Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-26 / 277. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. november 26. Kambodzsai küldöttség érkezett hazánkba (Folytatás az 1. oldalról) Ezután a Parlamentben megkezdődtek a magyar- kambodzsai hivatalos tár­gyalások. A magyar tárgyalócsoport vezetője Lázár György, a kambodzsai tárgyalócsoport vezetője Heng Samrin. A szívélyes, baráti légkörű tárgyalásokon a felek átte­kintették a nemzetközi hely­zet időszerű kérdéseit, majd tájékoztatták egymást Ma­gyarország és Kambod­zsa helyzetéről, az or­szágépítés eddigi tapasztala­tairól. Eszmecserét folytattak a két ország gazdasági és kulturális kapcsolatainak fej­lesztéséről. A magyar—kam­bodzsai hivatalos tárgyaláso­kat a teljes nézetazonosság jellemezte. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke délután fogadta a Parlament nándorfehérvári termében Heng Samrin elnö­köt és a kambodzsai küldött­ség tagjait. Megbeszélést folytattak időszerű nemzetkö­zi kérdésekről, ezen belül a dálkelet-ázsiai politikai hely­zetnek az egyetemes békére gyakorolt hatásáról. A talál­kozón részt vett Púja Frigyes. Kedden este a Parlament­ben, a kambodzsai küldöttség tiszteletére adott vacsorán Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke és Heng Samrin, 'a kambodzsai küldöttség ve­zetője beszédet mondott. A továbbiakban foglalko­zott azzal, hogy jelenleg a világban egyidejűleg hatnak az enyhülés és a feszültség tényezői. Kiemelte: — Mi a béke, a nemzetközi bizton­ság, a katonai enyhülés, a le­szerelés ügyéért szállunk sík­ra. — Meggyőződésem, hogy mostani látogatásuk, tárgya­lásaink, kapcsolataink egyez­ményes alapokra helyezése új távlatokat nyit együttműkö­désünk fejlesztéséhez és el­mélyítéséhez. Nagy örömünk­re szolgál, hogy a Magyar Népköztársaság Phnom Penh-i nagykövetsége után nemrégiben Budapesten is megkezdte működését a Kam­bodzsai Népköztársaság nagy- követsége, nagykövettel az élen. Végül Heng Samrin elnök, a jelenlévő vendégek egész­ségére, a kambodzsai nép si­kereire és boldogulására, a két ország sokoldalú együtt­működésére, népeink testvéri barátságára emelte poharát Losonczi Pál. Heng Samrin beszéde Losonczi Pál pohárlcöszöntője Az Elnöki Tanács elnöke hangsúlyozta: nagy öröm és megtiszteltetés, hogy Heng Samrin vezetésével hazánk­ban üdvözölhetjük a Kam­bodzsa Megmentésének Nem­zeti Egységfrontja, a Kam­bodzsai Népi Forradalmi Ta­nács küldöttségét, a testvéri kambodzsai nép képviselőit, majd így folytatta: — A Magyar Népköztársa­ság, a magyar nép mély szimpátiával és cselekvő szo­lidaritással kíséri azt a har­cot, amelyet a kambodzsai nép folytatott nemzeti füg­getlensége kivívásáért, az amerikai imperializmus és la­kájaik, majd a pekingi hege- monisták céljait kiszolgáló, népirtó Pol Pot-rendszer el­len. — Pártunk, kormányunk és égési népünk örömmel üdvö­zölte 1979. január 7-ét, a kambodzsai forradalmi erők naay jelentőségű győzelmét, a.,.‘ ambodzsai Népköztársa- s ^ létrejöttét. — Az elmúlt csaknem két év meggyőzően bizonyítja, hogy a Kambodzsai Népi For­radalmi«-’Tanácsnak,1 a kam­bodzsai nép egyetlen törvé­nyes képviselőjének vezetésé­vel, a testvéri szocialista or­szágok sokoldalú segítségével és támogatásával a kambod­zsai nép kiemelkedő sikere­ket ért el. Ezek megmutat­koznak a múlt súlyos örök­ségének felszámolásában, a szétzüllesztett társadalom új­jászervezésében, a gazdasági és kulturális élet helyreállí­tásában, a belső és külső ak­namunka meghiúsításában, a Pol Potista bandák megsem­misítésében. A rendkívüli erőfeszítések eredménye­ként egész Kambodzsában megszűnt az éhínség, újra beindult a normális élet. — Szilárd meggyőződésünk, hogy a kambodzsai nép való­ra váltja a Kambodzsa Meg­mentésének Nemzeti Egység­frontja és a népi forradalmi tanács programjában meg­határozott nemes célokat. Szívből kívánjuk, hogy or­szágépítő és országukat védő munkájukban érjenek el to­vábbi nagy sikereket. — A magyar nép több mint három évtizede építi a szo­cialista társadalmat a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt vezetésével — folytatta Lo­sonczi Pál. Szólt arról, hogy a párt ez év tavaszán meg­tartott XIX. kongresszusa fel­mérte helyzetünket, megha­tározta bel- és külpolitikai feladatainkat. Heng Samrin elnök köszö­netét mondott a Kambodzsa Megmentésének Nemzeti Egységfrontja, a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács és a kambodzsai nép nevében a Magyar Szocialista Munkás­pártnak, a magyar kormány­nak és népnek azért a meleg fogadtatásért, amelyben a küldöttséget részesítették. — A kambodzsai nép rég­óta nagy elismeréssel tekint azokra a kiemelkedő sikerek­re, amelyeket Magyarorszá­gon, e szép országban elértek. — jelentette ki, majd így foly­tatta : — A nemzetközi küzdőté­ren a Magyar Népköztársa­ság mindig következetesen folytatta a béke, a barátság és a jó együttműködés poli­tikáját valamennyi nép és mindazok iránt, akik tevé­kenyen harcolnak az impe­rializmus, a gyarmatosítás, az 'újgyarmatosítás, valamint az elnyomás más formái ellen. Hangsúlyozta, hogy Ma­gyarország, az MSZMP veze­tésével méltó módon járult hozzá a szocialista közösség erősítéséhez, az imperializ­mus és a gyarmatosítás el­leni harc sikeréhez, a béke és biztonság megvédéséhez Eu­rópában és az egész világon. — Megszabadultunk a vé­res rezsimtől, amely több mint 3 millió kambodzsait mészárolt le, teljesen szét­züllesztette a társadalmat, végtelen nyomorba döntötte a népet. Kiürítették Phnom Portugália két választás között Bz alkotmány és a birkák 2. Áki a mai portugál politi­kai élet szereplőinek névso­rát böngészi, könnyen zavar­ba eshet: van Mario Soares, Soares Carneiro és Francisco Sá Carneiro. A Soaresek és Carneirók bonyolult kaval- kádjában egyetértés csak a Carneirók között van. Sá Car­neiro miniszterelnöknek és pártkoalíciója elnökjelöltjé­nek, a gyarmatbirodalmat visszaáhító Soares Carneiró- nak esetleg közös hatalma (ha netán az utóbbit választanák meg decemberben) — néhány parlamenti képviselő szóvic­cével élve — a birkák ural­mát jelentené Portugáliában. (Carneiro ugyanis birkát je­lent.) Eme kissé durva szó­játék alapos botrányt kavart a parlamentben, ám. az olcsó célozgatás lényeges társadal­mi gondot takar. A kulcsszó: az alkotmány. OLCSÓ TAKTIKA Az alkotmány Nyugat-Eu- rópa leghaladóbb alaptörvé­nye. Egyik paragrafusa, a 290. szakasz kimondja: meg­változtatni csak a képviselők kétharmados többségével le­het. Ugyancsak az alkotmány szerint a bankok, a földek, az ipar köztulajdonának elve és a polgári szabadságjogok együttese, viszont megváltoz­tathatatlan. A jobboldal tá­madásait így azzal indokolja, hogy az alkotmány „túlságo­san ideologizál”, konkrétabb­nak kell lennie és gazdasági téren „nem emelhet korláto­kat, ellentmondásait a jövő érdekében fel kell oldani”. Az érvelés mögött az államo­sítás, a földreform „visszacsi­nálása” a cél és az érdek vi­lágos. Portugália 1983. január 1-ére szándékozik belépni az Európai Gazdasági Közösség­be. Az alkotmánymódosí­tás kézenfekvő eszköz lehet­ne, olyan kapitalista játék- szabály érvényesítéséhez is, amely a nyugati befektetése­ket nagymértékben kifizető­dővé tenné. Az új kormányzatnak van alkotmánymódosítási joga. Ám bizonyos korlátok — a már említett alaptörvény-ki­tételek — megmásíthatatla- nok. A törvényes előírások feltétlen tiszteletben tartásá­nak reménye azonban nem túl nagy, különösen, ha a demokratikus szövetség kor­mánypártjainak választási el­járására gondolunk. Egyelőre úgy tűnik, Sa Carneiro nem az alkotmány elleni „huszár­roham” taktikáját választja, s ha az új elnök ismét Ra- malho Eanes lesz, személye egyfajta garancia lehet. Ám, ha Soares Carneiro... Rá­adásul a jelenlegi miniszter- elnök, Sá Carneiro ismételten kijelentette: megtagadná a miniszterelnöki teendők el­látását, ha mégis Eanes ke­rülne ki győztesen a harcból. A helyzetet tovább bonyolít­ja, hogy feltehetően a jobb­oldal által megszüntetésre ítélt forradalmi tanács ha­ladó és mérsékelt tisztjeinek is lenne egy-két szavuk a dologhoz. BÉKE, de meddig? A turista persze mindezt madártávlatból látja. Számá­ra Lisszabon képe ma, két választás között békés, mi több, szemet gyönyörködtető. Mindenestől az: a plakátok­kal, a pompás kirakatokkal, a Centro Comercial Imaviz lélegzetelállító föld alatti éj­szakai áruházával, a Rossio szikrázó neonjaival, a cipő- tisztító kisfiúkkal, a nyak- kendős-öltönyös gentleman­hivatalnokokkal, a tenyerü­ket nyújtogató koldusok se­regével, az olajbarna arcú, ábrándos szemű nőkkel együtt.1 S ha a főváros izgal­masan eredeti világához hoz­zászámítjuk a portugál fal­vak szamárháton ballagó pa­rasztjait és borostás arcú ha­lászait is — felfoghatjuk, hogy milyen közegben folyik a harc a nép jövőjéért. Úgy mondják, a portugál ember szereti az ebéd utáni sziesz­tát, az éjjel egyig-kettőig tar­tó sétát, vagy üldögélést egy kerthelyiség teraszán. Általá­ban híve a csöndes, szerény, derűs mértéktartásnak. És Lisszabon belvárosában, a Baixában az ember birkákat csak egy-két Woelmark-hir- detésen láthat. De senki nem is kíván belőlük többet... Képünkön: Sá Carneiro mi­niszterelnök (MTI Külföldi Képszolgálat). Domonkos László (Következik: 3. Kilométe­rek és kapcsolatok) Penht, más városokat és agg­lomerációs központokat, visz- szavetették a gazdaságot, fel­számolták a pénzt és a ke­reskedelmet. — Az ország teljes felsza­badulását követően, a viet­nami, a laoszi és más szocia­lista országokban élő testvé­reink önzetlen segítségével a népi forradalmi tanács fel tudta számolni a Peking bábjai, Pol Pót—leng Sary, Khieu Samphan és bandája által hátrahagyott súlyos örökséget. Nagy lépésekkel halad előre a nemzeti újjá­építés. Visszaállítottuk a pénzt és a piacot. Helyreállít­juk a kultúrát és a régi ha­gyományokat. Az élet vissza­tér a normális kerékvágásba. A Kambodzsai Népköztársa­ság, bármennyire is fiatal, mind szilárdabbá válik poli­tikai, gazdasági, katonai és diplomáciai téren is. — A fennálló helyzet Kam­bodzsában szilárd és megvál­toztathatatlan. A népi forra­dalmi tanács a kambodzsai nép egyedüli igaz és törvé­nyes képviselője. Kudarcra van ítélve minden olyan kí­sérlet, amely arra irányul, hogy visszaállítsa a véres Pol Pót—leng Sary Khieu Samphan rezsimet. — Készek vagyunk az utolsó kambodzsaiig harcolni Kambodzsa függetlenségének és szuverenitásának megőr­zéséért, a béke és stabilitás fenntartásáért Indokínában, Délkelet-Ázsiában és az egész világon. Minden olyan tö­rekvés, amely arra irányul, hogy a jövő év elején össze­hívjanak egy úgynevezett nemzetközi Kambodzsa-kon- ferenciát, a Kambodzsai Né­pi Forradalmi Tanács rész­vétele nélkül — elítélendő, mint a népi forradalmi ta­nács belügyeibe való durva beavatkozás. Egy ilyen „kon­ferencia” minden határozatát . törvénytelennek és érvényte­lennek tekintjük. Végül méltatva a két or szág közötti szoros és szoli dáris kapcsolatokat, köszöne­tét nyilvánítva a Kambod­zsának nyújtott támogatásért és segítségért — Heng Sam­rin elnök az országaink együttműködésének és bará­ti kapcsolatainak, valamint népeinek, a szocialista társa­dalom építésében elért sike­reire, Losonczi Pál, Lázár György és a Magyar Nép- köztársaság más párt- és ál­lami vezetőinek egészségére emelte poharát. AUSZTRIA Rtomerftmfl. mint barométer Nyugat-Európában az el­múlt években mind hevesebb az úgynevezett „atomvita”. A Német Szövetségi Köztár­saságban negyegyszer rend­őrök csaptak össze a tünte­tőkkel. A „zöldek”, a környe­zetvédők által szervezett de- montsrációknak legalábbis figyelmeztető jellegük volt, bár tény, hogy az NSZK-ban még viszonylag simán dőlt el a vita: a környezetvédők deffenzívába szorultak, s a kormányt nem érte bántódás. Nem így például Svédország­ban, ahol négy évtizedes ura-( lom után gyakorlatilag ebbe' a vitába bukott bele a szo­ciáldemokrata kormányzat, s ezért szenvedett vereséget a nagy népszerűségnek örven­dő Olof Palme. Kétségtelen, a Szocialista Internacionálén belül a „nagy hármas”, Willy Brandt, dr. Bruno Kreisky és Olof Palme országai és párt­jai azok, amelyeknek a leg­nagyobb gondot okozta az atompárbeszéd. Igaz, Palme bukásával szemben a nyugat­német szociáldemokraták is­mét simán nyerték a parla­menti választást, Ausztriában pedig Kreisky kancellár vál­tozatlanul a helyzet urának tekinthető. Mégis. Kreisky aligha elé­gedett helyzetével. Nemrég őszinte aggodalommal jelen­tette ki, hogy „nehéz idők elébe nézünk”, s bár nyilat­kozatában a nemzetközi kapcsolatokra célzott, felté­telezhető, hogy ezek a „ne­héz idők” Ausztria belpoliti­káját sem hagyják érintet­lenül. Miközben ugyanis az országban sikerült a tőkés világ gazdasági gondjai elle­nére jó konjunktúrát fenn­tartani, arra senki nem szá­mított, hogy a külső válság ennyire elhúzódik. Mind többen veszik biztosra, hogy a negatív hatásokat hosszú távon Ausztria sem kerülhe­ti el. Elsősorban az infláció adatai figyelmeztetnek. Bár az árak és a bérek kívánatos arányát eddig sikerült fenn­tartani, az energiaimport fo­kozódása fenyegető veszélye­ket idéz. Miközben Ausztria beho­zatalra kényszerül az ener­gia és a nyersanyagok drágu­ló piacáról, addig egy telje­sen kész, akár azonnal üzem­be helyezhető atomerőművé­ben síri csend honol. Bécstől alig félszáz kilométerre, Zentendorf község mellett egy csaknem kilencmilliárd schillingért felépült atomerő­mű várja, hogy döntsenek sorsa felől. Az ügyben most fordulat következett be. De lássuk előbb az előzményeket. Több mint tíz esztendővel ezelőtt, amikor még az Osztrák Nép­párt, az ÖVP kormányozta az országot, döntöttek úgy, fr « Dr. Bruno Kreisky, osztrák kancellár. (Fotó — AP—MTI) szocialisták kezébe, akik a kérdésről hasonlóképpen gondolkozva hosszú távú programot dolgoztak ki atomerőművek építésére. 1978-ban elkészült az első, a zwentendorfi, az immár el­lenzékbe szorult ÖVP azon­ban sajátos módon — mint­ha megfeledkezett volna ar­ról, hogy az atomprogram kezdeményezője éppen ő volt — a környezetvédőkkel együtt annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az atom­erőmű üzembe helyezése ve­szélyt és kockázatot rejt ma­gában. A nagy taktikus hírében álló Kreisky kancellár, biz­tos parlamenti többsége tu­datában nyugodtan dönthe­tett volna az üzembe helye­zés mellett. Mégsem élt ez­zel a lehetőséggel, hanem népszavazásra bocsátotta a kérdést, a választópolgárok többsége pedig nemet mon­dott. A kérdés mégsem zárult le: mind többen vetették fel az erőmű ügyét ismét, mind­két oldalról. A környezetvé­dők hagyományos erőművé való átalakítását javasolják, míg a másik fél a mielőbbi üzembe helyezés mellett kar­doskodik. Mindkét javaslat kezdemé­nyezői ismét akcióba léptek. Az osztrák alkotmány sze­rint, ha egy népszavazási döntés felülvizsgálatát, újbó­li parlamenti tárgyalását leg­alább 200 ezer felnőtt válasz­tópolgár támogatja, akkor er­re sort lehet keríteni. No­vember elején kellett dönteni a két javaslat felől. Minthogy a közgazdászok szerint a világon nincs na­gyobb luxus, mint egy fel­épített, de nem működő, mil­liárdos atomerőmű, amelynek a karbantartása is milliókat emészt fel — a végered­mény aligha kétséges. Igaz, a vita annyit mindenesetre eredményezett, hogy fokozott hogy az energiában és nyers- biztonsági intézkedések mel- anyagban szegény ország jö- lett lép majd üzembe Auszt- vőjének érdekében atomerő- ria sok vihart kiváltott atom­műveket építenek. Közben erőműve, azután a hatalom átkerült a Thurzó Tibor November 27—december 7-ig TÉLAPÓ JÁTÉK-AJÁNDÉK KIÁLLÍTÁS ÉS VÁSÁR! Nyíregyházán a Városi Művelődési Központban (Lenin tér 9. sz.) Á kiállítás nyitva: mindennap, szombat és vasárnap is, 10—18 h-ig. A kiállított édesség, ajándék és játékáruk a helyszínen megvásárolhatók. A kiállítás „Télapója” 250,— Ft feletti vásárlás esetén a megvásárolt árukat, december 5 és 6-án kérésére házhoz szállítja.

Next

/
Thumbnails
Contents