Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-05 / 3. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1981. január 5. Salvadorban tovább folytatódtak az összecsapások a geril­laosztagok és a kormánycsapatok között. Képünkön: tégy-, veres gerillák az El Salvadortól északra fekvő térségben. (Kelet-Magyarország telefotó) Belpolitikai viszály Iránban Kommentár Külpolitikai b. ú. é. k. Az esztendő fordulója mindig is egyszerre volt a visszatekintés és az előre- pillantás ideje, mind a ki­sebb közösségek (család, vállalat) mind a nagyob­bak (nemzetek, szövetségi rendszerek) számára. Ma már régen a múlté „az én házam az én váram” tév­hite: modern korunknak megfelelő sebességgel ter­jed a felismerés, hogy a hazában és a világban szinte semmi nem függet­len egymástól, hogy a je­lenségek nagyon is össze­függenek. 1981 legelején aligha él Magyarországon olyan ember, akit meg kellene győzni arról: köze van ahhoz is, ami tőle — vagy unokáitól — sok ezer kilométerre történik; visz- szahathat rá, adott eset­ben a húsába vághat, vagy éppen ellenkezőleg, gyógy­írnak bizonyulhat honi gondjai egy részére. Nyugodtan élni csak bé­kében lehet és az egészség mellett fajra, világnézetre, nemzetre való tekintet nélkül elsősorban békessé­get kíván magának és em­bertársainak 1981-re min­den becsületes, józan em­ber. Ez a látszólag egysze­rű, valójában azonban létfontosságú igazság ih­lette Leonyid Brezsnyev- nek a szovjet rádióban és televízióban elhangzott újévi köszöntőjét. Annak az államnak az első em­bere szólt népéhez és a világhoz, amelynek vállá­ra óriási mértékben nehe­zedik a béke megőrzésé­nek terhe. „A Szovjetunió külpolitikája — hangzott az; üzenet — világos célo­kat követ. Azt kívánjuk, hogy a világ valamennyi népe békében éljen. Elkö­telezettségünk a szabad­ság, az igazságosság és a haladás eszméi iránt meg­ingathatatlan.” Újévi üzenetet intézett az amerikai néphez Rea­gan, a megválasztott elnök is. Az AP hírügynökség szerint a január 20-án hi­vatalba lépő elnök ' egy „öreg francia katona” tör­ténetét idézte, aki az első világháború verduni pok­la után azt mondta: „most már semmi nem lesz le­hetetlen.” Mire gondolt pontosan Reagan? Nem tudjuk. De hisszük: a vi­lág egész jól el tudja kép­zelni, hogy nem lesznek új Verdunök. Iránban vasárnap újabb hullámokat vetett a 105. nap­ja tartó háború körül dúló belpolitikai viszály. Montazeri ajatollah táv­iratban oktatta ki Baniszadrt: mielőtt válaszolt volna a val­lási vezető beszédére, érdek­lődnie kellett volna, hogyan érti Montazeri, amit mondott. Montazeri ismét az iráni erők ellentámadásának megindítá­sát követelte. Az ajatollah a napokban az iráni offenzívát kérte számon Baniszadr ál­lamfőtől, a hadsereg főpa­rancsnokától, aki erre vála­szul meghívta őt a frontra. Radzsai kormányfő vasár­nap Teheránban találkozott Irán külföldön állomásozó nagyköveteivel és kijelentet­te előttük: az Iszlám Köztár­saság megalakulása óta Irán vajmi keveset tett külpoli­tikájának kidolgozása érde­kében; most már itt az ide­je, hogy ezt a fontos kérdést is napirendre tűzzék. „Irán külpolitikájának egyik alap­elve, hogy az ellenséggel az erő helyzetéből tárgyaljon” — hangsúlyozta a kormányfő. A Pars iráni hírügynökség közlése szerint a teheráni kormány vasárnap hivatalo­san kézhez vette a túszok ügyében küldött legújabb amerikai üzenetet a közvetítő három algériai diplomatától. Azt is bejelentették, hogy a válság kezdete óta a teherá­ni külügyminisztérium épüle­tében fogva tartott három amerikai diplomatát egy „megfelelőbb tartózkodási helyre” szállították át. TELEX MITŐL „FÉL” BRZEZINSKI? Zbigniew Brzezinski, Car­ter leköszönő amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanács­adója a Szovjetunióval szem­ben kialakított, szerinte „ki­egyensúlyozott” washingtoni politikát félti Ronald Reagan megválasztott elnöktől és jö­vendő kormányától. „Félő, hogy Reaganék csak a szembenállást hangsúlyoz­zák majd, hogy a konfrontá­ció egyoldalú hangsúlyozá­sával túlságosan is a fegy­verkezésre összpontosítanak, megfeledkeznek az ideológiai versengésről, teljesen figyel­men kívül hagyják az embe­ri jogok nagy jelentőségű po­litikáját” — mondotta. BARTÓK- CENTENÁRIUM AZ USA-BAN New York-i hangverseny­nyel kezdődtek meg az Egye­sült Államokban a Bartók- centenárium eseményei. A Carnegie Hall kistermében szombaton este tartották Thruston Johnson hegedű- és David Garvey zongoramű­vész hangversenyét. A száz esztendeje született zeneszer­ző két műve — a Szonatina és a Magyar népdalok — ez­úttal első ízben hangzott el az Egyesült Államokban. A koncert műsorán Bartók-mű­vek mellett Kodály és Doh- nányi alkotásai is megszólal­tak. ERDŐTÜZEK ÉSZAK- OLASZORSZAGBAN Két napja erdőtüzek pusz­títanak Észak-Olaszországban, Piemonte, Lombardia és Li­guria erdőségeiben. A szo­katlan szárazság okozta tü­zek megfékezését az erős szél különösen megnehezíti. Az erdőtüzeket tűzoltók és erdő­őrök százai próbálják megfé­kezni különleges, gyulladás­fékező anyagot permetező helikopterek bevetésével. To­rino körzetében az erdőtűz lakott területeket is, veszé­lyeztet. JOBBOLDALI AKCIŐ EGY FKP-SZÉKHÁZ ELLEN Szélsőjobboldali fiatalok egy csoportja felgyújtotta az FKP egyik párizsi kerületi szervezetének épületét. Az akció következtében az épü­letben jelentős anyagi károk keletkeztek. Izraeli katonai egységek több palesztin fegyvereit öltek meg Dél-Libanonban. Képünkön: a palesztin harcosok, akiknek az izraeli katonák meg holttestüket is felrobbantot­ták. (Kelet-Magyarország telefotó) Körutazás az NSZK-ban 1. Az utca euÉere, Már csaknem a levegőbe emelkedett Brémában a Frankfurt felé tartó repülő­gép, amikor a várakozó rendőrségi páncélautó végre távozott. Készenlétük nem volt számomra újdonság, hi­szen többször láttam, sőt ta­pasztaltam is a terrortáma­dások elleni védekezés né­hány módszerét. És mégis: ma már a közvélemény-ku­tatási eredményekből arra lehet következtetni, hogy a munkanélküliség, a demok­rácia korlátozása, vagy pél­dául az infláció inkább ag­gasztja az NSZK állampol­gárait, mint a terrorizmus, öt esztendeje még a megkér­dezettek többsége azt kíván­ta, hogy az állam határozot­tan lépjen fel az emberek életét és vagyonát veszélyez­tető elemek ellen, ma — szabadságjogaikat féltve, a terrorcselekmények vitatha­tatlan ritkulása közepette — inkább demokratikus jogai­kat féltik. A gép ellenség? Az NSZK polgárait erősen foglalkoztatja az életszínvo­nal, különösen a munkanél­küliség. Alkalmi ismerőseim, munkások és hivatalnokok, elsősorban a külföldi ven­dégmunkásokat okolták, ami­ért a milliós munkanélküli had összegyűlt. Az SDP gazdaság- politikai szakemberei szerint viszont a külföldiek több­ségükben olyan munkahe­lyeket töltenek be, amelyet a nyugatnémetek már nem nagyon vállalnak. Szerintük a munkanélküliségnek főleg a recesszió az oka. Akárhogy az utolsó hónapokban több, mint százezerrel nőtt az ál­lástalanok száma, s az NSZK kormánya nemrégiben száz­ezer vendégmunkást küldött haza. Úgy érzem, közel áll az igazsághoz, amit a munka- nélküliségről dr. Heinz Markmann, a DBG szakszer­vezeti szövetség egyik veze­tője mondott ottjártamkor a kölni egyetemen. Kifejtette: az automatizálás az utóbbi években csak az ügyvitelke­zelésben egymillió munkahe­lyet tett feleslegessé. Véle­ménye szerint a munkanél­küliek fele korábban éppen itt dolgozott. Vegyük ehhez hozzá: egy nürnbergi kutató- intézet kiadványában olvas­tam, hogy az üzemi admi­nisztráció akár teljes egészé­ben automatizálható. Kérdés viszont, hogy a komputerrel felszerelt tisztségviselők, a magasabb fokú gépesítés mellett, képesek-e helytáll­ni, tudják-e kezelni az új gépeket? — A munka huma­nizálása, valamint a hatás­fok- és a termelésemelkedés nem állhat ellentétben; erre az államnak a vállalkozókkal együtt megoldást kell talál­nia —, mondotta dr. Heinz Markmann. Véleménye sze­rint kiutat jelenthet a mun­kaidő lerövidítése 35 órára, a technikai fejlődés által elért extraprofit fokozott megadóz­tatása, a kis- és középválla­latok állami segítése és sza­kosított képzés. Amiről vitatkoznak Az utca emberének vitatott témája az ifjúság, a család- és az egészségvédelem. Az NSZK ifjúság-, család- és egész­ségügyi minisztériuma nyil­vánosságra hozta elképzelé­seit a hátrányos családok megsegítéséről. A fiatal há­zasok, a gyermeküket egye­dül nevelő szülők, a rokkan­tak, az öregek, különös gondoskodást igényelnek. Februárban a négygyerme­kes családokban a családi pótlék összegét 650 márkára kívánják növelni. Tervet ké­szítenek olyan települések létrehozására, ahol a csalá­dok forgalommentes helyen, csendben élhetnek; az utcai forgalmat több helyen kor­látozni kívánják a gyerme­kek nyugodt környezete ked­véért. Nos hát, ma ezekről a kér­désekről sokkal többet be­szélnek, ezek jobban ér­deklik az NSZK polgárait, mint a rendfenntar­tó erők diszkrét, de azért idegen számára jól érzékel­hető jelenléte. Nem mintha határozott fellépésük sokszor, például a nyilvános katonai eskü, vagy a pápai látogatás elleni tüntetés alkalmával ne lett volna szükség ... Lombosi Jenő (Következik: 2. A Nerta KG: utópia vagy jelen idő?) Msnfcatítrsaink testvérországainkban Manöken a gyárból Manöken és fotómodell lesz minden esztendőben egy­szer a munkácsi kötöttáru- gyár harminc csinos munkás­nője: a gyár következő évi katalógusában ugyanis ők mutatják be saját gyártmá­nyaikat. Szép, pasztellszínű szette­ket, pulóvereket, kötött blú­zokat láthattunk az 1981-es katalógus első oldalain, alat­ta a rövid információ: gyap­jú, pamut, műszál vagy ezek keveréke az alapanyag, új vagy felújított modellről van-e szó, s külön kiemelve, ha viseli a minőségi érték je­let, amely a magyar „Kiváló Áruk Fóruma” jelvénynek fe­lel meg. A jövő évi kataló­gusban a gyár kínálatában szereplő modellek közül csak minden ötödik változatlan, a többi új, vagy a korábbi ter­mék kisebb-nagyobb módosí­tásával született. Nagy könnyűipari üzemet ismerhettünk meg Munká­cson, a Kárpátontúli terüle­ten megjelenő testvérlapja­ink, a Zakarpatszka Pravda és a Kárpáti Igaz Szó mun­katársainak segítségével. Jövőre lesz tíz éve, hogy minőségi változás történt, amikor is két kisebb vállalat összevonásával, az irányítás korszerűbbé tételével létre­hozták a kötöttáru-ipari egye­sülést. Az induló évben már sikerült felszámolni a kis vállalatok gondjait, s kezdett felfelé ívelni a termelés. Be­ruházásokhoz láttak, amelyek közül előbb a gyárépületek, gyártósorok álltak a termelés szolgálatába, de ebben az öt­éves tervben már utolérték magukat és a szociális fej­lesztések kerültek előtérbe. Új munkásszállást, bölcsődét, szakmunkástanuló iskolát építettek, jelentős összeget, öt év alatt hétmillió rubelt köl­töttek kulturális és jóléti fej­lesztésekre. — A legnagyobb öröm szá­munkra, hogy késztermék­raktárunkban csak néhány napig áll az áru, a mi ter­mékeink egész Ukrajnában keresettek — mondja Jurij Vasziljevics Pereszta vezér- igazgató. — Pedig nagy téte­lek kerülnek le a gyártósza­lagokról: 19 millió darab kö­tött fehérnemű, és 1,7 millió darab felső kötöttáru viseli a mi emblémánkat. Négyezer dolgozónk van, főleg fiatalok, az átlagéletkor nálunk 26 év. A vezérigazgató azt is el­mondta, az idei eredményeik is jók: november 28-án telje­sítették az ötéves tervüket és az év hátralévő részében még plusz négymillió rubel értékű árut adnak át a kereskede­lemnek. Ebben nagy jelentő­sége volt a pártkongresszus tiszteletére szervezett mun­kaversenynek. November 7-ig a gyár több, mint nyolcszáz munkásnője teljesítette saját, az egyénre lebontott ötéves termelési tervet. Az olyan ki­emelkedő munkásnők pedig, mint Margarita Volontir (aki egyébként a Legfelsőbb Ta­nács képviselője is) és Mar­garita Voronyina ennél lé­nyegesen többet is, hiszen rendkívüli ügyességük és gyakorlatuk révén ők négy gépet kezelnek. Az alap egyébként két gép, a különö­sen jó munkások kezelhetnek hármat. Ha a minőség is jó, ez természetesen a fizetési borítékon is meglátszik: van, aki az átlagos 160 rubeles fi­zetésnek kétszeresét keresi, de volt már olyan kiemelke­dő hónap is, amikor a már említett két szövőnő vezette a listát, s csak mögöttük kö­vetkezett a vezérigazgató... A háromszáz fős gyári pártszervezet titkára Monda Etel. A párttagok tíz alap­szervezet 21 pártcsoportjában tevékenykednek — minden üzemrészben jelen vannak. Az egyesülés szintjén 11 tagú pártbizottság dolgozik. Egyik legfontosabb feladatuknak a munka javítását tekintik, s a párttitkár ennek hogyan­jára munkabizottságaik felso­rolásával válaszolt. Négy ilyen működik. Az egyik fel­adata a minőség figyelemmel kísérése, a másik a nyers­anyag ésszerű felhasználását követi nyomon a beérkezéstől a feldolgozásig. Egy külön csoport foglalkozik a terme­lés gépesítésével, a munka könnyítésével, egy pedig a járművek ésszerű kihasználá­sával. Mindezekből nyilvánvaló, hogy a munkácsi nagyüzem párttagjait is hasonló kérdé­sek foglalkoztatják, mint a mi megyénk termelőüzemei­nek pártszervezeteit. Ami a beszélgetés közben különösen megragadta a figyelmemet, az egy kifejezés volt, amely gyakran elhangzott: „a szol­gálati, munkahelyi kötelessé­gen túl”, ami elsősorban a párttagok aktivitását, fel­adatvállalását jelzi. Az üzem gépsorai között járva feltűnt a jó szervezés, a ragyogó tisztaság, s az, hogy mindenki naprakészen isme­ri munkája értékelését. Ma­rina Szaveljeva 21 éves kom- szomolista. Gépe szélén fel­irat: „a területi tanács tag­ja”. Kiváló munkás: három gépet kezel. Mutatja a gépre tűzött kis kartonlapot, amiből pillanatok alatt megtudhat­juk, hogy milyen alapanyag­ból dolgozik, mennyi annak az ára, ha megtakarítást ér el, s mennyi az első és má­sodosztályú termék ára kö­zötti különbség, mennyi a normája és így tovább még néhány adat. A munkásnő, amikor megindítja gépét, pontosan tisztában van nem­csak azzal, hogy mi az azna­pi feladata, hanem azzal is, hogy mit jelenthet a gyár kollektívájának számára az ő aznapi jó munkája. Később a városi-járási lap szerkesztőségében, ahol a hét végén sorra kerülő pártérte­kezlet napján megjelenő új­ságot szerkesztették, tudtuk meg, hogy a gyorsan iparoso­dó Munkács egyik legjobb eredményeket felmutató kol­lektívája a kötöttárugyáré, eredményeiket az iparágban az elsők között jegyzik. Az már csak ráadás volt, amit kollegáinktól hallot­tunk: ezek az eredmények egy tehetséges fiatal szakem­ber kezdeményezőkészségét is igazolták. Jurij Vaszilje­vics Pereszta, aki nagy mun­kabírásról, a munka melletti tanulásról és az új iránti fo­gékonyságról volt ismert, üzemi beosztásból került a vezérigazgatói székbe. Sokan példát látnak benne: egy kis falu, Selesztovó hatgyerme­kes kőfaragójának fia tehet­sége, munkája elismeréseként lett a négyezer fős nagyválla­lat vezetője. Marik Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents