Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-24 / 301. szám
4 KELET-MAG Y ARORSZÁG 1980. december 24. Befejeződtek a szovjet—norvég külügyminiszteri tárgyalások Kommentár |/1bí változik * és ami nem Most már a kétség árnyéka sem férhet ahhoz, hogy a kínai belpolitikában — ha úgy tetszik, hatalmi harcban — rendkívül komoly változások tanúja a világ. A legújabb hír szerint a Zsenmin Zsipao, a párt központi lapja minden korábbinál egyértelműbben írt a „Mao életének utolsó szakaszában elkövetett súlyos hibákról”. Ezzel folytat- tódik, kiszélesedik és elmélyül az az erjedés, amelynek mind világosabban látható célja nemcsak a múlttal, hanem egy élő alakkal való leszámolás. A Mao elleni támadások vitathatatlanul az egyetlen olyan vezető ellen irányulnak, akinek nincs igazi bázisa a jelenlegi hatalmi struktúrában, akinek kizárólag Mao (alighanem manipulált)' végakaratának köszönheti magas pozícióját. Természetesen- Hua Kuo-fengről van szó. Miközben a kínai belső porond csak úgy recseg-ropog a nem akármilyen változásoktól, a kínai külpolitika, pontosabban annak gátlástalanul szovjetellenes és terjeszkedő alapállása változatlan maradt. A legutóbbi órákban Pekingből érkező hírek csak tovább erősítik ezt a megállapítást. A kontraszt önmagáért beszél: a hanoi nemzetgyűlés azokat az erőfeszítéseket körvonalazta, amelyeket Vietnam népe tesz a felemelkedésért, a békés építésért, köz- ’ ben pedig Pekingből megérkezett az újabb kínai elutasítás, amely nemet mond a két ország tárgyalásaira, a problémák békés rendezésére. A kínai ,,nem” annyit jelent, hogy Peking legalábbis „takaréklángon” akarja tartani a fenyegető délkeletázsiai fésziflfeéget. Egy másik Pekingből keltezett hír, hogy a kínai vezetés éles hangon bírálta a holland kormányt, amely tengeralattjárókat és bizonyos ipari berendezéseket szállít Tajvannak. Egyetlen megfigyelő sem vonja kétségbe, hogy a kínai kirohanás nemcsak a címzettnek, vagyis Hollandiának szól, hanem afféle figyelmeztetés egész Nyugat-Európá- nak és az Egyesült Államoknak is. Hivatalos látogatásának befejeztével kedden délután elutazott Moszkvából Knut Frydenlund, a Norvég Királyság külügyminisztere. Szovjetunióbeli tartózkodása alkalmával a norvég külügyminiszter látogatást tett Le- ningrádban, majd Moszkvában tárgyalt szovjet kollégájával, Andrej Gromikóval. (Folytatás az 1. oldalról) ti munkások rendkívül kedvezményes vásárlási feltételeinek felel meg. A hagyományos családi házak építéséhez nyújtott kölcsön differenciálását egyszerűsítik, három helyett két települési kategóriára csökkentik. Az ország település- hálózatában betöltött fontosságuk szerint — a vonzáskörzetre, az agglomerációs övezetbe tekintettel — csaknem 420 várost és községet vesznek fel az első kategóriába. Ezeken a településeken fokozatosan kiterjesztik a kölcsönt az építési költség 60 százalékára, s másutt pedig ugyanúgy, mint eddig, a Frydenlundot fogadta Nyiko- laj Tyihonov szovjet kormányfő is. A norvég külügyminisztert a vnukovói repülőtéren Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja,, külügyminiszter, és több más hivatalos személy búcsúztatta. költségek 50 százalékáig nyújtanak hitelt. Bővülnek a kölcsöntörlesz- tési kedvezmények is. Jelenleg az első öt évben az építési kölcsön törlesztésénél 20— 30 százalékos kedvezmény adható, de a módosítás segítséget nyújt a fiatal házasoknak és a több gyermekes családoknak — ha kérik —, hogy ebben az időszakban további 10—10 százalékkal csökkenjen a visszafizetés havi összege. A fiatal házasok jövő év áprilisától választhatják azonban azt az újszerű törlesztési rendszert is, amely szerint évente változik a törlesztés havi összege; kezdetben nagyon alacsony, és csak fokozatosan emelkedik. A pekingi tárgyalóteremben kedden ismét megjelent Csiang Csing asszony, Mao Ce-tung özvegye, a fővádlottak egyike. Képünkön: Csiang Csing szóváltásban bíráival. (Kelet-Ma- gyarország telefotó) Amikor a múlt század végén Oroszországban fejlődésnek indult a munkásmozgalom a cárizmussal és a kapitalista kizsákmányolással szemben, a forradalmi marxisták feladatul tűzték ki az elaprózott szociáldemokrata körök.-és csoportok egységes központi szervezetben váló egyesítését. Ennek a szervezetnek kellett vezetnie a proletariátus harcát, s megadni e harc céltudatos jellegét. Az ilyen szervezet megalakítására 1898-ban tett első kísérlet azonban nem . vezetett 'sikerre. Az OSZDMP I. kongresszusán csupán néhány helyi szervezet képviseltette magát. A kongresszus nem dolgozott ki sem programot, sem szervezeti szabályzatot a párt számára. V. I. Lenin ebben a helyzetben terjesztette elő azt a tervet, hogy az oroszországi forradalmi marxistákat olyan illegális politikai lap segítségével tömörítsék és szervezzék proletárpárttá, amely az ország fő körzeteiben a munkatársak kiterjedt hálózatával rendelkezik. Ez a lap lett az Iszkra. Az Iszkrát lenininek szokták nevezni. Lenin nemcsak a lap kiadásának volt kezdeményezője, hanem közvetlen szervezője és irányítója is volt. Az újság hasábjain három év alatt több mint 50 cikket publikált, amelyekben feldolgozta a párt alapvető R forradalmárok nevelője 1900. december 24-e különösen jelentős helyet foglal el az oroszországi forradalmi mozgalom eseménynaptárában. Nyolc évtizeddel ezelőtt, ezen a napon jelent meg a forradalmi proletár párt - megszervezésében jelentős szerep betöltésére hivatott illegális marxista újság, az Iszkra első száma. elméleti, taktikai és szervezeti kérdéseit, megalapozta a munkás és általános demokratikus mozgalom feladatait. Neki köszönhető, hogy az Iszkra új típusú politikai orgánummá, a párt erői egyesítésének és a forradalmi káderek nevelésének, harcos marxista pártban való tömörítésének központjává vált. Az Iszkra tevékenysége folytán kialakultak az összes szükséges eszmeipolitikai előfeltételek Oroszországban egy forradalmi marxista párt megalakításához. 1903 elejéig az országban levő szociáldemokrata bizottságok többsége csatlakozott az Iszkrához, jóváhagyta annak programját, taktikáját és szervezeti tervét, s azt vezető szervként elismerte. A helyi bizottságokra támaszkodva az Iszkra szervezet előkészítette és biztosította az OSZDMP II. kongresszusának összehívását. Ezen a kongresszuson megtörtént a forradalmi marxista szervezetek egyesülése és megalakult az új típusú proletárpárt, a bolsevikok pártja. Az Iszkra forradalmi hagyományait aztán más bolsevik lapok folytatták. Az egész forradalmi marxista sajtó vezető elvévé vált az a lenini tétel, hogy az újság nemcsak kollektív propagandista és kollektív agitátor, hanem kollektív szervező is. A cárizmus nehéz viszonyai között a párt forradalmi irányvonalát rendületlenül követő munkás tömegsajtó Lenin és harcostársai által történt megszervezése kiemelkedő példává vált a nemzetközi munkásmozgalom történetében. Sok marxista— leninista párt vezetőinek véleménye szerint a lenini újságok harci hagyományai példaképül szolgálnak a világ egész élenjáró kommunista sajtójának. Leonyid Sirikov N em egyszerű feladat kiválasztani a híres leningrádi Elektroszila gyár történelméből a legemlékezetesebb pillanatokat. De ha a helybéliek erre kényszerülnek, sohasem feledkeznek meg a húszas évek elején tervezett és gyártott négy hidrogenerátorjról. Az ötszáz kilowatt teljesítményű berendezéseket külföldi segítség nélkül készítették el, ami különösen nagy dolognak számított, hiszen ilyen bonyolult berendezést korábban nem gyártottak a le- ningrádiak. És nem akármilyen lett a minőség: mind a íjégy generátor még ma is áramot termel a szovjet népgazdaságnak! Miért is szeretik, tisztelik annyira a többszörösen nyugdíjas kort megélt berendezést? Hiszen az Elektroszilában a legmodernebb technológiával, a legkorszerűbb gépekkel sorozatban készítik az 1,2 millió kilowatt teljesítményű generátorokat, amelyek mellett szinte játékszernek tűnnek a több mint 58 esztendős gépek. A válasz egyszé- rű: ezek a kis teljesítményű generátorok úttörő feladatot töltöttek be a GOELRO-terv Oroszország villamosításában. A világtörténelemben akkor egyedülállónak számító program kidolgozását Lenin kezdeményezte, s a polgárháború okozta nehéz politikai és gazdasági viszonyai közepette is állandóan nagy figyelemmel kísérte. A most 60 éve született GOELRO azt tűzte ki célul, hogy tíz-tizenöt év alatt helyreállítják az ország lerombolt gazdaságát, majd 1913- hoz viszonyítva kétszeresére növelik az ipari termelést. Ennek érdekében a terv a villamosítás, a villamos energetikai ipar kapacitásának rendkívül nagymértékű növelését állította a középpontba. A gazdaságfejlesztési célkitűzés nem kevesebb mint 30 regionális vízi erőmű felépítése volt. Nem véletlenül mondotta Lenin a terv ismertetésekor: a kommunizmus egyenlő szovjethatalom, plusz az ország villamosítása. A programot a szovjet dolgozók következetes, áldozatos munkával az előirányzott határidő előtt megvalósították. 1928-ra 2200 ipari üzemet állítottak helyre, elkészültek a tervezett új erőművek, sőt terven felül megépült néhány ezer új lakás, iskola, kórház is. A Szovjetunió egyesített villamosenergiarendszerének irányítópultja Gazdaságpolitikai történelem: a GOELRO volt a világon az első átfogó hosszú távú állami terv. A kidolgozása és megvalósítása során szerzett tapasztalatokat, felismeréseket folyamatosan hasznosították a Szovjetunió további közép- és hosszú távú terveiben. így például azt, hogy a népgazdaság gyors ütemű, arányos fejlődése nem valósítható meg az energiatermelés megfelelő bővítése nélkül. De már az első ötéves tervekben is nagy hangsúlyt kapott: nem csak több energiára van szükség, hanem figyelembe kell venni azt is: mennyibe kerül egy kilowattóra villamosenergia előállítása. Nem véletlen tehát, hogy a szén mellett más energiaforrások hasznosítása mindig is napirenden volt. Már a GOELRO-terv is „zöld utat” adott a vízi energiát hasznosító vízi erőműveknek s ez a preferencia végig megmaradt. Az első ötéves népgazdasági terv A dnyeperi vízi erőmű, amely 1932-ben már áramot adott. — 1928—32 között — megteremtette az építési feltételeket a dnyeperi vízi erőműnek, amely abban az időben a műszaki megoldásával, teljesítményével a világ „csodájának” számított. És a sort folytathatnánk a volgo- grádi, a krasznojárszki, a bratszki vízi erőművekkel, hogy csak a kiemelkedő beruházásokat említsük. A vízi erőművek térhódításában nem kis szerepet játszóit, hogy sikerült folyamatosan csökkenteni a beruházási költségeket. Az ötvenes években épült angara—bratszki erőművek évente 22 milliárd kilowattóra villamos energiát állítanak elő, annyit mint a kujbisevi és a volgográdi vízi erőművekben együttvéve. Viszont a szibériai erőmű beruházási költsége kevesebbe került, mint a másik kettőé, és az itt előállított áram önköltsége is alacsonyabb. A vízi erőművek gazdaságosságát növeli, hogy a hőerőművekhez képest jelentősen nagyobb beruházási költségek megoszlanak más ágazatok — így például az öntözés, a vízgazdálkodás, a hajózás stb. — között. És ugyanakkor kevésbé szennyezi a környezetet is mint a hőerőművek. De nem elhanyagolható tényező az sem, hogy a szovjet gazdaság ezáltal megtakarítja újabb bányák nyitásának a beruházásait. így például az ötvenes években épült kámai, gorkiji valamint kahovkai vízi erőművekben termelt áram előállításához legalább nyolcmillió tonna szénre lenne szükség. Ekkora mennyiség kitermeléséhez mintegy 18 új bányát kellett volna nyitni, ha átlagos kitermelési feltételeket vesszük alapul. A folyamatos műszaki fejlesztés, a nagyszabású hazai „háttér”, az építési tapasztalatok ma már a külpiacokon is versenyképessé teszik a szovjet vízi erőműveket. A szovjet külkereskedők nyerték el amerikai, japán, nyugatnémet cégek előtt például az Uruguay—Argentína közös határszakaszán megépítendő nagyszabású vízi erőmű építésére kiírt versenytárgyalást. A szovjet népgazdaság villamosenergiaigénye — a takarékos gazdálkodás mellett is _ évről évre nő. Több áramot kér az ipar, s más ágazatok — a mezőgazdaság, a közlekedés — a gyors műszaki fejlődés eredményeként növelik a villamos energia felhasználását. Csak a Moszkva—Vlagyivosztok vasútvonal villamosítása például évente 18 millió tonna szén megtakarítását tette lehetővé. így a villanyvezeték felszerelése, a mozdonyok kicserélése alig több ‘mint négy esztendő alatt megtérült, s ebbe a számításba még nem vették figyelembe azt, hogy a végzett munka könnyebb, tisztább lett és a környezetszennyeződést is gyakorlatilag megszüntették. Igaz a Szovjetunióban még közelről sem merítették ki a gazdag vízkészleteket, s a geológiai kutatások eredményeként újabb és újabb jelentős szénkészletek állnak a villamosenergia-termelés rendelkezésére, a jövőt mindenképpen az atomerőművek jelentik. A világ első működő atomerőművét 1954-ben helyezték üzembe Obminyszk városában. A három megawatt teljesítményű erőmű működési tapasztalataira építve fejlesztették ki a Szovjetunióban a 440 mW-os, majd az 1000 mW-os atomerőmű típusokat, amelyeket a szocialista országokon kívül Finnországba is szállítanak. A következő években a szovjet villa- mosenergia-termelést változatlanul a magas növekedési ütem jellemzi. A nyolcvanas években megteremtődik az egész országot összekapcsoló egységes energiahálózat, amely még' inkább hozzájárul a biztonságos energiaellátáshoz, a GOELRO-tervben megfogalmazott célok megvalósításához. A 60 éves GOELRO
