Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-19 / 271. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. november 19. Szabad idő A z már régen kiderült, hogy a szabad idő okos felhasználásának ezernyi módja van. Nemcsak a televízió és a mozi, kiállítás és kirándulás, olvasás és kézimun- kázás tartozik ide, hanem adott esetben a munka utáni munka is. Ismerős a barkácsoló értelmiségi, a gyári munkás, aki otthon fafaragó, a tsz-gazda, aki talán éppen vasat kovácsol szép tárggyá. De nem hagyható ki a sorból azok népes tábora sem, akik a munka után termelőmunkát végeznek. A szövetkezeti tag a háztájit, s otthoni kertjét műveli. A városban dolgozó munkás falujában kukoricát tör, almát permetez. A pedagógus nyulat tenyészt, a tanácsi dolgozó méhészkedik. Vannak családok, ahol e háztáji és kisegítő gazdaságok a korszerű technika minden vívmányával rendelkeznek. Időigényes tevékenységek ezek. Az állatok rabságot jelentenek, é.etmód- jukhoz alkalmazkodni kell. A gyümölcsös az év több időszakában követel áldozatos munkát. A fólia alatt termelő versenyt fut a piaccal, az időjárással. Van tehát izgalom is bőven. Törvényszerű, hogy ezekre a munkákra az időt ' á'‘pihenésből, ä művelődéstől, a családdal töltött gondtalan órákból kell ellopni. Vagyis sérelmet szenved az az alapelv: társadalmunkban a jól végzett munka után ki-ki foglalkozzék az önmegvalósítással, az önműveléssel, pihenéssel. De hát kell a pénz. Az új ház vagy lakás, az autó, a külföldi út sokba kerül. A bér vagy a fizetés ezt aligha tudja fedezni. Sürgető ugyanakkor az a társadalmi igény, mely fontos helyet biztosít a kistermelés áruinak. Üjabb ellentmondás. Vegyük ehhez hozzá azt is: még a városok, főleg a korábban tipikusan mező- gazdasági települések sem mentesek a gond alól. Mi ilyenkor a teendő? Nyilván itt is az okos kompromisszum a célravezető. A közösségi és az egyéni érdek szinkronja, mégpedig úgy, hogy ne károsodhasson az az alapelv, amely az ember tökéletesedését szorgalmazza. A központi szabályozás megannyi eszköze mellett minden esetben az okos helyi politika érheti el ezt az egymás mellett élést. Azt, hogy a munka utáni munka ne váljék nyomasztó kényszerré, ne alakuljon a szerzés szinterévé, ne homályosítson el más célokat. Még hosszú ideig lesz gond városunkban is, hogy az urbanizáció folyamata és az utóparaszti életforma kettőssége egyszerre jelentkezik. Nem lesz viszont konfliktus akkor, ha ennek javai, az ebből származó gazdagság a várost szolgálja, s lakóinak életét segíti. Az oldalt összeállította: BÜRGET LAJOS A címben feltett kérdésre Szántó Lajos, a városi-járási pártbizottság munkatársa élénken tiltakozó választ ad: — Vétek lenne ennyire leegyszerűsíteni a dolgot! Fehérgyarmat esetében, amikor egy város — igaz, fiatal város — tükrében nézzük ezt a fontos kérdést, tudni kell: csak történeti összefüggések és a mai élet realitásai adhatnak teljes képet. Város vagyunk, amely két évvel ezelőtt még falu volt. Olyan település, ahol nem túl sok az ipar. A városlakók új rétege is többnyire faluról költözött ide. Az állandó munkahelyek kínálta jövedelem színvonala sem kiugróan magas. Nos, legalább ennyit a vizsgálódás elé. Sok vagy kevés a 30 millió? Tóth Zsigmond, az ÁFÉSZ felvásárlási főosztályvezetője pillanatok alatt prezentálja azokat a számokat, melyek a háztáji, kisegítő gazdaságok, hétvégi telkek termelését, illetve áruajánlatát mutatják: — Kétezer tonna téli alma, 23 tonna nyúl, 30 tonna méz, 250 ezer forint értékű zöldség, 30 ezer tojás, 5 mázsa galamb, ezenkívül éti csiga, dióbél, bab, mák, pár tucat nutria az, amit a szövetkezet vásárolt fel, főleg szerződéses alapon. Ehhez vegyünk még 2,5 ezer sertést. . Mindez Fehérgyarmaton. Szeretném megjegyezni, nem mi vagyunk az egyetlen felvásárló szerv. Tamás János, a városi tanács termelésellátási osztályának vezetője készséggel adja meg a kiegészítést: — Vevő itt még az állatforgalmi, a sertéskombinát, maga a helyi termelőszövetkezet, a tejipar, hogy csak a legfontosabbat mondjam. Több mint egymillió értékben vesznek át szarvasmarhát, 5 milliónyi tejet vásárolnak fel, de jelentős itt is a nyúl, a sertés. A városra vetítve a kisegítő és háztáji gazdaságokból származó pénzbevétel egy évben minimálisan 25, de reálisabban 30 millió forint értéket tehet ki. Amikor az összeget említem Szabó Gyulának, a méhészszakcsoport vezetőjének, nem lepődik meg. Hót akkor miért? — Igaz, ez a szám megfelel a realitásnak. De ha jól számolunk, kiderül, a harminc- millió legfeljebb tízmillió. Nem, ez nem trükk. Arról van ugyanis szó, hogy az így szerzett bevételeknél általában elfelejtik azt: kiadások is vannak, mégpedig nagyok. Nézze bármelyik terméket. Fólia, permetszer, állatorvosi költség, a növekvő tápár, egy sereg beszerzés, biztosítás, kockázat — hadd ne soroljam tovább. Ha így nézzük, akkor kiderül: nem olyan nagy üzlet a háztáji, de a kisegítő gazdaság sem. Tóth Zsigmonddal gyors számítást készítünk. Ebből kiderül, hogy egy-egy kistermelőnek legfeljebb havi 2000 forintot hoz a munka utáni termelőmunka. Ez már a jók közé tartozik. Igaz, vannak kirívóan magas pluszjövedelmek, de ezek száma elhanyagolható. — Mint látható — mondja Szántó Lajos —, a munka utáni termelésnél nem lehet fő szempont a nagy haszon. Talán az a lényeg, hogy egyszerre adódik sok pénz, egyféle kényszertakarékosságról van szó. Ez pedig jól jön, hiszen megkönnyíti a lakásépítést, a tartós fogyasztási cikkek beszerzését. Egy részét a termelőknek ez mozgatja. — Egy részre ez áll — folytatja Dunai György, a mező- gazdasági szakbolt vezetője. De az üzletben megforduló vevők széles foglalkozási skálájából mást is ki lehet olvasni. Vannak, akik kimondottan a haszonért teszik. Mások az egyszerre sok pénzt gyakorlatért. De a döntő többség olyanokból tevődik ki, akik számára munka után végzett mezőgazdasági munka kényszer. Egy korábbi vagy éppen még ma is meglevő paraszti életforma szükségszerű velejárója. Van aztán, s egyre több olyan, aki valóban hobbiból tesä, amit tesz. Mennyi idő? Egy országos felmérés tanúsága szerint a mezőgazdaságban hivatásszerűen foglalkozók napi 3—3 és fél, a más területen dolgozók másfél, két és fél órát töltenek naponta a kistermeléssel. Ha ehhez hozzáadjuk a fő foglalkozás munkaidejét, a munkába menetet, jövetet, esetenként utazást, a más természetű házimunkát, akkor kiderül: vajmi kevés idő marad az aktív pihenésre, művelődésre. Megéri-e az a mondjuk havi 2000 forint plusz azt, ami elmarad? — Először is tudomásul kell venni: o kisárutermelésre ma szükség van. Lesz is még jó ideig, a hozzánk hasonló városok esetében különösen — mondja Szántó Lajos. — Vitathatatlan, van itt ellentmondás, de ez nem egyértelműen negatív. A kistermelők többnyire csoportokban dolgoznak, szakcsoportokba tömörülnek. Itt közösségek alakulnak, szakmai képzés folyik, rászoknak a szakmai irodalom olvasására,, korszerű előadások révén kitekintenek a nagyvilágra is. — Látni kell még egy fontos különbséget — teszi hozzá Tamás János. — Azt nevezetesen, hogy a kistermelők kormegoszlása igen változatos. A legtöbbet az idős emberek dolgoznak. Minél fiatalabb generációról van szó, annál inkább szórakozásjelle- gű a termelés, lényegében egyféle utóparaszti magatartás. Korszerűbben — A mezőgazdasági szakboltban — így Dunai György — mérhető, hogy a modern dolgok vonzzák a vevőt. A kisgép, a kis erőgép, a fólia, a vegyszer felhasználása, alkalmazása mind több tudást tételez fel. Mutatja azt is: nem a látástól vakulásig munka, hanem az adott lehetőség ésszerű kihasználása a módszer. Itt erzem azt is, hogy műveltebb a felhasználó, de azt is, a fiatalabbak számára sem megterhelő, ha néha már szinte szórakozást jelentő az otthoni termelés, állattartás. — Az urbanizáció számos jelével találkozunk Fehér- gyarmaton — summáz Szántó Lajos. — Az állattartás lassan kiszorul a város középpontjából, a mind több bér- házlakó főleg hobbiból termel, a piaci értékesítés mellett egyre gyakoribb a csak saját szükséglet kielégítése, és ami nem mellékes, a jövedelem éppen olyan célokra használtatik fel, melyek egy kulturáltabb élet kialakítását teszik lehetővé. Egy változó kornak kétségtelenül vannak ellentmondásai. Nekünk az feladatunk, hogy az ellentmondás ne menjen át torzulásba. Az tehát, ami ma szükséges, ne váljék öncéllá, pénzhajhászássá, ne tegye tönkre az embert. A kérdésre, hogy pénzszerzés vagy időtöltés, is-issel válaszolhatunk. A formálódó város társadalmi gondjainak egyike ez, gát is, serkentő is. Az okos arányok megőrzése, az ellentmondások feloldása jelentős politikai feladat. Az ősz nemcsak az általános és középiskolákban, de a Természettudományi Ismeretterjesztő Társulatnál is az új évad kezdetét jelenti. Baji Lászlót, a TIT fehérgyarmati városi-járási szervezete titkárát először a múlt évad eredményeiről kérdeztük. — Az 1979—80-as évadban összesen 34 üzemmel, intézménnyel kötöttünk szerződést 404 előadásra (a városban 253-ra). — Milyen elképzelésekkel indítják az új évadot? — Szeretnénk a szakmai továbbképzéseket jobban segíteni. A művelődési központtal és a pedagógusokkal közösen általános iskolai magánvizsgára előkészítő tanfolyamokat szervezünk, de szívesen támogatnánk a dolgozók középiskolai konzultációját, egyetemi felvételeket előkészítők segítségével. A KMBK-tanfolyamok kisdiákjai, a Kis Matematikusok Baráti Köre megyei és országos versenyein évek óta a legjobbak között vannak. Bővíteni szeretnénk a kört, s szívesen látnánk az új matematikával (s más tárgyakkal) ismerkedni kívánó szülőket. A „Matematika a ma és a holnap iskolájában” címmel hirdetett előadássorozatban a tér, forma, mozgás, modern geometriai szemlélet; kombinatorikai, valószínűségi szabályjátékok és játékgépek egyaránt szerepelnek. — Jobban szeretnénk támaszkodni a szülők iskolája lehetőségeire: örömmel támogatnánk az osztályfőnöki munkaközösségek és egyéb szakmai rendezvények sorát. A KlOSZ-szal és egyes üzemekkel meglevő kapcsolatainkat megtartva, bővíteni kívánjuk a Hazafias Népfrontnak nyújtandó segítséget. A KISZ és a rendőrség (közlekedési szabályok stb.) közreműködésére számítva előadásainkkal szeretnénk „betörni” a kollégiumba is. — összességében: a sablonos, általános előadások helyett az érdeklődésre számot tartó — politikai és szakmai előrehaladást segítő — foglalkozást szeretnénk előtérbe helyezni. A szerződéses előadásokat számban és minőségben is javítani igyekszünk, s gyakorítjuk az ellenőrzések számát — fejezte be válaszát Baji László, (m. k.) Fehérgyarmaton a különböző szakcsoportokban több mint 500 tagot tartanak nyilván. Hozzájuk kapcsolódik a kertbarátok népes, 200 fős tábora. Az ősz vége és a tél az ő számukra a tanulás időszaka. Az áfész, a TIT gondoskodik a szakmai képzésről. Neves előadókat hívnak meg, egyetemi tanárokat, kutatókat, közgazdászokat kérnek fel arra, hogy bővítsék szakmai ismereteiket. Igen nagy az érdeklődés a szakirodalom iránt is, amit sajnos, a heAz elmúlt esztendők során kiderült: az egyik legtöbb művészt fogadó város Fehér- gyarmat. A művelődési házban kiállítás kiállítást követ. Az idén 15 alkalommal rendeztek tárlatot. Ismert szobrászok, festők mutatták be alkotásaikat. Velük együtt állt közönség elé Varga Zoltánná népi szövő, Schmidt Sándor fafaragó, ifj. Fazekas István fazekasmester. A szalyi boltok nem tudnak maradéktalanul kielégíteni. Az utóbbi időben megnőtt a szaklapok iránti érdeklődés is, a szőlészet, a kertészet, a kisállattartás kérdéseit tárgyaló hetilapokra sokan előfizetnek. A téli képzés során hangzanak el a kistermelők élménybeszámolói is, melyek bel- és külföldi tapasztalataikat összegzi. A rendezvények egyik jellemzője, hogy a szakcsoportok tagjain kívül igen sok kívülálló is részt vesz az előadásokon, filmvetítéseken. badidős programok legrango- sabbika ez a rendszeres kiállítássorozat, melyet felnőttek és csoportosan gyermekek százai keresnek fel. Gondoskodtak arról is, hogy a látogatóknak alkalma nyíljék a művészekkel való találkozásra is, ezenkívül szakszerű tárlatvezetést is tartanak minden alkalommal. A már hagyománynak számító tárlatsorozatot a jövő évben is folytatják. Földvári Imre ismert kistermelő a városban. Jelenleg is terem fóliái alatt a retek és a saláta. Háromszáz négyzetméter fedett területen termel primőröket, többek között paprikát, paradicsomot. Ö napi hat órát fordít arra, hogy sátra alatt gondozza növényeit. Az egyik legjelentősebb nyúlállomány gazdája a városban ifjú Deli László, ö kereskedelmi szakember, aki szabad idejében foglalkozik kisállattenyésztéssel. (Molnár Károly felvételei) FEHÉRGYARMATON MÉRLEGEK A KISÁRUTERMELÉS Pénzszerzés vagy időtöltés? r Evadkezdés a TIT-nél Kertbarátok — könyvbarátok Tárlatok — sorozatban
