Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-26 / 277. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. november 26. AHVÄSÄROSNAMENYBAM Az első ipari üzem Vásárosnamény első ipari létesítménye a mai ládagyár helyén volt. Hatvan kataszt- rális hold területen 1907-ben építette fel Braun Andor a téglagyárát. A kis üzem volt hivatott a környéket ellátni építőanyaggal. A gyárat 1949-ben -államosították, majd három év múlva korszerűsítették. Sorsát az pecsételte meg, hogy a tégla készítéséhez használt már gás agyag elfogyott. Ezért 1962-ben megszüntették az üzemet. A volt téglagyárat 1963-ban a Mátészalkai Vegyesipari Vállalat vette át, hogy gondoskodjon a korábbi 140 téglagyári dolgozó munkával való ellátásáról. A fafeldolgozás ekkor kezdődött meg kezdetleges körülmények között, majd állandó fejlesztés után alakult ki a mai üzem. A Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság ládagyára több, mint 400 embert foglalkoztat, az idei termelési érték meghaladja a 164 millió forintot. Új iskolában Sikeresek 1 Voltak a városkörzet! tanácskozások, amelyek a népfrontválasztást előzik meg. A városban és városkörnyéki községekben megrendezett hét tanácskozáson több, mint hétszázan vettek részt. A tanácskozások nemcsak arra adtak jó alkalmat, hogy a város vezetői beszámoljanak a fejlődésről, hanem párbeszéd alakulhatott ki, ahol a még megoldásra váró várospolitikai gondokat is felvethették, szólhattak azokról a tényezőkről, amelyek rontják a város lakóinak hangulatát. A tanácskozásokon összesen 52-en szólaltak fel, s 84 közérdekű bejelentés és javaslat hangzott el. Természetesen nem holmi „kívánsághangversenyt” rendeztek a hozzászólók, hanem azokat a jogos, s előbb-utóbb megoldandó feladatokat említették, amelyek a szűkebb környezetet is foglalkoztatják. Nem véletlen, hogy a legtöbben a belvízelvezető csatornák hiányát, a vízelvezetés megoldatlanságát említették. Tudták ugyan, hogy az illetékesek az erejükhöz mérten mindent megtesznek, de az idei csapadékos időjárás miatt súlyos helyzet alakult ki a központi részen a Szőlős- kert, Vörösmarty, Kossuth, Kraszna, Sport és Kölcsey utcákban, a gergelyiugornyai részen a Gulácsi, TanácsközUgrásszerűen javultak az általános iskolás gyermekek tanulási feltételei az új iskola elkészültével. Igazából csak az idén „lakták be” az épületet, ahová közel 900 gyerek jár. A 27 tanulócsoport mellett 13 napközis csoport is működik. Az olcsvai felső tagozatosok szintén ideiárnak. A múlt héten nyílt napokat tartottak az iskolában, hogy a szülők, az egyes úttörőrajokat patronáló szocialista brigádok közelebbről megismerjék az oktató-nevelő munkát A színvonalasabb tanítást szolgálják a szaktantermek. A rajzterem például a művelődési ház gondozásában működő szakkörnek is otthont ad. A fizikai és kémiai szak- tantermekben tág lehetősége van a kísérletezésnek. A gyakorlati oktatást a jól felszerelt műhelyek segítik. Az orosz nyelvi laborban a legjobb körülmények között sajátíthatják el a gyerekek a nyelvet. Az iskola egyben bázisa a megyében az orosz nyelvi tanításnak. A fogyasztási szövetkezettel történt megegyezés alapján decembertől iskolabolt is működik. A gyerekek kedvenc csokoládéin kívül élel- Minden gyerek feszülten figyel a hetedik osztályban. (Both miszert és iskolaszereket áru- Pál Ambrus felvételei) sítanak a boltban. Politika, helyben társaság és Munkácsy utcákban, a vitkai városrészen pedig az Aulich, Nagy Sándor János, Kiss Ernő, Pöltenberg és Matuzsa utcákban. Világos ugyan, hogy a lakosok is sokat tehetnek az árkok, átereszek karbantartásával, azonban a vízelvezetés ettől többet kíván, amire több éves programot szükséges kidolgozni a városi vezetésnek. A felvetések második helyén a közlekedés, s annak feltételei szerepeltek. Megértik a lakosok a szűkös anyagi lehetőségeket, azonban felhívták a figyelmet arra is, hogy a KPM kezelésében lévő Kossuth, Rákóczi és Jókai utcák javítása ma még jóval kevesebbe kerül, mint később, ha továbbra is elhanyagolják ezeket. A Tisza túlpartján a Tanácsköztársaság út építését, a városközpontban a Kraszna, Sport, Eötvös utcák szilárd burkolattal való ellátását sürgették többek között a felszólalók. Az autóbuszközlekedés javítására szintén több javaslatot tettek. Még mindig ellentmondásos a helyzet a városi cím és a kereskedelmi ellátás sokszor kis falvakat is megszégyenítő hiányosságai között. Megesik, hogy az alapvető élelmiszerek, mint a hús, töltelékáru, kenyér és tej a hiánycikkek közé tartozik még a legnagyobb boltokban is. Pedig a folyamatos áruellátás — ahogy sokan hangsúlyozták — többnyire a boltokban dolgozók figyelmétől, felkészültségétől függ. Az utóbbi öt év dinamikus fejlődése, az új ipari üzemek megépülése, újabb kereskedelmi létesítmények átadása mindenki előtt Ismert. Amikor a számvetés készül, természetesen ugyanúgy figyelembe veszik a vitkai vezetékes vizet, az emeletes lakásokkal gyarapodó városközpontot, a gázvezetéket — hogy csak néhányat említsünk —, de természetes igény, hogy az elégedettség mellett mindenki többet szeretne, a lehetőségek határain belül többet kér. Az orosz nyelvi laborban kü- lön-külön ellenőrizhető a diákok tudása. Csalah Attiláné hallgatja a feleleteket. A hidegebb idő beállta előtt mindenütt elkészültek a járdák, amelyhez anyagot a tanács adott, míg az ott élők a házuk előtti részt betonozták le. Képünkön: Gergely József és felesége Gergelyi- ben az utolsó simítások előtt járdaépítés közben. (L. B. felv.) Fő GOND A BELVÍZ ÉS A KÖZLEKEDÉS Elhagytuk már Vásárosna- ményt, a gergelyiugornyai Ti- sza-híd felé tartunk, s az út két oldalán hatalmas cukorrépaföld. A töltésnek is beillő kövesútról nézem az embereket. Egyenruha: gumicsizma, meleg kendő, vagy sapka, műanyagból készített sure: ne koszolja össze a sáros répa a ruhát. A töltésoldalnak támasztva biciklik serege, az egyik fasorban autóbusz. Piros Skoda kanyarodik le a kőről a dűlőútra, középkorú aszony kászálódik ki a volán mögül. A csomagtartóból vizeskorsót, elemózsiával megrakott szatyort vesz elő. Siet, hiszen elkésett. Nyolc óra is elmúlt már. Nem marad kint... A mélyzöld levelek fölött könnyű őszi pára lebeg, az útoldalban egy férfi kapaszkodik, a hídra szeretne feljutni. Mikor felér, éles, lapos követ keres, hogy lekaparja csizmájáról a sarat. Szóbaelegyedünk, szívesen beszél, ő ennek a területnek a gazdája, Vaska István, vá- sárosnaményi Vörös Csillag Termelőszövetkezet kerületvezetője: — Most már biztos, hogy nem marad kinn a répa — mondja, s elégedetten néz vissza a táblára. — Géppel nem lehet szedni? — kérdezem. — Megpróbáltuk, nem megy. A föld az embereket is alig bírja el. Így aztán úgy döntöttünk, hogy minden tagra kiosztunk 440 négyszögöl répát. Az elnöktől a gyalogmunkásig, mindenkire. Csak a szállító-, "Vneg a traktorosgárda kivétel, hiszen a terményt biztos helyre kell juttatni és még szántanivaló is van bőven. — Szívesen jöttek az emberek? — A termés nem maradhat kint a földeken. Volt, aki húzódozott, de ők is itt vannak. Még a traktorosok közül is sokan jöttek. Tudják: a közös kára az ő káruk. De a haszon is. Felborított mindent Ennyi előzetes után nem véletlen, hogy jóformán egy teremtett lelket sem találni az irodában. Az elnök, Siket Gyula az ilki határrészen ugyancsak a répát szedi: — Tíz éve már, hogy any- nyi gépünk van, hogy a répához jóformán egy ujjal sem kellett nyúlni. De a mostani időjárás felborított minden számítást. Ezért mondjuk mi, hogy a mező- gazdaság más munkát kíván, mint az ipar. Viszont az is biztos, hogy az egyesült termelőszövetkezet biztosan áll a lábán. Tulajdonképpen öt határból tevődik össze a Vörös Csillag Termelőszövetkezet közel hétezer hektáros területe. A hagyományos Vásárosnamény mellett Olcsva és Vitka, valamint a Tisza másik oldalán Gergelyiugornya és Jánd parasztsága tömörült. — Aminek örülök — folytatja az elnök —, hogy senki sem azt nézi, ki hová való, hanem a közöst tartja elsőbbnek. A tagság is abban a határrészben dolgozik, ahol éppen a legsürgősebb a munka. Az egyesülés óta kiegyenlítődtek a jövedelmi különbségek. Azonban az utóbbi három gyenge év megkövetelte a szinte mindennapos erőfeszítést az eredményekért. — Azért mégsem mondhatjuk, hogy elmennek tőlünk — folytatja ugyancsak a répaföldön Demjén József gépesítési ágazatvezető. — A fiatalok leginkább a gépesítésbe jönnek. Igyekszünk olyan körülményeket teremteni nekik, mint az iparban. Vegyes családok Nem véletlen, hogy a Szi- las-tagban is együtt szedi a répát a tagság. — Ez a mi téeszünk — mondja Tóth Béla Olcsváról. — Itt sürgősebb a munka, Olcsván már végeztünk, hát idejöttünk. — Vagyunk fiatalok egy páran — beszél Szászt György gépkocsivezető. — De az is igaz, hogy megválogatják, melyik területen van szükség az új emberre. A város ipara kétségkívül elszívó hatást gyakorol a termelőszövetkezetre. Azonban szinte nincs olyan család, amelyik valamilyen szálon ne kötődne a mezőgazdasághoz. Egyre több helyen az egyik kereső az iparból él, a másik a mezőgazdaságban keresi kenyerét. — Sok mindent kibírt ez a réteg — összegzi Siket Gyula. — S ha most megtartjuk a tagjainkat, akkor a szövetkezet is jobban boldogul. B. G.—L. B. Vetélkedő tanácsiak A város és a járás fiatal tanácsi dolgozóinak rendeztek a múlt hónapban állam- igazgatási napot a járási hivatalnál. Ekkor került sor a politikai-szakmai vetélkedőre is,- 15 csapat részvételével. A háromtagú csapatok között a városi tanács dolgozói fényesen megállták a helyüket, hiszen a vetélkedő első három helyén ők végeztek. Az oldalt összeállította: LÁNYI BOTONO A múltat kutatja Kerek, mosolygós arccal fogad. Zavartan beletúr‘hajába: „Csak nem a pályázat miatt jöttek?” Illés Ibolya ugyanis az idei honismereti pályázaton felnőtt kategóriában első lett. A vitkai temetkezési szokásokról írt dolgozatáról a múzeumi szakemberek elismeréssel szóltak, kiadásra ajánlották. Találkozásunk előtt megtudtuk, hogy jelenleg levelezőn jogot tanul, mellette alkalmi munkásként dolgozik. Hogyan fér mindez össze? Miközben a kissé hűvös szobába tessékel, szabadkozik: későn este érkezett visz- sza Szegedről a konzultációról, ezért nem fűtött be. A szekrénysor polcain könyvek szoronganak. A székről kézimunkát emel le, hellyel kínál. Megnyerő közvetlenséggel kezd beszélni arról, miért gyűjtötte össze falujában a népszokásokat. Amikor Vá- sárosnaményhoz a környező községek között Vitkát is kerületként hozzákapcsolták, határozta el: monográfiát készít szülőfaluja múltjáról, hagyományairól, hogy megörökítse a nevétől is megfosztott, ma csupán római számmal jelölt lakóhelyét. Az csak a véletlen műve, hogy először a temetkezési szokásokat hordta össze hangyaszorgalommal. — Gyorsan változik a temetkezés rendje. Mióta nem a háztól, hanem a ravatalozóból temetnek, a régi szokások feledésbe merülnek. A temetések egysíkúak, szinte csak a halottak és a búcsúztatók változnak. A temetők képét is elszürkítik a sírkövek. Pályázatában harminckilenc falubelijét szólaltatta meg. Kezdetben jegyzetfüzettel, majd magnóval járta a házakat. Fényképezte a temetőt, megrajzolta a temető térképét. — Csupán a tények leírására törekedtem. Nem érzem hivatottnak magam arra, hogy feltevéseket gyártsak, hogy a dolgokat megmagyarázzam. Az legyen a szakemberek dolga. A pályázat sikere újabb lendületet adott terve megvalósításához. A Néprajzi Múzeumtól gyűjtőlapokat, kérdőíveket kért, hogy azok alapján a szobabelsőket, a mindennap használt cserépedényeket leírhassa, össze- gyűjthesse. Most negyedéves a jogon. Az ötödév után kétéves gyakorlat következik, amit a bíróságon fogalmazóként szeretne eltölteni. Jövendő szakmájára ott lehet a legjobban felkészülni. Hogy hol fog szakvizsgája után dolgozni, még túl távoli. De ha befejezi az egyetemet, azután is szabad idejében szívesen foglalkozik majd néprajzzal. — Ha állandó munkahelyem lenne, akkor nem tudnék úgy tanulni, a kedvenc időtöltéseimnek élni, szórakozni. Szükségem van az időre. Csak így tudom megvalósítani mindazt, amit elterveztem. Az említett gyűjtést is, ami — ha elkészül — jó lesz a falunak, az ott lakóknak. S jó nekem, mert miközben csinálom, egyre jobban átér- zem, hogy kötődök valahova, hogy közéjük tartozom. Reszler Gábor Találkozás a répaföldön Első a közös
