Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-11 / 264. szám
4 KELET- MAGYARORSZÁG 1980. november 11. Ma nyílik a madridi találkozó Ma ül össze a madridi Európa-találkozó. Képünkön: az előkészítő konferencia, amely heteken át tárgyalt ügyrendi és napirendi kérdésekről. (Kelet Dr. Petrán János nagykövetnek, a magyar küldöttség vezetőjének elnökletével kezdődött el hétfőn a madridi találkozó előkészítő szakaszának utolsó ülésnapja, amelyen a küldöttségeknek kölcsönösen elfogadható napirendet, ügyrendet kell kidolgozniuk és jóváhagyniuk a Magyarország telefotó) kedden kezdődő érdemi találkozó számára. Ennek érdekében egész éjjel, majd hétfőn délelőtt is intenzív, nem hivatalos megbeszélések folytak a különböző országcsoportok képviselői között. Ennek nyomán a tanácskozás folyosóin bizakodóbb a légkör, mint korábban volt. Napi külpolitikai kommentár lő ígéret EMILIO COLOMBO, az Olasz Köztársaság külügyminisztere szovjet kollégája, Andrej Gromiko meghívására Moszkvábá érkezett. Két ilyen ország külügyminisztereinek tanácskozása joggal tarthat számot széles körű figyelemre. A jelenlegi nemzetközi helyzetben ez az érdeklődés* fqkozotten.;'iádoholt. Olyan időpontban találkoznak, amikor már túl vagyunk az amerikai és a nyugatnémet választáson, amikor Itáliában is új kormány kezdte meg működését. Ma élénk várakozás tapasztalható világszerte és a nemzetközi porond nagy veszélyei mellett ismét szó esik a javulás lehetőségeiről. Olaszország Nyugat-Európa jelentős NATO-hatalma. Olyan állam, amely csatlakozott az atlantiak eurorakéta. döntéséhez, de — az NSZK- hoz hasonlóan — annak hangoztatásával, hogy törekedni kell a tárgyalásos rendezésre. Ezt a hosszabb távon esetleg fontos kitételt — ugyancsak Bonnhoz hasonlóan — érthetővé teszi, hogy Itália rendkívül érdekelt az enyhülés vívmányainak fenntartásában. E megállapítás igazságát jól tükrözik az olasz—szovjet gazdasági kapcsolatok. Itália — és ez nem csekélység — a negyedik helyen van a Szovjetunió nyugati kereskedelmi partnerei között. A Fiat-gyárral kötött emlékezetes megállapodás, amelynek jegyében felépítették a Zsiguli, illetve Lada gyárat, csak egyike volt a mammut üzletkötéseknek. A fejlődés azóta is töretlen és ez a bizonytalan nemzetApró Antal Finnországban Johannes Virolainennek, a finn parlament elnökének meghívására hétfőn hivatalos látogatásra Helsinkibe érkezett Apró Antal, az országgyűlés elnöke és az általa vezetett parlamenti delegáció. A küldöttséget a repülőtéren Virolainen és a finn parlament más vezetői fogadták, jelen volt dr. Matu- sek Tivadar, a Magyar Nép- köztársaság helsinki nagykövete. Este Johannes Virolainen díszvacsorát adott a magyar küldöttség tiszteletére. Ezen a két parlament elnöke pohárköszöntőt mondott. közi helyzetben jó ígéret. A kölcsönös áruforgalom tavaly tíz százalékkal növekedett és elérte a 2,2 milliárd rubelt. Ügy tűnik, a növekedés nem állt le: az év első felében a forgalom meghaladta az 1,3 milliárd rubelt. AZ ISMERT KÜLPOLITIKAI NÉZETELTÉRÉSEK ellenére az elmúlt években megszaporodtak a két ország kormányközi találkozói. 1975 októberében huszonöt évre szóló együttműködési megállapodás született. Ezt négy esztendő múlva kiterjesztették, szélesítették. 1977 januárjában Forlani, akkori külügyminiszter látogatott Moszkvába. 1979 júniusában és 1980 májusában újabb külügyminiszteri találkozóra került sor a szovjet fővárosban. Az utóbbinak olasz részről már a mostani vendég, Emilio Colombo volt a résztvevője. A jelenlegi tárgyalás nemcsak a kétoldalú kapcsolatok alakulása, hanem nemzetközi kisugárzásuk szempontjából is hasznos lehet. Harmat Endre o „A sorozatos választási csalások miatt az emberek kiábrándultak a-politikai rendszerből. A termőföldek és az üzemek néhány család, vagy a nemzetközi monopóliumok tulajdonában vannak. Éhség és nyomor sújtja az országot”. A Newsweek című amerikai hetilap idézete egy salva- dori paptól származik. Az egyház szolgájának kifakadá- sa érzékelteti: a nicaraguai hazafiak győzelme a Somoza- család 46 évig tartó diktatúrája fölött nem véletlen volt, hanem a térségben végbemenő változások törvényszerű következménye. Ez a folyamat érinti az egyes országok belső társadalmi és gazdasági helyzetét, s hatással van az USA-hoz fűződő kapcsolataikra. KIÉ AMERIKA? Monroe elnök híres mondását, „Amerika az amerikaiaké” — századunk északamerikai politikusai így értelmezték: Amerika az Egyesült Államoké. Ennek érvényesítésére hoztak létre kontinentális szervezeteket, hajtottak végre nyílt, vagy álcázott katonai intervencióBrezsnyev Indiába utazik Leonyid Brezsnyev indiai látogatásának bejelentését moszkvai politkai megfigyelők nagy érdeklődéssel fogadták. A december első felében sorra kerülő út újabb nagy fontosságú állomás lesz a két ország sokoldalú együttműködésének, baráti kapcsolatainak fejlődésében. Leonyid Brezsnyev utoljára 1973-ban kereste fel Indiát. A szovjet—indiai magas szintű kapcsolatok azonban ennél sokkal régebbi időpontra nyúlnak vissza: az első állomás Dzsavaharlal Nehru 1955-ös moszkvai látogatása volt. Azóta rendszeresek a kétoldalú látogatások állam- és kormányfői szinten, a külügyminiszterek rendszeres tanácskozásokat folytatnak egymással és ugyancsak állandóvá vált a különböző szakminiszterek konzultációja, a gazdasági tárgyalások sorozata. A kétoldalú magas szintű kapcsolatok terén a legutóbbi esemény Nilam Szandzsi- va Reddi indiai köztársasági elnök októberi hivatalos moszkvai útja volt. Az indiai elnök megbeszélést folytatott Leonyid Brezsnyevvel, s megelégedéssel állapították meg, hogy „a szovjet és az indiai vezetők kölcsönös látogatásai a hagyományos szovjet—indiai kapcsolatok szerves részeivé lettek és jelentősen hozzájárulnak a két ország együttműködésének elmélyüléséhez és kiszélesedéséhez”. Mint ismeretes, a Szovjetunió és India még 1971-ben barátsági és együttműködési szerződést kötött, s azóta számos területen születtek a két ország között együttműködési megállapodások, szerződések, amelyek kiterjednek a gazdaság, a tudományos-műszaki élet — beleértve az űrkutatási együttműködést is — és kultúra szinte minden területére. Döntött a Lengyel Legfelsőbb Bíróság A Lengyel Legfelsőbb Bíróság hétfőn megtárgyalta a „Szolidaritás” szakszervezeti szövetség fellebbezését. Ezt — mint jelentettük — a „Szolidaritás” azt követően nyújtotta be, hogy a bejegyzési ügyekben illetékes Varsói Vajdasági Bíróság októberben bizonyos kiegészítéseket fűzött a szakszervezet alapszabálytervezetéhez. A legfelsőbb bíróság a szakszervezet bejegyzésének alapjaként elfogadta a „Szolidaritás” által eredetileg kidolgozott alapszabály-tervezetet, azzal a két függelékkel együtt, amelyet a szakszervezeti szövetség később csatolt tervezetéhez. A függelékek két nemzetközi konvenció idevágó részeit, valamint a gdanski megállapodásnak a működési alapelveket rögzítő első részét tartalmazzák. A legfelsőbb bíróság úgy döntött, hogy a szakszervezeti szövetséget e függelékekkel kiegészített alapszabályzatának elfogadásával kell regisztrálni. . A közélet hírei Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására hétfőn Rómába utazott az MSZMP Központi Bizottságának küldöttsége Óvári Miklósnak, a Politikai Bizottság tagjának, a KB titkárának vezetésével. A delegáció tagjai: Lukács János, a Baranya megyei pártbizottság első titkára, Horn Gyula, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője és Verők Istvánné, a külügyi osztály munkatársa. * A Máltai Kommunista Párt meghívására november 7—9. között látogatást tett a szigetországban az MSZMP pártmunkásküldöttsége, élén dr. Horn Gyulával, a KB külügyi osztálya helyettes vezetőjével. A delegáció megbeszélést folytatott Anthony Baldacchino pártelnökkel, Paul Agiusszal, a KB titkárságának tagjával, Joseph Va- sallóval, a kommunista ifjúsági szövetség elnökével. Kölcsönösen tájékoztatták egymást pártjaik helyzetéről, tevékenységéről, vélemény- cserét folytattak a nemzetközi élet, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, valamint a két párt közötti és a magyar—máltai kapcsolatok időszerű kérdéseiről. Találkozóra került sor a Máltai Általános Munkásszövetség vezetőivel is. ■ — 1 * Angola nemzeti ünnepén Jó hír „kávéországból“ Az Angolai Népi Köztársaságban az egyik legsürgetőbb feladat az írástudatlanság felszámolása. Szinte felfoghatatlan: a felszabaduláskor Angola minden 100 felnőtt afrikai lakosa közül összesen egy (!) tudott írni-olvasni. A portugál időkben a tanköteles gyerekek közül minden 10. kezdte el az iskolát, de csak minden 50. fejezte be. Képünkön: gyerekek az új Angola egyik iskolájában. (Fotó: ADN/ZB—MTI —KS) H évé, 1975. november 10-én éjfélkor kiáltották ki — Afrika negyvenhetedik független államaként — az Angolai Népi Köztársaságot. Látogassunk el az évforduló alkalmából Angola fővárosába. Luanda zajos utcáin, ahol vasárnaponként az emberek tízezrei hömpölyögnek, minduntalan megcsapja az ember orrát a feketekávé illata. Mi, magyarok, kávéivó nemzetnek valljuk magunkat, az angolaiakhoz képest azonban csak kezdők vagyunk. Igaz, mi csak isszuk, ők viszont termelik is. Ügy hírlik, az angolai kávé minősége, aromája a legjobbak közé tartozik. Az ötvenes évek elejéig erről nem sokat tudott a világ. Angola csak azóta vált „kávéországgá”. A portugál gyarmatosítók felismerték, hogy az ásványkincsek mellett a kávéexport a legjövedelmezőbb beruházás, így aztán Brazília, Kolumbia és Elefántcsontpart mögött Angola meglepően gyorsan zárkózott fel negyediknek a kávétermelők sorába. A termelés növekedése oly rohamos volt, hogy sokan el sem hitték: akadtak szép számmal, akik blöffnek vélték az egészet, mondván „a kávé árát akarják ily módon leszorítani”. A valóság azonban más volt. 1953-ra Angola összes exportbevételének a fele már a kávéból származott. Több mint két és fél ezer európai vállalat szakosodott az angolai kávé feldolgozására, s legalább eny- nyi gazdagodott meg rajta. A kávéültetvényeken dolgozó munkás akkoriban még nem ízlelhette a fekete zamatét. Nemhogy kávét, gyakran ételt, lakást sem kapott. Sokezer embernek vált sírhelyévé a portugáloknak kincset érő föld. A függetlenség kivívása után elsőként a kávéültetvényeket államosították. A felszabadító harc fő ereje, az MPLA első kongresszusán kimondták, hogy az ország fejlődésének motorja a mező- gazdaság. Ennek vezető ága pedig épp a kávétermesztés. A helyes határozatot mégis a termelés visszaesése követte, minthogy az országból elmenekült 400 ezer portugál között voltak a kávétermesztés szakemberei is. A 2300 feldolgozó üzemből 2000 átmenetileg leállt, csakúgy mint az osztályozóhelyek többsége és a szárítóüzemek. Akadozott a szállítás. Ráadásul a dél-afrikai hadsereg pusztítóhadjárataival több ezer hektár ültetvényt felégetett. Mindennek következtében a függetlenség előtti évek termésátlagának csak mintegy harmadát tudták elérni. A nehéz évek azonban elmúltak: Angola újra „kávéországgá” lett. A tavalyi szüret idején 70 ezren dolgoztak a földeken, köztük sok ezer egyetemista lány és fiú. Az idei termés a becslések szerint már jónak ígérkezik. (seres) Változó Latin-flmerika kát, valahányszor úgy vélték, hogy „érdekeik forognak kockán”. A „nemzeti érdek” kifejezés valójában a monopóliumok csillapíthatatlan étvágyát takarja. Miközben az amerikai multinacionális monopóliumok szabályos nyersanyagbázisukká építették ki Latin-Ameri- kát, a latin-amerikai országokat egyre inkább a belső megrázkódtatások, növekvő infláció és eladósodás jellemzi. Együttes adósságuk meghaladja a 80 milliárd dollárt, s a kamatok törlesztése a nemzeti jövedelem 40 százalékát emészti fel. MEGVÁLTOZOTT HELYZETBEN A latin-amerikai kommunista pártok és más haladó szervezetek kezdettől fogva felléptek a kettős — hazai tőkés és USA — kizsákmányolás ellen. A második világháború utáni időszak erősödő tömegmozgalmai a hazafias erők amerikaellenes fellépései arra késztették az Egyesült Államokat, hogy lépéseket tegyen a nemzeti függetlenségi mozgalmak visszaszorítására. Ezt a célt szolgálta egyebek között az Amerikai Államok Szervezetének létrehozása. Kennedy elnök 20 milliárdos segély- programmal akarta feledtetni, hogy másfél évszázadon át rablógazdálkodást folytattak a latin-amerikai országok természeti kincseivel, katonai puccsok révén az amerikai érdekeket szolgáló hazaáruló politikusokat és diktátorokat ültettek nyakukra, agressziót hajtottak végre Panamában, Guatemalában, Dominikában, s megkísérelték vérbe fojtani a kubai nép forradalmát. A hetvenes évek elejére azonban megváltozott a helyzet. Első „szentségtörésként” az AÁSZ 1973. évi közgyűlésén az Egyesült Államok fejére olvasták, hogy figyelmen kívül hagyja a tagországok érdekeit, a Chilei Népi Egység kormányának külügyminisztere pedig indítványozta, hogy az USA részvétele nélkül hozzanak létre új regionális szervezetet. Egy évvel később még sikerült megtorpedózni a Kuba-ellenes embargó feloldását célzó javaslatokat, 1975-ben viszont Kissinger amerikai külügyminiszter is tehetetlennek bizonyult: az Egyesült Államok másfél évtizedes erőfeszítése Kuba elszigetelésére kudarcot vallott. Sőt, a megalakított Latin-amerikai Gazdasági Rendszer (SELA) már Kuba részvételével, de az USA nélkül jött létre, s a kontinens államai egymás után állították helyre kapcsolataikat a földrész első szocialista országával. Kuba nemzetközi tekintélyét példázza az is, hogy tavaly szeptemberben Havannában rendezték meg az el nem kötelezettek csúcskonferenciáját. A NICARAGUÁI PÉLDA 1976-os választási beszédeiben Carter elődei politikáját elmarasztalva új korszakot ígért Latin-Amerika népeinek és fellépett az emberi jogokat sárba tipró diktatúrák ellen. Megejtő képmutatás, hiszen az elnök a végsőkig kiállt például Somoza mellett. A nicaraguai példa azonban elgondolkoztathatta Cáriért: a megváltozott nemzetközi erőviszonyok következtében a katonai és gazdasági nyomás eszközei mind nehezebben alkalmazhatók. Ezt felismerve a haladás ellenfelei úi módszerekkel kísérleteznek, egyebek között szociáldemokrata kormányok létrehozásával próbálják elejét venni a forradalmi fordulatoknak. Az Egyesült Államok kormánya, felismerve, hogy az évtizedek alatt kiépített latin-amerikai hűbé- resi rendszer épülete rerseg- roDog. most a demokratikus változások szorgalmazójának szerepét játssza, s íav próbálja megőrizni politikai, katonai és gazdasági befolyását a térség államai felett. Napjaink latin-amerikai eseményei azonban más naptár szerint íródnak. S. A.
