Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-23 / 19. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. január 23. Napi külpolitikai kommentár ■ ■ Unneprontók A kelet-ázsiai népek hagyományos nagy ünnepe a holdév tavaszi fordulója — vietnami nyelven a Tét. Ezen az ünnepen évszázadok óta elhallgatnak a fegyverek. így volt ez többnyire a három évtizedes indokínai háború ideje alatt is. Vietnam e hagyományra hivatkozva fordult Pekinghez azzal a felhívással: a Tét ideje alatt a közös határ teljes hosszában rendeljenek el fegyvernyugvást, tartózkodjon a kínai fél a különböző — sajnos az utóbbi években szokásossá vált — provokációktól. A pekingi választ, mint annyi más vietnami békekezdeményezésre, ezúttal is a „nem” volt. A hivatalos Hanoi a barátságtalan döntés után rámutatott: „a javaslat visszautasítása újabb nyilvánvaló bizonyíték Kínának a két ország viszonyát érintő tettei és szavai közötti ellentmondásra”. A Vietnami Kommunista Párt lapja, a Nhan Dhan a kínai döntést kommentálva arra hívta fel a figyelmet, hogy Kína — a VSZK-val ellentétben — a feszültség fenntartására törekszik a határon és az ország egész térségében. A lap megállapítását alátámasztja a tény: az utóbbi időben szinte folyamatosan intéznek a pekingi irányítás alatt álló diverziós bandák támadásokat Vietnam északi tartományai ellen. A kínai vezetés számára világos: frontális támadással, nagy katonai erőkkel képtelenek sikereket elérni Vietnammal szemben. Ezért azt választották, hogy diverziós bandákat dobnak át a határon, és a nemzetiségi lakosság fellází- tásával okoznak nyugtalanságot a VSZK északi részében, hogy akadályozzák a szocialista építést, zavarják az ország nyugalmát. K ína a „másik fronton” is a Vietnam-ellenes erők tömörítésére készül. Igyekszik minden olyan délkelet-ázsiai, indokínai reakciós erővel szövetséget kötni, amely szemben áll Hanoival, az indokínai népek egységtörekvéseivel. Kínai zsoldba szegődtek a laoszi meók hajdani CIA-hadsere- gének vezetői, és a különböző „szabad”, és „vörös” khmerek is. A felforgató akciók súlyos károkat okoznak Vietnamnak, Laosznak és Kambodzsának, akadályozzák a gazdasági munkát, a nép élet- színvonalának emelésére tett erőfeszítéseket Céljukat azonban nem érhetik el, nem tudják megzavarni az 198I-es Tét örömünnepét. Miklós Gábor Hass, alkoss, gyarapíts! Helytállni a világban I-------------o--------------1 J elenünkről, jövőnkről szólva nem hagyhatjuk figyelmen kívül a világgazdaság alakulását, hatását. Nem fordíthatunk hátat a világgazdaságnak, nem vonulhatunk ki a külföldi piacokról, mert ott bennünket kedvezőtlen hatások, veszteségek érnek. Várhatóan 1985-ig további 6—7 százalékkal romlanak a cserearányok. Gazdasági fejlettségünk mai szintjén, ha akarnánk sem rendezkedhetnénk be önellátásra. Nem mondhatunk le az energiahordozók, a nyers- - anyagok, a korszerű technika rendszeres impotjáról. De nem mondhatunk le olyan köznapi dolgokról sem, mint a karóra, a táskarádió, a kávé, vagy a személygépkocsi, hogy a számtalan termelőberendezésről és -alkatrészről ne is szóljunk. Ugyanígy nem mondhatunk le az autóbuszok, a hátsóhidak, a Zsiguli-műszerek stb. nagy sorozatú gyártásáról és exportjáról sem. Vagyis élnünk kell a világpiac, a nemzetközi munkamegosztás felkínálta előnyökkel. E szerint azt adjuk a világnak, amiben élen járunk, és azt kapjuk cserébe, amiben mások jobbak. v A gazdaság méretétől, fejlettségétől és nyersanyagforrásaitól függ a nemzetközi munkamegosztásra való ráutaltság mértéke. Egy kis lélekszámú és iparilag fejlett, de nyersanyagkincsekkel korlátozott mértékben rendelkező ország kevésbé függetlenítheti magát a világtól, mint a nagy belső piacú és fejletlen gazdaság. Következésképpen hazánk objektív adottságai, gazdasági előrehaladása — tegyük hozzá, meglévő nehézségeink felszámolása — nem a visszavonulás, hanem a külgazdasági kapcsolatok továbbfejlesztése, elmélyítése mellett szólnak. Nem nehéz belátni e következtetés igazát. Amíg' a belföldi felhasználás a következő öt évben mindössze 3—5, addig a külkereskedelmi forgalom 25—30 százalékkal bővül. Az olyan gyakran szorgalmazott struktuális változásokra, ésszerű arány- és irányváltoztatásra csupán a formális logika szerint is tágabb teret biztosít a 25—30, mint a 3—5 százalék. De a teljes belföldi fel- használásban — némi egyszerűsítéssel a fele hazai termelésből, a másik fele importból tevődik össze —, annak összetételében érdemi változást elsősorban a nemzetközi munkamegosztás fejlesztése révén érhetünk el. Még nyilvánvalóbbak a lehetőségek az exporttermelésben. A termékösszetétel szüntelen korszerűsítése, megújítása a kivitelben nemcsak lehetséges, hanem elkerülhetetlen létérdek. A világgazdaság olyan, amilyen, alakulását befolyásolni gazdasági súlyuknál fogva nem nagyon tudjuk. (A világ termeléséből hazánk 0,6, kereskedelméből 0,9 százalékkal részesedik.) Nincs más választásunk, mint — arculatunkat, elveinket persze megőrizve — alkalmazkodni a világhoz. Ezért a gazdaságirányítást — és valamennyi elemét: a tervezést, a szabályozást, a szervezeti rendet — következetesen úgy fejlesztettük, s fejlesztjük tovább, hogy a gazdaságot alkalmassá tegyük a rugalmas reagálásra, a szükséges manőverezésre. Mindez feltételezi a vállalatok, az üzemek öntevékenységét, kezdeményezését, kockázat- és felelősségvállalását. A világgazdaság nem egységes. A három jól elhatárolható gazdasági csoportosulág közül hazánkat szoros Szovjetunió Köztársasági pártkongresszusok Három szovjet köztársaság kommunista pártja kezdte meg csütörtökön kongresszusát az SZKP XXVI. kongresszusának előkészítéseként. Grúziában Eduard Sevard- nadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Grúz KP Központi Bizottságának első titkára a többi között elmondta beszámolójában, hogy a köztársaság gazdasága dinamikusan fejlődött az elmúlt öt évben. Az ipar termelése 41 százalékkal nőtt, a mezőgazdasági termelés körülbelül egyharmaddal bővült. Az örmény KP Központi Bizottságának első titkára, Karen Gyemircsjan kongresszusi előadó beszédében szólt arról, hogy Örményországban megkezdte az elektromos áram termelését az első atomerőmű. Hetven nagyobb ipari üzem, illetve üzemrész létesült a köztársaságban az elmúlt ötéves tervben. A Moldavai Kommunista Párt kongresszusán Szemjon Grosszu, a KB első titkára tartott beszámolót. A köztársaság számára igen fontos ágazat, a mezőgazdaság öt év alatt jelentősen előrelépett: termelési értékének növekedése 1,5 milliárd rubel volt — ez nagyjából annyi, mint amennyit a moldavai mező- gazdaság 1974-ben termelt. Ugyanakkor az ipar elmaradt a kijelölt tervfeladatok teljesítésében. A kongresszusi beszámoló aláhúzta: az ipar jobb munkájához a pártszervezeteknek is meg kell javítaniuk tevékenységüket, és jobban kell segíteniük a gazdasági munkát. A három köztársaságban a pártkongresszusokon választják meg a vezető testületeket és az SZKP kongresszusának küldötteit is. (Folytatás az 1. oldalról) Köztársaság a békés egymás mellett élés híve, ezt tanúsítja egyebek között az is, hogy a kabuli kormány 1980 májusában javaslatot terjesztett elő a fennálló vitás kérdések békés rendezésére — mondotta Ghiaszi. Afganisztán kész a kapcsolatok fejlesztésére valameny- nyi országgal, az egyenlőség, a nemzeti szuverenitás, a függetlenség és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elveinek tiszteletben tartása alapján — hangoztatta az afgán küldött, majd rámutatott: a korlátozott számú szovjet csapatkontingens jelenlétét a nyugati propaganda szovjetellenes hisztériakeltésre használja fel. Holott köztudott, hqgy a Szovjetunió Afganisztán területi épségének. és nemzeti szuverenitásának megvédésére nyújt segítséget az ország törvényes kormányának. szálak fűzik a szocialista országok, ezen belül a KGST- államok közösségéhez. Kölcsönös előny, nagyfokú biztonság forrása, hogy a szocialista országok együttműködése hosszú távú tervekre épül, s a világgazdaság nagy hullámverései csillapítottan hatnak. A 80-as évek első felében folytatódik a komplex program megvalósítása, készül a sokoldalú integrációs intézkedések terve. A szocialista országokból származó import a következő öt évben 15—17 százalékkal növekedhet. Ez az ütem kisebb, mint a legutóbbi öt esztendőben; mérséklődött ugyanis a baráti országok gazdasági növekedése és a kivitelre szánt árukínálata. Kivitelünk a behozatalnál lényegesen gyorsabban, mintegy 30 százalékkal növekszik. A rubelelszámolású áruforgalom teljes kiegyensúlyozásához még így is hitelt kell igénybe vennünk. A behozatal és a kivitel jelentős ütemkülönbsége a várható és jórészt tervezhető cserearányromlásból adódik. Ismeretes, hogy a KGST-országok kölcsönös forgalmában az árakat mindig a tőkés világpiac előző öt esztendejének átlagáraiból képezik. (Az időleges kilengéseket, a spekulációs ármozgásokat természetesen kiszűrik belőlük.) A KGST-árképzés mérhető gazdasági elő- n>ök forrása. Így például 1980-ban 7 millió tonna olajat importáltunk a Szovjetunióból a tőkés világpiaci ár feléért. Az 1979. évi „mini” árrobbanás során éppen megkétszereződtek a tőkés piaci olajárak. Ennek hatása azonban még csak kismértékben érvényesült az 1980. évi KGST-árakban. De teljes egészével, sőt a későbbi drágulások egy részével is számolnunk kell 1985-ben. A várható cserearánylomlás csakúgy, mint a nehéz gazdasági helyzet, megköveteli a szocialista integrációban és nemzetközi munkamegosztásban rejlő lehetőségek feltárását és következetes hasznosítását. A nem rubelelszámolású kivitel 42—45, a behozatal 18—22 százalékkal nő öt év alatt. Az export-előirányzat — bár öt esztendőré elosztva nem túl magas — teljesítése mégis nehéz feladat. A magyar vállalatoknak rendkívül éles konkurrenciaharcban kell a világpiacon helytállniok. Az elhúzódó gazdasági pangás miatt a kérésiét előreláthatóan alacsony szinten marad, ugyanakkor folytatódik az infláció és erősödik az eladók, köztük a fejlődő országok kínálata. A gyors és pontos szállítás, a megbízható minőség, a korszerűség, a kifogástalan vevőszolgálat, a kivitel összetételének rugalmas alakítása, a gondos piaci és ármunka mind-mind a Made in Hungary hírnevének öregbítésére, a versenyképesség fokozására hivatott. A tervezés során ném hagyható figyelmen kívül, hogy öt esztendő alatt sokat változik a világ, s konkurrenseink is előrelépnek. Nagy lehetőségek rejlenek a fejlődő országokhoz fűződő kapcsolataink bővítésében. Sokféle nyersanyagot, energiahordozót szerezhetünk be tőlük, komplex egészségügyi, ipari, mezőgazdasági rendszereket szállíthatunk részükre, fejleszthetjük a kooperációt, tartós gyártásmegosztással szűkíthetjük a hazai választékot. A külső gazdasági egyensúly javítását nem az import korlátozásától, hanem a külpiaci kapcsolatok elmélyítésétől, az export bővítésétől, a kooperáció és az együttműködés fejlettebb formáinak bátor alkalmazásától, a korszerűbb, a hatékonyabb, a jobb munkától várjuk. Ahol persze lehetőség nyílik az ésszerű importtakarékosságra és a hazai termelésből való pótlására, ott élünk vele. A világgazdaság felértékelte a természeti erőforrásokat és leértékelte a középszerű késztermékgyártást, a rutinmunkát. Nincs mód a kibúvókra, belső értékrendünket kell a külvilág követelményeihez igazítani, szakítva mindazzal, ami beidegződött, amit a kor túlhaladott. A nemzeti sorskérdés — tudunk-e értelmesen, hasznosan dolgozni, élni? — naponta válaszra vár. Kovács József Madame Odette visszaemlékezik (3.) A tábornok Még ha rosszul aludt is, amikor kinyitotta a szemét és az elsötétített ablakhoz lépett, a zsalukon keresztül lenézett a városra, Marlene Dietrich néha még ma is nevetve felsóhajt: ó, Párizs! Nem ő az egyetlen német, aki egészen idős koráig ragaszkodik ehhez a romantikus álomhoz: Párizsban élni! Amikor ötven évvel ezelőtt — 1930. május 9-én — először lépett amerikai földre, a riporterek nekiszegezték a standard kérdést: „Hogy tetszik önnek Amerika?” Marlene Dietrich így válaszolt: „Nem ismerem . Amerikát. Most érkeztem csak meg, amint látja!” Sokáig kellett ezek után lapozgatnia, míg végül a „New York Times” 36. oldalán talált egy cikket a „Kék angyal” amerikai bemutatójáról. Ha az excentrikus bécsi férfi, Josef von Sternberg nem fedezi fel és nem viszi el Hollywoodba, Marlene Diet- rich soha nem utazott volna Amerikába. Csak Párizsba. „A Madame folyékonyan és elegánsan beszél franciául” — meséli Odette Miron-Boire. „De” — fűzi hozzá — „erős német akcentussal.” Talán Curd Jürgens kivételével, akinek francia anyja volt, egyetlen németnek sem ismerték el a franciák, hogy hibátlanul beszél franciául. Madame Odette egyébként erős vidéki akcentussal beszél franciául. Véli Marlene. A Hollywoodba történt elutazása után egy évvel családi okból vissza kellett térnie Németországba, ahonnan azonnal továbbutazott Párizsba. Azóta minden szabad idejét a Szajna partján tölti, inkább Versailles-ban, ahol rangjához illően a mondén „Hotel Trianonéban lakott. „Szuperpatrióta — ő, a német, akinek amerikai útlevele van!”, — számol be róla madame Odette, nem minden nagyrabecsülés nélkül. „A háborúban Franciaországért harcolt, kitüntették a Becsületrenddel, és ha izgatja magát egyáltalán a politika miatt, akkor csak a francia miatt!” Voila. A hatvanas években, mikor de Gaulle elnököt egyre jobban kezdték kritizálni, Marlene Dietrich kitartásra buzdító levelet írt neki, melyet madame Odette-nek személyesen kellett átadni a közeli Elysée Palotában. Biztosította az öreg tábornokot megváltoztathatatlan hűségéről és csodálatáról, és tanúsította, hogy politikája a helyes úton halad. Küldött neki egy dedikált fényképet. Charles de Gaulle nem éppen mint a nők kedvence vált híressé, biztosan még soha nem kapott ilyen levelet, főleg nem egy olyan asz- szonytól, mint Marlene Dietrich. Spontán maga nyúlt a telefon után, és kapcsoltatta a Montaigne avenue-i lakást, és a maga összehasonlíthatatlan módján, mint régi fegyvertárshoz, így szólt: Marlene a Becsületrend lovagja „Itt a tábornok beszél. Adja madame Dietrichet!” Madame Odette még nem tért vissza küldetéséből, ezért Marlene maga vette fel a telefont, az egyiket a négy fehér készülék közül, melyek az előtérben, a szalonban, a konyhában és a hálószabában álltak. Ijedtében — vagy talán csak megszokásból — elváltoztatta a hangját, és azt dadogta: „A Madame nincs itthon, tábornok úr!” „És”, — kérdezte madame Odette, mikor nem sokkal ez után megérkezett. „Mit mondott? Hogy tehette! Miért tagadta le magát?” Marlene kiürítette a pezsgőspoharat. Ezen a napon többet fogyasztott a szokásos két üvegnél. „Fogalmam sincs, mit mondott még...” Kár, gondolta madame Odette. Ezen a napon délután jelentkezett egy bizonyos monsieur Burin des Ro- ziers — akkoriban protokollfőnök az Elysée Palotában —, akit Marlene elküldetett a portással, azzal, hogy ő nincs itthon. A protokollfőnökét személyesen jelentette be de Gaulle elnök; emlékezett később vissza Marlene. A levélben, melyet a portásnak nyújtottak át, a tábornoknak egy nagy fényképe volt, kézírásos ajánlással: „Köszönöm baráti és szere- tetre méltó levelét. Igazi nagyrabecsüléssel, csodálattal és mély szimpátiával — Charles de Gaulle.” Ezt is madame Odette-től tudjuk, aki világosan emlékszik Marlene Dietrich reakciójára: „Nem volt elragadtatva a soraitól. Megmutatta nekem a fényképet, és azt mondta: Mindez nagyon szép és jó, de a szívemnek nem mond semmit...” Ennyit a tábornokról. De Gaulle fotója ott áll a többi kiemelkedő híressség sok más fényképe között a két hatalmas fekete Bechste- in koncertzongorán, melyeket 1965 októberében, Marlene utolsó németországi turnéjára vásárolt. Sztrájk Gdanskban és Bydgoszczban A lengyel kormány fenntartja korábbi döntését, amely szerint januárban az országban három szabad szombat van, vagyis január 24. munkanap. Nem engedhető meg, hogy a másik fél a szabad szombatokkal kapcsolatos elképzeléseinek ér- vényrejuttatására visszaéljen a sztrájkjoggal. A kormánynak a-42,5 órás munkahétre vonatkozó javaslatát a „Szolidaritás” nevében Lech Walesa nem fogadta el. Egyúttal közölte, hogy a gdanski körzet ösz- szes vállalatánál „figyelmeztető sztrájkot” hirdettek meg. Mint a lengyel rádió közölte, csütörtökön reggel nyolctól déli 12 óráig „figyelmeztető sztrájk” volt a gdanski vajdaságban. Az akciót a „Szolidaritás” gdanski üzemközi alapító bizottsága hirdette meg, és kiterjedt a folyamatos üzemmódban dolgozó gyárak kivételével valamennyi ipari üzemre. Nem volt leállás a víz-, az áram- és a gázszolgáltatásban, dolgoztak az egészség- ügyi alkalmazottak is. A többi vállalat azonban — köztük a közlekedésiek, valamint az élelmiszerboltok többsége — négy órára beszüntette a munkát. A délelőtt folyamán * hasonló sztrájkok voltak Bydgoszcz- ban és környékén is.
