Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-11 / 9. szám

Olcsó házi műhely Hazai és külföldi barkácsgép-választék A „Csináld magad!” híveinek tábora egyre terebélyesedik. Mind több azoknak a száma, akik a napi munka egyhangúságától sza­badulni akarnak és az otthoni barkácspad mellett élik ki alkotó kedvüket. Ennek haszonélvezői persze nem kis részben a bar- kácsgépek gyártói. A határainkon túl jól jövedel­mező barkácsgép-gyártásra hosz- szú ideig nem akadt hazai vállal­kozó, így az ezermesterek vá­laszthattak a méregdrága nyuga­ti gépek vagy az amerikáner között. Most viszont úgy látszik, megtört a jég, az ÉVIG új, szemre is csábító barkács fúró­gépe, a hozzá csatlakoztatható úgynevezett feltétekkel, mara­déktalanul alkalmas egy jól hasz­nálható, s ami nagyon fontos, olcsó házi műhely céljaira. CSAK BARKÁCSOLÁSI CÉLOKRA! Az EVIG-gépről a Nagyító no­vemberi számában olvashatunk, ahol teszt keretében vették sorra az üzletek — ma már nem is olyan szegényes — barkácsgép- választékát. A mérések során nyolc gépet vizsgáltak meg a KERMI munkatársai, legjobbnak a „jó” minősítést elért SKIL 1439 H, legrosszabbnak pedig a „köze­pes” MULTIMAX HBM 251.1 tí­pus bizonyult. Sokan talán ke­veslik a mindössze egy osztály- zatnyi különbséget az előbbi majdnem profi és az utóbbi, gyengécske, csupán kétszázötven wattos gép minősítése között. A teszt készítői azonban nyomaté­kosan felhívják rá a figyelmet, hogy az összehasonlított fúrógé­pek és feltétek szigorúan csak barikácsolási célokra, szakaszos üzemeltetésre alkalmasak. A rö- videbb ideig tartó barkácsolást az NDK-ból származó MULTI­MAX is jól bírja, mert a beépí­tett hőkorlátozó szerkezet jóvoltá­ból túlerőltetni sem lehet. Alacsony teljesítményét is né­miképp kompenzálja jó hatásfo­ka (a bevezetett villamos energia legnagyobb részét ez alakítja át mechanikai munkává a vizsgált gépek közül) s mellette szól mér­sékelt ára is. Mégsem ez látszik a legjobb vételnek, mert a majd harminc százalékkal . nagyobb teijesftmé- ’ nyű, már említett ÉVIG F 10 LK olcsóbb is és formás piros mű­anyag háza is jobban áll a kéz­ben, mint a MULTlMAX-é. Arra azonban jó ügyelni, ha a hazai mellett döntünk, hogy a fúrótok- mány excentrikussága, azaz ol­dalirányú ütése, valamennyi vizsgált gép közül ennél volt a legnagyobb, majdnem elérte a fél millimétert. Az ÉVIG egy régebbi, kisebb teljesítményű, rosszabbul meg­markolható változata, az F 10 L típus is szerepelt az összehason­lításban és ha csak egy hajszál­lal is, a végminősítésben meg­előzte az újabb változatot. HASZNÁLHATÓSÁG ÉS FORDULATSZÁM Mindhárom említett gép nagy hátránya a megváltoztathatatlan fordulatszám. A különböző anya­gokat ugyanis, ha a csigafúrón­kat hosszú ideig élesnek akarjuk tudni, célszerű különböző sebes­séggel fúrni. Csempét, kerámiát — amit nem lehet előre bepon­tozni — folyamatosan változtat­ható fordulatszámú fúrógéppel le­het megmunkálni. Ilyen szempontból jobb megol­dás a középmezőnyben végzett két angol BLACK and DECKER (DNJ 72 és 82), sebességüket ugyanis két fokozatban változtat­hatjuk. A legelőnyösebb konst­rukciót mégis a SKIL-gépeknél találjuk, ahol a „ravaszra” gya­korolt nyomás függvényében fo­lyamatosan, fokozatok nélkül nö­vekszik a fordulatszám. Ezek a holland gépek ugyan a hazai kí­nálat legdrágábbjai, de a legtöb­bet is tudják. Az összehasonlítás­ban első helyen végzett típusba például a betonfalak fúrásához nélkülözhetetlen ütvefúró szer­kezetet is építettek, az "1416 H tí­puson pedig irányváltó kapcsolót is találunk, amely a menetfúrást is lehetővé teszi. A SKlL-gépek tömegükhöz vi­szonyított teljesítménye igen ked­vező, megbízhatóságukra pedig jellemző, hogy az Ezermester és Üttörőbolt Vállalat is ezt a gépet választotta kölcsönzésre. FELTÉTEK AZ ALAPGÉPRE A tesztben két feltéttípussal is kipróbálták a fúrógépeket. A fel­téteket az alapgépre lehet szerel­ni s ezáltal a fúrógépből vala­milyen speciális rendeltetésű gép válik. Ezek minősége azonban A villamos kézi fúrógépeket kezdetben csak ipari célokra gyártották. Jókora méretűek és tetemes súlyúak voltak még ezek a szerszámok, de azért jó szol­gálatot tettek. Időközben azon­ban az elektromotor-építés tech­nikája jelentős fejlődésen ment keresztül, ami kedvező hatással volt a villamos kéziszerszámok — többek között a fúrógép — méretváltozásaira is. így az egy­re kisebbedő és mind elérhetőbb áru villamos fúrógépek a háztar­tásokba is bevonultak: a bar­kácsfelszerelés szinte nélkülöz­hetetlen tagjai lettek. A változ­tatható fordulatszámú fúrógéppel sok különféle feladatot meg le­het oldani, csupán egyet nem: a beton fúrását. Még akkor sem, ha keményfémlapkás csigafúrót erősítenek a tokmányba. Amíg ugyanis csak az apró szemcsés, szürke betontömegbe kell beha­tolnia a fúrónak, még csak ha­lad valahogy, de amikor kavics­hoz ér a fúró hegye, megakad a tudomány. E nehézséget az ütvefúrógép megszerkesztésével messze elmaradt a célgépekétől. A célgépek borsos ára viszont egyelőre még a feltétekkel komp­letté tehető barkácskészletek út­ját egyengeti. A fúrógépre a fel­tétek közül a rezgő vagy más né­ven dekopír és a körfűrész je­lenti a legnagyobb megterhelést, ezért a szakemberek ezeket vizs­gálták. A legjobb eredményt a MUL- TIMAX-feltétekkel érték el, ezek­ről meg kell jegyezni, hogy az EVIG-készlet elemeivel szabadon cserélhetőek. A BLACK and DECKER feltétéi — bár előny, hogy a fűrészeken kívül is na­gyon sok célra alkalmas válto­zatot vásárolhatunk — mégsem remekeltek ennyire. Ennél egyéb­ként a körfűrészt úgynevezett csúszókuplunggal készítik, ami meggátolja a motor káros túlter­helését. Megemlítjük még, hogy a feltétek csatlakozási módja a SKIL-gépeknél a legkorszerűbb. A bajonettzáras összeszerelés kü­lönösen a kezdő ezermesterek­nek nagy könnyebbség. hidalták át a konstruktőrök. Olyan villamos fúrógép ez, amelynek a tokmánya — benne a csigafúró­val — nemcsak forgó mozgást végez, hanem tengelyirányú (ax- iális) elmozdulást, rezgést is. E módon a fúró hegye percen­kénti több ezer ütést mér az előtte jelentkező akadályra, s közben forogva áthatol rajta. Képünkön egy ilyen villamos ütvefúrógépet láthatunk, mely egyike a legkorszerűbbeknek. Acél, színes- és könnyűfémek, természetes és műkő, beton, fa, műanyag egyaránt megmunkál­ható e 750 wattos motorral haj­tott szerszámmal. Az elektroni­kusan vezérelt, kétáttételes, erős készülék a fúráson kívül — ki­egészítő szerszámokkal felszerel­ve — más műveleteket is el tud végezni. így alkalmas fűnyíró, sövénynyíró, kézi és asztali kör­fűrész meghajtására is. Burkola­ta részben üvegszállal erősített poliamidból készült, ami szívós, ütésálló és jó villamos szigetelő. (KS) Korszerű bútorok műanyagból látlan alakítási lehetőségeik, színbeli kötetlenségük, jó tisztán- tarthatóságuk, kis fajsúlyúk, mé­rettartásuk, kopásállóságuk. Mégse higgyük azt, hogy a fák természetes szépségét, változatos­ságát veszélyeztetik. A bútor- gyártás olyan méreteket öltött a világon, hogy sem az egyikből, sem a másikból egyedül nem oldható meg a minden igényt ki­elégítő termelés. A kétféle alap­anyag okos kombinációi, a fel­adat természetének megfelelő ta­pintatos és hozzáértő anyagvá­lasztás azonban mindig a „helyé­re teheti” őket. Az iparilag fej­lett országok bútoriparának mű­anyag-felhasználási irányzatai arról árulkodnak, hogy a mű­anyagokat elsősorban ott alkal­mazzák, ahol különleges tulaj­donságaik értéknek tekinthetők. Például konyhák, irodabútorok, gyermekszobák, kiegészítő kisbú­torok, s kivált ülőbútorok (szé­kek, fotelek) gyártásában. Ké- Dünkön az utóbbi irányzatra lát­hatunk példát, egy nyugatnémet gyártmányú, teljes egészében — még a fotelek ülő- és támaszko­dófelületeinek borítását is bele­értve — műanyagból készült gar­nitúrát. Érdekes megoldásnak számít, hogy a nem használatos fotelek összecsukhatok, ami tisz- tántarthatóságuk és szállíthatósá­guk szempontjából előnyös. Az ütésálló műanyagból készült gar­nitúrát háromféle színben állít­ják elő. (KS) Kevesen gondolnák, hogy a bú­torgyártásban már több évtized­del ezelőtt megkezdődött a mű­anyagok használata (a farost- és pozdorjalemezeket is műanyagok­nak számítva). Bizonyára azt is kevesen tudják, hogy a mű­anyagok kikísérletezését, alkal­mazását éppen azok a nemzetek kezdeményezték — többek között a skandináv országok —, amelyek a fa pótlására belátható . időn belül nem kényszerülnek. Ez a tény rögtön eloszlatja azt a tév- hiedelmet, hogy a műanyagok pótanyagok. A műanyagokat ugyanis elsősorban a természe­tes anyagokénál sok esetben jobb fizikai, kémiai és megmun- kálhatósági tulajdonságaik teszik alkalmassá a bútorgyártásra. Melyek azok a tulajdonságok, amelyek a fa fölé emelik a mű­anyagokat? Mindenekelőtt kor­KONYHA EGYTÁLÉTELEK Lencsetál Hozzávalók: 20 dkg zellergyö­kér, 1 fej vöröshagyma, 20 dkg füstölt szalonna, fél kg lencse, 4 evőkanál borecet, 1 evőkanál cu­kor, 1 evőkanál húsleves, bors. A lencsét puhára főzzük. A zellert, a hagymát és a szalonnát feldaraboljuk. A szalonnadarab­kákat fazékba tesszük és köze­pes lángon kiolvasztjuk. Hozzá­adjuk a zellert és a hagymát és állandó keverés mellett üveges­re pároljuk. Végül beletesszük a lencsét és főzzük. Ecettel, cukor­ral, húslével és borssal pikánsan fűszerezzük. Babtál Hozzávalók: 1 nagy fej hagy­ma, 2 evőkanál vaj vagy marga­rin, 1 doboz tarkabab (főtt), 1 csomag konzerv vagy mélyhűtött húsgombóc, 1,5 kávéskanál ka­kukkfű, só, bors. A hagymát kockákra vágjuk. A zsiradékot lábasban közepes lán­gon felforrósí tjük. A hagymada­rabokat aranysárgára sütjük. A babot és a húsgombócokat tevé­vel együtt hozzáadjuk és felfőz­zük. Kakukkfűvel, sóval és* dur­vára őrölt borssal fűszerezzük. Zöldborsós egytál Hozzávalók: 1 csomó leveszöld­ség, 2 evőkanál vaj vagy marga­rin, 1 kávéskanál húskivonat, 1 doboz zöldborsó (fél kg), 25 dkg főtt sonka (vastag szeletekben). 1,5 dl tej, só, bors, 2 evőkanál apróra vágott petrezselyem. A vaiat ^margarint) lábasban felmelegítjük. A leveszöldséget megtisztítjuk és vékony karikák­ra vágjuk, és a zsiradékban üve­gesre pároljuk, A húskivonatot, zöldborsót levével együtt hozzá­adjuk és gyorsan felforraljuk. A sonkát kis kockákra vágjuk, ^ lábasba tesszük és tejet Öntünk rá. Elkeverjük, sóval és törött borssal fűszerezzük. Petrezse­lyemmel megszórjuk. Babos egytálétel Hozzávalók: 30 dkg sárgarépa, 1 fej fiatal hagyma, 2 evőkanál vaj vagy margarin, l doboz fe­hér bab (fél kg), 10 dkg főzőkol­bász, szeletekben, negyed ' kávés­kanál húskivonat, só, bors, 2 evőkanál apróra vágott petrezse­lyem. A sárgarépát meghámozzuk és ferdén vékony szeletekre vágjuk. A vajat (margarint) közepes lán­gon fazékban felmelegítjük, amíg barna lesz. A sárgarépaszeleteket állandó keverés mellett benne megpároljuk, amíg üveges lesz. A hagymát vékony csíkokra vág­juk. A hagymát, a babot levével együtt a sárgarépához adjuk. Be­letesszük a karikákra vágott kolbászt is. Húskivonattal, sóval, borssal ízesítjük és apróra vá­gott petrezselyemmel megszór­juk. Blúz mindenkinek Évek óta a legsikeresebb divat- holmink a blúz. Sokfajta, spor­tos és elegáns megoldás kínál­kozik mindkét nembelieknek, a legkisebbektől az idős korosz­tályokig. Természetesen a fiúk és* férfiak „blúzát” ingnek ne­vezzük. de nem nagyon különbőz zik egymástól a férfi és női vi­selet, sőt még a gyermekkorban lévők blúza sem a felnőttekétől. Hasznos tulajdonság, hogy egész évben viselhető a blúz, idényen­ként más-más. az időjárásnak megfelelő kiegészítőkkel. Rajzainkon a fentiekben el­mondottak illusztrálására köz­lünk modem blúzokat-ingeket, nappalra valókat, sportos meg­oldásokat. Ezek mindegyike ha­sonlít egymásra, az alapanyag azonban sokfajta variálási lehe­tőséget kínál. A blúz és az ing nadrághoz éppen olyan jól illik, mint sportos szoknyához az őszi-téli szezonban. Az i-es modellt férfiaknak ajánljuk. Jerseyből, vagy vékony műszál szövetből készült, gyap­jú ing, kis álló nyakkal; kevéssé karcsúsított, így alatta könnyű pulóver is hordható. A 2-es modell derékban öves blúz, mély ragián szabással, a könnyű anyag vékony szövet, így a kétszer körültekert övvel csinosan összetartható a derékon. A blúz medencecsontig ér. A 3-as modell hasonló az előb­bihez, nagykockás anyagból ké­szült, elütő színű díszítéssel a galléron, a kézélőn, valamint az öv is lehet díszítő anyagból. A 4-es és 5-ös modellek kislá­nyoknak való blúzok, a felnőtte­kéhez hasonló, könnyen kezelhe­tő; szintetikus jerseyből a leg­praktikusabb. A blúzok álló nyakkal, vagy pici gallérral, be­varrott, illetve ragián ujjakkal, zsebekkel és húzott csípőrésszel készültek. A gloknis kockás szoknya és az apró pepita ..lap” szoknya hasonló a felnőttek di­vatjához, de nyugodtan kivá­laszthatók gyermekek részére is. (N. V.) „Komfortklíma“, szellőztetés, párásítás Fűtés és egészség A lakások fűtésekor mindig olyan „mikroklíma” megteremté­sére törekszünk, amely az em­bernek jó közérzetet, komfortér­zést biztosít. Ehhez szükség van megfelelő hőmérsékletre, többé- kevésbé egyenletes hőelosztás­ra, kellő nedvességtartalomra, az égéstermékek maradéktalan el­vezetésére és a levegő rendszeres cserélődésére, a szellőztetésre. Hogy egy helyiséget milyen hő­mérsékletre célszerű „felfűteni”, az elsősorban rendeltetésétől függ. A szokványosán öltözött, nyugodtan ülő ember például ál­talában 20—22 fok között érzi jól magát, ez jelenti számára a „komfortzónát”. A lakószobák hőmérsékletét tehát ennek meg­felelően kell beállítani. A fürdőszobákban és a zu­hanyzókban kb. 24 C-foknak kell lenni ahhoz, hogy az ott tartóz­kodók ne fázzanak. A hideg környezet szerepe a különböző hüléses betegségek ki­alakulásában általánosan ismert. A túlfűtés káros egészségi hatá­saival azonban már sokkal keve­sebben vannak tisztában. Annyit mindannyian észreveszünk, hogy nagy melegben könnyen elbágya­dunk, elálmosodunk. Ha kilé­pünk a szabadba, vagy hűvö­sebb, huzatosabb helyre, nem tudunk azonnal alkalmazkodni, és így könnyen megfázhatunk. A fentiek alapján érthető -az is, miért fontos az egyenletes hőel­oszlás. A lakószoba fűtése példá­ul akkor igazán jó, ha egyes pontjai között a hőkülönbség nem több, mint 2—4 C-fok, a hő­mérséklet napi ingadozása pedig nem haladja meg a 3—6 C-fokot. Az említett követelményeknek az etázs-, a központi és a távfűtés felel meg legjobban. A gázkon­vektorok is jól szabályozhatók, helyes üzemeltetéssel ezek is eléggé egyenletes hőeloszlást biz­tosítanak. Cserépkályhával már jóval nehezebb úgy fűteni, hogy a hőmérséklet — a meteorológiai tényezőktől függetlenül — folya­matosan megfeleljen a „komfort­klíma” követelményeinek. A térbeli hőeloszlás is kevésbé egyenletes, azaz a kályha körül mindig jóval melegebb van, mint a szoba távolabbi sarkában. Kedvező viszont, hogy a cserép hosszú időn át képes tárolni a hőt. Jól kezelt cserépkályhával nagyobb napi ingadozásai elke­rülhetők. A vaskályha igeo gyor­san felmelegszik, de gyakorlati­lag csak addig ad meleget, amíg a fűtőanyag ég. Állandó tartóz­kodásra szolgáló helyiségek, la­kások fűtésében ezért ma már egyre inkább háttérbe kerül. A jó közérzetet biztosító mik­roklímához feltétlenül hozzátarto­zik a levegő kellő nedvességtar­talma. Ott, ahol a fűtőtest felü­leti hőmérséklete 80 C-fok fölé emelkedik, a légtérben állandóan jelen levő por pörkölődik, ezért a levegő kiszárad. Ilyenkor gya­kori a száj- és torokszárazság, a köhögési inger és a szomjúság. Ez elsősorban a gőzzel üzemelő központi, illetve távfűtés esetén jelentkezik. Elektromos párásító készülékkel vagy egyszerűen ke­A vízipálma Közkedvelt és tartós szobanö­vény a vízjpálma. Dudva szárú évelő, kedvező körülmények kö­zött másfél méter magasra is megnőhet. Hosszú, vékony szárai végén a levelek körkörösen, vál­takozó állásban találhatók. Le­vélkéi 4—8 mm szélesek, 20—25 cm hosszúak, kihegyezettek és csupaszok. Lakásokban akváriu­mokban is tarthatók! A vízipálma legszebben a komposztföld és a középkötött melegágyi föld keverékében díszük. A vízipálma nagy előnye, hogy levéldugványozással is sza­porítható! Levéldugványok készítésekor a vés víz folyamatos párologtatásá­val lehet segíteni. Etázs-, központi és távfűtésnél káros égéstermékekkel gyakorla­tilag nem kell számolni. A kály­hák használatakor viszont na­gyon lényeges, hogy megfelelő huzatuk legyen, ami biztosítja az égéstermék maradéktalan elveze­tését. Ennek érdekében a ké­ményt évente, a kályhát pedig — a tüzelőanyagtól függően — meg­adott időközönként tisztítani kell. Ugyanilyen fontos az előírások­nak megfelelő kezelés, a helyes tüzelési technika. Az olajkályhá­kat és gázkonvektorokat minden fűtési idény előtt célszerű szak­emberrel megvizsgáltatni. A zárt, fűtött helyiségekben előbb-utóbb kedvezőtlenül meg­változik a levegő összetétele. Csökken az oxigén-, emelkedik a széndioxid-tartalom, az emberek bőréből, ruhájáról, valamint a használati eszközökről különböző szennyező anyagok kerülnek a légtérbe. A levegő kellő felfris­süléséről az ablakok időnkénti szélesre tárásával gondoskodunk. Télen a külső és a belső hőmér­séklet között meglehetősen nagy a különbség, ezért a szükséges légcseréhez ilyenkor néhány perces szellőztetés is elegendő. szaporítása szárat a levélörv alatt egy-két centiméteres csonkkal kell le­vágni, s a biztonságos eredés ér­dekében a leveleket egyharma- dukra célszerű visszakurtítani! Ezután a dugványokat vízbe kell helyezni úgy, hogy a dugványok a víz színén ússzanak, de szár­részük a víz alatt legyen! Ned­ves homokban is gyökereztethe- tők. A gvökeresedés akkor a legtökéletesebb, amikor a levél- orv tőrésze is a homokba kerül. Minden egyes levélke tövéből egy-egy hajtás fejlődik. Meggyö- keresedés után az >pró növény­kéket szétszedjük és becserepez- zük. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1981. január 11 o

Next

/
Thumbnails
Contents