Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-17 / 40. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. február 17. Kommentár Herceg az idő sodrában Gustáv Husáknak, Cseh- Gustáv Húsúknak, Csehszlo- szlovákia Kommunista Pártja vákia Kommunista Pártja KB Központi Bizottsága főtitká- főtitkárának, köztársasági el- rának, köztársasági elnöknek nőknek meghívására vasár- a meghívására vasárnap rö- nap Prágában folytatott tár- vid baráti látogatásra Prágá- gyalásokat Stanislav Kania, a ba érkezett Stanislaw Kania, Lengyel Egyesült Munkás- a Lengyel Egyesült Munkás- párt KB első titkára, (balra) párt Központi Bizottságának (Kelet-Magyarország telefo- első titkára. tó). A prágai várban megtartott baráti tárgyalásokon a két kenységéről, valarnint a testvérpárt vezetői tájékoz- CSKP és a LEMP előtt a je- tatták egymást országaik len időszakban álló legfonto- helyzetéről és pártjaik tévé- sabb feladatokról. Hírek röviden Norodon Szihanuk herceg neve ismét feltűnt a világpo­litikai porondon — és a vi­lágsajtó hasábjain —, még­hozzá alighanem az eddigi legveszélyesebb összefüggés­ben. A kövérkés, franciás ele­ganciával öltözött férfiúról már eddig is sokat és sokfé­lét hallottunk. Volt — királyi család sarjaként, öröklési jo­gon — Kambodzsa uralkodó­ja. aztán, afféle felvilágosult gesztusként lemondott erről a címről és „egyszerű” államfő­ket vezette Kambodzsát, egy i^e'g valóban a pozitív sem­legesség ösvényén. Csakhogy az indokínai há- b<-»-ú idején az amerikaiaknak stratégiai okokból egész Kambodzsa kellett, területes­ti'1 kormányostul, mindenfé­le el nem kötelezettség nél­kül. A „nagykönyvben” meg­írt, klasszikus CIA-puccs nyomán hatalomra jutott Phnom Penhben, a főváros­ban egy amerikabarát gene­rális, bizonyos Lón Nol — és az addig ázsiai viszonylatban kifejezetten jómódú, kellemes kis ország számára megkez­dődött a pokolba torkolló ha­nyatlás szomorú szakasza. A puccsal Kambodzsára az Apokalipszis valamennyi lo­vagjának kíséretében rázú­dult a háború. Ami ezután következett — Pol Poték rémuralma és a vietnami segítséggel harcoló népi mozgalom győzelme, majd az azt követő nehéz, de eredményes talpraállás —, az közismert. Kambodzsa népé­nek hosszú idő után most is­mét reménye van arra, hogy újra teljes értékű, emberhez méltó életet éljen. És egy ilyen pillanatban, nem akármilyen vonatkozás­ban került szóba Szihanuk neve. Nem kevesebbről van szó, mint egy olyan politikai és katonai kambodzsai front megteremtéséről, amely a herceg formális, de Peking, Washington és az Asean- fővárosok igazi vezetésével az eddiginél is veszélyesebb tűzfészket kíván állandósíta­ni egy nagyon neuralgikus térségben, egy nagyon sokat szenvedett nép földjén. H. E. RAKÉTAMERÉNYLET PÁRIZSBAN Rakétamerényletet követtek el hétfőn hajnalban a Jeme­ni Népi Demokratikus Köz­társaság párizsi nagykövetsé­ge ellen. A szomszédos épü­let udvaráról időzítéssel in­dított két rakéta jelentős anyagi kárt okozott, de — a kora hajnali időpont miatt — szerencsére senki sem sérült meg. A francia rendőrség eddig csak annyit közölt, hogy a támadás nyilvánvalóan „gya­korlott szakértők” műve és nem bocsátkozott találgatá­sokba a merénylet célját és elkövetőit illetően. A körül­mények azonban arra utal­nak, hogy gondosan elterve­zett arabellenes provokáció­ról van szó. KREISKY VÉLEMÉNYE BEGINRÖL „Begin nem az az ember, akivel együtt lehetne halad­ni a béke útján” — mondot­ta a MEN A hírügynökségnek adott nyilatkozatában Bruno Kreisky. A négynapos hivatalos lá­togatáson Egyiptomban tar­tózkodó osztrák szövetségi kancellár reményét fejezte ki, hogy Izraelben olyan új kor­mány kerül hatalomra, amelynek elnöke „őszintébb lesz és képes lesz pozitívan hozzájárulni a békefolyamat­hoz”. Kreisky feltételezése szerint az Izraeli Munkapárt, ha hatalomra jutna „egészen más” politikát követne, mint a jelenlegi kormány. LÁZÁR GYÖRGY BULGÁRIAI LÁTOGATÁSÁNAK SAJTÓVISSZHANGJA A bolgár sajtó változatla­nul nagy terjedelemben fog­lalkozik Lázár György pén­teken befejeződött bulgáriai hivatalos, baráti látogatásá­nak eredményeivel. A vasár­napi szófiai lapok teljes ter­jedelemben közölték a láto­gatásról kiadott közleményt és beszámoltak a magyaror­szági sajtóvisszhangról. „Gyümölcsöző párbeszéd” című kommentárjában Vla­dimir Prodanov a Rabotni- cseszko Delo, a BKP KB lap­ja vasárnapi számában rá­mutat, hogy Lázár György és Sztanko Todorov tárgyalása­in hangsúlyozták: a két test­vérpárt és testvéri ország együttműködése a marxiz­mus—leninizmus és a szocia­lista internacionalizmus szi­lárd egységén alapul. A kommentátor kiemeli, hogy a két ország sokoldalú együttműködésének örvende­tes eredményei nem jelentik a felső határt. 1. „Végre viszontláthattam: Marilyn Monro-et, a szexistennőt, az ötvenes és hatvanas évek amerikai nőideálját. Egyedül ült a sátorban a nevadai sivatag egyik kiszáradt sós tavának a szélén. Arra várt, hogy a „Kallódó emberek” című "film néhány drámai jelenetét leforgassák az öreg hollywoodi harcossal, Clarke Gable-el: vad lovak befogását lasszóval és gumikarikával. Tűzött a nap. Marilyn Monroe mellett óri­ási vödör állt, tele jéggel és pezsgősüvegek­kel. Egyik üveget a másik után itta ki. Senki nem merte megszólítani. Iszonyú volt a csönd. Marilyn Monroe a semmibe meredt. Azt mondták, tíz nappal ezelőtt fejezett be Los Angelesben egy narkománia elleni elvo­nókúrát. Most már csak ivott ebben a gyil­kos forróságban és magányban. „Soha nem fogom elfelejteni ezt a képet...” Így ábrázolja Marilyn Monroe-val való egyik találkozását Manfred L. Kreiner, aki éveken keresztül volt a Quick amerikai tu­dósítója. Amerikában gyakran tesznek meg embe­reket félistennek. Pénzzel, dicsőséggel, lár­mával és luxussal vonják el a kiválasztott embereket a realizmus talajáról. Elemi erő­vel fejeződik ki itt egy mélyen gyökerező vágy: tanácstalanságukban és egzisztencia­féltésükben a tömegek eszményképeket al­kotnak maguknak, amelyekben a szerencsé­ről, a szabadságról és a sikerről alkotott kö­zös álmaikat látják beteljesedni. Nem vélet­len, hogy az amerikai felfogás a karrier ér­dekében folytatott hajszát meghatározó alap­elvvé tette. Majd ezeket a vágyképeket kény­szerűen szétzúzzák. Az ép világ, a szerencse, melyet mindenki kíván, de maga soha nem érhet el, nem engedi meg a létüket... Ez pusztító erejű Amerikában. Kreiner olyan jelenetekre emlékszik, ame­lyek éppen ma fontosak —, amikor az egész világ John Lennon meggyilkolásáról beszél: Miért öli meg Amerika a bálványait? Monroe akkoriban, 1961-ben már annyira kimerült volt attól a szereptől, amit játsza­nia kellett, hogy a forgatás alatt figyelmet­lenül leejtette a lepedőt, amivel meztelen testét fedte be. Mindegy, mi történik a tes­temmel, mi történik velem — ezt akarta je­lenteni ... Senki nem vihogott. Mindenki megértette. Marilyn Monroe ekkor 35 éves. Olyan fil­mek vannak már mögötte, mint a „Hogyan szerezzünk egy millió dollárt?”, „Nincs visz- szatérés” és a „Van aki forrón szereti”. Ekkor már harmadik házassága Arthur Millerrel, a repülőgépész Doughertyvel és a baseballsztár Di Maggióval való kapcsolata után szintén tönkrement. (Következik: Soha nem leszek ilyen öreg) Tótli Károly riportsorozata a Kelet-Hagyarországnak Ahol a Nap felkel Aranyat rejtő hegyek és az aranyrögök — mellet­tük a gyufásdoboz. (Zoltai Károly felv.) 15 ezer kilométer szovjet Távol-Keleten (1.) Nem vezettem naplót. Így hát most jegyzeteimet, notesziapjaimat forgatom, a magnófelvételeket hallga­tom, újra átböngészem azoknak a napoknak a percre beosztott program­ját, hogy beszámolhassak a szovjet Távol-Keleten tett 19 napos utazásunkról. Hogyan is kezdődött? Azon a januári estén ké­sőre járt már, amikor a moszkvai tudósítói irodá­ban megszólalt a telefon. A külügyminisztérium mun­katársa jelentkezett. A né­hány év tapasztalatából tu­dom, hogy ha ilyenkor tele­fonál, fontos mondanivalója van. — Tudunk most találkoz­ni? — kérdezi. — Ha szükségét látod, hogyne. — Akkor ülj kocsiba, jöj­jön az operatőr is és egy óra múlva találkozunk a Csehszlovák Televízió szer­kesztőségében. — Rendben, indulunk. Mi lehet ez a fontos do­log? — latolgatjuk Zoltai kollégámmal, de nincs idő a töprengésre, kocsibá vág­juk magunkat, és harminc- perces autózás után az iro­da vezetőjének szobájában vagyunk. Ott van már ven­déglátónk is, meg néhány más kolléga. A külügy munkatársa a térkép előtt áll és mutatja a négy nap múlva kezdődő utazás út­vonalát, mondja a progra­mot. Magadán, Anadir, Bilibi- nó, Kolima, Habarovszk, Nahodka és a témák: rén­szarvas pásztorok, atomerő­mű, vízi erőmű, tengeri ha­józás. összenézünk: remek program, legalább tizenöt­ezer kilométer, indulás négy nap múlva. Hajnali fél hármat mutat az óra, amikor az IL—62-es óriásgép fedélzetén bekap­csoljuk a biztonsági öveket. Felbőgnek a hajtóművek, gurulás, majd a levegőbe emelkedik a gép. A távol­ság csaknem hétezer kilo­méter Magadánig, a repülé­si idő hét óra. Ott, az Ohotszki-tenger partján 10 órával korábban kezdődik a nap, mint Ma­gyarországon. Hazagondo­lunk, meg arra, hogy éle­tünk legrövidebb napja lesz ez. Körbeadjuk a barackpá­linkás üveget, sorban meg­húzzák a többiek is. Bol­gár, lengyel, cseh, finn, francia, német újságírók, tévések a társak. Jól isme­rem valamennyit, idestova négy éve együtt járjuk ezt a hatalmas országot, a déli köztársaságokat, Szibériát, a balti államokat, sőt az Észa­ki-sarkon is megfordultunk együtt, az egyik sodródó jégszigetre települt kutató­állomáson. összeszokott csa­pat. Ismerjük már egymás rigolyáit, tiszteletben tart­juk a másik munkamódsze­rét és a másik bánatát is. T. a bolgár most nagyon hall­gatag, a sarkkörön túli éj­szakába bámul, s tudom, hogy egy éve meghalt fele­ségére gondol, meg a két gyerekre, akiket a szülők nevelnek. Vagy ott vám W., a lengyel, aki most élénk eszmecserét folytat F-el, a magyarral országa sorsáról, majd hirtelen vált és lányá­ról beszél, akit 18 évesen vitt el az infarktus. Üjabb kínálás, de ez mór bolgár konyak, Tamara a stewardess rosszallón néz ránk, miközben tálalja a vacsorát Hajnali derengés az abla­kon túl, a horizonton vörös fényben úszik a nap, amely két órán keresztül útitár­sunk, aztán újra éjszaka. Este hét óra van Maga­dánban, amikor landol a gép. Mínusz 30 fok és 54 ki­lométeres utazás a szállodá­ig. Közben elmondják, hogy most már igencsak közel van Moszkva, mert ez hét­órás út igazán csekélység. Egy hónapja készült _ el ugyanis az új repülőtér, amely már alkalmas az IL—62-es típusú gépek fo­gadására is. Korábban 12 óra volt az út, kraszno- jarszki leszállással. Szerencsés időben érkez­tünk, estére, így nagyon rö­vid idő alatt akklimatizá- lódni tudunk. Reggel már az itt élők életritmusát vesszük fel. Kilenc órakor sajtókon­ferenciára hív a program. A megyei pártbizottság épüle­tében, a pártbizottság tit­kára A. D. Bogdanov és a megyei tanács elnökhelyet­tese J. M. Vinogradov fo­gadja a külföldi tudósító­kat. — A repülőtéren már fel­szálláshoz készítik elő a különgépet, hogy e néhány nap alatt minél többet lás­sanak, ismerjenek meg me­gyénk életéből — mondja a pártbizottság titkára. — Azt szeretnénk, hogy ehhez a látogatáshoz a legfonto­sabb információk a tarso­lyukban legyenek. A jegyzettömbben a kö­vetkezők sorakoznak: a me­gye területe 1,2 millió négy­zetkilométer. Partjait négy tenger hideg vize mossa, az Ohotszki-, a Bering-, a Csukcs-, és a Kelet-szibériai- tenger. Az országban az egyetlen megye, amelynek két óceánhoz van kijárata: a Csendes-óceánhoz és az Északi-Jeges-tengerhez. A megyét 1953. december 3-án alakították meg. Magában foglalja a Csukcs Autonóm Nemzetiségi Körzetet. Négy városa van. — Magadán, Anadir, Szuszuman, Pevek — és 16 járása. Ezen a ha­talmas területen rendkívül szélsőséges az időjárás. A kontinentális éghajlatú zó­nában a téli hónapokban nem ritka a mínusz 50—60 fokos hideg, nyáron a 25— 30 fokos meleg, a tenger­parti részeken mínusz 35 foknál nemigen mérnek alacsonyabb hőmérsékletet, ám az erős, kegyetlen szél alaposan próbára teszi az embert. Azt a félmilliót, akik állandó lakosai a kin­cses Magadánnak. A gazdasági élet vezető ágazata az ércbányászat, az ércdúsítás. Rendkívül gaz­dag a megye aranyban, réz­ben, ólomban, de van itt antimon, ón, molibdén, szén. Az aranytermelés ada­tai a Szovjetunió gazdasági titkai közé tartoznak. De jelentősek lehetnek a kész­letek, különben nem nevez­nék Magadánt az ország va­lutaműhelyének. Jelentős valutát hoz a prémtenyésztés is. Gyakran megjelennek a tundrában élő vadászok az átvevőhe­lyeken, értékes prémeket hozva. Nem egy nemzetkö­zi aukción csinos summáért találtak gazdára a magadá- ni prémek. Az „élő ezüst”, az ízletes csendes-óceáni halfajták értékesítése is fontos bevételi forrás. E gazdaságban, annak bir­tokbavételében rejlik az utóbbi évek nagyarányú fejlődése. Az utóbbi öt év­ben 250 ipari objektum épült a megyében, az erő­művek teljesítménye másfél évtized alatt kétszeresére növekedett. A következő tervidőszakban beruházá­sokra 2,9 milliárd rubelt kap a megye, azaz 14—15 százalékkal többet mint ko­rábban. — Üvonaluk a következő lesz: Anadir—Bilibinó— Szuszuman—M j aundzsa— Kolima vízi erőmű—Talaja— Magadán. Jó repülést, sima leszállást! — búcsúznak a megyei vezetők. Északkeletnek fordul a JAK—40-es. Hegyek, befa­gyott folyók, a végtelen tundra fölött repül ez a re­mek tervezésű, három haj­tóműves gép. Az operatő­rök, a fotóriporterek az ab­lakokhoz tapadnak — nagy­szerű a látvány. Ilyenkor érzi, próbálja megérteni az ember, hogy milyen fan­tasztikus vállalkozásba fo­gott ez az ország, amikor elhatározta, hogy birtokba veszi, felébreszti Szibériát, a sarkkörön túli vidékeket, a távoli, északi területeket. Anadirban már 12 óra az időkülönbség. Amikor itt a nap kezdődik, odahaza még a tegnapban élnek. (Folytatjuk) A szexistennó

Next

/
Thumbnails
Contents