Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-20 / 272. szám
1980. november 20. KELET-MAGYARORSZÁG 7 „Ezerkezű" szerszámgép Az elmúlt évtizedben a szerszámgépek tökéletesítésében két olyan irányzat volt megfigyelhető, amelynek célja az üresjárati idő csökkentése. Az egyik irányzat a vezérlőrendszerek mind nagyobb arányú elterjesztését tűzte ki célul, a másik a munkadarabok gépi behelyezésére és kitételére, illetve továbbítására szolgáló mechanizmusok, valamint a szerszámváltó szerkezetek elterjesztésére vállalkozott. Azokat a bonyolult és drága gépeket, amelyeken mindkét irányzat célkitűzései megvalósulnak, megmunkáló központoknak nevezik. A számítógépes vezérlésű, automatikus szerszámváltójú megmunkáló központok anélkül végzik el a műveletek egész sorát, hogy a munkadarabot más géphez kellene továbbítani. E géptípus megkonstruálásával tulajdonképpen óriási lépést tettek a szakemberek a teljesen automatizált géppark megteremtésének irányába. A képünkön látható amerikai gyártmányú „Mikwaukee-Matic— 200” típusú megmunkáló központ iskolapéldája a fejlesztési célok következetes érvényesítésének. Az egyszerre több műveletet is elvégző számítógépes, numerikus vezérlésű gépmonstrum szerszám- tárában 28, 40 vagy 52 szerszám részére van hely. A 457x457 milliméter méretű forgatható gépasztal 72 helyzetbe állítható. Palettacserélő berendezéssel kiegészítve rendkívül sok mellékidő takarítható meg e géppel: míg az egyik palettán folyik a megmunkálás, a másikon a következő munkadarabot lehet beállítani. A megmunkálási programokat ez a „sokoldalú” gép memóriában tárolja, ahonnan azok bármikor lehívhatók. A programok esetleges hibáit egy diagnosztikus berendezés keresi meg és javítja ki. A gép reagálása a hibára annak nagyságától függ. Nagy hiba esetén az egész gép leáll, közepes jelentőségű hiba a főtengelyt állítja le, egészen kis hiba előfordultakor pedig a gép csak jelez, de folytatja a munkát (a hiba kódszámát a gép természetesen minden esetben jelzi). A tudósok úgy vélik, hogy az automatizált géppark megteremtésének rpa már voltaképpen valamennyi lényeges feltétele adott, de e gépek tömeges „bevetése” olyan társadalmi-lélektani problémák egész sorát vetheti fel, amelyek megoldása nehezebb lehet, mint az elektronikai vagy mechanikai elvárások teljesítéséé volt. AUTÓ—MOTOR Biztonságos autózás Minden gépjárműhöz értő ember számára nyilvánvaló az, hogy menettulajdonsági és formabiztonsági szempontból milyen fontos a helyes futóműbeállítás, nem beszélve a „zsebbevágó” gumikopásról. Ez indokolta azt, hogy a vizsgálati módszerek gépesítése és automatizálása során az elsők között fejlesztették ki a futómű-ellenőrző műszereket. Ezek az elmúlt évek folyamán sokat fejlődtek, mechanikus és optikai rendszerek egyidejű alkalmazásával mérési pontosságuk egyre jobb lett, kezelésük egyre inkább alkalmazkodott a felhasználás körülményeihez. Kezdetben a futómű állapotára jellemző hat paraméter mérését külön-külön végezték, ami sok szerelési és beállítási időt igényelt. Ma már olyan elektronikus érzékelő, értékelő és kijelző elemekkel látják el a futómű-ellenőrző berendezéseket, amelyek lehetővé teszik azt, hogy egyetlen szerelési felfogással egyidejűleg mind a hat párámé tért mérni lehessen. A kezelő a komplex érzékelő egység segítségével nyomógombokkal tetszés szerint irányítja az egyes méréseket, amelyek eredményét jól látható mutatós műszer jelzi. A téves leolvasások elkerülését segíti elő az, hogy a mérés megkezdésekor egy színes jelzőlámpa adja tudtára a kezelőnek, hogy a műszer milyen színű skáláján kell az értékeket leolvasnia. A legkorszerűbb digitális technika alkalmazásával ma már a számszerű értékek leolvasásával állapíthatók meg a hibák. Időközben megoldották a lökésgátlók és a fékek automatikus ellenőrzését is. A legkorszerűbb autótesztelő gépsorok negyvenötféle vizsgálatot végeznek el automatikusan, tesztlapra írván ki az eredményeket. A képen látható nyugatnémet berendezés ez utóbbi elv szerint, szinte futószalagon végzi a legkülönfélébb tesztek elkészítését, számítógépes értékeléssel állítván elő a vizsgálati jegyzőkönyvet. „Sütve készült" alkatrészek Változatlan bizalom a kistermelőknek Támogatás már 500 négyzetméterre is A korszerű gépkocsiban 2—3 ki- logrammnyi, egy repülőgépbe több mint 4000 darab porkohászati úton előállított alkatrész van. Ezzel a technológiával készülnek a wolfram karbid szerszámok, a villamos készülékek érintkezői, a fékbetétek, a fémszűrők, az önkenő csapágyak, hogy csak néhány fontosat mutassunk be a porkohászat alkalmazási területéről. De hát mi is tulajdonképpen a porkohászat? Egyszerűen megfogalmazható: kis méretű munkadaraboknak fémporból sajtolással és hevítéssel való előállítása. Jellegzetessége az eljárásnak, hogy a hevítés — a „sütés” — közben a porszemcsék nem válnak cseppfolyóssá, az érintkezési felületeken azonban bekövetkezhet valamelyes olvadás, aminek az eredménye a szemcsék összehegedése, különnemű anyagok érintkezésekor azok ötvöződése. A folyamatot tehát két fizikai hatás váltja ki: a nyomás és a hő. Technológiája válogatja, hogy ezek mértékében és sorrendben hogyan kombinálódnak. A puszta összenyomás hidegen igen nagy erőt kíván. Csak hevítéssel a szerkezet laza, porózus marad (így készülnek például a bronzszűrők). Elképzelhető, hogy a hideg sajtolást időben követi a hőkezelés. Leggyakoribb a nyomás és hevítés egyidejű alkalmazása. A szemcsék súrlódását A mezőgazdaság pénzügyi szabályozó rendszerének 1981. évi továbbfejlesztése — amelyről kormányrendelet jelent meg a Magyar Közlönyben — továbbra is előirányozza a mezőgazdasági kistermelés erőteljes, hangsúlyozott támogatását. Az egyes kiemelt ágazatoknál továbbra is fennmaradnak a jelenleg érvényben lévő támogatási formált; sőt egyes területeken a kedvezmények tovább nőnek. Változatlan mértékben és a jelenlegihez hasonló feltételekkel részesítik támogatásban a fólia alatti zöldségtermelést. Továbbra is 20 százalékos támogatással csökkentett áron vásárolhatnak meghatározott gépeket a kistermelők, valamint a gépkölcsönzésre jogosult szervezetek. A kerti traktorokhoz csatlakozó munkagépek közül azonban csak a mezőgazdasági termelést szolgáló talajművelő, vető és ültető, valamint, növényvédő és terménybetakarító munkagépekre, továbbá az utánfutókra adnak állami támogatást. A nem bogyós gyümölcsű ültetvénytelepítés kisüzemi feltételrendszere változatlan marad. A mezőgazdasági kistermelők a bogyós gyümölcsűek telepítésekor a szaporítóanyagot eddig is támogatással csökkentett áron vásárolhatták meg, ha annak teljes termésére — az erre kijelölt szervezettel — legalább 3 évre értékesítési szerződést kötöttek. Az új rendelet jelentős könnyítést ad azzal, hogy a támogatás egyik feltételeként előírt legkisebb telepítési területet ezerről 500 négyzetméterre csökkenti. Az új rendelet lehetőséget ad arra is, hogy a nagyüzem integrációjában, összefüggő területen megvalósuló bogyós gyümölcsű ültetvények telepítéséhez a kistermelők a nagyüzemével azonos támogatást vehessenek igénybe. A támogatás akkor is jár, ha a terület nem csatlakozik közvetlenül a nagyüzemi ültetvényhez. A kistermelőket a tulajdonukban lévő tehénállomány után továbbra is támogatás illeti meg. A támogatás évenkénti összege az első tehén után 2500 forint, a második és minden további tehén után az eddigi ötezerrel szemben hatezer forint. Űj vo- náíh a rendeletnek az is, hogy az állami támogatás igénylésekor az eddig előírt tbc-mentesség igazolást nem kell a kistermelőknek bemutatni. A támogatás igénybevételének ugyan továbbra is előfeltétele a tehén gümőkór- tól való mentessége, de ezt külön igazolni csak akkor kell, ha az udvarban tartott teheneknél az illetékes állatorvos gümőkór- fertőzést állapított meg; ilyenkor a támogatás kifizetését átmenetileg felfüggesztik. A szakszerű házinyúlnevelés Baranyai példa egymáson és a szerszám falán adalékanyag csökkenti. Külön mesterség a feldolgozásra alkalmas, finom szemcséjű, egyenletes minőségű por előállítása. Évről évre növekszik jelentőségében az olvadékából nagy nyomású gázsugárral (nitrogén, levegő, víz-gőz) porlasztással előállított poranyag. De elektrokémiai úton is előállítható a fémpor, áram hatására mindig a ka- tódon válik ki a finom fémpor a fürdőből. Képünkön: egy villamos fűtésű porkohászati kemencesort láthatunk; a hevítési hőmérséklet általában az olvadási hőfok háromnegyed része szokott lenni. Megyénk nyúltenyésztői körében igen sok gondot és problémát jelentenek még a nyulak íia- lás körüli teendői, a szopós nyulak szakszerű gondozása, elválasztása és további hasznosítása. Mint ismeretes, a házinyúl őse az üregi nyúl, sötét, föld alatti odújában ellik. Ezt az ösztönt a ketrecben élő házinyúl még a mai napig is megőrizte, ezért a biztonságos ellés és az alomnevelés érdekében célszerű a természetes körülményeket legjobban megközelítő módon, zárt elletőládáról gondoskodni. FIALÁS ELŐTTI TEENDŐK Ismeretes, hogy az anyanyúl 30—35 napra szüli meg fiait. A fia- Iás előtt 4—5 nappal tegyük a ketrecbe a fialóládát. A zárt elletőláda jól szigetelő faanyagból, deszkából, préselt forgácslemezből vagy furnérlemezből készíthető. Egy középnehéz húsnyúl részére 50 cm hosszú, 30 cm széles és magas elletőládát célszerű kialakítani. A kibúvónyílás 18—20 cm átméretű legyen és 10—12 cm magas küszöbe legyen, hogy a ládából ki ne guruljanak, illetve az anyával kijövő kisnyulak visz- szamaradjanak. A zárt elletőláda tetejét vagy a kibúvónyílással szemközti oldal felső részét nyit- hatóra készítsük, hogy az alom rendszeres ellenőrzését mindenkor el tudjuk végezni. A ketrecbe és a fialóládába is tegyünk alomnak szénát, vagy puhára dörzsölt szalmát, állandóan legyen az anya előtt friss, de nem hideg ivóvíz. Tegyünk bele kevés sót és futort. Adjunk jó szénái, abrakot, kevert eleséget, de mindig csak annyit, hogy ételmaradék ne maradjon az anya előtt. Az utolsó napokban a anya hasáról, oldaláról, szügyéről szőrt tép, és ezzel béleli puhára fészkét. Azért, mert az elletőláda sötét, az anya szívesen rakja fészkét ilyen helyre, és fiait is zavartalanul tudja etetni. Egy fialóláda több elletésre is igénybe vehető, ha az gondosan ki van takarítva és fertőtlenítjük. A SZOPŐS NYULAK GONDOZÁSA A kisnyulak szeme 8—9 napra kinyílik, a fiókák 3—4 hetes korban kezdenek kimászni a fészekből, ettől kezdve mindig legyen apró szemes takarmány az anya előtt, mert a kicsik is ezt kezdik rágcsálni, később már az almot is túrkálják. A ketrec mindig tiszta legyen, cseréljük naponta az almot. A tisztán tartott alom ra szórjunk néhány szál lucernát vagy réti szénát, hogy a kicsik az anyával együtt azt kóstolgassák, ezáltal a szénás rácsot is hamarabb megtalálják. Rácsos padozatú ketrecben alomra természetesen nincsen szükség. ELVALASZTASI TEENDŐK A kicsik 4—6 hétig szopnak. Ha a nyulak rendszeresen esznek, túljutva az első vedlésen és fogzáson, elválaszthatók. Az elválasztás több napi gondos munkát igényel. Mindig az anyát távolít- juk el a ketrecből, a kicsinyek maradjanak az anya ketrecében, mert ott jobban fejlődnek. Kezdetben rövidebb, a következő napokban pedig már hosszabb időre, és így a kicsinyek folyamatosan rászoknak az önálló evésre. Elválasztás után több abrakot, lágy eleséget és jó minőségű szénát kapjanak mindig a kicsinyek és folyamatosan biztosítani kell részükre a friss ivóvizet és a nyalósót. Ilyen szakszerűen kell a nyúl 'tartásával; annak nevelésével foglalkozni, mert mindenkor ez hozza a termelők részére a jó jövedelmet. Mikulás András MÉSZÖV A vártnál is nagyobb eredményt hozott Baranyában az „Egy szövetkezeti tag — egy gyümölcsfa” elnevezésű akció, amely az V. ötéves terv elején kezdődött és ezekben a hetekben zárul. A fogyasztási szövetkezetek öt évvel ezelőtt felhívással fordultak tagjaikhoz, hogy a háztáji gyümölcstermelés újbóli felvirágoztatása végett ültessenek valamennyien egy-egy fát a portájuk körül. A baranyai áfészek mintegy 50 ezer tagot számlálnak, ennek megfelelően ötvenezer gyümölcsfa telepítésére számítottak. A kezdeményezés azonban minden előzetes várakozást felülmúló sikert hozott. Kiderült, hogy a kertművelő emberekben megvan a kedv és a szándék a gyümölcstermesztés fokozására, csupán elébe kell menni ennek a készségnek. A baranyai szövetkezetek ezt tették: segítettek a facsemeték beszerzésében és a helyszínre szállították azokat, sőt több helyütt kedvezményt is adtak a vásárlásnál. Az akció eredményeként körülbelül negyedmillió fával gyarapodtak Baranya háztáji gyümölcsösei, azaz nem egy, hanem átlagosan öt fát ültetett el minden szövetkezeti tag. Most, amikor az akció befejeződéséhez közeledik, a legkorábban elültetett gyümölcsfák már termőre is fordultak, visszafizetve gazdáiknak a költséget és a fáradtságot. Szabad-e a diófát metszeni? A diófa metszéséről és gondozásáról a Nyíregyházi Kertbarát Kör vezetőjét, Inántsy Ferencet kérdeztük meg. — A régi szakemberek szerint a metszéssel a diófának csak ártunk. Az igaz, hogy a diófa husángja alakitó metszés nélkül is elágazik és az idők folyamán szép koronát nevel. Viszont az ilyen koronanevelési módszerrel a fa későn, csak 15—20 éves korban kezd teremni. Az újabb kutatások és már a tapasztalatok is azt igazolják, hogy a diófákat ugyanúgy metszhetjük, sőt kell is metszeni, mint más gyümölcsfát. Azt a felfogást is megcáfolták, hogy a diófát csak ősszel, augusztus—szeptember hónapokban szabad metszeni. Az Á gyümölcsfák helyének kijelölése A fák sor-, illetve tőtávolságát meghatározó tényezők közül legfontosabbak a gyümölcsfa életigényei. Lényeges, hogy a nap, a levegő minden fát szabadon érjen, mégpedig koronájának teljes terjedelmében. Nagyon fontos, hogy a fák megvilágítása minél tökéletesebb legyen. A fajták elrendezésekor a következő szempontokat kell figyelembe venni, ha a család szükségletein túl árutermeléssel is akarunk foglalkozni: — a fajták és kiónok növekedési erélye; — a megközelítőleg azonos virágporeloszlás lehetővé tétele; — az agrotechnikai és főleg a növényvédelmi munkák zavartalan elvégzéséhez szükséges feltételek megteremtése; — a kézimunka-igényes szüret optimális időben történő lebonyolítása. A telepítés területének talaja, i talaj szerkezete, eredeti, illetve „feltöltött” tápanyaggazdagsága, a talajvíz állapota is nagymértékben hat a térállásra. Az utóbbi időben egyre kedveltebbé váló meggyet kombinált korona alkalmazása esetén 8 m sor- és 5 m tőtávolságra; termő- karos rendszerben 7 m sor- és 4 m tőtávolságra; gyengébb növekedésű fajtákat 6 m sor- és 4 m tőtávolságra; sövények kialakításához 4,5 m sor- és 3,5 m tőtávolságra vagy a gyengébb növekedésű fajtákat 4 m sor- és 3 m tőtávolságra lehet telepíteni. A gyümölcsfák helyét bizonyos mértani ábrák szerint jelöljük ki. Először a terület leghosszabb oldalán derékszöget, majd az ültetési távolság tízszeresének megfelelő hálózatot, pl. 6 m-es sor- és 4 m-es tőtávolság esetén 60x40 m nagyságú hálózatot tűzünk ki. Az alaphálózat négy sarkát lehetőleg messziről is jól látható, magas karóval jelöljük meg. A kijelölt pontok közé két oldalról ültetőhuzalt feszítünk ki, amelyen a fák helye kis csomóval van megjelölve. A jelzésekhez kis jelzőkafót szúrunk le, amely a fa helyét fogja jelölni. Az ültetőgödör nagysága legalább 120x120x60 cm legyen. A gödörásás előtt ültetőlécet kell készíteni. Az ültetőléc 2 m hosszú, 10 cm széles, két végén és a közepén félkör alakú bemetszés van. A gödörásásnál ezt úgy használjuk, hogy a léc középső bemetszését a fa helyét jelölő karóhoz illesztjük, majd a két végét segédkaróval megjelöljük. Ezután elvehetjük a lécet, és megkezdhetjük a gödörásást, mert a fa helye a segédkarók közé visszahelyezett ültetőléc segítségével bármikor megállapítható. A gödrök behúzásakor ügyeljünk a talajszelvény megcserélésére, illetve összekeverésére. Ültetés előtt az oltványok gyökerét éles metszőollóval vágjuk vissza. A gyökerek közül csak a roncsoltakat távolítsuk el, a nagyon hosszúkat pedig kurtítsuk meg. Ajánlatos a kiszáradás ellen a gyökérzetet növényvédő szeres agyagpépbe mártani. Ezután a fa gyökérzetétől függően a már megforgatott földet kiemeljük és az oltványt úgy helyezzük a gödörbe, hogy a gyökérzete jól elférjen, és a gyökérnyak a talajszinttel egy magasságba kerüljön. Ültetés után a nyúlkár megelőzése céljából a fákat bekötözzük. Ajánlatos a kiültetett fákat 20—30 cm magasan felkupacolni, mert így a gyökereket az esetleges nagy téli hidegektől meg tudjuk óvni. Dr. Széles Csaba alakító metszést a fa 3—4 éves koráig kell folytatni, addig, amíg a vázágakon a termőrészek a megfelelő berakódottságot el nem érik. — Porpáczy Aladár, a nemrég elhunyt tudósunk Fertődön végzett kísérletei alapján azt ajánlja, hogy a kiültetett diófa koronavesszőit az első évben 2—3 rügyre vágjuk vissza. Ennek nyomán minden koronavessző 1—2 koronahajtást hoz. A következő évben az összes koronavesszőt ismét 2—3 rügyre kell visszavágni. Ezt az erős metszést addig folytatjuk, amíg a hajtások évi növekedése el nem éri az 1—1,5 métert. A rövidre metszés éveiben azzal nem törődünk, hogy hány koronavessző fejlődött és hogyan helyezkednek azok el. Amikor a koronavesszők a kívánt hosszúságot elérték, elvégezzük a ritkítást. A tartóágakat egyenletesen elosztva hagyjuk meg (3—4 darabot) és a feleslegeseket tőből távolít juk el. A meghagyott vesz- szők végét gyengén vissza kell metszeni. — Az idősebb diófa ifjítható is. A rendkívül hideg tél egyes ágak elfagyását okozza. Ilyen esetben az elhalt ágrészeket az egészségesig el kell távolítani. Az eltávolítás mértéke sokszor eléri az ifjítás határát. Ifjítani lombhullás előtt ajánlatos. Az ifjított fák a következő évben sok új hajtást hoznak. Ezek közül a fölöslegeseket távolítsuk el. B. Szabó Erzsébet Lóból nem árt a sok?! „Rámás" csikók a kistermelőknél "Hosszú évek visszaesése után 1980 várhatóan a lótenyésztés első „jó éve” lesz, erre lehet következtetni az Országos Lótenyésztési Felügyelőség adataiból. 1980-ban az elmúlt 5 év bármelyikéhez mérve is több anyaállattól várnak utódot, s ez szép reményekkel biztat 1981-re is. Bár az állami nagyüzemek és tsz-ek jelentősen már nem növelik állományukat —, a földmunkákat időközben teljes egészében a gépekre bízták —, a két évvel ezelőtt megjelent kormányrendelet nyomán azonban a kistermelők egyre-másra kötik be istállóikba az újonnan vásárolt lovakat. Egy-egy másfél éves, hidegvérű csikóért ugyan 20 000 forintot is elkérnek az állatvásárokon, illetve a tsz-ek lótenyésztő telepein, de még ilyen ár mellett is van érdeklődés. (Két éve hasonló lóhoz ,feleáron” is hozzá lehetett jutni.) A rendelet, amely a tsz-tagok számára lehetővé teszi a háztáji lótartást — amire korábban nem volt lehetőség — azt is eredményezte, hogy az elmúlt évinél kereken ezerrel több kancától várnak utódot, mintegy jelezve: a növekvő energiaköltségek „kivédésének” egyik útja-módja, — legalább is a kisgazdaságokban — a lóállomány növelése, az állati vonóerő fokozása. A kistermelők mindenekelőtt a nagyobb testű, „rámás” lovakat keresik. ÚJDONSÁGOK, TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK KISTERMELŐK-KISKERTEK j
