Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-04 / 259. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. november 4. Javult a minőség Minőségi bérezés a sütőiparban Kedvezőek a minőségi bérezés egyéves tapasztalatai a sütőiparban, ahol 1979. október 1. óta részben központi alapokból jelentős összegeket különítettek el a jó minőségű munka jutalmazására. Az adatok szerint mióta minőségi „díjazást” alkalmaznak a sütödékben, pékségekben, országosan 6 százalékkal javult ,a minőség, s jelentősen csökkent a kifogásolt tételek száma. A sütőiparban szigorú pontrendszer alapján minősítik a termékeket. A szám- táblázat alapján minősítik a műszakok, a brigádok, sőt az egyének teljesítményét is. Amennyiben a kenyér vagy a péksütemény nem felel meg a követelményeknek, a gyártókat — akár az egész műszakot — átmenetileg kizárják a minőségi bérezésből mindaddig, amíg nem javítanak munkájukon. A tapasztalatok szerint a vállalati vezetők a központi alapból biztosított bérpreferenciát, valamint az ilyen célú saját bérforrásaikat jól használták fel. A MÉM és az ÉDOSZ együttes vizsgálata szerint sikerrel alkalmazták azt az elvet, hogy a jobban dolgozók arányosan többet kapjanak anyagiakban. Országosan a sütőiparban dolgozók hozzávetőleg kétharmadának javult a keresete, de eltérő mértékben: A minőségi differenciálás mértéke 3,5—14 százalék között ingadozik. A vállalatokon belül nemegyszer 500—800 forint kereseti különbségek jelzik, hogy jobban járnak azok, akik minőségi munkát végeznek. A sütőipari vállalatok országosan a bérek összesen három százalékát fordították eddig a minőségi termelés jutalmazására. A gyakorlat szerint a műszakilag elmaradott munkahelyeken az átlagosnál nagyobb összegek állnak rendelkezésre, a minőség honorálására. Több üzemben, mindenekelőtt a kisebb pékségekben a műszerek hiánya miatt a gyártott termékek minősége csak érzékszervi vizsgálattal dönthető el. Ezeken a munkahelyeken gyakran megesik, hogy a termékeket „felülpontozzák”. Ezen a jövőben úgy segítenek, hogy mintákat szállítanak majd a nagyobb gyári laboratóriumokba. A tapasztalatok alapján a minőségi bérezést a sütőiparban fenntartják, sőt továbbfejlesztik. A MÉM megbízta a Malom- és Sütőipari Kutató Intézetet, hogy a tapasztalatokat felhasználva az év végéig dolgozza ki az országosan hasznosítható központi szabályzat kereteit. Roisz Vilmos képei Minden szempontból meglepő ez a kiállítás, melynek képei most a megyei könyvtár nagytermében kaptak helyet. Ismeretlen a név és a képeket tüzetesen megnézve épp az a megdöbbentő, hogy miért ismeretlen. Egy rendkívüli tehetséggel, alapos szakmai tudással és sok más szimpatikus vonással állunk szemben, mely azonban úgy látszik, az országos képző- művészeti élet kavargásában valahogy nem tudott felszínre bukkanni. Hogy miért nem? Nagyrészt megvilágítja a kis katalógus: az ország másik perifériáján, Sopronban él, gimnáziumi tanárként dolgozott, s hogy festett, talán még bűn is volt. Akárhogy is lehetett, ez a két körülmény nem predesztinálta az országos hírnévre. A baloldali bejáratnál, nem túl jó helyen — a katalógusból is kimaradt — van egy csodálatos kis „Leányportré”. A művész kvalitását talán ez a kép bizonyítja legjobban. Nem csak festmény, annál sokkal több, már lélektani tanulmány és ecsettel megírt költemény is egyszerre. Egy ilyen kép megfestésére nagyon kevesen, csak kiváltságosak képesek. A kiállítás legnagyobb része azonban városkép, főleg Sopron. Aki csak egy kicsit is belekóstolt ennek a történelmi városnak a levegőjébe, tudja, hogy egy külön világ. Roisz Vilmost is minden bizonnyal a város ezernyi 0KEPERNYÖ^ffi Enyhíteni a hátrányos helyzeten Felderítik a tehetségeket... Nyírbátori tapasztalatok Tehetsége mindenkinek van valamihez, csak fel kell deríteni, ki kell bontakoztatni és meg kell teremteni hozzá a közösségi elismerés lehetőségeit. Vonatkozik ez a megállapítás a kisegítő iskolák tanulóira is. Az alkotókedv kibontakoztatásának legfőbb színterei a nyírbátori kisegítő iskola és nevelőotthonban éppen ezért a szakkörök, irányított foglalkozások lettek. Nem újkeletű kezdeményezések ezek, hiszen az intézet fennállása óta mindig is léteztek a szabad idő értelmes felhasználását szolgáló, személyiséget alakító, vagy korrigáló kötött, irányított foglalkozások. — Ebben a tanévben igyekszünk még nagyobb súlyt fektetni arra, hogy az itt élő gyerekeket megtanítsuk szépen és jól élni, dolgozni, vagy akár játszani — mondja Együd János, az intézet igazgatója. — Erre az a keserű tapasztalat is inspirált minket, hogy az elmúlt tanév után az intézeti védettségből kikerült néhány gyerekünk nem a legnagyobb sikerrel illeszkedett be a társadalomba, nem igen tudtak a „rájuk szakadt” szabadsággal mit kezdeni. A lehetőségekhez képest ezért arra törekszünk, hogy a legteljesebb mértékben felszínre hozzuk a tanulók jó képességei, tulajdonságai közül azokat, amelyek segítségével a leghamarabb és legkönnyebben boldogulnak majd odakint, az életben is. A szeptemberben alakult — szám szerint húsz — szakkör a tanítási idő után, a szabad időben zajlik. Többek közt szerveztek fazekas-, természetbúvár-, modellező-, szakács-, kézimunka-, egészségőr-, sakk-, könyvbarát- és népművészeti kört, melyek igen népszerűek és a tanulók nagy részét összefogják, lekötik. Az irányítást a pedagógusok és a gyermekfelügyelők közösen végzik (igen nagy lelkesedéssel, hiszen maguk is örömet találnak a tevékenységekben, vagy általuk egyben hobbyjuknak hódolnak). Lehetőség nyílt például arra, hogy hozzáértők vezetésével megtanuljanak a gyerekek táncolni, gitározni. Akiben van hajlandóság, az barkácsolhat vagy meselemezeket, verseket és elbeszéléseket hallgatva megismerkedhet a szépirodalommal. A nemzeti ünnepeket saját kis irodalmi szakkörük előadásai teszik még színesebbé s emlékezetessé. Sikerrel működik a népművészeti kör is; az ebben részt vevő tanulók megismerkednek a környék és a megye hagyományaival, nevezetességeivel, népművészeti értékeivel. Sorra látogatják a múzeumokat — legutóbb a Sóstói Múzeumfaluban jártak —, és maguk is készítenek különböző motívumokkal díszített tárgyakat, térítőkét, amelyek hálótermeiket, társalgóikat teszik otthonosabbá, meghittebbé. A kis szakácskörben megtanulnak sütni-főzni egyszerű ételeket, mások pedig beszédkultúrájukat alakítják, csiszolják. Az intézet dolgozói azon fáradoznak, hogy ezeknek a többnyire lelkileg sérült, ki- sebb-nagyobb mértékben szellemi fogyatékos gyerekeknek a hátrányos helyzetét enyhítsék, céltudatos pálya- választásukat elősegítsék, olyan ingergazdag környezet teremtésével, amelyben egyéni ^tragédiáik, problémáik tudata mellett is fejlődhetnek. N. K. konstrukciós változata tanította meg látni. így, ha bizonyos értelemben vett is el tőle valamit a hírnév terén, de sokat is kapott. Valami olyasmi lehet ez az ő esetében, mint a szerelmeseknél, akik annyira hatnak egymásra, hogy felveszik egymás szokásait, jellegzetességeit. Városképei, ipari tájai kilépnek a szokványos, többé- kevésbé lírai ábrázolások keretei közül. Olyan világ részei, melyben szigorú törvény, rend uralkodik, ahol mindennek megvan a maga helye. És valljuk be, néha jólesik ilyet is látni. A képek mégsem száraz konstrukciók, váltakoznak, játszanak a szerkezetek, s mint Sopronnak, ezer arcuk van. Színei is hol fekete, hol szépia, hol kék; élénkítésre is kevés festékkel dolgozik: kobaltkék, okker, vagy karmin. Viszont ezt a néhány színt ki tudja használni, hogy képes legyen többet mondani. Nem hideg szerkezetek a képei azért sem, mert egyénisége másik ellenpólusa, a romantikus érzelemgazdagság kiegyenlíti. A - boltívek atírtt, ’ ósztopoköh*' a házak' fáláih ‘ rhénhyi' árny és fény bujkál! Az árnyalatok gazdagságát különleges, bonyolult megvilágítási effektusokkal is megtanulta fokozni, mint a későbarokk mesterek. A kiállítás november 15-ig tart nyitva. Koroknay Gyula PVC-vel bevont ajtótok A jövő évtől kezdve az épületasztalos-ipari és faipari vállalat mintegy százezret bocsát a házgyárak rendelkezésére abból a speciális, PVC-fóliával bevont ajtótokból, amely a BNV-n igen nagy tetszést aratott, és vásárdíjat kapott. A vállalat évek óta olyan termékek előállítására törekszik, amelyek alkalmazásával minimálisra csökkenthető az építkezések helyszínén az élőmunka-ráfordítás. Az új termékből eddig nyolcezret készítettek, a sorozatgyártást jövőre kezdik meg. A mentőautóban meghalt... Nekihajtott a gyalogosnak Halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségéért ítélte el a Nyíregyházi Járás- bíróság Bagi András 24 éves varsánygyürei lakost. Bagi július 23-án éjjel Nyírlövő felől vezette kocsiját Aranyosapáti felé. Ütközben észrevette, hogy előtte 25—30 méterre egy gyalogos halad vele azonos irányban. Bagi úgy látta, hogy a gyalogos a felezővonal felé tart, ezért úgy határozott, hogy jobbról előzi meg. Ahogy közeledett a gyalogoshoz, egyre inkább rájött, hogy jobbról nem tudja megelőzni, fékezni kezdett, de már késő volt: nekihajtott a gyalogosnak, s csak mintegy 20 méterre az elütés helyétől állt meg. Az ütközéskor a gyalogos koponyaalapi törést, agyzúzódást szenvedett, s még a mentőben meghalt. A bíróság Bagi Andrást 1 évi szabadságvesztésre ítélte, és 1 évre eltiltotta a jármű- vezetéstől. A bíróság a szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. Ugyancsak halálos közúti baleset gondatlan okozása miatt ítélték el az 51 éves nyíregyházi Gulyás Mihályt, aki augusztus 7-én este mintegy 40 kilométeres sebességgel vezette motorját Nyíregyházán, a Csályi Ferenc utcában, s úgy előzött meg egy előtte haladó kerékpárost, hogy jobb karjával nekiütközött. Az ütközéstől mindketten felborultak, a kerékpáros agyzúzódást szenvedett, s másnap belehalt sérüléseibe. A bíróság 10 hónapi szabadságvesztést szabott ki Gulyásra és 3000 forint pénz mellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztették. Ez utóbbi ítélet jogerős. Irodalmi folyóirat indult a múlt héten a képernyőn, a Szép Szó. Nem tudni még, mivé fog alakulni az idők folyamán, most azt állapíthatta meg a néző, hogy a kortárs írók fóruma lesz elsősorban. A televízióban is nagy szükség van ilyen szervezett keretre, rendszeres megjelenési lehetőségre, mert ez a tévéfolyóirat műhellyé is válhat majd. Amolyan gyakorló helyévé azoknak, akik még nem ismerik jól a televíziós alkotás speciális műfaji követelményeit, a műfogásokat. Két kritikai megjegyzés azonban ezzel együtt is engedtessék meg. Az egyik az, hogy általában nem lehet kifogásolni, ha egy íróval, költővel egy pályatárs vagy akár egy más műfajban alkotó művész beszélget a kamera előtt valamely alkalomból, mint ahogyan a jelen esetben a hetvenéves Vas Istvánnal csevegett Karinthy Ferenc. Azonban olyan rámenős, kemény és kirobbanó temperamentu- mú társat jelölni ki (vagy: fogadni el) partnerül, mint amilyen Karinthy, azt hiszem, ez szerkesztői és rendezői tévedés volt. A csendes, szemlélődő Vas István, a jubiláns, bizony alig jutott szóhoz, azon kívül, hogy anakreoni verseit felolvasta. A másik bíráló észrevételem az, hogy Szako- nyi Károly Három dobás hat -forint című novellafilmjének terjedelme nemcsak a Szép Szó első számának egyensúlyát billentette fel, pontosabban: az egyensúly kialakulását akadályozta meg (ha egyáltalán megkövetelhető az egyen- ‘súly egy'képernyőben A. „fps, lyóirattőí”), hanem önmagában is visel némi aránytalanságot. Egyebek között azzal, hogy hosszabb az optimálisnál, másrészt azzal, hogy némely képsora túlnyújtott. Szakonyi jószemű megfigyelő és kiváló ábrázoló. Egy-egy mondatának, megállapításának több rétege van. Páger Antal a rá jellemző nagy érzékenységgel vette ezeket a jelzéseket és felerősítve továbbította. Tábori Nóra nagyszerű partnere volt ebben. Csikós Rózsi — a triász harmadik tagja — mindent megtett, hogy követni tudja őket. A felnőtteknek szóló szórakoztató műsorban, a Te- refere múlt heti adásában két jó Bertha Buícsu-számot láttam, a Mélyinterjút és a Rablómesét. Az előbbi ironikus, sőt szatirikus telitalálat, a másik pedig egy bájos történet a szegény- kis betörőről, aki vénségére odáig süllyed, hogy tyúkot „kényszerül” lopni. Mindkét játéknak szellemes a szövege, azonban a Rablómesében mégis Páger Antal dobja fel a darabot. Erről a Tereferéről még csak annyit, hogy nem tudom, mit keresett benne Molnár Ferenc Óh, szent művészet című jelenete. Teljesen kirítt az összképből. Ráday Mihály kisfilmje viszont még a nem budapestieknek is tanulságos volt most is. Jó lenne, ha ez az értékmentő szenvedély vidéken is rezonátorokra találna a lakosság körében. Sokat tudhattunk meg az amerikai, jobban mondva az USA-beli átlagpolgár életéről, tájékozottságáról Baló Györgynek a múlt évben forgatott filmjéből, a Buffalo Bill hagyatékából. Az a közvetlenség, amivel Baló György közelít beszélgető partnereihez, megnyitja az embereket. Ebben a filmben is ennek lehettünk tanúi. Seregi István a EH3E mellett Kiváló József Attila-díjas írónk, a „középnemzedékhez” tartozó Gyárfás Miklós (1915—) mindenekelőtt drámáiról, forgatókönyveiről és — nem utolsósorban — hangjátékairól ismert. Intellektuális töltésű színjátékai (meg egyéb munkái), a biztos mesterségbeli tudással megírt, művészien prezentált történetei mögött felsejlő magvas, bizonyos metszetben társadalmilag általánosítható mondanivaló húzódik meg, mondhatni minden esetben. Ez teljes mértékben ráillik a Rádiószínház bemutatójaként hétfőn sugárzott Isten veletek, indiánok c. hangjátékára is — némi gondolati zsúfoltságára, s kissé túlírtságára most nem utalva. A felszínes érzékelésben ateliertörténet (hangjáték- nek született novella vagy kisregény?) az 1960-as években egyesek által „meszesgödörre” ítéltetett értelmiségi és félértelmiségi derékhad nemzedéki önvizsgálatáról szól, egy sikeres, ám elmagányosodott s elbizonytalanodott író által összehívott rendhagyó, magánérettségi-találkozójának keretébe ágyazva, írónk a játék végén beval- lotta, hogy „ ... azért hívtam volt osztálytársaimat össze, hogy igazolva lássam ábrándjaim kudarcát... a kudarcaink kovácsolták ezt a nemzedéket össze ...” Ez az 1940-es évek elején éretségizett osztály (a „nemzedék”) az ismeretes történelmi megpróbáltatások valóban rendkívüli viharait állta ki, lett légyen bárki bármilyen poszton: író, kishivatalnak, nyomdai gépmester, gyógyszerész, revizor és így tovább. Mint a történetben kissé mitikussá emelt, az'1956 utáni szociális,ta politikai rendszerrel szinte személyében azonosított nyomozó, az egykori diák, indián nevén Ezüstkígyó (Garas Dezső szuggesztivitásával) szomorúan — s nyilván az író re- zonőrjeként — megállapította, hogy „ ... a 18 tagú osztályból, akik közül mindössze hatan jelentek meg a találkozón, csak egy valakinek volt mersze megvédeni emberi méltóságát”. (A nyilasok által felkoncolt, katonaszökevény Deák Sándornak.) A többiek többé-kevésbé konformisták voltak, azokká lettek, s „önmagukat is elárulják”, ha kell. Persze, ez így túl sötét kép, s még egyetlen, akkoriban érettségizett osztályt sem mutathat be hűen. Ezért Gyárfás a nemzedék tagjainak kiábrándulását bőven motiválta egyéni okokkal is. Egyfelől magánéleti, családi meghasonlásokkal, mint például a revizor (a mostanában — sajnos — ritkábban hallható Toma- nek Nándor) esetét, a véletlenül az egyik volt osztálytársával (Ezerszem — a most is kitűnő Kállai Ferenc) is megcsaló felesége történetének a játékba szövésével, másfelől a diákköri rokon- és ellenszenvnek továbbélésének bemutatásával. (A nyomozó és Kertész egymás iránti múlhatatlan ellenszenve.) így azonban a kelleténél talán több szál fonódott egybe, zsúfolódott össze a játékban. Merkovszky Pál
