Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-07 / 287. szám

HAZAI TÁJAKON

Áz ötvenházas falu

A zalai táj hasonlíthatat- lan. Egyedülálló. Völgyek, dombok, erdőszigetek. Szelíd - gesztenyék, szilvafák és piros levelű bokrok. Kicsiny falvak még kisebb hajlékokkal. Fehér présházak és öreg borospincék.

Valamikor régen a Göcsej és a Hetés tudósa, Gönczi Ferenc még gyalog járta be a vidéket. Mit látott, mit észlelt? Minden bizonnyal azt is, hogy a zalai síkság másféle, mint az Alföldé. A hegyek nem olyanok, mint a Bakony rengetege. Az erdők másképpen zúgnak, min^í^s9|^gfi7 ban, s a dombok sem úgy simulnak egymásra, mint például Somogybán. A zalai vizek, a Kerka, a Válicka, a Zala sem úgy csordogál, mint más folyócskák, hanem valahogy szelídebben, csendesebben, rejtelmesebben.

Zala: Kis morzsa a föld abroszán, de ízes morzsa.

Ennek a megyének legszebb része a Göcsej. Ember legyen a talpán, aki megmondja: hol van Göcsej. Kosztolányi szerint, ha az ember a Göcsejjel határos faluhoz ér, s megkérdi, azt válaszolják: „Ez még nem!” ,«.. „A szomszéd falu, már igen!” ... S a következő faluból visszaküldik az előzőbe.

Ám higgyünk Gönczi Ferencnek: Göcsej határát a Zala, a Kerka és a két Válicka húzza meg. Göcsejt erdő borította, ma már nem. Falvai a horpadások mélyén, a vízmosás mentén épültek fel. A dombokat szőlők koronázzák. A girbe-gurba sorok fölött egy-egy templom, kápolna. Látszólag egyhangú, zárt világ. Ezt a világot — nem egy óriás, de egy óriás szándék — ötvenházastól felemelte, és letette Zalaegerszegen. így nevezik: Göcseji Falumúzeum.

Zsúpfedelek a patakparton

Talán még igazabb is a valódinál. Itt is csordogál egy kis patak a rozsszalmával — zsúppal — bevont ódon házak, a füves udvarok között. „Áll a malom, áll a vitorlája.” Utmenti pléh Krisztus néz le ránk bánatosan, öreg porták, füstszagú építmények a kéménytelen falucskában.

Egy valami hiányzik csak: nem lakja senki a hajlékokat, nem kapirgál tyúk az udvarokon, nem röfög disznó az ólban. így hát arról csak kint az igazi Göcsejben győződhetünk meg, hogy Göcsej lakói nagyon barátságosak, vendégszeretők. Ám a falumúzeum útjait, házait a kirándulók tarka serege lepi el, nagyobb zajjal vannak néha, mint az igazi faluban.

Az épületek a kovácsműhely kivételével, keresztvéges

Zsúpfedelű ház. (Apostol Péter felvétele — KS)

borona falúak, fából készült, de legalábbis favázas építmények. Kéménye csak a kovácsműhelynek van. A füstösház, a füstöskonyha égésterméke szabadon szállt a magasba. Ezekben a lakóházakban három helyiséget találunk : szobát, konyhát,

kamrát. Később aztán építettek hozzá egyéb rendeltetésű „sejteket” is.

Rúd

"cT Wő§zszo bábán

A legérdekesebb és a legrégibb a felső szent erzsébeti füstösház. Azok a parányi ablakok!... A durva kivitelű fekvőpadok ...! És egy kamra nagyságú kis nászszoba; egyetlen, kicsiny, szalmazsákos ágyacskával. Szekrény helyett egy rúd az ágy fölött; erre akasztotta föl göncét az ifjú pár. Itt elkeli időzni, ebbe a helyiségbe bele kell szagolni, hogy meggyőződjünk arról, hogyan élt hajdanán a szegényparaszt, a jobbágy.

Szabó József és Zsuppán József milejszegi lakosaképpen a füstösház zsúpfedelét javították ottjártunkkor. Mint mondották, az épület tulajdonosa, Józsa Jánosné még 80 éves korában is eljött ide, a hajdani házacskájának küszöbére sírdogálni. Hiába kapott a tanácstól annyi pénzt, hogy egy szép, új téglaházat építhetett magának, az wdon sárfalak visszahúzták ... emlékezik a régi időkre.

Mesebeli

mikrovilág

De barangoljunk tovább! A Göcseji Falumúzeum épületei egy régi mezőgazdasági kultúráról, gazdálkodásról, életmódról árulkodnak. Érdemes megtekinteni a sajátos építészeti stílusról árulkodó kálócfai parasztházat, a sövényfalú méhest, a Náp- rádfáról való pajtát, a Kávásról származó portát, a hottói kettős istállót, vagy a bagodvitenyédi kamrás ólakat. A zalalövői kávás-ház, a csődéi kerített udvar, a pincék és galambdúcok egy mesebeli mikrovilág „kövületei”, tanúi.

Nem árulunk el mindent! Azt az élményt, amit ennek a csöpp falunak látványa ad, csak személyes tapasztalattal lehet megszerezni. Legyen hát a következő — autóbusz-, vonat-, vagy autóstúra — úticélja Zalaegerszeg, a falumúzeum, és ha jó idő van, maga Göcsej.

Szüts Dénes

FILMJEGYZET

Kisfilmek

dicsérete

Szokássá vált, hogy jelentős alkotók rövidebb lélegzetű (tehát nem egész estét betöltő) műveiből egy műsoridő- nyire való csokrot kötnek össze. így mutatkozott be a hazai nézők előtt Huszárik Zoltán és Szabó István, a „kisfilmes”, így vetítették külön programként Gyar- mathy Lívia, Csőke József és mások eddigi életművének tíz-húsz perces darabjait.

Költői a kérdés, hogy jó-e ez a hagyomány, melyet frissen teremtettünk. Természetesen jó, ugyanis:

1. Lehetőséget teremt a műfaj — vagy filmféleség — reprezentánsainak felvonultatására;

2. bebizonyíthatja — már be is bizonyította, mert az összeállításokban kitűnő művek kaptak helyet —, hogy rövid idő alatt is lehetséges fontos gondolatokat megfogalmazni szuggesztív módon, eredeti eszközökkel;

3. erőfelmérést, mérlegkészítést kínál, hiszen az öt- tíz-húsz perces alkotások sohasem melléktermékek, hanem előhangok valamilyen nagyobb vállalkozáshoz, esetleg „széljegyzetek” egy-egy téma vizsgálata során, de az is megesik, hogy a szóban forgó témát alaposan kiveséző etűdök, riportok, dokumentumok. (műfaji magyarázatokba nem bocsátkozom, mivel ilyen téren a kisfilm- terminológiában is meglehetősen nagy káosz uralkodik.)

Az életritmus felgyorsulásával párhuzamosan ellentétes irányú mozgás figyelhető meg a művészetek fejlődésében. Most csak két Múzsáról: a színházról és a filmről, illetve időtechnikájuk szembetűnő eltéréséről teszek említést. A darabokat — mondjuk, a klasszikusokat — folyton „meghúzzák”, rövidítik, tömörítik. Nem is tudom, mikor és hol játszották Shakespeare-t csonkítat- lanul, öt felvonásban, egyetlen mondat kihagyása nélkül. Manapság nem ritka az olyan bemutató, mely legfeljebb másfél-két órát vesz igénybe. Gondolom, olyan logika alapján, hogy a Nagyérdemű Néző nem szívesen tölt öt-hat órát színházban s szabad idejét sokféle szórakozásra szeretné felhasználni. Mi a helyzet ezzel szemben a vetített képek világában? Nagyítóval kereshetünk olyan filmet, mely —-a korábbi normák jegyében — másfél órás hosszúságú. Szokássá — vagy divattá? — vált, hogy a rendezők csak kétórás (vagy még ennél is tovább tartó) és kétrészes művekben fejezik ki önmagukat és a valóságot. Rossz nyelvek szerint prózai a magyarázat: gazdasági-anyagi

szempontok állnak a mostani gyakorlat hátterében. Az ellentmondás nyilvánvaló. A színházi és filmközönség — legalábbis elvileg — ugyanaz. Miért, hogy egyik publikumnak "rohannia kell, a másiknak meg bőkezűen „terítik” mindannyiunk drága kincsét, a perceket?

Mindezt csak mellékesen hoztam szóba, pedig a kérdéshez tartozik. Annak egy része. Konkrétan: szerintem

azért is szükség van kisfil- mekre, mert nem minden néző tud (vagy bír) két-négy órát fordítani filmek megtekintésére, viszont, bármennyire érzi is az idő lüktetését, néhány percet — esetleg félórát — a vászon (a képernyő) előtt tölthet. Ez a felismerés a moziforgalmazásra újabb terheket ró. „Betérő”, folyamatosan játszó filmszínházakra lenne szükség, ahol az érdeklődő megpihenhet és felfrissülhet — de hát mostanában inkább fogynak a mozik, mintsem nőne a számuk. A kisfilm- műsorok, melyek jegyzetünk tárgyát képezik, sajnos, meglehetősen gyéren látogatottak. Úgy látszik, másfél-két .óra összeállításból ís sok. A stá-’ tisztika szerint legalábbis. Vitatkoznék ezzel a felfogással — éppen a művészi és gondolati értékekre való tekintettel.

De most már tényleg következzenek a futó impresz- sziók.

A Pannónia stúdió rajzfilmjei — Küzdők címmel kaptak helyet a műsorban, annak idején a Kelet-Magyar- ország hasábjain méltattuk a teljesítményt — a műfaj (filmféleség) felnőtté válásáról tanúskodtak. Bebizonyították, hogy a színek és a vonalak nemcsak játékos mesék kifejezésére alkalmasak, hanem bonyolultabb tartalmak és fontos összefüggések bogozgatására is. Bizonyos vagyok benne, hogy sokan e pompás öt-tízpercesek láttán ismerték fel, hogy Dar- gay Attiláik a nemzetközi élmezőnyhöz tartoznak ... Jeles játékfilmrendezők is fel- kéredzkedtek a reprezentatív névsorba. Szabó István, aki pályafutását filmversekkel kezdte és soha nem vált hűtlenné ahhoz a lírai szemlélethez, mely a Variációk egy témára, a Te és a többi remekmű stílusára jellemző. Szabó kisfilmjeit a Várostérkép című összeállítás tartalmazta. Huszárik Zoltán — a Szindbád előtt és után — hasonlóképpen gyakran forgatott kisfilmeket. Személyisége, felfogása, tehetsége még akkor is érzékelhető a kockákon, ha történetesen másról szól a portré, és a szerző diszkréten háttérbe vonul (Amerigo Tot). Huszárik egyébként az Elégia megteremtője is... Az A piacere (Tetszés szerint) az egyik legszínvonalasabb repriz-sorozat és a méltatott program kiemelkedő állomása. Szabóval és Huszárikkal említhető együtt Gyarmathy Lívia (Kilencedik emelet): rá az jellemző, hogy a témákat — jelenségedet — alaposan „körbejárja”," többszörös feldolgozza, nézőpont éí" hang- súly változatosokkal variálja. Kisfilm'jel: tanulmányok a „nagy filmekhez”.

Futó felsorolásunkból nem maradhatnak ki azok, akik a kisfilm elkötelezett katonái és teljesítményükkel rászolgáltak az önálló bemutatkozásra. Itt mindjárt helyesbítenem kell, ugyanis valamennyien régóta „jegyzett” és elismert művészek, csak éppen perifériálisán vannak jelen a mozi-repertoárban. Magyar József (Milyen a világ) főleg nyugtalanító gondokat tár elénk, Csőke József (Forgómozgás) elsősorban a sport területén vizsgálódik, Kolonits Ilona (Az én világom) közéleti-politikai kérdések iránt érdeklődik.

Valamennyien megérdemlik a figyelmet és megérdemelnék a nagy sikert is. Magyar filmtörténetet lehetetlen írni nélkülük.

. Veress József

„Feltámad a múlt, bárhol is van eltemetve.” — vallja Ördögh Szilveszter, s történelmi témájú alkotásaiban a múlt tanulságait faggatva figyeli az emberi viszonyok alakulását. Első, „A csikó” című novelláskötete a paraszti létből az értelmiségi létbe lépés kínos keserveinek bemutatásával jeleskedett. „A koponyák hegyé”ben az igazság és hatalom viszonyának emberi vetületeit elemezte. A „Kapuk Thébában” című drámájában a humánus magatartás megméretésével kutatta az emberi kapcsolatok titkait. E változó tematikai vállalkozások ellenére közös az oksági viszonyok feltárásának igénye, az emberi viszonyok hitéles megrajzolásának vágya, s egy történelmi korszak tapasztalata emeli az életmű ívét. Ezért nem meglepő, hogy újabb alkotá-. sa, a „Bizony nem haltok meg” című regénye (?) az életformaváltással kapcsolatos igazság képéhez told egy szegmentumot.

„A csikó” fiatal hőse még kötődik a falu valóságához, s a „Bizony nem haltok meg” fiatal párja már élete sorsfordulójához érkezett el. múltra épített jelenük képezi az epikus ábrázolás tárgyát. Itt is a falusi élet alaphelyzeteiből indul ki, realista képeiben ott lüktet a drámai feszültség kegyetlen sorsok, kiélezett élethelyzetek feltárására.

A fiatal hősök mai élete és .előélete az 1939 karácsonyától napjainkig tartó időszakot fogja át. Ez idő alatt a falusi élet statikus állapota felbomlik, a társadalmi mobilitás felgyorsul, a változások általános volta a különös és egyes jelenségekben tárul fel. A

szerző ezáltal a sokféleséget törekszik egységbe kapcsolni. A rész és egész viszonyában a körülhatárolt létváltozás a fiatalok életében pszichikus háttérmotíváció, s létük a már és még, az átmenet minőségi állapotainak írói képekben felvázolt viszonyrend- szere. Az igazság megragadása azonban bonyolult, mert az állandó és változó elemek összefüggései átmenetiek.

Ezért a fiatalok élete is túlmutat egyedi létük válságproblémáin. A kisgyerek, a nagylány, az anya, az asszony, az apa, az ember életének szociális differenciáit mutatja be az emberi élet és erkölcs átrendeződésének világában. Az eltérő jellemek hiteles bemutatása egyidejűleg jelenti a sokféleség kifejezését, s a tiltakozást az élet örömtelen szituációi ellen. A szerző a lélek kutatójaként a múlt máig ható, jövőbe mutató tanulságait keresi, közösségi sugallató számvetése hibákat,

tévesztéseket tár fel. ítéletével horizontot tágít: semmi sem örök. A sorok mögött lüktet a változás dinamizmusa, s ez útkeresést jelent.

Formai megoldásában ösz- szefűzött tizenkét epikus történetet, s ezt öt éjszaka emlékezési keretébe illeszti. így tágítja a történés idősíkját. Az új élettartalmat közvetítő szépírói gondolatok azonban áttörték a hagyományos formai kereteket.

A regény és novella között meghúzódó prózafűzér a zaklatott valóság igazságréte- geinek felmutatására kínálja a szintézis lehetőségét. Itt függ össze az élet és Ördögh művészete. Az írásmű formailag epizódokra tördelt regény, az epizódok jellemzik a kort, a konzekvenciákat alapozó korszakváltást. A múltat idéző tizenkét lekerekített történet az ifjú pár öt éjszakán át tartó vibráló vitája közé ékelődik.* Ebben kapunk utalásszerű magyarázatot a válsághelyzet okaira is.

Az írások összetartó ereje a drámaiság. A szerző gondolatgazdag, színes nyelvezete is ezt szolgálja. Tehetsége és lehetőségei határain belül maradva képes igazítani szövegének hangsúlyos, általánosítást hordozó mondatait. Fogalmakat jelölő pontossága, képeket idéző ereje méltó a figyelemré. Tolla alatt azonban az igazság többnyire rejtve marad. Nem azért, mert szenvedéseket, kínokat ír le, hanem a paraszti lét kívülállóként való szemlélete hagy kérdőjelet.

A fájdalom emberibb, mint azt a lélekrajzok tanúsítják. E labilitást kívánta megtámasztani az élethelyzeteket bevezető, filozofikus jegyzetekkel? Az eredmény a kiindulópontot nem igazolja, mert sem tartalmi, sem formai vonulatukban nem illeszkednek a történéshez, afféle hegyibeszéddé torzultak. A tartalmi követelmény és formai engedmény ellentmondóan néz szembe egymással.

(Ördögh Szilveszter: Bizony nem haltok meg. — Magvető)

Miklós Elemér

KM VASÁRNAPI MELLÉKLET

1980. december 7.

Arcképek háttérrel

[Könyves-} L polc i