Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-15 / 12. szám
1981. január 15. KELET-MAGYARORSZÁG 7 mm KISTERMELŐK- KISKERTEK Hég több húst, tejet, tojást, gyümölcsöt, zöldséget Á kisárutermelés jövője A népgazdaság Vl. ötéves terve súlyának megfelelően számol a háztáji és kisárutermelés fejlesztésével. A tervtörvény előírja: „Továbbra is segíteni kell a lakosság különféle rétegeinek mezőgazdasági termelését, különösen a sertés-, a baromfi- és a kisállattenyésztésben. Meg kell szilárdítani a zöldség- és gyümölcstermesztésben elért eredményeket. Javuljon a kisgazdaságok munkáját könnyítő termelőeszköz-ellátás és társadalmi elismerésben részesüljön a munkával szerzett jövedelem.” Tájkörzetek hagyományai Mit ad a népgazdaságnak a háztáji és kisárutermelés? Évente legalább 5 millió sertést, félmillió szarvasmarhát, százezer számra juhot. A kis állatok nagy része — 35 millió baromfival, több millió házinyúllal, galambbal — szintén kistenyésztők portáiról kerül ki. Szabolcs-Szatmárban tájkörzetenként a kisárutermelés- nek eltérő hagyományai vannak. A szabolcsi részeken a háztáji almatermelésnek, a beregi végeken a szarvasmarha-tenyésztésnek, a Nyíregyháza környéki tanyabokrokban a sertéstenyésztésnek, a Rétközben és Tiszavas- vári környékén a zöldségtermesztésnek vannak erőteljes bázisai. Vannak települések, ahol az általánostól eltérően specializálódtak a kisgazdaságok, mint Nyír- lugoson a málna, Tyúkodon a magkender termesztése. A háztáji és kisárutermelés megnyilvánulásaiban és szerkezetében magán viseli a gazdálkodás helyi lehetőségeit, ápolja a hagyományokat. Az az ember, aki állattartással, téli alma, dohány, zöldség, avagy más növények termesztésével foglalkozik, sokoldalú igényt elégít ki. Döntő a tenniakarás, ami az állatszere- tetben, a kertészkedés tudományában nyilvánul meg. Nem véletlen, hogy Szabolcs-Szatmártban két évvel ezelőtt, amikor az egy tehénre jutó tejtermelés megyei szinten 2850 liter volt, a háztáji átlag ezt a szintet meghaladta. A jövedelmi tényező A háztáji és kisárutermelők családjuk szükségletein kívül árut termelnek és nem is keveset. Népgazdasági szinten a mezőgazdasági teljes «termelés 20 százalékát állítják elő, itt a megyében az arány magasabb. A télialma-termőterület több mint 40 százaléka, a Szarvasmarha, a sertés, a kis állat 30—35 százaléka szintén a háztájiban, illetve kisüzemben van. így az érintett területek árutermelése, ha nem is meghatározó, de sok szempontból döntő. A háztáji áru a termelőnek jövedelem. És nem is akármilyen. Tiszavasváriban a zöldségtermelő szakcsoport tagjai mondták el: fóliasátras primőrtermeléssel egyenként 60—80 ezer forint értékű paprikát, paradicsomot, káposztaféléket, salátát, uborkát adnak el az áfésznek. Hasznuk a termelés költségeit leszámítva — és a saját munkaerőt nem számítva — 30—35 ezer Ft. Tyúkodon Osán József — aki leginkább a sertéshizlalást kedveli — úgy számítja, hogy egy-egy hízó után 2—300 forint a tiszta jövedelme. Az elérhető jövedelem — nyereség — tehát a muhkaszeretet mellett a másik legalapvetőbb tényező, ami a termelésre, főként árutermelésre ösztönöz. Addig, amíg a kistermelő saját magának levágásra hizlal sertést, vagy a háztartásához fej tehenet, termeszt zöldséget, nem igen számol. De ha már piacra viszi az árut, avagy szerződéses alapon folyamatosan és nagy tételben értékesít, mindjárt kalkulál: meg- éri-e vagy sem? Ha kedvezőtlen a felvásárlási ár, ha rosszak a takarmányozási körülmények, ha nincs becsülete a munkának, fokozatosan lohad a termelési kedv, csappan a háztájiból az árukínálat. Az ösztönzés módjai A háztáji és kisárutermelés nem hobbi. Erre a foglalatosságra csak akkor áldoz az ember, ha a fáradozása anyagiakban megtérül. Ezzel a legfőbb gazdasági vezetés tisztában van, ezért a felvásárlási áraik, a különböző támogatások mindig követik vagy megelőzik azokat az árváltozásokat, amelyek a termelés költségeit növelik. A háztáji állattartást ösztönzi például, hogy a hízott sertések kilónkénti felvásárlási ára legutóbb 2 forinttal nőtt, de ugyanígy emelkedett a nyúl téli ára, a hízott bika, a vágócsirke, a bárány, a baromfi és a tojás ára is. Bármilyen furcsán hangzik is, de az árváltozások, állami támogatások önmagukban nem elegendőek a háztáji és kisárutermelés szinten tartásához, fokozásához. Ennél sokkal többre van szükség. A háztáji kisárutermelés nem független, elkülönülő része a gazdálkodásnak. Csak a nagyüzemekkel együtt, azok támogatásával, irányításával lehet eredményes. A termelőszövetkezetek többségében ma már önálló ágazatként nem társadalmi aktívák, hanem szakemberek szervezik a kisáru- termelést. Az állattenyésztőknek legelőt, takarmányt, szállítójárművet adnak kedvező térítésért. Egyre szélesebb körben alkalmazzák a kihelyezési módszert, amikor a tenyészállatot, alapanyagot, takarmányt a szövetkezet adja, a tag a végzett munka alapján részesül a jövedelemből. A háztáji ágazat irányításának, a termelés szervezésének sok helyi módja, sajátossága van. Közös vonásuk, hogy általuk a termeltetés és felvásárlás biztonságos, az előnyök kölcsönösek. Kisárutermelési > ágazat A háztáji termelés, a termeltetés nagy tartaléka és ezt kell a jövőben kihasználni. Az eredmények ellenére az ágazati rang még nem mindenütt van meg, másutt sok a formalitás, annál kevesebb a gyakorlati munka. Példa erre: volt, ahol sokan és intenzíven áttértek a nyúltenyész- tésre, de mert szakszerűtlenül, kellő felkészülés nélkül végezték a munkát, elhullás miatt elmaradt a várt eredmény. Ha lett volna, aki irányítja, tanácsokkal, esetleg tanfolyammal megalapozza a termelők törekvését, a nyúltenyésztés nyilván sikerrel jár. A segítségre, a támogatásokra, az oIrtató, felvilágosító munkára minden szinten, minden területen nagy szükség van. Az sem árt — sőt nagyon is használ — ha a háztáji termelésre vonatkozó információkat: ár, felvásárlás, tenyésztés, fajta, hitel és egyéb akciók’ vonatkozásában gyakran és széles körökben ismertetik. A jó információ szervez és ösztönöz, csakúgy, mint a tapasztalatcsere, vagy az élenjárók példájának propagálása. Seres Ernő Két mázsa „téli szilva" Köztudott, hogy a tavasz fakaszt, a nyár érlel, az ősz szüretel. Ezt az ősrégi igazságot „cáfolja” képünk, amely a nyíregyházi központi kertbarátklub szervező titkára, Varga Ferenc kertjében készült a napokban. Török Pál, a klub fényképező „riportere” a tél derekán örökítette meg a Nyírszőlőbe vezető út mentén levő kertjében a „gazdát” 15 éves Páczelt szilvafája előtt, amelyen most is két má- zsányi szilva kéklik. Szó sincs semmilyen természeti csodáról. Köztudott, hogy a Páczelt szilva még a kedvező, napsütéses időjárás esetén sem cukrosodik úgy, mint a többi szilvafajta. Ezért aztán a kert gazdája tovább hogyta „érni” a szilvát, amely — mit tehetett a télnek is beillő őszben? — megmakacsolta magát. Ügy, hogy a gazda még pálinkafőzésre sem tartotta érdemesnek leszedni. Kertbarátai ugyan mondogatták neki, hogy permetezze be cukros vízzel, poTélen a kertben Alig fejeződtek be az őszi munkák, máris a következő évre gondolnak a kertészkedők. Ilyenkor tervezik el, hogy a kert melyik részébe mit fognak ültetni, milyen vetemény kerül az ágyások- ba és máris megkezdődik a nö-’ vényvédő szerek, a vetőmagvak, szőlőoltványok, fa- és bokorcsemeték, nem minden vesződés nélküli beszerzése. Most azonban ne erről, hanem néhány időszerű feladatról essék szó! Általános tapasztalat, hogy a kertészkedők nagyobb, figyelmet fordítanak a növényekre, a fákra, a veteményekre, mint a legfontosabb termőeszközre, a talajra. Kertes vidéken járva, mostanában Is gyakran tapasztalom, hogy a föld őszi felásását még sokan nem végezték el, pedig ez a munka a jövő évi eredményes termelés egyik feltétele. A felásott talajt a tél folyamán a fagy ugyanis aprómorzsás szerkezetűre bontja, a talajban lévő tápanyagok felvehetővé válnak és a fellazított föld befogadja a téli csapadékot, tárolva azt a növények nyári szükségleteinek kielégítésére. Az ásást jobb későn elvégezni, mint elmulasztani. Ezért a még hátralévő ásást az enyhébb téli napokon is folytassuk és fejezzük be. Ahol szerves hulladék (fahamu, lekaszált fű, gyomok, bab és borsó szára, szőlőtörköly stb.) gyűlt össze, azt is forgassuk az ásás során a talajba. A szerves anyagok tavaszig elbomlanak és javítják a föld termékenységét. A fenyőfák, a boróka, álciprus és más tűlevelű fák-bokrok télen nem térnek nyugalomra: még fagyos időben Is folytatják életműködésüket, táplálkoznak és lélegzenek. A fagyos földben azonban a táplálkozáshoz szükséges víz is meg van fagyva, aminek következtében az örökzöldek télen gyakran szomjaznak; ennek következtében tűleveleik egy részét ledobják, kopaszodnak, sőt el is pusztulnak. Ezért ajánlatos az örökzöld bokrokat és fákat a tél folyamán — fagymentes napon — alaposan megöntözni. A gyümölcsfák és gyümölcstermő bokrok legnagyobb téli veszedelme az ónos eső. Ez ugyanis ráfagy a gyümölcstermő növények vesszőire és a vastag jégkéreg alatt a termőrügyek elpusztulnak. Ezért, ha azt tapasztaljuk, hogy ólmos eső vagy ónos eső után jégkérek csillog a fákon, akkor seprűvel veregessük meg a fák koronáját, törjük össze a jégbevonatot. Nagyobb havazás után annyi hó halmozódhat fel a fák és bokrok vesszőin, hogy a súly alatt az ágak letörhetnek. Ezért célszerű — miután kigyönyörködtük magunkat a havas fákban — megszabadítani őket veszélyes terhűktől. Dr. Bálint György Á gyümölcsfák helye A fák sor- illetve tőtávolságát meghatározó tényezők közül legfontosabbak a gyümölcsfa életigényei. Lényeges, hogy a nap, a levegő minden fát szabadon érjen, mégpedig koronájának teljes terjedelmében. Nagyon fontos, hogy a fák megvilágítása minél tökéletesebb legyen. A fajták elrendezésekor a következő szempontokat kell figyelembe venni, ha a család szükségletein túl árutermeléssel is akarunk foglalkozni: — a fajták és kiónok növekedési erélye; — a megközelítőleg azonos virágporelosztás lehetővé tétele ; — az agrotechnikai és főleg a növényvédelmi munkák zavartalan elvégzéséhez szükséges feltételek megteremtése; — a kézimunka-igényes szüret optimális időben történő lebonyolítása. A telepítés területének talaja, a talaj szerkezete, eredeti, illetve „feltöltött” tápanyag-gazdagsága, a talajvíz állapota is nagymértékben hat a térállásra. Az utóbbi időben egyre kedveltebbé váló meggyet kombinált korona alkalmazása esetén 8 m sor- és 5 m tőtávolságra, termőkaros rendszerben 7 m sor- és 4 m tőtávolságra, gyengébb növekedésű fajtákat 6 m sor- és 4 m tőtávolságra, sövények kialakításához, 4,5 m sor- és 3,5 m tőtávolságra vagy a gyengébb növekedésű fajtákat 4 m sor- és 3 m tőtávolságra lehet telepíteni. A gyümölcsfák helyét bizonyos mértani ábrák szerint jelöljük ki. Először a terület leghosszabb oldalán derékszöget, majd az ültetési távolság tízszeresének megfelelő hálózatot pl. 6 .m-es sor- és 4 m-es tőtávolság esetén, 60x40 m nagyságú hálózatot tűzünk ki. Az alaphálózat négy sarkát lehetőleg messziről Is jól látható, magas karóval jelöljük meg. A kijelölt pontok közé két oldalról ültetőhuzalt feszítünk ki, amelyen a fák helye kis csomóval van megjelölve, A jelzésekhez kis jelzőkarót szúrunk le, amely a fa helyét fogja jelölni. Az ültetőgödör nagysága legalább 120x120x160 cm legyen. A gödörásás előtt ültetőlécet kell készíteni. Az ültetőléc 2 m hosz- szú, 10 cm széles, két végén és a közepén félkör alakú bemetszés van. A gödörásásnál ezt úgy használjuk, hogy a léc középső bemetszését a fa helyét jelölő karóhoz illesztjük, majd a két végét segédkaróval megjelöljük. Ezután elvehetjük a lécet, és megkezdhetjük a gödörásást, mert a fa helye a segédkarók közé visszahelyezett ültetőléc segítségével bármikor megállapítható. A gödrök behúzásakor ügyeljünk a talajszelvény megcserélésére illetve összekeverésére. Ültetés előtt az oltványok gyökerét éles metszőollóval vágjuk vissza. A gyökerek közül csak a roncsoltakat távolítsuk el, a nagyon hosszúakat pedig kurtítsuk meg. Ajánlatos a kiszáradás ellen a gyökérzetet növényvédőszeres agyagpépbe mártani. Ezután a fa gyökérzetétől függően a már meg- , forgatott földet kiemeljük és az oltványt úgy helyezzük a gödörbe, hogy a gyökérzete jól elférjen, és a gyökérnyak a talajszinttel egy magasságba kerüljön. Ültetés után a nyúlkár megelőzése céljából a fákat bekötözzük. Ajánlatos a kiültetett fákat 20—30 cm magasan felkupacolni, mert így a gyökereket az esetleges nagy téli hidegektől meg tudjuk óvni. Sz. Cs. HORGÁSZOKNAK „A horgászat valóban az üdülés nemes módjai közé tartozik... Az élő természet folyó és patak menti életének mély szemlélete, alapos fölismerése, egyesítve a halnak és életmódjának pontos ismeretével, szükséges ahhoz, hogy valaki joggal horgásznak vallhassa magát.” Csaknem száz éve írta le ezeket az örökérvényű sorokat Herman Ottó, egykori polihisztorunk A magyar halászat könyvé-ben. A pihenés, felüdülés „nemes módjának” közel negyedmillió híve van hazánkban, És az immár szervezett horgásztábor egyre nő. A technika zajából, a városok betonrengetegéből a természet pihentető csendjébe vágyik az ember. És a szabad idejét okosan kihasználó, a vizek partján családostól sátrat verő, botjai mögött halat leső horgászt inkább irigylik már, mintsem megmosolyogják a táboron kívülről. Lapunk most induló új rovatában a szabolcsi horgászoknak és horgászokról szóló írások kapnak majd helyet. Sikereikről,- gondjaikról, élményeikről szólunk — kedvcsinálónak is azok számára, akik már barátkoznak a gondolattal, hogy pihenőidejüket majdan horgászként töltsék el. Az okosan felhasznált szabad idő: akár a kertészkedés a kiskertben, a hétvégi ház korul, akár a vízparti csendes magány — társadalmi haszonnal jár. Hiszen pihent emberek látnak ujult erővel dologhoz a következő — és nemsokára már általánossá váló — ötnapos munkaheteken. És ha a kiskertből friss zöldség kerül a konyhára, friss gyümölcs a családnak, a jó barátnak, ha jó zsákmánnyal tér meg a horgász és remek halászlevet, ropogós sült halat dicsérhet a megven- dégelt kolléga, brigádtárs — ki mondhatja, hogy „mire való is az a szabadidő-politika?!” Hétezren huszonnégy egyesületben O Víz, ahol halat is lehet fogni g A horgásznak is gazdálkodni kell Q Válaszol a megyei IB-titkár „Beállt” a Tisza, jégpáncél alatt a Szamos, a xTir, a’hatvannál is több holtág, a tavak, víztározók. A nyári, őszi tanyázásolc helyén fagyos bokrok pendülnek a szélben. Csak néhány elszánt, pufajkás léki csukás vág neki most a zimankónak, vagy egy pár csodaváró ropogtatja a fagyot januári menyhalak nyomában. A többi „pecás” tavalyi emlékeket idézve a szerszámait hozza rendbe, az egyesületek tájékán is a számvetés ideje van. Közgyűléseken tanácskozzék meg a horgászok idei teendőiket, gazdálkodásról, halasításról, öt évre választott tisztségviselők személyéről döntenek. A számvetés idején kerestük fel Ignéczi Gyulát, a Magyar Országos Horgász Szövetség (MO- HOSZ) megyei intéző bizottságának titkárát: — Az új évtized küszöbén hol is tart a megye szervezett horgászmozgalma? — Szabolcs-Szatmárban 24 horgászegyesület van, több, mint hétezer taggal. A horgászmozgalom a negyvenes évek* végétől szervezett, immár 30 éves története van. A legrégibb és jelenleg is a legtöbb tagot — ezer horgászt — számlál a Nyíregyházi Sporthorgász Egyesület a megye székhelyén. A „legfiatalabbak” pedig — a meglevő 24-en felül — a Nyírbátorban és a HAFE-nél most szervezendő egyesületek. A tagság zöme munkás — Milyen összetételű a horgásztábor? — A tagság zöme munkás, de vannak termelőszövetkezeti egyesületeink, mint a székelyi és a leveleki. És sok szellemi foglalkozású horgásztagunk is van. A fiatal városok egyesületei közül a mátészalkai a legnépesebb, ezer taggal. Fehérgyarmaton kb. 800, Kisvárdán pedig 400 ta^jt számlálnak. ő'j íy — Üzemi horgászegyesületeink közül a Nyíregyházi Vasutas Horgászegyesület a legnagyobb, kb. 600 taggal. De említésre méltó a Záhonyi Lokomotív HE, a SZAÉV horgászegyesülete és különösképpen a tiszavasvári Alkaloida Gyár egyesülete, amely saját kis taván példás gazdálkodást folytat. Sok víz, kevesebb hal — Megyénket vizekben gazdag tájnak ismeri az ország. Kedvező ez a természeti adottság a horgászoknak? — A belvízgondokról most nem beszélve: tényleg „vizgazdagok” vagyunk. Hiszen ősi folyónk, a Tisza — sok horgásztársunk hol hűséges, hol hűtlen szerelme — itt 200 kilométeren a „miénk”. 50 km nálunk a Szamos, 30 km a Túr, a Krasznával együtt 110 km. Hosszú a csatornarendszerünk, több, mint 60 holtág terül el itt szinte paradicsomi környezetben, 320 hektárnyi természetes tavunk és egyre több víztározónk van. Egy kétéves tanácsi adat szerint 6700 hektárnyi az a vízterület, amely halászattal és horgászattal hasznosítható — lenne. De ettől még messze vagyunk. Kb. 1200 hektáron tilos a horgászat, mert ezek a szövetkezetek úgynevezett intenzív vizei, ahol belterjes halhústermelés folyik, öt és fél ezer hektárnyi az a vízterület, ahol horgászni lehetne. De ha elmondom, hogy horgászkezelésben eddig mindössze 402 hektár van, akkor mindjárt kitűnik: még eléggé a dolgok elején járunk. Az egyesületek jó gazdálkodása, a horgászat, mint hasznos tevékenység további elismertetése, az illetékes szervek támogatása kell a továbblépéshez. Mert a sok víz — egyelőre — nem ugyanolyan sok halat jelent a horgászok szákjában. Horgászkezelés, halgazdálkodás — Mit jelentenek a horgász- kezelésű vizek és milyen az ott folyó gazdálkodás? — 24 egyesületünk közül mindössze ll-nek van „saját” vize horgászkezelésben. Ez 332 hektár vízfelületet jelent. Emellett a megyei intéző bizottság kezelésében van a 70 hektáros népszerű császárszállási tározó, amely jól halasított és szép környezetben van. A horgászkezelés azt jelenti, hogy a MÉM által előírt hala- sítási kötelezettségnek az egyesületeknek is eleget kell tenniük. Ez pedig 2 mázsa nemes hal hektáronként az intenzíven halasított vizeken. Az egyesületek lehetőségeikhez képest igyekeznek halasítani. Egyrészt a befolyt tagdíjakból és a területi jegyek árából, másrészt a MOHOSZ támogatásával. Ez utóbbi 50—70 000 forint évente, ami a horgászok befizetéseiből térül vissza. Egyesületeink évi 2—300 ezer forintot fordítanak halasításra a horgászkezelésű vizekben. — Hogy gazdálkodik az IB a kezelésében lévő császárszállási tavon? — A megyei intéző bizottság a MOHOSZ támogatásával költség- vetésből gazdálkodik. Az 1980. évi halasítási támogatás , több mint félmillió forint volt, amit részben az egyesületeknek adtunk, részben a császárszállási tó ha- lasítására fordítottunk. Meg kell jegyeznem, hogy a tóban busát is „termelünk”, ami ugyan nem horgászhal, de a lehalászásával és értékesítésével további halasításra fordítható pénzhez jutunk. A busa gyorsan növő és külföldön is keresett halfajta. — A császárszállási tóban . jelenleg kb. 75 mázsa ponty, 25 mázsa amúr és hatezer csuka várja az idén a horgászokat. Kb. 200 mázsa busa is van benne a további gazdálkodáshoz. Az úgynevezett kistóban 15 mázsa kétnya- ras pontyot nevelünk, hogy „horogérett” korukban majd a nagy tóba tegyük. A halárak változásaitól függetlenül az idén is változatlanul 400 forint az éves területi engedély a császárszállási horgászathoz. Hol horgásszon a „víztelen” horgász? — Ügy tudom, hogy a nyíregyháziaknak van saját vizük, amiért 140 forintos éves jegyet is kell váltani, ha azon horgászni akarnak — mégis gondjaik vannak. És hol horgásszanak azok, akiknek nincs saját egyesületi vizük? — A Nyíregyházi Sporthorgász Egyesület ezer tagjának valóban van egy 13 hektáros vize, a gá- vai Marótzug, amely messze is van (kb. 40 km), nehezen megközelíthető és a kiáradó Tisza sűrűn „ellopja” a betelepített halat. Szomorúságukra a város közeli Nagyvadas tavat (90 hektár) a vasutasegyesület kapta meg. De vigaszuk hogy a város közelében épülő 53 hektáros lu- kalaposi tározót megkapják, ha a megyei szervek nekik kedvezően döntenek^ Ez a nagymúltú és fejlődő egyesület megérdemelné. — Ami a többi „víz nélküli” horgászt illeti, nehezebb a helyzet. Vagy vendégségbe mennek — természetesen napijegy váltásával — a vízzel rendelkező egyesületekhez vagy területi engedélyt váltanak a halászati szövetkezetek vizeire. Egyik sem ol-^ csó mulatság. Az ilyen „vándor-* horgászat” sokba kerül, inkább egyetlen jó helyen érdemes „letanyázni”. Mert például Székely tavaly 100 forintot kért egynapi horgászatért, Rohodon 60, Vaján 50 forintért lehetett várni a szerencsét a tsz-ek vizein. A Nyíregyházi Alkotmány és a fehér- gyarmati Rákóczi HTSZ-ek területi engedélyei sem értek sokat, hiszen az árvizek a folyókon szinte lehetetlenné tették a horgászatot. A HTSZ-ek és a halasítás — Gyenge fogásra panaszkodnak a horgászok a halászati termelőszövetkezetek vizein. — Valamennyi horgász fájó pontja ez. Feltétlenül igaz, hogy a környezetszennyezés, a vízszennyezés fokozódik, bár az illetékesek már megtették az első védekező lépéseket. A folyókon gyakori a halpusztulás, a gondatlanul tárolt és a szükségesnél nagyobb mértékben pazarlóan kiszórt, kipermetezett vegyszerek a tavalyi esős évben sok kárt okoztak a vizek élővilágában is. A folyókon a vízrendezések során egyre kevesebb a természetes ívóhely a halak szaporodásához. A kiöntésekben maradt ivadék megmentésével nem sokat törődnek. Ezért kap még nagyobb hangsúlyt a halászati szövetkezetek halasítási tevékenysége. A htsz-eknek a horgászoktól beszedett területi engedélyárak 60 százalékát halasításra kellene fordítaniuk — rendelet írja ezt elő —, hogy a horgász halat is tudjon fogni, ha már fizetett. De ez a halasítási ténykedés a horgászok részéről ellenőrizhetetlen. Az IB horgászmesterének a jelenléte a szövetkezeti halkihelyezéskor — csak fikció, bár törvényes előírás. Így aztán nem tudjuk cáfolni azt a horgász mendemondát, hogy a horgászok pénzét is inkább a saját (horgászoknak tilos) intenzív vizeikbe „halasítják be” a szövetkezetek. De hát htsz legyen a „talpán” az, amelyik ennyi sok szabolcsi, szatmári vizet tudna úgy behalasítani, hogy azokban mindig bő horgászzsákmány is teremjen. Egyelőre bízni kell az „ikraszállító” vízimadarakban — de inkább abban, hogy az egyre erősödő horgászmozgalom mind több „saját” horgászvizet harcol majd ki magának. ★ Ennyit a megyei horgászat helyzetéről. A későbbiekben kitérünk majd más témákra is, mint a versenyek, az oktatás, a környezetvédelem; és előveszünk néhány „élménybeszámolót” hasznos tapasztalatot horgászolvasóink örömére. Mindehhez az egyesületektől, a horgászoktól is szívesen vesz leveleket, írásokat, fényképeket is a rovatot szerkesztő Pristyák József rozza be liszttel és próbálja eladni szilvás gombócként. De miután ez a módszer sem kecsegtetett „üzleti sikerrel”, a két mázsa szilva a madarak eleségéül maradt. És maradt a tanulság is: a Páczelt szilva ugyan bőtermő, befőzésre, lekvárkészítésre, aszalásra alkalmas, ha kedvező az időjárás, de miután nem cukrosodik kellően, telepíteni nem célszerű. (V. F.)
