Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-01 / 1. szám
1981. január 1. B Vita a munkások művelődéséről BRIGÁDNAPLÓ Á hétköznapok kultúrája Nagyon nehezen használom a munkás művelődés szóösz- szetételt, mert a magam értékrendszerében a művelődést társadalomtól, osztálytól, rétegtől, csoporttól függetlenül értelmezem. Általában abban hiszek, hogy az emberek egyéni lehetőségeik (szociális helyzet, családi szituáció, mobilitási szerint művelődnek. Az egyénnek érdeke a művelődés, mert fontos feladatokra kell mozgósítania magát. Csak azért, hogy magamnak is ellent mondjak, hadd jegyezzem meg: léteznek látszatérdekek is. Ilyen látszatérdek miatt vállalnak munkát Budapesten például a szabolcs-szatmári emberek és a többi megyeiek. Érdekük látszat-voltához hozzájárul a rossz ipartelepítési koncepció, a munkaerő áruként való kezelése, a hagyományos falu- közösségek felbomlása, s a hazánkban megvalósuló Bu- dapest-centrizmus. Milyen kérdéseket vet fel a budapesti munkavállalás? A sok közül csak néhányat említek: a munkásszállók, munkásotthonok helyzete, a családok felbomlásának veszélye, a viszonylag magasabb fizetség, a fővárosi árudöm- ping, a kiszakadás a szűkebb környezetből úgy, hogy annak a közösségnek már nem lesz tagja, de budapesti volta is erősen megkérdőjelezhető. És most jön az a kérdés: mit tehet az a népművelő, akit a „jó sorsa” a munkás- szállásra vezérelt? A legfontosabbnak tartom azt a tevékenységet, melyet úgy szoktam nevezni: életsegély-elv. Segíteni kell az embereknek napi gondjaikban, el kell igazítani a hivatali élet dzsungelében, és segíteni kell jogaik gyakorlásában. Ki kell-fejleszteni a jártasságot a hétköznapok kultúrájában, meg kell szüntetni a hivatalból előírt tekintélytiszteletet. Kárpáti István népművelő, Budapest 1. sz. Építőipari Vállalat APÁTI MIKLÓS: EGY MONDAT AZ ÉVRŐL lm elkezdődtek a nyolcvanas évek, ha jól számolom, ez volt az első, ha jól számítunk, nem lesz az utolsó, de legalábbis lesz belőle néhány, lesz újra bundásvölgyű tél, ellobbanó tavasz, érlelő nyáridő, őszök gyümölcse, de ha elcsenünk egy évből akár egy fél-évszakot, megsérül az év, ha egy fél-évszakot átháborúzunk, átéhezünk, átaluszunk, átszerelmeskedünk a szabadsággal, akkor elvész az év egésze, holott az egész a legsérülékenyebb, a részletek begipszelhetők, gyógyszerezhetők kijavíthatok, lábon kihordhatok, összeilleszthetők, de ha: „minden egész eltörött...” nem folytatom, — az év, az első a nyolcvanasok közül kitelt tehát, övezték baljós jelek, de múlt, telt, ahogyan teltünk, múltunk mi is, és gargalizáltuk jókívánságaink, a bort, a búzát, a békességet, a bor vészesen züllik, a búza fogy, a békesség, nos ... a békesség egyre inkább köribénk szorul, Közép-Kelet-Európa közepére, majd Pest megyére és Budapestre korlátozódik, s végül Lajosmizsére, de békének azt már nem mondanám, ha a mizsei Czezák Mária hasában alvó kisgyerek álma a béke, az kevés, — pedig ezt hozták a nyolcvanas évek történelmileg, ám az ember , ettől még nyugodtan megnősülhet, lakást szerezhet, bebútorozkodhat, eltarthatja várandós feleségét, várhatja vasárnap kamasz-fiait, várhatja születendő negyedik gyermekét, színházi kritikát írhat és verset, kalandregényt és színdarabot, és egyetlen mondatot az évről. CSORBA GYŐZŐ KERESZTURY DEZSŐ ÜNNEP FELÉ ÚJÉVI HAJNÁL A brigádnapló eltűri... Nem szabad elszakadni a mindennapi élettől! Ez áll a szocialista brigádmozgalomra is. A „brigádnapló” eltűri, amit beleírunk. De a mozgalom tényleges célja több ennél. A vita azt igazolja, hogy e kérdéssel igenis foglalkozni kell. Vitatkozni kell, mert anélkül nem értjük meg, hogy igen sokszor még a „hatvanas évek” szellemében sem élünk és gondolkodunk, amikor napjaink- szocialista brigádmozgalmáról beszélünk. Egy aranykoszorús címért dolgozó, 16 fős,.kollektívánk November 16-án jelent meg a Brigádnapló vitaindító cikke A kipipált harmadik sze a cikk írója és bocsátotta vitára, melyek a brigádok művelődését formálissá teszik. A vitában szót kaptak nagyüzemeink: a Nyíregyházi Konzervgyár, a VAGEP, a MOM mátészalkai gyára, a Szatmár Bútorgyár, a SZÁÉV, a MEZŐGÉP, a HAFE nyíregyházi gyára, a BEAG Uni- versil, elmondták véleményüket a szocialista brigádok vezetői, üzemi művelődési bizottságok képviselői, főállású népművelők. A hozzászólók egyik része egyetértett a cikk gondolataival, azokat folytatta tovább. Egy másik csoport a vitaindító cikket cáfolta azzal, hogy egyes esetekből általánosít, a brigádok többségére nem ez a jellemző. A hozzászólók harmadik része — ők voltak a legtöbben — saját gyakorlatát igyekezett bemutatni, mi az, ami az adott munkahelyen a legjellemzőbb. A hét fizikai és egy műszaki állományú brigád véleményét a következőképp összegezhetjük: nagyon sok a látszatvállalás, a formális elem a brigádok művelődésében, amit mégis erőltetnek, vagy az értékelők, vagy rossz beidegződés miatt maguk a brigádok. A hatvanas évek elején kibontakozó brigádmozgalomban ez a húsz esztendő elégnek bizonyult ahhoz, hogy bizonyos formák meg- kövesedjenek. Valóban jellemző az egyik hozzászóló által említett rendezvény-szemlélet. Ma még elvétve kap szerepet a brigádok művelődésében olyan témák feldolgozása, mint a hétköznapok, a munka, az emberi kapcsolatok kultúrája, a közéleti szereplés gyakorlása, változó életünk, az életmód- és életforma-változások kulturális jelenségeinek vitája stb. Kitűnt a vitából: ehhez a brigádoknak több segítségre van szükségük. Mert számok, százalékok között elvész az ember — ettől is lehetett félni néhány hozzászólás olvasása közben. Meg attól, hogy ráerőszakolnak a munkáskollektívákra olyan feladatokat, melyektől ugyan borsózik a van. Szinte mindenki szakmunkás. Többségünk elektronikai és mechanikai műszerész, érettségivel rendelkezünk kilencen. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen közösségnek mások a vállalásai, mint egy olyan brigádé, ahol alapvető művelődési igények jelentkeznek. Erről azért szólok, mert hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a munkásság műveltségét illetően is jelentős változások következtek be az elmúlt két melőmunkára, társadalmi munkára, korszerűsítésre, ész- szerűsítésre vonatkozó vállalásainknak kiegészítői: kirándulás, vetélkedéseken való részvétel, bel- és külpolitikai események megbeszélése stb. Mit is akartam ezekkel mondani? Azt, hogy hagyjunk fel a „rendezvény-szemlélettel”. Akik pedig értékelik a brigádfelajánlásokat, azok ne fogadják el egyszerűen csak annak a felsorolását, hogy mit tettünk, mit csináltunk. évtizedben. A mi közös kulturális megmozdulásaink már csak a térVitazáró hátuk, de vállalják, mert az is egy pontot ér — s anyagi és erkölcsi érdekük fűződik hozzá. A jövőt azok a brigádtól? ’VázáHák'"1 fel' athélyriek' tagjai belső meggyőződésből, napi igényből és szükségletből fejlesztik szakmai, politikai és általános műveltségüket — látványos felajánlások nélkül. Néhány szót arról: mit hiányoltunk a hozzászólásokból. Az őszinteséget. Mintha elfelejtettük volna, hogy vannak egyéni gondolataink, melyekkel bár ütközhetünk, de a küzdelemnek mégiscsak van értelme. A gondokat, hiányosságokat inkább kikerülni, takargatni illik, mintsem beszélni róluk? Ehelyett divat lett a pozitív példával módszereket ajánlani másoknak. Tizenkét vitacikket közöltünk. Ha a vitaindítótól eltelt időt vesszük figyelembe, akkor sok. Ha azt, hogy hány brigádot, munkahelyet érint Toronicza Gyula BEAG UNIVERSIL Zalka Máté Szocialista Brigád cl si m9Jlo.fi gifjoq ,bt « -id 95:219*1 £v mooisqéjíyna'i ->29jhss2 o - naybri zolsíev risaayge — nogoyl >1 ifiőzSi ez a téma a megyeben, akkor nagyon kevés. A vitazáráskor fel kell tennüpk a kérdést: miégt nein .reagált megyénk nagyüzemeiből egyetlen igazgató, függetlenített párt-, szakszervezeti és KISZ-titkár, munka verseny-felei ős? Sajnos ebből arra következtethetünk, hogy még mindig csak a brigádoknak fontos, mit tesznek munkaidőn túl a közösségért. És ez ad magyarázatot arra is, miért kényes téma még mindig a munkások művelődése, hat évvel a párthatározat megjelenése után. A hozzászólásokból kibontakozott egy körkép a brigádok művelődési szokásairól 1980-ban. Megállapíthatjuk: minden kis közösség, minden hozzászóló a holnap műveltebb munkásaiért mondta el véleményét. Amikor a vitát lezárjuk, ezt megköszönjük mindnyájuknak! Különbség... Olvasom a könyvkiadás remekének előszavában. ... „olyasmivel akartunk szolgálni, ami az életet kényelmesebbé, jobbá, szebbé teszi. Mert az élet bizony sokkal, de sokkal nehezebb .. Micsoda igazság. Az élet nehéz. És ez nem most kezdődött. Legalább hetven évvel ezelőtt nyomtathatta az „Ezer jó Tanács” című művet Singer és WOLFNER kiadásában az Athenaeum Nyomda Részvénytársaság. A könyv lapjai már megsárgultak. Az ezer jó tanácsból is néhány ma már csak némi korrigálással hasznos. Itt van példának a „10 tanács a háztartási alkalmazottak (cselédek) kioktatására”. Első tanács: „Mindig a legjobb oldaladat mutasd (már mint a cseléd). Légy udvarias és szerény, becsületes és kötelességtudó.” Ezt mondta régen Juliskának (akit különben Jul- csának szólított) a háziasz- szonya. Mit mondana most egy barátnő a háziasszonynak, ha az ne tán-tán szert tenne egy bejárónőre? — Szivecském, légy mindig udvarias a Juliskához, hiszen tudod mennyire érzékeny. Ne mutasd, hogy ideges vagy. Második tanács: „A gazdád előtt mindig tisztán, rendesen jelenj meg.” A barátnő: — Öltözz egy kicsit szerényebben, ha ott a bejárónő. Különben olyan órabért kér, hogy na. Harmadik tanács: „Ne csapkodd az ajtókat, ne csörömpölj és ne hallgatózz.” A barátnő: — Oda se figyelj drágám, ha Juliska becsapja az ajtót. Az én Boriskám finom lelkű és gyöngéd, de az ajtókhoz nincs érzéke. A múlt A napok órák és a percek e híres és jeles időszakában már annyiszor ismétlődnek hogy joggal várhatom legyenek színültig tele sőt csorduljanak is ki hogy ne kényszerüljek szívszorongva lesni a szűkmarkú jelent ne kényszerüljek a nehéz reggeleken kövéredő alkonyokon üres zsebekkel csinálni számadást hogy ebből is ne újra újra növekvő elszegényedésem hullafoltjai tűnjenek ki Fölrebben egy csapat sirály: a hajnalhozó Napba száll, mely lassan emelkedik a lengő láthatár fölé, s bár még párák fedik a világ már az övé. Fölhajnallanak frissen újévi gondjaink. Bár alakulna minden napfényes kívánságaink szerint! Lakodalmasok. Chiovini Ferenc festményének reprodukciója hónapban négyszer üvegez- tettem. És, hogy csörömpöl? Istenkém, hát van háztartás csörömpölés nélkül? Én a férjemmel csakis Bo- riska előtt patáliázok. Jobb, ha mindent első kézből hall meg. Negyedik tanács: „Ne dobd el a maradék ételt. Ha valami megromlott, jelentsd a háziasszonynak. A barátnő: — Az én Boriskámnak nagyon jó étvágya van. Tegnap húsz deka sonkát, rakottnyelvet, téliszalámit, vajat, sajtot tettem elé. Igaz, kifogásolta, hogy a sonka nincs eléggé vékonyra szeletelve, a rakottnyelv szerinte már romlott volt, a vaj viszont túlzottan sárga. Megkóstoltam a maradékot. Nem volt igaza Boriskának. De szólhatok? Még megsértődik és nem jön. Ötödik tanács: „Ne torkoskod j. A háziasszony úgyis észreveszi.” A barátnő: — Legyen mindig a spájz- ban egy kis befőtt, méz, dióbél, mogyoró. Boriska előszeretettel csipegeti az ilyesmit. Gondolom a Juliska is hozzá van szokva, ha csak nem a konyakra, sörre, borra kapatták rá az előző helyén. Hatodik tanács. „Ha valamit eltörtél, jelentsd rögtön, mert előbb-utóbb kiderül.” A barátnő: — A virágvázát nem sajnáltam, üvegből volt. De amikor a padlóváza ripityá- ra ment, elbőgtem magam. És tudod mivel vigasztalt Boriska? Sok a vicik>vacak a lakásban, legközelebb megnézi magának, hogy kinél vállal munkát. Úgy rám ijesztett, hogy a könnyem elapadt, de csuklani kezdtem. Akkor barátságosan hátba veregetett és fenségesen dörögte; azért nem kell mindent komolyan venni. Hetedik tanács: „Ne eressz be a lakásba senkit, akit nem ismersz. Ha az urak nincsenek otthon, ne nyiss idegennek ajtót.” A barátnő: — Most ráérek, nyugodtan beszélgethetünk. Elküldött Boriska hazulról. Valami új fiúja van. Még nem biztos a dolgában, hogy megtartsa vagy sem. Ha igen, majd nekem is bemutatja. Nyolcadik tanács: „A szemé tládát naponta ürítsd ki és főzés előtt moss kezet.” A barátnő: — Feledékeny a férjem. Előfordul, hogy nem mindennap viszi le a szemetet. Ezért nagyon tud haragudni Boriska. Kilencedik tanács: „Ne pletykázz se a házban, se a boltban.” A barátnő: — Minden bejárónő jól értesült. Mi Boriskával 10- től 11-ig beszélgetünk. Kávé meg aprósütemény mellett. Boriska így érdeklődik: Már ne haragudj drágám, de csak megkérdezem, neked tényleg két szeretőd van? Tizedik tanács: „Mielőtt lefekszel, kérdezd meg a háziasszonyt, nincs-e még valamire szüksége és győződj meg róla, hogy a gázcsapot elzártad-e.” A barátnő: — Az én Boriskám ebéd után mindig szundít egy kicsit. Viszont, ha csöpög egy csap valahol, arra mindig felébred. Ezért minden csapot gondosan elzárok, aztán hetakarom a pléddel. Seres Ernő * KM ÚJÉVI MELLÉKLET
