Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-28 / 279. szám
1680. november 28. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Újítások L ehetne könnyebben, ésszerűbben, takarékosabban vagy éppen biztonságosabban végezni a munkát? Többnyire ezek a kérdések foglalkoztatják az újításra vállalkozókat — megyénkben évente három-négyezer embert, akik nemcsak a munkájukat végzik, hanem közben annak jobbításán is gondolkoznak. A szám önmagában nem mutatja, hogy sok-e vagy kevés megyénkben az újítók száma, sőt az sem, hogy a végül is benyújtott két-háromezer újítás felét elfogadják, s azok nagy részét be' is vezetik. Az SZMT elnökségének tegnapi ülésén is elsősorban az foglalkoztatta a vitában részt vevőket, miként lehetne ismét fellendíteni az újítási kedvet. Lehetőség ugyanis lényegesen több van, mint amennyit az egyes munkahelyeken az újítók kihasználnak. Nem az elvekkel van baj: azzal mindenki egyetért, hogy az újítókat segíteni szükséges, újításokra, ésszerűsítésekre szükség van. A gyakorlatban azonban sok helyen nincs meg az a környezet, amely bátorítaná, az újítókat. Gyakori a bürokrácia, előfordul, hogy a munkás hosz- szabb ideje saját, jobb módszerével dolgozik, de újítás formájában nem teszi közkinccsé, mert nem vállalja a rajzok, dokumentációk elkészítését, az utánajárást. Manapság, amikor a tartalékok feltárására egyre nagyobb szükség van, többet kellene kamatoztatni az újítókedvet. Az fizonban — amit az SZMT elnöksége részletes vizsgálatok nyomán megállapított —, hogy a vállalatok a tervszerű irányítás eszközeit (feladattervek, pályázatok kiírása, előzetes szerződéskötési lehetőség) nem állították hatékonyan az újítómozgalom szolgálatára, éppen a szervezett lehetőségek hiányára hívja fel a figyelmet. Többet lehetne tenni az újítók anyagi és erkölcsi megbecsüléséért >is. Az egy-kétezer forintos újítási díjaknál többről nagyon ritkán lehet hallani, de az esetek többségében örülnek is, hogy nincs szó nagyobb összegekről, mert már az év elején meghatározták a részesedési alapból kifizethető összegeket, s ha ezt elérik, aligha ösztönzik az újítást beadni szándékozókat. A szakemberek javasolják, hogy jó lenne több gazdaságossági számítást készíteni, s akkor a nagyobb összegek jobban ösztönöznének. Most abevezetett újítások négyötödét csak eszmeileg díjazzák, nem is igen tudják, mennyi volt a valós haszon. Az újítások dolga időben került az SZMT elnöksége elé. Most készülnek ugyanis az 1981—85. évi újítási szabályzatok, illetve a régebbiek kiegészítései. A legjobb alkalom, hogy a tartalékokat feltáró újítómozgalom újabb lendületet kaphasson. M. S. A milotai Uj Élet Tsz-ben a budapesti MEKOFÉM Ipari Szövetkezettel kötött szerződést bútorzárak, pántok összeszerelésére. A melléküzemben özv. Delényi Dezsőné, Tóth Lajosné, Bíró Péterné és Kánási Zsigmondné a közényiló pántokat szerelik. (Elek Emil felvétele) Kevesebb a papírmunka Döntések helybei Az utóbbi két esztendőben sokat változtak, egyszerűsödtek a mezőgazdasági és élelmezésügyi hatósági eljárások. A folyamatot a Központi Bizottság 1978. márciusi mezőgazdaságról szóló határozata indította el. Azóta több kormány- és miniszteri intézkedés korszerűsítette a mezőgazdaság állami irányítását. Ezek sorába tartozott a múlt évi áprilisi korszerűsítés, amikor 144 hatósági hatáskört egyszerűsítettek, 71-et megszüntetek. Ennek a sorozatnak volt része például a járási mezőgazdasági osztályok megszüntetése. Ezer helyett 30 adat Az intézkedések az idén is folytatódtak. Hatályon kívül helyeztek két minisztertanácsi rendeletet, három minisztertanácsi határozatot, és négy miniszteri rendeletet, ezzel további 18 hasonló szintű jogszabályt módosítottak, egyszerűsítettek. Az intézkedések lényege gyakran az, hogy az intézést közelebbi viszi az ügyekhez. A döntések nagyobbrészt alsóbb szintre, sok esetben közvetlenül a gazdálkodó üzemekbe kerültek. Vannak azonban olyan esetek is, amikor egyszerűen azért szüntettek meg egy- egy előírást, mert a szabályozott tevékenység már nem létezik, vagy az előírások egyszerűen teljesíthetetlenek voltak. Ezúttal csökkentették a sokat emlegetett statisztika i adatszolgáltatásokat is. A termelőszövetkezetek tavaly még, mintegy 9 ezer úgynevezett „statisztikai adathely” szerint jelentettek, ez a mennyiség az idén már alig haladja meg az 5 ezret. A fekete statisztika pedig még jobban üldözendő, mint eddig. A nagyobb országos termelési rendszerek évente több mint ezer adatot kértek be tagjaiktól, mondván; a döntések meghozatalához erre szükség van. Ezután évenként maximum 30 adatot kérhetnek. Viszont lehetőséget kaptak arra, hogy a további szükséges felvilágosításokat a központi statisztikai szervektől beszerezhessék. Arra kerestünk választ a megyei tanács mezőgazdasági osztályán, hogy ezek az országos érvényű intézkedések hogyan hatottak megyénkben, mit jelentett a járási hivatalok mezőgazdasági osztályainak megszüntetése. Az osztály már az előkészítésből kivette részét; 85 hatáskör megszüntetésére, 105-nek a megyéhez, 11-nek intézetekhez, 26-nak pedig a községi tanácsokhoz kerülését javasolta. A felsőbb szervek döntéseiben a javaslatok nagyrészt érvényre jutottak. Csökkentett létszámmal A járási osztályok megszüntetésével megyei szinten egységesebbé vált az irányítás, az összehasonlítás, a gazdasági eredmények, hiányosságok és a szövetkezeti vezetők megítélése. Hasonlóan egységesebb lett az ellenőrzés is. Például könnyebbé vált az egyeztetés a termelőszövetkezetek területi szövetségével és a PM bevételi igazgatóságával, mivel ezek a szervek már korábban megyei szinten működtek. Országosan a mezőgazda- sági állami apparátust 10 százalékkal kellett csökkenteni. A MÉM a megyék létszámát — figyelemmel a nagyüzemek számára, méreteire, a kedvezőtlen adottságú üzemek arányára, a távolságokra, és egyéb adottságokra — újra szabályozta. E szempontok alapján Szabolcs 91 fős létszámmal indult, amelyből a 10 százalékot meg kellett takarítani. Megyénkben most az állami irányítást 76 fő végzi, tehát a 10 százalékot bőven teljesítették. A megyei tanács mezőgazdasági osztályán 81 fő dolgozik, közülük 15-en öt körzetben végzik munkájukat. Minden körzetre egy termelésszervező, egy jogász és egy személyzeti munkát végző jut. Irányításukat az osztály végzi. A termelés- szervezők például részt vesznek a megyei szervezési bizottsági üléseken, ahová a legfrissebb információkkal, helyi ismeretekkel jönnek. Szakszerűbb ügyintézés A volt járási apparátusokból 16-an termelőüzemekben helyezkedtek el. Az egy lépcső kiiktatása színvonalasabbá, gyorsabbá, szakszerűbbé tette az ügyek intézését. Most a VI. ötéves terv kidolgozásakor, akár a termelés szervezésében, vágj' a személyzeti munkában, sokkal megalapozottabb segítséget tudnak nyújtani, mint korábban. Példa erre a jól előkészített meliorációs munkák tervezése, amit a napokban egyeztettek a megye illetékeseivel. A több száz rendelet megszüntetése, a meglévők korszerűsítése után is maradt még papírmunka jócskán. A gyakorlat dönti majd el, hol és mit lehet még egyszerűsíteni. Sajnos az 1980-as esztendő erre nem adott megfelelő választ, hiszen a rendkívüli időjárás — a jégverés, a vihar, az ár- és belvíz — a normálisnál több felmérést, információkérést idézett elő, hogy a gyors döntések megalapozottak lehessenek. Van még teendő a járási párt- és állami szervekkel való kapcsolattartásban, több személyes találkozással is segíteni kell a kölcsönös informálást. A közeljövő feladata lesz az ellenőrzés koordinálása, ugyanis a bevételi igazgatóság és a TESZÖV kétévenként, a tanács pedig három- évenként köteles tételes ellenőrzést végezni. A különböző terminusokat így ésszerűen nem lehet egyeztetni. Cs. B. Veszélyes kábel Lehetőségem adódott egy biztonsági szemle jegyzőkön jrvének elolvasására. Néhány megállapítása elgondolkodtatott. „Kiss Péter hegesztő kábelét azonnal ki kell cserélni, mert toldott. Az MVE esztergagépnél a láb- rácsot meg kell javítani. Nem megfelelő a műhelyben a világítás, néhány villanykörte kiégett, mások erősen porosak, koszosak, nem adják ki a fényt. A mellékhelyiségekben a lefolyók eldugultak, kosz van és bűz." Jó a biztonsági szemle az üzemekben — véltem — és rákérdeztem az igazgatóra. „Nincs elég hegesztőkábel a gyárban?” „De van” — volt a válasz. „És szeg, deszka, hogy a lábrácsokat kijavítsák?” Szeg is van, deszka is van és amint kiderült, vannak emberek, akiknek a kiégett villanykörték kicserélése lenne a dolguk. Sőt, arra is van ember, aki a mellék- helyiségeket rendben tartsa. Ha van kábel, és vannak emberek a rend fenntartására, érthetetlen, hogy a biztonsági szemlén a gyár, minden szögletében találni kifogásolható dolgot. Ki‘a felelős a mulasztásért? A gyárigaz- gató, a műhelyfőnök, a művezető, vagy a csoportvezető, netán az a dolgozó, aki toldott kábellel hegeszt, törött lábrácson áll, eltűri, hogy szemet rontó rossz fényben dolgozik? A jegyzőkönyv, amit olvastam — helyesen — meghatározta a hibák megszüntetéséért felelős személyek nevét. Egy nevet, de én úgy vélem, több nevet kellett volna odaírni. Nem azért, hogy az egyszemélyi felelősség elkenődjék. Vegyük példaként a hegesztőkábel esetét. A kábel védőburka muhka közben megsérült. Ez ezerszer előfordul. A biztonságtechnikai előírás szerint a kábelt használó dolgozónak, az esetet rögvest jelenteni kellene a csoportvezetőnek, művezetőnek. Nem teszi. Ehelyett szigetelőszalaggal úgy, ahogy elfedi a törés helyét. Miért cselekszik így? Talán, mert rossz tapasztalata, hogy egy kábelcsere órákig tart, és ő teljesítményben dolgozik. A csoportvezető, művezető viszont oda sem figyel ilyen dolgokra. Egyszóval a jegyzőkönyvbe odaírtam volna a nevüket, és azoknak a nevét, akik a mulasztásokért elfelejtették figyelmeztetni, megdorgálni, fegyelmezni őket. A hegesztő büntetése is bele illene a jegyzőkönjrvbe, és azé az esztergályosé is, aki törött lábrácson állva dolgozik, de a kisegítő dolgozó vétkét sem lehet kisebbíteni. Mert miről van szó? Van akik megteremtik, mások viszont eltűrik a testi épséget veszélyeztető baleseti forrásokat. Toldott kábel miatt nemegyszer előfordult már halálos áramütés, rossz lábrács, elégtelen világítás miatt kéz- és lábtörés. Ha tragédia, baleset történik valahol, előszeretettel hivatkozunk a véletlenre. Nincsenek véletlenek. A balesetek 99 százaléka, a figyelmetlenség, a hanyagság, a nemtörődömség és a szakértelem hiányából adódik. S. E Vágják a rizsét MHotán A legtöbb növényhez hasonlóan több héttel később ért be a rizs Szatmárban is, ahol a legnagyobb termelők közé tartozik a milotai Uj Élet Termelőszövetkezet. Később kezdődhetett így a szokásosnál a rizsaratás. Sajnos, a korábbi kedvezőtlen időjárás miatt az eddigi termésátlagok nem valami biztatóak. A tiszaháti gazdaság száz hektáron termesztett az idén rizsét, ötször annyit mint a múlt esztendőben. A kora nyári kép még biztató volt, több mint húszmázsás termésre számítottak hektáronként a szövetkezet szakemberei, most jó ha meglesz a tíz-tizenkét mázsa. A gazdaság földjein kihasználva az utóbbi napok kedvező időjárását két rizskombájn vágja a kalászokat nyújtott műszakban, s a területnek eddig felével végeztek, (bg) 3 ó dolog vidám emberekkel beszélni, olyanokkal, akik még bajaik mesélése közben sem komorodnak el. ök azok, akik tudják, az életbe sok minden belefér, az öröm és a gond természetes útitársaink. Kovács Sándorné a nyíregyházi dohányfermentáló átvevője ezek közé tartozik. Beszélgetésünkre örömteli esemény miatt került sor, de a Kiváló Munkáért miniszteri elismerésig vezető út, természetesen nem volt sima. Kezdjük a végén, hiszen ő is itt kezdte. — Mondhatom, meglepődtem, amikor behívott az üzemvezető és azt mondta, az ünnepségre szépen öltözzek fel. „Fehér ruhába?” — kérdeztem. Arra azért nincs szükség, felelte. Sejtettem, hogy valami készül, de ő nem mondta mit kapok, én viszont nem kérdeztem. őszintén mondom, megizzadtam, amikor volt az ünnepség. Nem is a népek közé ültettek, hanem egyenesen fel a tribünre. A munkatársaim rámnevettek, amikor megkaptam a kitüntetést, Sokan jöttek gratulálni. Hát, jóleső érzés volt. Mondták, hogy ez olyan szép dolog ... A szombati, délutáni műszakban a munka csendesen folyik, néhány teherautó áll csak a sötétEgyszerű történet be borult rámpánál, és a targoncákat sem oly nehéz kerülgetni, mint máskor. A meleg szoba pedig, ahol ülünk, viszonylag csendes, egy zsebrádióból zene szól valahol; csak néhány éles vonatfütty hasítja ketté a nyugalmat. — Harminc éve vagyok itt — meséli csendesen Kovács Sándorné —, és ebbe a harminc évbe jó is, rossz is belefért. Tizenhat éves voltam, amikor gépápolónak jöttem. Akkor még sokkal nehezebb volt a munka. Amikor fermentőr lettem, 40 kamrára kellett vigyáznom, mindegyik más hőmérsékletű volt, az egyik helyen megizzadtam, a másikon fagyos- kodtam. Az én generációm bizony viseli a nyomait ennek, kínlódunk az ízületeinkkel. Szerencsére nincs év, hogy ne mennék Hajdúszoboszlóra, Tapolcára, aztán egy ilyen pihenés után, megint van egy évre való erőm. Ha aprókat is, de mindig előre lépett. Idestova tíz éve nyersanyagátvevő lett. öt esztendeje pedig szakmunkásvizsgát tett. — El lehet képzelni, milyen volt, amikor szinuszt meg koszinuszt tanultam, fizikával tömtem magam. A nyolcadik általános után annyi évvel. Ez is meglett, és itt vagyok... nem is akarok máshová menni. Férje lakatos a Patyolatnál. Laktak a Jég utcában földes lakásban, gyerekkel. Most másfél szoba összkomfortjuk van. Lánya húszéves, cipőipari szakmunkás. — Nem akartam hinni a szememnek, amikor hét-, nyolcezer forintot is megkeresett. Összegyűjtöttem neki, és elküldtem Törökországba, hadd lásson világot. Az a jó, hogy lassan révbe érünk. Fizetése 3600 forint körül van. Már majdnem azt mondtam, ennyi év után, ez talán nem is sok. De megelőzött. — Sok férfi keres kevesebbet — mondta büszkén. S zólnak, hogy teherkocsi érkezett. A dohányt neki kell átvenni. Együtt lépünk ki a ködös, sötét novemberi szürkületbe. A teherautónál marad, mert ott a helye. Búcsúzóul megkérdem: — Mi lesz tovább? — Mi lenne? Hát dolgozunk. Speidl Zoltán
