúton is kö­szönjük a nyugdíjas személy segítségét és rendkívüli fi­gyelmességét önzetlen tettét, hogy fáradtságot vett az éj­szakában és eljött, hogy a tűz továbbterjedését megakadá­lyozzuk. Trembácz László és családja Nyíregyháza, Vörösmarty utca 3. KÖSZÖNET Február 14-én reggel a Tol­di utcai ABC-ben vásároltam. Utána még több helyen is megfordultam, amikor ész­revettem, hogy nincs meg a pénztárcám. Fogalmam sem volt, hol hagyhattam, hol veszthettem el. Az ilyenkor a legcélszerűbb megoldást választottam: végigjártam azokat a helyeket, ahol az említett reggelen jártam. így vezetett vissza az utam a Toldi utcai ABC-be, ahol nem is kellett különösebben bizonyítanom, hogy az e havi ebédjegyekkel, és egy bizo­nyos pénzösszeggel teli pénz­tárca az enyém, tehát gyor­san visszakaptam. Közben megtudtam azt is, hogy akadt volna gazdája már a pénz­tárcának, de a figyelmes pénztáros — aki ezúttal nem a bejárati, hanem a túlsó ol­dalon lévő pénztárgépnél dol­gozott — vigyázott arra, hogy a talált pénztárca jogos tu­lajdonosához kerüljön visz- sza. Köszönöm figyelmessé­gét, segítőszándékát. ­Fekete Sándorné Nyíregyháza, Árpád utca 37. szám alatti lakos MEGTAGADTÁK AZ ÜVEGVISSZAVÁLTÁST Mindenki által ismert ren­delet szól az üvegvisszaváltás szabályairól. A megtartása körül azonban még mindig vannak hiányosságok. Erről én is meggyőződtem. Febru­ár 10-én egy literes üdítő ita­los üveget akartam visszavál­tani az élelmiszer kiskereske­delmi vállalat 31-es számú boltjában. Megtagadták, nem vették vissza az üveget, mondván: nincs rekeszük, helyük az üvegek számára. Érdekes módon az esetek olykor egybeesnek. Ismerő­söm ezen a napon — szintén ennek a vállalatnak a 6-os számú boltjába küldött uno­kájával néhány üveget. Eb­ben az üzletben is hasonló okokra hivatkozva tagadták meg az üvegvisszaváltást. Mindezt jogtalanul tették mert ugyan mit tartozik az a vásárlóra, hogy hová teszik az üveget, de tartsák be a szabályt, vegyék vissza az üvegeket. Esetenként lehetsé­ges, hogy valaki abból a pénzből szeretne vásárolni, ettől a lehetőségtől is meg­fosztják. Homicskó Győzőné Nyíregyháza, Petőfi utca 4. szám alatti lakos KUKA HELYETT — Még nem késtem le azt a „guruló kukát!...” (Kiss Ernő rajza) Hónapok óta árválkodik Nyíregyházán, a Derkovics utca elején egy roncs autó­karosszéria Meglehet, hogy szépen hasonlít egy szemét- szállító konténerre — a járó­kelők időnként kukaedény­nek is nézik —, azonban a megoldás mégis az lenne, ha elszállítanák a roncstelepre, s nem az utcaképet csúfíta­nák vele. Nagy János' Nyíregyháza, Rózsa Ferenc utca IGAZOLÁS Alulírott igazolom, hogy mindazok, akiknek 12-én dél­előtt Nyíregyházán fontos, hivatalos dolguk volt és a Nyírbéltekről 6 óra 45 perc­kor induló autóbusszal akar­ták elérni a nyíregyházi vo­natot, azért késtek, mert az autóbusz késett. A fentiekben persze semmi rendkívüli nincs. Tél van, köd volt, a buszokkal különben is előfor­dulhat ilyen. Ami viszont nem tetszett: akadt utas, aki a nyírbátori végállomáson igazolást kért volna a késés­ről. A bérletpénztárban dol­gozó hölgy (még csak nem is kedvesen) közölte, hogy őt a késés nem érdekli, mert a nyírábrányi busz nem ezé a Voláné, hanem a másik Vo­láné, hogy különben is, iga­zolást a kalauz is adhatott volna. A kérés, a magyaráz­kodás, az utasításra való hi­vatkozással eltelt jó néhány perc, hiszen a szegény utas nehezen értette meg, hogy az a busz, amivel ő jött, nem is busz, hanem másik busz. Tu­dom, hogy a szabály az sza­bály, elhiszem, hogy az uta­sítás betű szerint betartatott, de ennyi idő alatt húsz iga­zolás is elkészülhetett volna. Lehet, hogy az a fránya sza­bály a rossz? Ha így van, akkor tröszti szinten, esetleg a közlekedési miniszter jó­váhagyásával, változtatni le­hetne rajta. Az utasokért, hogy ne mi írjunk nekik iga­zolást. B. G. KILÁTÁS Apróságnak tűnik, amit szóváteszek,, jje esetleg má­sok biztonsága függ tőle. Több hónappal ezelőtt a Vasvári Pál és Stadion utca sarkán egy pvc-fóliával leta­kart bódészerű alkotmányt helyeztek el, aminek már senki sem tudja a rendelte­tését. Arra viszont „jó”, hogy gátolja az utcán a kilátást, ha a Stadion út felől az autósok ki akarnak fordulni. Ezért jobb lenne, ha végre elbon­tanák, akik odatették. Komáromi Zsolt Nyíregyháza, Stadion utca Szerkesztői üzenetek Lelec Tibor nyíregyházi, Andrási Miklósné győrte- leki, Budaházi Imre nagy­halászi, Kovács József ibrányi, Szabó László nyíregyházi, Szeműn Lász- lóné kislétai, Joó Béla új- kenézi, Illyés Miklósné fü- lesdi, Orosz Lajosné ara­nyosapáti, Labbancz Jó­zsef ófehértói, Kovács Jó­zsefné nyíregyházi, Tóth István mátészalkai, B. Nagy Ferencné szabolcs- veresmarti, Osváth János csengeri, Szatmári Sándor­né nyírbogáti, Peréb Ibo­lya mátészalkai olvasóink­nak levélben válaszoltunk. Dr. Bornemissza József- né nyíregyházi, Kovács András nyíregyházi, özv. Beke Béláné demecseri, Tutkovics Imréné bátorli­geti, Kovács Pál anarcsi, Papp Istvánná nyíregyhá­zi, Balogh György raka- mazi, özv. Bajnai Áronná szamossályi, Farkas József nyíregyházi, Kiss Miklósné vajai, Bartha Gábor nyír- madai, Oláh Péterné nyír­egyházi, Deme János nyír­egyházi, Demjén István kemecsei, Oláh Mihály nyíregyházi, Repka And- rásné nyíregyházi, Fekete István nyíregyházi, Kop- jári Istvánná nyíregyházi, Kiss Menyhértné ibrányi, Sárkány Józsefné nyíregy­házi, Ember János ara­nyosapáti, Bulyáki Bálint- né győrteleki, Levotka Bé­láné erdőbényei, Mészáros Ferencné záhonyi és Szendrei József nyíregy­házi lakosok ügyében az illetékesek segítségét kér­tük. Szűcs Gyula olcsvai és Kapitor József szamosta- tárfalvi olvasóink kedves köszönő sorait megkaptuk, örülünk, hogy segíthet­tünk. Gáspár Sándor tiszate­leki lakost a nyíregyházi társadalombiztosítási igaz­gatóság többek közt arról is tájékoztatta, hogy az 1981. január 1-én életbe lépett rendelkezésnek megfelelően mindazok, akik 1981. január elsejét követően üzemi balesetet szenvedtek, 100 százalékos segélyben részesülnek. Otmay László nyíregy­házi lakos észrevétele jo­gos volt. A Volán 5. sz. Vállalat intézkedett: az említett autóbuszt — amely működés közben a levegőt szennyezte — megjavították. Vass Józsefné kótaji ol­vasónk ügyében a nyug­díjfolyósító igazgatóság in­tézkedett, a reklamált csa­ládi pótlék megállapításé val kapcsolatosan. MELYIK AZ IGAZI Ügy általában mindenki (?) tudja lakóhelyének legfonto­sabb telefonszámait, a mentő­két, tűzoltókét és a rendőr­ségét. Legalábbis ebben a naív hitben éltem eddig. Má­tészalkán találomra tíz fel­nőtt embert kértem meg; so­rolja fel a telefonok hívószá­mait. Pontosan senki sem tudta. Ügy látszik a Hotel Szatmárban is így vannak. A portán lévő kis táblán, s bent az étteremben is fel vannak tüntetve a rendőrség, a men­tők, s a tűzoltóság telefonszá­mai; csakhogy a telefon- könyvben szereplő, pontos számoktól mindegyik' -eltér, vagyis pontatlanok. De va­jon kinek melyik az igazi hí­vószáma? Találóskérdésnek szánták? Nyéki Károly Mátészalkáról Áthelyezés Ideiglenes munkakörbe A TŰLÖRA ELRENDELÉSÉRŐL. A BESOROLÁSI BÉRRŐL. Varga Mihályné nyíregyházi olvasónk tizenfiat év után munkahelyet változtatott. Az új munkahelyén mint dajka dolgozik, besorolási bére 1800,— Ft, amit alacsonynak tart. Béremelési kérelmét a munkáltató azzal utasította el, hogy magasabb bért nem tud adni, mert a korábbi munkaviszonyát nem veheti figyelembe. A dajkákat munkaviszonyban töltött időtől függetle­nül kell besorolni. Bértételük 1500,— Ft-tól 3000,— Ft-ig terjed. E munkakörre vonatkozó bérforma szerint azon­ban minden ténylegesen munkaviszonyban töltött három év után a munkabérét 100,— Ft-tal kötelezően emelni kell. Amennyiben olvasónk munkaviszonyának kezdete 1964. év, úgy a munkabérét 100,— Ft-tal 1982-ben meg kell emelni. Ebből azonban nem következik, hogy ettől koráb­ban nem részesülhet béremelésben. Márton Andrást és öt társát a munkáltató megrendelés hiányában ideiglenesen más munkakörbe helyezte át. Az intézkedést azért sérelmezik, mert — mint írják — az új munkakörükben havi 600—800,— Ft-tal kevesebbet keres­nek. A munkáltató — ha a jogszabály nem tiltja — kö­telezheti a munkavállalót más munkakörben, más mun­kahelyen, illetve más munkáltatónál való munkavégzésre. Más munkakörben való munkavégzés esetén a dolgozót az új munkakörnek megfelelő munkabér illeti meg, ami azon­ban nem lehet kevesebb, mint az eredeti munkakörében elért átlagkeresete. Amennyiben olvasóink ettől keveseb­bet keresnek, kérelmükkel forduljanak a vállalati munka­ügyi döntőbizottsághoz. Ehhez a jogsegélyszolgálattól kér­jenek segítséget. Rubi János nagyhalászi olvasónk munkahelyén írásbeli figyelmeztetésben részesült, egyidejűleg egy hónapra meg­vonták tőle az étkezési és útiköltség-térítést, továbbá a munkaruha-juttatást. A munkaügyi döntőbizottság kérel­mének részben helyt adott, az írásbeli figyelmeztetést ha­tályában fenntartotta. Emiatt olvasónk november 7-én ju­talomban nem részesült, amit sérelmesnek tart. írásbeli figyelmeztetéssel megrovás és szigorú megrovás fegyelmi büntetéssel kedvezmények és juttatások, vala­mint év végi részesedés megvonását vagy csökkentését együttesen kiszabni nem lehet. Tehát olvasónkat az év vé­gi részesedés ettől függetlenül megilleti. A munkáltató az átlagosnál jobb munkát végző és példamutató magatartást tanúsító dolgozót jutalomban részesítheti. Tehát a jutalom nem járandóság. Az írásbeli figyelmeztetéssel nem lenne összeegyeztethető a jutalomban részesítés. Kerényi Hedviget és négy társát — kisvárdai lakosokat — a munkáltatója rendszeresen túlóráztatja. Előfordul, hogy szabad szombatot egy hónapig sem vehetnek igény­be. Igen gyakran a túlórát a munkaidő végén szóban ren­delik el. A rendszeres túlóráztatást ,és az elrendelés mód­ját kifogásolják, mert mint levelükben írják, ketten még . fiatalkorúak. Tavaly például a szóban elrendelt túlmunkát egyéni elfoglaltságuk miatt nem teljesítették, amit a mun­káltatóval előre közöltek. Ezt követően felszólították őket a munkaviszonyuk felmondással való megszüntetésére, mert ellenkező esetben fegyelmivel bocsátják el őket. Le­vélíróink ezt az intézkedést sérelmesnek tartják. A munkaidő két részből tevődik össze — rendes és rendkívüli munkaidőből. A dolgozó rendkívüli esetben munkaidőn felül is köteles munkát végezni. Túlmunkát olyan mértékben szabad elrendelni, hogy a dolgozó egész­ségét, és testi épségét ne veszélyeztesse, illetőleg személyi és családi körülményeire aránytalan terhet ne jelentsen. 16 éven aluli fiatalkorú részére túlmunkát és készenlétet elrendelni nem szabad. A túlmunka és készenlét elrende­lésének feltételeit és további korlátáit, valamint az elren­delés módját kollektív szerződés szabályozza. Ezek meg­sértése munkajogi szabálysértésnek minősül, ami 3000,— Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható. A munkáltató tehát mindezek figyelembe vétele mellett rendelhet el túlmun­kát. Az elrendelés ellenére nem teljesített túlmunkát fe­gyelmi vétségnek kell minősíteni. A fegyelmi büntetés a nevelés egyik eszköze, amit a munkáltató rendeltetésszerű­en köteles alkalmazni. Helytelenül járt el a munkáltató akkor, amikor a dolgozókat munkaviszonyuk felmondás­sal való megszüntetésére szólította fel. Kovács István vásárosnaményi olvasónk érdeklődik, hogy egy háromgyermekes anyát hány nap pótszabadság illeti meg? Az Mt. V. 47. paragrafus (2) bekezdése sze­rint a dolgozó anyának három gyermeke után évi két nap pótszabadság jár. A pótszabadságra jogosultság szempont­jából az általa gondozott 18 éven aluli és munkaviszony­ban nem álló gyermeket kell figyelembe venni. Ezen túl­menően a 17/1979. (XII. 1.) MüM. sz. rendelet 50. paragra­fus (1) értelmében három gyermek után kilenc fizetett sza­badnap jár. A fizetett szabadnapok először a gyermekszü­letésének évében, utoljára pedig abban az évben jár, ami­kor a 14. életévét betölti. A dolgozó anya tehát megalapo­zottan kéri a tizenegy napot, csupán a jogcímeket nem ismeri. Nagy Mihály, SZMT politikai főmunkatárs

Next

/
Thumbnails
Contents