Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-21 / 17. szám

4

KELET-MAGYARORSZÁG

1981. január 21.

Elengedték az amerikai túszokat

Bunkermánia

Furcsa építkezésről ad hírt a The New York Times. A Utah állambeli La Verkin mellett épülő lakások ugyanis nem a föld fölött, hanem jó mélyen alatta találhatók. A jövő katasztrófáinak túlélőiről gondoskodni kívánó „survival tomorrow" (holnapi túlélés) elnevezésű cég mintegy 240 vastag vasbetonfalu, bombabiztos ajtókkal ellátott föld alatti lakást készít, amelyeket mindösz- sze 40 ezer dollár lefizetése ellenében bárki meg is vehet. Vajon akad-e valaki, aki ennyi pénzért hajlandó lenne összezárni magát az összkomforthoz járó 4 évre elegendő élelmiszerkészlettel?

Mint kiderült, a jelentkezőknek se szeri, se száma. A cég elnöke a The New York Timesnak adott nyilatkozatában azzal magyarázta a dolgot, hogy a vevők fele úgy tartja: hamarosan kitör az atomháború, másik fele pedig hamarosan bekövetkező gazdasági csődtől fél, és a bunkerokban szeretné a krízist követő káosszal, zavargásokkal terhes időket átvészelni.

Az ötlethez egyébként amerikaszerte többen csatlakoztak. A Survival Homes Corporation garantálja a vevőknek, hogy potom 800 ezer dollárért olyan lakhelyhez juttaja őket, amelynek falain nem hatol át a nukleáris sugárzás. Egy New York-i és egy kaliforniai vállalkozás tartósított élelmiszerekkel kereskedik. Két látnoki képességekkel megáldott szerző, Kurt Saxon és Howard Ruff pedig kézikönyvet szerkesztett, amely a túlélés lehetséges módozatait ecseteli a civilizáció megsemmisülését követő korszakban.

A „szovjet veszélyt” hangoztató és a háborús előkészületeket sürgető propaganda amerikai sajtóvélemények szerint évente mintegy 15ff millió dollár hasznot biztosít a honfitársaik megmentésén .ily módon fáradozó üzletembereknek. Az említett bombabiztos település sem véletlenül épült Utah államban, ahová a Pentagon az MX típusú új, mozgatható inditóállású .interkontinentális ballisztikus rakétarendszer telepítését tervezi.

(Folytatás az 1. oldalról)

áruk gyors és sérülésmentes eljuttatásában. Nemcsak a szovjet területen, hanem Záhonyban is kiépítettek egy tengelycserés bázist, ahol a kényesebb áruk, mint a vegyi anyagok, értékes berendezések, autók széles nyomtávú szovjet kocsijait a normál nyomtávra átszerelve továbbítják az ország belseje felé. Ugyanezeket a vagonokat ra- kottan küldik vissza a Szovjetunióba. A szabolcsi alma szállításával szintén foglalkoztak, jól bevált az a módszer, hogy Tuzséron rögtön széles nyomtávú kocsikba rakják az évente több, mint 300 ezer tonna gyümölcsöt. Külön foglalkoztak a tárgyaláson a kocsik tartózkodási idejének megállapításával.

Megállapították, hogy a szállításban fellelhető tartalékok feltárásával lehet jobban eleget tenni az igényeknek. Szükséges, hogy a vasút mellett más közlekedési ágak még jobban kivegyék részüket az áruszállításból.

*

Kedden délelőtt a megyei pártbizottságon a magyar és szovjet delegáció vezetői találkoztak Hosszú Lászlóval, a megyei pártbizottság titkárával. A megbeszélésen szóltak a magyar és szovjet vasutasok kapcsolatairól, a két szomszédos terület eredményeiről, a záhonyi üzemigazgatóság feladatairól. A vasutasok készülnek az SZKP XXVI. . kongresszusára, az ungvári aligazgatóság munkaversenyének sikeréhez a záhonyi vasutasok is felajánlást tettek.

Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, valamint a párt és a szovjet állam több más vezetője is megjelent kedden a moszkvai városi pártkonferencia megnyitásán. A szovjet főváros több mint egymillió kommunistájának küldöttei a kétnapos konferencián beszámolót hallgatnak meg a városi pártbizottságnak a két pártkongresszus között végzett munkájáról, valamint az új ötéves tervjavaslatról. Megválasztják a pártbizottság tagjait és

Kedden kiszabadult 52 amerikai túsz 444 napos fogság után Teheránban. Éppen félóra volt hátra Carter elnök megbízatásának lejártáig, amikor a teheráni Mehrabad repülőtérről — közép-európai idő szerint 17,30-kor — elindult az algériai repülőgép, fedélzetén az amerikai nagykövetségi diplomatákkal és alkalmazottakkal.

Behzad Nabavi, a végrehajtási ügyek államminisztere, már a déli órákban bejelentette, hogy az amerikai túszok útra készen állnak. Ekkor még nem érkezett meg az algériai kormány hivatalos értesítése arról, hogy az Egyesült Államok befejezte a túszok szabadon bocsátása fejében visszaadott iráni bankbetétek átutalását.

(Folytatás az 1. oldalról)

mindenekelőtt a belpolitikai kérdésekre összpontosítja erejét, s a gazdasági problémákat, mindenekelőtt az infláció mérséklését igyekszik megoldani.

Moszkva küldötteit az SZKP XXVI. kongresszusára. A pártbizottság munkájáról Viktor Grisin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a moszkvai pártbizottság első titkára terjesztett jelentést a tanácskozás elé.

Ugyancsak kedden nyílt meg Frunzéban a Kirgiz Kommunista Párt kongresz- szusa. A tanácskozáson a köztársaság kommunistáinak delegátusai tárgyalják meg felkészülésüket az SZKP kongresszusára.

Warren Christopher amerikai külügyminiszter-helyettes a déli órákban több órán keresztül tárgyalt az algériai külügyminisztériumban Ben- jahia külügyminiszterrel. Röviddel később a külügyminiszter Irán algériai ügyvivőjét fogadta.

Kora délután Christopher tájékoztatta Carter elnököt arról, hogy az amerikai bankok befejezték a felszabadított iráni bététek átutalását a londoni Bank of England- nál Algéria javára nyitott fenntartásos számlára. Jody Powell, a Fehér Ház szóvivője ezután bejelentette, hogy az Egyesült Államok teljesítette a túszok szabadon bocsátásához szükséges előfeltételeket. Ezt követően az algériai illetékesek értesítették az iráni felet az átutalás megtörténtéről.

S még egy teher: a túszügy elhúzódása tulajdonképp pen már a keddi ünnepi ceremóniát is beárnyékolta. Nyilvánvaló volt Jimmy Carter igyekezete, hogy az 52 amerikai túszt Teheránból még az ő elnöksége alatt helyezzék biztonságba, vagy hozzák haza családjukhoz. Az utóbbi napok megfeszített tárgyalás- sorozata megállapodáshoz vezetett ugyan, ám az utolsó pillanatban újabb bonyodalmak támadtak Teherán és Washington között. Bizonyára gyér vigasz Carter számára, hogy Raegan nagylelkű ajánlatára az új elnök személyes megbízottjaként fogadhatja a túszokat Wiesbaden- ben.

így hát a keddi nyolcmilliós „elnöki show” korántsem tükrözte — nem is tükrözhette — az Egyesült Államok igazi hangulatát. A csillogás, a fény, a szemkápráztató parádé nem feledtette a szerdán kezdődő hétköznapok gondjait.

Pártkonferencia

Moszkvában

Beiktatták Ronald Reagant

A fejlesztés lehetőségei -----£%_____

A

z 1979—80-as évek gazdasági-egyensúlyi eredményeit jórészt az elosztás, a felhasználás visz- szafogásával, a termelésnövekedés mérséklésével értük el. A gazdaság e tartalékai egyre csökkennek, 1981—82-ben pedig teljesen elapadnak. A hatékonyságjavulás, a szerkezeti változás, mint tartós forrás pedig egyelőre nem buzog megfelelően. Mire számíthatunk a VI. ötéves terv időszakában? A gazdaság- fejlesztés lehetőségei éppen az elosztás, a felhasználás, a termelésnövekedés visszafogásával nem korlátozódnak-e túl szűk területre?

A termelésvisszafogás, mint ismeretes, nem általános érvényű, a ráfizetéses és kevésbé jövedelmező tevékenységekre korlátozódik. A cél az, hogy csak az igazán jövedelmező termelés növekedjen, elsősorban a meglévő kapacitások jobb kihasználásával és nem új munkahelyek létesítésével.

A tüzelőanyag- és energiafelhasználás a leginkább visszafogott, csak évi 2 százalékkal növekedhet. A többlet villamosenergia-igényeket a következő években kizárólag a paksi atomerőműből és import útján elégíthetjük ki. A fűtőanyag-ellátásban nem növekedhet a közel-keleti olajimport. A mányi bányaüzem, a mecseki kokszolható széntermelés fejlesztése, illetve a bicskei hőerőmű tervezése szerepel a feladatok között.

A gépipar gyorsabban, a vegyipar valamivel lassabban fejlődik majd, mint az előző öt évben. A gépiparban a félkész termékek, alkatrészek, részegységek, a vegyiparban a gyógyszer-, növényvédőszer-gyártás a fejlesztés súlypontjai. Az építőipar termelése öt év alatt mindössze 11—14 százalékkal nő, főként a fenntartás jellegű munkák dinamikus fejlesztésével. A mezőgazdaságban a növénytermesztés az átlagosnál gyorsabban bővül a külpiaci keresletnek és a hatékonysági követelményeknek megfelelően.

A tervezett aránymódosításokat ezután is központi fejlesztési programok segítik. A folyamatban lévő kiemelt fejlesztéseket — az alumíniumipari, a petrolkémiai, a számítástechnikai programokat — napjaink követelményeihez igazítják. Két új központi program végrehajtása is megkezdődik. A gyógyszer-, a növényvédőszer- és az intermedier (előgyártmányok) gyártásprogramja az iparág nemzetközi versenyképességének fenntartását célozza. Az intermedierek gyártásával bővül a petrolkémiai eredetű hazai alapanyagbázis, s csökken a növényvédő szerek nyugati importigénye. A másik új központi program az elektronikai és mikroelektronikai alkatrészek és részegységek gyártását fejleszti, az ún. háttéripar megteremtését szolgálja.

A szervezeti változásokhoz, a hatékonysági követelmények érvényesítéséhez a szükséges kapacitások és fejlesztési források biztosítottak. A beruházások mérséklése ellenére a VI. ötéves tervidőszakban a termelő állóalapok a termelést meghaladó mértékben 26—28 százalékkal bővülnek. Ha ezeket az újonnan belépő kapacitásokat korszerű és jövedelmező termékek gyártásával jól kihasználják, ez önmagában is jelentős előrelépést tesz lehetővé a termelés összetételének javításában.

Mintegy ezermilliárd forintot fordítunk a 80-as évek első felében beruházásokra, annyit, mint a legutóbbi öt esztendőben. Előre nem tervezhető célok és meglévő bizonytalanságok miatt az előirányzatok közt még 5 százalék tartalékkeret is szerepel. A tervidőszak első felére a beruházási mérséklés, a második felére némi növekedés lesz jellemző.

Jobb lenne több pénz és eszköz fejlesztésre. Kár volna tagadni, olykor indokolt és szükséges igények sem elégíthetők ki a lefaragott keretekből. De azért vitathatatlan haszna is van a beruházási szűkösségnek. A kivitelezők nem lesznek elkényeztetve, nem válogathatnak a rendelések közt, s meggyorsult az építés, a szerelés, szűnőfélben a pazarlás, a költségtúllépés.

Egy dolgot jó lenne még mindenütt megtanulni: a mérsékelt beruházási összegek ésszerű, hatékony hasznosítását. Többfelé máris lépést váltottak. Érdemes lenne a jó példákat népszerűsíteni és követni, s kiegészítő beruházásokkal, kisgépesítéSsel, egy-egy meglévő berendezés korszerűsítésével nagyobb egységek, üzemek teljesítőképességét növelni, a munkakörülményeket javítani. Az újítóknak, a szocialista brigádoknak, a társadalmi akcióknak nagyobb szerepet lehetne adni a munkafeltételek javításában, a korszerű és a hagyományos technológiák harmonikus összekapcsolásában.

B

izonyíthatóan nagyon nagy összeg 1000 milliárd forint beruházásokra, ha mindenütt jól sáfárkodnak vele. A korszerű munka még egy forrásáról, a tudományos kutatásról és a műszaki fejlesztésről érdemes röviden szólni. Ilyen célokra fordítjuk a nemzeti jövedelem 3 százalékát, öt év alatt mintegy 103—104 milliárd forintot. Ha ezek az összegek a legégetőbb feladatok megoldását — a természeti-gazdasági erőforrások gyarapítását és ésszerű hasznosítását, a nemzetközi versenyképesség fokozását — szolgálják, jövedelmező befektetésnek bizonyulnak, busásan visz- szatérülnek.

Kovács József

Madame Odette visszaemlékezik (1.)

Marlene Dietrich a Kék Angyalban.

Montaigne avenue 12.

Az utóbbi években nem hallottunk sokat Marlene Dietrichről, inkább a televízióban sugárzott filmjei tartják ébren Marlene Dietrich emlékét.

Madame Odette Miron- Boire majdnem húsz éven keresztül odaadóan szolgálta az egyetlen Németországból származó igazi világsztárt, Marlene Dietrichet. Madame Odette nemrég feltárta, hogyan él Marlene Dietrich Párizsban, hogyan megy a sora valójában, miért nem hagyja el már évek óta mondén, Montaigne avenue-i lakását. '

Minden generáció újra felfedezi őt, mint a régi idők meséit, melyekben a nők végtelenül gyengék és ellenállhatatlanul szépek, a férfiak pedig magányos hősök.

Madame Dietrichnek amerikai útlevele van és a Becsületrend tulajdonosa. Tíz év óta él elrejtőzve párizsi lakásában, melyet alig hagy el. Kora reggelenként néha meg lehet figyelni a Montaigne avenue 12. szám alatti első osztályú lakásának kis balkonján, a ház hátsó oldalán, a kevésbé mondén rue Jean Goujonon emelkedik ki.

Marlene Dietrich, a világsztár ősrégi, halványrózsaszín piszkos-foltos pongyolában, széttaposott papucsban szeretettel öntözi erkélyén a muskátlikat és a margarétákat. Megszürkült, elvékonyodott haja egykor földön tú- lian szép arcába hullik. Aki látja ott, mondjuk a szemben lévő kis „San Regis” szállodából, az elhanyagolt öreg cselédnek nézheti.

Malrene havi 1500 dollárt fizet a nagy, márvánnyal borított előtérért, az egy szalonért, egy csinos hálószobáért, fürdőszobáért, toilette- ért és a pompás konyháért. Számára még mindig nagyon fontos a jó főzési lehetőség. A lakás részleteit és még sok minden mást madame Odette Miron-Boire- tól tudtuk meg, ettől a derék, jó humorú és egészében véve kellemes személytől. 50 éves, a francia vidékről származik.

„18 évvel ezelőtt házvezetőnőként dolgoztam egy iparos családnál az első emeleten — Marlene Dietrich közvetlen szomszédságában” — mesélte. „Egyik nap megszólított, „mindenes lányt” keresett, aki a társalkodónő és a takarítónő tisztjét is ellátja ..

Na, Odette Mironnak nem kellett sokáig gondolkodnia! Dietrich! A híres Marlene! Jean Gabin, Hamingway és Remarques kedvese! Igent mondott.

Bár a fizetés nem volt. túlságosan bőkezű, és ez a 17 év alatt, amit Odette Miron- Boire Marlene Dietrichnél töltött, semmit nem változott. Ekkor volt a nagy törés a szupersztár életében: Marlene hatvanéves volt, az újságók már a „világ legizga- tóbb nagymamájának” nevezték, pedig még úgy nézett ki, mint 50 éves korában, ha jól megvilágították a színpadon, 40 évesnek.

50 film után azonban — ebből 18 német, 28 amerikai,

3 angol és 1 francia — elege volt ebből az üzletből. Bár a legutolsó filmje, melyet Spencer Tracyvel forgatott együtt és amelyet 1961-ben mutattak be, életének a legjobb kritikáit kapta: „A nürnbergi ítélet”. Egy porosz tábornok özvegyét játszotta, egy olyan szerepet, mely sokkal inkább a testére szabott volt, mint a sok vamp, akiket Hollywoodban alakított.

„A szigorú porosz nő” — mondja madame Odette — „az igazi karaktere”.

Az „új mindeneslány” nemcsak a filmsztárnak azon a szenvedélyességén csodálkozott, mellyel a konyhában sürgölődött, hanem meglepődött a napfényre kerülő zseniális rendetlenségén is. „Az első héten megragadtam a porszívót” — mesélte Odette

— „mert nem tudtam elviselni a koszt a lakás többi részében — a Madame igazán nagyvonalú volt, az összes bútort förtelmes plasztikhuzattal borította be, melyen centiméter vastagon állt a por...”

Marlene éppen edénymosogatással, a kedvenc tevékenységével volt elfoglalva, mikor Odette bekapcsolta a porszívót. Azonnal kijött a konyhából, kitaposott papucsában csoszogott, hosszú, fehér férfiingében, mely egyúttal hálóingként is szolgált, mosogatóronggyal a kezében, arcába lógó hajjal. „Mit művel itt?” — kiáltotta haragosan. „Itt minden poros, nem tudom tovább elviselni”

— válaszolt Odette. „Ha magát ennyire szórakoztatja a porszívó, akkor takarítson —, de lehetőleg akkor, amikor nem vagyok itthon!”

A takarítás Marlene idegeire ment. Odette mondta, hogy jelenlétében még vasalni sem lehetett, az is felizgatta a Madame-ot. Mindent házon kívül intéztek, mosást, tisztítást. „Ha Párizsban tartózkodott, Szinte soha nem hagyta el a házat, képzelhetik, mi volt nálunk!”

Az ablakok be voltak sötétítve, szakadatlanul égtek a lámpák — és magától értetődően, minden lámpán még tompító ernyő is volt.

„A munkám reggel kilenc órákor kezdődött” — cseveg Odette. „Megszoktam, hogy először magamnak készítem el a reggelimet — de rosz- szul ismertem a Madame-ot! Már a kész tejeskávéval várt, amit letakart egy csészével, hogy ne hűljön ki. Paff voltam!”

A zsömléket a lehető leggyorsabban kellett „lenyelnie”, Marlene figyelte, leírhatatlan pongyolájában mellette állt és űzte. „Gyerünk, Madame Miron siessen, nem vesztegethetjük az időt!”