Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-30 / 281. szám
HAZAI TÁJAKON FILMJEGYZET I •vNevezetes győri házak . Győr sokáig csak az átutazó turisták városa volt: az utóbbi években azonban egyre több olyan látnivaló akad, amelyért hosszabb időt is érdemes eltölteni itt. A Széchenyi téri patikamúzeum idegenforgalmi látványosság, és a havonta rendezett irodalmi estek, kamarahangversenyek más városból is vonzanak közönséget; az úgynevezett Kreszta-házban Kovács Margit műveiből látható gyűjtemény, a legújabb érdekesség pedig a Káptalandombon Borsos Miklós állandó kiállítása. Győr dicsekedhet néhány szép műemlékkel, de nem dicsekedhet olyan rendezett, feltárt, helyreállított belvárossal, mint például Sopron vagy Szentendre — pedig megóvni való értékes épület itt is nagyon sok van, s nemcsak a „Közép-Európa egyik legszebb barokk tereként” emlegetett Széchenyi téren, hanem az egész történelmi belvárosban. Nagyjából a XVI. században épült, hétbástyás külső várfal által körülhatárolt, mintegy 300x500 méteres terület az, ahol a műemlékjel- legű és városképi jelentőségű építmények együttest, illetve jellegzetes városképet alkotnak. Papok, hivatalnokok laktak itt évszázadokon keresztül, vidéken élő földesurak téli városi palotácskái és gazdag kereskedők, polgárok házai voltak ezek a mára eléggé megkopott, de az építészeti, történelmi korszakok jellegzetességét még jól őrző épületek. Az emberek eléggé szélsőséges körülmények közt élnek itt ma. Vannak kis létsZjáp^ú családok, gkik,. kényelmesen laknak a régi, nagyméretű lakásokban, mások az idővel egyszobásokká két is helyreállítják. A tömbrekonstrukció jobban figyelembe tudja venni azt, hogy egy város nem csupán építészeti egység, hanem társadalmi struktúra is: kisebb-nagyobb negyedek, egységek régi szépségükben, de mai funkcióval állíthatók így helyre. A tervezők felhasználási javaslatot készítettek a városi tanács számára: ennek alapján eldöntötték, hogy milyen feladatot szánnak a műemléki belváros egyes részeinek. A lakások megmentése, kialakítása az elsődleges szempont: korszerű távfűtéses lakásokat -hoznak létre, ahol csak lehetséges. Másrészt kis boltokkal, üzletsorokkal gazdagítják ezt a vásor: a szomszédos tömbben a színház építésével kapcsolatban változások történtek, új lakónegyed is épül, ésszerű volt a régit is helyreállítani. Elkészült az egykori nemesi konviktus rekonstrukciója, amely a 17. század végén épült, s máig megőrizte klasszicizáló és barokkos jellegzetességét; amikor nemzeti rajziskola volt, Révai Miklós is tanított itt. Ma zeneiskola. A következő szakasz a Széchenyi téri épületek homlokzatainak helyreállítása lesz: itt többek között a patikamúzeum, a Bencés templom, a Xantus János Múzeum és egy sor kis barokk palota kap új külsőt. Ezután kerülhet sor a Köztársaság tér felújítására, ehKét győri nevezetesség: az Aranyhajó-cégér és középen, távolabb a Kreszta-ház. isztódott kis lakásokban szoronganak; a városi tanácsnak ezzel a gonddal is szembe kellett néznie, amikor elhatározta a rekonstrukciót. Az első átfogó rekonstrukciós tervet, a VÁTI (Sedel- mayer Zsuzsa Ybl-díjas) készítette 1970-ben, erre építette részletes tervét a Győr- Sopron megyei Tanácsi Tervező Vállalat csoportja Der- csényi Pál építész irányításával. Vargha István igazgató, műemléki szakmérnök és munkatársai, valamint az Országos Műemlék Felügyelőség soproni szakemberei a „kegytárgyszemlélet” ellenében az úgynevezett tömbrekonstrukció mellett szálltak síkra.'Hiszen-például az említett Kreszta-ház, a patika- múzeum önmagában bármilyen szép is, elvész, nem érvényesül értéke, ha rendezetlen környezetben áll. A tapasztalatok szerint az ilyen egyedileg helyreállított épületek gyakran újra „megkopnak” addigra, míg a kömyérosrészt a helyi ellátás és az idegenforgalom szolgálatába állítva. Ugyanakkor — anélkül, hogy irodavárost akarnának csinálni a belvárosból — a meglévő vállalatok, intézmények központjai a helyükön maradnak, de jobb körülmények között. A Liszt Ferenc utca 20. szám alatti, úgynevezett Zichy-házban pedig a családi és társadalmi ünnepeket szervező iroda székházát, az anyakönyvi hivatalt rendezik be. A funkciók eldöntése után kezdődhet a tervezőmunka: a tervezők „megkutatják” a házakat: részben magát a házfalat, másrészt a házak építéstörténetéről szóló levéltári, könyvtári dokumentumokat. Ezután elkészülnek a kiviteli tervek a házra, a tömbbelsőre, az utcai - homlokzatra, világításra, utcabútorokra stb. Elsőként a Liszt Ferenc utca rekonstrukciójára kerül hez kapcsolódik a Káptalan- domb rendezése, amely lényegében a Borsos-ház avatásával már megkezdődött, és a vagongyári vendégház felépülése után folytatódik. Üj külsőt kap majd az Alkotmány utca — benne a Napóleon-ház —, és a győriek sétálóutcája, a Lenin út is. G. B. Mióta világ a világ, megénekelték a szerelmet, írtak a szerelemről, az irodalom majdnem minden műfajában feldolgozták ezt a „máig új — örök témát”. Se szeri, se száma a versnek, a prózai alkotásnak, az antik költészet nagyjai — elég, ha Ovidius szerelmi elégiáira, tankölteményére emlékeztetünk — s napjaink jónevű lírikusai — Vass Istvánra vagy éppen Baranyira is gondolhatunk — nagyon sokan és nagyon sokféle megközelítésben szóltak róla. Belelapozva a téma irodalmába, kötetcímek sora árulkodik arról, hogy a megfogalmazásoknak mennyi változata, árnyalata látott napvilágot, tette színesebbé, teljesebbé a nő—férfi kapcsolatról, érzelemvilágról alkotott képet. A fogalom tágabb értelmezése pedig, mint pl. honszerelem stb. a variációk számát még tovább növeli. Találomra emeltük ki á következőket. Megtalálható úgy, mint a szerelem — születése, iskolája, könyve, tankönyve, Rlmkiltúránkrói - aggódóan A felszabadulás után jelentős eredményeket értünk el a filmművészet értékeinek népszerűsítésében s a filmkultúra bázisainak megteremtésében. Sok más vívmány mellett a következőkről érdemes említést tenni: szocialista műsorpolitikát alakítottunk ki. A mozik száma csökkent ugyan, a modernizálás üteme még lassú, de azért ezen a téren nagy a változás. A keskeny hálózat szinte valamennyi településre kiterjed. Százával nyíltak klubok. A művészmozik a differenciált film- forgalmazás fontos lépcsőinek bizonyultak. Bevezették a filmesztétika oktatását sok közép- és felsőfokú tanintézménynél. Lerakták a szakkönyvkiadás alapjait. Amióta a televízió széles körben — gyakorlatilag az ország egész lakossága számára — kínálja a házimozi csemegéit, a választék már- már a bőség zavarát eredményezi. E sorok írója óriási fegyverténynek tartja (s örül, hogy olykor maga is részese lehet a konfrontációnak): rendszeressé vált a művészek és a közönség, alkotók és befogadók találkozója. Az utóbbi időben mintha kissé akadozna a gépezet. Egyre több jel mutat arra, hogy vívmányaink egy részét nem fejlesztjük tovább, van ami elsorvad, s általában nem valami rózsás filmkultúránk mostani helyzete. Néhány S. Q. S.-jelet szeretnénk továbbítani e hasábokon — hátha akad illetékes, aki elolvassa és továbbadja. Szükség lenne a cselekvésre, mert a szituáció már-már drámai. Beszéljenek a tények. A klubok műsorállománya stagnál, számuk visszaesett (a Filmtudományi Intézet által működtetett közösségekről van szó). Nem vagyunk a mennyiségi szemlélet hívei, ám • az elgondolkoztató, hogy nem előre, hanem hátrafelé haladunk. A stúdiómozikban a „körítés” összehasonlíthatatlanul szerényebb, mint a nagy nyitás idején, a hatvanas évek közepe ' táján. Az ismeretterjesztés egyes csatornái bedugultak. Az oktatás elsorvadásáról külön bekezdést lehetne írni, a lényeg röviden ennyi: a középiskolákban — Európában először — kötelezővé tettük a film- esztétika tanítását, aztán hagytuk, hogy a kísérlet elszürküljön s a tárgy „megtűrt stúdiummá” zülljön. Az egyetemeken hasonló folyamat játszódott le. Csak néhány lelkes megszállott őrzi a hajdani lelkesedés tüzét. Filmkönyvek? Most is megr jelennek — hébe-hóba, terv- szerűséget és folyamatosságot azonban ne keressünk a kiadásban. Alapművek megjelentetése késik, sorozatok — melyek iránt nagy az érdeklődés ! — megfagynak, ezen a fronton minden esetleges. A televízió sok száz filmet játszik évente, két sebezhető pontja viszont — úgy látszik — orvosolhatatlan: tucatjával bújnak' át a nívó így is alacsony léce alatt a selejtes filmportékák, ugyanakkor a képernyőn hosszú ideje nincs serpmiféle „eligazítás”, vita, fórum. Pedig ez is nagymértékben befolyásolná az ízlést... Talán csak két területet érzünk szilárdnak. Természetesen nincs itt a Kánaán, de filmkínálatunk színvonalával — a választékkal — nagyjából elégedettek lehetünk. Nem mindent játszunk, ami jelentős — persze nem is tudnánk, nem is lenne érdemes valamennyi figyelemre méltó alkotást megvásárolni —, viszont modern alapfilmek sorát ismertettük meg nézőinkkel. Egy-két divatjelenség kimaradt repertoárunkból (A cápa, a Szombat esti láz stb.), hiányukért azonban kárpótlást jelentett Bergman, Antonioni, Wajda, Tarkovszkij, Fellini, Bunuel, Kurosawa, Truffaut stb. sok remeke. „Nyitottabbak” és gvorsabbak lettünk — mindkét erény alapvető fontosságú. Ami az ankétokat illeti, részben az akciókhoz kapcsolódóan, részben azoktól függetlenül csatát nyertek. Akad olyan rendező, aki évente harminc-negyven alkalommal is megfordul különféle beszélgetéseken. Jóízű eszmecserék bizonyítják, hogy a közönség-művész találkozók nem feltétlenül terméketlen protokollrendez- vények: igen is hozzájárulhatnak az ízlés alakításához, a befogadók pallérozódásához és — urambocsá’ — még az alkotóknak is hasznosak, hiszen a laikusok véleménye nem feltétlenül laikus ... Mit tegyünk? Kongassuk meg a vészharangokat? Nem hiszem, hogy ez lenne a helyes megoldás. Inkább fel kellene mérni lehetőségeinket és tömöríteni azokat, akik a filmkultúra érdekében minden áldozatra hajlandók. Sokan vannak ilyenek: tanárok és népművelők, főiskolások és funkcionáriusok, moziüzemi dolgozók és „szakmabeliek”. Jóleső érzés tapasztalni lázas türelmetlenségüket az egri filmművészeti egyetemen vagy a Filmtudományi Intézet immár hagyományos továbbképzésein, a falusi filmnapok vitáin, vagy az alkalmi rendezvényeken, melyek témája egy- egy alkotás „üzenetének” megfejtése. Nem szabad hagyni, hogy autodidakta módjára fejlődjenek. Intézményesített formában szükséges számukra elérhetővé tenni mindazokat az elengedhetetlenül szükséges feltételeket, melyek a Balázs Béla által hangoztatott „lelki egészséget” biztosítják. Nem akármiről van szó: a filmkultúráról. A kultúra részéről. A szocialista kultúra egyik bázisáról. A ma és a holnap változatlanul tömeges „szellemi táplálékáról”, a filmről. Jó lenne, ha egyszer már megszerzett és kissé könnyelműen eltékozolt vezető pozíciónkat a filmkultúra terjesztése, az igazi művészet értékeinek közkinccsé tétele területén visszaszereznénk. Nemcsak a művelődés látná ennek hasznát... Veress József A szerelem harmadik éve Baranyi Ferenc legújabb kötetéről nyelvtana, tudománya, továbbá a szerelem — jogán, kútja, kalandja, szentsége, próbája formákban, de előfordul a sétánya, tünetei, művészete, művei stb. összefüggésekben. S ha adaléknak hozzásorolunk még az ismertebbek közül néhány teljes köteteimet, megint tovább jutunk, mert pl. felfogásában is mennyire más La Fontaine: A szerelmes kurtizán c. műve, mint mondjuk Jókai: A szerelem bolondjai, vagy hogy a legfrissebbekből is vegyünk példát, Juhász Ferenc: Szerelmes hazatántorgás c. műve, illetve Marschall László: Szerelem alfapont c. kötete, melyek láthatóan megint másmás értéket képviselnek. És akkor hol maradnak még a több száz verset tartalmazó ezüst vagy arany kalendáriumok, az egyéb gyűjteményes kötetek, a kifogyhatatlanul gazdag antológiák ... Ennek a korántsem teljes áttekintésnek mint előzménynek, háttérnek ismeretében önként adódik a kérdés: van-e még mit, s lehet-e mást elmondani a szerelemről, mint amit eddig már leírtak? Következzék tehát a válasz, hogy mi a véleményünk Baranyi Ferenc mostani kötetéről. A kötetnek valóban első szólama a szerelem. A Csillagrománc ciklusa kizárólag e versekből építkezik és a könyv más fejezeteibe is beékelődtek hasonló hangvételű versek — de a kötet egésze ezen túlmenően más irányokba, égtájak felé is ablakot nyit. Kezdjük az utóbbiakkal. A Krónikás ének cím alá soroltak inkább a magyar múltba tekintenek, a Pantha rhei darabjai a társadalom mai mozgásállapotáról villantanak fel néhány karakterisztikus jegyet, A szél megállt-ba tartozók pedig személyes vonatkozású, ún. „magatartás”-verseknek foghatók fel. Mindezt műfordítások zárják le a század olasz lírájából. Ami Baranyi tulajdonképpeni szerelmes verseit illeti, sok dicsérő jelzőt érdemelnének. Őszinték, hangulatte- remtőek, nem egy új elem Ötvöződik bennük, s némely tekintetben kiérleltebbek az eddigieknél (Akkor?, Egy perccel hamarabb, A szerelem harmadik éve stb.). Mégis úgy véljük, hogy mostani irodalmi „ámorkodásai” saját költészetén belül maradva sem érik el a korábbiak legjobb színvonalát, összevetésre -alkalmas példa lehet erre többek között a Hazatérés c. kötetének valóban sikerült Legénybúcsú sorozata (Elmondhatatlan vallomás, Kímélj meg, Roskadó alázat stb.). Megjegyzéseink nem a kedvrontás okán kerültek papírra. Biztosra vesszük, hogy a kötet olvasása sok .versbarátnak szerez örömet, válik a tartalmas kikapcsolódás forrásává. Baranyi Ferenc: A szerelem harmadik éve. (Magvető, Bp., 1980.) Futaky László KM VASÁRNAPI melléklet 1980. november 30. Jellegzetes győri városkép: a Kazinczy utca. t 'önyvesA. polc i
