Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-13 / 10. szám
1981. január 13. KELET-MAGYARORSZÁG 3 ________JOGISMERET________ 'égigkíséri életünket I KfV jog végigkíséri, kör- Itl befonja életünket. Az MM ember már születése előtt -- ha élve születik, fogamzásénak időpontjától — jogképes és halálához is különböző jogkövetkezmények fűződnek. A jog segíti, alakítja, esetenként koriá 1zza e i ,y es elhatározásain):?:. Felvetődik a kérdés: az állampolgárok mennyire ismerik azokat a viszonyokat, amelyek naponta hatnak magatar vsunkra, cselekedeteinkre. A szociológiai vizsgálatok azt igazolják, hogy az állampolgárok jogismeretének szintje nem kielégítő Az Oktatási Minisztérium által kiadott, jelenleg érvényes nevelési és oktatási tervekben a megelőzőhöz képest nagyobb teret kaptak a társadalmi, állampolgári anyagrészek. A szakmunkásképző iskolákban és a szakközépiskolákban a történelem és osztályfőnöki, a gimnáziumokban a történelem, a világnézetünk alapjai és osztályfőnöki órákon kapott fontosabb szerepet a fiatalok jogi ismereteinek megalapozása. A gimnáziumok III., IV. osztályaiban azonban jelenleg még a régi tanterv szerint folyik az oktatás, amely nem tartalmazza kellően az állampolgári ismereteket. Ezért is volt jelentős, hogy a júniusi általános választásokat megelőzően a megye állami és társadalmi szervei az első választók részére előadásokat tartottak a választójogi törvényről, valamint az, hogy a megye középiskoláinak kétharmadában — az iskolák igényének megfelelően — jogász szakemberek tartottak október, november hónapban állampolgári ismeretekről tájékoztatókat. A TIT jogi szakosztálya decemberben döntött: a jövőben Szabolcs minden középfokú oktatási intézményében díjmentesen tartanak jogi ismeret- terjesztést. A jelenlegi tantervekre figyelemmel a szabad felhasználású osztályfőnöki órák keretében van a legtöbb lehetőség a hiányzó jogi alapismeretek megszerzésére. A minőség és szak- szerűség továbbfejlesztése több módon lehetséges: a pedagógusok továbbképzésével, a pedagógusok számára jogász szakemberek által összeállított és karbantartott írásos jogpropaganda-anyaggal, jogász előadók meghívásával. A jogi műveltség megalapozása, gyarapítása egyik .éltétele a közéleti emberré nevelésnek. A jogi ismeretterjesztésnek továbbá elő kell segíteni az állampolgárok saját ügyeinek intézését. Felmérhetetlen az a károsodás, amelyet a felesleges utazgatások, levelezések eredményeznek. A jogi ismeretterjesztés, a jogpropaganda nem a jogászok privilégiuma, hanem megtisztelő kötelezettsége mindenkinek, akinek a feladata az emberekkel való foglalkozás, törődés, gondoskodás. 0 |z utóbbi években országosan is a tanácsok váltak a koordináció gazdájává. Megyénkben a megyei tanács és a városi tanácsok ügyrendi és jogi bizottsága keretében történik az érintett, és érdekelt szervek együttműködésével a különböző jogterületek, és a települések szerint differenciált jogpropaganda-tevékenység összehangolása. Erre Szabolcs- Szatmárban januárban ke-* rül sor. Régi tapasztalát, hogy a közvélemény igényére alapozott rendezvények sikeresek. Ezt figyelembe véve a jogpropagandatervek ösz- szeállításához a helyi tanácsok összegyűjtik az igényeket a tanács közigazgatási területén lévő üzemektől, vállalatoktól, szövetkezetektől, intézményektől, társadalmi szervektől. E szervek vezetői a jogi ismeretterjesztést azzal mozdíthatják elő, ha működési területükön felmérik, milyen irányú jogi ismeretek megszerzése szükséges a dolgozóknak, az állampolgároknak, ezt továbbítják a tanács, vagy más jogpropaganda-tevékenységet végző szervnek. Dr. Spisák Béla Nyíregyháza: Szamuely-lakótelep. (Jávor László felvétele) Szakember kerestetik SOK HELYÜTT HALLOM, különösen távolabb eső településeken, hogy gyáraink, üzemeink egy részében a kelleténél kevesebb a felsőfokú végzettségű szakember. Legutóbb például a METRIPOND és a HÓDIKÖT fehérgyarmati gyáraiban értesültem erről. A METRIPOND van a két gyár közül a kedvezőbb helyzetben mert náluk csak bizonyos munkakörök betöltését nehezíti a hiány, a HÓDIKÖT-ben viszont egyetlen diplomás sem található. Érdekes szemszögből világította meg a problémát a METRIPOND igazgatója, amikor azt fejtegette, hogy az sem jó — márpedig náluk így van —, hogy akinek diplomája van, az egytől egyig vezető is, és a végrehajtók közé egy sem kerül a magasabb végzettségűek közül. Pedig — és ez általában is igaz — a diploma még nem garantálja, hogy valaki jó vezető is legyen, az persze nem árt, ha a vezető diplomával is rendelkezik. A gond tehát égető, és a beszélgetésekből, melyek a téma körül forogtak, az derült ki, hogy a megoldás nem egyszerű. Miért? Például azért, mert Fehérgyarmat földrajzi távolsága oly nagy a felsőoktatási centrumoktól, hogy alig a«ad valaki, aki önszántából vállalja a rengeteg utazással, időkieséssel járó tanulást. A METRIPOND-ban most azzal próbálkoznak, hogy a környékről műszaki egyetemre és közgazdasági tanulmányokra jelentkezőkkel kötnek szerződést, de hogy milyen sikerrel, az meg a jövő titka. Egy bizonyos azonban, hogy pillanatnyilag ez a legreálisabb lehetőségük. EGY TEXTILES SZAKEMBER joggal vetette fel: gondolkozni kellene a középfokú szakemberképzés meghonosításán, hiszen ezrével dolgoznak szakképzetlenek a megye textiliparában, és a gondokat legfeljebb csak enyhíthetik a kihelyezett osztályok, tanfolyamok. A lakáskérdés megoldására pedig nagyarányú összefogásra lenne szükség. S. Z. Kis tsz-^-nagy gondokkal Miből lesz a pénz? Derékba tört, tövestül kifordított fák, szántatlan kukoricaföld, jégbe fagyott búzakalászok — ez idézi az elmúlt évet Nagydobos határában. Bent az irodában a falra akasztott grafikonok szárai lefelé futnak. A termelőszövetkezet tagjainak száma például néhány év alatt száz fővel csökkent. Elmentek, elmenekülték. ELszipkázta a tsz-tagokat a vásárosnaményi, a mátészalkai ipar. Az elnök: — A legjobbak, a szakemberek mentek el. Mi tartaná itt őket? Figyelembe véve a környező termelőszövetkezeteket, most nálunk a legalacsonyabbak a jövedelmek, a keresetek. Miből is lenne pénz? Mutatják a grafikonok azt is, hogy nyereség helyett 1976- ban 3,8 millió, 1977-ben 5,1 millió, aztán félmillió, 1979- ben 3,4 millió, 1980-ban 7,6 millió forint a veszteség. Beszélgettünk az okokról, a körülményekről, a lehetőségekről, .de' főként arról, mi az, ami egyszer és mindenkorra Galambos Lajos: Szegény járdák P alkó Imre kombájnos, mint már máskor is, megállt a kapunk előtt. A boltba indultam épp, a reggeli bevásárlásra: kenyér, tej, borocska mindenképpen szükséges a napi élethez. — Most meg hová mégy már megint — szóltam előre —, úgy tudom, a mi községünk határa rendben van, sőt már a szántással is jól állunk, amelyhez ugyan neked végképp nincs közöd. — A szomszéd községbe irányítottak — válaszolta derűsen. — Ok még nem tették rendbe a termésüket. Gyere csak velem. Na? fent vagy már? Száguldhatunk már? — Hát ha egy ilyen monstrummal száguldani lehet?! — Oda se, bízd rám. A vásárlás ráér délután, amikor majd visszafelé jövünk. — Mért nem mégy fel a járdára — bújt belém kissé az ördög —, ahogy láttam eddig, minden erőgép ott jár ősztől kezdve, amióta csak bejöttek az esős-havas idők. — S van még egyáltalán járda? — Te mit látsz? — Olyan murva félét. De neked ez mit se jelenthet, tagja vagy a községi tanácsnak, csak egy szavadba kerül, s új betonlemezeket raknak le itt újra. — Gondolod? — Hát ha egyszer tanácstag vagy?! Imre megállt a gépével. — Mondjam azt, hogy szállj le? — Mért mondanád, jó barátok vagyunk. — Akkor mért gondolod, egyáltalán honnan veszed, hogy ennek a községnek van annyi pénze, hogy minden évben új járdát csináltasson? A községfejlesztési adó elég erre? Az innen-onnan behajtott pénzecskék elegendők erre? Világosodjon már az agyad, testvér, ha mi nem vigyázunk a magunkéra, ki fog vigyázni rá? — Ne haragudj, csak úgy mondottam ezt, hogy vajon mit szólsz rá. — Engem ne vizsgáztass a magam vagyonáért. Egy kicsit csend volt. S már indulni akart újra, amikor velünk szemben egy teherautó közeledett, megrakva juhtrágyával. Természetesen fél oldalával a járdán jött. Imre intett neki, hogy álljon meg. Meg is állt a koma, szélesen vigyorogva jött ide azonnal: — Mi van testvér? Elakadtál a nagy gépeddel? — Nem akadtam én el, testvér. — Hát akkor? — Fizess ötven forintot. Itt van nálam a csekk. Ha nem tudod kifizetni, bemégy a postára, és ott felteszel a községfejlesztés számlájára egyszáz forintot. Világos? — Imre! Ugyan! Megihatjuk azt a kocsmában is, azt a kis utat, amit a járdán jöttem, hát azt megihatjuk testvériesen, nem? Te is csak szereted a borocskát, vagy már nem? — Persze, hogy szeretem. Hisz miféle ember az, aki az italai nem szereti!? Ds itt most egészen másról van szó. Ka iszok, az enyémet iszom, de hát ez itt, testvér, mindenkié. Na, fizetsz, vagy a postán rendezed? — Inkább fizetek. — Rendben. Vasárnap délelőtt meghívlak egy pofa borra. Itt az ellenőrző szelvény, isten áldjon. Mentünk tovább. — Nem fognak téged ezért megverni egyszer? — kérdeztem csendesen. — Ugyan. Jó gyerekek ezek. Tudják, ha hibát követnek el, ugyan mért hőzöngjenek? Gyere el a kocsmába vasárnap, nézd meg, ők fognak nevetni legjobban az egészen. Még dicsekedni is fognak, hogy lám, ők milyen jó gyerekek, kifizették a büntetést azonnal. Hiszen az emberek jók, hidd el nekem. — En mindig is hittem az emberben. kilendítené a nagydobosi Petőfi Tsz már régen kátyúba ragadt szekerét. Gazdálkodást rontó... Az asztal körül szinte kivétel nélkül fiatalemberek ülnek. Fiatalok korban és beosztásukban is: Selmeczi Tibor elnök, Tóth Bertalan fő- agronómus, ■Kolozsvári Zoltán növénytermesztési ágazatvezető és Malánics Béla főkönyvelő. Summázva a gazdálkodást jellemző véleményüket — hogy miért nem jutottak ötről a hatra —, nincs híján a tanulságoknak. Az ágazatvezető: 2050 hektár a területünk, 1540 hektár a szántó. A föld értéke alig 10 aranykorona, de ami rosszabb, . idén mindent elvitt a víz, elvert a jég. A főmezőgazdász: — A Kraszna árterében vannak a legjobb búzaföldjeink. 1980-ban tizenkétszer öntött ki a folyó. Még most januárban is van kint búza, odaveszett, nem tudtunk rámenni a földre. Főkönyvelő: — Baj volt itt az állandó vezetőváltás miatt is. 1970-től én vagyok itt a negyedik, vagy ötödik főkönyvelő, többször volt elnökcsere, azt meg meg sem lehetne mondani, hányszor szervezték át a különböző posztokat. Főmezőgazdász: — Tíz évvel ezelőtt, mert a tagok átlagjövedelme meghaladta a 18 ezer forintot évente, elestünk a kedvezőtlen adottságú besorolástól. Nem kaptunk árkiegészítést és ez több millió forintos kiesést jelentett. Az elnök: — Nem volt megfelelő koncepció a gyümölcstelepítésnél. Meggyet, szőlőt, köszmétét telepítettek és most ezeket az ültetvényeket fokozatosan felszámoljuk, a veszteségforrásokat megszüntetjük. A vélemények megegyeznek abban, hogy alapvetően rossz jelenségekre utalnak. A kedvezőtlen adottságot, az időjárás okozta bizonytalanságot a korábbi években kétségtelenül nagymértékben tetőzték a felületes tervezések, a spontaneitások, a meggondolatlan beruházások. El lehet képzelni, hogy mi költségbe került 7 hektár köszméte, 17 hektár meggy, 38 hektár szőlő telepítése, művelése, vegyszerezése és most kinyűvik anélkül, hogy a termelőszövetkezetnek valamire való hasznot hajtottak volna. De ne firtassuk a múltat. Miért vállalták? Az elnök alig egy éve elnök, a főmezőgazdász Két éve tölti be posztját, a főkönyvelő szövetkezeti múltját csak hónapokban lehet mérni. Nem érdektelen tehát a kérdés: tudták mi a helyzet Nagydoboson, miért vállalták? Tisztában voltak az előzményekkel, lehetőségekkel. Főmezőgazdász: — Lehet itt is jó termelőszövetkezetet csinálni. Tavaly is jók lettek volna az eredményeink, ha nem sújt ránk ennyire az időjárás. Június 21-ig, amíg nem jött a 'fákat kitörő, háztetőket leszaggató vihar, olyan szép volt, sokat ígérő a határ, hogy a környéken nem volt párja. Főkönyvelő: — Tudtam, mit vállaltam. Nem szegte kedvem a tavalyi év sem. Most is azt mondom, van fantázia ebben a tsz-ben, csak a változtatáshoz idő kell, több külső segítségre van szükség és még szorgalmasabb, következetesebb munka itt a szövetkezeten belül. Elnök: — Mindenképpen több a lehetőség ebben a termelőszövetkezetben, mint amennyit produkálni tudtak, tudtunk eddig. Ez volt az első szempont, amiért vállaltam az elnökséget, amiért Nagydobosra jöttem. Másrészt, amikor felkínálták ül elnöki posztot, ígéretet kaptam arra, hogy a tsz gondjait egyedi elbírálással. rendezik. Ebből még nem sok valósult meg. 1980 rossz esztendő volt a nagydobosiaknak. Ki gondolhatta volna, amikor terveztek, hogy az időjárás miatt nem búzát, gondot aratnak. Az elmúlt év nem csak kárt, de nagy csalódásokat is okozott. Á kivezető út Jó, hogy a termelőszövetkezet vezetői nem csCggeÄ^kT ismerik, látják a gazdálkodás gyenge pontjait és legfőbb törekvésük a változtatás. Elnök: — Elsősorban is szükségünk lenne egy mindent átfogó meliorációra, hogy javuljon a legfőbb termelőerőnek, a földnek az értéke. Főkönyvelő: — A környező termelőszövetkezetekben már megvolt a táblásítás, a vízrendezés. Itt nem történt semmi, ezért is a nyakunkba jön minden víz. Készült egy meliorációs terv, a komplett munka 10 évre szólna 60 millió forintos költséggel. Nem tudjuk mi valósul meg belőle. A melioráció nyilvánvalóan sok mindent megoldana' Nagydobos határában, de önmagában nem sokat változtatna a helyzeten. Ahhoz, hogy a gazdálkodás színvonala javuljon, hogy jövedelmezővé válják a termelés, minden vonalon sokat kell tenni. Elnök: — Annak ellenére, hogy 1980- ban a gazdálkodás egésze veszteséges volt, vannak területeink, ahol jó eredményeket értünk el. Nyereséges volt például az almatermesztés, a leszüretelt 1290 tonna termésből 1040 tonnát exportáltak. Főkönyvelő: — Az állattenyésztés mindkét ága sikerrel zárta az évet. A tehenészetben 1979-ben 78- hoz viszonyítva 30 százalékkal, 1980-ban további 20 százalékkal nőtt a tejtermelés. Tejprémiumot 1 millió 200 ezer forintot kaptunk. Jövedelmező volt a juhászat is. 1981- ben az állattenyésztést — főleg a juhászától — intenzíven kívánjuk fejleszteni. Nagydoboson nincsenek híjában a terveknek, a hasznos elképzeléseknek. 38 millió forint árbevételt, 2 milliós nyereséget szeretnének év végéig teljesíteni. Fejlesztik a melléküzemágat, már 1980-ban létesítettek egy fűrészüzemet. Er- deik fáit dolgozzák fel, ládát készítenek és idén többet, mint az elmúlt évben. Létesítenek egy varróüzemet, 65 asszonynak ad majd munkát, ebben partnerük a mátészalkai BFK lesz. Telepítettek szamócát, de a legjobb eredményt attól várhatják, hogy végre önálló háztáji ágazatot alakítottak, szervezik a háztáji termelést, értékesítik a kisgazdaságokban termelt árut. Megpróbálják a grafikonok szárát önerőből felfelé irányítani. Seres Ernő
