Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-06 / 286. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. december 6. Kommentár Impozáns program E lső olvasásra is lenyűgöző program az SZKP Központi Bizottságának tervezete a Szovjetunió 11. ötéves tervéről és az 1990-ig terjedő időszak gazdasági, társadalmi céljairól. A széles körű vitára bocsátott dokumentum híven tükrözi a szocialista világ vezető hatalmának — a világ egyik legnagyobb anyagi és szellemi potenciáljával rendelkező országának az embercentrikusságát, azt az őszinte törekvését, hogy az elkövetkező években gyorsabb ütemben javuljon a nép életének anyagi és kulturális színvonala. Az alapokat a most záruló 10. ötéves terv eredményei adják. A nemzeti jövedelem az előző öt esztendőhöz képest 400 milliárd rubellel, az ipari termelés értéke 717 milli- árddal nőtt. A nemzeti jövedelem négyötöd részét közvetlenül a lakosság fogyasztására, lakásépítésre, szociális célokra fordították. Magától értetődő, hogy egy földrésznyi ország gazdasága nem nélkülözi a problémákat sem. A tervezet például önkritikusan megállapítja, hogy a terv- gazdaság előnyeit nem mindenütt használták ki, bizonyos élelmiszerekből, iparcikkekből az ellátás nem zavartalan. Gondot okoz az is, hogy egyes régebbi nyersanyag-lelőhelyek lassan kimerülnek. A következő esztendőkben a fő feladat a népgazdaság következetes, fokozatos fejlesztése. Az ország nemzeti jövedelme öt év alatt 18—20, a munka termelékenysége 17—20 százalékkal növekszik. Hatékonyabbá kívánják tenni a külgazdasági kapcsolatokat, elmélyültebbé a KGST tagállamaival a szocialista gazdasági integrációt. Hangsúlyozza a tervezet a gabona- és takarmánytermesztés növelésének s az állattenyésztés fejlesztésének fontosságát, öt év alatt 26—28 százalékkal kívánják emelni az ipari termelést, s ezen belül 27—29 százalékkal a fogyasztási cikkekét. Ez önmagában is jelzi, mekkora figyelmet fordítanak a lakosság életszínvonalának gyorsabb ütemű emelésére. A mi bennünket, magyarokat részleteiben is érint — hiszen a szovjet olajszállítás népgazdaságunk kulcskérdése —, nos, a kőolajtermelés a Szovjetunióban 1985-re eléri a 620—645 millió tonnát. Végül — csupán kiragadott példaként — a lakosság életét különösen befolyásoló néhány célkitűzés: öt év alatt 530—540 millió négyzetméternyi új lakás épül, 20 százalékkal nőnek a szociális kiadások, a munkások és az alkalmazottak havi átlagfizetése 13— 16, a kolhozparasztok jövedelme 20—22 százalékkal emelkedik. Impozáns terv, amelynek támpillére a béke, s ihletője — a szovjet népgazdaság eddigi eredményein túl — a szovjet emberek kezdeményezőkészségébe, aktivitásába vetett hit. Gyapay Dénes (Folytatás az 1. oldalról) tékelések helyességét, a javaslatok időszerűségét. Ezek a javaslatok pozitív hatást gyakorolnak az Európában és a világ más térségeiben végbemenő folyamatokra, összhangban állnak a népek érdekeivel. Megelégedéssel állapították meg, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok közötti politikai érintkezések megélénkültek, a legfontosabb nemzetközi problémákról kezdett dialógus folytatódott. Az ENSZ közgyűlése konstruktívan vizsgálja a szocialista és más országoknak azon javaslatait, amelyek arra irányulnak, hogy mielőbb megvalósuljanak a fegyverkezési hajsza korlátozását és megszüntetését célzó hatékony intézkedések. A szocialista országok kifejezték azt a szándékukat, hogy továbbra is hozzájárulnak a nemzetközi légkör egészségesebbé tételéhez, a béke megszilárdításához, az enyhülési politika folytatásához, a nemzetközi együttműködés fejlesztéséhez és minden konfliktus tárgyalások útján történő megoldásához. A találkozó résztvevői szilárdan állást foglalnak amellett, hogy a függetlenség, a szuverenitás elvei alapján fejlődjenek kapcsolataik minden országgal, függetlenül azok társadalmi rendszerétől. Síkraszállnak azért, hogy az államok az egymás közötti viszonyukban lemondjanak az erőszak alkalmazásáról és a vele való fenyegetőzésről, szigorúan tiszteletben tartsák az ENSZ alapokmányát. A találkozó résztvevői hangsúlyozták, hogy fejlesztik együttműködésüket az összes haladó demokratikus, imperialistaellenes erővel, fellépnek valamennyi nép szolidaritásának erősítéséért a háború veszélye ellen, a békepolitikáért, a leszerelésért — elsősorban az atomleszerelésért —, az enyhülésért és az egyenjogú együttműködésért vívott harcban. A találkozó résztvevői kifejezték, hogy az Egyesült Államokkal fenntartott viszonyuk fejlesztésében készek építő szellemben eljárni, ha ugyanilyen magatartást tanúsít az új amerikai kormányzat. Az értekezlet résztvevői üdvözölték a madridi találkozó munkájának megkezdését. Állást foglalnak amellett, hogy a tanácskozás új távlatokat nyisson a helsinki záróokmány megvalósításában, az európai béke és enyhülés előtt. A találkozó résztvevői ugyanakkor megállapították, hogy a világhelyzet feszült. A fegyverkezési verseny mind veszélyesebb jelleget ölt. A viíág különböző térségeiben fennmaradnak a katonai konfrontáció és a feszültség gócai, új konfliktusok keletkeznek. A helyzet az éberség fokozását követeli az imperialista erők agresszív törekvéseivel, a reakció azon próbálkozásaival szemben, hogy kárt okozzanak a szocialista országoknak, a fejlődő államoknak és a nemzeti felszabadító mozgalmaknak. A találkozó résztvevői kijelentették: eltökélt szándékuk, hogy továbbra is erősítik a szocialista országok egységét, a marxizmus— leninizmus és az internacionalista szolidaritás, az egyenjogú, kölcsönösen előnyös együttműködés alapján. A találkozón kifejezésre jutott az a meggyőződés, hogy a békében, biztonságban és nemzetközi együttműködésben érdekelt valamennyi ország és nép egyesített erőfeszítéseivel megszilárdítható az enyhülés, mint a nemzetközi fejlődés vezető irányzata. A találkozó résztvevői kölcsönösen tájékoztatták egymást az országaikban folyó szocialista és kommunista építőmunkáról. Síkraszállnak a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés további fejlesztése, az országaikban folyó szocialista és kommunista építés érdekeinek megfelelő tervkoordináció, és népeik anyagi jólétének fokozása mellett. A Lengyel Egyesült Munkáspárt képviselői tájékoztatták a találkozó résztvevőit a Lengyel Népköztársaság helyzetének alakulásáról, a LEMP KB VII. ülésének eredményeiről. A találkozó résztvevői kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy a testvéri Lengyelország kommunistái, munkásosztálya, dolgozói képesek leküzdeni a felmerült nehézségeket, biztosítják az ország további fejlődését a szocializmus útján. Megerősítették, hogy a szocialista Lengyelország, a Lengyel Egyesült Munkáspárt és a lengyel nép bizton számíthat a Varsói Szerződés tagállamainak testvéri szolidaritására és támogatására. A LEMP képviselői hangsúlyozták, hogy Lengyelország szocialista állam, a szocialista országok közösségének szilárd tagja. Ez volt és marad a jövőben is. A szocialista országok párt- és állami vezetőinek találkozóját az elvtársi, kölcsönös megértés és a nézetek egysége jellemezte. Losonczi Pál fogadta a nicaraguai küldöttséget A hivatalos, baráti látogatáson hazánkban tartózkodó nicaraguai párt- és kormány- küldöttség pénteken délelőtt Jaime Wheelock Román, a Sandinista Nemzeti Felszaba- dítási Front országos vezetősége politikai bizottságának tagja, mezőgazdasági miniszter vezetésével budapesti városnézésen vett részt. A vendégek — Nagy Gábornak, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztálya helyettes vezetőjének társaságában — először a Gellérthegyről Budapest panorámáját nézték meg. Innen az útjuk a budai várnegyedbe vezetett, ahol felkeresték a Budai Várpalotát, s megtekintették a Nemzeti Galéria több kiállítását. mi miniszterhelyettes és Ricardo Wheelock Román, a Nicaraguai Köztársaság budapesti nagykövete. A szívélyes hangulatú találkozón részt vett Veress Péter, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, külkereskedelmi miniszter és Gorái Róbert külügyminiszterhelyettes. A nap folyamán folytatódtak a Külkereskedelmi Minisztériumban Herkner Ottó külkereskedelmi miniszter- helyettes és Alvaro Guzmán nicaraguai külkereskedelmi miniszterhelyettes között a két ország kereskedelmi kapcsolatairól és a műszaki-tudományos együttműködésről a partnermegbeszélések. DECEMBER 17-RE Összehívták az országgyűlést Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke pénteken az országházban fogadta Jaime Wheelock Románt, a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front országos vezetősége politikai bizottságának tagját, mezőgazdasági minisztert, akinek kíséretében volt Alvaro Guzmán külkereskedelA Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 22. paragrafusának 2. bekezdése alapján az országgyűlést 1980. december 17-én, szerdán délelőtt 11 órára összehívta. A kormány javasolja, hogy az országgyűlés tűzze az ülésszak napirendjére a népgazdaság VI. ötéves tervéről, illetve a Magyar Népköztársaság 1981. évi költségvetéséről, valamint a tanácsok 1981—85. évi pénzügyi tervéről szóló törvényjavaslatot. (MTI) Ülést tartott az Elnöki Tanács A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Az Elnöki Tanács törvény- erejű rendelettel létrehozta az Ipari Minisztériumot, ezzel egyidejűleg megszüntette a kohó és gépipari, a köny- nyűipari és a nehézipari minisztériumot. A minisztériumok felsorolásáról szóló törvény az előzőknek megfelelően módosul. Az iparirányítási szervezeti intézkedések következményeként az Elnöki Tanács — érdemeik elismerésével — felmentette tisztségéből Keserű Jánosné könnyűipari, Simon Pál nehézipari és Soltész István kohó-, és gépipari minisztert, továbbá dr. Rabi Béla kohó- és gépipari, dr. Bakos Zsigmond könnyűipari és dr. Juhász Adóm nehézipari minisztériumi államtitkárokat. Az Elnöki Tanács — a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa együttes javaslatára — Méhes Lajost ipari miniszterré megválasztotta, továbbá dr. Juhász Ádámot, dr. Kapolyi Lászlót és dr. Rabi Bélát ipari minisztériumi államtitkárokká kinevezte. A szervezeti és személyi intézkedések 1981. január 1-vel lépnek hatályba. Az Elnöki Tanács Kovács Antalt államtitkárrá kinevezte. A Minisztertanács határozata személyi kérdésekben A Minisztertanács 1980. december 31-i hatállyal felmentette tisztségéből Gábor András kohó- és gépipari, dr. Kapolyi László nehézipari, Littvai István kohó- és gépipari és dr. Szabó Imre köny- nyűipari miniszterhelyetteseket, s egyidejűleg 1981. január 1-i hatállyal Gábor Andrást, Körtvélyes Istvánt, Littvai Istvánt, Soltész Istvánt és dr. Szabó Imrét ipari miniszterhelyettessé kinevezte. 1980. december 31-i hatállyal a Minisztertanács Csé- pányi Sándor kohó- és gépipari, Sárosi Sándorné köny- nyűipari és Szili Géza nehézipari miniszterhelyetteseket, érdemeik elismerése mellett, tisztségükből felmentette és kérésükre nyugállományba helyezte. 1980. december 31-i hatállyal tisztségükből, érdemeik elismerése mellett, felmentette dr. Hejczman János, Kozma Miklós és Müller István kohó- és gépipari, Dob- rotka László könnyűipari, dr. Csurbai Lajos és Zsengel- lér István nehézipari miniszterhelyetteseket. A Minisztertanács Kovács Antal államtitkárt az Országos Vízügyi Hivatal elnökévé kinevezte. Méhes Lajos életrajza Méhes Lajos 1927. július 23-án született Budapesten. Munkáscsaládból származik. 1944-től vesz részt a munkás- mozgalomban. 1945-től párttag. Pártfőiskolát végzett. 1948-ig géplakatosként dolgozott, 1945 és 1948 között a szakszervezeti ifjúsági és ta- nonc mozgalom gyári szervezetének titkára, 1946-tól a SZÍT Országos Tanácsának tagja volt. 1948-tól 1961-ig a budapesti pártbizottságon dolgozott különböző beosztásokban. 1961-től 1962-ig a XIV. kerületi pártbizottság első titkára, 1962-től 1964-ig a budapesti pártbizottság titkára, 1964-től 1970-ig a KISZ Központi Bizottságának első titkára, 1970 és 1980 között a Vasas Szakszervezet főtitkára volt. 1974 és 1978 között az SZVSZ-hez tartozó Fémipari Dolgozók Nemzetközi Szövetségének elnöki tisztét töltötte be. 1978. áprilisától 1980. decemberéig az MSZMP budapesti bizottságának első titkára. 1978 és 1980 között az Elnöki Tanács tagja. 1966-tól az MSZMP Központi Bizottságának, 1980-tól a Politikai Bizottságnak a tagja. 1967-től országgyűlési képviselő. Madridi találkozó • i: r> iq9; A madridi találkozó egyik munkabizottságában megkezdődött a résztvevő államok közötti kulturális együttműködéssel kapcsolatos eszmecsere. Az ülésen felszólalt Szász József, a magyar küldöttség tagja. Kifejtette, hogy hazánk a helsinki záróokmánynak megfelelően intenzív kulturális kapcsolatokat épített ki a záróokmány valamennyi aláíró államával. Hangsúlyozta, hogy a pozitív fejlődés ellenére még sok a tennivaló ezen a téren. Magyar részről elsősorban azt várjuk, hogy csökkenjen a kulturális csere jelenlegi indokolatlan kiegyensúlyozatlansága Magyarország és egyes nyugati partnerei között. Árbocán a hadilobogó lengett A „Nahimov admirális“ pusztulása Az utóbbi napokban, a szovjet közvéleményt csakúgy, mint a világsajtót foglalkoztatja a kérdés: mi lesz a sorsa a régi orosz haditengerészet hajójának, a „Nahimov admirális” cirkálónak? A hadihajó 1905. május 2-án süllyedt el, egy japán hajórajjal folytatott küzdelemben, a Koreair-öböl semleges vízén, az 1904—1905-ös orosz —japán háborúban. Miért foglalkoznak ma egy 75 éve történt eseménnyel? Az ok egyszerű. Egy japán üzletember meg akarja kaparintani az elsüllyedt hajón lévő értékes rakományt. Mi történt a Nahimovval? A „Nahimov admirális” 7780 tonna vízkiszorítású, orosz építésű cirkáló volt. Az orosz —japán háború idején az orosz haditengerészeti flotta 2. csendes-óceáni hajórajához tartozott. A 29 hadihajóból és hét teherhajóból álló hajórajt a balti flotta állományából indították útnak a Japán tengerre. Ezekután a cirkáló annak a hajórajnak a harcrendjébe tartozott, melyet 1905. május 1-én a számban és minőségben erősebb japán flotta, a Koreai-öbölben megtámadott. A csaknem kétnapos tűzpárbaj közepette szerzett sérüléseket a parancsnokság erejéhez mérten kijavította, de emiatt a cirkáló elmaradt a hajórajától. A kritikus helyzetben a parancsnok elhatározta: elsüllyeszti a hajót, hogy ne kerüljön az ellenség kezébe. Elhatározását nem a partmenti sekély vízen akarta végrehajtani, hiszen így a hajót az ellenség elfoglalta volna, hanem megparancsolta, hogy a hajót a legközelebbi parttól, a japán Csuzima-szigettől öt kilométernyire, az akkori nemzetközi konvenció szerint semleges vízen állítsák meg. Amikor a matrózokat mentőcsónakba ültették, a cirkálót megközelítette a japán Sziranui torpedónaszád és a Szadumaru szállítóhajó. Megálltak és figyelték az eseményeket. A japán hajók közeledtével a „Nahimov admirális” parancsnoka utasítást adott a fenéktelepek kinyitására. A hajó süllyedése meggyorsult, Rogyionov kapitány a hajó elsüllyedéséig a parancsnoki hídon maradt. így írja le az eseményt az 1911-es orosz Katonai Enciklopédia. A dokumentum adatait a Csuzima című kötetben megjelent tanúvallomásokkal egészíthetjük ki. Novikov-Priboj, a szerző, egy másik hajó legénységének tagja volt. Később életét annak szentelte, hogy a lehető leghitelesebben írja le a csuzimai ütközetet. Minden hozzáférhető dokumentumot felkutatott. Számos szemtanút hallgatott meg a 2. hajóraj puszulásáról. Munkájában a többi között leírja a következő epizódot. Az egyik japán mentőcsónak a süllyedő hajó fedélzetéhei úszott. A hajó fedélzetére felment egy japán tiszt és néhány matróz. Ekkor Rogyionov kapitány és Klocskov- szkij kormányos megkísérelte, hogy felrobbantsa a cirkálót. Ez nem sikerült, mert a vezeték már megsérült. A hajó fedélzetére lépő japán tengerészek elől az orosz tisztek elrejtőztek, így figyelték a hivatlan vendégeket. A japánok felhúzták a hajóra zászlajukat, majd beszálltak a mentőcsónakjukba és eltávoztak. „ Amint a mentőcsónak eltávolodott a parancsnok és a kormányos előjött rejtekéből és letépte az ellenséges zászlót. Végül az orosz flotta hadilobogója lebegett az elpusztult, de magát meg nem adó cirkálón. A hajó hamarosan elmerült. Rogyionovot és Klocskovszkijt az örvény magával ragadta, de a mentőöv a felszínre dobta őket. Este japán halászok mentették meg a két orosz tisztet. Japán fogságba kerültek. A hajó tehát a japán Csuzima-szigettől öt mérföldre, akkori felfogás szerint, semleges, nemzetközi vizen süly- lyedt el. A hajó pusztulásának helyét annak idején a haditengerészeti térképen feltüntették. Az elmúlt 75 évben Japán nem tett kísérletet arra, hogy az elsüllyedt hajót hadizsákmánynak nyilvánítsa és kiemelje. Erre semmilyen joga és alapja nem volt. Ma a Szovjetunióval szembeni barátságtalan magatartás késztet bizonyos japán köröket a nemzetközi jogot és a jószomszédi viszonyt megsértő akcióra. Szjatoszlav Kozlov, a hadtudományok kandidátusa, nyugalmazott vezérőrnagy
