Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-07 / 287. szám

1980. december 7. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Fórumaink n ol érhetjük tetten hét­köznapjaink demok­ráciáját? A kérdés nem öncélú és nem kitalált. Olyan valaki tette fel, aki szkepticizmussal telt, s csu­pán nagy és látványos dol­gokban tartja kifejezhető- nek a közéletiséget. Való­ban, hol érhetjük tetten? — folytattam magamban a kérdést, adogattam meg fo­lyamatosan a választ. Az elmúlt napokban több olvasói ankéton vettem részt. Olyan találkozásokon, ahol lapunk olvasói és új­ságírói jöttek össze azzal a céllal, hogy eszmét cserélje­nek az újságról. Már ez is közélet — mondhatnám, hi­szen egy újságról beszélni, vitázni politika a javából. De a rakamazi Racitában éppúgy, mint a fehérgyar­mati klubban, a Szamos menti Állami Gazdaságban, perceken belül sokkal több­ről lett szó. Helyi közleke­dés, munkalehetőség, vá­ros- és községpolitika, gaz­daságpolitikánk sok jó és gondteli kérdése került szó­ba. Az egyéni problémák fontos, bár sokszor szűk vi­lágából a részvevők hama­rosan a nagyobb, közösségi kérdések felé fordultak. Ja­vaslat, ötlet, bírálat és di­cséret, elképzelés és ellen- vélemény hangzott el, pezs­gő, izgalmas lett az együtt- lét. A jelenvolt városi, köz­ségi vezetők úgy érezhették: fórum ez a javából! De folytathatnék a sort. A közelmúltban a nagycser- keszi tsz-ben vettem részt egy pártnapon. A nemzetkö­zi politika került szóba. A kérdezz-felelek résznél már úgy fogalmazódtak meg ko­runk kérdései, mintha csu­pa professzionista politikus ült volna az asztalok mel­lett. Háború, béke, egyéni és nemzeti érdek, szolidaritás és konfrontáció mind-mind szóba került, s ami talán a legfontosabb: mély felelős­séggel, az ügyért tenni aka­ró emberek részvevő szán­dékával. A nagycserkeszi gépműhelyben dolgozó, vagy a raktáros vagy éppen az elnök pontosan megtalálta azt a szálat, amely az ott élők legszemélyesebb érde­két a világ érdekével össze­fogja. S ez a beszélgetés, ép­pen ezen az úton vált poli­tikai fórummá, már nem is a demokratizmus iskolájá­vá, hanem gyakorlóterévé. A KISZ-es fiatalok kép­zésén egészen más dolgok kerültek napirendre. A köz­véleményről, annak alakí­tásáról, megismeréséről esett szó. Az üzemi ifjúságiak vitája perceken belül a konkrét helyzetek vizsgála­tába torkollott, ki-ki saját munkaterületéről hozta azo­kat a példákat, melyek a propaganda, az agitáció te­rületén születtek. Vita bon­takozott ki, vita a javából, ahol korántsem a -kérdés teoretikus, néha álproblé­máit boncolgatták, hanem eljutottak ahhoz a cselek­vő demokratizmusig, ami már teendőket, munkát fo­galmaztat meg. Ilyen, és ehhez hasonló fórumok nap mint nap mű­ködnek. De én ezek mellé odasorolnám a buszmegálló­ban közérdekű vitatkozókat, a vonaton utazók beszélge­tését kis és nagy ügyekről, sokszor még a családokban is folyó gazdasági, társadal­mi töltésű eszmecseréket, melyek szinte észrevétlenül teremtik meg az önnevelés fórumait, a kis és nagypoli­tika formáló műhelyeit. A döntő minden esetben az: figyeljünk jól oda, mit mondanak a fórumok rész­vevői. Legyen, aki okos szintézist tud készíteni. Olyan következtetésig jut, mely hasznos a pártmun­kásnak, képviselőnek, taná­csi vezetőnek. Az alulról felfelé áramló információk sokasága ugyanis végső eredményként segítője az okos központi döntésnek. A részek bennefoglaltaknak a központi bizottsági hatá­rozatban éppúgy, mint a parlament elé kerülő tör­vényben, a tanácsi rendelet­ben csakúgy, mint egy-egy üzem döntésében. Q órumainkon így érhet­jük tetten tehát a hétköznapi demokrá­ciát, amely'érzékenyen re­agál a központi döntésre, visszajelez, kiegészít, fele­lősséggel javasol vagy bí­rál. Apró kis jelzések, néha nagy horderejű javaslatok. De nem ilyen súlyozás sze­rint kell mégse osztályoz­nunk őket. A közéleti ember szándéka és akarata, jóin­dulata és felelőssége lehet csak az a mérce, mely a de­mokratizmus fórumainak tetteit minősíti. Bürget Lajos Szabolcs szervezett dolgozóit képviselik a kongresszuson Szólni, tenni a közösségért Egy országos szakszervezeti vezető szeptember végén nem csak udvariasságból mondta, hogy Szaboics-Szatmár megyében élénk és eredményes a szakszervezeti mozgalom. Megyénk szakszervezeti munkája szorosan illeszkedik az or­szágos munkába. A következő hetekben az érdeklődés kö­zéppontjába kerül a szakszervezetek sokrétű tevékenysége, részben azért, mert a fővárosban december 12-én kezdődik a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa. Az országos fórumon megyénk szervezett dolgozóit tizenketten képvise­lik. Közülük mutatunk be hármat. Érdek a pult két oldalán Csástyu Ilona a mátészalkai Kraszna Áruház konfekció­osztályának vezetője. Jól is­meri a kereskedelmi és ven­déglátóipari dolgozók gondját és örömét. Nem csak ismerő­je a kereskedelmi munkának, tolmácsolni is jól tudja a ke­reskedelmi dolgozók kéréseit, javaslatait. Ma is megvan a szakszervezeti tagkönyve, amelyet még tanuló korában váltott ki és havonta 2 forin­tos bélyeggel igazolta, hogy a szervezett dolgozók közé tar­tozik. Egy cikluson át, 1975- től 1980-ig. a Mátészalka és Vidéke Áfész szakszervezeti bizottságának tagja volt. Vé­leményével, javaslataival já­rult hozzá a szövetkezeti dol­gozók élet- és munkakörül­ményeinek javításához. Az szb persze nem csak a pult mögött állók érdekeiért „har­colt”, a kereskedelmi ellátás javítására is tett és tesz szá­mos javaslatot. A szatmári kereskedők és vendéglátók — no és a vá­sárlók — népszerű Icája ez év nyarától már csak meghí­vottként vesz részt a szak- szervezeti bizottság ülésein. A nyár közepétől magasabb fórumon, tágabb kollektíva érdekeit képviseli. Tekintettel mozgalmi tapasztalatára, pél­damutató munkájára, bevá­lasztották a KPVDSZ megyei bizottságába. Azóta három­szor ülésezett a megyei bi­zottság és mint mondja, mindháromszor érdekes, iz­galmas témák szerepeltek na­pirenden. Sikeres esztendőre tekinthet vissza azért is, mert a szakmai szakszervezet kongresszusán újabb megtisz­teltetés érte: beválasztották a KPVDSZ központi vezetősé­gébe is. A megyei bizottság fó­rumain a Mátészalkai, a Csen- geri és a Győrteleki Áfész dolgozóit képviselt, de a köz­ponti vezetőség ülésein orszá­gos ügyekbe is beleszólhat. Levelező úton leérettségi­zett és most újabb forduló­pont következett be egyéni életében: munkahelye, az áruház közelében december elején megkapta az OTP-la­kást, nem kell majd Ópályi- ból bejárnia. Ha szót kapna a kongresszuson, három dolgot mondana el a kereskedők bol­dogulása érdekében. Szeretné, ha az egyszemélyes boltok nő­dolgozói kevesebbet cipek.ed- nének. Az üzletek nyitvatar- tása jobban igazodna az óvo­dák nyitvatartásához. Még azt is elmondaná, hogy szű- kebb hazájában fejlődött a szövetkezeti demokrácia, de a bizalmiak egy része bátorta­lan, nem él kellően jogával. Pedagógusok példája Oláh Gábor, a Pedagógu­sok Szakszervezete megyei bizottságának titkára mosta­nában sokat foglalkozik egy témával, amelynek ezt a cí­met is adhatnánk: az értelmi­azt szeretné, ha még több pe­dagógus „lépne ki szőkébb köréből” és vállalna közéleti, mozgalmi munkát. Ugyanak­kor egy része túlterhelt és többféle társadalmi megbíza­tásnak tesz eleget. Távlatokban az is segíti a szakszervezeti munkát, ha a nevelők érzelmileg kötik a fiatalokat a szervezett dolgo­zókhoz. Az is segítség — és PLETYÁK ERZSÉBET ség és a szakszervezet szere­pe, kölcsönhatása. Nehéz megközelíteni a témát, sok az ellentmondás — teszi hozzá. Tapasztalata szerint me­gyénkben több a képesítés nélküli pedagógus, mint amennyit a statisztika kimu­tat. Mert jó néhányan több évtizede szereztek képesítést, amit nem árt felfrissíteni. „Ezeknek a pedagógusok­nak a képesítése nem mára szól.” A politikai képzést a szakszervezet is igyekszik eredményesebbé tenni. Első­sorban a járási bizottságok oldják meg a tisztségviselők, aktivisták képzését, tovább­képzését. A megyei bizottság OLÁH GÁBOR mozgalmi munkának is te­kinthető —, a pedagógusok jó példával helyes életvitelre nevelik a jövő nemzedékét. Tévhitet oszlat el Oláh Gá­bor, amikor azt mondja: a szakszervezetnek a pedagógu­sok körében is fontos és szük­séges az érdekképviseleti te­vékenysége. Járva a megyét? személyes tapasztalatból tud­ja, hogy a szemléltető eszkö- közök hiánya, vállalati hason­lattal élve rossz munkakörül­ményt jelent. A kongresszu­son is elmondaná, hogy me­gyénkben több óvodát össze­vontak és nem mindegyik összevonásnak volt meg a feltétele. A városi óvodák zsúfoltak, a vidéki óvodák dolgozóinak helyettesítését nem könnyű megoldani. A pedagóguslakás-építési köl­csön elosztása politikai és szakmai feladat kell, hogy le­gyen, az elosztásnál szüksé­ges figyelembe venni a de­mográfia alakulását és az is­kolák körzetesítését, összevo­nását is. ■inőt msrlÉvilsz Munkásnők szószólója Pietyák Erzsébet a megyei tejipari vállalatnál csoport- vezető. A nyíregyházi üzem­ben fehér köpenyben dolgo­zik, a termelés közvetlen irá­nyítója. Az élelmiszeripari szakközépiskolában érettségi­zett, szakmai rutinra, ernber­L egalábbis a legendák szerint az alma több ízben vitte már hely­telen útra az embert; gondol­junk csak az indiai, görög, vagy héber történetekre. De a viszonylag hozzánk közeli korban mire kényszerítette például Teli Vilmost az ön­kény? Hogy nyílvesszejével a saját gyermeke fején hasítsa ketté a gubicsnyi almát. Ezekhez képest az én alma­ügyem semmiség. - Nem sok vizet zavartam a tulajdonképpeni szüretnél, ta­lán ha feltoltam a targoncá­val vagy húsz ládányi almát a kertből, többet nemigen, til­takozott ellene a derekam. Nem sok vizet zavartam az átvevőhöz menendők váloga­tásánál sem, inkább csak né­zelődtem, és töltögettem a bo­rocskából a vendégeknek, amíg ki nem tikkadt az a két- három üveg bor. •Hát megtörtént a szüret idejében, majd a válogatás, az átvevőhöz való szállítás; de még mindig annyi gyü­mölcs maradt, hogy valóság­gal nehéz volt a tornácra öntött halomra ránézni is. Egy része a szeszfőzdébe megy majd — hangzott a ha­tározat —, más része a disz­nók moslékjába, a harmadik, még a javából, emberi étek­re télen; a végképp megma- radtakból pedig fűzünk zsi­nórra susinkát. Ó, a susinka! Amelyet mindig csak ka­rácsony vigíliáján volt szabad megkóstolni, illetve hát már akkor birtokba is venni. Ám milyen a gyermeki kíváncsi­ság? Alig vártuk annakide­jén: vajon mikor, s miért kell hirtelenjében a gyönge lábtón felmenni a padlásra? Vajon a gyerekek közül kinek szói édesanyánk? — Eridj már, lányom, hozz le egy kis paszujt! Vagy: — Melyikőtök mászna fel a padlásra néhány cső tengeri­ért? Nem tiltakozott senki, sőt! Hisz ki nem tudta? Aki en­gedéllyel jut fel a padlásra, óhatatlanul a zsebébe csusz- szan néhány szelet susinka. Manapság én már csak igen szorított helyzetben mászok fel oda. Ha végképp elönt a szégyen, hogy le kellene hoz­ni néhány darab tiszta ruhát, s ne mindig csak öreg édes­anyámra várjon az ilyesmi; most pedig, mintha kisiskolás lennék újra: — Nem kell valamit lehoz­ni a pádról? — Ugyan, mit kellene? Ne­ked! A rossz lábaddal. A vak­si szemeddel. Ülj csak az asz­tal mellett, ott vár a te mun­kád. — De mégis. Leadnék pár darab tiszta ruhát. — Semmit. Megmondtam! Ilyenformán, sajnos, meg kellett várnom, míg mama elmegy a boltba, vagy enni ad a malacoknak, amely nála legalább tíz percnyi időbe te­lik, hisz nem hagyja ott a jószágot addig, amíg az éte­lüket el nem fogyasztják. Adott alkalommal tehát fel is osontam. Osontam? Fel­másztam, mint egy beteg ma­jom, észre sem véve, hogy a lábtó egyik foka kilazult a lyukjából. N éhány szelet susinkát odafönt zsebre vágtam, aztán sipirc lefelé. A macska óvatos állat, ha bár­honnan lefelé igyekszik. Az oktalan emberből az óvatos­ság ilyenkor kimúlik. Elfeled­vén a lábtó kilazult fokáról, igen nagyot léptem s meghor- zsolódott jócskán a lábam szára. Este persze, lábmosás­nál kiderült az egész. Külö­nösen, mivel még akkor is majszoltam a susinkát. — Én nem hoztam volna le neked? — hangzott a kérdés. — Ügyannyira megkíván­tam. — Én nem hoztam volna? — Hiszen csak karácsony előtt való este szabad ... — Mikor volt az, gyermek, amikor még a szükség dik­tált? Mi van most elzárva-el- tiltva előlünk? — Semmi étek. — Hát akkor? — Ügy tűnik — véltem — az embert meglett férfi korá­ban is értheti gyermeki szé­gyen. Galambos Lajos: Susinka CSÁSTYU ILONA ismeretre tett szert. Több mint négy éve tapasztalja a szak- szervezeti munka szépségét nehezét: 1976 óta bizalmi ab­ban az üzemrészben, ahol a tejföl, az iskolaj és többféle ízesített termék készül. Mun­káslányok, -^asszonyok dolgoz­nak a modern gépekkel ellá­tott üzemben. A gép sokat könnyít munkájukon, de fá- rasztóak, hosszúak a műsza­kok. A jutalomelosztásnál Er­zsiké már differenciálni is mer. Az élelmiszeripart és a szak- szervezeti munkát tágabb ér­telemben is ismeri. Az Édosz 45. kongresszusán — ahol küldött volt — jól össze­barátkozott, tapasztalatokat cserélt a konzervgyáriakkal. A Nyíregyházi Dohán yfer- mentáló Vállalatnál megren­dezett jubileumi ünnepségen is sokat tapasztalt. Politizáló készsége tovább javul, meg­tanul „közéletibb” lenni, s ebben a tanulásban az is se­gíti, hogy ezen a nyáron tag­ja lett a pártnak. Ha országos vezetők kérdeznék örömökről és gondokról, elmondaná, hogy náluk van fekete-fehér öltöző, de a szabolcs-szatmá- ri élelmiszeripari üzemek már kissé zsúfoltak, rájuk férne egy kis bővítés. A tejiparban dolgozó asszonyok egy részé­nek rrtágásabb lehetne a bé­re. A gyesről visszajött kis­mamák munkába állítása, új­bóli beilleszkedése is gondot jelent. A küldöttek más-más réte­get, más-más szakmát képvi­selnek a kongresszuson, de munkájukban, gondjukban és örömükben sok a közös. Nábrádi Lajos Úthatárok N yíregyházán a Jósavá- rosban a tél minden évben megszüli a ha­tárvillongásokat. Mégpedig a hóeltakarítás miatt. A te­rek, utak, sétányok és ut­cák ugyanis más és más ha­táskörbe tartoznak. Ki mit takarít? — merül fel a drá­mai kérdés, melyet bizonyá­ra csak komoly diplomáciai tárgyalásokon lehetne tisz­tázni. Mert mi történik ma? A közterületesek a gépeikkel elkotorják a havat a saját szakaszukról. De az ahhoz közvetlenül csatlakozó utca­rész már vitatható részén ott marad a hó. Ilyeténkép­pen senkiföldje keletkezik sokfelé, ami nem tartozik se ingatlankezelőhöz, se szö­vetkezeti házfelügyelőhöz, se senkihez. A dolgon lehetne segíteni. A gépek jobb kihasználásá­ban, az egységes rendben megegyezhetnének az arra illetékesek. Még talán úgy is, hogy a költségeken osz­toznának. így egységesen tiszta, időben megtisztított, biztonságos útszakaszok szolgálnák a lakosokat. Hóhányásra vonatkozó nem hóbortos ötletem bizo­nyára lelkes halihó, hejhó felkiáltásokat szülne sok ezer érintett ajakán. (bürget)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents