Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-13 / 292. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. december 13. Példaadó életút Hetvenöt éve született Mező Imre A nincstelenséggel viaskodó szabolcsi faluban, Ramocsaházán született 1905. december 13- án családjuk tizedik gyermekeként Mező Imre. Korán elveszítette apját. Iskolába nem járhatott, keresetével kellett segíteni édesanyját, testvéreit. Szódavizet árusít, majd tizenegy évesen Ramo- csaháza határában uradalmi cselédnek szegődik. Még nincs tizenhat éves, amikor szabómesternél kezd inaskodni. önszorgalomból tanult meg írni, olvasni. Segédlevelét Kisvárdán kapta meg 1924-ben. Volt mestere családjával 1927-ben vándorolt ki Belgiumba. Kivándorlásának oka valószínű azonos volt a többi kivándorlóéval. A hazai anyagi és szellemi nyomorúságból megélhetést keresve tört ki. Antwerpenben telepedett le. Ott találkozott magyar politikai és gazdasági emigránsokkal. Bekapcsolódott a kommunista mozgalomba. Állandóan tanult, olvasott. Antwerpenben már meglepte elvtársait marxista olvasottságával. Terjesztette a kommunista irodalmat, mozgósított a Vörös Segélybe. 1931-ben az antwerpeni magyar kommunista csoport vezetőjévé választották. Spanyolországban 1936 nyarán kitört a polgárháború. A köztársaság védelmére szerte Európában önkéntesek ezrei mozdultak meg. A Belgiumból indulók között volt egy magyar csoport is, melynek szervezője volt Mező Imre. 1936 októberében érkeztek meg Spanyolországba. Az első magyar században harci feladatot kaptak Madrid védelméből. Mező ekkor sebesült meg először. Térdlövéssel két hónapot töltött kórházban. Felesége, Mariska ápolónőként követte spanyol földre. Mező több fronton megfordult. Második súlyos sebesülését 1937 februárjában a Jarama folyónál szerezte. Vállsebével három hónapig a murciai kórházban kezelték. A kórházban is állandóan tanult. Felgyógyulva tiszti iskolára küldték, amit főhadnagyként végzett el. A túlerő, a belső árulás eldöntötte a Spanyol Köztársaság sorsát. 1938 végén kivonták a nemzetközi önkénteseket a harcokból. Mező társaival franciaországi gyűjtőtáborba került, ahonnan felesége segítségével jutott ki. Pacy-sur Eureben telepedtek le. Párizsi szabóságba járt be dolgozni. Hamarosan kitört a második világháború. A Francia Kommunista Párt támogatta az antifasiszta harcot, és felszólította a külföldieket is: önként jelentkezzenek a francia hadseregbe. Mező új- a fegyvert fogott a fasizmus den. Gyors kiképzés után saival együtt Szíriába ke- 'tek. A katonák rájöttek, i-vgy a francia hadvezetés ’gy szovjetellenes hadjárat gyútöltelékeként kívánja lhasználni őket. Mező ál- máshelyükön kommunista >ártszervezetet alakított, s aj társaival együtt elhatározta, ha valóban a Szovjetunió ellen vetik be őket, átszöknek a szovjet hadsereghez. z 1940 tavaszán megindult í.-jmet támadás nyomán Franciaország összeomlott. Párizs is elesett. Mezőék másfél év után, 1941 szeptemberében érkeztek vissza Franciaországba. Visszatérése után hamarosan az ellenállás katonája lett. Szervezte az ellenállás Mező Imre önkéntesként Spanyolországban. egyik legfontosabb nemzetközi fegyveres alakulatát, a Hazafias Milíciát. Párizs északi kerületeiben a fegyveres felkelést készítette elő. A párizsi felkelésben a nemzetköziek akcióit hangolta össze a francia egységekkel. «aIC májusában romok- 1111*1 ban heverő országo- kon át gyalog indult el Magyarországra. Június elején érkezett Budapestre. A budapesti pártbizottság szervezési osztályán kezdett dolgozni. 1946—1947-ben a munkásegység megszilárdításán fáradozott, mert tudta, ettől függ a magyar demokrácia jövője. Fáradhatatlanul járta az üzemeket, beszélgetett a munkásokkal, agitált az első hároméves terv mellett. 1949-ben országgyűlési képviselővé választották, 1950-ben pedig a budapesti pártbizottság titkárává nevezték ki. Munkájában mindig a való életből indult ki, ellenezte a tények elhomályosítását. Korán felismerte a párt politikájának torzulását, mely megzavarta a fejlődést. Lelkiismeretesen dolgozott, elvhű pártmunkásként adott hangot véleményének. Az alaptalan gyanakvás 1953- ban az ő pályáját is keresztezte. A budapesti pártbizottság másodtitkári funkciójából a Szakszervezeti Tanács termelési osztályára helyezték át. Ott dolgozva a párt és a szakszervezet viszonyát elemezte, kapcsolata a munkásokkal töretlen maradt. Igazságtalan leváltása után csak 1954-ben került vissza titkári munkakörébe. A párt belső megosztottsága, az eszmei-politikai zűrzavar kedvezett a reakciónak. Mező minden erejével a párt tekintélyének visszaszerzéséért, a tömegkapcsolatok erősítéséért küzdött. 1956 júliusában az MDP Központi Vezetőségébe kooptálták. A hibák leküzdésére hozott határozat azonban már későn született. A dogmatikus hibák, a revizionizmus, a külső és belső szervezkedés ellenforradalomhoz vezettek. Október 30-án az ellenforradalmárok megostromolták a Köztársaság téri pártházat. A túlerővel szemben a védők nem bírtak, a budapesti párt- bizottság titkára ekkor kapott halálos lövést. Harci posztján soha meg nem alkuvón érte a halál. Igaz kommunistaként, élete utolsó pillanatáig hű maradt a munkásosztály, a párt legyőzhetetlen eszméjéhez. Reszler Gábor Emlékezetes év Nyírkárászon Kézzel arattak Három lófogat, meg egy kézi hajtású permetezőgép — ezzel alakult meg 1949-ben a nyírkarászi Május 1. Termelőszövetkezet. Harminc esztendő telt el azóta, s mára a Május 1. jogutódja, a Gyulaháza és Nyírkárász határában gazdálkodó Béke Termelőszövetkezet területe 4100 hektárra nőtt, az évente előállított termelési érték pedig meghaladja a 85 millió forintot. Az utóbbi négy esztendő alatt kétszer nyerték el a kiváló címet, nem érdemtelenül emlegetik hát az itteni gazda-' ságot a megye legjobbjai között. Az idei év is egészen biztos, hogy sokáig emlékezetes marad. De ezek az emlékek már nem lesznek valami kellemesek. 42 mázsa a homokon — Amire még nem volt példa a szövetkezet három évtizedes történetében, szeptember 6-án fejeztük be a búza aratását, — mondja Borbély Albert, a szövetkezet párttitkára, aki húsz esztendővel ezelőtt lett a karászi gazdaság egyik vezetője. — Pontosabban a cséplést, mert száz hektárt kézzel arattunk le. Jöttek a gépszerelők, az állattenyésztők, szóval mindenki. Az öszterületnek majdnem negyedével végeztünk így. — A termés legalább meghálálta? — Sovány homokon gazdálkodunk, a földek aranykorona-értéke a legalacsonyabbak közé tartozik itt a környéken, így elégedettek lehetünk a hektáronkénti 42 mázsás terméssel. A rozs is, amiből 400 hektárt vetettünk, közelítette a húsz mázsát. A szövetkezet egyik legfontosabb növényfajtája a dohány azonban messze elmaradt a tervezett mennyiségtől: három mázsát termett hektáronként. A kiesett termés értéke majdnem 10 millió! Dohány és burgonya — Még egy ilyen katasztrofális év a dohányra, s mérleghiány fenyeget bennünket, — jegyzi meg Nagy János főmezőgazdász, aki különben nem tartozik a legpesszimistább vezetők közé. — A dohányipar ösztönzésére új fajtával kísérleteztünk, ez lett az eredménye. Még szemcse, hogy a burgonya megemberelte magát, 220 mázsát takarítunk be hektáronként. De ha a belvízzel megnyomott területeket nem számítjuk, elérte a háromszázat. A szövetkezetét a legnagyobb almatermesztők között tartják számon a járásban. — Kétszázhúsz hektár a termő gyümölcsösünk, jó közepes volt a termés. Tizenkilenc millió volt ebből az árbevételünk, s olyan ötmilliós nyereségre számítunk. Nemrég telepítettünk újabb 55 hektárt, s harminc hektár meggy ültetését is tervbe vettük. Elsüllyedt kombájnok Beszélgetésünk során a kukoricához érkeztünk. Mint a megye legtöbb gazdaságában, itt sem valami biztató a kép. A 680 hektáros területből még 300 hektár az ég alatt, kinn a földeken várja a kombájnokat. A szár 30 centis hóban, s csak egy kombájn birkózik a téllel. Kettőt most kellett bevontatni a földekről, az egyiknek a motorja ment tönkre, a másiknak az első hídja szakadt ki. őket legyőzte „Téltábornok”. Három meg a kora őszi aratásban kapott súlyos sebet. — Nemrég beszéltünk az ajakiakkal, meg a nyírtassi- akkal, megígérték, hogy küldenek kombájnokat, — mondja a főmezőgazdász. — Kint vannak a területen a traktorok, ezek ráncigálják az elelsüllyedő kombájnokat." De dolgozik egy másik brigád is a földeken, akik az aljakban lévő tengerit kézzel törik. Az időjárás ugyan rendkívül kedvezőtlen, de a termés biztató, 55 mázsát takarítottunk be eddig hektáronként. — Földben van a mag — Mit kezdenek a homokkal borított területekkel? — Erre alapoztuk a juhtenyésztést. Már ’76 őszén megkezdtük a homoki gyeptelepítést, jelenleg négyszáz hektár a területe. Van ugyan négyezer anyajuhunk, de a pecsenyebárányok tartásához még nem tudtuk megteremteni a szükséges feltételeket. Ennek megvalósítása legfontosabb feladataink közé tartozik. A betakarítás mellett az ősz egyik legfontosabb munkája a vetés. E roppant fontos munkával időben végeztek. Négyszáznyolcvan, illetve 250 hektáron került földbe a búza, és a rozs magja. Ez biztató a jövőre nézve, de az idei gondokon már nem segít Már most biztos, a szövetkezet nyeresége nem éri el a tavalyit, amikor 6 millió forint volt ez az összeg. Az idén jó, ha meglesz a 3 millió. Persze hasonló gondokkal küzd a megye majd minden gazdasága, de hozzátartozik az igazsághoz, erről az idén nemcsak az ember tehet. S különösen nem Nyírkárászon, vagy Gyulaházán. Balogh Géza Mi a véleménye Petőházi Csabáné, Kaczur László, Pásztor Lászlóné Á választékról „A kereskedelem alapvető feladata a lakossági igények választékos kielégítése.” (A megyei pártbizottság 1980-as gazdaságpolitikai feladataiból.) A FELDOLGOZÓ, PE- TÖHÁZI CSABANÉ, ' a HTJNNIACOOP Baromfifeldolgozó és Értékesítő Közös Vállalat értékesítési csoportvezetője: — Egy kicsit túlzás, hogy azt kap a vevő, amit akar, bár azon igyekszünk, hogy így legyen. De például nagyon keresett a csirkeapfó- lék, azonban tudni kell, hogy csak két szárnya, egy nyaka van egy csirkének, korlátlanul nem tudunk szállítani. Befolyásolja a mennyiséget az export, a belföldi eladásban az, hogy mennyi mellet és combot tudunk eladni. A grillcsirkét is azért hoztuk forgalomba, hogy az aprólékból több legyen. — Az ipar sokféleképpen próbál alkalmazkodni a vevők igényeihez. A választék bővítésének sok módja van. Például a belezett csirke valamivel olcsóbb, mint a bontott csirke, állítólag keresik a vásárlók, azonban a kereskedők kevesebbet rendelnek. Legutóbb az egyeztető tárgyalásokon felvetődött. hogy túlságosan nagy súlyúak a csirkék. Arról nem tehetünk, ha az alapanyag ilyen, azonban ezt látva meglepő, hogy a boltok felezett és harmadolt csirkét alig rendelnek. — Az ünnepek előtti forgalomra kül*n készültünk. Túraiárataink most is a rendelések alapián szállítanak. Az ünnepek előtt friss nulykát kapunk Debrecenből, kacsa és hízott liba szintén lesz a boltokban. Előfordul, hogy a nagyobb hűtőpulttal rendelkező boltokban sem rendelnek anv- nyit. hogy két túrái árat között kitartson a csirke. Ügy hiszem, ez azért van. mert a kereskedelemben nem szeretnek kockáztatni. A KERESKEDŐ, KACZUR LÁSZLÓ, az anarcsi vegyesbolt vezetője: — A túrajárattal 80—90 kiló csirkét rendelünk. Van ebben egész, felezett, külön comb és aprólék. Kialakult vásárlókörünk van, sokan megveszik vasárnapra az egész csirkét. Vannak nyugdíjasok, akik az olcsóbb árut keresik. — Igaz, hogy alig négy kilométerre vagyunk a baromfifeldolgozótól, sokan dolgoznak ott a faluból, így vannak, akik az osztályos árut onnan hozzák, azonban ennek ellenére van kereslet. Legutóbb egy jó hétig a tojásellátás akadozott. Csak annyin múlott, hogy kocsiba ültünk, bementünk a HUNNIACOOP-hoz, máris kaptunk árut. — Mi talán annyiban előnyben vagyunk, hogy a túrázók közül is vannak anarcsiak, ők igazán azt hozzák, amit rendelünk. Egyébként azt is fontosnak tartjuk, hogy járatkimaradás soha sincs, időben megkapjuk, amit rendelünk. A VÁSÁRLÓ, PÁSZTOR LÁSZLÓNÉ nyírturai háziasszony: — Van nekünk apró jószág otthon bőven, mégis gyakran bejövünk a baromfiboltba vásárolni. Már csak azért is, mert a városban dolgozom, könnyen idejutok. Ez már meg van pucolva, elkészítve, nem kell vele babrálni. — Annak örülök, hogy van mit válogatni a boltban. Attól függ, hogy mit főz az ember, s aszerint vásárol. Hol combot, hol aprólékot viszek, mert éppen csak egy kis levest csinálok. — Mondja a boltvezető, hogy a karácsonyra lesz pulyka, kacsa is annyi, amennyit rendeltek. Nálunk is lesz otthon az ünnepen baromfi. Négynapos ünnep következik, arra jól fel kell készülni. Lányi Botond Kézcsókom, elvtársi!» V anko, a vállalat vezérigazgatója ezen a napon szmokingban és -rendkívül jó hangulatban érkezett munkahelyére. — Elenka — mondta rögtön a titkárnőnek —, hívja a vezetőséget, telefonáljon a minisztériumba, hogy nem tudok elmenni az értekezletre, mert halaszthatatlan kötelezettségeim vannak, amelyek jelentőségűket tekintve messze túlmennek vállalatunk keretein. Világos? — Világos — válaszolta Elenke — és akkor a szokásos moszkvai vodkát vegyem, vagy skót whiskyt? Vankó szemrehányóan tekintett a titkárnőre: — De kislány! — Értem, tehát whiskyt — hozta helyre hibáját gyorsan a titkárnő. Azután a titkárságon már csak a dekorálással és a frissítők előkészítésével foglalkoztak. Tíz órakor a portás izgatottan jelentette: — Igazgató elvtárs, itt van. Vanko nyugtatót vett be, azután bekapcsolta a vevő- készüléket. — Kacsa hívja Sast, Kacsa hívja Sast — hallatszott a készülékbe. — Éppen most ért a félemeletre, ahol adtak neki egy kis frissítőt. Ká- rolyka, az úttörő elmondott ■ neki egy versikét. Mi átadtuk neki a vállalati kitüntetéseket és felajánlottuk, hogy legyen az ifjúsági szervezet tiszteletbeli tagja. Átkapcsolok ... — Itt Liba, Liba hívja Sast — hallatszott ismét —, már az első emeleten van, de egy kicsit kifulladt: utólagos hozzájárulásával, Sas kartásrs, elintéztem, hogy az első helyettes a karjában vigye tovább ... — Hallom — válaszolta Vanko, és gondolatban elátkozta az elromlott liftet. — Itt Kócsag. Sast hívom, Kócsag hívja Sast — hallatszott egy izgatott hang a második emeletről. — A vállalati énekkar a „Bukszus, buk- szus” kezdetű dalt énekli, de a vállalati jogtanácsos hamisan énekelt, javaslom, hogy csökkentsék a negyedévi prémiumot, itt Kócsag, átkapcsolok, az elvtársnő a harmadik emeletre ér ... Az igazgató magánkívül kapcsolta ki a készüléket, megigazította csokornyakkendőjét és kilépett az ajtón, hogy üdvözölje a vendéget. — Kézcsókom, elvtársnő — visszhangzott az egész titkárság. Az igazgató úgy nyújtotta kezét a vendégnek, mint vőlegény a , menyasszonynak és mielőtt leült, figyelmesen kissé terjedelmes ülepe alá helyezett egy párnát, amelyet külön erre a célra vettek kölcsön a kultúrteremből. Az üzemi szakszervezeti bizottság elnöke már nem bírta tovább a feszültséget és összerogyott. MM ulesko, a csoportbizalff mi azonnal megszervezett egy felajánlást: a vállalat személyzete abbahagyja a dohányzást. Amikor a kollektív felajánlást aláírták, azonnal ki is tettek a vállalat homlokzatára egy transzparenst ezzel a felirattal: Nemdohányzó .vállalat. Vanko felállt és így szólt: — Tisztelt elvtársnő, az üzemi étkezdében egy kis ebédet készítettünk. Ragulevest, nyárson sült sertéspecsenyét, szepesi tarhonyát, a nagymama receptje szerint főzött kompótot; amíg az ünnepi díszmenet összegyűlik, hogy lekísérje önt az ebédlőbe, ahol átadjuk a vállalat ajándékát, egy kristályvázát, kérem, feleljen erre a kérdésre: hogy döntött? Elvállalja a takarítónői állást? Feszült csendben így szólt a válasz: — Elvállalom. Ezután vállalati ünnepség következett, amely három napon és három éjszakán át tartott. (Rohács)
