Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-04 / 259. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. november 4. Az iram parlament jóváhagyta azokat a teltételeket, amelyek teljesítése esetén sor kerülhet az amerikai túszok szabadon bocsátására. Képünkön: teherániak hallgatják a Madzslisz ülésén hozott döntést. — A megoldás kulcsa — jelentette ki dr. Kurt Waldheim — most már az Egyesült Államok kezében van. Az ENSZ-főtitkár véleménye jogosnak tűnik, de alighanem ez az az eset, amikor akár a kulccsal, akár a zárral még mindenféle váratlan bajok lehetnek. Annyi mindenesetre biztos, hogy az iráni fővárosban — jól érzékelhetően hosszú és éles belső küzdelem után, s nyilvánvalóan az iráni—iraki háború sürgető körülményei miatt — azok az erők kerültek fölénybe, amelyek legalább hajlandók elmozdítani a holtpontról a pontosan egy esztendeje húzódó túszügyet. Persze, meglehetősen felemás, ami történt. Az a tény, hogy a teheráni deklaráció egyáltalán — két nappal az amerikai elnökválasztás előtt — megszületett, kétségtelenül segíthet Carter reményeinek, de korántsem olyan mértékben, ahogyan ezt hívei várták. Fontos, hogy világosan lássuk a teheráni nyilatkozat jellegét. Tévedés lenne azt hinni, hogy a deklaráció már magáról a szabadon bocsátásról intézkedik. Pillanatnyilag ennél kevesebb történt. Annyi, hogy az iráni nemzet- gyűlés immár hivatalosan és több szempontból gondosan időzítve ismételte meg Khomeini ajatollah voltaképpen már ismert döntését. Eszerint az immár közismert négy feltételének teljesítése esetén (be nem avatkozás, a befagyasztott iráni pénzek feloldása, a sah vagyonának visz- szaszolgáltatása és lemondás minden jogi és egyéb kártérítési igényről) Teherán hajlandó szabadon engedni az ötvenkét amerikai diplomatát, de csak „szakaszosan”, a feltételek megvalósulásának arányában. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azok, akik Iránban, vagy az Egyesült Államokban azt remélték, hogy a parlament döntése kézzelfogható választási előnyhöz juttatja Cartert és ráadásul frontáttöréshez vezet a Közép-Keleten, az iráni—amerikai viszony szempontjából a Közel-Keleten — csalódtak. Az iráni döntés jól tükrözi egy rendkívül szorult helyzetben lévő, saját kulisz- szái mögött belső viaskodást folytató vezetés eltökéltségét bizonyos alapelvek további fenntartására. Hogy mi lesz ezután? — Azt éppúgy a közeljövő dönti el, mint azt, hogy mennyit segített a teheráni határozat a keddi szavazáson a Fehér Ház mai gazdájának. Harmat Endre Berecz János látogatása Kubában A Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására október 28-a és november 2-a között látogatást tett Kubában az MSZMP küldöttsége Berecz Jánossal, a Központi Bizottság tagjával, a KB külügyi osztályának vezetőjével az élen. A küldöttséget fogadta Osvaldo Dorti- cos, a Kubai KP KB Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnökhelyettese. A küldöttség megbeszéléseket folytatott Jesus• Monta- ílévai és Manuel Pinieróval, ; i Kubai Kommunista Párt KB osztályvezetőivel, a KB tagjaival. Az elvtársi légkörben és a teljes egyetértés szellemében lezajlott megbeszéléseken kölcsönösen tájékoztatták egymást pártjaik tevékenységéről és véleménycserét folytattak a világhelyzet és a nemzetközi munkásmozgalom időszerű kérdéseiről, különös tekintettel a nemzeti felszabadító mozgalmak harcának elvi és konkrét kérdéseire. A két párt képviselői kifejezték szolidaritásukat az imperialista beavatkozás veszélye ellen küzdő salvadori néppel és Latin-Amerika népeinek antiimperialista harcával. Megelégedéssel méltatták a két párt kapcsolatainak fejlődését és együttműködésének eredményeit. A megbeszéléseken részt vett Jakus Jenő, a Magyar Népköztársaság havannai nagykövete. A Berecz János vezette küldöttség hétfőn az esti órákban hazaérkezett Budapestre. Harminc év a békéért Képtávírón érkezett „EGYETLEN NÉP, egyetlen személy sem képes egyedül megakadályozni a háborút, csak valamennyi nemzet minden népének közös akciója tudja elérni ezt célt.” Frédéric Joliot-Curie mondta e szavakat a béke híveinek párizsi világkongresszusán néhány hónappal az Észak-atlanti Szövetség, a NATO megalakulása után. Nagy árat fizettek a világ népei azért a békéért, amelynek megőrzése, megóvása egy emberöltő alatt százmilliók legszentebb ügye lett: köny- nyeket, vért, emberéleteket, lerombolt gyárakat, szétdúlt otthonokat A magyar nép az elsők között csatlakozott a párizsi béke-világkongresszus felhívásához: képviselői 1950. november 4-én, a II. magyar békekongresszuson hitet tettek a népek barátsága, a vitás kérdések tárgyalások útján történő rendezése mellett: megalakították az Országos Béketanácsot. Három évtizede e testület tolmácsolja népünk békevágyát a nemzetközi békemozgalom, s a politikai élet különböző fórumain. Három évtizede, amikor nem sokkal a miénk után a II. véke-világ- kongresszus is összeült, fegyverek dörögtek a Távol-Keleten: Észak-Korea népe küzdött szabadságáért, független-, ségéért, demokratikus fejlődésének lehetőségéért az amerikai intervenciósok és dél-koreai cinkosaik ellen. Sajnos, nem ez volt az egyetlen háború a népeket pusztító nagy világégés óta! Talán nem is telt el egyetlen nap sem anélkül, hogy valahol a világban ne robbantak volna gránátok, ne kerepeltek volna géppuskák. Ám abban, hogy a helyi háborúk nem terjedtek tovább, hogy a közel-keleti tűzfészek nem lobbantotta lángra az egész világot, a szocialista országok politikája, magatartása mellett nagy szerepe volt a nemzetközi békemozgalomnak. Hatalmas utat tett meg az emberiség e 30 év alatt! A világ erőviszonyai 1950 óta nemcsak megváltoztak, de a szocializmus, a haladás, a békéi híveinek javára módosultak; a szocialista közösség országai politikailag-katonai- lag megerősödve, mind nagyobb szerepet játszanak a történelmi folyamatok irányának és tartalmának meghatározásában : a gyarmati rendszer széthullását követően Afrika és Ázsia népei is az önálló fejlődés útjára léptek, a tudomány soha nem látott ütemű fejlődése új távlatokat nyitott az emberiség előtt,- a távolságok összezsugorodtak, az átlagos életkor meghosszabbodott, s a természet újabb erőit állították az ember szolgálatába. ÁM AMÍG A TUDOMÁNY LEGJOBBJAI a pusztító kórokkal, a rákkal, az éhínséggel vették fel a küzdelmet, addig mások újabb és újabb szörnyű fegyvereket találtak fel az ellenfél, a más hitet vallók, a másfajta eszmékért élők fenyegetésére, elpusztítására. A béke híveinek felelőssége ma nagyobb, mint valaha. Az enyhülés folyamatának feltartóztatása, a hidegháború parazsának újjáélesztése, a tőkés érdekek agresszív védelme, a világ csendőrének szerepére irányuló amerikai törekvések újraéledése ismét reális veszélyt jelent. E veszély ellen küzdeni — utódainkért is vállalt — legfontosabb kötelességünk. ny. é. Ma tartják az elnökválasztást az Egyesült Államokban. Képűnkön: Carter (balra) és Reagan között a közvélemény- kutató intézetek szoros eredményt jósolnak. Kedden szavaznak először a Brit Munkáspárt parlamenti képviselői Callaghan utódjának kiválasztásáról. Képünkön: a négy esélyes pályázó, Denis Healey (fent balra), Michael Foot (fent jobbra), John Silkin (lent balra) és Peter Shore. (Kelet-Magyarország telefotó) 4. Cuzcóban — légvonalban mintegy ezer kilométerre Limától — szép és tanulságos a reggeli séta. Ragyogó napsütés, trópusi éghajlat, néhány délkör fokkal vagyunk az egyenlítőtől. Mégis csípős a hideg, hiszen 3200 méterrel a tengerszint felett terül el a város. Így aztán nem csoda, ha sokan lámagyapjúból készült füles sapkában és kesztyűt húzva indulnak munkába, iskolába. Reggel iskolásgyerekek özön- lik el Cuzco utcáit. Könnyű őket felismerni, mert egyenruhát hordanak. Egy olyan szegény országban, mint amilyen Peru, az iskolai egyenruha már önmagában jelzi: kiemelt fontosságú az oktatás. Az 1970-ben kezdődött oktatási reform nem kisebb dologra vállalkozott, mint az évszázados kulturális elmaradottság felszámolására. Természetesen akik a terveket kidolgozták, azok is számítottak a rendkívüli nehézségekre, tahát eleve a fokozatosságra építettek. Ám a megvalósulás hatékonysága és gyorsasága jelentős mértékben függ a kormányon levő erők jellegétől is. A legnagyobb problémát az agrárproletariátus gyermekeinek iskoláztatása jelenti. Szétszórt településeken, sokszor szinte megközelíthetetlen magasvölgyekben, vagy éppen az őserdő mélyén élnek. Legtöbbjük nem, vagy csak nagyan rosszul beszél spanyolul. Egységesíteni kell tehát a kecsua, illetve aimara nyelv sokféle tájnyelvi változatát, valamint kidolgozni az egységes — szintén hiányKörutazás Peruban Cuzcói iskolások zó — ábc-t, s megteremteni A reform a korábbi hatról az oktatás személyi-tárgyi kilenc évre emelte a kötelező, előfeltételeit. általános és ingyenes öktaA perui jelen... (MTI fotó) tás időtartamát. A legfőbb cél: megtanítani a tanulókat írni, olvasni s elsajátíttatni velük a minimális általános ismereteket. Létrehoztak a 15 éven felüliek részére egy úgynevezett általános munkaiskolát is. Itt szintén írást, olvasást, valamint általános és szakmai ismereteket sajátíttatnak el a tanulókkal. A középfokú oktatásban megszüntették az általános középiskola kizárólagosságát, különböző jellegű és típusú középiskolák választékot hozták létre. Mindegyik módot ad bizonyos szakmai ismeretek elsajátítására, s lehetőséget nyújt a továbbtanulásra is. Az értelmiség körében a legnagyobb vihart az egyetemi reform váltotta ki. A ragaszkodás az egyetemi autonómiához az ország történelmében számtalanszor szolgált haladó célokat. Amikor azonban a reform követelte észszerű, indokolt intézkedésekkel szemben próbálták érvényesíteni az autonómiát, akkor ezzel nem a haladás, hanem a reakció malmára hajtották a vizet. A cuzcói magasvölgyet hegycsúcsok övezik, az egyik meredek lejtőre hatalmas betűkkel rávésték: Viva El Peru! (Éljen Peru). Sötétbarna színű a hegyoldal, a felirat a város minden pontjáról jól látható. A rézsün gyér növényzet sarjad, amely a messzeségből összefüggőnek látszik, és a remény halványzöldjét festi a felirat köré. Papp Zoltán Kulcs zár nélkül? Befejeződött... (Folytatás az 1. oldalról) ték azt az állásfoglalást, hogy a kereskedelmi és vendéglátó-ipari dolgozók bérezését — amint a népgazdaság helyzete lehetővé teszi —* közDonti segítséggel, általános rendezéssel más ágazatok szintjéhez kell igazítani. A KPVDSZ elnöke ismét Tausz János lett, főtitkára Vass János, főtitkárhelyettese Kiss Tibor, titkárai: Szabó Csabá- né, Vészi Lászlóné és Tar Sándor.
