Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-23 / 275. szám

Akik mail naponta vizsgáznak TESSÉK KÉRDEZNI Megcsappant a vendégek száma az éttermekben. Azért nem kell mindjárt a kihaló szakmák közé sorolni a sza­kács, a cukrász és a pincér szakmáját. A finom falatok­ra, a jó ízű süteményekre és az udvarias felszolgálásra a jövőben is szükség lesz. Sőt, még nagyobb szükség, hiszen a vendégek egy részét éppen a felsoroltakkal lehet visz- szaszerezni. A jövő szakácsai, cukrászai és pincérei a Nyír­egyházi Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmun­kásképző Iskolában tanulják a szakma fogásait. A hasát szerető, a mély tiszteletet (vagy hajlongást is) elváró Krúdy Gyula vajon milyen jegyet adna ezeknek a gya­korlattal is foglalkozó tanu­lóknak? Smilánszki István harma­dikos szakácstanuló a Balká­nja ÁFÉSZ éttermének kony­háján gyakorol. A nyírségi író vörös postakocsija aligha kanyarodna erre a vidékre. Mi tagadás? Balkány hem ép­pen idegenforgalmi hely, kö­vetkezésképpen nincs is szükség sokféle és különle­ges ételekre. Ez igaz, mond­ja a kerekarcú fiatalember, de hozzá is teszi, hogy a „sablonkaját” is jól kell el­készíteni. Kissé lejjebb enge­di a hangját, amikor azt mondja, hogy a törekvés, a jó szándék ellenére Balkány- ban nem lehet eljutni a mű­vészi fokig. De a vendégek, főleg az előfizetők szeretetét el lehet nyerni. És ha ezt el­nyeri, már nem tanul, nem dolgozik hiába. Volt rá pél­da, hogy a szakácsnő megbe­tegedett és ő vételezett, ő is készítette el az ebédet. A tá­lalóablakon ki-kilesett, de nem látott elégedetlenséget a vendégek arcán. Ha nem be­korol. Mostanában a szó szo­ros értelmében gyakorlatozik, kísérletezik. Készül egy há­zi versenyre, ahol elméleti és gyakorlati tudásáról egy­aránt számot kell adnia. Most éppen egy kör alakú fatortán gyakorol és barack­virág mintákat akar elhe­lyezni a cukrászköltemény­nek is beillő torta szélén. A parányi helyiségben minden szükséges a rendelkezésére áll és jó tanácsokat kap Laci bácsitól, a tapasztalt mester­cukrásztól. Emberséget, visel­kedést is tanulhat az idős mestertől, aki nem féltékeny, segíti Katit bevezetni a szak­ma titkaiba. A fiatal lány szenvedély- lyel beszél még nem egészen megszerzett szakmájáról. Mint mondja, az általuk ké­Smilánszki István teg a szakácsnő, akkor is en­gedik főzni, gyakorolni, ér­vényesülni. A fiatalember az adagok mennyiségét szentírásnak tartja. Tőle tudjuk, hogy a rántott szeletnél szabály: két darab 6 dekás adag kerüljön tányérra. Szintén szabály, hogy pörköltből 12 dekát kapjon a vendég. Vagyis 8— 10 szem hús legyen a tányé­ron. Elek Katalin harmadéves cukrásztanuló a nyíregyházi Szabolcs étterem konyhája melletti cukrászüzemben gya­Elek Katalin szített termékeknek nemcsak az íze, a színe is dominál. Sokat kell adni a díszítő ele­mekre, a formákra. Szüksé­ges továbbá az is, hogy a tartalom és a forma egység­ben legyen. A szeletelésnek szintén jelentősége van. Nem mindegy, hogy milyen ala­kúra vágják a már kész ter­méket. Finom illatok terjen- genek a levegőben, egyre puffad a tejszínhab, amíg beszélgetünk. Több mint száz féle süteményt készíte­nek a cukrászok, vagy húsz féle a Szabolcs üzemében is készül. Talán örvendetesnek mondható, hogy a cukrász- termékek forgalma nem csökkent. Igaz, nemcsak az étteremben, az ABC-áruhá- zakban is forgalomba hozzák az itt készült finomságokat. Különösen a névnapok előtt nő meg a forgalom az üzem­ben. Katinak otthon is lesz egy „házi vizsgája”, mert édesanyját Erzsébetnek hív­ják, nevenapjára saját süte- tű tortával lepi meg. Nem sokkal később a saját neve- napján is kisüt valami szé­pet, valami jót. Ami szem-szájnak ingere, az Hlács Tibor harmadikos felszolgáló tanuló közremű­ködésével jut el a vendég asztalára. A bajuszos fiú a nyíregyházi Kolumbia sörö­Hlács Tibor zőben gyakorol. És persze az iskola „kabinetjében”, ahol a díszétkeztetéshez szükséges formaságokra, ceremóniákra is megtanítják a leendő pin­céreket. „Viselkedni” persze főleg itt, a Kolumbiában ta­nul. Azt tapasztalja, hogy idősebb kollégái nem hajszol­ják a borravalót és nincs kö­zöttük szakmai féltékenység. Bő egy év alatt bizonyos emberismeretre tett szert. Tudja, vagy sejti, hogy me­lyik vendégnek mit lehet, mit kell ajánlani. A nem ép­pen pénzesnek látszó ven­dégnek például nem ajánl drága ínyencfalatokat. A rossz példát nem veszi át. Volt rá eset, hogy nyáron a vendég reklamált a meleg sör miatt. Mire a pincér: „örüljünk, hogy ilyen is van”. Kedvence, példaképe Jani bácsi, az öreg pincér, aki például igen előzékeny, ha házaspár érkezik kisgye­rekkel. Ilyenkor párnát tesz a gyerek székére, egy-két jó szót mond a kicsinek, és ez­zel máris belopta magát a vendégek szívébe. A korszerű iskolában ed­dig jól vizsgázott a három bemutatott fiatal. Talán nem árt felkészíteni őket arra is, hogy majd naponta kell vizsgázniuk előttünk, vendégek előtt.. A pályaválasztásról Válaszol Hegedűs Sándorné, a pályaválasztási tanácsadó intézet munkatársa Jelentős állomása életünk­nek a pályaválasztás. A mai fiatalok abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy több száz szakma, hivatás és mun­kahely között válogathatnak. Nemcsak egyéni, családi, tár­sadalmi érdek is, hogy a meg­felelő helyre kerüljön tanulni, dolgozni. A válaszút előtt állóknak ad tanácsot Hege­dűs Sándorné, a Szabolcs- Szatmár megyei Pályaválasz­tási Tanácsadó Intézet mun­katársa. — Kevesen tudják, hogy a tanácsadásnak két főbb szak­területe van. — Valóban két szakterüle­tünk van. Mindkető ingyenes szolgáltatásnak nevezhető. Országos viszonylatban tu­dunk tanáccsal szolgálni, mert nálunk is megvan va­lamennyi megye útmutatója. Ha valaki erdész, vagy geoló­gus akar lenni, akkor is meg­kapja a kellő információt. In­tézetünkben minden pénteken 8-tól 15 óráig van pedagógiai tanácsadás. Ha ez nem zárul eredménnyel, a jelentkezőt javasoljuk szaktanácsadásra. Hétfőn, szerdán és pénteken adunk kollégáimmal szakta­nácsot. BESZÉLNEK RÓLA Drezdában is gyorsan írt... Krischneider Erika, a Nyír­egyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola negye­dikes magyar-gyors- és gép­írás szakos hallgatója októ­berben újabb nemzetközi si­kert ért el magának és is­kolájának. A fürge ujjú lány a gyorsírás mestere. Kö­zépiskolás kora óta pontosan és bámulatos gyorsasággal vési papírra a gyorsírás je-, leit. írása szinte párhuzamos a gondolatközléssel. Ha be­ülne egy tárgyalásra, vagy tanácskozásra, nem lenne szükség magnóra, megörökí­tene minden mondatot, min­den szót. A szakközépiskolában rak­ta le gyorsírás-tudományá­nak alapjait. Amikor elsős és másodikos volt a főisko­lán, KISZ-fórumokon és egyéb rendezvényeken ő volt az egyik jegyzőkönyvvezető. Érthető, hiszen már akkor is a legjobbak közé tartozott. Még „gólyának” számított, amikor egy országos verse­nyen első lett. Másodikos ko­rában Belgrádban világver­senyt rendeztek a gyorsírók­nak'. Világbajnokságnak is beillett ez a verseny, amely­nek ifjúsági kategóriájában második lett. Ugyanezen a világversenyen a felnőtt ka­tegóriában is próbálkozott, és nem is kevés sikerrel: az előkelő kilencedik helyre ke­rült a „sztárokat” felvonul­tató felnőttek között. A szocialista országok gyorsírói immár hagyomá­nyosan minden évben az NDK-ban rendeznek ver­senyt. A tavalyi versenyen egyéniben harmadik lett. Ez év októberének közepén Drezdában mérték össze tu­dásukat, ügyességüket a Leendő óvónők gyakorlaton. (MTI-fotó) gyorsírók. Kissé ünneprontó leírni, hogy itt már „csak” a negyedik helyet szerezte meg. Vigasz és felemelő ér­zés lehet azonban, hogy a magyar ifjúsági válogatott ezúttal első lett és ehhez a fényes sikerhez ő is nagyban hozzájárult. Jó nevű gyors­írók mellé hívták meg a ma­gyar válogatottba. Meghív­ták, mert évek óta jegyzik a nevét a gyorsíró szövetség­ben. A belgrádi siker után vált igazán ismertté a diákok és a szakmabeliek között. A fő­iskola főigazgatója fogadást rendezett tiszteletére, a di­áklap, a Tanítani is közhírré tette a sikert. Sokáig megma­radnak a sikerélmények, mert oklevelek, dísztárgyak tanúsítják a nagyszerű felké­szülést. Jó tanárokhoz került a főiskolán; persze sikerei­nek titka az is, hogy a köte­lezőnél jóval többet gyako­rol. Erika most 21 éves. Azt mondja, a főiskola elvégzése után is szerepelni akar a ha­zai és a nemzetközi versenye­ken. Teheti, sőt az NDK-ban jövőre és azt követően meg­rendezésre kerülő ifjúsági versenyen is indulhat, mert az NDK-s rendezők idén az ifjúsági korhatért 21 évről felemelték 23 • re. Bizonyá­ra majd termés elesnek vesz- szük, hogy a felnőtt kategóri­ában is szerepel — és siker­rel. Elképzelése az, hogy a diploma megszerzése után valamelyik szakközépiskolá­ban tanítja a gyors- és gép­írást. A nyíregyházi főiskolán je­lenleg hárman tudnak per­cenként 350 szótagot leje­gyezni. Erika a tanév végére szeretné elérni a 400-as tem­pót. A hozzáértők tudják; a 450-es tempó már művészet! Az oldalt írta: NÄBRADI LAJOS Fényképezte: JÁVOR LÁSZLÓ KM VASÄRNAPI MELLÉKLET 1980. november 23. liilalioii imnmSSaí Sütnek, főznek, sürögnek, forognak — Kit javasolnak szakta­nácsadásra? — Azt, aki szellemileg, esetleg fizikailag gyengébb az átlagosnál. Vagy éppen „zse­ni”. Az utóbbi némi magya­rázatra szorul. Számos jó ké­pességű fiatal több szakmára is alkalmas. Ezeknek a fiata­loknak abban segítünk, hogy a képességüknek legjobban megfelelő helyre kerüljenek. — Munkája során bizonyá­ra volt már néhány emléke­zetes esete. — Egy másodikos ács és állványozó tanulóról a közel­múltban derült ki, hogy ge­rincferdülése van. Nem me­het a magasba, aligha gyako­rolhatja ezt a szakmát. Ennél a példánál hangsúlyozom, hogy a jelentkezők és a szü­lők mindenben legyenek őszinték. Gépészeti szakkö­zépiskolában szeretett volna tanulni egy másik fiú, s a je­lentkezésnél elhallgatta, hogy színtévesztő. Ez azonban a szemvizsgálatnál kiderült. — Hogyan tudná mérlegre tenni a saját és az intézet munkáját? — A mi szakmánkban elő­írás a „nyomon • követés”. Egy darabig felmérjük, nyo­mon követjük a hozzánk for­duló fiatalok életútját. Ta­pasztalatból tudjuk, hogy a legtöbb fiatal a tanácsolt he­lyen jól tanul, és később a munkában is megállja a he­lyét. A saját házunk tájáról is hozok egy példát. Egy je­les eredménnyel érettségizett lány tavaly jelentkezett a debreceni bölcsészkarra, de nem vették fel. Gondolta, hogy egy évig a mi intéze­tünkben dolgozik és pénzt ke­res. A közgazdasági csoportba osztottuk be és folyamatosan meggyőztük, hogy nemcsak humán tárgyak tanulására al­kalmas. más pályát is választ­hat. Idén a közgazdasági egyetemre jelentkezett és egy­ből felvették. Jól tanul, bi­zonyára jó közgazdász válik majd belőle.

Next

/
Thumbnails
Contents