Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-12 / 240. szám
1980. október 12., vasárnap KELET-MAGYARORSZÄG 3 Revizori tapasztalatok Nyereségpótlás takarékossággal A Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága az első féléves mérlegbeszámolók alapján értékelte a vállalatok és szövetkezetek idei gazdálkodását. Az elemzések és a mintegy 1500 gazdálkodóra kiterjedő ellenőrzés több tapasztalatot hozott. Ezekről kértünk tájékoztatást Márton Lajostól, a megyei bevételi hivatal vezetőjétől. — Megállapítható, hogy a népgazdaság egyensúlyi helyzetének helyreállítását célzó folyamatok az üzemek gazdálkodásában felerősödtek. Az előző évhez képest lényegesen javult a vállalatok, szövetkezetek pénzügyi helyzete. A gazdálkodást kedvezőtlenül befolyásoló év eleji bizonytalanság mérséklődik. Mindenki számára ismert, hogy az ár- és szabályozó- rendszer változása az eddiginél takarékosabb gazdálkodásra ösztönöz. Az országos — de a megyében végzett — ellenőrzések során a revizorok számos ágazatban tapasztaltak olyan költségcsökkentő intézkedéseket, amelyek arra utalnak, hogy a központi intézkedések miatt nyereségcsökkentéseket ésszerű takarékos költséggazdálkodással ellensúlyozzák. — A revizorok számára mindig öröm, ha a hiba mellett az ésszerű gazdálkodás konkrét jeleit, annak eredményességét tárhatják fel. Sajnos a vizsgálatok során tapasztalnak olyan jelenségeket is, amelyek nem szolgálják a népgazdasági tervben meghatározott célok elérését. Nem általános jelenség, de mindenképpen figyelmet érdemel, hogy néhány gazdálkodó az ésszerű takarékosság helyett inkább az áremelésben keresi a gazdálkodás gondjainak megoldását. — Milyen szabolcsi példák vannak, amelyek alátámasztják az országos értékelést? — A Rakamazi Cipőipari Szövetkezet a tavalyi gazdálkodása, illetve a végrehajtott jelentős beruházás hiteltörlesztése miatt fejlesztési alaphiányos volt. Az idén a szabászatnál bevezették a kötelező anyagelszámolást, szervezési és érdekeltségi intézkedéseket tettek a minőség javítása érdekében. Az intézkedések hatására a fogyasztói reklamációk, az árengedmények jelentősen csökkentek, a szövetkezet első féléves nyeresége 7,2 millió forintra emelkedett a tavalyi másfél millióval szemben. A Keletmagyarországi Faipari Vállalat és a Nyírségi Nyomda a gazdasági szabályozó szigorítása hatásának ellensúlyozására munkaerő-átcsoportosítást és létszámcsökkentést hajtott végre. Mindkét vállalatnál a termelékenység emelkedése mellett a termelés mennyiségét is növelni tudták. A tarpai Esze Tamás Termelőszövetkezetnél az energiafelhasználás rendszeres ellenőrzése mellett olyan ösztönző anyagi érdekeltséget vezettek be, amely megtakarítás esetén a dolgozók részesedésével, ellenkező esetben a kártérítés mellett felelős- ségrevonással jár. A nagy- kállói Virágzó Föld Tsz-nél az ágazatok költségfelhasználását havonként értékelik. Felszámolták az állattenyésztés gazdaságtalan ágazatait és helyette a jövedelmező ágazatokat fejlesztik. Az intézkedések hatására elérik, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére jó eredménnyel zárják az évet. — Melyek azok a példák, amelyek azt mutatják, hogy van még változtatnivaló a gazdálkodásban és irányításban? — A jogszabályok értelmezése és az alkalmazkodási készség a gazdálkodók jelentős részénél még mindig nem kielégítő. Előfordul olyan eset is, hogy a változásokat nem kísérik figyelemmel. Ezek következtében például a nábrá- di Szikra Tsz-nél — a jövedelemszabályozás be nem tartása miatt — 3,5 millió forint összegű adót nem fizettek be. A vezetők részére fedezet biztosítása nélkül fizettek prémiumot, amit szabálytalanul az 1980-as év költségei között számoltak el. Az említetteken túl a szövetkezetnél a bizonylati rend és az okmányfegyelem több területén tapasztaltunk súlyos szabálytalanságokat. A mulasztások megszüntetésére nem éppen kedvező-1 en hat az a körülmény, hogy az egyszemélyi vezető is követ el'szabálytalanságokat. — Egy másik példa, hogy az ipari és építőipari vállalatok és szövetkezetek egy része az évzáró készleteit helytelenül értékelte át. Az építőipari ágazatban még mindig gyakori, hogy a túlzott készleteket, a határidőn túli kintlevőségeket sokször szabálytalan forrásból (szabálytalan részszámlázás, tartalékalap) finanszírozzák. Ilyen hiányosságokat állapítottunk meg a nyíregyházi építőipari, a vásárosnaményi vegyesipari, a Csenger és vidéke vegyesipari szövetkezeteknél. Az építőiparban visz- szatérő hiányosság, hogy nincs megszervezve az anyagelszámolás. Nem határozták meg az elszámoltatási kötelezettség alá tartozó anyagokat, vagy ahol ez megtörtént, ott az elszámoltatás nem volt teljes körű. A mulasztások előfordulása táptalajt ad a társadalmi tulajdonnal való visszaélésekhez. — Mit ajánlhat az ellenőrzés a hibák elkerülésére? — Mindenekelőtt felhívjuk a gazdálkodó szervezetek vezetőinek figyelmét arra, hogy a feltárt hiányosságok kijavítására, a megelőzésre a szükséges intézkedéseket késlekedés nélkül tegyék meg. A hibák megelőzésénél hasznos segítőtárs a belső ellenőrzés. Ha a vezetés, a külső- és belső ellenőrzés jól együttműködik, a vizsgálatok megállapításait ésszerűen hasznosítja, akkor az ellenőrzés segítséget jelent a gazdálkodás tartalékainak feltárásához, a hatékonyság növeléséhez — fejezte be Márton Lajos. L. B. A MUNKA A FALURA VÁRT Jó szűrei Ibranyban Az ősz mintha a nyarat akarná feledtetni. Nyírib- ronyban is a szép időnek örültek a legjobban a szövetkezet tagjai az utóbbi hetekben meg annak, hogy az almas zűrét végénél tartanak már. Bagoly Józseffel, a szövetkezet elnökével lépegetünk a közös 114 hektáros gyümölcsösében. Bokáig süllyedünk a homokban, s viszi a szél fel a fák közé a sárga port. Dicséret szakmunkástanulóknak — Hatvanegyben alakult a szövetkezetünk, akkor kezdtünk az almafák telepítéséhez is, — mondja Bagoly József, aki gyakorlatilag alakulása óta irányítja a gazdaság munkáját. — Mint látja, szépen teremnek már a fák, de az időjárás nálunk is súlyos károkat okozott. Tavaly például 3300 tonna almánk termett, az idén örülünk, ha meglesz a 2000. Persze, ennek a leszedése is nagy gonddal jár. A szövetkezet hosszú időn keresztül idegen munkáskéz nélkül szedte le az almát, 1978-ban kértek, s kaptak először középiskolásokat. Ám próbálkozásuk nem sok sikerrel járt. Az egyik iskola (hadd maradjon névtelen most) több kárt okozott, mint hasznot. Tavaly egy másik iskolával, a nyíregyházi 107-es számú ipari szakmunkásképzővel próbálkoztak, sikerrel. Az idén az intézet diákjai, még a tavalyi munkájukat is felülmúlták,* mint Gál Ákos, a szövetkezet főagronómusa mondta, a tört alma mennyisége az 5 százalékot sem érte el. Az iskolások 6 napig dolgoztak a tsz- ben, s mintegy 170 tonnát, — a becsült mennyiségnek csaknem tíz százalékát — szüretelték le. — Nagy segítséget jelentettek a gyerekek, de természetesen a munka túlnyomó része a falura várt. — folytatja az elnök. — S mint eddig minden évben, most is időben végzünk a szedéssel. — Hogyan szervezték meg a munkát? — Már régebben kidolgoztunk egy tervfélét, miszerint az aktív tagjaink száz, a tsz- en kívüli, de a faluban dolgozók pedig 80 mázsa almát szednek le egy-egy őszön. A nyugdíjasokat pedig megkérjük, ki-ki erejéhez mérten segítsen. Megállapodtunk az óvodával is, eszerint már reggel fél hétkor fogadják a kicsinyeket, s este hatig gondoskodnak róluk. — Teljesítik az emberek a normát? — A többség igen. Tudja mindenki, hogy a tsz, ha ttod, mindenkin segít. Ha igénylik, házhoz szállítjuk a szenet, a fát, a gázt, mi adjuk a fuvart az építkezésekhez, mi látjuk el a kertekben a növényvédelmet. Azt hiszem, cserében elvárhatjuk, hogy ők is segítsenek, ha szükségünk van rá. Tavaly például több mint 200 ember közül tizenheten nem hallgattak meg bennünket. Ezek után mi sem segítettünk rajtuk, s most ők voltak az elsők a kertekben. Almával megrakott tartályládák között haladunk. Fa és fa, ameddig a szem csak ellát. Egy nagy homokdomb tetején találjuk Kris- ton Miklóst és feleségét, akik évek óta állandó „vendég- munkásai” már a tsz-nek ilyenkor ősszel. A férj Nyíregyházán dolgozik a Füszért- nél, felesége otthon a ház körül. De októberben semmi sem lehet fontosabb az almaszedésnél. — Egymásra vagyunk utalva — mondja a férj. — A téesztől szinte nem lehet olyat kérni, amit ne teljesítene. Kötelességünk hát nekünk ezt viszonozni. Minden évben tartogatok erre az időszakra 8—10 nap szabadságot, s jövök feleségestől. Persze nem mellékes az itt keresett pénz sem. — A gyerekek? — A kislány az iskolában, a kisfiú az óvodában, — válaszol Kristonné. — A lány már nyolcéves, ilyenkor ő a háziasszony. Mire hazaérünk, már bevásárolt, a kisfiút elhozta az óvodából, úgyhogy nyugodtan lehetünk itt. Szorgoskodó nyugdíjasok Kristonék tehát kívülállók, a másik soron dolgozó Szőke Pál és Anda Ferenc nyugdíjas. Az előbbi hetven, az utóbbi 66 éves. Mind a ketten az egyik almafa tetejében szorgoskodnak, pedig hát a fáramászás nem éppen a 70 esztendősöknek való. — Megszoktuk már gyermekkorunkban, mikor a fészkeket raboltuk, — nevetnek, majd komolyra fordítják a szót: — Mióta nyugdíjasok vagyunk, itt vagyunk minden évben, most is negyedik hete szedjük. Mit mondjunk...? Naponta kijön a 180—200 forint. Doroszi Sándor „békeidőben” a növényvédő brigád tagja, most a szedők egyik csoportját irányítja. — Nem néztük mi jó szemmel annak idején, hogy itt a homokon almát telepít a tsz, — mondja. — Hagyománya csak a burgonyának, búzának és a kukoricának volt, az almát hírből ismertük. Aztán nézze meg, milyen szép gyümölcsösünk sarjad. — Otthon a kertekben van alma? — Tíz-tizenkét családnak. Én is most vettem egy darabka szőlőt kint a határban, a tőkék közé almát telepítettem. Hetvenkét kis csemetét. Ott volt a fél falu Nézem a fák körül sürgölődő embereket. Nagy részük nem tagja a tsz-nek, mégis itt vannak. Mesélik, a régi világban, ha valaki házat épített, ott volt a fél falu. Apagyra mentek építőanyagért, s volt olyan szomszéd, koma, aki tudta ugyan, hogy nincs szükség a szekerére, mégis ment. Sértésnek vette, ha nem segíthetett. Ügy tűnik, az ibronyiak — ma is így gondolkoznak. Balogh Géza Levágták a magkendert a Rétközben A rostkender hagyományos termőtájai hazánk déli részein vannak, a feldolgozóipar ezért is települt Szegedre. A termesztés biológiai alapja, a vetőmag-előállítás érdekes módon nem követte ezt, a szabolcsi-szatmári volt lápokon maradt. A Vetőmag Vállalat Nyírségi területi Központja 1200 tonna vetőmagra kötött az idén szerződést, amelynek jelentős részét egyéni termelőktől vásárolják fel, mert a termesztés kizárólag kézi munkával valósítható meg. Az 1600 hektár termőterületből az idei szeszélyes időjárás 550 hektárt pusztított el, a megmaradt területen már levágták és kúpokba rakták a kenderkórót. Az utóérést követően a napokban kezdődött a cséplés. A magtermés felvásárlása október 31-ig befejeződik. Képünkön: száradó kenderkúpok a gégényi határban. (ésik) A nyíregyházi irodagéptechnikai vállalat Árok utcai szervizében ausztriai licenc alapján évente egymillió írógépszalagot készítenek. Felvételünkön: Onder Istvánné fekete-piros szalagot orsóz. (Jávor L. felv.) Pipaszó mellett Ú gy teljes a szatmárcse- kei műemlék-temető, hogy jár-kel benne Kovács József, a jóbeszédű ember. A temetőbe — eleinte úgy gondoltam — két ok miatt érdemes bemenni. Részben tiszteleg a látogató Kölcsey, a nagy költő emlékének, másrészt belefeledkezik a csónak alakú „emberarcú” fej fák szépségébe. Ezt tettük. Aztán ránk szólt az ember. — Abban a sírban benne van a negyvennyolcas honvéd kardja is. Bizony benne. A neve azért nincs a fán, mert az a fa nem az igazi. Az igazit, azt elvitték a múzeumba. Már szállt le az őszi alkonyat, közelebb léptem, hogy lássam a beszélőt. Ráncos arcú, itt-ott borsószem szemölcs ül a barázdák szélén. A bajusz ritkaszálú és ősz, a csá- léra álló kalap alatt sem sejteni dús fürtöket. Mindezt magyarázza hetvenen túl, nyolcvan felé mégy. Megkérdeztem. — Maga itt az őr? — Olyasmi — mondta — őrzöm a fákat azért a kis gazért. — A gaz, a fű, a mögötte lévő kézikocsira púpozva friss és illatos. — Van tehene? — Az van. Mert élni kell és amíg él az ember, dolgozni köteles. — Azt honnan tudja bátyám, hogy ott van a kard a sírban? — Mondta a nagyapám. — Ismerte? — A nagyapámat? Jókat kérdez. Hát hogyne ismerné az ember a saját nagyapját. — Nem maga a nagyapját, hanem a nagyapja ismerte-e a honvédőt? — Kenyeres pajtások voltak Bem apó hadseregében, Elmondta az én nagyapám azt is, hogy milyen ember volt a tábornok. Szerette a magyarokat, a honvédok meg tűzbe mentek érte. — Sokan voltak itt 48-as honvédok? — Aki akkor embernek számított. Az is honvéd volt, tiszt. Ott ni! Az, akinek kő sírfája van. Harcban esett el. Előkerül a zsebből a dohányzacskó, a kurta szárú pipa és megtömődött a bal kéz már reszkető ujjaival. A bodor füsttől emberszagra rajzó szunyoghad rebbent szét. — Szűzdohány? — kérdeztem. — A kéne még, hogy rám jöjjön a finánc. A nagyapámnak két ökre árába került, mert őt bizony meglepték régen. Most nincs értelme a vétkezésnek, olcsó a dohány, filléres portéka. — Nem jár már dohány után a finánc. — Ki tudja azt? Csobog a szó erről-arrói, hűvösödik és alkonyul. A kockás ing fölött kopottas t szvetter, néhány gombja is hiányzik, megteszi hát a ?•- herájsztű. Míg gombolódzik — mármint biztosító tűvel — Kovács József, megkérdezi. — És honnan? Mondjuk. A pesti vendég azt is elkottyantja, igaz hogy Pestről jött, de különben szabolcsi, vencsellői születésű. — Nahát, akkor maga ismeri Vágner Miskát, az én katona pajtásom? Lehetetlen egy ember volt az. Alig tudtam rávenni a jóra. Következett egy történet. Feljegyezhetetlenül sok szép mondással, arról szólt, miként csikart ki a két katona magának kenyeret, húst, bort egy német tanyán, amelyen két asszony gazdálkodott. Pipaszó mellett pergett az emlékezet orsójáról a se hossza, se vége történet, mígnem az4, mondja Kovács József; — Krumplit vetettünk egy szer. Hát én olyan boronát nem láttam még, amilyen ott volt. Ilyen lapos vasa volt — mutatja a két ujjával — aztán így állt, meg így. Pont olyan volt az a borona, mint amilyen boronája a nagyapámnak volt. Elmosolyodtam. Eszembe jutott: megint a nagyapa. Nagyon szerethette a nagyapját ez az ember. Jó mesélő, szépen beszélő ember lehetett az az egykori honvéd is. Az ilyen emberek emléke sokáig fennmarad. Seres Ernő
