Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-27 / 278. szám

1980. november 27. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Á bér fedezete ABBAHAGYTA A MUN­KÁT, s hazament néhány munkás Tuzsérról. Az alma­szállítás csúcsán Nyírtasson, az állami gazdaságban nyom­ban intézkedtek. Üjabb rako­dókat rendeltek ki, nehogy az almaszállításban fennakadás legyen, míg a munkások el­len azonnal fegyelmi eljárást indítottak. A gyors intézkedésre, mind­két fél meghallgatására — mint utóbb kiderült — igen­csak szükség volt. Az összeüt­közés ugyanis a közvetlen munkahelyi vezetővel történt, akinél reklamáltak a munká­sok, kevesellték a teljesít­mény után számolt bért. A válasz magyarázat helyett az volt, hogy ha nem tetszik, akár haza is mehetnek. Ök pedig erre otthagyták a ra- katlan vagonokat, s elindul­tak. Néhány hét elteltével meg­állapítható: jól kerestek a nyírtassi munkások. Azok, akik Tuzséron targoncaveze­tők és segédmunkások voltak, 8—10 ezer forint között vit­tek haza egy hónapban. Igaz, hogy ezért jóval több munka is várt rájuk, mint otthon. Korán reggel indultak, de még a késő délután beállított vagonokat is meg kellett rak­ni, addig nem mehettek ha­za. Amikor szóvá tették — egy, a szerkesztőségnek írott panaszos levélben —, hogy nem kapják meg a korábban adott kiküldetési díjat, egy­szerűnek tűnt az intézkedés. A kérdés jogos volt, változ­tattak a korábban kiadott szabályzaton. A bérvitánál pedig újra felülvizsgálták a kiadott rendelkezéseket, s azok betűje és szelleme alap­ján adtak igazat a munká­soknak. A TÖRTÉNETRŐL, a ked­vező befejezésről elég lenne ennyi, ha valamilyen formá­ban másutt nem ismétlődné­nek meg hasonló viták. Ép­pen a közelmúltban írtunk a VOSZK tiszavasvári telepé­nek dolgáról, ahol a termelési tanácskozáson bejelentett bér­emelést hiába várták a mun­kások. A Patyolat vásáros- naményi szalonjában azon háborogtak, hogy a kiadott norma ellenére kisebb fize­tést számoltak el. Az említett eseteknél előbb- utóbb tisztázzák, vagy már tisztázták a viták forrását. Ugyanis sokszor a vállalatok keze is kötve van, mert a béremelés csak bizonyos tel­jesítménynövekedés mellett lehet jogos. Csakhogy ennek a tisztázása szintén előbb, a bejelentések előtt kell, hogy történjék, mert különben jo­gos a reklamáció. Ám a mun­kások igazságérzetét joggal sérti, ha úgy érzik, ők meg­dolgoztak a többletfizetésért, de mintha sajnálnák tőlük, azért nem kapják meg. Köz- gazdasági magyarázatot köny- nyen lehet fabrikálni ilyen esetben is, hiszen néha való­ban gondot okoz a vállalat­nak a többletbér kifizetése, azonban a fő cél mégis a jobb termelés, aminek egyik ösztönzése éppen a fizetésben rejlik. A kedvezőtlen időjárás mi­att több termelőszövetkezet­nél jóval több órát töltöttek el a földeken a betakarítás­nál, szántásnál és vetésnél, mint a jobban termő évek­ben. Mégis többen csodálkoz­tak azon a nyírségi szövetke­zeten, ahol az elnök nem a gyors munkát sürgette, ha­nem azt mérlegelte, meddig lehet elmenni a kézi munka igénybevételénél bértúllépés nélkül. El kell fogadni, hogy a bé­rezést egyre inkább a telje­sítményekhez kötik. Csakis ez lehet az alapja annak, hogy a nagyobb eredmények indo­kolják a magasabb keresete­ket. Persze ennek az ellenke­zőjével is lehet „barátkozni.” Ugyanis a megyében akad olyan üzem, amelynek a tel­jesítményei csökkentek, még­is a bérfejlesztés mellett dön­töttek. Rá kell döbbenni, hogy ennek csak akkor van lehetősége, ha az adott lét­számmal legalább a tavalyi eredményt hozzák, de ha ke­vesebb a megrendelés, akkor ennek megfelelően vállalni kell a népszerűtlen feladatot, a kevesebb bér kifizetését, vagy a létszám csökkentését. A BÉREK ÉS TELJESÍT­MÉNYEK ilyen irányú vizs­gálata elvezet a foglalkozta­táshoz is. Köztudott, hogy a megyében még mindig van­nak olyanok — javarészt szakképzetlen lányok, asszo­nyok —, akik szívesen vál­lalnának helyben munkát. Csakhogy már régen túljutot­tunk a mindenáron való munkahelyteremtésen. Vagy­is, a meglévő berendezések jobb kihasználásával, a ter­melőszövetkezetekben a mel­léküzemágak jövedelmező fejlesztésével lehet munkahe­lyet teremteni. Ezek nagyobb teljesítményt adnak, ami ala­pot teremt a fizetésekhez is. A megyében a múlt évben is másfél ezerrel nőtt az ipar­ban foglalkoztatottak száma. Mindez a létszám növekedé­sében csak 2,9 százalékot je­lent. Ettől viszont sokkal na­gyobb mértékben nőtt a ter­melés, ami alapot adhatott a létszám emelkedésének. A következő években hasonló módon azzal szükséges szá­molni, hogy előbb a teljesít­mények növelése a szükséges. Megtörténhet olyan változás, hogy amíg az egyik üzemben a kevesebb megrendelés mi­att állnak a gépek, nem vesz­nek fel új embereket, addig a szomszédban új exportlehe­tőségek vannak, keresik a jól képzett munkásokat. UGYANIS A FOGLAL­KOZTATÁS megoldása nem egy adott üzem feladata, ha­nem sokkal nagyobb távlat­ban szükséges gondolkodni. Egy-egy területen, országos méretekben lehet és kell biz­tosítani, hogy mindenki, aki munkát akar vállalni, megfe­lelő helyre kerüljön. Lányi Botond Mellék­üzem Sényőn Nyolcmillió fo­rintos termelési értéket állít elő ebben az évben a sényői ter­melőszövetke­zet elektrotech­nikai üzeme. (J. L. felv.) A legfontosabb tényezők: Egyik főépítés-vezető tele­fonon felhívta az üzemi párt- bizottságot és megkérdezte: nem történt-e tévedés, ugyanis ő pártonkívüli, és a pártbizottság ülésére hívják. Szó sincs tévedésről — vilá­gosították fel. Nem első al­kalom, hogy a SZÁÉV üzemi pártbizottsága fontos gazda­ságpolitikai kérdésekben kon­zultál a párton kívüli gazda­sági vezetőkkel, számít véle­ményükre, javaslataikra. Élénk volt a vita, amely e fontos pártfórum tanácskozá­sát jellemezte. A vállalat munkafegyelmi helyzetéről és a személyszállítási gondokról, problémákról volt szó. Naponta 86 településről A SZÁÉV sok-sok munka­helyére a szélrózsa minden irányából (24 felől) 86 tele­pülésről érkeznek naponta ingázó munkások. Ez is ér­zékelteti, milyen fontos be­folyásoló tényezője a mun­kafegyelem alakulásának a személyszállítás. Jelenleg a SZÁÉV fizikai dolgozóinak létszáma 3300. Ebből a vál­lalat saját és bérelt gépkocsi­kon, valamint vonaton, mo­torkerékpáron és nem válla­lati személygépkocsin 2400-an ingáznak. Utána lehet szá­molni, mennyit jelenthet egyetlen órai késés! E pártbizottsági tanácsko­zás hangvétele elég bátor Idő, érdekeltség Kibővített pártbizottsági ülés a munkafegyelemről a SZÁÉV-ná! ROZSDA MARJA volt ahhoz, hogy őszintén fel­tárja a munkafegyelemben mutatkozó negatív tényezőket, tendenciákat. Ezért is fon­tos volt, hogy a vezető beosz­tású pártonkívüliek is elgon­dolkozzanak: mit és hogyan szükséges változtatni. Nem csupán a vállalattól függő, s emiatt kiesett munkaidő mi­att. Bár kétségtelen, ez sem kevés: 1980. I. félévében meghaladta az 50 ezer (!) órát. (Ebből csak a vállalat­nál szervezett tanfolyamok miatt 30 ezer óra esett ki a termelésből. Ide sorolandók a fizetés nélküli szabadságidők, a vizsgák.) Kiesett: 8 százalék Nem szabad azonban fi­gyelmen kívül hagyni a mű­szakon belül elfecsérelt időt! A pártbizottság megállapítot­ta: az anyagokra, eszközökre, gépekre történő várakozás miatt a kiesett idő 8 százalék. A munkaidő nem megfelelő kihasználásából, az indoko­latlan leállásokból, az enge­dély nélküli étkezési szüne­tek, az ebédidő önkényes meghosszabbítása, a későbbi munkakezdés és a korábbi befejezésből kiesett idő 4,5 százalékot tesz ki. Vitára, cselekvésre ösztön­zött ez a tanácskozás. Sok hasznosítható javaslat hang­zott el. Ezek megvalósítása 4 z angol labdarúgás nagy gondja mos­tanában a csók — adja hírül egy tudósítás. Arról folyik a vita: illik-e a góllövőt puszilgatni, vagy jobb higgadtan el­könyvelni teljesítményét. Ez utóbbi vélemény han- goztatói abból indulnak ki, hogy a csatár dolga az, hogy gólt lőjön, így hát nincs másról szó, mint si­ma kötelességteljesítésről. A csók hívei azzal ér­velnek: a foci az érzelmek játéka is, a góllövő ünnep­lése lelkesítő, további si­kerekre ösztönző tényező. Mit tagadjam: én csók­párti vagyok. Nem arra áhítozom, hogy engem puszilgasson egy balhát­véd, ennél sokkal prog- resszívebb ötletem van. Mindig mondogatjuk: a munka is csapatjáték. Vagyis az üzemekben, me­zőgazdasági szövetkezetek­ben és hivatalokban is jobb-rosszabb csapátok te­vékenykednek. Itt kellene alkalmazni a csókjutalmat, mint serkentő tényezőt. Biztatni kellene a dolgo­Csókok zókat arra, hogy amikor sikerül valami, akkor mondjuk a főkönyvelő ro­hanjon az iroda falához, essen térdre, kezét emelje magasra, miközben a tit­kárság 'nőtagjai a nyakába borulnak. Ki kellene jelölni min­denütt az ügyeletes csók- osztogatókat. A főleg nő­ket foglalkoztató helyeken erőteljes férfiakat, esetleg kiszuperált focistákat, akik ha gólt nem is tudtak lő­ni, de csókoltak. Lelkesítő lenne a baboskendős leány mondjuk az esztergaüzem­ben, ahol a munkadarab­bal körbefutó szakmun­kást üldözné, ráugrana, és csókolná. A csók lehetne ezek után naturália, ami pótolná a mozgóbért. Az így felsza­baduló összeg a csókolok munkabérét fedezhetné. Alkalom nyílna a csók­koordináló főosztályok lét­rehozására, ahol a legjobb koordinátort is földrete- perve ünnepelnék. Vagyis a lelkesedéshullám állan­dósulna, transzban élne mindenki, aki dolgozik. Eltűnnének a munkakerü­lők is, mindenki rohanna a sikerélménye után. Cup­pogna az egész ország, s megoldható lenne a mun­kafegyelem, a termelé­kenység minden gondja. 4 bökkenő a végén mégis előbukkan. Mert az angol foci­ban van egy olyan szokás is; aki annak ellenére, hogy csatár, nem lő gólt, azt kiteszik a csapatból. Nem hogy puszi nincs, de még a munkakönyvét is a zsebébe dugják. Mi több, azt a kapust, aki túl sok gólt kap, azt is szélnek eresztik. Nem marad más, mint a differenciált csók­osztás. Es ez a gyenge pontunk. Úgy hiszem, az első puszikat az érdemli, aki ezt felveti. (bürget) nemcsak a pártbizottság, ha­nem a gazdaságvezetés fel' adata is. Ezen a pártfórumon az is felvetődött, hogy van javíta nivaló a fizikai munkások anyagi érdekeltségének rend szerén is. Igaz Dezső egy okos, új javaslatot terjesztett elő, amelynek alapján ezt megvizsgálják és pontos cél feladatokat állapítanak meg. Racskó Tibor ugyancsak a fi­zikai dolgozók ösztönzési rendszerének korszerűsítését sürgette. Fegyelmezettebb helytállást Nemes Sándor elmondta, hogy a vállalatnál megszűnt a fakaruszos munkásszálítás. A SZÁÉV-nek 23 saját autó­busza van. Míg egy-egy bé­relt autóbuszra 300 ezer fo­rintot költenek, addig egy saját Ikarusra csak 100 ez­ret. Évente másfél-kétmil­liót takarítanak így meg. Többen szóltak az üzem- és munkaszervezésről. Kása Miklós elmondta: sokszor elő­fordul, hogy a szak- és sze­relőipariak egy-egy munka­helyre többször is felvonul­nak! Ez sok kilométer-, idő-, enérgia- és élőmunka-kiesést okoz! Felelősségteljes pártfórum volt. Szabó Gyula, az üzemi pb titkára szóbeli kiegészítő­jében nem véletlenül hangsú­lyozta: — Ahhoz, hogy tekin­télyesebb helyet foglaljunk el az ÉVM vállalatai között a termelési mutatók tekinteté­ben, javulnia kell a munka- fegyelemnek, a munka inten­zitásának, az üzem- és mun­kaszervezésnek, a termelé­kenységnek. S ez elsősorban a termelés tervezőin, irányí­tóin, parancsnokain múlik. Farkas Kálmán Mennyi érték van egy gép­udvarban? — Ez az ami fel­tűnt a hozzánk látogató ide­gennek —, valamint az, hogy a tavasszal, nyáron használt munkagépek viselik magukon az akkori igénybevételek nyomait. Az ekék sárosak, a fűkaszákra gaz száradt, és látni olyan kombájnt, amely­nek oldalán kikelt a búza­szem. Sok helyütt nincs sem rend, sem pedig elfogadható tárolás. Megyénk mezőgazdasági üzemei egyenként 150—200 millió forint értékű eszköz­zel gazdálkodnak. Az eszköz- állomány 50—60 százaléka a gép, olyan kellékei a mai, korszerű gazdálkodásnál amelyeknek az elhasznál<* sa nemcsak az igénybf tői függ. Gyorsítja az csökkenést a korrózió, szerűtlen kezelés és t Szakemberek, kuta tek vizsgálatának erei. hogy a rozsda, a min emésztő első számú ’ ség évente 2—3 s kárt okoz. Ha fi vesszük, hogy a lévő erő- és műnk; önjáró betakarítóg' egyéb eszközök h ges értéke több m liárd forint, akko kártétele évente 5Í lió forint lehet. C ez, főként, ha tűi ezért egy közepes dasági üzem teljes a legkorszerűbb f' megoldható. A rozsda pus; ősszel és télen a Az eső és hóié n vázszerkezeteket, di sebb alkatrészeket ágyakat, tengelyek- hajtóműveket is n a rozsda ezeket Gépszerelők a megn hogy nemegyszer az szék. cseréjét-' serr csak a ■-helytelen' b lás’kö­vetkezményei indo) ’ák. A korrózió ellen .ehet vé­dekezni. Vannak dolgok azonban, amit a vegyszerek sem pótolnak. Ez a gépék tisztán tartása, a sár, a kosz eltávolítása, ezt követően a gondos tárolás. Igaz a mező- gazdasági üzemek ma még nem rendelkeznek elegendő fedett tárolótérrel, de ha más nincs, az értékes és érzékeny gépeket fóliával is letakar­hatják. A rozsda kártételéről nem először esik szó, és időkö­zönként van <is ennek foga­natja. Sajnos, az is tapasztal­ható, hogy a már bevált és jó módszerek gyakorlati al­kalmazásában nem vagyunk eléggé következetesek. Volt idő, hogy jobban becsültük, óvtuk a termelés eszközeit. Akkor kevesebb volt a gén. Most is így kellene tenni. A több gép, a jobb és nagyobb eszközellátottság nem jogosít senkit pazarlásra. Sőt! A többlettermelést ma már a meglévő eszközök jobb hasz­nosításával — mérsékel­tebb beruházással — kell megvalósítani. Ez csak akkor lehetséges, ha óvjuk azt, ami megvan. S. E. A MEZŐGÉP mátészalkai gyáregységében többféle me­zőgazdasági pótkocsit gyártanak. Bácskái Gusztáv MBP— 9-es típushoz készít tengelyt. (Jávor)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents