Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-07 / 5. szám
1981. január 7.-»ü.LF/x'-MAGYARORSZÁG 7 olvasóink leveleiből Szerkesztői üzenetek Krasnyánszki József nyírmihálydi, Biber Anna nyíregyházi és Molnár Im- réné sóstóhegyi lakosoknak levélben válaszoltunk. Verbényi József nyíregyházi, Erdei József nyíregyházi, Kovács József tiszafüredi, Körmenti Ferenc nyírteleki, Kiss József mátészalkai, Kovács Miklós nagydobosi, Szabó Gé- záné gulácsi, Ladik Györgyné kállósemjéni, Dezső István tiszavasvári, Zilahi Miklós sényői, Erdei Mihály napkori, Erdei Mihály tiszalöki, Boda Károly aranyosapáti, Balogh Sándor nagydobos), Varga Jánosné győrteleki, Megmondja Jánosné nyír- bogdányi olvasóink ügyében az illetékesek segítségét kértük. özv. Király Sándorné rápolti, Kiss Sándorné bal- kányi, Csáki Ferencné ti- szarádi lakosok kedves köszönő sorait megkaptuk. Örülünk, hogy segíthettünk. Szabó Menyhért mátészalkai olvasónkat a városi tanács illetékes osztálya többek közt arról is tájékoztatta, hogy ha a kezében lévő határozattal, illetve tulajdoni lappal nem ért egyet, a bírósághoz fordulhat. Vagyis a nem fizető társtulajdonosokkal szemben polgári peres eljárást indíthat. Nagy Lászlóné mátészalkai lakos észrevételére az illetékesek arról tájékoztatták szerkesztőségünket, hogy a város Keleti lakótelepén az új fűtőmű üzemzavara miatt nem volt megfelelő a hőszolgáltatás. A hiba kijavításáig a tartalékkazántelepről biztosítják a zavartalan hőellátást. Bori Dezső ilki olvasónknak a termelőszövetkezet a földjáradékot kifizette. Gyöngyösi András nyír- madai lakos észrevételére a Fogyasztási Szövetkezetek Szabolcs-Szatmár megyei Szövetsége arrót tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy a Vásárosna- ményi Áfész — gazdasági okok miatt — a Nyírmada községben lévő szeszfőzdét értékesítette. A szeszfőzde átalakítás után üzemelni fog, és minden valószínűség szerint a lakosság is igénybe veheti majd. Áthelyezik a telefont Postabontás Kérdőív A sztalos Mihályné nyíregyházi levélírónk amiatt méltatlankodik levelében, hogy gyakorta tesznek elé a munkahelyén kérdőíveket. írja: csak bosszúság van vele, mert nem tudja, mit írjon be mit húzzon ki, mennyire legyen őszinte, vagy mit hallgasson el. Sok idő megy el ezzel is, s a munka pedig nem halad előre. „Az íveket pedig hiába töltjük ki, hiába válaszoljuk az igazságot, úgysem történik semmi”. „A múltkor például Mohácsiné az egyik brigádtagunk beírta, hogy milyen szűkösen élnek a lakásban, a gyermekek folyton megfáznak, mert nem lehet kifűteni a lakást. Vagy többször megkérdezték már, hogy mire mennyit költünk. Gondjuk: arra voltak kíváncsiak, hogy miként élünk. Őszintén megírtuk, abból pedig láthatták, nem élünk nagy lábon, beosztjuk a pénzt, persze egy kicsit több is elkelne, mégsem emelték a fizetésünket. Akkor meg miért kérdezősködnek?” A múltkor az egyik vállalatnál ottjártamkor egy kérdéssorozatból álló ív felett bosszankodott néhány középvezető. Mondták, hogy a központjuktól kapták néhány napos visszaküldési határidővel. Valamennyiüknek, akik a kérdések reális megválaszolásán töprengtek, egybehangzó véleményük volt: a kérdések ha egyszerűbbek, világosabbak, egyszóval könnyen érthetőek lennének, sokkal könnyebb dolguk volna. Ehhez pedig nem is szükséges pszichológus, szociológus, csak józan átgondolás, célratörő kérdések. Levélírónk is tulajdonképpen azt feszegette: „Vajon nem kerülnek-e ezek az ívek aztán az irattárba haszontalanul?” Sokan azért vélekednek levélírónkhoz hasonlóan, mert valóban'nem tapasztalták még közvetlenül a hasznát, nem tudják milyen céllal készülnek a felmérések. Csak azt látják, hogy azonnali kézzelfogható haszna nincs. Nem emelik egyből a bért, nem javulnak egyik napról a másikra oly gyorsan a munkakörülmények, az asszonyok munkáját megkönnyítő intézkedések sem követik azonnal a kérdőívek beszolgáltatását. Persze ezt nem is lehet elvárni. Egy viszont biztos, az üzemi, vállalati, vagyis a házi felmérések haszna jelentős: felhívják a vezetők figyelmét a sürgős tennivalókra. Az országos felmérések haszna pedig felbecsülhetetlen. Ennek éppen mi, nők nagyon sok előnyét, hasznát élvezzük. A dolgozó nők élet- és munka- körülményeinek a felmérése alapján számos intézkedés történt, például az 1013-as kormányhatározatot is megelőzte egy ilyen felmérés. Persze ezek a kérdőívek nem helyettesítik a munkahelyi, személyes emberi kapcsolatokat. Soltész Ágnes KÖSZÖNET 1980. december 22-én a JC 27—84 forgalmi rendszámú taxival utaztam az állomástól az SZTK-ig. Mikor kiszálltam a kocsiból, akkor vettem észre, hogy hiányzik a pénztárcám. Visszasiettem az állomás előtfi taxiállomásra, de nem találtam ott a kocsit. Nagy elkeseredéssel mentem dolgomat intézni, amikor beértem az SZTK épületébe, kiszólt egy ott dolgozó hölgy, hogy aki elhagyta a pénztárcáját, átveheti a Volán irodájában. A hírnek nagyon megörültem, s azonnal elmentem a jelzett helyre. A Volán-irodában is nagyon kedvesen fogadtak, és miután meggyőződtek a pénztárca jogos tulajdonosa felől, átadták a benne lévő 530 Ft-tal és a vonatjegyemmel együtt. Az átvételi elismervény aláírásakor tudtam meg, hogy a becsületes taxisofőr Sípos Sándor volt, akinek ezúton mondok köszönetét becsületességéért. Nekem, nyugdíjasnak bizony sokat jelent a visszakapott pénz. özv. Labbancz Ferencné Búj, Hunyadi u. 96. sz. SZOMORÚ TÖRTÉNET Mások örültek, boldogok voltak, én pedig szomorkod- tam december 24-én, — és még azóta is —, mert délután úgy 1 és 2 óra között, az Északi alközpontban lévő ABC-áruház előtti újságospavilon külső polcán felejtettem a pénztárcámat, amint egy Nők Lapját vásároltam. A pénztárcában több mint kétezer forint és fontos személyes iratok, okmányok voltak. A mai napig sem került vissza a pénztárcám, noha megtalálható benne a nevem és pontos lakcímem is. Talán ez elkerülhette a jó szándékú megtaláló figyelmét. Hátha most olvassa és megérti soraimat, eljuttatja hozzám a pénztárcát. .•; . c özv. Bocskai Tiborné Nyíregyháza, Vasvári Pál. u. 77. sz. JÓLESETT Most év végén néhány könyvet „kiselejteztem”, azaz elvittem az antikvár könyvesboltba. Nem tudtam, hogy szombati napon nem vesznek át könyveket és én akkor mentem. A fiatal lány, aki nyilván nemrég került munkahelyére, pergő nyelvvel okított, hogy a szabály még a bejárati ajtóra is ki van függesztve. Erre én annyit mondtam: „Ilyen koros embernek, kérem, egy kiló már többszörösen nehezebb.” Ekkor jött oda egy magas férfi, aki mondta is, hogy ő az üzlet vezetője. Azonnal figyelmesen érdeklődött, miről is folyik közöttünk a beszélgetés. Mondom, mi volna az óhajom: ne vigyem vissza a könyveket, talán valami félreeső helyen maradhatna hétfőig, ne cipeljem haza, meg újra vissza. Az üzletvezető azonnal intézkedett: a raktár egyik üres sarkába elhelyezték a könyveimet a táskámmal együtt. Hétfőn pedig elintéztük a hivatalos részt. Bizony nagyon jólesett a megértés. Mert vannak emberi dolgok. A. B. Nyíregyháza, Tanácsköztársaság tér 10. sz. ALIBI Az ünnepek előtti nagytakarítások alkalmával mindenki szeretett volna az üres üvegeitől megszabadulni. Mi itt a Búza tér környékén lakók legtöbben az ABC üvegvisszaváltó helyét kerestük fel, de jókora plakát adta tudtunkra, hogy rekeszhiány miatt szünetel a visszaváltás. Bosszankodtunk, mert mit tartozik az a vevőre, hogy a visszaváltott üvegeket azonnal nem tudják rekeszbe elhelyezni. Nekünk jó, ha átmenetileg a földön tárolják az üres üvegeket, csak vegyék vissza. Hiszen erre rendelet van, és tudomásunk szerint ez alól semmilyen trükkel, alibivel nem lehet kibújni. Szabó Zoltán nyíregyházi lakos GAZDAG PROGRAM VOLT A kisvárdai Ady Endre művelődési központ nyugdíjasok klubja 1980-ban is gazdag programmal zárta az évet. Nehéz lenne mindet felsorolni, hiszen a nyíregyházi KPVDSZ művelődési ház nyugdíjas klubtagjaival való találkozás épp oly emlékezetes, mint az idősek hete alkalmából rendezett járási találkozó. Itt Dombrád, Pátroha, Tiszakanyár és természetesen Kisvárda öregek napközi otthonának lakói találkoztak. A Volán vállalat autóbuszt adott a városnézéshez, az izzógyár pedig megvendégelte a résztvevőket. Ugyanezt tette a Hunnia- coop vállalat, amikor is 60 tagunkat baráti találkozóra hívta. A kisvárdai Rákóczi Termelőszövetkezet vezetősége almakóstolóval egybekötött programot szervezett, ahol beszámoltak a gazdasági eredményeikről, az időjárás okozta gondokról, egyszóval egy kicsit bekapcsolták az idős embereket, egykori tagjaikat a termelőszövetkezet vérkeringésébe. Voltak, akik ezen a találkozón idős koruk miatt nem vehettek részt, azoknak gondos csomagolásban almát juttattunk, és néhány olvasmányos prospektust. Lehetne sorolni, hogy kik, miben segítettek, tették színesebbé az idős emberek életét. Például említhetném az öntödei Vállalatot, a helybeli építőipari szövetkezetei, a TITÁSZ-kirendeltsé- get, de ez a felsorolás nem teljes. Hiszen jóval többen segítettek a nyugdíjasok pihenőparkjának az elkészítésében, ahol már tavasszal — reméljük, változatos programmal — nyüzsgő életet tudunk teremteni. „Van és még sincs telefon” címmel a rozsrétszőlői telefonállomás áthelyezését sürgették. Tájékoztatásul elmondjuk, hogy a községekben, vagy külterületi lakott helyeken a községi tanács által kijelölt helyiségben a tanács előfizetésében létesít a posta községi nyilvános telefonállomást. A rozsrétszőlői nyilvános távbeszélő-állomás áthelyezésére eddig azért nem került sor, mert a városi tanács az áthelyezés költségét nem tudta vállalni. Az 1980. november 25-én kelt beadványában azonban már arról tájékoztattak bennünket, hogy a telefonállomás áthelyezési költségét vállalják, és az állomás kezelőjének Gyebroszki János Rozsrét, Fenyő utca 4. szám alatti lakost jelölték ki. A szerelési költség kiegyenlítése után a távbeszélő-állomást áthelyezzük. Debreceni Postaigazgatóság Hován József Pál klubvezető, Kisvárdáról Pénzben megváltható-e a szabadság? A védőruha-juttatásról — A munkaviszony megszüntetése — A „kilépett” bejegyzés hátrányai — A tanulmányi szerződés megszegése Tatár Mihályné mátészalkai olvasónkat a betöltött munkaköre alapján két darab köpeny illeti meg, védőruha címén. Sérelmezi, hogy mint új munkavállalónak, használt védőruhát adtak, ami helyett újat vásárolt. Kérdése az, hogy köteles-e használt védőruhát elfogadni, illetve a munkáltató köteles-e megtéríteni a vásárolt köpeny árát? Amennyiben levélírónk esetében ténylegesen védőruha-juttatásról van szó, annak kihordási ideje nincs. A védőruha tisztán — és karbantartása a munkáltató kötelessége. A munkaviszony vagy munkakör megszűnése esetén a védőruhát vissza kell szolgáltatni. Ha a védőruha rendeltetésének megfelel, a dolgozó köteles elfogadni és viselni. Az önkényesen vásárolt köpeny árának a megtérítését nem követelheti. A védőruha színét és formáját annak rendeltetése határozza meg. Kovács József nyíregyházi levélírónk 1971-ben létesített munkaviszonyát a munkáltató a közelmúltban felmondással megszüntette, ezt a gépjárműpark kötelező leépítésével indokolták meg. Levélírónk kérdése az, hogy milyen jogai vannak, miután a munkaviszonyának megszüntetésére önhibáján kívül került sor? A határozatlan időre létesített munkaviszonyt mind a munkáltató, mind a munkavállaló felmondással bármikor megszüntetheti. A munkavállalót a felmondásban jogszabály nem korlátozza, a felmondást formai és tartalmi kötöttség nélkül közölheti. A munkáltatónak aoznban tekintettel kell lenni a felmondást korlátozó vagy tiltó jogszabályokra —, illetve formai és tartalmi előírásokra. A felmondást írásban kell közölni és — egyes esetektől eltekintve — indokolni köteles. Az indokolásnak minden esetben konkrétnak és valósnak kell lenni. Mindezektől függetlenül olvasónk sérelmével a felmondásban közölt munkaügyi döntőbizottsághoz fordulhat. A munkaügyi vitát elbíráló szervek azonban csupán a felsorolt korlátok, tilalmak fennállását és a formai, valamint tartalmi előírásokat, azok valódiságát vizsgálhatják. Felhívjuk olvasónk figyelmét arra, hogy amennyiben több mint tízéves munkaviszonnyal rendelkezik, a felmondási idő négy hétnél kevesebb nem lehet. Kiss Sándorné ilki levélírónk harmadik gyermekével tölti gyermekgondozási szabadságát. Kérte a munkáltatótól, hogy a részére járó szabadságát pénzben váltsa meg, amit a munkáltató megtagadott. Munkáltatója úgy tájékoztatta, hogy majd amikor a munkahelyét elfoglalja, a ki nem adott szabadságot pénzben megváltják. Olvasónk ezt az intézkedést sérelmezi, mert a harmadik gyermekével még két évig lesz gyermekgondozási szabadságon. A dolgozó részére járó szabadságot pénzben megváltani mindaddig nem lehet — sorkatonai szolgálattól eltekintve —, amíg a munkaviszonya fennáll. Tehát olvasónk részére is a szabadság természetben jár, azt pénzben megváltani nem lehet. Azt az akadályoztatás megszűnése után kell kiadni. Petrás György nyírbátori lakos 1977. február hónapban „kilépett” munkakönyvi bejegyzéssel létesített munka- viszonyt. Ennek hátrányos következményeit még ma is alkalmazza a munkáltató. Kérdése az, hogy meddig kell viselni a hátrányos következményeket, illetve mikor válik jogosulttá a munkaviszonyban töltött idő után járó pótszabadságra? A „kilépett” munkakönyvi bejegyzés következménye, hogy a dolgozó három évig fegyelmi büntetés hatálya alatt áll. Az elbocsátás fegyelmi büntetés jogerőre emelkedését követő három évig, a korábbi munkaviszonyban töltött időt figyelmen kívül kell hagyni. Tehát ez alatt az idő alatt a dolgozó a munkaviszonyban töltött idő után nem részesülhet pótszabdaságban, nem kaphat jubileumi jutalmat stb. Amenyiben a fegyelmi büntetés hatálya eredményesen letelt, a munkaviszonyban töltött időt össze kell számolni. Természetesen a fegyelmi büntetés hatálya alatt eltöltött három évet is. Kiss Lajosné tiszavasvári levélírónk fia az egyik termelőszövetkezettel tanulmányi szerződést kötött. A szerződésben vállalt jogokat és kötelezettségeket 1980. júliusáig mind a két fél teljesítette. Ezt követően azonban az új elnök nem hajlandó a szerződésben vállalták szerint levélírónk fiát végzettségének megfelelő munkakörben foglalkoztatni. Olvasónk kérdezi, hogy amennyiben a fia más munkahelyen végzettségének megfelelő munkakörben helyezkedik el, köteles-e a szerződés alapján nyújtott támogatást visszafizetni? A szerződésben vállalt kötelezettséget a munkáltató megszegte, ezért munkahely-változtatás esetén a fia a támogatást nem köteles visszafizetni. Nagy Mihály SZMT politikai főmunkatárs
