Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-06 / 261. szám
1980. november 6. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Áz aranykorona alkonya HAZÁNKBAN a termőföld értékelése még a monarchiából örökölt 1875. évi törvény alapján történt napjainkig. Az Elnöki Tanács 1980. október 31-i ülésén elfogadott törvényerejű rendelettel intézkedik az új földértékelésről, amely a jövő év elején lép életbe, illetve a földhivatalok ekkor kezdik meg az új termőhelyi értékszám kidolgozását, és 1985-ig fejezik be. Az új értékelés a földek természetes termőképességét veszi alapul, szemben a több mint száz éve érvényben levő aranykoronaérték- számítással, amely nem csupán a föld valódi értékét mutatta, hanem például azt is, hogy milyen művelési ágra használják fel, tehát, hogy az adott területen például szőlőművelést vagy rét-, legelőgazdálkodást folytatnak-e. Az időközben — mindenekelőtt a nagyüzemi gazdálkodás szempontjából — csaknem teljesen elavult aranykoronaszámítást folyamatosan váltja majd föl az új rendszer, amely a természeti tényezőket veszi alapul. A számításban a legnagyobb súly- lyal a talaj alaptermékenysége szerepel, de számolnak az egyéb tényezőkkel, például a domborzati, hidrológiai és éghajlati viszonyokkal: a számítások végül az úgynevezett termőhelyi értékszámot adják, amely 1- től 100-ig terjed majd. Ez váltja fel az aranykoronaértéket. A termőhelyi értékszámba a hazánkban előforduló valamennyi talajváltozat besorolható lesz. Maga a számítás szigorúan tudományos eljárásokon alapszik, és minden eddiginél jobban mutatja majd, valójában milyen értékű talajról van szó. Az értékelés eredményeit a földhivatalok az aranykorona helyett minden termőföldre bevezetik az ingatlannyilvántartásra. Az értékelést községenként, városonként 30 napra közszemlére teszik. A földek tulajdonosainak, kezelőinek lehetősége lesz az értékelés megismerésére, az esetleges téves minősítés elleni felszófélás- ra. A MEZŐGAZDASÁG szocialista átszervezése után a termőföldnek a társadalmigazdasági életben betöltött hivatása alapvetően megváltozott. Az Elnöki Tanács rendeletének megvalósítása a földértékelést is a megváltozott szocialista viszonyokhoz igazítja. Cs. B. KÜLDÖTT A KONGRESSZUSON Elismerés Varrónőből - forgalmista a Nyírségi Nyomdának Az Egyesült Izzó kisvárdai lámpagyárában korszerű gépsorokon készülnek a fényszórók a gépjárművekhez. Félig csoda S íitám a tömegben és hallgattam a véleményeket. Az egyik szakember megjegyezte: „Ez aztán csoda gép.” Csak félig — mondta egy másik ember —, hiszen nem tudják pótkocsikkal kiszolgálni. A beszéd témája a Dro- minnborg 5500-as volt. Három termelőszövetkezet — a fehérgyarmati, a penyigei és a nagyszekeresi — közös tulajdona. A csodálatot azzal érdemelte ki, hogy napi kapacitása 3000 mázsa siló- kukorica betakarítása. A félcsoda jelzőt azért aggatták rá, mert ennek a kapacitásának csak 50—60 százaléka hasznosul. Lassítja a munkát a kedvezőtlen, felázott talaj, de még inkább az, hogy a géphez nincs megfelelő, vagy elegendő kiszolgáló szállító jármű. Voltak, akik lemérték: a szokványosán használt szecska szállító pótkocsikat, három perc alatt fújta tele az 5500-as. Ilyen ütemhez óránként legalább 10—12 pótkocsira lenne szükség, de nincs. A gép kezelőit kérdeztem, mi van akkor, ha megtelnek a szállítójárművek. A válasz egyértelmű volt: állunk. Mennyit állnak? Sokat. Mondanom sem kell a Drominnborg több millió forintba került. Mondják is: drága gép. Nem a gép volt drága. Azok a percek és órák kerülnek sokba, amikor nem dolgozik, amikor kénytelen-kelletlen pótkocsira vár. Nem vagyok szakember, de gyanítom; a szükségesnél is több szállítójárművet lehetne vásárolni azokból a forintokból amelyek egyetlen szezonban a veszteségidők miatt összegyűlnek. v- v ' Vv S. E. Cukorrépa Rakamazról Szerencsre A rakamazi vasútállomásról naponta 10—15 vagon cukorrépát szállítanak el a Szerencsi Cukorgyárba. (Jávor László (elvétele) — November 7-én ünneplem a születésnapomat és pont ezen a napon visz fel a „déli gyors” a vasutas-szakszervezet X. kongresszusára. Torlódnak az ünnepek, az események, mert szüleim november 7-cn ülik meg a házassági évfordulójukat. Több mint 24 órája talpon vagyok, de alig érzem magam álmosnak a sok esemény miatt. Jól ismerik ai utasok Borsy Sarolta, a MÁV nyíregyházi körzeti üzemfőnökség szakszervezeti tagjainak kongresszusi küldötte mondotta a fentieket. A pénteki déli gyors foglalt kocsijában 25 küldött utazik a Debreceni Vasútigazgatóság területéről a kongresszusra. Köztük Sári lesz a legfiatalabb. A rövid hajú lányt az utasok is jól ismerik, hiszen vonatmenesztő-térfelvigyázó Nyíregyházán. Láthatjuk a vonat ablakából, meg vendégeinktől elbúcsúzva, hogy magasra tartott „palacsintasütőjétől” a mozdonyvezető mozgásba lendíti a vonatot. Sza- lutálására, kedves mosolyára is emlékezhetnek 'az utasok. Éjszakai szolgálat után még két órát tanult a korszerű oktatóteremben, amikor beszélgetésünkre került sor. Mondhatnánk, nem fiatal lányoknak való mesterség a forgalmista mestersége. Se éjszaka, se Vasárnap," Se ünnep. ^Tavaly húsvétkor is szolgálatban volt. De nem bánta, mert több locsolója akadt, mintha ült volna nagy- kállói otthonában. Különben is, hat évvel ezelőtt tudta, hogy mit vállal. Női szabó szakmával dolgozott a ruhaipari szövetkezetben, s mint mondja, a több pénz, a nagyobb érvényesülés és a látványosnak tűnő vasutasmunka hozta a sínek birodalmába. (Most is maga varr ja ruháit, egyenruháját is adjusztálja, ha kell.) Hogy veszélyes üzembe jött? Hát melyik nem az? Bejárt néhány lépcsőfokot, aztán tiszti rangot szerzett. Szervezőkészségének, jó beszélőkészségének köszönheti, hogy szakszervezeti bizalminak választották. Nemcsak tisztek, középvezetők, fizikai dolgozók is tartoznak bizalmi „hálózatába”. Hogy jobban eleget tegyen megbízatásának, elküldték a balatonkenesei MÁV-üdülő- ben megrendezett egyhónapos káderképzésre. Fizetés, védőruha Nem bánta meg, hogy vasutas lett. Pedig a fiatalok körében nem éppen vonzó a vasutaspálya. Hogy vonzóbb legyen éppen a Vasutasok Szakszervezete kezdeményezett több hasznos intézkedést. így több lett a vasutasok fizetése, szabad ideje, jobb az egyen- és védőruhájuk, javult az egészségügyi ellátásuk. A nyíregyházi üzemfőnökségen tavalyelőtt például modern szociális létesítményt avattak. A nyíregyházi vasutasklub a fiataloknak is gazdag programmal szolgál. Három idegen nyelvet tanulhatnak a klubban fiatalok és nem fiatalok. Sári októbertől német nyelvtanfolyamra jár. Ez év októberének eleje azért is marad majd emlékezetes számára, mert ekkor vették fel a pártba. Legyen még vonzóbb — Milyen útravalóval utazik a kongresszusra? — Idősebb kollégáim kérték, az illetékesek hassanak oda, hogy a fiataloknak még vonzóbb legyen a pálya. Néhány idősebb kolléga azt is szeretné általam közölni, hogy szállítsák lejjebb a vasutasok nyugdíjkorhatárát. Azt hiszem, még sok szerelvény kigurul az állomásunkról, míg az utóbbi kérést teljesíteni lehet. N. L. Kedden adták át a Franklin Nyomdában az 1980-as tankönyvnyomtatásban kitűnt nyomdáknak a díjakat. Ebben az évben 19 nyomdában készültek könyvek, s a tan- könyvkiadó megrendelésére 442 féle — köztük 140 új — tankönyvet" nyomtattak több mint 24 millió példányban 6000 tonnányi papírra. Ebben az évben a dabasi nyomda vitte el a pálmát: 148 féle tankönyvből csaknem hárommilliót készített. Elismerés illette a Nyírségi Nyomda tevékenységét is, amely a művelődési miniszter elismerő oklevelét és 45 ezer forint jutalmat kapott. Fényszórók Kisvárdárol Tiszaberceltől Volgográdig Jő utat, Marina nagyi! M ire ezeket a sorokat olvassák Marina Szem- jonova Gulácsi és lánya már túlvan a határon. Hosszú az út Tiszaberceltől Moszkván át Volgográdig. S ők először tették meg ezt. Gulácsi János szabolcsi forradalmár felesége, az immár nyolcvanéves Marica dédi- mama és a már nagymama lánya; Amália Ivanova Gulácsi. — Régi álmok ezek, amelyek hosszú vajúdás után csak most, majdnem fél évszázad múltán váltak valóra. S amelyet éppen a berceli föld szülötte, Gulácsi János nem érhetett meg. Pedig mennyit beszéltek róla 1923tól — egybekelésük óta — feleségével, később gyermekeivel, elsőszülött lányukkal, a nagyfiúval, Márciussal is. Georgij még kétéves sem volt, amikor kitört a második világháború, s amelyben újra fegyvert forgatott az internacionalista Gulácsi János. Csak 1944-ben helyezték vissza a Cimljanszki Állami Gazdaságba, korábbi munkahelyére, ahol igazgatóként dolgozott. S amilyen közelinek tűnt a tervezett látogatás, olyan hirtelen vetett véget az álmodozásnak a korai halál... — Talán akkor fogant meg Marina Szemjonovában a tántoríthatatlan elhatározás: „Addig jiem halok meg, amíg meg nem látom Tiszabercelt, férjem szülőfaluját, a rokonokat, a Tokaji-hegyet, amelyről annyit beszélt nekem a férjem.” — Rövid, de tartalmas élet- utat hagyott hátra a mi apánk — mondja könnyeivel küszködve Amália. — Sok munkája mellett is' nagyon családszerető volt. Szerette az embereket is. Ügy tudott örülni a beosztottai sikereinek; például ha valaki házat kapott, vagy épített. Hosszú utat tett meg Gulácsi János, amígrfeljutott idáig. Reakciós tanára már 1914- ben kizáratta a szőlészeti iskolából, s innen egyenesen a frontra vitték. A polgári demokratikus forradalom után belépett a pártba, később politikai biztosként vett részt az intervenciósok elleni harcokban. Aztán az illegalitás. Ausztria, Itália, Jugoszlávia, Bulgária, s egy argentínai letartóztatás. — Csak 1922-ben sikerült kijutni a Szovjetunióba. Üj megbízatások, új munka. Elismerések, kitüntetések és a vágy, hogy majd egyszer látogatóba Magyarországra. S hogy doboghatott a szíve, amikor a Vörös Hadsereg egyenruhájában, 1944-ben már a határ közelében járt. S hogy eltelik az idő. Még harmincöt év, hogy mégis valóra válik Marina nagyi álma. Persze nem teltek el nyomtalanul az évek. A gyerekek felnőttek. Amália házasságából két gyerek született; Viktor és Szergej, sőt Viktoréknál újabb gyerek, az ükunoka. Marciuséknál egy gyerek és egy unoka. A harmadik gyerek Georgij is megnősült, két lányuk van; Olga és Tatjána. Georgij és a felesége, illetve a második alkalommal az egyik gyerek is — járt már a tiszaberceli rokonoknál. Rendszeresen is leveleznek Piroskával, Juhász Ferencné- vel, Gulácsi János már nem élő Juliska testvérének az unokájával. — Nagyon, nagyon jól éreztük itt magunkat — mondja a beszélgetés végén Marica mama.. — Jártam a Tiszánál, megnéztem a Tokaji-hegyet, ahol az én Jánosom sokat dolgozott. Elvittek Nyíregyházára is ... És természetesen végigjártuk a rokonokat ittr Bercelen ... Sokkal szebb minden, mint ahogy a férjem emlékezetében élt. Az emberek is jól élnek és boldogulnak. A vonat kerekei — amelyen Marica mamáék utaznak — már valahol Moszkva alatt csattognak. Viszik ajándékként a valóra váltott álmot a hős városba; a rokoni találkozók melegét, az itt élők szeretetét és jó kívánságait. Jó utat, jó egészséget Marica mama! Tóth Árpád Komáromi Éva a fényszórókat minősíti. (J. L. felv.)
