Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-05 / 3. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. január 5. Optimalizál, prognózist készít Volán-menetrend számítógépből Neve: TPA 1140. Jellemzője: olyan számítógép, amely az ember irányításával számtalan matematikai művelet elvégzésére képes, tud optimalizálni, prognózist készíteni. Különleges ismertető jele: nemrég óta a Volán 5-ös számú Vállalatának munkáját segíti. A közlekedési vállalatnál korántsem újkeletű a gépi adatfeldolgozás. Már korábban is segítségül hívták a gépeket a bizonylatok kódolásánál, az anyagelszámolásoknál. Ám bonyolultabb, összetettebb feladatok elvégzésére már jobb és nagyobb képességű berendezésre volt szükség. Ráadásul a Volán Tröszt egy 1978 augusztusában kelt határozata ösztönözte is a gépek beszerzésére vállalatait. A lehetőséggel éltek a szabolcsiak. Tartalék pénzeszközökből részint saját kivitelezéssel, részben külső szakvállalatok bevonásával hozzákezdtek a számítógép fogadására alkalmas gépterem kivitelezéséhez. Az esztendő végére a TPA gép is megérkezett Nyíregyházára. Egyelőre a tröszt számítógépes tanfolyamának hallgatói ismerkednek a szabolcsi megyeszékhelyen a berendezésekkel. Közöttük ott vannak természetesen a nyíregyházi szakemberek is. A közeli hetekben azonban már csak az 5-ös Volán feladatainak megoldásában segít majd a számítógép. Sok egyéb mellett nyilvántartja az üzemanyagfogyasztásokat, besegíthet a raktári nyilvántartások készítésébe, s természetes, hogy 1981-ben már a nyíregyházi gép szerkeszti meg, s állítja össze az aktuális menetrendet. (Tavaly például mindez még a fővárosban készült el. S jellemző adalék a gép képességeire; a szorosabb időrenddel három járművel kevesebb igénybevételével, mintegy ezerrel több járatot „állított munkába” a számítógép!) Ám segíteni tud a gép a diszpécserszolgálatnak az autóbuszok percről percre történő figyelésével, s egyúttal közreműködhet a telepek műszaki irányításában is. Emellett a gépre vár majd a vállalati szerződések nyilvántartása és a tehergépjárműpark optimális, leghasznosabb programozása is. Az előzetes felmérések szerint a gép üzembe helyezése és tevékenysége 15—20 százalékos hatékonyságjavulást is eredményezhet majd a Volán szabolcs-szatmári vállalatánál. (k. z.) ■■■■■■■■■■■■■a Lányok az otthonban Szeretetre vágynak A park szemérmes fehérséggel fogad. A hó se csikorog, s míg az ajtónyitást várom, úgy érzem, mintha az időtlen világ végén járnék. Az ököritói leánynevelő "-Otthonban • .jelenleg száznégyen élnek. Az öt csoportban tanuló felső tagozatos lányokat tizenkét nevelő irányítja. A gyerekek a falusi iskolába járnak, s tanítás után vissza az otthonba. A tíz hold szántóval, tíz hold gyümölcsössel, öt hold — az út két oldalán álló diákotthoni épületeket rejtő — parkkal rendelkező intézmény: önellátó, önálló. Független. Ami itt szinte egyet jelent az elszigeteltséggel. Virágcsendélet szalmából A tanulószobák falain gyermekrajzok, kézimunkák. Préselt szalmából virágcsendélet, mellette babmozaikon Misa mackó. A hálószobák meleg színű ágytakarói, vázában fenyőgally — leánykezekről árulkodnak. „Az egész család, a szülők és az öt kiskorú gyerek, a konyhában él. A konyhában 1 db négyszemélyes rekamié, 1 tűzhely, 1 kredenc, 2 hokedli, 1 asztal található. Tüzelővel csak napról napra vannak ellátva. X 13 éves. Nevelőapja rosszul bánt vele, ill. kapcsolatot akart vele tartani. Az anya a körzeti védőnőhöz fordult.” (Részlet egy jegyzőkönyvből.) A lányok öltözete — pasz- szos nadrág, vastag kötött pulóver, csizma — hasonló, mint akárhány velük egykorúé az országban. „...-én, 18'órakor szöktem ki a leánynevelő otthonból. Az éjszakát a győrteleki vasútállomáson töltöttem, majd felültem a reggel 6 órakor induló vonatra, s Nyíregyházára mentem. Még aznap este fölmentem Pestre. Megkerestem a barátnőmet, s vele merítem el a lopott anyagból nadrágot varratni. A varrónő nem volt otthon, de a lakása nyitva volt, és elvettük a pénztárcáját. Másnap délelőtt igazoltattak, és a II. kerületi rendőr-főkapitányságra vittek ...” (Részlet egy szökési jegyzőkönyvből.) Az intézetnek saját busza van, (Jelenleg épp rossz.) A téli-nyari vakációban azzal járnak kirándulni. A legjobbak úttörőtáborba mehetnek Csillebércre, Zánkára. Havi 20—80 forint zsebpénzt kap mindenki, munkájától, magatartásától függően. Ezt az otthontanács ülésén havonta maguk értékelik. Gyalog Mátészalkáig „Mátészalkáig gyalog mentem, onnan vonattal Nyíregyházára. Amíg otthon voltam, bűncselekményt nem csináltam. Otthon segítettem két kisebb testvérem ellátásában. (Részlet egy szökési jegyzőkönyvből.) Nevelői jellemzése: „ ... szeret a szabadban játszani, kézimunkázni. Testvéreit szereti, édesanyját nem. Elkeseredett, hogy nem lesz belőle semmi, most úgy érzi, csak segédmunkás lehet. Nevelőihez ragaszkodó, nagy a szeretetéhsége ...” — Hogy mi volt életem legnagyobb élménye? Tavaly nyáron a Sóstón testvértalálkozót rendeztek, s ott én is megismerhettem a testvéreim. Férfi-női ruhakészítő szeretnék lenni. Legyen majd egy lakásom. Legyen gyermekem, de csak kettő, nehogy ide kerüljön. A férjem ne legyen iszákos, ne csaljon meg. (B. H., a nevelőotthon 8. osztályos lakója.) Szép nagy fenyő voll Kohán Attiláné, igazgató: — Akinek volt hová hazautazni, az karácsonyra hazament. A többiek itt töltötték a téli szünetet és a karácsonyt. Délután a legjobbak segítettek a nevelőknek feldíszíteni a fenyőfát. Szép nagy a fenyőnk minden évben. Aztán gyertyát gyújtottunk, volt egy kis műsor, majd mindenki megkapta az ajándékát. Tavaly volt aki furulyát kért. Egyedül tanult meg rajta játszani, s házi műsorainkban idén már többször szerepelt. Mindenkinek igyekszünk olyasmit venni, ajninek örülne. Venni persze csak azt lehet, amit eladnak. És amit nem áru1 ’ Csendes Csaba Gábor „óvó néni" a könyvesboltban «*«©/© — Övó néni, óvó néni, ez nekem megvan otthon, emelte magasra a meséskönyvet egy sárga bundás hosszú copfos kislány, s tülekedett társain keresztül, hogy zsákmányát megmutathassa. — Óvó néni, ez miről szól? — kérdezte egy másik csöppség, egy barna lófárkos, feje fölé emelve a kiválasztott könyvet. — Ez az álruhás kisautó történetét mondja el — hangzott a válasz — egyébként Gabi bácsi a nevem. Hogy miként lett „óvó néni” Balogh Gábor, a nyíregyházi jósavárosi Váci Mihály könyvesbolt vezetője, arról pedig álljon itt a következő történet. — Egy alkalommal egy óvodás csoport állt meg a kirakatunk előtt. Akkor született az ötlet. Mi lenne, ha... Az lett, hogy összekapcsolták a gyermeklélektant a kereskedelemmel, az óvodai foglalkozások tematikáját a bolt szocialista brigádjának törekvéseivel — és behívták az első csoportot. Azóta már ki tudja hányadik csoportot fogadják, mivel kezdeményezésüknek gyorsan híre ment, s jöttek az óvónők a sétára induló csoportokkal. Az ötlet a következő: az óvodások kapnak egy-egy kifestőlapot, amelyet visszahoznak azzal, hogy aki szépen kiszínezte, annak meglepetésben lesz része. A meglepetés egy újabb színezhető, ösz- szefűzött laptömb, a gyermekek legismertebb meséiből vett illusztrációkkal. Aki rajtolja: Pásztorné Nagy Klára, a1 bolt dolgozója, aki a könyveket a gyermekek érkezésekor népszerűsíti: Balogh Gábor boltvezető, aki pedig kérdésükre, mint pedagógus véleményt mondott, Harsá- nyi Zoltánná, a 4. számú óvoda 2. számú csoportjának óvónője: — Az ötlet ragyogó, ugyanis bármennyire hihetetlen, még itt, a Jósavárosban is nagyon sok olyan gyermekünk van, akinek nincs otthon kpnyve. Egyetlen kifogásolnivalóm van, amit a bolt dolgozói talán nem vesznek sértésnek, inkább hasonló ötletnek tartják: ne kössük meg a gyermek személyiségét az előre rajzolt figurákkal, hiszen olyan csodálatos gazdag a gyermeki fantázia. Beszélgetésünket abba kellett hagyni, mert kezdődött a műsor. Feltették a meselemezt, majd Halász Judit' lemezét gyermekversekkel. Tele volt a kicsi bolt fénylő gyermekszemekkel, ahogy figyelték az újabb műsorszámokat, ahogy együtt szavalták a Harap utca három alatt megnyílott a kutyatárt, ahogy beszabadultak a polcok közé és válogattak. Üzlet, vagy pedagógia? — Balogh Gábor szerint nyert a könyvesbolt vagy kétezer ifjú „propagandistát”, akiknek később nem lesz problémájuk, ha be kell majd menni válogatni egy könyvesboltba. Tegyük még hozzá: a gyermekeknél nincs pénz, tehát üzleti szellemről szó sincs, azonban megtanulnak tájékozódni a könyvesboltban, ismerkednek azok a gyermekek is a könyvekkel, akik karácsonyra, névnapra, stb. esetleg haszontalan ajándékot kapnak, s akikből a könyvek segítségével még bárki-bármi lehet... (be) Kezdődik a könyvünnep.' (Jávor L. felv.) Rács mögött a kocsik fosztogatója Eseménydús hónapja volt 1980. júliusa Tóth János 19 éves sényői lakosnak, s az ő jóvoltából nem unatkozott néhány este Szabó Tivadar 18 éves nyíregyházi lakos sem. A munka nélkül csavargó Tóthot július 9-én bíróság elé. állították, ahol jármű önkényes elvétele és ittas vezetés miatt 10 százalékos bércsökkentés mellett 6 hónap javító-nevelő munkára ítélték, s akkor a bíróság még nem tudhatta, hogy a vádlottak padján ülő fiatalember már egy héttel azelőtt újabb bűncselekménysorozathoz látott. Július 2-án éjszaka kezdte egy orvos kocsijának feltörésével, ahonnan dzsekit, magnókazettákat lopott összesen 2370 forint értékben. A jól sikerült nyitány meghozta Tóth kedvét, s aznap, amikor a bíróság elítélte, a sóstói erdőben egy újabb kocsit tört fel. Unalmas lenne leírni Tóth minden akcióját: tény, hogy július hónapban egyedül 29 gépkocsit tört fel, s ami értékes holmit látott, azt mind elvitte. Bűncselekmény-sorozatába iy idő után bevonta az ak- 1 nr még fiatalkorú Szabó Tivadart is, vele 12 kocsit szabadítottak meg „terhétől”, s a pénzt elköltötték, az értékesebb tárgyakat pedig az ócskapiacon értékesítették. Tóthnak a bíróság előtt 41 kocsi feltöréséért kellett felelni: összesen több, mint hetvenezer forint értéket lopott és 12 ezernél nagyobb kárt okozott a kocsik feltörésével. Szabóval együtt a 12 kocsi feltörésével 41 ezer forint értéket loptak, s 4500 forintot meghaladó kárt okoztak az elefántfülek kinyitásával. A Nyíregyházi Járásbíróság dr. Demeter Ferenc tanácsa nagyobb értékre, részben bűnszövetségben, üzletszerűen, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopásért Tóth Jánost 4 évi szabadságvesztésre ítélte és 3 évre eltiltotta a közügyektől. Szabó Tivadarra a bíróság 10 hónap szabadságvesztést szabott ki, amelyet a fiatalkorúak fogházában kell letölteni. A bíróság a gépkocsifeltörőket kötelezte az okozott kár megtérítésére is. Az ítélet Szabó Tivadarral szemben jogerős, Tóth ügyében a megyei bíróság hoz majd ítéletet. Egészében véve — szerintem — kellemesnek, sőt egyes részeiben kifejezetten jónak minősíthető a televízió 1980-as „maratoni” szilveszteri műsora. A kedvező összbenyomás. — a természetszerűleg különböző „humorminőségű” produkciókon túl — az átgondolt, jól felépített műsorszerkesztésnek (Bernát Rózsa fő- szerkesztői jegyzésével) is köszönhető. Továbbá annak a régen hangoztatott és most már érvényre juttatott felismerésnek, hogy igazán jó kabaré- vagy show-műsor többnyire csak élőben, a művészeket inspiráló, a közönség hálás reagálásaival fölforrósított légkörben, helyszíni közösségi élményt szétsugározva nyújtóan jöhet létre — még ha a felvétel nem is okvetlen szilveszter éjszakáján készül. (A holnapra koccintunk példázta). Mindenképpen a szerkesztés dicséretére vált a fokozatosan emelkedő hangulatteremtés. No de „lássuk a medvét”. A majdhogynem össznépi tévéest igen jól kezdődött Árkus József immár hagyományos, szilveszteri Szuper- bola műsorával. A különkiadás csípősen szellemes, a további vidámságokra jó étvágygerjesztő volt. A wes- ternparódiák divatja idején a tévé sem maradhatott ki a szórásból. Azonban a Hol volt, hol nem volt „szilveszteri” mintha a bohózat felé tolta volna el a rejtettebb művészi eszközöket igénylő valódi paródiát. (Ám legalább nyugodtan vacsorázhattunk, koccinthattunk közben. Kell-e Al- fonzo művészi rangját, ellenállhatatlan, sajátos humorát most is méltányolni? És mégis: mintha a mostani Alfonshow mintha kevésbé hatásosnak sikeredett volna. Az öt dudás visszatér-ről a legnagyobb dicséretet, amit le lehet írni, az, hogy lényegesen, összehasonlíthatatlanul jobb, humorosabb volt, mint a korábbi „dudáskvintett.” Illett a műsorba és a hangulatba. A Házibuli — elképzelhetetlen bűneset viszont túlságosan kimódoltnak, erőltetettnek tűnt, még félórára is. Mindegy, szilveszter napján ez is elment. Majd „a” Hofi. 40 perces magánszáma a Mikroszkóp Színpad tavaly lefutott műsorának óriási sikere volt. Most nemkülönben a tévében is. Mit lehet róla írnom? Hofi — mondandóban, stílusban — olyannyira sajátos, hogy (manírjai- val együtt) vagy szeretjük, vagy nem. Én szeretem. Végül A holnapra koccintunk tette ezt az estét igazán emlékezetessé, az 1980- as utolsó tévéműsort ka- rakterizálóvá és megkoro- názóvá. És nemcsak azért, mert az Idő előrehaladt, s a hangulatunk kezdett a tetőfokára hágni. A színházak szilveszteri vetélkedője igazán élvezetes, sok tekintetben újszerű és néhány esetben egyenesen remek produkciókkal örvendeztetett meg. A nyitó duett (Ruttkai Éva és Németh Sándor) újévi jókívánságai után a Vidám Színpad művészei kupléztak, majd a Vígszínház Presser Gábor- féle popshow-ja, s a 2079-es popfesztivál paródiája jelentette * az első „komoly” figyelmeztetést, hogy erre a műsorra igenis oda kell figyelni. Jól szórakozhattunk a most 25 éves József Attila Színház népszerű slágerekkel megtűzdelt sikerdarabjai részleteinek paródiáin, csakúgy mint az Operaház és a Nemzeti Színház (Az angol Hacsek és Sajó — Agárdi.Gábor, Kállai Ferenc kettőse) hasonló ..görbesé- gein”. Én a pálmát a Madách Színház „kisegyüttesének” (Haumann Péter, Körmendi János, Márkus László) adnám a csehovi Három nővér remeklő pa- rodizálásáért. (A jelen lévő közönség is nagy tetszést, óriási sikert jelzett.) Az Operettszínház örökzöld melódiái és a Denevér híres Frosch-monológja (Su- ka Sándor) és éjfél után a hagyományos,1 jókedvű nó- tázás is jól segítette a bevezetőben említett kellemes, jó érzésünk kialakítását. Merkovszky Pál Leltár az évről — görbe tükörben szemlélve. Évről évre ez a szilveszteri műsor jellemzője. 1980 utolsó napjának rádióműsora is ilyen volt. Az élet szinte minden szférája sorra került az esti vidám hangulatú adásban. Lehetetlen lenne mindről véleményt mondani. Azt nem lehetett elkerülni, hogy „visszaköszönő” témák bekerüljenek a 'műsorba. Nem azért, mintha nem lenne elegendő új hiba, visszásság, amit ki kell pellengérezni. Inkább bennünk, emberekben van a baj: újra meg újra megcsináljuk a magunk kisebb- nagyobb „húzásait”. A társadalom mindig ad hát témát a humoristáknak, a politikai kabaré szerzőinek. Ilyen régi téma az, hogy miként és miből építenek nagy (vagy éppen kis) házat olyanok, akiknek egyébként a fizetésük, jövedelmük ezt nem tenné lehetővé. Most például egy döm- peresről szólt a szöveg. Ez rendben is van, mert kisemberek között is sokan ügyeskednek össze maguknak családi házat. Nem ártott volna azonban szólni arról is, hogy találhatók olyanok is, akik beosztásukat, hatáskörüket, netán hatalmukat használják fel egy ház, egy hétvégi bungaló „előteremtésére”. Ne csak a „kisembert” érje bírálat, ha az ügyeskedés különféle változatait kell szóvá tenni! (Erről jut eszembe, hogy egyik szomszédos szocialista országban rendeletet készítenek elő, amely meg fogja tiltani, hogy bizonyos beosztásban, tisztségekben lévők magántulajdonú, saját házat, lakást építsenek hivatalban létük idején.) Nem volt új a csúszó-, kenő- és hálapénzek témája sem, viszont annál változatosabban és szellemesebben szóltak róla az egyes műsorszámok. A felelősség elhárítására való „új magyar bikkfanyelv” is az est céltáblája lett, teljes joggal. Ez is örökzöld téma, mégis szellemesen mondták el róla mindazt, amit még szóvá lehet tenni ebben az ügyben. Hosszan lehetne még visszaidézni a nevettető csattanókat, végezetül azonban csak annyit, hogy a mostani szilveszterest záróblokkja a Hofi Gézáé volt. Tartalmasabb, keményebb, letisztultabb és ötletesebb, mint régebben. Igazán jól szórakozhattunk rajta; de jó lenne, ha okulnánk is belőle. Seregi István flKÉPERNYÖpitm
