Kelet-Magyarország, 1980. december (40. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-14 / 293. szám
MA Ami szemszájnak ingere (2. oldal) Mennyit ér a meó? (3. oldal) Tanácskozik a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa Kádár János a bel- és külpolitikáról, feladatainkról és a szakszervezetekről Plenáris üléssel folytatta munkáját a szakszervezetek XXIV. kongresszusa. Az elnökségben helyet foglalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára, Méhes Lajos ipari miniszter, Németh Károly, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai és Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke. A szombati tanácskozáson előbb Fuderer Károly bizalmi, a Baranya megyei Távközlési Üzem műszerésze, a postásokat foglalkoztató gondokat, valamint a bizalmiak munkájával kapcsolatos problémákat tárta a plénum elé. Ezt követően Kádár János az MSZMP Központi Bizottságának első titkára emelkedett szólásra. Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Köszöntőm a magyar szak- szervezetek XXIV. kongresz- szusának küldötteit, a meghívottakat, a külföldi vendégeket. Átadom önöknek pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üdvözletét és jókívánságait. A magyar szakszervezetek társadalmunk rendkívül fontos intézményei, ezért kongresszusuk kiemelkedő jelentőségű belpolitikai esemény. A kongresszushoz benyújtott írásos anyagokat, a Szak- szervezetek Országos Tanácsának beszámolóját jónak tartom, ezekkel egyetértek. A kongresszus vitájához, fő kérdéseihez kapcsolódva szeretnék szólni belpolitikai helyzetünkről, a fejlett szocialista társadalom építésének előttünk álló szakaszáról, a szak- szervezetekről és a nemzetközi helyzetről. A magyar munkásosztály marxista—leninista forradalmi élcsapata, a Magyar Szocialista Munkáspárt, társadalmunk vezető ereje ez év tavaszán tartotta XII. kongresszusát, amely foglalkozott életünk minden lényeges kérdésével, és fontos határozatokat hozott. A kongresszus megállapította, hogy hazánkban a belpolitikai helyzet kiegyensúlyozott, megfelel a szocialista társadalom követelményeinek. Ezt ma is megismételhetjük, hogy barátaink, és ellenségeink egyaránt tudják: a Magyar Népköztársaságban a belpolitikai helyzet szilárd, és az is marad! Folytatjuk nyílt, elvi politikánkat A kongresszus alapvetően fontos határozata, hogy pártunk folytatja most már több évtizede követett, a gyakorlatban bevált bel- és külpolitikai fő irányvonalát, népünk építi a fejlett szocialista társadalmat. Pártunk politikája nyílt, a tömegekkel szoros kapcsolatban formálódik, a megoldandó kérdésekről, problémákról, nehézségekről őszintén szól. A párt a népet felnőttnek tekinti és ennek megfelelően tárgyalja meg vele a közös gondokat. Ezt a gyakorlatot, amit más szóval úgy hívunk, hogy a párt munkastílusa, folytatnunk kell. Amit ugyanis a politikában eddig elértünk, azt a helyes elvi, kommunista politikánknak és ennek a nyíltságnak köszönhetjük. A jövőben is a tömegekkel együtt, a bevált szövetségi politikát érvényesítve haladunk tovább. Szövetségi politikánk, mint azt már többször hangsúlyoztuk, osztálypolitika, vagyis a dolgozó osztályok és rétegek összefogása, munkás-paraszt szövetség, a munkásság, a parasztság és az értelmiség tömegeinek egységbe tömörítése. Politikailag ez a párttagok és a párton kívüliek szövetségét, a különböző. világnézetű emberek együttműködését jelenti, ide értve az egyházak felelős, hazafias elemeit, vezetőit és tagjait, mindazokat, akik hajlandók velünk együtt dolgozni szocialista céljainkért. Ennek a szövetségi politikának a zászlajára ezt írtuk: egyesüljenek a nemzet összes alkotóerői, mindazok, akik azt akarják, hpgy népünk és hazánk a szocializmus építésének útján haladjon előre, ezen az úton boldoguljon a jövőben. Egyenrangú szövetségesnek tekintünk mindenkit, aki ezt vallja és így cselekszik. A közös munkából mindenki kiveheti a részét és joga van ahhoz, hogy az eredményekből is a végzett munka arányában részesüljön. így lesz ez a jövőben is, ebben a szellemben dolgozunk, támaszkodva azokra a nagy eredményekre, amelyeket a politikában, a népgazdaság, a műveltség, a kultúra fejlesztésében és az életszínvonal növelésében elértünk. Az eredményeket pártunk kongresszusa nagyra értékelte, és — a helyzettel számot vetve — úgy határozott, hogy most minden erőnket az elért eredményeink megvédésére, megszilárdítására kell összpontosítanunk. Ily módon minden téren megteremtjük a feltételeit annak, hogy a lendületes fejlődés újabb esztendői következzenek. Pártunk Központi Bizottsága és egész párttagságunk úgy vélekedik, hogy elért eredményeinket becsülnünk kell, mert ezek — pártunk politikai iránymutatásával — az egész dolgozó nép együttes erőfeszítésével jöhettek létre. Joggal mondhatjuk, hogy nagy utat tettünk meg, de helyzetünket idealizálnunk egyetlen területen sem szabad. Nem mondjuk azt, hogy nálunk már minden tö- kéleteSjjés már nincs mit javítani. Legyen szó a politikáról és a politikai munkáról, a munkamódszerről, vagy a gazdasági építésről, a művelődés, a kultúra, az élet- színvonal kérdéseiről, mi mindig azt hangsúlyozzuk, hogy sok még a megoldatlan feladatunk. Ez nagyon fontos, mert arra indít bennünket, hogy ne álljunk meg egy pillanatra sem, hogy mindig előrehaladjunk. Eredményeinket úgy összegezhetjük, hogy a fasiszta diktatúra kegyetlen rendszerében leigázott népünk megteremtette a saját hatalmát, élni tudott a szabadságával és néhány évtized alatt hatalmas alkotómunkával százados elmaradottságot hozott be. A feudalizmus igája alatt nyögő országból alapjaiban és intézményrendszerében szocialista állam, közepesen fejlett ipari ország lett. S ha továbbra is céltudatosan dolgozunk, akkor belátható időn belül szocialista alapon felemelkedhetünk a fejlett ipari országok sorába. Ezeket az eredményeinket becsüljük, örüljünk nekik. De ' eközben ne csak magunkra gondoljunk. Pártunk, munkásosztályunk, népünk erőfeszítéseit, munkáját, harcát 35 év óta a világ népei figyelik. Sokan közülük még kegyetlen körülmények között élnek. Számukra, csakúgy, mint a világ minden népének mi azzal nyújtjuk a legnagyobb segítséget, ha becsületesen helytállunk a szocialista építőmunkában. Ma szerte a világon ez a leghatásosabb propagandája a szocialista társadalmi rendnek, és a szocialista eszméknek. Amikor tehát népünkkel együtt népünkért dolgozunk, akkor nemzetközi kötelezettségeinket is teljesítjük. Az elmúlt 35 esztendőben hazánkra azonban nemcsak barátaink figyeltek, hanem az imperialisták, a szocialista eszme és rend ellenségei is. Ők természetesen másképpen értékelik a magyar nép fel- szabadulását és vívmányainkat, mint a jóakaratú emberek. A felszabadulást közvetlenül követő években idehaza is, Nyugaton is nagy hangerővel bírálták viszonyainkat, a Magyarországon végbement eseményeket. Azután, az idő előrehaladtával, itthon elcsitultak a szocializmus ellenségei, egy részük el is hagyta az országot, de az imperialisták változatlanul foglalkoznak hazánk belső viszonyaival, s ajánlatokat is tesznek, hogyan kellene szerintük problémáinkat megoldani. Erősítjük egységünket, összeforrottságunkat A nyugati propaganda kezdettől fogva azt hangoztatja, hogy Magyarországon „kommunista diktatúra” van, az államnak „túl nagy a hatalma”, a szakszervezeteket „államosították”. Élénken „törődnek” a munkások élet- és munkakörülményeivel, az emberi jogokkal, és erősen foglalkoztatja őket „a magyar nép sorsa”. De miről is van szó valójában? A felszabadulás előtt az ellenforradalmi rendszer kegyetlen elnyomással sújtott mindenkit, aki szót emelt az emberek jogaiért, , majd ugyanez a rendszer belekény- szerítette az országot a magyar nép nemzeti érdekeivel ellentétes fasiszta háborúba. Akiknek akkor nem fájt sem a munkások szociális helyzete, sem az emberi jogok igazi hiánya, sem pedig a magyar nép sorsa, azoknak ma sem az a gondjuk, hogyan él (Folytatás a 4. oldalon) Kiállítás, koszorúzások megyénkben Mező Imrére emlékezlek Kiállítással, koszorúzással emlékeztek szombaton Mező Imre születésének 75. évfordulójára Nyíregyházán, Bak- talórántházán és Ramocsahá- zán. Az első eseményre a Nyíregyházi 107. számú „Mező Imre” Szakmunkásképző Intézetben került sor. A koszorúzáson és emlékünnepségen Mező Imréné, leánya és unokája társaságában részt vett Varga Gyula, a nyíregyházi városi pártbizottság első titkára. A déli órákban a baktaló- rántházi pártbizottságon nyitották meg azt az emlékkiállítást, mely a kommunista mozgalom kiemelkedő személyiségének, Mező Imrének életútját mutatja be. Az eseményen részt vett Bánóczi Gyula, a nyíregyházi járási pártbizottság első titkára és Gyúró Imre, a megyei tanács elnökhelyettese is. Ekler György, a megyei pártbizottság titkára mondott avató beszédet. Szólt a forradalmár munkásságáról, mely a magyar és nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő állomásaihoz kapcsolódott, majd így folytatta: — Mező Imre emlékét nem koptathatja el a feledés. A párt, az ország és szűkebb hazája, szülőföldje mindörökMező Imre özvegye és unokája a baktalórántházi kiállítás megnyitóján. (Jávor László felv.) re megőrzi emlékét. Szülőfalujában, Ramocsaházán emléktábla idézi életét. Nevét iskolák, intézmények, úttörő- csapatok, utcák, terek, üzemi kollektívák, szocialista brigádok viselik. Fiatalok, idősebbek választott példaképükhöz méltóan tanulnak, dolgoznak. A nagyszerű életút sok tanulságot hordoz a ma számára is. Jobb megismerésre nevel, bátorít. Harcos helytállása, megingathatatlan internacionalista öntudata, egész forradalmi útja példa mindannyi- ónk számára. Tetteire mindig emlékezni fognak a szocialista Magyarországot építő nemzedékek. A kiállítás megnyitása után a Mező Imre nevét viselő baktalórántházi gimnázium és szakközépiskola tanulói adtak elő irodalmi műsort. Délután a szülőfaluban, Ramocsaházán a Mező Imre- emlektáblánál helyezték el a kegyelet virágait és koszorúit Mező Imre családtagjai mellett a párt- és állami szervek, a termelő kollektívák, valamint az ifjúság képviselői. vásárosnáhény, Mátészalka, FEHÉRGYARMAT Népfrontküldöttértekezletek Kisvárda, Nyírbátor és Nyíregyháza után szombaton Vásárosnaményban, Mátészalkán és Fehérgyarmaton került sor az ötéves népfrontmunka számbavételére, a bizottságok, elnökségek és a megyei küldöttek megválasztására. Az 1979 januárjában városi rangot kapott Vásárosna- mény városi-járási népfront- küldöttértekezletén részt vett dr. Csermely Tibor„ a HNF megyei titkárhelyettese. Külön hangsúlyt kapott itt a településfejlesztés, a lakóhelyi politikai munka és a művelődés új formáinak népszerűsítése. Jelentőségének megfelelően foglalkoztak az utóbbi öt évben a háztáji és kisegítő gazdaságok fejlesztésével is. Napirendre tűzték üléseiken a lakásépítés, a közlekedés, a környezetvédelem helyzetét, különös tekintettel a város tisztaságára. A küldöttértekezleten megválasztották az új népfrontbizottságot és elnökséget. Az alakuló ülésen a népfront városi-járási titkárává Illés Györgyöt választották. A mátészalkai tanácskozáson Gulyás Emilné dr., a HNF megyei titkára vett részt. A városi-járási küldöttértekezlet beszámolójában és a vita során jelentős teret szenteltek a munkássá válás folyamatának gyorsításának. A népfrontbizottság — a kerületi és utcabizottságok részvételével — több eredményes fórumot szervezett. A politikai vitafórumok, kerekasztal-beszélgetések jól segítették a közéletiség erősítését a fizikai dolgozók körében. A városban a foglalkoztatottak 46,2 százaléka munkás. Az iparosodás számos kommunális gondot is magával hozott, amellyel a város a robbanásszerű fejlődés ellenére eredményesen megbirkózik. Sürgető feladat azonban a művelődés feltételeinek javítása, az üzemi népművelési munka segítése. A küldöttértekezleten a városi-járási bizottság titkárává Kovács Sándornét választották. Fehérgyarmaton több fontos társadalmi, politikai és gazdasági kérdés mellett kiemelten elemezték az értelmiség szerepét és részvételét a közéletben, a műveltség terjesztésében. A küldöttértekezleten — amelyen részt vett Gulácsi Sándor, a megyei pártbizottság titkára is — szó esett arról, hogy a pedagógusok jelentős része tevékenyen részt vett a testületek munkájában, a társadalmi munkabizottságokban, a választások lebonyolításában, más értelmiségi rétegek azonban kisebb arányban vállaltak közéleti szerepet. Ez egyben a jövőbeli tennivalókra is utal. A vita és a kongresszusi irányelvekkel összefüggő vélemények összegezése után megválasztották az ötventa- gú városi-járási bizottságot és a tizenhárom tagú elnökséget. A városi-járási népfrontbizottság titkára Tisza Miklósné lett. || KeletMagyarország ■HHinBeHenHiMBinaeBMnBnanHHi I XXXVII, évfolyam, 293. szám ÁRA: 1,60 FORINT 1980. december 14., vasárnap
