Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-05 / 3. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1981. január 5. Salvadorban tovább folytatódtak az összecsapások a gerillaosztagok és a kormánycsapatok között. Képünkön: tégy-, veres gerillák az El Salvadortól északra fekvő térségben. (Kelet-Magyarország telefotó) Belpolitikai viszály Iránban Kommentár Külpolitikai b. ú. é. k. Az esztendő fordulója mindig is egyszerre volt a visszatekintés és az előre- pillantás ideje, mind a kisebb közösségek (család, vállalat) mind a nagyobbak (nemzetek, szövetségi rendszerek) számára. Ma már régen a múlté „az én házam az én váram” tévhite: modern korunknak megfelelő sebességgel terjed a felismerés, hogy a hazában és a világban szinte semmi nem független egymástól, hogy a jelenségek nagyon is összefüggenek. 1981 legelején aligha él Magyarországon olyan ember, akit meg kellene győzni arról: köze van ahhoz is, ami tőle — vagy unokáitól — sok ezer kilométerre történik; visz- szahathat rá, adott esetben a húsába vághat, vagy éppen ellenkezőleg, gyógyírnak bizonyulhat honi gondjai egy részére. Nyugodtan élni csak békében lehet és az egészség mellett fajra, világnézetre, nemzetre való tekintet nélkül elsősorban békességet kíván magának és embertársainak 1981-re minden becsületes, józan ember. Ez a látszólag egyszerű, valójában azonban létfontosságú igazság ihlette Leonyid Brezsnyev- nek a szovjet rádióban és televízióban elhangzott újévi köszöntőjét. Annak az államnak az első embere szólt népéhez és a világhoz, amelynek vállára óriási mértékben nehezedik a béke megőrzésének terhe. „A Szovjetunió külpolitikája — hangzott az; üzenet — világos célokat követ. Azt kívánjuk, hogy a világ valamennyi népe békében éljen. Elkötelezettségünk a szabadság, az igazságosság és a haladás eszméi iránt megingathatatlan.” Újévi üzenetet intézett az amerikai néphez Reagan, a megválasztott elnök is. Az AP hírügynökség szerint a január 20-án hivatalba lépő elnök ' egy „öreg francia katona” történetét idézte, aki az első világháború verduni pokla után azt mondta: „most már semmi nem lesz lehetetlen.” Mire gondolt pontosan Reagan? Nem tudjuk. De hisszük: a világ egész jól el tudja képzelni, hogy nem lesznek új Verdunök. Iránban vasárnap újabb hullámokat vetett a 105. napja tartó háború körül dúló belpolitikai viszály. Montazeri ajatollah táviratban oktatta ki Baniszadrt: mielőtt válaszolt volna a vallási vezető beszédére, érdeklődnie kellett volna, hogyan érti Montazeri, amit mondott. Montazeri ismét az iráni erők ellentámadásának megindítását követelte. Az ajatollah a napokban az iráni offenzívát kérte számon Baniszadr államfőtől, a hadsereg főparancsnokától, aki erre válaszul meghívta őt a frontra. Radzsai kormányfő vasárnap Teheránban találkozott Irán külföldön állomásozó nagyköveteivel és kijelentette előttük: az Iszlám Köztársaság megalakulása óta Irán vajmi keveset tett külpolitikájának kidolgozása érdekében; most már itt az ideje, hogy ezt a fontos kérdést is napirendre tűzzék. „Irán külpolitikájának egyik alapelve, hogy az ellenséggel az erő helyzetéből tárgyaljon” — hangsúlyozta a kormányfő. A Pars iráni hírügynökség közlése szerint a teheráni kormány vasárnap hivatalosan kézhez vette a túszok ügyében küldött legújabb amerikai üzenetet a közvetítő három algériai diplomatától. Azt is bejelentették, hogy a válság kezdete óta a teheráni külügyminisztérium épületében fogva tartott három amerikai diplomatát egy „megfelelőbb tartózkodási helyre” szállították át. TELEX MITŐL „FÉL” BRZEZINSKI? Zbigniew Brzezinski, Carter leköszönő amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója a Szovjetunióval szemben kialakított, szerinte „kiegyensúlyozott” washingtoni politikát félti Ronald Reagan megválasztott elnöktől és jövendő kormányától. „Félő, hogy Reaganék csak a szembenállást hangsúlyozzák majd, hogy a konfrontáció egyoldalú hangsúlyozásával túlságosan is a fegyverkezésre összpontosítanak, megfeledkeznek az ideológiai versengésről, teljesen figyelmen kívül hagyják az emberi jogok nagy jelentőségű politikáját” — mondotta. BARTÓK- CENTENÁRIUM AZ USA-BAN New York-i hangversenynyel kezdődtek meg az Egyesült Államokban a Bartók- centenárium eseményei. A Carnegie Hall kistermében szombaton este tartották Thruston Johnson hegedű- és David Garvey zongoraművész hangversenyét. A száz esztendeje született zeneszerző két műve — a Szonatina és a Magyar népdalok — ezúttal első ízben hangzott el az Egyesült Államokban. A koncert műsorán Bartók-művek mellett Kodály és Doh- nányi alkotásai is megszólaltak. ERDŐTÜZEK ÉSZAK- OLASZORSZAGBAN Két napja erdőtüzek pusztítanak Észak-Olaszországban, Piemonte, Lombardia és Liguria erdőségeiben. A szokatlan szárazság okozta tüzek megfékezését az erős szél különösen megnehezíti. Az erdőtüzeket tűzoltók és erdőőrök százai próbálják megfékezni különleges, gyulladásfékező anyagot permetező helikopterek bevetésével. Torino körzetében az erdőtűz lakott területeket is, veszélyeztet. JOBBOLDALI AKCIŐ EGY FKP-SZÉKHÁZ ELLEN Szélsőjobboldali fiatalok egy csoportja felgyújtotta az FKP egyik párizsi kerületi szervezetének épületét. Az akció következtében az épületben jelentős anyagi károk keletkeztek. Izraeli katonai egységek több palesztin fegyvereit öltek meg Dél-Libanonban. Képünkön: a palesztin harcosok, akiknek az izraeli katonák meg holttestüket is felrobbantották. (Kelet-Magyarország telefotó) Körutazás az NSZK-ban 1. Az utca euÉere, Már csaknem a levegőbe emelkedett Brémában a Frankfurt felé tartó repülőgép, amikor a várakozó rendőrségi páncélautó végre távozott. Készenlétük nem volt számomra újdonság, hiszen többször láttam, sőt tapasztaltam is a terrortámadások elleni védekezés néhány módszerét. És mégis: ma már a közvélemény-kutatási eredményekből arra lehet következtetni, hogy a munkanélküliség, a demokrácia korlátozása, vagy például az infláció inkább aggasztja az NSZK állampolgárait, mint a terrorizmus, öt esztendeje még a megkérdezettek többsége azt kívánta, hogy az állam határozottan lépjen fel az emberek életét és vagyonát veszélyeztető elemek ellen, ma — szabadságjogaikat féltve, a terrorcselekmények vitathatatlan ritkulása közepette — inkább demokratikus jogaikat féltik. A gép ellenség? Az NSZK polgárait erősen foglalkoztatja az életszínvonal, különösen a munkanélküliség. Alkalmi ismerőseim, munkások és hivatalnokok, elsősorban a külföldi vendégmunkásokat okolták, amiért a milliós munkanélküli had összegyűlt. Az SDP gazdaság- politikai szakemberei szerint viszont a külföldiek többségükben olyan munkahelyeket töltenek be, amelyet a nyugatnémetek már nem nagyon vállalnak. Szerintük a munkanélküliségnek főleg a recesszió az oka. Akárhogy az utolsó hónapokban több, mint százezerrel nőtt az állástalanok száma, s az NSZK kormánya nemrégiben százezer vendégmunkást küldött haza. Úgy érzem, közel áll az igazsághoz, amit a munka- nélküliségről dr. Heinz Markmann, a DBG szakszervezeti szövetség egyik vezetője mondott ottjártamkor a kölni egyetemen. Kifejtette: az automatizálás az utóbbi években csak az ügyvitelkezelésben egymillió munkahelyet tett feleslegessé. Véleménye szerint a munkanélküliek fele korábban éppen itt dolgozott. Vegyük ehhez hozzá: egy nürnbergi kutató- intézet kiadványában olvastam, hogy az üzemi adminisztráció akár teljes egészében automatizálható. Kérdés viszont, hogy a komputerrel felszerelt tisztségviselők, a magasabb fokú gépesítés mellett, képesek-e helytállni, tudják-e kezelni az új gépeket? — A munka humanizálása, valamint a hatásfok- és a termelésemelkedés nem állhat ellentétben; erre az államnak a vállalkozókkal együtt megoldást kell találnia —, mondotta dr. Heinz Markmann. Véleménye szerint kiutat jelenthet a munkaidő lerövidítése 35 órára, a technikai fejlődés által elért extraprofit fokozott megadóztatása, a kis- és középvállalatok állami segítése és szakosított képzés. Amiről vitatkoznak Az utca emberének vitatott témája az ifjúság, a család- és az egészségvédelem. Az NSZK ifjúság-, család- és egészségügyi minisztériuma nyilvánosságra hozta elképzeléseit a hátrányos családok megsegítéséről. A fiatal házasok, a gyermeküket egyedül nevelő szülők, a rokkantak, az öregek, különös gondoskodást igényelnek. Februárban a négygyermekes családokban a családi pótlék összegét 650 márkára kívánják növelni. Tervet készítenek olyan települések létrehozására, ahol a családok forgalommentes helyen, csendben élhetnek; az utcai forgalmat több helyen korlátozni kívánják a gyermekek nyugodt környezete kedvéért. Nos hát, ma ezekről a kérdésekről sokkal többet beszélnek, ezek jobban érdeklik az NSZK polgárait, mint a rendfenntartó erők diszkrét, de azért idegen számára jól érzékelhető jelenléte. Nem mintha határozott fellépésük sokszor, például a nyilvános katonai eskü, vagy a pápai látogatás elleni tüntetés alkalmával ne lett volna szükség ... Lombosi Jenő (Következik: 2. A Nerta KG: utópia vagy jelen idő?) Msnfcatítrsaink testvérországainkban Manöken a gyárból Manöken és fotómodell lesz minden esztendőben egyszer a munkácsi kötöttáru- gyár harminc csinos munkásnője: a gyár következő évi katalógusában ugyanis ők mutatják be saját gyártmányaikat. Szép, pasztellszínű szetteket, pulóvereket, kötött blúzokat láthattunk az 1981-es katalógus első oldalain, alatta a rövid információ: gyapjú, pamut, műszál vagy ezek keveréke az alapanyag, új vagy felújított modellről van-e szó, s külön kiemelve, ha viseli a minőségi érték jelet, amely a magyar „Kiváló Áruk Fóruma” jelvénynek felel meg. A jövő évi katalógusban a gyár kínálatában szereplő modellek közül csak minden ötödik változatlan, a többi új, vagy a korábbi termék kisebb-nagyobb módosításával született. Nagy könnyűipari üzemet ismerhettünk meg Munkácson, a Kárpátontúli területen megjelenő testvérlapjaink, a Zakarpatszka Pravda és a Kárpáti Igaz Szó munkatársainak segítségével. Jövőre lesz tíz éve, hogy minőségi változás történt, amikor is két kisebb vállalat összevonásával, az irányítás korszerűbbé tételével létrehozták a kötöttáru-ipari egyesülést. Az induló évben már sikerült felszámolni a kis vállalatok gondjait, s kezdett felfelé ívelni a termelés. Beruházásokhoz láttak, amelyek közül előbb a gyárépületek, gyártósorok álltak a termelés szolgálatába, de ebben az ötéves tervben már utolérték magukat és a szociális fejlesztések kerültek előtérbe. Új munkásszállást, bölcsődét, szakmunkástanuló iskolát építettek, jelentős összeget, öt év alatt hétmillió rubelt költöttek kulturális és jóléti fejlesztésekre. — A legnagyobb öröm számunkra, hogy késztermékraktárunkban csak néhány napig áll az áru, a mi termékeink egész Ukrajnában keresettek — mondja Jurij Vasziljevics Pereszta vezér- igazgató. — Pedig nagy tételek kerülnek le a gyártószalagokról: 19 millió darab kötött fehérnemű, és 1,7 millió darab felső kötöttáru viseli a mi emblémánkat. Négyezer dolgozónk van, főleg fiatalok, az átlagéletkor nálunk 26 év. A vezérigazgató azt is elmondta, az idei eredményeik is jók: november 28-án teljesítették az ötéves tervüket és az év hátralévő részében még plusz négymillió rubel értékű árut adnak át a kereskedelemnek. Ebben nagy jelentősége volt a pártkongresszus tiszteletére szervezett munkaversenynek. November 7-ig a gyár több, mint nyolcszáz munkásnője teljesítette saját, az egyénre lebontott ötéves termelési tervet. Az olyan kiemelkedő munkásnők pedig, mint Margarita Volontir (aki egyébként a Legfelsőbb Tanács képviselője is) és Margarita Voronyina ennél lényegesen többet is, hiszen rendkívüli ügyességük és gyakorlatuk révén ők négy gépet kezelnek. Az alap egyébként két gép, a különösen jó munkások kezelhetnek hármat. Ha a minőség is jó, ez természetesen a fizetési borítékon is meglátszik: van, aki az átlagos 160 rubeles fizetésnek kétszeresét keresi, de volt már olyan kiemelkedő hónap is, amikor a már említett két szövőnő vezette a listát, s csak mögöttük következett a vezérigazgató... A háromszáz fős gyári pártszervezet titkára Monda Etel. A párttagok tíz alapszervezet 21 pártcsoportjában tevékenykednek — minden üzemrészben jelen vannak. Az egyesülés szintjén 11 tagú pártbizottság dolgozik. Egyik legfontosabb feladatuknak a munka javítását tekintik, s a párttitkár ennek hogyanjára munkabizottságaik felsorolásával válaszolt. Négy ilyen működik. Az egyik feladata a minőség figyelemmel kísérése, a másik a nyersanyag ésszerű felhasználását követi nyomon a beérkezéstől a feldolgozásig. Egy külön csoport foglalkozik a termelés gépesítésével, a munka könnyítésével, egy pedig a járművek ésszerű kihasználásával. Mindezekből nyilvánvaló, hogy a munkácsi nagyüzem párttagjait is hasonló kérdések foglalkoztatják, mint a mi megyénk termelőüzemeinek pártszervezeteit. Ami a beszélgetés közben különösen megragadta a figyelmemet, az egy kifejezés volt, amely gyakran elhangzott: „a szolgálati, munkahelyi kötelességen túl”, ami elsősorban a párttagok aktivitását, feladatvállalását jelzi. Az üzem gépsorai között járva feltűnt a jó szervezés, a ragyogó tisztaság, s az, hogy mindenki naprakészen ismeri munkája értékelését. Marina Szaveljeva 21 éves kom- szomolista. Gépe szélén felirat: „a területi tanács tagja”. Kiváló munkás: három gépet kezel. Mutatja a gépre tűzött kis kartonlapot, amiből pillanatok alatt megtudhatjuk, hogy milyen alapanyagból dolgozik, mennyi annak az ára, ha megtakarítást ér el, s mennyi az első és másodosztályú termék ára közötti különbség, mennyi a normája és így tovább még néhány adat. A munkásnő, amikor megindítja gépét, pontosan tisztában van nemcsak azzal, hogy mi az aznapi feladata, hanem azzal is, hogy mit jelenthet a gyár kollektívájának számára az ő aznapi jó munkája. Később a városi-járási lap szerkesztőségében, ahol a hét végén sorra kerülő pártértekezlet napján megjelenő újságot szerkesztették, tudtuk meg, hogy a gyorsan iparosodó Munkács egyik legjobb eredményeket felmutató kollektívája a kötöttárugyáré, eredményeiket az iparágban az elsők között jegyzik. Az már csak ráadás volt, amit kollegáinktól hallottunk: ezek az eredmények egy tehetséges fiatal szakember kezdeményezőkészségét is igazolták. Jurij Vasziljevics Pereszta, aki nagy munkabírásról, a munka melletti tanulásról és az új iránti fogékonyságról volt ismert, üzemi beosztásból került a vezérigazgatói székbe. Sokan példát látnak benne: egy kis falu, Selesztovó hatgyermekes kőfaragójának fia tehetsége, munkája elismeréseként lett a négyezer fős nagyvállalat vezetője. Marik Sándor
