Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-25 / 302. szám

16 KELET-MAG YARORSZ4G 1980. december 25. Az őszi siker nagy részese Szűcs István Szabolcs nagy reményekre jogosít A különböző sportágak orszá­gos szövetségeinek vezetői rend­szeres vendégek Szabolcs-Szat- márban. Jól ismerik a megye szakosztályainak helyzetét, segí­tik a feladatok minél jobb el­végzését. Ezért kértük meg a magyar atlétikai, birkózó- és az ökölvívó-szövetségek főtitká­rait: mondják el véleményüket a sportág szabolcsi munkájáról. „Vidéki Nagydíj" — A szabolcs-szatmári atléti­kai szakosztályok elismerésre méltó munkát végeztek az idén — válaszolta Nyerges Mihály, a Magyar Atlétikai Szövetség új főtitkára. Az NYVSSC szakosz­tálya maximálisan teljesítette a követelményeket, edzői és ver­senyzői kollektívája minden di­cséretet megérdemel a lelkes, fegyelmezett, és nem utolsósor­ban eredményes tevékenységé­ért. A nyíregyháziak világszintű eredményeket produkáltak 1980- ban. Több mint húsz válogatot­tat adtak a különböző korosztá­lyok keretébe, s a legjobbak kö­Nyerges Mihály zött minden versenyzőjük helyt­állt. Olimpiai helyezést, Európa- bajnoki címet és IBV-ezüstérmet szereztek a magyar atlétikának. Tizenhárom olyan atlétájuk van, akik hazánkban a különböző versenyszámok legjobbjai közé tartoznak, eredményeikkel ke­rültek a ranglista első tíz-tíz helyére. — A szabolcsi utánpótlás-ne­velési munka jó példaként áll­hat az ország valamennyi szak­osztálya elé. A kitűnően szerve­zett, az egész megyét átfogó fel­mérő versenyekről számos fiatal kerül a szakosztályokhoz, öröm­mel dicsekedhetem vele: egyet­len tehetség sem kerüli el a szakemberek figyelmét. A sza­bolcsi atlétika szervezettségéről csak felső fokban lehet beszélni, kitűnően felépített modelljük kö­vetésre méltó a többi megyében, sőt a fővárosban is. — A Magyar Atlétikai Szövet­ség az egyik vidéki bázisnak te­kinti a jövőben is Szabolcs- Szatmár megyét. Ennek megfe­lelően támogatjuk a kitűnően fel­készült szakemberek munkáját. A jövő évi ifjúsági Európa-baj- nokságon véleményünk szerint két-három nyíregyházi atléta, az Ifjúsági Barátság Versenyen négy-öt NYVSSC-s tehetség kép­viselheti hazánk színeit. A fel­nőtt válogatott keretnél pedig hét-nyolc versenyző jön számí­tásba. Ehhez mérten kap majd vissza is a megye atlétikája. Mindenekelőtt az NYVSSC I. osz­tályú versenyét szeretnénk nem­zetközivé fejleszteni, ez amolyan Vidéki Nagydíj lenne, ahová a hazai élsportolók mellé a leg­jobb európai atlétákat is meg­hívnánk, — mondta befejezésül Nyerges Mihály. Kiemelt sportág lesz! — A szabolcsi birkózás elisme­Áz atlétikáról, a birkózásról és az ökölvívásról nyilatkozik a három szövetség főtitkára Köpf Károly senyző gárda. A szabolcsi klu­boknál tehetséges, tenni akaró, fiatal edzők dolgoznak, ez pedig garancia a további előrelépésre. — Ma még Szabolcs természe­tesen nem tartozik a nagy bir­kózómegyék közé, de szeretnénk, ha kialakulna egy igazi bázis a Nyírségben. Elképzeléseink talál­koztak a megye társadalmi és sportvezetőinek terveivel, legna­gyobb örömünkre kiemelt sport­ág lesz a birkózás Szabolcs-Szat- márban. A tehetséges gyerekek sokasága adott, a létesítmény- helyzettel sincs gond, egyedül a szakember-ellátottságot kell javí­tani. Mindenekelőtt főfoglalkozá­sú edzőkre van szükség. A szak­emberképzésben nagy lehetőség a nyíregyházi tanárképző főis­kola. Az atlétikai sportághoz ha­sonlóan az intézmény igen sokat tehet a szabolcsi birkózásért. Olyan szakembergárdát nevelhet a megyének, akiknek tagjai él­ve a lehetőségekkel és a tehet­ségekkel, néhány éven belül az ország legjobbjai közé vezethetik a birkózókat. — A biztató kezdet után a to­vábbi előrelépéshez a Magyar Birkózó Szövetség minden támo­gatást megad. Szeretnénk mi is, ha tovább nőne a szabolcsi szakosztályok száma, még két- három új helyen látnának mun­kához a mostani négy mellett. A szakmai munkához mi segít­séget adunk. Sőt, mivel a körül­mények adottak, rangos verse­nyek szabolcsi rendezésével is szeretnénk hozzájárulni a sport­ág további népszerűsítéséhez, a nyírségi birkózók eredményeinek fokozásához — fejezte be a be­szélgetést Köpf Károly. — A szabolcsi ökölvívás az egyik legbiztosabb bázisa a sportágnak — felelte kérdésünk­re Kővár Gyula, a Magyar ököl­vívó Szövetség főtitkára. A me­gye Váradi János személyében olimpiai bronzérmes öklözőt adott, emellett több tehetséges fiatal került a válogatott kere­tekhez. Az NYVSSC szakosztá­lyán kívül a Kisvárdai SE ököl­vívói is óriásit léptek előbbre. A minősített versenyzők száma meg­kétszereződött a Nyírségben, nemzetközi, I. osztályú és ifjúsá­gi aranyjelvényes ökölvívói van­nak Szabolcsnak. Biztos bázis — A szakemberek és sportve­zetők munkájának elismeréseként január elsejétől B-kategóriás szakosztálya is lesz a megyének. Az NYVSSC szakosztálya dol­gozhat- majd jobb feltételek kö­zött, tehet még több eredményt a sportág asztalára. A B-kate- gória egyébként nem előlegezett bizalom, eddigi sikereivel érde­melte ki a nyíregyházi klub. — Szövetségünk kiemelten ke­zeli a szabolcsi ökölvívósportot. Nem véletlenül tartottuk a kö­zelmúltban a MOSZ elnökségi ülését a Sóstógyógyfürdőn. Ta­lálkoztunk a megye vezetőivel, megbeszéltük a további fejlődést szolgáló közös tennivalókat. El­sősorban a szakosztályok és a versenyzők számát szeretnénk tovább növelni. A meglévő és a már bizonyított ökölvívóknál pe­dig a minőségi munka további fokozása a közös cél. Kővár Gyula — A Magyar ökölvívó Szövet­ség jövőre is mindent megtesz a legtehetségesebb nyírségi ver­senyzők menedzseléséért. A már összeállított felnőtt válogatott ke­retben hárman kaptak helyet. Az ifjúságiaknál pedig négyen kap­nak majd bizonyítási lehetősé­get, készülhetnek együtt a sport­ág legjobbjaival, — mondta be­fejezésül Kővár Gyula. B. D. Nyíregyháziak a legjobbak között Az év sportolói A magyar sportújságírók — a MOÜSZ sportújságíró szakosztá­lya szervezésében — az idén is megválasztották az év sportolóit. A nőknél Maros Magda, a fér­fiaknál Magyar Zoltán, a csapa­tok között pedig a Regőczy, Sál­lá! jégtáncospár került az élre. Az év legjobb sportolói 1980-ban, nők: 1. Maros Magda (tőrvívó), 2. Rakusz, Zakariás (kajak, pá­ros), 3. Verőci Zsuzsa (sakkozó). Férfiak: Magyar Zoltán (tornász), 2. Kocsis Ferenc (birkózó), 3. Wladár Sándor (úszó). Csapatok: 1. Regőczy, Sallai jégtáncospár, 2. a magyar női és férfi sakkvá­logatott, 3. öttusaválogatott. A Magyar Televízió sportosz­tálya — az O'l'SH-val egyetér­tésben — döntött az év ifjúsági sportolója cím odaítéléséről. A legjobbak közé került Váradi Já­nos, az NYVSSC olimpiai bronz­érmes ökölvívója is. Az év ifjú­sági sportolója a lányoknál: Szőcs Zsuzsa (vívó), 2. Temesvá­ri Andrea (teniszező), 3. Németh Agnes (kosárlabdázó) és Pécsi Erzsébet (sportlövő). Az év ifjú­sági sportolója a fiúknál: Wladár Sándor (úszó), 2. Váradi János (ökölvívó), 3. Sipos Árpád (bir­kózó) és Szalai József (atléta). A Magyar Modellező Szövetség is kijelölte az év sportolóit. Re­pülőmodellezésben Balogh József és Dóránt Vilmos, az MHSZ Nyír­egyházi Modellező Klubjának tagjai lettek az év sportolói, a világbajnokságon elért egyéni ötödik és harmadik — csapatver­senyben — helyezésükkel. Autó­modellezésben Szepes Attila (MHSZ, MOM), hajómodellezés­ben pedig Vönöczky András (MHSZ, Pécsi Ércbányász) az év sportolója. a betonember Az NYVSSC NB I-es labdarú­gócsapatának minden várakozást felülmúló szerepléséért a hát­védsor tagjai tették a legtöbbet. A piros-kékek a legkevesebb gólt kapták az NB I-ben, tíz ta­lálkozón maradt érintetlen a há­lójuk, hat mérkőzésen csak egy- szer-egyszer került a kapujukba a labda. A legtöbb gól, amit egy- egy összecsapáson kaptak, mind­össze kettő volt. Csak a Video­ton, a Bp. Honvéd, a zte és a PMSC tudott két gólt lőni 90 perc alatt a nyírségieknek. Ilyen, vagy ehhez hasonló teljesítmény­nyel egyetlen más gárda sem di­csekedhet az élvonalban. A nyíregyházi védelmet ma már „szabolcsi betonretesz”-ként em­legetik a futballpályák környé­kén. Nem véletlenül, hiszen a hátvédsor tagjai mérkőzésről mérkőzésre feladták a leckét az ellenfelek támadóinak. Közülük Szűcs István nyújtotta a leg­többet, végig jól játszott, formá­ja egyenletes volt. Mint közép­hátvéd, nagyszerűen irányította, sőt, ha kellett, ki is segítette társait. Az őszi idény „beton­embere” volt. — A mi védelmünk olyan, mint amilyen maga a csapatunk — fejtegette a népszerű nyír­egyházi labdarúgó. — A mi együttesünkben nincsenek spille- rek, mindenki küzd, hajt, meg­teszi a magáét. Igaz ez a hát- védsorunkra is. Valamennyien megtesszük azt, ami tőlünk tel­hető. Hogy én voltam a leg­jobb? Abban benne van a töb­biek, Buús, Szendrei, Potyák, Szikszai, Kléninger és Szekrényes teljesítménye is. Egymás segíté­se nélkül nem sokra mehetnénk. — Csapatunk jó szereplésének a titka az egység. Mindenki egyet akar: minél több örömet szerezni a lelkes szabolcs-szat­mári szurkolótábornak. A mes­ter (Temesvári Miklós vezető edző) nagyszerűen összefog ben­nünket. Igazi csapattá kovácso- lódtunk. A siker feledteti ve­lünk a hétköznapok sok-sok és fárasztó munkáját. Nincs na­gyobb öröm, amikor az öltöző­ben halljuk az ablak alatti kó­rust: „Szép volt, fiúk!” És ami­kor egyenként hívnak bennün­ket a B-közép tagjai az ablak­hoz ... — A rajt előtt 'egyébként nem reméltem, hogy ilyen jól fogunk szerepelni. Bár ismertem a töb­bi csapatot és tudtam,‘hogy nem lesznek kiesési gondjaink, arra nem számítottam, hogy végül csak a Videoton, a Ferencváros, a Vasas, és a Honvéd szerez tőlünk több pontot. Most vi­szont vallom, mert együtt va­gyunk: sok kellemes meglepetést okozunk mi még az NB I-ben! Szűcs István 1967-ben lett a Diósgyőri VTK igazolt labdarú­gója. A tehetséges fiú tizennyolc­szor öltötte fel a magyar ifjúsá­gi válogatott meggypiros mezét, bejárta Európa sziinte minden or­szágát, Iránba és Kubába is el­jutott. A kubai IBV-n tagja vplt az ötödik helyezett magyar csa­patnak. A DVTK felnőttgárdájá­ban 1973-ban mutatkozott be. — A Békéscsaba—Diósgyőr baj­noki meccsen debütáltam — em­lékezett az NYVSSC középhát­védje. A tévé által is közvetí­Szücs István, az NYVSSC lab­darúgója, hároméves fiával, Pis­tivel. (Jávor László felvétele) tett találkozón öt percre álltam be, csereként. Üldöztem a lab­dát, de még hozzáérni sem tud­tam. Ennek ellenére emlékezetes számomra a mérkőzés, mert mi nyertünk l:0-ra, Koleszár góljá­val. A sógorom, Veréb György, a DVTK kapusa akkor védte NB I- es meccsen századszor a diósgyő­ri hálót. Mint az utolsó mondatból ki­derült: Szűcs István felesége Veréb Erzsébet, a DVTK volt ki­tűnő atlétája, aki súlylökőként 1969 és 71 között ifjúsági váloga­tottságig vitte. Az egykori atlé­tanő a nyíregyházi tanárképző főiskolán végzett, földrajz-testne­velő szakon. Aligha lehet tehát a véletlen műve, hogy a Szűcs házaspár végül Nyíregyházára került. — Március 28-án lesz két éve, hogy az NYVSSC-hez kerültem — válaszolta Szűcs. Huszonhá­rom NB I-es meccset játszottam Diósgyőrött, de nem tudtam gyö­keret verni a csapatban. Jól jött a nyíregyháziak hívó szava. Legnagyobb örömömre, az Nyh. VSSC-nél kitűnő kollektívát ta­láltam. A játékostársak, a veze­tők, a szurkolók hamar befogad­tak; otthonra leltem Nyíregyhá­zán. Szűcs István 1979. május 20-án mutatkozott be a piros-kék szí­nekben, Kazincbarcikán. Ezt fe­leségétől tudtuk meg, aki szor­galmas „krónikása” férjének. — Kazincbarcikán 2:l-re nyer­tünk akkor — folytatta a labda­rúgó. — Azóta egyetlen egyszer hiányoztam csak a csapatból, sérülés miatt. Az NB I-ben pe­dig minden találkozón ott vol­tam. A legemlékezetesebb az au­gusztus 9-i rajt volt, amikor 2:0- ra vertük az MNK-győztes DVTK-t. Aztán a szeptember 6-i, Békéscsabán aratott 2:0-ás győ­zelem. Szívesebben emlékszem a Debrecen elleni l:0-ra és az új­pesti 2:l-es bravúrra is. Persze olyan mérkőzések is voltak, amit legszívesebben örökre elfelejte­nék. Például a ZTE elleni 1:2, a diósgyőri 0:1, és a Fradi elle­ni, itthoni 0:1. Különösen az utób­bi fájó, hiszen hazai veretlensé­günket vesztettük el. Egyetlen nagy vágyam az: tavasszal visz- szavágni az FTC-nek, az Üllői úton! Hogy hány ponttal lennék elégedett tavasszal? A 14 mécs­esén tizenöttel. Szűcs István 24 éves. A kará­csonyt — a pár napos, edzés nélküli szünetet — Nyíregyházán tölti. — Sokat játszom majd fiaim­mal, a hároméves Pistivel és az egyéves Péterrel. Szezon közben ugyanis csak igen keveset lehe­tek velük. — A Szűcs család együtt ün­nepli majd az István névnapot a rokonokkal éc a közeli baráttal, Ambrusz Árpáddal és családjá­val. Január elején pedig kezdő­dik a munka: edzőtábor, külföl­di túra, előkészületi mérkőzések sorozata — egészen a február 28—i rajtig. A középhátvéd ta­vasszal jubileumra is készülő­dik: a hetedik mérkőzésen játsz- sza 50. NB I-es találkozóját. Bagoly Dániel résre méltó fejlődést ért el a legutóbbi három évben — mond­ta Köpf Károly, a Magyar Bir­kózó Szövetség főtitkára, aki egyébként Nyíregyházán nőtt fel, a Kossuth Gimnáziumban érett­ségizett, az egykori NYVSC II. osztályú atlétája volt. — Renge­teg ügyes gyerek birkózik a me­gye négy klubjában, s ezt a na­pokban Nyíregyházán megren­dezett úttörő-olimpiai országos döntő is bizonyította. Külön Kö­szönet az olimpiai és világbajnok Hódos Imrének, aki az NYVSSC- nél létre hozta azt a magot, amelyből kifejlődhet egy erős, országos sikerekre képes ver­mezben A z idén nem mindenna­pi rekordot állított fel Szabolcs-Szatmár minőségi sportja. Me­gyénk klubjai minden koráb­binál több válogatott ver­senyzőt adtak a magyar sportnak, ötvenöt tehetség mutatkozott be a címeres mezben. A szabolcsi fiatalok tizennégy sportágban képvi­selték hazánk színeit a kü­lönböző nemzetközi viadalo­kon. A sportvilág legnagyobb versenyén, a nyári olimpián négy szabolcs-szatmári válo­gatott vett részt. Közülük az ökölvívó Váradi János meg­szerezte megyénknek az első olimpiai érmet, a dobogó har­madik fokán végzett. A kö­zéptávfutó Kissné Petrika Ibolya ötödik, a távol- és hár­masugró Bakosi Béla hetedik, a sportlövő- Fórián Éva kilen­cedik lett. Az 1980-as év az első világbajnoki címet is ,,meghozta” megyénknek. Ru- zsiczky Pál rádióiránymérés- ben végzett az élen. Az Európa-bajnoki címek száma tovább nőtt, Bakosi Bé­la, Fórián Éva és Váradi Já­nos bizonyult a kontinens legjobbjának. A rádióirány- merők és a modellezők két- két értékes helyezéssel tértek haza a VB-roi. Az IBV-ról pedig atlétikai ezüstérem ke­rült Szabolcs-Szatmárba. A súlyemelő ifjúsági világbaj­nokságon, valamint a tollas- labdázók Európa-bajnoksá- gán is eredményesen képvi­selték Magyarország színeit a versenyzők. Hosszan lehetne még sorolni a sikereket, hi­szen szinte minden válogatott találkozón helyt álltak a te­hetségek. Néhány évvel ezelőtt Erdé- lyiné Szabó Ildikón kívül nem dicsekedhetett más, nemzet­közi sikerekre képes élspor­tolóval megyénk. A legjobbak ugyanis mindig távoztak, másutt folytatták az itt meg­kezdett munkát. Egy-egy in­nen elkerült versenyző dicsé­retes teljesítménye után ma­radt a kicsit bizony sovány vigasz: Szabolcsból indult. . . a néhány nap múlva véget érő V. ötéves terv kezdetén azonban született egy elhatá­rozás: ne csak nevelő, hanem versenyeztető megye is le­gyén Szabolcs-Szatmár! En­nek érdekében az előrelépés­hez szükséges tárgyi és sze­mélyi feltételek megteremté­se megindult. A létesítmény­helyzet és a szakemberellá­tottság egyaránt megoldásra varo gondKént jelentkezett, de a tervszerű és összehangolt munka meghozta gyümölcsét. A megye hét kiemelt egyesü­letében óriásit javultak a fel­tételek. A tehetségek pedig bizonyítottak, éltek a lehető­ségekkel. A szabolcsi minőségi sport fejlődése nem várt méreteket öltött az V. ötéves terv során. A tervezett 33 NB-s csapat helyett 38 működik. Az NB I-ben egy gárda helyett négy szerepel. Az NB II-ben pedig a óéiként meghatározott ti­zenöttel szemben huszonhat képviseli a megye színeit. A szakemberek a tervidőszak kezdetén úgy vélekedtek, hogy 1980 végere a válogatot­tak száma elérheti a negy­venet. A teljesítés ismert: öt­venötén viselték az idén a címeres mezt. És még egy adat: a minősített sportolók száma meghaladja az ezer- hatszázat. A különböző sportágak vá­logatottjainak szakvezetői, szövetségi kapitányai már megkezdték az 1981-es keretek kijelölését is. Ä teniszezők­nél, az úszóknál, a labda­rúgóknál, az ökölvívóknál és a súlyemelőknél már napvi­lágot látott az új válogatott keret névsora. Az öt sport­ágban tizenhét szabolcs-szat­mári fiatal kapott bizalmat! Mindez sejteti: jövőre még több élsportoló viselheti me­gyénkből a címeres mezt. Két sakkhír Meranóban, a sakkvilágbaj- nok-jelöltek elöntőjének páros­mérkőzésén Hübner és Korcsnoj harmadik játszmája döntetlenül végződött, így az állás 1,5:1,5. A játszma a 35. lépésben vég­ződött pontosztozkodással. A mérkőzés elején francia meg­nyitással kezdődött a küzdelem, néhány csere után leegyszerűsö­dött, az állás. Korcsnoj ezúttal is több időt használt el, mint el­lenfele, de ügyes manőverekkel sikerült a döntetlent kiharcol­nia. ★ Groningenben, az ifjúsági sak­kozók Európa-bajnokságán a 19 éves svéd Akesson folytatja ra­gyogó szereplését, az 5. forduló­ban a szovjet Andrianov ellen győzött és százszázalékos ered­ménnyel vezet. A magyar Káro- lyi'-'Tibor megnyerte a luxembur­gi Karp elleni korábbi függő- játszmáját, míg az 5. fordulóban a holland Douven elleni találko­zója kedvező helyzetben függő­ben maradt. Jelenleg Akesson vezet 5 pont­tal, Károlyi és Douven a 6—7. helyet foglalja el egyaránt 3—3 (1—1) ponttal. Károlyi győzelme esetén felzárkózhat — holtver­senyben — a második helyre. || Kelet­magyarország Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Kopka János Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. 4401 Telefon: 11-277, 11-4M, 11-525, 11-846 Telexszám: megyében 344, megyén kívül 73 344. Postacím: Nyíregyháza, Pf.. 47, 4401 Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. 4401 Telefon hlrdetésügyben: 10-150. Igazgató, főkönyvelő: 10-003, Pf.: 25 Felelős kiadó: Midi Lajos Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hóra 30,— forint, negyedévre 90,— forint, egy évre 360,— forint Kéziratokat nem önünk meg és nem adunk vissza NYÍRSÉGI NYOMDA Felelős vezető: Jáger Zoltán INDEXSZÁM: 25 059 HU ISSN 0133—3958

Next

/
Thumbnails
Contents