Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-14 / 293. szám

HÁZAI TÁJAKON Pestnek mondott tábor Castrum, quod dicitur Pesth — a Pestnek mondott, tábor. III. Béla királynak névtelenségbe burkolózó kró­nikása, Anonymus nevezte így a rómaiak egykori hídfő­állásának maradványát, amit romkertszerű bemutatóban láthat a járókelő a főváros­ban az Erzsébet-híd pesti hídfőjének északi oldalán, az egyetem és a Duna közötti téren. A mai Rákóczi út és a Kossuth Lajos utca vonalán ide, a folyami átkelőhelyhez vezettek a barbárok lakta Al­földről a rómaiak provinciá­jába vezető utak. A 87X87 méteres, kissé rombusz ala­kú erőd négy fala a szögle­teken egy-egy legyező alakú sarokbástyával csatlakozott egymáshoz. Az út menti déli és az ellentétes oldalon fekvő északi falból két-két torony elnelkedett ki. Az északi fal- nak mintegy 14—15 méternyi szakaszát az egyik —• -a fal- ' bSÍ ’északra kiugró, —egyRor- közel tízméteres — torony maradványával együtt koráb­ban is meg lehetett tekinte­ni. A hatvanas években itt a toronytól az egyetem irányá­ban 30 méteres további fal­szakaszt hoztak napvilágra, valamint a korábban csak sejtett másik kiugró torony maradványát. Ez a lelet a római emlékek tekintetében fontos új felismeréshez veze­tett. Korábban úgy vélték, hoev a kiugró tornyok alap­rajza a szokásos lekerekített patkóforma. Az újonnan fel­tárt toronvmaradványon vi­lágosan kivehető a sokszög­letű alaprajz, amelyhez hason­ló kiképzésű bástyák csak a n^esiai s z a ka s zqp Vsfek s^ wmai erődítménvek'uéhjs* mertek. Így a tornyok alap­rajzát is figyelembe véve a tábort a késő római kori Du­na menti erődítmények őstí­pusának tekinthettük. Ez a tábor hazánk terüle­tén az egyetlen olyan római erődítmény, amelynek építé­si ideje írott forrásmunkák­ból is ismert. A keleti biro­dalomrész székvárosában, A romkert a gyermekek kedvelt játszóhelye. helyiség maradványaira ta­láltak. A régi feljegyzések a déli fal melletti hasonló he­lyiségsorról tesznek említést. Ezek nagyon fontos adalékok a tábor belső beépítéséről. A helyőrség szállásai, raktárhe­lyiségei a falhoz simulva he­lyezkedtek el, középen na­gyobb udvarteret hagyva a csapat felállására, a málhá- zásra, a szállításra. Ez az el­rendezés meglepően hasonlít a Közel-Keleten fennmaradt karavánszerájokéra, s a mé- E^tek^ifl piegegveznek. A $ze- >iajoki*-»S'<KÓmtH mintára akem- kuitak ki, s maradtak hasz­nálatban a legújabb korig. Ez a felismerés nagyon ért­hetővé teszi, hogy — miként Anonymus feljegyezte — Taksony fejedelem engedel- mével a Volga vidékéről ide­származott izmaeliták (mo­hamedán kereskedők) tele­pedtek meg az erőd falai kö­zött. ak az erődöt hídfőként a Du­nának tartományukkal szem­ben fekvő partján. Amikor a rómaiak időszámításunk kez­detén meghódították Pannó­niát, a Duna alföldi partján megjelentek a Don és az Aral-tó vidékéről előnyomu­ló, iráni eredetű szarmaták törzsei. Már az első század végé felé be-betörtek a ró­mai tartományba, s ettől kezdve a Tómaiak erődökkel'11“ é^frfflfőfinásdRftál1 f»3síMlék ellenük keleti határukat. Egy-egy viszonylag békésebb időszak után a népvándorlá­sok néphullámainak hatásá­ra, és az akkori „világpoliti­ka erőviszonyaitól” függően nagyobb pusztító csatározáso­kat folytattak a rómaiak tar­tománya ellen ezek a — ró­maiak szavajárása szerint — „barbár”, vagyis idegen tör­zsek. E könnyen mozgó, íjjal felszerelt lovasok és pikkely­páncélos parancsnokaik ellen zárta le a keletről Budára ve­zető utat az előretolt erőd, amelynek maradványai a romkertben láthatók. Németh Ferenc FILMJEGYZET HAVANNAI ANZIX Kuba fővárosában jártam: a latin-amerikai filmen máso­dik. fesztiválján vettem részt. Több mint núsz úgynevezett egész estét betöltő filmet te­kintettem meg es szemelget- tem a rövid-, illetve donu- mentumfilm-termésből is. Most szeretném megosztani tapasztalataimat az olvasó­val. Havanna — mint köztudo­mású — gyönyörű, csakhogy ezúttal filmlevelet írok és nem az a feladatom, hogy a varázslatos várost felfedez­zem. De, hogy mégse vágjak azonnal a dolgok — a téma — közepébe, hadd szóljak néhány szót a kubaiak kul­turális életéről (közelebbről a film helyéről és szerepéről). A mozi roppant népszerű és meglehetősen olcsó. A látoga­tottság ott is csökkent, bár nem ritka a telt ház a vetí­téseken. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a fesztivál be'mu- tatóin is változó volt a kö­zönség száma. Sejtelmem sincs, honnan tudták meg a lelkes havannai filmbará­tok, hogy mi a jó és mi az érdektelen — en­nek ellenére tény: a nézők általában találóan válogat­tak.) Lehet, sőt bizonyos, hogy a filmek népszerűségét motiválja két körülmény. Az egyik: ez a legelterjedtebb szórakozási forma, viszony­lag kevés a színház s az em­ber ugyebár nem mehet minden este a híres-neves Tropicanába . !} (Természete- ;seitaá mulatót is felkerestük. §h<D,\v-ijiuk káprázatos, a tánc­művészet magasiskolájából kaptunk ízelítőt). A másik ok: a kubaiak nem egyszerűen filmeket forgalmaznak, ha­nem lerakták a szocialista filmkultúra alapjait. A mozi­műsor igényes. A nagy világ­sikerek mellett (melyeket megtalálni a kínálatban) szép számmal vetítenek kimagasló művészi értéket képviselő al­kotásokat. Tőkés és szocialis­ta országok produktumait egyaránt. Remekül funkcio­nál a Kubai Filmintézet. Ki­adványai, folyóiratai széles körben ismertek (s úgyszól­ván jelképes az áruk). Ami magát a fesztivált il­leti: 32 ország filmesei adtak egymásnak találkozót. Úgy­szólván kivétel nélkül az el­kötelezett művészet hívei. Természetesen nem mindenki latin-amerikai volt (nincs 32 ilyen ország), jöttek szép számmal Európából és más­honnan is. A bemutatókra „többlépcsős” rendszerben került sor. A hivatalos fesz­tiválprogramot a^ vásár vetí­tései és az információs jelle­gű műsorok egészítették ki. Játszottak néhány magyar filmet is — az Árvácskát, a Magyar rapszódiát stb. —, a fogadtatás kedvezőnek mond­ható. A teória sem hiányzott Havannából: a filmszeminá­riumon a kubai film és iro­dalom kapcsolatáról cseréltek véleményt a szakemberek. A filmek a társadalmi ha­ladás gondolatát hangsúlyoz­ták és a szabadságvágynak adtak hangot. Különböző színvonalon. Havanna nem Cannes és még csak nem is Karlovy Vary, bár fölösleges és sértő lenne vállveregető stílusban kommentálni az él­ményeket. A latin-amerikai filmgyártó országok már túl­jutottak a gyermekkoron, de még nem egyetemi éveiket élik. Erényük a friss szemlé­letmód. a dokumentarista hangvétel, a kritikus szem­lélet — ugyanakkor az is tagadhatatlan, hogy gyakran didaktikus az eszmei-gondo­lati megfogalmazás és terjen­gős az előadás sítlusa. A té­mák variációi viszonylag szű- kek: többnyire a . l^zsákmá- nyolásról és az ellene folyta­tott harcról szólt a példázat. Emlékezetem vásznán most felidézek néhány jellegzetes „pillanatot a filmekből. 3?áy.. asszony személyisége meg valósi tusáért küzd a mar- tinique-i és francia kopro­dukcióban készített drámá­ban (A másik parton). Mu­latságos a hatalmi téboly a mexikói Végrendelet-ben. Ugyancsak mexikói Az érzé­ketlenek: ebben is az osztály­harc mozgatja a konfliktust (no.és egy heves vérű fiatal fiú csillapíthatatlan szerelmi vágya). A Kis privilégiumok — ezt a filmet is Mexikóban forgatták — női sorsokat áb­rázol, párhuzamos cselek­ménybonyolítással. A luxus­millió megjelenítése kissé hi­valkodó, a sorsüldözött sze­gény kislány sztorifonala azonban érdekes. A Bye Bye Brasil című modern komédia az atomkorszak cirkuszáról fest derűs képet (rendezője nevét érdemes megjegvezni: Carlos Diégues; a filmet egyébként jövőre nálunk is bemutatják). A Bye Bye Bra­sil természetesen Brazíliában készült. A CIA kulisszái mögé pil­lanthatunk be az On Com­pany Business című három­órás amerikai összeállítás megtekintésekor. Rendezőjé­vel, az amerikai Allan Fran- kovich-csal futó ismeretséget kötöttem. „Ne higgye, hogy az USA-ban csak a rendszer el­vakult hívei élnek” — mond­ta. „Miért lenne Kuba ellen­ségünk?” — folytatta a mo­nológot. „Hiszen itt tisztessé­ges emberek élnek.” Mikor a titkos anyagok felől faggat­tam — a filmben sok az is­meretlen és különféle archí­vumok mélyéről előbányá­szott dokumentum — rejté­lyesen széttárta a kezet: „Élelmesnek és bátornak kell lenni, ennyi az egész” ... Ha­sonlóan izgalmas az Akik el­hagyták Kubát című tévé- riportfilm, Estella Bravo mű­ve. Azok kerülnek benne premier plánba, akik a „sza­badságot választották”. A rendezőnő meggyőzően do­kumentálja, mennyit is ér va­lójában a szabadság. Az Akik elhagyták Kubát forrásérté­ke figyelemreméltó, mivel az idei tömeges elvándorlás ok­okozati összefüggéseit taglal­ja. Megvásároltunk a hazai mozik számára két játékfil­met. Egy kubai krímit (Ra­che! K. különös esete), mely a harmincas években játszódik s a politikai hatalom manipu­lációit leplezi le. Az igazi gyöngyszem — a nagy felfe­dezés — az Isten teremtette őket. Puerto Rico-i vígjáték, írta, rendezte, és a főszerep­lő: Jacobo Moralés. (Szemé­lyesen. is találkoztunk vele.) A pezsgő szatírákat az ala­koskodásról remélhetően a mi közönségünk is élvezni fogja. 1981-ben latin-amerikai fesztivált rendeznek a film- forgalmazók Magyarorszá­gon. Havanna szellemét a ve­títések minden bizonnyal fel­idézik. Veress József Jól kivehetők a torony alapjai (Fotó: Bojtár Ottó felvételei — KS) Bizáncban, a későbbi Kons­tantinápolyban — ahová a római birodalmat megosztó Diocletianus császár (284— 305) utóda, Konstantin szék­helyét áthelyezte — egy nap- lószerűen vezetett feljegyzés 294-re teszi a „contra Aquin­cum” (Aquincummal átellen- beni) tábor építésének befeje­zését. A Notitia dignitatum- ból — amely a késő római korban a katonai és polgári méltóságok jegyzéke volt — azt is tudjuk, hogy a IV. szá­zadban egy „auxilia vigili- um” (tartománybeliekből ösz- szeállt kisegítő őrcsapat) ál­lomásozott itt. A táborhely múltját illető­en viszonylag jól tájékozott tehát a tudomány. A feltárt táborfal belső oldalához si­mulva egy terrazzo padlós Már a korábbi kisebb ása­tások és az építkezések során is számos római kori tárgy került elő az erődből. A 340 cm vastag falak is számtalan, az építést megelőző időkből származó maradványt őriz­nek. Az építéshez ugyanis felhasználták a budai olda­lon már felhagyott római te­mető 40—50 cm széles és 80— 90 cm hosszú, faragott sírkő­töredékeit is. Korábban, a régi Erzsébet-híd építése so­rán, 1898-ban a pesti északi hídfőpillér alapozásánál is előkerült 27 feliratos és dom­borműves római emlék, egye­bek között egy olyan kő, amely hibás latinsággal egy szarmata tolmácsról tesz em­lítést Ez a felirat is utal arra, hogy miért építették a római­A Történet a hat asszony­ról, akik felmentek a holdba című kötet Pápua Űj-Cuinea meséit ígéri az olvasónak. Egyszer már forgattunk egy gyűjteményt, amely az egész sziget népi epikájából adott ízelítőt (Navaring, az óriás), most az öt éve független or­szág népköltészetébe nyerhe­tünk bepillantást. Távoli népek folklórja min­dig új, izgató élményt jelent az európai ember számára. Az itt látható mesék próba elé állítják a folkloristákat. A mesekutatók megteremtették a mesén belüli műfaji kate­góriákat (amelyeket szinte ki­zárólag a tematikai különbö­zőség alapján állapítottak meg), csakhogy ezek az ez­redévek üzenetét hozó mesék az utólagos regulákat nem is­merik,' s így szinte mindegyi­kük műfaj határon mozog. Bodrogi Tibor vállalta a té­vedés kockázatát, s tőle be­Távoli folklór vallottan is: kicsit erőszakot téve a történeteken, csopor­tokra osztja azokat. Ha ez a felosztás némileg alkalom- szerű is, reálisan tükrözi a rendszerszerűséget nehezen tűrő mesék halvány, tartalmi eltéréseit. Nehezen hihető, hogy a kötetből hiányzó aitio- logikus történetek ennek a népi epikának a világ és az ember eredetét magyarázó történetekben való szegény­ségét jelentenék. Inkább ar­ról lehet szó, hogy a fiatal adatközlők (főiskolai hallga­tónők) ezeket már nem isme­rik. Az anyagban sok az álla­tok és a növények keletkezé­sére mitikus választ kereső fabula, s gyakoriak a novel­lamesék is, amelyek egykor varázsmesék lehettek, ma azonban a társadalmi élet je­lenségeiről szólnak. A törté­netek -összességében mégis az európai értelemben vett me­se (tündérmese, igazi mese) primátusa tapasztalható. Ez azért is értéke a gyűjtemény­nek, mert az alműfajok kö­zül (minden valószínűség sze­rint) a tündérmese alakult ki legelőször, tehát archaikus voltánál fogva több mindent elmond az egykori „orang pa- puvah”-ról (göndör hajú em­berről). Azok az emberek, akik valóban éltek ezekkel a mesékkel, úgy véljük, színe- sebb-ízesebb stílusban adták elő ezeket a történeteket, mint amit a fordítás mutat. (Ford. és vál.: Bori Clark). Jó volna, ha a magyar és az európai mesék mellett ez a kötet is ott lenne gyereke­ink könyvespolcán. (Európa, Bp. 1980.) A következő könyvet azért üdvözölhetjük örömmel, mert "a magyarul olvasható nem­zeti (naiv) eposzok számát gyarapítja. A Manasz (kir­giz hősének) a műfordítóként is igen tisztelt Bede Anna magyarításában jut el az ol­vasóhoz. A kirgizeknek, mint a no­mád népeknek általában, nincs írott történelmük. A szájhagyományban élő eposz lejegyzésében R adlov (múlt századi orosz turkológus) mellett néni kis szerepe volt a magyar Almásy Györgynek, aki gyűjtéséből már 1912-ben is publikált hazánkban. A ma­naszcsik (énekesek) által elő­adott hősének a kirgiz nép történelmét meséli el az ál­lamalapításig. Eposzról lévén szó, a történészek nem má- solhaják le az itt elbeszélt eseményeket, dg a néprajzku­tatók a kirgizek néprajzát megírhatnák „csak ennek az eposznak a segítségével is”. A három generációról szóló énekek bő áradású trilógiába állnak össze, a kötet viszont csak részleteket, hihetőleg a legjobb részleteket tartalmaz­za. A könyvet Kass János il­lusztrációi díszítik, a törzsi művészetektől ihletett rajzo­kat már-már a korabeli kir­giz „festők” munkáinak is hi­hetnénk. A nemzeti eposzokból min­dig népek vitalitása táplálko­zik, s az összes addigi isme­retek tárházát és erkölcsi normák kódexét jelenti; erő­sen személyiségépítő hatással van a vele megismerkedő ol­vasóra. Ez messzemenően igaz a manaszra is. (Európa, Bp. 1979.) Erdei Sándor KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. december 14. ^KönyvesA L polc J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents