Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-14 / 293. szám
C SIAILMÜDIIS Karácsonyi' díszítések A fenyőfák formáin többé-ke- vésbé alakítani szoktunk, mielőtt a feldíszítéséhez hozzákezdenénk. így azután pár ág mindig marad, de külön vásárolni is lehet fenyőágakat. Kevés fenyőággal nagyon kedves hangulatot tudunk varázsolni már az előszobában, verandán, hallban, ehhez adunk néhány ötletet. A padlóvázának az alját körülbelül a feléig töltsük meg összegyűrt újságpapírral, azután állítsunk bele egy üveget vagy edényt, amelybe vizet öntünk. Ebbe rendezzük el szépen a fenyőágakat. Díszként aggassuk fel a hagyományos fém, vagy az újabban műanyag keksz- és tea- sütemény-kiszúró formáinkat. Régi ruháról fejtsük le, vagy vásároljunk pár deka színes füttert. Ezekből nagyon vékony szálra fűzzünk fel 5—6 szemet, úgy, hogy közöttük kis hézagok legyenek. Amennyiben a függöny elég vastag, akkor arra — ha nem elég erős, akkor a sötétítő függönyre pár helyen színes fejű gombostűvel tűzzük fel a felfűzött flitterláncot. A gyertyák visszaverődő fényénél nagyon ünnepélyes hangulatot nyújtanak ezek a kis színes fütterek. Keményebb papirosból — vagy ha lehetőségünk van rá, furnér- lemezből — vágjunk ki 5—6, fokozatosan nagyobbodó háromszög alakot. Fessük be zöldre. Ragasszuk össze, iüetve középen egy lécre erősítsük. A felső csúcsánál fogva a falra akasszuk fel, vagy ha furnérlemezből készítettük és elég erős, akkor támasszuk a falhoz. A háromszögek csúcsai mentén az elektromos karácsonyi égőket vezessük el — vagy papirosból kivágott ,.gyertyákat” ragasszunk rá. A meleg lakásban nagyon hamar lehuüó fenyők helyén így még tetszés szerinti ideig megőrizhetjük a karácsony hangulatát. Nem hagyományos, de nagyon „ mutatós asztali gyertyatartó a kuglófforma. A fém és zománcozott formák egyaránt nagyon szépek. A formába vizet öntve fenyőt, fagyait tehetünk; a közepére pedig gyertyát. így azután a növények is tovább maradnak üdék és frissek — sőt még az asztalterítőt sem kell félteni a leesöpögő sztearintóL Az egyszerű háztartási gyertyát is ünnepélyessé tehetjük. Vágjunk ki alufóliából különböző kis mintákat, vagy csíkokat, és ragasszuk rá a gyertya oldalaira. Sok gyerek vágya a „fehér karácsony”. Az utóbbi években ezt azonban hiába vártuk. Készüljünk fel tehát előre egy kis hangulatos házi havazásra. Kevés vatta, fehér fonal, gemkapocs és nagy türelem szükséges hozzá. Először is el keü határoznunk, hogy a „havazást” az egész ablak szélességében és hosszúságában akarjuk-e? Szélességét a sötétítő függönnyel, a magasságot redőnnyel szabályozhatjuk. A kívánt méretnek megfelelően a két ablak között feszítsünk ki egy fehér szálat és azt rajzszeggel — esetleg ragasztócsíkkal — rögzítsük. A „hóesés” elkészítése csak türelem 'kérdése. Hosszú, fehér fonalat, vagy cértiát fűzzünk be a tűbe. Legalulra csomót, tegyünk,1 g azutáp'a tűn fűzzünk át parányi pamacs vattát. Utána újra csomózzuk a fonalat. Ezt a műveletet végezzük addig, amíg a kívánt hosszúságot elértük. A kész fűzért gemkapoccsal erősítsük fel a kihúzott fonalra. Nem lényeges, hogy a vattapamacsok, valamint a közöttük lévő távolság mindig azonos legyen, mivel a hóesés a valóságban sem szabályos. Fenyőfa díszítésénél is felhasználhatjuk díszként. Erősebb drótot vagy műanyagot hajlítsunk meg szív alakra, vagy egyéb kívánt formára. Az így nyert drótvázra azután kötözzük fel a kis hulladék fenyőágakat. Közepére egy színes üvegdíszt akasszunk. Szeretteinkre való megemlékezésként szép és kedves kegyeleti dísz. ■ I Öntsünk gyertyát! A gyertyafény meghitt hangulatot, családias, meleg, légkört teremt, de a szép gyertya elég (irága; készítsünk hát magunk. A. viaszt (padlóviaszt) és a színező festéket üres konzervdobozba téve forró vízfürdőben felolvasztjuk, majd jól összekeverjük. öntőformának megfelelnek az érdekes formájú tégelyek, dobozok, de igen alkalmasak a fém pogácsaszaggatók, szív-, csiüag-, virágformájú teasüte- mény-formázók is. A gyertyabélnek szánt kanócot vékony fapálcika közepére kötjük, ezt keresztbe helyezzük a formán úgy, hogy annak középpontjában lógjon le. A forma alá pléhlemezt tegyünk, hogy a viasz ne folyé'T 8.: Sí hasson ki. A konzervdobozt ru- hacsiptetővel felemeljük, s a felolvadt, folyékony, színes viasz- szal teletöltjük a kiválasztott formát. Lassan csurgassuk a viaszt, így nem képződik benne hólyag. Ha színes csíkozású gyertyát akarunk, akkor egy-egy színréteget hagyjunk előbb mindig megdermedni, utána öntsük rá a következő színt. Ha a viasz kihűlt és megkeményedett, a formát (megfogva a kanóc felső végét) néhány másodpercre forró vízbe mártjuk, s akkor a gyertyát ki tudjuk belőle emelni. Végül a kanócot megfelelő hosszúságúra vágjuk. A formából kikerülő gyertya apróbb hibáit forró késsel igazíthatjuk ki. Prémgallér fonalból Néhány órai munkával elkészíthetjük a kabátgaüér felett viselt horgolt hurkasálat. Az alapanyagnak a legmegfelelőbb a hamvas csillogású, félgyapjú Firenze fonal, igen szép színekben árusítják, 40 dkg kétszálas fonal és 5- ös horgolótű szükséges. Munkamenet: 36 láncszemet horgolunk, 1 rövidpálca a kezdőszemre. Körbehaladó sorokkal dolgozunk, minden láncszemre I rövidpálcát horgolunk. Folyamatosan ezután minden szemre hurkot készítünk: a jobb kezünkben lévő horgolótűre 1 rá- hajtás, majd a horgolótűt beszúrjuk a soron következő szembe, a bal kezünk gyűrűs, és mutatóujjával, a munka mögött (mindig azonos hosszúságban!) lefogjuk a munkában lévő fonalat, hurkot tartunk. E lefogott hurok fölött a horgolótűvel áthúzzuk a fonalat a szemen, a munka felületére, s egy félpálcát horgolunk. Végül az ujjainkat kihúzzuk a hurokból. Minden szemre 1 hurkos szemet, félpálcát horgolunk. 75 cm elérése után, a belül hurkos hurkasálat kifordítjuk a jobb oldalra. Mindkét végződésen a nyílást néhány öltéssel összefogjuk, s 8 szál ösz- szefogásával 40 cm hosszú sodrott zsinórral díszítjük, melyeknek szabadon lévő végződéseire nagyméretű pompont varrunk. XVII. századi étekmester Szabolcsi első és második Zrínyi Miklós konyhája Régi receptkönyveket lapozgatva feltűnik, hogy milyen sok mindenben különböztek őseink ételei a miénktől. Az akkori ételeket ma már sokszor találjuk idegeneknek, mai szokásainktól, igényeinktől eltérőnek. Ez jut eszünkbe, amikor Zrínyi Miklósnak, a szigetvári hős rokonának, a híres költőnek a szakácskönyvét olvasgatjuk. E könyvet halála után találták meg könyvtárában, és azóta „Zrínyi Miklós szakácskönyvének” nevezik. A XVII. század elején — e könyv szerint — igen sok tehén-, borjú-, disznó- és baromfihúst fogyasztottak. Kedvelték a káposztát is, melyet sokféle formában készítettek: húsételhez, főzeléknek, salátának, levesnek. A sok káposztás recept közül íme az egyik: KÁPOSZTÁS HÜS: „Végy egy szép velős koncot, szép darab szalonnát az ízeiért, forraszd fel a húst, abárold meg, káposztával és szalonnával tedd fel, és főzd meg jól eleven (erős, élénk hatású. — A szerk.) borssal együtt!” TEHÉNHÜS FEKETE LÉVEL A tehénhúst is sok módon készítették el, mint például petrezselyemgyökérrel. fokhagymával, eleven borssal, gyömbérrel. Megjegyzi a recept írója, hogy „ez szokott étek”, azaz nem különlegesség, hanem mindennapos étel. Más ételek is készültek tehénhússal, mint például fekete lével, almával, vadalmával, egressel vagy ecetes hagymával, árpakásával, tormával és spenóttal, répával, sárgarépával, esetleg rizskásával is . .. • A baromfi szinte naponta az asztalra került valamilyen formában. A' hizlalt kappant 15 féle módon lehet elkészíteni a könyv szerint, mint például tiszta borssal, úgynevezett törött lével (ebbe szerecsendiót is tettek), laskával, éles lével (ebben meg citromlé is volt), továbbá ugyanezeket dúsíthatták mézzel vagy cukorral. Készíthették úgynevezett kaszás lével (ebben bpia./és tárkony, volt"), vagy német módra (itt meg sók fűszert, például sáfrányt, borsot, gyömbért, szerecsendióvirágot tettek ízesítésül). A vadak közül különösen az őzet és a szarvast ajánlja a szakácskönyv, de mindig mártással, aminek jó ízt ad a fehér cipó, mézes pogácsa, pirított kenyér. A nyulat 4 féle módon készítették. A sültek felsorolása 30 receptben jelzi, hogy szerették a jól átsült húsokat. Ugyanakkor kevés halétel van a könyvben, úgy látszik, Zrínyi nem szerette ezeket, de annál inkább a salátákat (fejes saláta, cikória, uborka, spárga, káposztasaláta). TÖRÖTT LÉ CSUKÁHOZ Bár mai ételválasztékunk és az ételek ízesítése hiányos, óvatosan kell eljárnunk a régi ételek felújításakor, az idegen, szokatlan ízek miatt. Néhány szakácskönyvi kifejezés magyarázata: kaszás lé: 6—7 tojás ecetben felverve; fekete lé: boros vízben, vérrel főtt kenyér, melyet szitán át kell törni, sóval, szegfűszeggel, hagymával, mézzel keü ízesíteni; „tiszta borssal”: petrezselyemlevéllel és gyökérrel, egész fokhagymával, szerecsendió-virággal, sóval, borssal, gyömbérrel készült; abárolni: a megfőtt disznőapró- lék levében kifőzni; szása: mártás; édes lé: szalonna, sok hagymával, zöldpetrezselyemmel, tárkonnyal, citromszeletekkel (néha almával is), ecettel, borral, sáfránnyal, borssal, gyömbérrel készült; törött lé (főleg csukához adták): vízben, sok vereshagymával, fehér cipóval erősen felfőzött lé, amit szitán áttörtek, majd petrezselyemgyökérrel tovább főztek. A kész és leszűrt levet sáfránnyal, borssal, almával (a csutkájával együtt) gyömbérrel tűzre tették. Rndnay János A MTESZ ruházati szakosztálya pályázatot írt ki fiatal műszakiaknak. A pályázatra a DIRUVÁLL, a VOR, a Népművészeti és Háziipari Szövetkezet és a Nyírség Ruházati Szövetkezet 13 munkát küldött. Az értékelést a közelmúltban szakzsüri végezte. Első és második helyezett lett a képen látható két modell, amelyeket a Divatruházati Vállalat fiataljai terveztek és készítettek. (Elek Emil felvétele) TIKHÜS IRÓS VAJJAL A tyúkot (tik) és a galambot is nagyon kedvelték. Ezekből 10 féle ételt ajánl a szakács könyv. A lúdas ételek az étlapok főhelyein szerepeltek. A tyúk- (tik-) húst sok változatban kínálja, például édesen vagy savanyúan, egressel vagy anélkül, írós vajjal stb. A bárány sem hiányozhatott Zrínyi asztaláról. Pirított bárányhús, sóval, borssal, köménnyel, borral és ecettel, valamint mézzel, sáfránnyal, gyömbérrel, székfűvel, kevés zsírral. A borjúhúsból 6 féle ételt készítettek, de már akkor is sok disznóhúst fogyasztottak. BANÁN SÜLT BANAN CSOKOLÁDÉÖNTETTEL 3 evőkanál mézből, 1 csipet sóból, 2 evőkanál citromléből és körülbelül 6 evőkanál whiskyből keveréket készítünk. 4 db kemény banánt meghámozunk és bekenjük az előbbi keverékkel. Majd 4 dkg vajban mindkét oldalát körülbelül 3—6 percig sütjük, hogy arapybarna legyen. Közben 20 dkg étcsokoládét felolvasztunk. Ha felolvadt, hozzáöntünk 2 evőkanál whiskyt és 2 evőkanál tejszínt. A sült banánt 4 evőkanálnyi pirított mandulareszelékkel beszórjuk és a csokoládéöntettel meglocsoljuk. Melegen fogyasztjuk. BANANKUGLÓF 20 dkg vajat 20 dkg cukorral, 1 csipet sóval és 4 tojással habosra keverünk. 1/2 kg lisztet fél csomag sütőporral és 1 csomag reszelt sáfránnyal elkeverünk, majd 1,5 dl tejet és 4 cl rumot öntünk hozzá. Végül 10 dkg őrölt mogyorót, 5 dkg kókuszreszeléket és 10 dkg csokireszeléket keverünk hozzá. A tészta körülbelül 1/4 részét kivajazott kuglófformába öntjük. Majd 5—6 kemény banánt meghámozunk és citromlével leöntjük. Rétegesen a kuglófsütőbe tesszük. Ügy rakjuk le, hogy legfelülről tészta kerüljön. A tetejét benyomjuk. Előmelegített sütőben 180 fokon 1 óra 20 percig sütjük. Kihűtjük, hidegen fogyasztjuk. HAGYMALEVES BANÁNNAL 4 fej vöröshagymát és 4 db banánt megtisztítunk és vékony szeletekre vágjuk. A hagymát 2 dekányi forró zsiradékban üvegesre pároljuk. 1 Uter húslével (amit leveskockából készítettünk) felöntjük és forraljuk. A banánkarikákat a levesbe dobjuk. Sóval, borssal és fehér borral ízesítjük. 1,5 dl tejszínt 1/2 kávéskanál currypor hozzáadásával felverünk és tálaláskor a leves tetejére tesszük. Igen ízletes, különleges, pikáns levest kapunk. DIVATOS BOJTOK, ROJTOK, SALLANGOK A modern divatban egyre gyakrabban találkozhatunk az ízléses és szép népművészeti hímzésekkel és a népviselet más, különféle díszítőelemeivel. Ezek közé sorolhatjuk az ugyancsak divatos rojtot, bojtot, bőrsallangokat. A rojtkötés vagy csomózás körülbelül egyidős lehet a szövéssel. A férfiak lobogós gatyájának alját rojtozás szegélyezte, de kedveltek voltak a rojtos szélű fejkendők is, a válikendők, jegykendők, kötényaljak, sőt a férfi nyakkendők, főként Mezőkövesd és Sárköz vidékén. A bojtok néha a szegély kísérői, vagy a varrást díszítő szegélycsíkról lógnak le. Vastag fonalból készülnek úgy, hogy ujjainkra, vagy vastagabb kartonpapírcsíkra felcsavarjuk a fonalat. Egyik végét többszörösen átkötjük. Kihúzzuk a papírt, és nyakat csavarunk a bojtra. A szálakat felvágjuk és a kész bojtot zsinórra, illetve rendeltetési helyére varrjuk. A bőrsallangok hazánk több vidékén a mellrevalók oldalvarrását díszítik, de más tárgyakon is feltűnnek. Ezek tulajdonképpen színes, hosz- szú bőrnyelvek, széleik kiütővassal cifrázottak, felületük sűrűn kilyukasztott. Ezekből a sallangokból többet fognak egy csomóba. Előfordul, hogy a bojtot még tovább díszítik színes bőrsallangokkal. A mai divat főként a kiegészítő holmikon alkalmazza előszeretettel ezeket a díszítőelemeket. Jól hatnak a bőrtáskákon, hímzett tarsolyokon, vállra akasztható tarisznyákon, övékén, bőrből készült nyakbavalón. Ügyes kezűek maguk is készíthetnek hasonlókat. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. december 14. o
