Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-12 / 265. szám
1980. november 12. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Postabontás Késik... Szondi Mihályné egy kis önéletrajzzal kezdte levelét. Nem akar dicsekedni, de úgy érzi, el keli mondania élete rövid történetét, mert csak így érthetjük meg igazán, hogy gondját milyen nehezen tudja elviselni. Tizenhat . éves korában került a fonodába. Leszedőlányként ment férjhez, és szinte a géptől ment szülni, és ugyanahhoz a géphez tért vissza hat héttel később (akkor csak ennyi volt a szülési szabadság). Nehéz volt a munkáját és a gyermeknevelést összeegyeztetni, de férje sokat segített ebben. Így sikerült törzs- gárdatagságot elérnie, és amikor a brigádvezetője nyugdíjba ment, Szondinéra ruházták a brigád irányítását, és mindig újabb és újabb feladatokkal bízták meg. Gyűlésekre küldték, különböző bizottságok és vezetőségek tagjává választották, mert tudták róla, okosan képviseli majd munkatársai érdekeit. Értelmes, jó eszű asszonynak tartották, akinek /nin- denütt hallgattak a szavára. Sose állt elő jogtalan követelésekkel, de észrevette, hol keresztezi a munkás jó szándékát egy-egy bürokratikus intézkedés, mikor kell saját társaival hadakoznia, az egész üzem vagy a brigád nevében. Egyszóval Szondiné egy igazi politikus munkás volt, aki szeretett dolgozni a közösségért is. így ment nyugdíjba, cs most a családért él, a gyerekek munkáját segíti. Levelében arról panaszkodik, hogy a tizenkilenc éves lányánál korántsem tapasztalja azt az igyekezetét, felelősségérzetet a munka iránt, ami annak idején bennük volt. „Igaz — megjegyzi — ő irodista”, de nem érti. miért lehet onnan rendszeresen elkésni, és miért van az, hogy a munkaidőnek csak egy részét töltik munkával, a többit mihaszna dolgokkal. Lánya ugyanis erre hivatkozik, amikor a munkahely iránti tiszteletre, a munka megbecsülésére inti az anya. Biztatja reggelente, hogy ne késsen el, hiszen a munkakezdésre mindenkinek időben ott kell lennie. Biztos persze, hogy ott sem késik el mindenki, legfeljebb csak néhányan azok, akik levélírónk lányával egy szobában dolgoznak. Ott is vannak „húzósak”, akik a munkaidő minden percét kihasználják, de lehetnek lazítók és ezt tehetik azért, mert többen vannak, amennyi a munka jó, pontos elvégzéséhez szükséges. Erre levélírónk a szalagon dolgozó asszonyok példáját említi: ott, ha jó az anyagellátás, nem lehet késni, csellengeni. S ez így helyes, mert az emberekkel, tárgyakkal, értékekkel takarékoskodni kell. Vannak tehát még szervezési hibák, és előfordul még ma is, hogy a szorgalmas, a tisztességesen dolgozók önérzete egyes munkahelyeken bátorításra vár, azért is, hogy a fegyelem megsértői ne érezhessék magukat fölényben, és hogy érvényre jusson: az iparko- dás legyen a legfőbb értékmérő. Soltész Ágnes J VOLTVERSENY Nem tudom, hogy az energiatakarékosság jegyében hirdettek e már versenyt megyénkben? Egy azonban biztos. A megyeszékhelyen a kerületek, illetve az utcák között még nem született ilyen versenykiírás. Privát véleményem szerint a nyíregyházi Űjszőlő utca lakói behozhatatlan előnnyel nyernék ezt a képzeletbeli versenyt. Persze az elért sikerben nagy szerepe van a TITÁSZ-nak, hiszen, ha órákig tartó feszültségingadozásokkal színesített áramkimaradásaival nem segít be az utca és a környék „versenyzőinek”, akkor biztosan más eredmény születik. Az Árpád utcaiak viszont éppen energiatöbbletben szenvednek. Már jó néhány hete kicserélték az elavult, régi világítótesteket. Új, korszerű higanygőzlámpát szereltek helyébe, illetve mellé. Ugyanis a régi világítótesteket elfelejtették leszerelni. Az utca lakói így nem is érzékelik a napszakok váltakozását, olyan egyenletes fényárban úszik a környék. Felmérésemet még a megyeszékhely jó néhány területére kiterjeszthetném energiaügyben, de a cél nem a „voltverseny” rangsorának felállítása, hanem a szélsőségektől mentes holtversenyek elérése. Császár Csaba J AdiAL„jg.saváros LEZÁRT ERDŐ Talán már nem időszerű, hogy amiatt háborogjak, miért nem lehet a sóstói erdő egyes részeit megközelíteni. Ám remélem, hogy az erdőjárókat nem „tiltja ki” az erdőgazdaság az Igrice-patak északi részén fekvő területről. Az történt ugyanis, hogy a sóstói erdőgazdasági üdülőt úgy kerítették el, hogy a mögötte lévő részre nem lehet az útról eljutni. Pedig itt iá vannak pihenőpadok, esőház, s bizony ez a rész is kellemes kirándulóhely jobb idő esetén. Jó lenne, ha tavaszra út is vezetne ide. Borbély Gábor Nyíregyháza, Ungvár sétány JÓL ÉREZZÜK MAGUNKAT A KPVDSZ művelődési házban Nyíregyházán működő nyugdíjasok klubja még nem sokat hallatott magáról. Több mint egy éve működik nagyon aktívan és hasznosan. Nekünk — vagyunk legalább negyvenen, akik rendszeresen eljárunk a heti 1—2 alkalommal tartott rendezvényekre — nagyon sokat jelent ez a kis közösség. Voltunk már kirándulni a Mátrába, a Bükkbe, Romániába, és tartottunk pótszilvesztert, közös névnapokat, nőnapi megemlékezést, de volt ismeretterjesztő előadás, és élménydúsak természetesen — a szamovárban készült tea mellett — a közös beszélgetések, gondolatcserék. Most egymásután két alkalommal volt műsoros est, az utóbbin vendégeink voltak a kisvárdai klubtagok. E közösségben mindig érezzük az öregek iránti társadalmi megbecsülést, és ezért nagyon hálásak vagyunk. Köszönjük a törődést, a gondoskodást a művelődési ház igazgatójának Pápai Ferencnek és Nemes Sándornénak, aki klub- bunk vezetését elvállalta, és munkáját a személyiségéből áradó közvetlenséggel, szeretettel és hozzáértéssel végzi. A nyugdíjasklub tagjai SZEMÉT A BÓDÉ HELYÉN Nyíregyházán, a Petőfi téren — a csempeüzem mellett — a közelmúltban megszüntettek egy kis üzletet, s a fabódét elbontották. Helyén éktelen sok szemét maradt, papír és mindenféle hulladék, melyet a szél „szárnyra” kap, és röpíti, szétteríti a téren. Jó lenne, ha a bódé egykori gazdája a szemét eltakarításáról is mielőbb gondoskodna. Széles Miklós nyíregyházi lakos A „REPÜLÖHlD” • VESZÉLYE Nyíregyházán naponta több ezer felnőtt, gyermek kénytelen a Széchenyi — és a Dugonics utca között elhelyezkedő vasúti hídon átkelni, amint éppen munkába, iskolába sietnek, avagy onnan fáradtan haza igyekeznek. A havas, jeges, esős idő beálltával a megkopott falépcsők balesetveszélyesek. Gazdátlannak tűnik a híd, de bízom benne, hogy a nyilvánosság segítségével sikerül megtalálni az illetékeseket, akiknek kötelessége a felüljáró léD- csőinek. és átkelési szakaszának a sózása, salakozása. Varga Zoltán Nyíregyháza, Korányi Frigyes utca 24. szám barätsägtälAn váróhelyiség November 1-én Kisvárdá- ról Hajdúszoboszlóra utaztunk. Sajnos, nem volt zavartalan az útunk. A kisvárdai állomás egyetlen termét sem fűtötték, a szemét kis túlzással térdig ért, előzőleg ugyan a hibás neoncsöveket kicserélték, de az állványt a váróteremben hagyták, a sarokba vágott kiégett csövekkel együtt. Tudom, az utasok is hibásak a rendetlenségért, de a rendszeres takarítás sem maradhat el. Vas Sándor Szabolcsbáka, Bottyán utca 1. sz. BÉBIBUNDAZSÁK Négy hónapja biztatnak az üzletekben, hogy megérkezik a bébibundazsák. Itt a tél, a bundazsákok lehet, hogy még valahol a varrodában vannak. A gyerekek viszont fáznak, s a szülőknek gond az öltöztetésük, holott a praktikus bundazsák mindent megoldana. Ha már eddig késett is ez speciálisan téli bébiholmi, legalább most sürgesse, követelje a kereskedelem az ipartól, hogy a szülők gondját enyhíthessék. Sztuhár János Nyíregyháza, Szántó Kovács János utca 12. ZUHANYOZÁS KÖTELEZŐ! Nyíregyházán, a -Malom utcai fürdőben a „házirend” előírja, hogy a medencébe való belépés előtt a zuhanyozás kötelező. Sajnos, ezt sokan elmulasztják, hivatkozva, hogy féltik a frizurájukat stb. Tehetik is ezt, mert a fürdő rendjére vigyázó személyek sem figyelmeztetnek senkit, s ha valaki ezt szóvá, teszi, javasolják: szóljon az a vendég, akit e körülmény zavar. Ez nem így van, mert gondolhatják, senki sem bosz- szankodni, vagy vitatkozni megy a fürdőbe. Viszont azt sem kell magyarázni: a zuhanyozást, egészségügyi okból rendelték el, tehát mindenki tartsa meg. V. Z. nyíregyházi lakos Szerkesztői üzenetek Krecz Zoltán tiszaszalkai, Kiss Gábor győrteleki, és a tiszavasvári Váci Mihály, valamint az Április 4. szocialista brigádok tagjainak levélben válaszoltunk. Drótos Imréné kisvárdai, Cs. Tóth Pál lónyai, Szűcs Gyula olcsvai, Cserbák Fe- rencné vásárosnaményi, Makkándi Ilona sényői, Csordás Ferenc nyírbátori, Varga Jánosné győrteleki, Virányi József nyíregyházi, Ilosvay András nyíregyházi, Májuk István komlód- tótfalui, özv. Bodnár József - né tiszaadonyi, Kaldezák Kálmánné ibrányi, Hornyák Andrásné nagyhalászi, Beírás György nyírbátori, No- váK Mihály nagyhalászi, Toldi Pál vásárosnaményi, Juhász Ernő szamosújlaki, Lázár Katalin csaholci, Bíró Elemér vasmegyeri, Szu- csik Lászlóné csengeri, Bakos Jánosné kocsordi, Makó József tiszavasvári, ifj. Végéra Jánosné baktalóránt- házi, Jóni Ferencné mátészalkai és ifj. Kónya Miklós mátészalkai olvasóink ügyében az illetékesek segítségét kértük. Debreczeni Erzsébet nyíregyházi és Lippai Istvánné nyíregyházi lakosok kedves köszönő sorait megkaptuk, örülünk, hogy segíthettünk. Kiss Béláné encsencsi olvasónk panaszát a TITÁSZ Mátészalkai Üzemigazgatósága orvosolta, lakásukba az elektromos áramot bekötötték. Máté Jánosné vásárosnaményi lakos ügyében a szakszervezeti jogsegélyszolgálat intézkedett. Hornyák József tiszadadai olvasónk által vásárolt hibás hőpalackot a szövetkezeti boltban — a vásárlás színhelyén — kicserélték. Balogh Ferenc tornyospál- cai lakos észrevételét a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály személyzeti és oktatási csoportja kivizsgálta a termelőszövetkezet a tanulmányi szerződést és az ösztöndíj összegét módosítja. SZŰK MEGÁLLÓHELY „Zsúfolt autóbuszmegálló” címmel szóvá tették, hogy Nyíregyházán, a délutáni csúcsidőben a Bethlen Gábor utca 6. szám előtti megállóhely zsúfoltságának okát abban is látják, hogy minden autóbusz az első táblánál áll meg. Itt valóban két tábla van, de csúcsidőben 2—5 percenként követik egymást az autóbuszok. Az elsőnek érkező mindenképpen előremegy, hogy a másik kocsi beférjen a másik megállóba. Arra nincs lehetőség, hogy a második megállóba beállt autóbuszt kikerülje a következő érkező, mert ez zavarná a közúti forgalmat. Másrészt, ha az első megállóba mégis be tudna állni az autóbusz, addig nem tud viszont továbbhaladni, amíg az első kocsi el nem indul. Volán 5. sz. Vállalat Nyíregyháza Válaszok lakásügyi kérdésekre Lázás Mihály mátészalkai levélírónk kérdezi, hogy folytatható-e a lakásbérleti jogviszony akkor, ha a jogosult a bérlő hozzájárulásával közvetlenül annak halála előtt költözött a lakásba? Akadályozhatja-e a lakásbérleti jogviszony folytatását, ha a bérlő ekkor már kórházban volt? Az 1/1971. (II. 8.) ÉVM. számú rendelet 90. § (2) bekezdésének e) pontjának abból a rendelkezéséből, hogy a lakásban jogcím nélkül lakó rosszhiszemű személy az, aki annak tudatában költözött a lakásba, hogy a bérlő közeli halála várható, ebből a levélíró azt a téves következtetést vonta le, hogy a lakásbérleti jogviszonyt nem folytathatja az, aki a bérlő közeli halálára számítva költözik annak lakásába. Szerinte az ilyen személyt is a lakásban jogcím nélkül lakó rosszhiszemű személynek kell tekinteni. A levélíró előbbi álláspontja téves: ugyanis az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 80. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a bérlő halála esetén a lakásbérleti jogviszonyt, az egyeneságbeli rokona, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermeke, továbbá az örökbefogadó, a mostoha- és nevelőszülője folytathatja, ha a bérlő halálakor — állandó jelleggel — a lakásban lakott. A várományi jog fennállása szempontjából a lakásban való tényleges, állandó jellegű bentlakásnak van jelentősége. A lakásba való bejelentkezéshez csupán az a vélelem fűződik, hogy a személyi igazolvánnyal rendelkező személy a bejelentés időpontjában a lakásba költözött, bizonyítható azonban az is, hogy az említett személy a bejelentés ellenére sem lakott a lakásban, illetőleg bejelentés nélkül lakott a lakásban. A várományi jog szempontjából annak sincs jelentősége, ha a bejelentkezés, illetőleg a beköltözés akkor történt, amikor a bérlő már a kórházban volt, mert az együttlakás ténye akkor is fennáll, ha a lakás bérlője átmenetileg kórházban tartózkodik. A levélíró részéről közölt, de más hasonló esetben is azonban az összes lényeges adatokat fel kell tárni és meg kell vizsgálni, hogy a várományos a bérlő halálát megelőzően valóban beköltözött-e a lakásba; szándéka az állandó ottlakásra irányult-e; és a beköltözéshez a bérlő hozzájá- rult-e? Tisztázni kell, hogy a bérlő a bejelentőlapot aláírta-e; a várományos milyen ingóságokat szállított a lakásba stb. Ha .bizonyítva van, hogy a várományos a bérlő halála előtt, annak hozzájárulásával ténylegesen beköltözött a lakásba és az volt a szándéka, hogy állandó jelleggel ott lakik, a lakásbérleti jogviszony folytatásának joga nem tagadható meg csak azért, mert a bérlő néhány nap múlva meghalt.- A levélíró által feltett kérdésre tehát a válaszunk az, hogy a lakásbérleti jogviszony akkor is folytatható, ha a jogosult a bérlő hozzájárulásával közvetlenül annak halála előtt költözött a lakásba. A lakásbérleti jogviszony folytatásának az sem akadálya, ha a bérlő ekkor már kórházban volt. G. S. újfehértói lakos arról érdeklődik levelében, hogy a lakásban jogcím nélkül lakó rosszhiszemű személlyel szemben van-e eredményre vezető „kényszerintézkedés”-re lehetőség, és azt ki köteles végrehajtani? A jogszabály egyértelfnű rendelkezése az, hogy a lakásban jogcím nélkül lakó rosszhiszemű személy elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. Ha e kötelezettségét nem teljesítette, a körülmények mérlegelésével bírói ítélettel arra kötelezhető, hogy költözzék a számára biztosított szükséglakásba, albérleti lakószobába, ágybérletbe, vagy munkásszállásra. [1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 123. § (1) bekezdés c) pontja.] A legfőbb ügyész a Pfl. 30 543/1880. számú törvényességi óvásával egyezően a Legfelsőbb Bíróság P. törv. V. 2296/1980./1. számú határozatában adott iránymutatása szerint a bíróságnak az elhelyezés megválasztásánál arra is törekedni kell, hogy az ítélet mielőbb végrehajtható legyen. Arra is volt példa, hogy a bíróság az egyik ügyben csak a szükséglakást tartotta megfelelő elhelyezésnek, mert a rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználónak kiskorú gyermeke is volt; Abban az esetben, ha a szükséglakásról a lakásügyi hatóságnak kell gondoskodnia, az ilyen rendelkezés megnehezíti az ítélet végrehajtását, mert a lakásügyi hatóság nem rendelkezik megfelelő számú szükséglakással. A rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználó jogos érdekét nem sérti az — még ha kiskorú gyermeke is van —, hogy a végrehajtási eljárásban albérleti szobába költöztetik ki. Ezt a végrehajtást kérő könnyebben biztosíthatja és nagyobb a lehetőség az ítélet végrehajtására. Sőt Ilyen esetben sem kizárt az ágybérletbe való ki- költöztetés, ha az ágybérlet megfelelő. Ha rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználót az ideiglenes lakásból kell kiköltöztetni és a kötelezett személynek az elhelyezése az állandó bejelentett lakásába biztosítva van, a végrehajtási eljárás során elegendő, ha a végrehajtást kérő az ingóságok elhelyezésére megfelelő férőhelyet biztosít. Dr. Marjay Károly, megyei főügyészségi ügyész
