Kelet-Magyarország, 1981. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-01 / 1. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. január 1. Egy város — egy telefon Címképünk: Mátészalka, belváros, 1980. Mi történt 80-banr mit várunk 81-től? Egy év nem nagy idő egy település életében, ahhoz azonban elég hosszú, hogy történjék valami olyan, amire szívesen emlékeznek visz- sza, amiben sok ember becsületes munkája, áldozatvállalása benne van. Mire emlékeznek vissza szívesen városaink tanácsi vezetői, s mit tartanak 1981 legfontosabb feladatának? Nyíregyháza, dr. Gyuricsku Kálmán tanácselnök: — Azt tartom a legnagyobb eredménynek, hogy Nyíregyháza nagyvárosi mértékkel nézve is tovább fejlődött. Ütemes volt a lakás-, az iskola- és különösen az óvodaépítés: 900 új óvodai helyet létesítettünk, s most először tudtuk elhelyezni a város valamennyi bölcsődés korú gyermekét, Olyan régen vári'' építkezések "sorsa'■ vett fordulatot; mint á művelődési és ifjúsági házé, a piaccsarnoké, a körútgyűrű keleti részéé, bár gondunk is maradt bőven. Szívesen emlékszem vissza a tanácstagi választásra, amely nagy munkát adott ugyan, de jól mozgósított a város előtt álló feladatok megoldására. Ha szűkebben csak a tanácsi apparátust nézem, akkor azt tartom a legnagyobb eredménynek, hogy a népszámlálás, a választás feladatainak megoldását házon belül sikerült közüggyé tenni. — 1981-től azt várom, hogy a VI. ötéves terv céljai sok embernek adjanak programot, mi pedig jól tudjuk megszervezni a végrehajtást. A másik nagy feladatnak tartom, hogy a társadalmi munka egész célkitűzése, megvalósítása szervezett, értelmes, anyagilag alátámasztott legyen, s új hatásos eszköze legyen a város fejlesztésének. Mátészalka, Lánczi János tanácselnök: — Nem könnyű a választás, hiszen Mátészalka 1980- ban is szépen fejlődött. A legnagyobb eredménynek mégis azt tartom, hogy sikerült jól előkészíteni a VI. ötéves tervet és ez nemcsak a tervezők asztalán, hanem a városban is jól látható. Az ezután építendő többszintes lakások területe 90 százalékban, a családi házak területe teljes egészében rendelkezésünkre áll az Északi lakótelepen és a 49-es út két oldalán, s sikerült bővítenünk az ivóvíztermelő és szennyvíz- tisztító kapacitását. — A legfontosabb feladatnak a VI. ötéves terv első évének sikeres teljesítését tartom. Ha ebből kell kiemelnem valamit, akkor a lakásépítést emelem ki, s azt, hogy befejezzük a fűtőmű építését, az elosztó vezeték építését és megoldjuk a központi melegvízellátást. Hogy jövőre is hasonlóan jó eredményekről számolhassak be, ahhoz Mátészalka lakóinak az eddigiektől is nagyobb támogatására lesz szükségünk. Kisvárda, Úri Dezső tanácselnök-helyettes: — Nem panaszképp mondom, de 1980 nagyon nehéz éve volt Kisvárdának, ennek ellenére mind mennyiségében, mind minőségében teljesítettük V. ötéves tervi feladatainkat. Ha nem is köny- nyen, de sikerült elhárítani a nyári nagy belvíz okozta károkat és a lakásépítéseket is úgy szervezni, hogy a károsultak ezekben a nápokban új otthonukba költözhetnek. Megkezdte működését a Tor- dai utcai gyermekintézmény, ahol 5 éves kortól 14 éves korig a vasúton túl lakók igényeit teljes egészében kielégíthetjük. — A jövő évben egyik legnagyobb feladatunk a főtéren és a lakótelepen épülő két szolgáltatóház befejezése fesz','1 hiszen ezek jelentősen javítják*• a- lakosság'e igényeidnek kielégítését. Lesz női és férfi fodrászszalon, női és férfi divatszalon, gyógyszer- tár, műhely a háztartási gépek javítására és egy új ABC a Felszabadulási lakótelepen. Elkészül az áruház mellett a vendéglátó kombinát, amelyben többek között önkiszolgáló étterem lesz, s ez sokat javít majd a közétkeztetésben. Nyírbátor, Jánvári Tibor tanácselnök-helyettes: — Sok gondot okozott a tanácsnak már évek óta a vasúton túli lakókörzet ellátása, s 1980-ban ez végre megoldódott. Felépült egy ABC-áruház és egy bisztró, de ettől is fontosabb, hogy 100 gyermeket befogadó óvodát is avathattunk. A több éve megindított városrendezési folyamat eredményeként egyre több tér szépül meg Nyírbátorban, ezek közül is kiemelkedik a számomra is kedves műemléki városközpont, amelynek a rendezésére kiírt tervpályázat az elmúlt napokban sikerrel zárult. — A jövő? Sok feladatunk közül talán legsürgetőbb az igényektől elmaradó kereskedelmi és más szolgáltatói ellátás javítása. Ebben lépünk előre nagyot az 1500 négyzetméter alapterületű korszerű, több szektorú szolgáltatósor megnyitásával. Bízunk benne, hogy a város lokálpatriótái várospolitikai céljainkkal azonosulnak és cselekvő részvételükkel segítik a megvalósítást. Fehérgyarmat, Szabó Endre tanácselnök: — Egyik legjelentősebb eredménynek tartom, hogy az újjáválasztott tanácsi testü- letelnk mind összetételben, mind felkészültségben igazodtak a település társadalmi fejlődésében bekövetkezett változásokhoz, s képesek a feladatok t " rehajtására. A város lakóival, a Fehérgyarmat fejlesztésén dolgozó vállalatok dolgozóival kialakított jó együttműködés eredménye, hogy sikeresen teljesítettük középtávú tervünket, s megalapoztuk VI. ötéves tervi beruházási feladatain- v kát. 1980-ban készült el például az V. ötéves tervben épített állami lakások 70 százaléka, ötvenszemélyes óvoda, megkezdtük a tanácsháza építését és a telepszerű többszintes, illetve a családi házak építéséhez szükséges terület előkészítését. — Jövőre előbbre akarunk lépni a közművelődés hatásfokának növelésében mind a település, mind a vonzáskörzet tekintetében, s megalapozni a VI. ötéves terv építési-beruházási feladatainak végrehajtását a legfontosabb közművek — például csatorna, út — megépítésével. Vásárosnamény, Czakó János, tanácselnök: — 'Én azt tartom 1980 legnagyobb eredményének, hogy a VOR bővítésével és az üveggyár üzembe állításával Vásárosnamény és a vonzás- körzet mintegy 400 lakójának sikerült munkahelyet biztosítani. Akkor érthető ez mindenki számára, ha tudja, hogy a város minden üzemében több százra tehető azoknak a száma, akik munkát vállalnának. A másik örömöm, hogy hosszú idő után végre 1980-ban sikerült 54 tanácsi, illetve tanácsi érté- kesítésű lakást átadni, ösz- szesen ennyire volt lehetőségünk az V. ötéves tervben, s átadni mindet az idén sikerült. — Legnagyobb feladatunk mostani helyzetünkből adódik; tovább kell növelni a munkahelyek számát. Évente 80—100 fiatal lép városunkban munkaképes korba, s 1981-ben legalább 800 munkahelyet kellene létesíteni, hogy enyhítsünk a feszültségen. Ezért kell a legtöbbet tennünk, és természetesen azért is, hogy jól indítsuk a VI. ötéves tervet. B. J. Molnár Miklós 34 éves, fábián- házai lakos gyakori látogatója volt az utóbbi időben a helybeli italboltnak. Felesége és három gyermeke már régebben elhagyta italozó életmódja miatt, hónapok óta munkahellyel sem rendelkezett. 1980. szeptemben 19-én este Molnár a kocsmában poharazgatott, amikor odatelepedett mellé Demeter Lajos 27 éves nagyecsedi lakos. Ahogy fogyott az ital, Molnár annál nagyobb hévvel és elkeseredéssel ecsetelte barátja előtt az ő szánalomra méltó sorsát. Szóba került, hogy elítélték már tartásdíjfizetés elmulasztása miatt, jelenleg éppen egy újabb eljárás folyik ellene fegyverrejtegetésért. Elmondta barátjának azt Ls, hogy mindezek tetejében tavaly még a termelőszövetkezet riinnyecsősze is feljelentette, mert ajtakapta, amint éppen dinnyét • i kart lopni. Ezt már Demeter is I í úlyos „sorscsapásként” könyvelSztorik, amelyeken nem csak az utasok derülnek Évente több ezer embernek szervez utat a megye négy utazási irodája. S ahány ember, annyiféle. Komolyak, vidámak, elmélyültek, szertelenek, de egy dolog mindenképpen közös; látni, hallani, élményeket szerezni — tudást gyarapítani, vagy éppen legyen mit idehaza elmesélni. S hogy mit rejteget még az utazás, vagy az utaztatás? A komoly dolgokhoz mindig keveredik még néhány, nem várt kellemes, vagy kellemetlen sztori is, amelyeken nemcsak az utas, de az utazási irodák dolgozói is jót derülnek. Ezekből a „műsoron kívüli” esetekből igyekeztünk ezúttal néhányat csokorba gyűjteni. Á meglepetés A lengyel—csehszlovák útról hazatérő COOPTOURIST- os csoport vezetője igazán elégedett lehetett: „Az emberei” igazán jól viselkedtek, nem volt probléma a határon sem; mindenki zavartalanul hozhatta haza a maga otthoniaknak szánt kis ajándékát. Még azokat a Csehszlovákiában aránylag olcsón kapható bőröndöket is, amelyekből szinte a csoport minden egyes tagja vásárolt. Ilyen bőrönddel a kezében tért haza az egyik férfiutas is, benne a feleségének szánt ajándékokkal. Meg is volt a meglepetés, amint kinyitotta a bőröndöt, amely tele volt női holmival. Csak az volt a probléma, hogy nem „méretre” és — enyhén szólva — kissé használt állapotban. Hősünk ugyanis az egyik női utas ugyanolyan színű és formájú bőröndjét vitte haza. S hogy mi volt a folytatás, arról már nem szólt, a másnap jelentkező, s az utasok névsorát kérő férfi... •vo? Talán még ezt a procedúrát is vállalta volna, az az utas, aki egy komplett vállalati kirándulás keretében , akart életében először külföldre utazni, történetesen a Szovjetunióba. Miután befizette a pénzt, megkapta az útlevélkérő lapot is azzal, hogy menjen el vele a rendőrségre, s majd ott — szokás szerint — beütik az „ablakot” a már kész útlevelébe. Hogy mi történt, azt már csak ő tudja. Közvetlen az ' utazás előtt derült ki; még az útlevélkérő lapot sem töltötte ki. Hiába erősködött, hogy ő bizony befizette az utazási költséget... Tévedés te el — és milyen is a baráti szeretet! — elhatározták, hogy megadják a tartozást annak a fránya dinnyecsősznek. Kerékpárra ültek, — és mivel éppen dinnyeszezon volt — megindultak hát a Kossuth Tsz dinnyeföldje felé. Budai Miklós sértett — mert ő volt, aki fel merte jelenteni Molnárt — e késő éjszakai órákban fiával együtt a csőszkunyhóban beszélgetett. Hangos kiabálásra figyelt fel, úgy tűnt neki, mintha valaki nevén szólítaná. Elindult hát a hang irányába, de néhány lépés után Molnár nagy erővel megütötte. Megmarkolta mellén a ruhát és vonszolni kezdte az út irányába. A 63 éves férfi segítségért kiabált, mire fia kiszaladt a kunyhóból és egy vasvillával a kezében apja védelmére kelt, Demeter is közbelépett, ekkor a villát elvette a sértett fiától, aki látván, a túlerőt, elfutott segítségért a faluba. Demeter Lajos a fiútól elvett vasvillával kezdte verni Budai Miklóst, aki az üté— Csak egyre — mondják. — De hiszen, mi házasok vagyunk! — feleli méltatlankodva a menyecske. Ugyanitt, egy kora tavaszi napon, amikor a vetőmagbolt előtti sor már elérte az iroda ajtaját. Szereplője egy idős néni, aki akkurátusán betéve maga után az ajtót, jó hangosan megkérdezte; — Tessék mondani, van már tökmag? he (Nevetni, persze nem szabad, sőt; elmagyarázzák szépen, hogy álljon csak szépen a sor végére, aztán ő is odaér, ahol árulják). A néni kicsit meghökken, mert rájött, hogy bizony nem jó helyen jár, de aztán feltalálja magát: — De ott sorba állnak, itt meg nincs senki — mondja, aztán csendben kioson ... Ismerkedés A . csoport már készen állt az Ifjúsági és Expressz Utazási Iroda által szervezett utazáshoz. A csoport vezetője kiosztotta az iratokat, miközben nyomatékosan felhívta az újdonsült útlevéltulajdonosok figyelmét: — A nevüket a fénykép alatt írják alá! Kisvártatva megszólalt az egyik utas: — És utána ragasszuk visz- sza a fényképet? A „hivatalos” ember elko-‘ morodott, nem értette a tréfát, s már éppen ki akarta oktatni a „tudatlant”, amikor kitört az általános nevetés. A csoportvezető legyintett és együtt nevetett a többiekkel; megtörtént az első lépés az ismerkedés felé . . . sektől leesett a földre. Az egyébként is hatalmas erőfölényben lévő vádlottak ekkor rugdosni kezdték az idős embert mindaddig, amíg csak mozdulni tudott. Es hogy teljes legyen az elégtétel, hangosan kiabálták a tehetetlen sértett felé: „Jössz-e még dinnyecsősznek, te vén betyár?” A kegyetlen bántalmazás következtében Budai Miklós arcán, ál- lán, hátán keletkeztek sérülések, oldalbordái „sorozatban” törtek, a tört végek megsértették a tüdőt, ami közvetlen életveszélyes állapotot idézett elő. Az idős embert megmentették az orvosok, de Molnárt és Demetert még a helyszínről távozóban elfogták a rendőrök és előzetes letartóztatásba kerültek. A napokban nyújtotta be a vádiratot a megyei, főügyészség életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt. Dr. Szálai István ügyész Természetesen, szívesen eligazítják a kedves vevőket is... Szórakozottság A történet „indítékát” máig is homály fedi, csak a NYlRTOURIST dolgozóit deríti még olykor-olykor jókedvre az év elején történt eset. A két utas — egy férfi és egy nő — annak rendje és módja szerint, a nyilvánvalóan demokratikus államokba s?óló utazáshoz valutát — történetesen leit — váltott. Ugyan kinek is jutott volna eszébe, hogy megkérdezze; tulajdonképpen hova is utaznak? A tévedés csak néhány nap múlva derült ki, amikor a két utas bűnbánóan újra felkereste, az utazási irodát és elmondták, hogyan járták meg a magyar—cseh—szlovák határállomást: — Milyen valutát is visznek? — kérdezte a vámtiszt- viselő. — Leit — vágta rá az éppen soros nő. — És mire akarják elkölteni? — Hát veszünk egy pár ajándékot, meg iszunk egy kis sört — felelte ártatlanul. — Bizony-bizony aligha, mert ott koronával kell fizetni... S hogy teljes legyen a már tréfának is beillő történet, a férfi — nyilván tévedésből — a felesége útlevelével is ámulatba ejtette a határőröket. így folytatódott hát a bonyolult utazás pár nap múfe va a NYÍRTOURIST-ban. ★ Epilógus: íme néhány a csokorból. Mert mind nem fér ide. Vagy legyünk őszinték: vannak dolgok, amiről nem beszélnek, s amiről nem szól a fáma, az — higgyék el — nem is történt meg ... Tóth Árpád Megdicsértek V árosunk veteránja, aki mindig nagy figyelemmel és szakértelemmel olvassa a2 újságot, elkapott az utcán: — L ajoskám, gratulálok! Nagyszerű portrét írtál a vasárnapi lapban Azok a hasonlatok! És a: a párhuzam Merkúriusz- szál, az egyenesen telitalálat volt. Dagadt a kebelem a di csérettől. Mégis érdeme élni, summáztam magam ban, észreveszik azt, am jó, s exhibicionista lelkű letem íme, megkapja t legtöbbet, az olvasó dicsé rétét. De hallgattam to vább, s lelkesedésem min dent elborító fátyolén szi várogtak hozzám a sza vak: — Egyszóval ez má nem is újságírás. Ez ma ga az irodalom. Én is két szer olvastam el, amit megértettem. Kétszer, kér ■ lek, egymás után. És mé( mindig tudtál meglepetés tartogatni! A második ol vasás után néztem me< az írás melletti képet. Eb bői jöttem rá, arról a pos tásról van szó, aki neken is húsz évig hordta a le veleket... Mi lenne, ha még írn is tudnék! (bürget Egy fiatal pár karonfogva böngészi az IBUSZ által szervezett társasutazásokat, majd a részvételi díjakról kér felvilágosítást. Készségesen mondják az összeget, mire a nő megkérdi: — Ugye, ez két személyre szól? Más: Nagy léptekkel, sietős ember lép be az irodába,: — Kérem szépen?! Már elvitték a bútorokat? Nem lepődnek meg, hiszen nem első eset. A Szat- már Bútorgyár boltja a szomszédban van, csak sokan eltévesztik az ajtót. Megverték a dinnyecsöszt
