Kelet-Magyarország, 1981. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-15 / 39. szám
1981. február 15. ^ Százéves a Magyar Vöröskereszt Kitüntetését Jósa András is büszkén viselte A Magyar Vöröskereszt Egylet 1881. május 16-án alakult meg. A centenárium kapcsán emlékezünk a Nemzetközi Vöröskereszt eszméjének kialakulásáról, a hazai Vöröskereszt történetéről és néhány Szabolcs- Szatmár megyei vonatkozásáról is. A Nemzetközi Vöröskeresztet 1864-ben Svájcban hozta létre Henri Dunant genfi orvos, író és publicista, de legfőképpen emberbarát. A krími háború idején egy angol ápolónő, Florence Nightingale hatására nagy figyelemmel kísérte a háborús sebesültek helyzetét. Az olasz szabadságharc kitörésének évében a csataterekre utazott és ott szemtanúja volt a solferinói ütközet sebesültjei tragikus helyzetének. Ugyanis a 33 000 elesett vagy sebesült osztrák, illetve francia katonának senki sem viselte gondját. Benyomásait 1862-ben könyvben írta meg. Ebben javasolta, hogy önkéntes alakulatokat kell szervezni háborús időkben a betegek és sebesültek ellátására. Kezdeményezésére Genfben ily céllal magán- társaság alakult. Dunant sorra járta az államfőket és politikusokat, hogy megnyerje őket az eszmének. Mindezek eredményeként 1863-ban ösz- szeült Genfben egy bizottság, amely megalapította a Nemzetközi Vöröskeresztet. Az egyezmény létrehozásának első szempontja volt, hogy a harctéren sebesült, illetve megbetegedett katonákat, gyógyító- örvosókat és segítőket is semlegeseknek kell tekinteni és ugyanezért köny- nyen felismerhető közös nemzetközi jelvény: fehér mezőben elhelyezett vörös kereszt oltalma alá kell helyezni. A Nemzetközi Vöröskereszt megalapítása után egyre több európai országban alakultak nemzeti Vöröskereszt-egyesületek. Hazánkban a Bosznia- Hercegovina elfoglalását célzó háború és az 1879. március 12-i szegedi árvíz érlelte meg a Vöröskereszt eszméjét. A harcoló katonák és hozzátartozóik segélyezésére alakult Központi Segélyző Nőegylet, amely már a Vöröskereszt jelvényével dolgozott. 1879. március 27-én létrejött a Magyar Országos Segélyező Nőegylet, hogy a háborúban megsebzett, vagy megbetegedett harcosokat ápolja és segélyezze. A Magyar Vöröskereszt Egylet alapszabályát 1881. március 15-én hagyták jóvá, 5 az egylet 58178 forintos alaptőkével, 358 alapító, 292 tízforintos, 913 évdíjas rendes és 140 rendkívüli taggal alakult meg. Ugyanezen a napon a Magyar Országos Segélyező Nőegylet egyesült a Magyar Vöröskereszt Egylettel. Ez volt a Nemzetközi Vöröskereszt huszonötödik nemzeti tagegyesülete. Az I. világháború idején a Magyar Vöröskereszt Egylet közel 2000 egészségügyi intézettel (tartalékkórház, kisegítőkórház, betegnyugvóállomás és üdülőhely) és ezekben 9935 ággyal rendelkezett a sebesültek, betegek és lábadozók befogadására. Magyarországon a Vöröskereszt jegyében indult meg az önkéntes ápolónők képzésének munkája. Az önkéntes ápolónői munka megbecsülésének jeleként sokan magas vöröskeresztes kitüntetéseket kaptak. Nyíregyházán él például a 82 éves Nagy Mariska volt önkéntes ápolónő (Juhász Sándor né; Nyírfa utca), aki féltve őrzi azt a vöröskeresztes bronz díszérmét és oklevelet, amelyet a katonai egészségügy körül a háborúban szerzett különös érdemei elismeréséül kapott 1917. április 20-án. Viszont be is tudjuk mutatni a Magyar Szent Korona Országainak Vörös- kereszt Egylete II. osztályú kitüntető jelvényét, amelyet Korányi Frigyes kapott, mint a Magyar Vöröskereszt Egylet egyik alapítója. (A nagykállói Korányi Emlékház tulajdonában van.) A Nyírvidék 1914. augusztus 13-i száma közölte, hogy Somogyi Gyula közjegyzőt nevezték ki a nyíregyházi Vöröskereszt Egylet alelnökévé. A Nyírvidék 1914. augusztus 24-i számában: „Megjelenik a Vöröskereszt Egylet első felhívása. A felhívást dr. Vj- falussy Dezsőné, dr. Fleg- mann Jenőné, Groák Ödönné és Ruzsonyi Kató írták alá. Napról-napra érkeznek Nyíregyházára sebesültszállító vonatok. A jólelkű nyíregyházi asszonyok éjjel-nappal várják a sebesülteket az állomás erre kijelölt helyiségében.” tett.) Nyíregyháza nem maradt le e tekintetben sem, mert 1922. október 18-án délután 3 órakor az evangélikus elemi iskola dísztermében nagy szervező értekezlet keretében az összes iskola testületének részvételével létrehozták az Ifjúsági Vöröskereszt Egyesületet. A Nyírvidék 1922. október 18-i számának részletes tudósításából idézünk erre néhány részletet: „Amint értesültünk Petry Pál államtitkár felesége Mrs. Miller társaságában e hó 18- án Nyíregyházára érkezik az Ifjúsági Vöröskereszt megszervezésére, amely szervezet a magyar iskolákba mind nagyobb mértékben bevonul. Felhasználjuk az alkalmat, hogy röviden megismertessük ezen szervezet irányát és hivatását olvasóinkkal. Az Ifjúsági Vöröskereszt hasonló a cserkész-mozgalomhoz, de nagyobb súlyt helyez a munKorányi Frigyes lóról. vöröskeresztes kitüntetése a századforduAz I. világháború idején barakk-kórház (ideiglenes katonai kórház) működött a nyíregyházi Friedmann-tele- pen. Ebben a kórházban szolgálatot teljesített osztályos főorvosként a már idős Jósa András is. Jósa összes kitüntetése közül a Vöröskereszt által adományozott kitüntetésre volt a legbüszkébb. Az ebből az időszakból származó képes levelezőlap a mai megyei kórházat a Vöröskereszt Egylet Erzsébet kórháza aláírással mutatta be. Ismeretes, hogy a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt 1921- ben alakult. (Az 50. évfordulóra ünnepléskor 1971-ben Asszonyi Tamás szobrászművész szép plakettet is készíkára nevelésre, tehát leányoknak megfelelőbb, mint a cserkészmozgalom. Amerikai pénzből adott anyagból a tanuló ifjúság szép csinos használati és dísztárgyakat készít, ezeket azután értékesíti. Az Ifjúsági Vöröskereszt vezetősége kiszállítja külföldre is és az így előálló hasznot a nyomor enyhítésére fordítja. Tudomásunk szerint munkaalkalmat ad a rászorultaknak és így jelentékeny támogatásban részesít sok arra rászoruló családot is. Buzdítja az ifjúságot szeretet-mun- kák végzésére és a nemzetközi szolidaritást a gyermekek között ápolja ... Levelezéseket létesít a különböző iskolák között.” Befejezésül elmondhatjuk, hogy ma a Magyar Vöröskereszt széles körű társadalmi tevékenységet kifejtő tömegszervezet. Feladata a Magyar Népköztársaság szociálpolitikájának támogatása. Társadalmi mozgalommá fejlesztette a véradást: 60—70 ezer állandó önkéntes véradót tart nyilván. Üj feladatként pedig a lakosság egészségügyi nevelését tűzte ki. Dr. Fazekas Árpád VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Garantált ellátás Létbizonytalanság, szegénységi bizonyítvány, cselédkönyv. Idős emberek fájó emlékei között fel-felbukkanó fogalmak. Vissza kell tekintenünk e fogalmakra, ha meg akarjuk tudni, honnan indultunk, hol járunk és hová tartunk. Ki-ki tapasztalata szerint megfogalmazhatja, mit jelent ez az ösz- tett szó: szociálpolitika. Jelentheti például az emberekről való társadalmi gondoskodást. Ha pedig ezt jelenti, a szónak csak a felszabadulás óta van igazán értelme. Ám ne felejtsük el, hogy már az 1949-es Alkotmány törvénybe iktatta a nők egyenjogúságát, de Szabolcs-Szatmárban még az ezt követő évtizedben is igen nehéz volt a nőknek munkát találni. Sok nő viselte kényszerűen neve mellett az „eltartott” jelzőt. A legjobban rászorulók, a magukra maradt idős emberek és a gyerekek elhelyezése, ellátása roppant nagy társadalmi feladatot jelentett. A felszabadulás utáni évtizedben különösen nehéz volt ennek a feladatnak eleget tenni. Milyen a mai helyzetük? Adhatunk-e átfogó képet a sokrétű szociálpolitikai munkáról, a nagyléptű fejlődésről? A megyei társadalombiztosítási gazgatóság vezetője szó szerint így fogalmazott: „Ma már magától értetődő számunkra, hogy a munkával töltött dolgos élet után a nők 55, a férfiak 60 éves korukban nyugdíjba mennek. Mennyire természetesnek fogjuk fel, hogy a beteg embert nemétől, foglalkozásától és korától függetlenül kezeli az orvos, és ellenszolgáltatás nélkül veheti igénybe a kórházat. Mint ahogy már az is hozzátartozik életünkhöz, hogy a szülőanyák három évig otthon maradnak, ezalatt gyermekgondozási segélyt kézbesít számukra a postás.” Természetes dolgok ezek, mint ahogy az is természetes: az ellátás nem valamiféle kegy gyakorlása, hanem intézményes juttatás. Állami feladat. Felsorolni hosszú lenne, mi minden tartozik a társadalmi juttatások körébe, így például a gyógyászati segédeszköz-ellátás, a táppénz, az anyasági segély, a gyógyszerellátás, az utazási költségtérítés, a családi pótlék, az állami gondozás, a gyermekélelmezés, a gyermekruhák és gyermekbútorok ártámogatása, az üzemi étkeztetés, az üdültetés, a munkás- szállítás. Következetes éltszínvonal- politikánk eredményeként — főleg az utóbbi húsz esztendőben — a társadalombiztosítási ellátás évről évre fejlődött. Néhány emlékezetes dátum. A tsz-tagok 1958 óta részesülnek nyugellátásban. A kisiparosok és hozzátartozóik 1961 óta kapnak nyugdíjat. A magánkereskedők 1970-től részesülnek nyugellátásban. Az országgyűlés 1975-ben fogadta el a társadalombiztosításról szóló törvényt. Többek között ez a törvény mondta ki a tsz-tagok nyugdíjkorhatárának fokozatos leszállítását. Jellemzője a törvénynek, hogy nemcsak a múltat vette figyelembe, hanem a jövő igényeit és lehetőségeit is. Alkotmányunk is rögzíti: állampolgáraink öregség, betegség és munkaképtelenség esetén ellátást kapnak. 1945 előtt szerte Európában „magyar betegségnek” nevez3WRKIV m Durkó Gábor grafikája ték a tüdőbajt. A nyírségi homokon különösen sokan szenvedtek elhagyottan ebben a betegségben. Egy másik? statisztikában is élenjárt a régi Magyarország: a csecsemőhalandóság igen magas volt hazánkban, Szabolcs-Szatmárban különösen. Megyénkben Gáván volt a legutolsó szegényház: 1945 után is működött. A kétvégű parasztház egyik szobájában laktak a férfiak, a másikban a nők, középen „üzemelt” a valóban szegényes konyha. A felszabadulás előtt többnyire kö- nyör adományból támogatták a legjobban rászorulókat, támogatták és nem ellátták. Ez a „támogatás” egyben megszégyenítő volt. De az éhség érzete legyőzte a szégyenérzetet. A biztos megélhetést nem garantálta senki és semmi. Miért kell ezt ennyi év után felemlegetni? Főleg azért, hogy jobban megértsük mai szociálpolitikánkat, amely életszínvonalunk egyik fokmérője is lehet. Szabolcs-Szatmárban elsőként 1968-ban Tarpán hozták létre az öregek napközi otthonát. Aztán Nyírbélteken és J» többi községben egymás után jöttek létre a napközik. Éppen a múltból eredő szégyenérzet miatt sok-sok idős ember restell kedve lépte át a napközi küszöbét. Jó néhá- nyan megjelentek ugyan, de a meleg ebédet kezdetben nem voltak hajlandók elfogadni. Csak hosszas rábeszélések után kezdtek benépesedni a többnyire tanácsi pénzből és társadalmi összefogásból épült otthonok. 1968 azért is jelent mérföldkövet szociálpolitikánknak, mert állami költségvetésből ekkor épült fel a sóstói szociális otthon. Megyénk többi szociális otthona régi uradalmi kastélyokban kapott helyet. Nem a berendezkedés sorrendjében említjük a kastélyok, illetve az otthonok helyét: Tisza vasvári, Nyírbéltek, Szakoly, Szamosangyalos. A hetvenes évek második fele azért jelent mérföldkövet, mert ezekben az években szakosították a szociális otthonokat. A szakolyi otthonban például értelmi fogyatékosok laknak — és dolgoznak. A sóstói otthon lakóinak is találtak már hasznos és rendszeres elfoglaltságot. Kemecse 4840 lakosú község. Se nem nagy, se nem kicsi. Ezért is esett a választás a településre, amikor az általános tapasztalatok mellé egy község szociálpolitikai munkájának múltjáról és jelenéről akartunk konkrét tapasztalatokat szerezni. Keme- csén a tanácselnök és a tsz párttitkárának életútja sok mindenben hasonlít egymáshoz. Abban például, hogy mindkettőjük apja cseléd volt és mindkettőjüket kilenc testvérrel áldotta meg a sors. A tanács legidősebb dolgozója elmondta, hogy a felszabadulás előtt ismeretlen volt ez a két szó: szociális ellátás. A rászorulók mégis kaptak némi segítséget a községházán a jegyző úr közelében kitett perselyből, ahová a módosabbak dobtak néha-néha aprópénzeket. Az öregek közül még sokan emlékeznek rá: a perselyre egy anyát rajzoltak gyermekével, számítva arra, hogy ez megnyitja az adakozók pénztárcáját. A ke- mecsei malomtulajdonos karácsony előtt ingyen adott lisztet a legjobban rászorulóknak. Hogy aztán karácsony után már nem volt mindenkinek kenyere? ... Ezek a példák is bizonyítják, hogy a szociális ellátás esetleges volt és alkalomszerű. A kemecsei tanács szerteágazó szociálpolitikai munkájáról külön újságpéldányt lehetne írni. Említsük csupán a cigányokkal való törődést. Az utóbbi években mindkét cigánytelepet felszámolták a községben. A házaknál maradva: ez a község azok közé tartozik, amelyek komolyanveszik az öt éve született rendeletet, amelynek értelmében az elhagyott, megüresedett lakásokat hasznosítani lehet. A rendelet-értelmében a hat hónapnál régebben nem lakott lakásokat a tanács az OTP-vel közösen átveszi, s odaítéli a lakásra váróknak. A takarékpénztár kölcsönt ad az új tulajdonosnak, aki mindössze tíz százalék „beugrót” fizet. 1977 óta évente 15—18 lakásra váró, vagy rossz lakásviszonyok között élő családot juttatott ily módon új otthonhoz a tanács. Az öregek napközije Ke- mecsén húsz személyes, de egyelőre csak tizennégyen vendégeskednek benne. A közeli hónapokban a tanács „heti otthonná” szervezi át a napközit, ami azt jelenti, hogy ha kívánják, itt -is al- hatnak a magányos öregek és csak hétvégén mennek haza. Rendszeres szociális segélyt huszonnyolcán kapnak a községben. A tsz fűrészüzeméből hulladéktüzelőt kapnak a rászorulók. A munkaképtelen idős embereknek a közös gazdaság megműveli a háztájit és ingyen haza is szállítja a termést. . A rászorulókról való gondoskodás — mint az utóbbi példa is igazolja — nem csupán tanácsi feladat. A munkahelyek is figyelemre méltó szociálpolitikai munkát végeznek szerte a megyében. A penyige—kömörői tsz például kérés nélkül is téli tüzelőt szállít a rászoruló idős tsz-tagoknak, nyugdíjasoknak. A SZÁÉV szakszervezeti bizottsága társadalmi munkát szervezett egy nagycsaládos dolgozójának megsegítésére. A KEMÉV, a Szabolcs Cipőgyár és számos megyei üzem, intézmény szeptember előtt .rendszeresen segélyben részesíti nagycsaládos dolgozóit. Számos vállalat Sóstón és a naményi Tisza-parton saját üdülőt épített. Az 5-ös szá- mú Volán Vállalat újabban dolgozói gyermekeinek nyári üdültetéséről, szervezett szórakozásáról is gondoskodik. A folytatást ki-ki hozzágondolhatja. A szociálpolitikai ellátást államunk garantálja. Mint az élet többi területén, a szociálpolitikai munkában is vannak még tenni, javítani valók. Egy azonban biztos: szociálpolitikánk alapja is az eredményes gazdálkodás, a jó munka. Nábrádi Lajos KM VASÁRNAPI MELLÉKLET
