Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-12 / 265. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1980. november 12. Képtávírtin érkezett Szaddam Husszein iraki elnök sajtóértekezleten ismertette Bagdadban országa álláspontját az iraki—iráni háború kapcsán. Az osztrák fővárosban folytatott tárgyalásokat Erich Ho- necker. Képünkön: a Német Szocialista Egységpárt KB főtitkára, az NDK államtanácsának elnöke a bécsi városháza aranykönyvét írja alá. Tovább folyik a diplomáciai huzakodás az Iránban levő amerikai túszok szabadon bocsátása körül. Képünkön: a te- heráni USA-nagykövetséget — ahol feltételezések szerint ma is a foglyok egy részét tartják — homokzsák mellvéd mögül őrzik. (Kelet-Magyarország telefotó) Brezsnyev fogadta Colombót Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke kedden a Kremlben fogadta Emilio Colombót, az Olasz Köztársaság külügyminiszterét. A megbeszélésen jelen volt Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, szovjet külügyminiszter. Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta: a Szovjetunió külpolitikai irányvonalát a következetes békevágy jellemzi, valamint az a törekvés, hogy mindent megtegyen az együttműködés és a biztonság erősítéséért Európában és az egész világön. Mindkét fél megerősítette elkötelezettségét az enyhülés és a nemzetközi együttműködés iránt. A megbeszélés résztvevői nagy figyelmet fordítottak a két ország között kialakult együttműködésre, továbbfejlesztésük lehetőségeire, kifejezésre juttatva a Szovjetunió és Olaszország kölcsönös érdekeltségét. A megbeszélés tárgyszerű, építő, baráti légkörben folyt le. Hz iráni haditanács az irakiak béketervéröl Az iráni legfelsőbb haditanács tisztázni szeretné néhány részletét annak az iraki béketervnek, amelyet Mal- mierca kubai külügyminiszter a múlt hónapban vitt magával Teheránba — közölte kedden Szajed Ali Khamenei, aki Khomeini ajatollahot képviseli a testületben. Khamenei szerint az ötpontos tervezetben „kétértelműségek” vannak, amelyeket tisztázni kell ahhoz, hogy az iráni kormány választ adhasson. A béketerv részleteit nem hozták nyilvánosságra. A legfelsőbb haditanács keddre virradó éjszaka ülésezett Khuzisztán tartományban, a hadszíntér közelében. Az ülésen Baniszadr államfő elnökölt, és a tanácskozás után kijelentette: „A tárgyalások értelmetlenek”, amíg az iraki katonák nem hagyják el Irán területét. Mohammad Ali Radzsai miniszterelnök kedden bejelentette: Teherán beleegyezik abba, hogy ENSZ-küldött érkezzen Iránba a háború kérdésének megvitatására. Mint ismeretes, a múlt héten a Biztonsági Tanácsban közölték: Waldheim főtitkár fontolóra vette, hogy megbízottakat küld a két szemben álló közép-keleti országba. „Feketelista“ Dél-Koreában A dél-koreai kormány által kinevezett különbizottság ezer nevet tartalmazó „feketelistát” állított össze, és azok a politikusok, akik ezen szerepelnek, a következő nyolc évben nem vehetnek részt az ország politikai életében. A listán szereplő személyeket korrupcióval és politikai zavargásokban való részvétellel vádolják. A Csőn Tu Hvan elnök által kinevezett kilenctagú bizottság egyik tagja kedden jelentette be a lista elkészültét és az elnök jóváhagyása után talán már szerdán ismertetik a neveket. Értesülések szerint a „feketelistán” szerepel az október végén, az új alkotmány hatályba lépése után feloszlatott parlament szinte valamennyi képviselője, és az ugyancsak feloszlatott pártok összes vezetője. A kulonbiaottság» a»*tor-« vényhozó hatalmat átmenetileg gyakorló törvényhozó nemzetbiztonsági tanácsnak „a politikai légkör reformjáról” november 5-én hozott rendelete alapján dolgozta ki a „feketelistát”. E rendelet kimondja: 1988. június 30-ig nem fejthetnek ki közéleti tevékenységet azok a politikusok, akiket a rendszer bíróságai „vétkesnek” találnak a Pák Csöng Hi elnök meggyilkolása óta történt erőszakos cselekményekben való részvételben. Ez a rendelet és a „feketelista” is azt a célt szolgálja, hogy Csőn Tu Hvan elnök saját elképzelései szerint rendezhesse be az ország politikai életét és csak a „megfelelő személyek” szerepeljenek a közéletben. Jobb a több barát" rí Olaj az aztékok földjén Mexikó térképe. (TERRA—KS) Az aztékok földjére Pas- suth László könyvében még az Esőisten hullatta könnyeit, a mai Mexikóhoz valószínűleg inkább Olajistent párosítaná az író. Üj vallás bál- ványaiként szaporodnak gombamód a fúrótornyok. Az országnak csak az elmúlt három évben körülbelül nyolc- milliárd dollár bevétele származott a fekete aranyból. A korábbi elnök, Echever- * ria szeme előtt a fejlett országokat rohamléptekben utolérő Mexikó képe lebegett. Kapkodó politikája, elhibázott döntései nyomán utódja mégis széteső gazdaságot örökölt. Az „álmodozónak” bélyegzett Echeverria helyébe lépő López Portillónak csaknem három évébe tellett, amíg a száguldó inflációt sikerült lefékeznie. Mexikóban az alkotmányos előírások szerint a köztársasági elnök nem maradhat hat évnél tovább az az állam élén így López Portillónak még három éve maradt, hogy folytassa realistább gazdaságpolitikáját. Nemrég közzétett elképzelései elég merésznek tűnnek. Terve, a Plan Global de Se- sarrollo rövid idő alatt gyógyírt ígér az ország számos gondjára-bajára. A fő cél a gyors ipari fejlődés: évi II százalékkal kellene növekednie az ipari termelésnek és o Azok a megrázkódtatások, amelyek Latin-Amerika, elsősorban Közép-Amerika napjainkban átél, arról tanúskodnak, hogy mindinkább kiéleződik a helyi oligarchia és az imperializmus által a térségre kényszerített uralmi rendszer válsága. A nicara- guai forradalom az utóbbi 25 év legnagyobb társadalmi-politikai eseménye a térségben, a salvadori fejlemények pedig újabb szakaszt jelentenek. A helyi burzsoázia egy része és az amerikaiak arra számítottak, hogy Romero diktatúrájának tavalyi megbuktatása lecsillapítja a népi mozgalmat. Az események azonban túlnőttek ezeken a kereteken: a salvadoriak igazi változásokat követelnek, elsősorban azt, hogy az oligarchiát rekesszék ki a hatalomból, tisztítsák meg az államapparátust a fasiszta elemektől, adják meg a demokratikus szabadságjogokat, hajtsanak végre mélyreható társadalmi-gazdasági változásokat. Változó Latin-Amerika KÜLÖNBSÉGEK ÉS HASONLÓSÁGOK A Salvadorban kialakult helyzet egyébként erősen különbözik a nicaraguai fejleményektől. Miután nincs a Somoza-családhoz hasonló dinasztia, az összecsapásoknak határozottabb osztályjellege van. Vannak azonban egyezések is: itt sem erős a liberális burzsoázia, a kereszténydemokrata párt sok híve pedig átpártolt a baloldali szervezetekhez. A középutas erőknek választaniuk kell: vagy csatlakoznak a közösharchoz, vagy az oligarchia védőpajzsává válnak. Közös jellemvonás a néptömegek ellen alkalmazott kegyetlen terror, a törekvés az ellenzék „lefejezésére”. (Egyaránt végeztek a legnagyobb nicaraguai ellenzéki csoportosulás elnökével, Pedro Joachin Chamorróval és a salvadori katolikus egyház fejével, a hazafiakat védelmező bátor megnyilatkozásairól ismert Oscar Arnulfo Romero érsekkel.) A népi harc föllendülése, a baloldali és a demokratikus erők akcióegységre való törekvése figyelhető meg más közép-amerikai országokban is, elsősorban Guatemalában, ahol évtizedek óta áll fenn a térség egyik leggyűlöltebb diktatúrája. A sandinisták győzelmének hatására itt is erősödött az ellenállás. Washington persze a válság viszonylag békés megoldását látná szívesen, mert a fasizá- lódó diktatúra nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nem sokban különbözik a helyzet Hondurasban sem. Itt 1972-ben reformista jellegű puccs történt, amely véget vetett a hagyományos kétpártrendszernek. A katonai rezsim azonban rövidesen kimerítette politikai lehetőségeit, s ismét megtorlást alkalmaz a munkások és a népi mozgalom ellen. A reakciós rezsimektől eltérően a Costa Rica-i demokratikus rendszer elég szilárd és rugalmas ahhoz, hogy biztosítson valamiféle egyensúlyt a különböző politikai áramlatok között. Az állam irányvonala hol balra, hol jobbra tér, de a politikai harc három évtizede még egyszer sem éleződött ki kritikusan, a közelmúlt eseményei azonban — így a banánültetvények munkásainak megmozdulásai és ezek vérbe fojtása — arról tanúskodnak, hogy a „nyugodt” országban is mélyreható változások mennek végbe. POLITIKAI SZÍNSKÁLA A Közép-Amerikában kialakult uralmi rendszer válsága érintette a lakosság különböző osztályait és rétegeit. A nagyburzsoá és a középpolgárság egy része a véres megtorlást szorgalmazza a népi mozgalmak ellen, mások bizonyos fokig tanulnak a nicaraguai leckéből, s ezért úgy vélik, hogy a kemény vonal csak közelebb hozhatja a forradalmat. Az éleződő válság nehéz helyzetbe hozza a kis- és középvállalkozókat, a kisiparosokat, az értelmiséget és a diákságot. A legfontosabb azonban az, hogy növek szik a közép-amerikai munkásosztály politikai öntudata, erősödik a különböző szak- szervezeti áramlatok egysége, terjed a sztrájkmozgalom, a parasztmozgalmak pedig szintén szövetséges erőt jelentenek. Egy demokratizálási folyamat természetesen enyhítené a társadalmi-gazdasági válság hatásait, az uralkodó körök azonban sokszor még a mérsékelt reformterveket is ellenségesen fogadják. Ezért úgy tűnik: mélyreható változások Közép-Amerikában csakis diktatúraellenes, antiimperialista, demokratikus forradalommal érhetők el, amely elsöpri a katonai diktatúrákat, véget vet a külföldi elnyomásnak, nyomornak és megoldja az égető nemzeti problémákat. S. A, az 1982-ig még némiképp háttérbe szoruló mezőgazdaságnak az alapélelmiszerekből el kellene jutnia az önellátásig. López Portillót emiatt sokan bírálják, az agrár- és a szociális kérdések megoldását kérve tőle számon. A fejlődés ezer gondjával küzdő Mexikóban gyökeres szemléletváltozásra van például szükség a családtervezésben. Egy olyan országban, ahol 3,5 százalékos az évi népszaporulat, a rábeszélés és a felvilágosító kampány nem elegendő. Javülnia kell az iskolai képzésnek, a szociális körülményeknek. A Plan Global de Desarrollo azonban éppen csak-érinti ezeket a témákat, bár igaz, a hosszú távú stratégia kidolgozása nem ilyen, hároméves terv feladata. Az olaj hozzásegítheti az országot a gondok megoldásához. Mexikó ugyan nem tagja az OPEC-nek, de az áremelésben lépést tart a többi exportőrrel. A következő években ugyan csak szerényebb ütemben növelik a kivitelt, de a becslések szerint a bevétel három év alatt így is eléri a 40 milliárd dollárt. A kitermelést nem azért fékezik, mert félnek a kutak kimerülésétől. (Egyes számítások szerint Mexikó földje több olajat rejt magában, mint a szaúd-arábiai sivatag.) A termelés relatív lassításának inkább külpolitikai okai vannak. López Portillo ügyel arra, hogy a kőolaj- export révén változtasson országa külkapcsolatain. Megváltozott a viszony például az Egyesült Államokkal. A gazdag szomszéd korábban lekezelően bánt krónikus adósával, energiagondjai azonban barátságosabb hangnemre késztetik. Mexikóban reálisan értékelik e közeledést. — Jó, ha az embernek van egy barátja, de még jobb, ha öt van — mondja az állami olajtársaság, a PEMEX igazgatója és ezen az alapon keres vevőket. A fő vásárló még sokáig Washington marad, de részesedése csökken. Mexikóban ugyanis félnek a kiszolgáltatottságtól. López Portillo új piacokat keres — és talál. A jövőben mind több tankhajó indul útnak Japánba, Kanadába, Spanyolországba. Egyúttal az államfő — Venezuelával együtt — vállalta kilenc közép-amerikai és karib-tengeri állam olaj ellátás át, s ez már nemcsak gazdasági, hanem politikai lépés, a térségben hagyományosan uralkodó amerikai tőkével szemben. Lambert Gábor
