Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-21 / 299. szám

Vita a munkások művelődéséről BRIGÁDNAPLÓ Á közérdek és önzés A „Brigádnapló” című cikkhez kapcsolódva a SZÁÉV szavatossági építés- vezetőségének II. Rákóczi Ferenc és Petőfi Sándor szo­cialista brigádjai nevében írok. A cikkben leírtakon majdnem minden brigáddá szerveződött közösség átesik. Ahhoz viszont, hogy szocia­lista brigáddá váljék ez a közösség már a hármas kö­vetelménynek kell eleget tennie. Tujuk, hogy sokszor egy- egy brigád megalakulásakor a brigádtagok közül többen még a névadójukat sem is­merik. Ha a brigád eléri azt, hogy névadója munkásságát megismeri, már lépett egyet előre a művelődés terén. Minden szocialista brigádban kell, hogy legyen és én hi­szem, hogy van is, nem egy olyan brigádtag, aki szemé­lyes példamutatásával pró­bál hatni a közösségre. Vé­leményem szerint ez a leg­jobb és legkövetendőbb mód­szer. Mi is így indultunk. Brigádjaink pl. rendszere­sen részt vesznek különböző vetélkedőkön, melyeket vál­lalatunk nagy gonddal szer­vez. Ezt nem azért teszik, hogy fitogtassák tudásukat, hanem azért, hogy az ott el­hangzottakból értékes ta­pasztalatokat vihessenek to­vább ki, a nagy közösségbe. Ahhoz, hogy egy-egy vetél­kedőn brigádjaink részt ve­hessenek, következetesen kell tanulniuk, kutatniuk. Én a művelődési vállaláshoz so­rolnám azt a tevékenységet is, hogy brigádjaink a vajai Vay Ádám Múzeum Baráti Körének tagjai. Négy éve a brigád rendszeresen részt vesz minden múzeumi ren­dezvényen. Ezenkívül pat­ronálunk gyermekintéz­ményt, tanulunk, eljárunk könyvtárba, vállalati rendez­vényekre. Jónak tartjuk az új mozibérlet-akciót. A cikkben leírt esetek kö­zött felfedeztük az önző em­ber típusát. Vajon a társa­dalmi tisztségeket hogyan látják el ezek az emberek? Van-e megbízatásuk? Tud­nak-e különbséget tenni az egyéni érdek és a közösség érdeke között? Hogy az üze­mi demokrácia adta jogok­kal élni tudjunk, hogy köz­életi emberekké váljunk, eb­ben nagy szerepe van a vál­lalati gazdasági, társadalmi vezetésnek, a művelődési bi­zottságnak egyaránt. Szám­talan lehetőség biztosításá­val, részünkről pedig a le­hetőségek igénybevételével lépésről lépésre lehet egyre nagyobb eredményeket elér­ni. Társadalmunkban a je­lentkező egyre nagyobb fel­adatoknak csak így tudunk eleget tenni. Valamennyi­ünkben erősíteni kell az ál­talános, szakmai és politikai felkészültséget, a tulajdonosi szemléletet, a közösség, a társadalom iránti felelőssé­get. Dévényi Jánosné szocialista brigádvezető-helyettes, SZÁÉV Személyre szólóan A „Brigádnapló” című vi­tába szeretnénk mi is bekap­csolódni Brigádunk a Nyír­egyházi MEZŐGÉP Vállalat törzsgyárának forgácsoló- üzemében dolgozik. Név­adónk : Petőfi Sándor. A bri­gád létszáma: 15 fő, fizikai dolgozó. A szocialista brigád arany fokozatnak vagyunk a tulajdonosai. A kulturális tevékenységet vizsgálva, szerintünk az éves vállalások megtételénél fel­tétlenül figyelembe kell ven­ni a kollektíva személyi nsz- szetételét, érdeklődési kö­rét. Felesleges olyan vállalá­sokat tenni, amelyek formá­lisak, melyeket a brigád tag­jai nem fogadnak el, teljesí­tésükben nem érdekeltek. Nem képes jó eredményt fel­mutatni az a brigád, amelyik nem a hármas jelszó szelle­mében vesz részt a mozga­lomban, tehát nem hanya­golható el a kulturális terü­let sem. Az éves vállalások megté­telénél mindig a fentiek sze­rint járunk el. A vállalás elfogadása után az egyes pontokat személyre szólóan lebontjuk. így mindenki ér­deklődésének megfelelően járulhat hozzá az éves válla­lás megvalósításához. Nem erőltetünk senkire olyan fel­adatot, melyet nem végez szívesen. Van, aki a kulturá­lis rendezvények szervezésé­ért felelős, ilyen pl. a közös mozi-, vagy múzeumlátoga­tás. Persze nemcsak a jegyek „begyűjtése” a feladata. A kulturális vállalások teljesí­téséhez nagy segítséget ad­nak azok a rendezvények, amelyeket a vállalati műve­lődési bizottság szervez és irányít. Ilyenek a különböző szellemi vetélkedők, kiállítá­sok, író-olvasó találkozók stb. A felsoroltak közül a ve­télkedők egyik formáját, — a „Levelező vetélkedőt” sze­retnénk röviden ismertetni, amely valamennyi gyáregy­ségünkben nagy népszerű­ségnek örvend. Különös je­lentősége, hogy egész éven át folyamatos művelődésre ösz­tönzi a brigádokat. Szerkeze­ténél fogva megkívánja, hogy nyomon kövessük a fonto­sabb politikai eseményeket, ismerjük vállalatunk életét, gazdasági eredményeit, me­gyénk, városunk nevezetes­ségeit. jelentősebb kulturális eseményeit. Felkelti az ér­deklődést a tudományok, művészetek és irodalom iránt, így rendszeres olva­sásra szoktatja a résztvevő­ket. és közelebb hozza hoz­zánk a művészeteket. Lényege a következő: 2 havonként, összesen 5 for­dulón keresztül írásban kap­nak a brigádok 10—10 kér­dést, melyekre ugyancsak írásban válaszolnak. A ve­télkedő szerkesztő bizottsága fordulóként értékeli a kidol­gozott és beküldött válaszo­kat, és írásban tájékoztat minden brigádot az elért pontszámokról, és helyezé­sekről, egyben megküldi a következő forduló kérdéseit. Az 5 forduló összpontszáma alapján a 10 legjobb brigád a döntőben, „élő” vetélkedőn méri össze erejét. Az elmúlt évben harmadik helyezést értünk el a döntőben, amiért jelentős pénzjutalomban ré­szesültünk. Ez évben a ne­gyedik forduló értékelése után negyedik helyen va­gyunk és bizakodunk, hogy ismét résztvevői leszünk a döntőnek. A végeredményt még nem tudjuk, de az már biztos, hogy a folyamatos, kitartó, következetes kulturális tevé­kenység eredményeként tu­dásban, emberi tulajdonsá­gokban gazdagodva zárhat­juk az évet. Bilecz János szocialista brigádvezető, MEZŐGÉP Íróasztal mellől A munkások művelődésé­nek vizsgálatakor, nemegy­szer találkozik a népművelő bizonyos mértékű közömbös­séggel, mely a művelődési munka szervezésének, terve­zésének a réme. Személy sze­rint nagyon örültem Jávor Ágnes vitacikkének. Azt ál­lapítja meg, hogy az üzemi közművelődéssel foglalkozók vannak „a legnehezebb hely­zetben”. De vajon miért? Talán azért, mert nekik már nem lehet, vagy nem is sza­bad a munkásművelődést, az ezzel kapcsolatos problémá­kat kizárólagosan íróasztal mögül kezelni. És vajon olyan sok esetben a munká­sok, vagy akár a szocialista brigádok miért viselkednek szinte ellenségesen a kultu­rális rendezvények iránt? Azért, mert azok a rendez­vények, amelyekre valami­lyen módon becsalogatták őket, részükre csalódást okoztak, nem az ő érdeklő­dési körüknek megfelelően szerkesztették, állították ösz- sze, vagy a rendezvényekben magukat, környezetüket nem találták meg. Erre a brigád­vetélkedők, vagy a központi­lag szervezett író-olvasó ta­lálkozók, más asztal mellől megálmodott, és a valósággal sok esetben nem kellően számoló rendezvények a leg­jobb példák. Igen kíváncsi vagyok arra, hogy a városi és a megyei művelődési in­tézményekben a munkásmű­velődéssel hivatalból foglal­kozó kitűnő kollégák vajon hányszor gyűjtöttek a mun­kások körében tapasztalato­kat, kértek véleményt egy- egy, a munkások részére szervezendő rendezvény, vagy verseny előkészítése so­rán? És vajon a pipálást, a strigulázást végső soron ma­gatartásukkal, szemléletük­kel nem ők viszik bele a művelődési tevékenységbe, — így a brigádok kulturális te­vékenységébe ? A mi gyári gyakorlatunk azt bizonyítja, hogy a szoci­alista brigádok döntő több­sége szívesen vesz részt kul­turális rendezvényekben, sőt igen sok saját maga is kez­deményezi ilyenek megszer­vezését. Ebben az évben gyá­runkban például két vetélke­dősorozatot szerveztünk tár­sadalmi szervezeteinkkel kö­zösen, melyben 36 szocialista brigád vett részt. Igen ered­ményesnek mondhatjuk a gyári munkásfilmklubot is. Az elmúlt évek során terve­inket, céljainkat, brigádja­ink megértették, szép szám­mal vettek benne érdemben részt. Nem biztos, hogy az a bri­gád a kulturális tevékenysé­gével olyan sokat tett önma­gáért és a közért egyaránt, aki történetesen unatkozva végigül akár egy számára teljesen érdektelen témával foglalkozó színházi előadást, vagy akár egy író-olvasó ta­lálkozót. És ezeket a dolgo­kat rájuk kényszeríteni igen veszélyes dolognak tartom. Ezt ugyanúgy számon kelle­ne kérni minden olyan egy­ségen, személyen, akinek ez­zel kellene érdemben foglal­kozni, vagy ez a feladata, mint például a tervek telje­sítését. Városunk, megyénk mun­kásosztályának az átlagos életkora eléggé fiatal. Még lehet a gondolkodásmódban, szemléletben, magatartás­ban változtatni. A késleke­dések, a huzavonák oda ve­zetnek, hogy olyan jelensé­gekben, szemléletben és vég­ső soron környezetben kér­gesednek meg, amelyek tár­sadalmunkra, jövőnkre néz­ve egyaránt nem kívánato­sak. Hirs István közművelődési előadó HAFE 2. számú gyár SZABOLCS-SZATMÁRI EMBEREK Kéményseprőt látok..• „A cserépkályhák miatt a hálószobákba is be kell mennem. Az éjjeliszekrényeken gyűrű, aranylánc, karóra. Az asztalon esetleg kint­felejtett pénz, a padláson kiszáradt kolbász. De a becsületem nem inog meg. Nem esek kí­sértésbe. Engem az egyenruha is sok minden­re kötelez”. Egyenruha, koromfeketében, csillogó gom­bokkal. Blóz István viseli, a megyei kommu­nális és szolgáltató vállalat kéményseprője. Sokan hivatalosan és nem hivatalosan nem is kéményseprőnek, hanem tüzeléstechnikai szakmunkásnak nevezik. És joggal, hiszen te­vékenysége ma már túlnő a korom eltávo­lításán. Tizennégy évesen, 1946. febrttár 10-én ment el kéményseprő inasnak Nyíregyházán egy maszek mesterhez. Azóta is hű maradt szakmájához. Ügy ismeri a megyeszékhelyet, mint hatalmas, többnyire kormos tenyerét. Kevesen vannak azok, akik úgy szemmel tartják a város fejlődését, mint ő. Inas korá­ban a romok eltakarítása, a beomlott kémé­nyek újraállítása volt a cél. Aztán jöttek a téglaházak, a blokkosak, a házgyáriak, meg az egyedi terv alapján készültek... Sok-sok területe volt már a városban. De 18 évig egyhuzamban a Széchenyi utca, a Bethlen Gábor utca és a Ságvári-telep volt a körzete. Ez utóbbira mindig szívesen járt dolgozni, mert a munkások, vasutasok befogadták, több helyen már-már családtagnak tekintet­ték. A sorompó de sokat útját állta! Most meg a felüljáróra nem bír felhajtani bicikli­jével. De azért szíyesen megy a gumigyár környékére. Azt mondja, ha kap egy új te­rületet, az az első dolga, hogy elfogadtatja magát az emberekkel. Olyan tekintélye van egy-egy körzetben, mint egy népszerű pos­tásnak, aki pénzt, meg jó híreket hoz. Még a hetvenes évek elején is fekete zsír­krétával írta az ajtófélfára, hogy a megjelölt háznál járt, de mivel senki nem volt otthon, dolgavégezetlenül távozott. Ma már ilyen el­Az emlékei közé tartozik, hogy a negyvenes és az ötvenes években a környező tanyabok­rokat is járta gyalog, kerékpárral. Nagycser­kesz környékén istállókban is aludt, mert addig nem jöhetett haza, amíg a kijelölt ta­nyák kéményeit tisztára nem seperte. Kont­rasztként említi, hogy újabban szocialista brigádokban dolgoznak a kéményseprők és a vidékre, tanyákra járókat NYSA-gépkocsi re­píti a helyszínre. Nem is sírja vissza a „régi szép” időket. Pedig azoknak az időknek is megvolt a .szépségük, .emlékezetes események is bőven akadtak. Inas, illetve segéd'-korá­ban a kéményseprők és a tűzoltók minden májusban együtt ünnepeltek. Flórián volt a közös védőszentjük. Egy-egy ragyogó májusi napon közösen iszogattak, beszélgettek, kér­ték Flóriánt, hogy kevés legyen a tűz, a füst, a korom... Este még táncoltak is a védő­szent tiszteletére. Emlékezete szerint utoljára 1948-ban rendeztek Nyíregyházán Flórián- ünnepséget. Egy évvel később, az államosí­tás nyomán az éttermek, vendéglők hagyo­mányos szilveszteri mulatsága is megszűnt. Történt pedig azelőtt, hogy a vendéglősök Szilveszter napján megkérték a kéményseprő mestert: „Éjfél előtt küldjél már át hoz­zám egy segédet”. A segédúr aztán egyen­ruhában pontban éjfélkor a vendégeknek be­vitt egy sült malacot és hajlongva, illedelme­sen mindenkinek boldog új évet kívánt. A kéményseprő megjelenése ma is — a jó ég tudja miért — reményre, szerencsére „jo­gosít”. Ma is sokan felkiáltanak: „Kémény­seprőt látok, szerencsét találok”. Blóz István az utcán gyakran mostanság is találkozik gombjukat fogó, mosolygó emberekkel. És örül, hogy miatta derűsek az arcok. Részben azért is maradt ilyen sokáig a nem éppen könnyű pályán, mert derűt tud fakasztani az emberek arcán, mert a puszta megjelenésével bizakodásra serkenti őket. Az elmúlt hóna­pokban többször is előfordult, hogy többen is hozzá dörgölték a lottószelvényüket. Arról persze nincs tudomása, hogy ettől meglá­gyult volna Fortuna szíve. De a telitalálatos totószelvényre még határozottan emlékszik. Akkor még 12 meccs szerepelt egy szelvé­nyen. Az Árok utcán egy asszony megkérte: töltsék ki a totószelvényt együtt. Ki is töl­tötték viccelődések, jókívánságok közepette. Az asszony nyeremény esetére felezést, meg közös mulatságot ígért családostól. Nagy volt az öröm, amikor megtudták, hogy telitalála­tot értek el. De lelohadt a kedvük, amikor azt is megtudták, hogy a könnyű meccseket sokan eltalálták, így a telitalálat csupán 320 forintot ért. A kéményseprővel jártában-keltében sok­minden megesik. Történt egyszer, hogy a Ságvári-telep egyik alacsony tetejű házába szürkületkor érkezett. Magas ember lévén, lehajolt, hogy a száradó ruhákat kikerülje. Óvatosan kezelte szerszámait, hogy a fekete korom ne szálljon a hófehér ruhákra. Ami­kor végzett a munkájával, a hajlított kaparó­vasat a szokásos mozdulattal a vállára csap­ta és lesétált a padlásról. Kiért az utcára, ahol a szomszédasszonyok és a járókelők har­sány nevetéssel fogadták. Akkor vette észre, hogy egy női fehérnemű lóg le a hátán. A padláson a kaparóvassal csapta oda a vállá­hoz. képzelhetetlen, főleg a kórházfehér ajtókon. Mostanában, ha nem talál otthon valakit, többnyire a szomszéddal üzen. És másnap, ha telefonálnak a vállalat központjába, kimegy a kért időpontban. Vagy más megy ki helyet­te, hiszen most művezető irányítja a ké­ményseprőket. Pénzbeszedéssel is foglalko­zik, a kéményseprési díjat inkasszálni kell. l£o, ez néha félreértésre, vitára ad okot. Elő- Jordíílt ggyszer-kétszer, hogy díjbeszedés köz- bemszikiázcrtt gr levegő. Persze1 cr higgadt ma­rad akkor is, ha nem éppen totószelvény ki­töltéséhez invitálják... A modern kéményseprő az új lakások tete­jén is megfordul, végzi a dolgát. Kevesen tudják, hogy sok-sok új lakás kéménye még a műszaki átadás előtt eldugul. Ilyenkor vas­golyóval lepüfölik a dugulást, persze csak ha tudják. Hogy mi minden kerül egy átadás előtti kéménybe? Például egész tekercs gyú­lékony kátránypapír, értékes deszkaköteg ... Ahol a golyó nem viszi le a dugulást, ott bi­zony falat, vagy kéményt kell bontani. Nem­régiben a Malomkerti lakótelepen fél méter vastag betonfalat kellett légkalapáccsal meg­bontani a dúgulás miatt. Űj lakások műszaki átvételéhez gyakran kijár. A lakhatási enge­délyhez szakvéleményt szolgáltat, gázbekap­csoláskor a helyszínen készít jegyzőkönyvet. A modern kéményseprési jogszabályok, taná­csi rendeletek tudója is. És nemcsak a ha­gyományos kör alakú seprőt, meg a kaparó­vasat viszi magával. Munkaeszköze a bonyo­lult mérőműszer és a kémiai szer úgyszin­tén. Az átadás előtti lakásoknál hetekig úgy dolgozik, hogy lakókkal nem is találkozik. De az ő érdekükben végzi életvédelmi, vagyon­védelmi munkáját. Megelőző tűzvédelemnek is nevezik azt, amit végez. Volt rá példa, hogy tűz- és életveszélyes esetben forma- nyomtatványon írásban figyelmeztette a ház- tulajdonost és sürgősen a tűzrendészeti ható­ságot is. Meglep a hír, miszerint „telt ház van” a vállalatnál, tehát kéményseprőkből nincs hiány. Jóllehet ez annak is köszönhető, hogy a központban, a Kereszt utcán korszerű a szociális létesítmény. Egymás mellett találha­tó a kormosöltöző, a zuhanyozó és a civil öl­töző. A kormos emberek munka után akár fehér ingben mehetnek haza. Blóz István a több mint három évtized alatt számos fiatal­embert tanított meg a szakmára és ember­ségre. Fizikai igénybevételt, alkalmazkodást kíván ez a mesterség, amely korom- és por­ártalommal is jár. A tapasztalt kéményseprő ezt mondja: „Kapcsolataim, ismeretségem ré­vén már régen vállalhattam volna fehérköpe­nyes állást. De maradtam és maradok a szak­ma szépségei miatt.” Blóz István a •áromszáz fős vállalatnál több szakszervezeti funkciót töltött be. Most információfelelős a szb mellett. Tagja a párt­nak is. Itt is érző és nem csupán szerencsét kívánó emberek dolgoznak, csakúgy, mint a többi vállalatnál. Gagdag szakmai és élettapaszta­latával hozzájárul társai boldogulásához, „szerencséjéhez”. Jómagam nem dörgöltem hozzá a lottószelvényemet. Mert vele beszél­getni, róla írni önmagában is szerencse. Nábrádi Lajos KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. december 21.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents