Kelet-Magyarország, 1980. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-18 / 270. szám

1980. november 18. KELET-MAGYARORSZAG 3 Az átlag PANASZOS LEVÉL érke­zett Tiszaeszlárról Varga Gyulától, a termelőszövetke- zet lógondozójától, aki augusztusban és szeptember­ben alig keresett többet, mint ezer forintot havonta. Var­ga Gyula közel áll a nyugdíj­hoz, ezért minden forint ke­reset nemcsak időlegesen, ha­nem hosszabb távon is befo­lyásolja jövedelmét. „Az ál­lattenyésztők darabbért kap­nak — válaszolták a szövet­kezet vezetői — a lóállomány az utóbbi időben igen le­csökkent, ezért ilyen kevés a keresete. Mi is kerestük a megoldás útját, de csak most jutottunk el a döntésig: nyug­díjba megy a nappaliőr és Varga Gyulát, ha vállalja, ide helyezzük. Nem sok lesz itt sem a keresete, olyan 2200— 2300 forintot kaphat.” Ez valóban nem sok. A vezetőkkel történt be­szélgetésből kiderült, a szak­képzetlen tagok — elsősorban a növénytermesztésben a nők — és ahol nem tudnak darab­bért bevezetni, nyolc forint órabérért dolgoznak. Jócskán vannak, akiknek az évi mun­kadíja húszezer forint körül mozog. Igaz, a múlt évben a szövetkezeti átlag már 34 ezer 700 forint volt. Ez a me­gyénkben jó közepes kere­setnek felel meg. Miért ma­radtak el ennyire a szakkép­zetlen tagok? Több oka van. A 70-es évek elején három kis termelőszö­vetkezet egyesült igen kevés állóeszközzel. Az első közös esztendő után a szanált tsz- ek sorába kerültek. Azóta veszteségesek ugyan nem vol­tak, de a szanálás hosszú idő­re visszavetette a jelentősebb bérfejlesztést. Amikor jobban lett volna mód, akkor pedig a progresszív adózás akadályoz­ta a bérszínvonal növelését. A másik ok a szanálásból való kiláboláshoz a régimódi gazdálkodás már nem volt elégséges. Itt kellett dönteni­ük : több élőmunka-ráfordí­tással, kisebb hozamokkal, relatíve nagyobb bérhányad­dal, vagy több géppel, szak­emberrel és nagyobb hozam­ra törekedve gazdálkodjanak. Az utóbbit választották. Szántóföldi növényeik na­gyobb részével rendszerbe léptek. Ehhez a gazdálkodás­hoz a nagyobb álló- és for­góeszközön kívül több szak­emberre is volt szükség. Az évi 4—5 százalékos bértömeg­növekedés jelentős hányadát a szakemberek bérezésére kellett fordítaniuk. A terüle­tükhöz képest még mindig kevesebb szakemberrel dol­goznak, mint a hasonló adott­ságú termelőszövetkezetek. ÍGY ÜTÖTT VISSZA, hogy a kis termelőszövetkezetek­ben alacsony volt a gépesítés foka, és kevés volt a szakem­ber. Mindezeket az utóbbi években kellett pótolni. Az idén négy szolgálati lakást építettek. Most azt tudják mondani az érdeklődő szak­embernek: nézd, itt a lakás, már költözhetsz is. Az eredmény már a bére­zésben is mutatkozott, a múlt évben az átlagnál nagyobb béremelést hajtottak végre. Az 1980-as esztendőben még nagyobb lépésre számítottak a bérek növelésében is, hi­szen rekordtermés mutatko­zott. Sajnos, mint a Tisza menti tsz-ekben általában, náluk is közbeszólt az ár- és belvíz. Mindezek ellenére ma már fejlettebb gazdálkodással tekintenek a jövőbe. Jól dön­töttek, amikor a gépekre, a szakemberekre alapoztak. A stagnálásból így jutottak ki és ez vonatkozik a legala­csonyabb bérekre is, a követ­kező években lesz miből gazdálkodniuk. Cs. B. KÓSTOLÓ ELLENŐRÖK Ebéd, elérhető áron M it talál a vendég az étlapon? Milyen ízű a tányérjára tett étel? Jóllakottan áll-e fel a diák, az üzemi mun­kás az ebédlő asztalától? Ilyen és hasonló kérdé­sekre kerestek választ a népi ellenőrök az Alföldi és a Szabolcs megyei Ven­déglátó Vállalat, a szövet­kezetek és iskolák kony­háiban, éttermeiben. Ter­mészetesen nem jutottak el minden üzembe és in­tézménybe, ám az ötven helyen szerzett tapasztalat átfogó képet ad a munka­helyi, az iskolai és a ven­déglátóhelyi étkeztetés pil­lanatnyi állapotáról. Mindjárt egy viszonylago­san kedvező tény: a megyé­ben élő 127 ezer óvodás és is­kolás korú gyermekből több több mint 78 ezer vesz részt szervezett étkeztetésben — és ez jobb az országos átlagtól. Mindezek ellenére így sem tudják kielégíteni az igénye­ket, különösen az általános iskolákban, ahol a tanulók­nak csak 42 százaléka kaphat ebédet. A megvizsgált inté­zetek közül a legtöbb tanulót Nyíregyházán a Benczúr Gyula és a Hárnán Kató Kol­légiumban, és a kisvárdai szakmunkásképzőben kellett elutasítani konyhai kapaci­táshiány miatt. Húszezer gyermek menüje Elismeréssel szólt a vizs­gálat az Alföldi vendéglátónak a gyermekélelmezés bővíté­sére tett intézkedéseiről: a tavalyi 16 380-ról 20 ezer fölé emelték az étkező gyerekek számát, közben javítottak az ételek minőségén és nem let­tek kisebbek az adagok sem. Vegyes benyomásokat sze­reztek a népi ellenőrök az ét­lapok összeállításáról, mert bár több helyen próbálkoz­nak a korszerű táplálkozás­nak megfelelő ételekkel, ez­zel nem nyerik meg a fiata­lok tetszését: ők ragaszkod­nak a hagyományos táplálko­záshoz. A ragaszkodáson túl egyéb gátja is van a korsze­rűbb étrendek elterjedésének, mégpedig, hogy az ehhez szükséges alapanyagok egy része — a mélyhűtött, gaszt- rofol-, magas előkészítettségi fokú termékek — ára magas, s ha ezt a rögzített nyers­anyagértékbe építik be, ak­kor az adagok mennyisége lesz kevesebb, ha nem, akkor pedig többet kell fizetni az ebédért. Hasonló a helyzet akkor is, ha a gyermekek és felnőttek étkeztetését ellátó vállalat, vagy szövetkezet nem tudja beszerezni az alapanyagot a nagykereskedelmi vállalattól és a kiskereskedelemhez for­dul, vagy a piacra megy, mert a magasabb ár, a kiskeres­kedelmi árrés ilyenkor is vagy a mennyiség, vagy a minőség rovására megy. Ezt a kisvárdai szakmunkásképző­ben, a már említett két nyír­egyházi kollégiumban és a fehérgyarmati Móricz Zsig- mond Kollégiumban érzik legjobban a gyerekek. Saját készítésű, olcsóbban Épp így válik a beszerzés gondja az étel mennyiségé- nak, vagy minőségének ká­rára az üzemi konyhák kö­zül a Rakamazi Cipész Szö­vetkezetnél és a vásárosna- ményi dohánybeváltónál, ahol a nyersanyagoknak mintegy 70 százalékát a kis­kereskedelemtől szerzik be — természetesen magasabb áron. Van, pontosabban lenne olyan alapanyag is, ami ol­csóbbá és változatosabbá ten­né az ételeket, de alig-alig ta­lálkoztak a vizsgálatot vég­zők baromfi- vagy marhahús­sal, pacallal, vagy vesevelő­vel. Találkoztak viszont azzal a ténnyel, hogy a tavaly jú­liusi áremelés után csökkent a vendéglátóhelyeken étke­zők száma, s ennek ellensze­rét még mindig nem sikerült megtalálni a vállalatoknak, szövetkezeteknek. Vannak figyelemre méltó próbálkozások: a fehérgyar­mati Szamosban és a nyírbá­tori Kakukkban saját készí­tésű savanyúságot forgalmaz­nak alacsonyabb haszon­kulccsal. Nyírbátorban hús­talan és diétás ételekkel, ked­vezményes kis- és nagyme­nükkel, diákmenüvel egészí­tették ki az étlapot, a megyei vendéglátó vállalatnál, Vásá- rosnaményban, az Alföldi vendéglátónál és a nyíregy­házi Arany Szarvasban pedig csökkentették a haszonkul­csot. Természetessé vált az­óta, hogy étlapra kerültek a zóna-, a kisadag ételek, de vajon kielégíti-e a vendége­ket, hogy olcsón ehet, ha fél fogára sem elég? Elavult felszerelések Voltak gondok a konyhák dolgozóinak szakképzettségé­vel, a közegészségügyi felté­telek biztosításával, kifogá­solták néhány helyen az ebédlők, éttermek állapotát, a felszerelések elavultságát, a legnagyobb gond azonban továbbra is az marad, hogy több óvodás, iskolás gyerek és felnőtt jusson naponta ko­rának megfelelő mennyiségű és minőségű ételhez, s ha le­het, elérhető áron. Balogh József Tungsram vetítőlámpák a Szovjetuniónak Hétfőn az Egyesült Izzó budapesti székházában 11 és fél millió rubeles szerződést írt alá Dienes Béla, a gyár vezérigazgatója szovjet part­nerével, Borisz Szelihovval, a Technointorg Külkereskedel­mi Egyesülés vezérigazgató­helyettesével. A megállapodás értelmében a Tungsram xenon és halo­gén vetítőlámpákat szállít a Szovjetunióba a következő öt esztendőben. Az izzó szovjet partnerétől még nem kapott ilyen nagy megrendelést ve­títőlámpák exportjára. Ez a két vetítőlámpa-típus a vilá­gon a legkorszerűbbek közé tartozik. Elsősorban a szov­jet mozik és az iskolai film­stúdiók alkalmazzák. Nyíregyházán, a Szamuely-lakótelepen a hideg idő ellenére is jó ütemben szerelik a házakat. (Jávor L. felv.) Termőre forduláskor 800 tonna EGRES UJFEHERTOROL Hat éve alakult meg a he­lyi áfész irányításával mű­ködő újfehértói gyümölcs- termesztő szakcsoport, ami azóta a megye legeredménye­sebben dolgozó közösségei közé tartozik. A bogyós és csonthéjas gyümölcsöket ter­mesztő csoport huszonnyolc fővel indult, s mára tagjai­nak száma meghaladja a két­százat. Különösen híres az itteni kertekben termesztett egres, aminek telepítéséhez nagy segítséget nyújtott a helyi áfész. A szövetkezet közre­működésével a múlt évben a tagok 140 ezer tő köszmétét ültettek, s a vesszők árát a megtermelt gyümölccsel kell majd visszafizetniük. Az idén azonban már en­nél is kedvezőbb feltételekkel vehetik igénybe a tagok a szövetkezet támogatását. Da­rabonként 12 forinttal ol­csóbban adják az egrestöve­ket azoknak, akik legalább 1000 négyzetméteres terüle­ten telepítik, s a jövendő ter­mést az áfész útján értékesí­tik. A szakcsoport tagjai ebben az évben e gyümölcsfajtából több mint 80 ezer darabot igényeltek, s a szövetkezet a kertforgalmi vállalat közre­A kendő I smerősöm betessékelt a szépen berendezett la­kásba, ahol minden a helyén volt. Modern szek­rénysor, könyvek, lexikonok, tévé, íróasztal. Fővárosi össz­komfort. Mindez egy falusi pedagógus otthonában. Nem is ez maradt meg évek óta a találkozás emlékeként, ha­nem egy vállra teríthető ken­dő, vagy inkább keszkenő, ami a szoba díszeként szin­te felhívta magára a figyel­met a pedagógus házaspár lakásában. Később tudtam meg Balázs Gusztávtól, a házigazdától, hogy az a bizo­nyos kendő több, mint szoba­dísz ... „Az édesanyám kendője az. Soha nem válók meg tő­le. Itt van velem. Nem szé­gyellem, hogy cigánycsalád­ból származom. Nagyon so­kat köszönhetek a szüleim­nek. De a feleségemnek, sőt az anyósomnak is és a főis­kolai hallgatótársaimnak is, akik soha nem éreztették ve­lem, hogy cigány vagyok...” működésével negyvenezer tö­vet szállított ki eddig a ter­melőknek. Az idén a szövet­kezet egyébként 240 tonna egrest vásárolt fel a csoport tagjaitól, a következő eszten­dőben 300 tonnára számíta­nak, de ha termőre fordulnak teljes egészében az új telepí­tésű köszmétések, csaknem 800 tonna egres felvásárlásá­ról, eladásáról kell majd gondoskodni az illetékesek­nek. Az eddigi sikerek meghoz­ták a szövetkezet és a szak­csoport tagjainak vállalkozó kedvét. A ‘tervek •szerröt az egres mintájára a cseresz­nyét, valamint a meggyet is hasonló feltételek mellett te­lepíthetik majd a közeljövő­ben a kiskerttulajdonosok. (bg) Mamóka minden reggel eteti a galambokat. A vá­ros szívében, annak-is a kellős közepében. Nagy zsákjában az előző nap gyűjtött kenyérke, kifli- végecske, zsemledaráb. Szépen felaprózva, ga- lambfalatnyira. Mamókát minden reg­gel várják a galambok. Is­merik, leszállnak körülöt­te a flaszterre, búgnak, galamb módon muzsikál­nak neki, totyognak. Mamóka beszélget ve­lük, amíg hinti a morzsát. Becézgeti a nagy szürkét, a drapp szárnyvégűt, a fiatalt, a kevély vént. Az utcán munkába sie- tők elmennek Mamóka mellett. Akad, aki moso­lyog: de bájos. Van, aki dühöng: miért szemetel­nek. Más észre sem veszi. Fél nyolcra véget ér a reggeli. Mamóka elindul, hogy másnapra gyűjtse a kenyeret, kiflit, zsemlét. Neki a galambcsapat a családja. Tudja, ják. masnap ts var­(burget) Momóka Ezekre a mondatokra em­lékszem vissza, ha nem is sző szerint. Azóta is sokszor eszembe jut a nyugodtságot, békességet sugárzó otthon, a csendesen játszadozó apró­ság. ★ Akkor nem volt alkalom és talán a tapintat is visszatar­tott volna, hogy arról faggas­sam, hogyan fogadta be a fe­leség rokonsága, akik nem cigányok, nem voltak-e bol­dogtalan percei is, amikor a falu közvéleménye megtudta, hogy a gyermeküket cigány tanár tanítja. Nem beszéltünk erről, ta­lán nem is voltak láthatatlan sebek a fiatal értelmiségi lel­kén, de az előítéletek, hanem is mindig markánsan, érzé­kelhetők. Ha kevesebb szót is ejtünk róluk: léteznek... „Azt szeretnénk, ha a ci­gány származású értelmiség nem különülne el a családi, rokoni, ismeretségi köreitől, hanem megtartaná a nélkü­lözhetetlen szálakat. Sajnos, vannak, akik inkább eltitkol­ják, hogy cigányok, igyekez­nek minden kapcsolatot meg­szakítani azokkal, akikkel egy sorból indultak...” — fogalmazott az egyik felszó­laló nemrég a cigánybizott­ság ülésén. S amíg szavait hallgattam, újra a hodászi cigányasszony, Balázs néni kendőjére gondoltam, akinek a fiából pedagógus lett és aki nem szakadt el a rokonság­tól, sőt szabad idejében járja a még meglévő cigánytelepe­ket és papírra veti a lassan feledésbe menő rigmusokat, táncokat, dalokat. ★ Vajon a többiek, mondhat­juk a többség, ki meri-e ten­ni a falra — képletesen szól­va — az édesanya kendőjét? Sok találkozás -arról győzött meg, hogy nem. S nem azért, mert lenézik a szülőket, a ro­konokat, megtagadják a múlt­jukat. Ilyenek is bizonyára akadnak. A többséget azon­ban, akik értelmiségi sorba kerültek, a köréjük falakat emelő — nem cigány — köz­vélemény kényszeríti arra, hogy legjobb esetben elhall­gassák cigány származásukat. Már ha ez lehetséges, ha nem olvasható ki a faji jel­legzetesség az olykor leta­gadhatatlan arcvonásokból. „Nagyon sokat tehetünk mi, cigány származású fiatal értelmiségiek a többiek fel- emelkedéséért, de önmagunk erejéből aligha tudjuk elvé­gezni ezt a nagy munkát” — mondta el véleményét az egyik alkalommal a tanár­képző főiskola fiatal tanár­segédnője, aki szintén a ci­gányság soraiból küzdötte fel magát, s ehhez hihetetlenül nagy segítséget kapott tanár­társaitól. Emberségben, tiszta szándékban... ★ A mikor az apró epizódok eszembe jutnak, azon töprengek magamban: van a népfrontnak a megyé­ben egy igen szép kezdemé­nyezése, melyet a legtalálóbb mondattal indítottak útnak. „Kézen fogva...” így nevez­ték el csöndben végzett erő­feszítéseiket, mellyel azt sze­retnék elérni, hogy minél több cigánygyermek tanuljon eredményesen, a legjobbak érettségizzenek le, menjenek főiskolára, egyetemre. Kell a cigány értelmiség — a jelenleginél több —, hogy változzék a cigányság élet­módja, gondolkodása. Vajon a most kézen fogott cigány- gyermekek közül — Nyíregy­házán és másutt — hányán jutnak el a diplomáig. S azon túl, hányán vállalják majd csöndes ragaszkodással, büszkeséggel a mama kendő­jét ... Páll Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents