Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-07 / 235. szám
1980. október 7. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kiszolgálva vagy kiszolgáltatva ? □ jelenlegi ötéves tervben a lakossági fogyasztás bővülésének kétszeresét teszi ki a fogyasztói szolgáltatások növekedése. Ez az első eset, hogy az utóbbinak a fejlődési ritmusa gyorsabb, mint a fogyasztás egészéé, mivel az 1960 és 1970 közötti évtizedben — mint korábban is — elmaradt attól, a negyedik ötéves tervben pedig lényegében azonos mértékű volt. Van mit pótolni, van mit javítani! Csupán a fogyasztási szolgáltatások esetében — a lakáskarbantartástól egészen a fodrászatig — 500 milliárd forint értékű állóeszköz zavartalan használatáról kell gondoskodni. S ez korántsem a szolgáltatások teljes köre, mert e fogalom ma már sokkal tágabb értelmű, az OTP, a takarékszövetkezetek lakossági pénzügyi tevékenysége éppúgy beletartozik, mint az egészségügy, az oktatás, a szállítás, a telefon, s természetesen a termelés kiszolgálásának sok mozzanata úgyszintén. A Minisztertanács a közelmúltban foglalkozott a szolgáltatások fejlesztésével, a szolgáltatási szervezet korszerűsítésével, részeként annak a tervszerű és folyamatos munkának, amelynek keretében. a kormány immár több mint egy évtizede következetesen figyelemmel kíséri az elért eredményeket, s nem kevésbé a gondok enyhítésének lehetőségeit Tagadhatatlan a haladás. Napjainkban a szocialista szektornak 18 ezer szolgáltatóhelye van — ami viszont meghökkentő: ezeket mintegy háromezer cég működteti! —, s 95 ezer magánkisiparos szintén a lakosság rendelkezésére áll. összesen 160 ezer ember dolgozik a fogyasztási szolgáltatásokban; munkájuk értéke 23,6 milliárd forint volt tavaly. A szolgáltatások többségénél mára a mennyiségi igények — várakozással, sorban állással ugyan, de —* kielégíthetők, ám a kielégítés minősége rengeteg bosszúságot okoz, s még inkább így van ez akkor, amikor maguk a mennyiségi igények sem válthatók valóra. Ilyenkor válogat igazán a szolgáltató, s ennek hátrányait a megrendelés elutasításától az összecsapott, a borravaló ellenére is silány munkáig, aligha szükséges ecsetelni. 1960 és 1980 között a gépjárműjavítás ára a huszon- négyszeresére nőtt, s míg 1960-ban a szolgáltatások 1,5 százalékát tette ki, idén eléri a 16 százalékot. Területenként erős eltérések mutatkoznak a szolgáltatások hozzáférhetőségében, s még inkább színvonalában. Ugyanabban a szolgáltatási ágazatban a megrendelő az egyik helyen valóban megkapja mindazt, amire igényt tart, a másik helyen viszont durva elutasításban, padkázásban van része. S azok járnak el így vele szemben, akik belőle élnek! A ki nem szolgált, annál inkább kiszolgáltatott ügyfél sorozatban tapasztalhatja, hogy kezdetleges a tájékoztatás a szolgáltatás milyenségéről, áráról, a megrendelő jogairól; a szolgáltatóhelyek létrehozása, telepítése nem igazodik a tényleges szükségletekhez, ahogy gyakran a nyitvatartási időpontok sem; a vállalási körülmények és határidők s ez utóbbiak betartása olykor a minimális követelményeknek sem felelnek meg; a számlázás sok esetben áttekinthetetlen. S akkor még szót ejthetünk a magatartásról, a hangnemről, illetve arról, hogy alig akadnak törekvések korszerű szolgáltatási formák kialakítására, mint amilyen például a teljes lakáskarbantartás vállalása, az átalánydíjas javítás. Nem egyformán fejlődtek a különböző szolgáltatási területek, s ez bizonyos fokig érthető. így a gépkocsijavítás, a háztartási gépek, eszközök karbantartása kedvezményekkel is ösztönzött fejlesztési terület volt. Az a baj, hogy a negatívumok olyan lényeges tevékenységekre is jellemzők, mint például a lakáskarban- tartás. Márpedig aki tapétáz- tatn.i akar, s nem talál rá más vállalkozót, csak kontárt, azt aligha deríti jobb kedvre, hogy a városka új fotóműter-. me jól dolgozik. Nagyon gyakran tehát maga az igény kielégíthetősége eleve kiszolgáltatottá teszi az érintett családot Vagy személyt, főként a községekben, de a városok java részében szintén. Sok olyan szolgáltatási terület van, ahol a termelékenység alacsony. Itt a fejlesztésnek természetes következménye a létszám növekedése, de kérdés, valóban mindenütt a létszám hiányzik-e, avagy a szervezettség, az eszközök jó kihasználása, az érdekeltség a gyorsaságban, a jó minőségben ? ! □ munkásosztályhoz tartozó háztartások egy főre jutó szolgáltatási kiadása, borravaló nélkül számítva 3271 forintot tett ki tavaly, a szellemi foglalkozásúaknál 6254-et, azaz nem mellékes összeget. Amit a pénz fejében kapott a megrendelő, abban keveredett a kiszolgálás és a kiszolgáltatottság, s ez a keveredés annak a jó ízét, örömét is elrontja, ami rendben ment. A szolgáltatásban dolgozók tíz tisztességgel elvégzett feladat értékét kockáztatják tehát egy olyannal, ahol az ügyfél kiszolgáltatottnak érzi magát. S ott a bökkenő, hogy ezzel az aránnyal szívesen kiegyeznénk, mert ma még a kiszolgálandó kiszolgáltatottsága a gyakoribb, holott ennek fordítottja a természetes. S mert ettől,még távol vagyunk, lépnie nem a megrendelőnek kell. M. O. Exportra kerülnek a bokacipők a Jókai Mór brigád szalagjáról. (Elek Emil felvétele) Egy brigád többel akar A beszélgetés lapunk szerkesztőségében kezdődött: — A mi brigádunk nagyon jó közösség, azért szeretnénk, ha egyszer az újságban szerepelne — kezdte Kovács Józsefné brigádvezető. A kérés meglepő, de miért ne teljesítsük? Önmagáért beszél a szépen vezetett brigádnapló, a benne sorakozó események, tettek egymásutánja. A munkától az apró kis örömökig minden megtalálható benne. — Mert anyáék annyi mindent tesznek, hogy jó megírni — indokolja a „tiszteletbeli brigádtag”, a brigádvezető tinédzser korú kislánya, aki a napló vezetését vállalta. tem közéjük, amikor ebbe a tüzödébe helyeztek át — mondja Kozsla Istvánná. — Én Borbányán lakom, többször mondták, minek járok ilyen messzire dolgozni — kapcsolódik hozzá Varga Istvánná. — De a közösség, a társaság olyan, hogy nem szívesen válnék meg tőlük. Hiszen aki itt van, az mind legalább tíz-tizenöt éves dolgozó. A délutáni uzsonnaszünetben jólesik egy kicsit felállni a gép mellől, nyújtózkodni egyet. Beszédtéma is mindig akad, hiszen nemcsak a munka köti össze tizenötőjüket, hanem az utóbbi évek számtalan közös élménye is. Az a legkevesebb, hogy megemlékeznek egymás névnapjáról, meglátogatják azt, aki megbetegedett, együtt örülnek a családi eseményeknek. félnek attól sem, hogy megmondják annak, aki húzódozik a közös munkától: jobb ha nem marad a brigádban. Az új tagokat pedig próbaidőre veszik fel, bizonyítani kell ahhoz, hogy a közösséghez tartozzon valaki. A közelmúltban rendkívüli brigádgyűlést tartottak, amire a vállalatvezetőn kívül hivatalos volt a város egyik veteránja, Oláh László. Megmutatták az üzemet, beszéltek magukról, s kérdezősködtek a múltról. Az érdeklődés nem véletlen. „A mi brigádunk” című vetélkedőn sikerrel vették az első két fordulót. — Nyugdíjas brigádtagunk, Kovács Sándorné is szívesen — Nemcsak a munkában, a magánéletben is szeretnénk többet adni, a kulturális vállalást is teljesíteni — folytatja Kovácsné. o A beszélgetés a munkahelyen folytatódik, a Szabolcs Cipőgyár ABC-tüzödéjében. — Inkább 50—60 párral kevesebbet gyártsunk egy műszakban, de ne legyen hibás közötte — vallja Szikszói Andrásné. A minőségellenőr, Szilvást József né egészíti ki: — Visszaadjuk a felsőrészt annak, aki hibát csinált. Igencsak nagy figyelmet és fegyelmet követel, hogy az I. osztályú minőség aránya 99,5 százalék legyen. Pedig a Jókai Mór nevét viselő szocialista brigád erre tett felajánlást. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy az általuk diktált tempót tartani tudják. — Sok jót hallottam erről a brigádról, azért jelentkezo — Most éppen a Szovjetunióba, a Kárpátontúli területre készülünk — tájékoztat a brigádvezető. — Kétnapos kirándulás lesz, de már voltunk Romániában is együtt. Lassan elfogy a tisztasági versenyen kapott tízezer forint. Ám mindenki takarékoskodik, hogy újra együtt legyenek. — Méghogy jól éreztük magunkat? Rekedtre énekeltünk, olyan jólesett egy-egy kirándulás — emlékezik Hegedűs Mihályné. — Van egy állami gondozott kislány, Tóth Karola itt nálunk. Felkaroltuk, vittük magunkkal a kirándulásra — mondja Szikszai Andrásné. © A havonta megtartott brigádgyűléseken minden fontos esemény szóba kerül. Nem jön közénk, nagyon örül, amikor felkeressük — mondják. A brigád két szabad szombatját ajánlotta fel, hogy az Együtt Nyíregyházáért akcióban társadalmi munkát végez. Vállalta a munkahely környékének csinosítását. A brigádtagok bíznak benne, hogy a tavalyi bronz fokozat után újabb elismeréssel gyarapodnak. — Ami még nagyon fontos: szeretnénk más gyárakból, hasonló brigádtagokkal találkozni — említi búcsúzáskor a brigádvezető. o Talán nem veszik sértésnek a cipőgyári munkásnők, ha azt mondom: ez a brigád egyike a sok jónak, amelyik található a megyében. Többet akarnak, többet tesznek, mint mások, ezért illeti elismerés őket. Lányi Botond máció pillanatától kezdve, Egyik vállalatunknál revizor, szinte „kicserélték” a társa- S emellett jócskán akad el- ságot. Józsi bácsi jöhetett foglaltsága otthon. Maga is bármilyen későn, szokott he- özvegyen maradt, így neveli Tói a kötelességen JÓZSI BÁCSI valahányszor letotyogott a társalgóba, felkavarta a nyugalmat. Morogtak rá társai, mert mindig a legjobb helyet kereste, ahonnan jól láthatja a tévét. Leginkább a készülékhez közel és középen szeretett a fotelben ülni. Arra viszont igazán nem panaszkodhatott senki, hogy műsor közben hangosodik, megjegyzéseket fűz a látottakhoz, hogy zavarja a többieket. Mint egy fegyelmezett gyerek, úgy ülte végig a műsort. Utána egyedül és utolsóként csoszogott fel a lépcsőn az emeletre. Botorkált még a fényben is. Feltűnt. Mindaddig zohoráltak rá, amíg egyszer a tv-néző társaság tudomására nem hozta egy fiatalember, (aki egyik ártalommal felsegítette az emeletre Józsi bácsit) hogy az öreg azért keresi mindig a legjobb látószöget a tévé előtt, mert csak az egyik szemére lát. A szomorú inforlye üres volt. A tv-készülék- kel szemben lévő helyre nem ült senki. Fenntartott fotele volt Józsi bácsinak három hétig a kórházi társalgóban. Ismerek egy fiatalasszonyt. Hetenként közlekedik K. falu és Nyíregyháza között. Kis Trabantjával hozza özvegyen maradt idős édesapja szeny- nyeseit, hogy a másik héten frissen, vasaltan vigye visz- sza ingeit, holmijait. Évek óta tart ez, amióta a mama, a kedves örökre itthagyta. Nem, nem egyedüli nő a családban D.-né, Ilona asszony. lányát. És még arra is jut ideje, hogy társadalmi munkában segítsen másokon. Mégis egyetlen olyan nő a családban, aki nem feledkezett meg a jónevelésről. Egyik alkalommal K.-ból hazajövet, nagyon fáradtnak, kimerültnek láttam. Megkérdeztem, mi az oka? Elmondta, hogy ilyenkor, amikor hazalátogat, kitakarítja a szobát, a konyhát, rendet teremt a ház körül. S mivel édesapja még a mama idejében hozzászokott az igazi, házi gyúrt tésztához, nekilát gyúrni. Szemtanúja voltam egyik gyógyintézetünkben, amikor a fehér köpenyes nővérke a társalgóba sietett. Qtt ellenőrizte N. néni pulzusát. Nem fárasztotta fel az emeletre. Láttam, amikor a pihenő beteget nem „parancsolták” be az ágyba, hanem ott, ahol elszunnyadt, a kórterem erkélyén lévő nyugágyban adta be neki a strofantin injekciót az adjunktus úr, megjegyezve: „Nem kell zavarni Miska bácsit”. Mária nővér a balatonfüredi szívkórház egyik ápolónője. Sokszor láttam éjszakai ügyeletben. Elmondta, immár öt éve ilyen a beosztása. Igaz, az éjszakai ügyelet nehezebb és ezért valami plusz pénz is jár. Elsősorban nem ezért vállalta. És amit pluszként ad ellenében, egyáltalán nem lenne kötelessége. Sok volt ottjártamkor is az idős, elhagyott beteg. Szinte lerítt róluk a magányosság. Honnan tudtam? Mária nővér „árulta” el. „Nem is tetszik elképzelni, hányán hívnak éjszaka a segélyhívó telefonon. Csak beszélgetni szeretnének. Panaszkodnak az egyedüllétre. Rettenetes a magányosság. Ezt éreztem az idős emberek szavaiból.” ÉS MÁRIÁNAK VAN EREJE és ideje reményt önteni, bár nem tartozik a telefonterápia a nővérek kötelességei közé. Van ereje, s jut ideje özvegy édesapjára I.- nek is, hogy míg él, házi tésztából egyen túrós csuszát, s tyúklevest. Elsősorban nem is idő, erő kérdése az idős emberek magányosságának oldása, elhagyottsági érzésük csökkentése, ápolásuk, hanem a fiatalabb nemzedék humanizmusa. Az előrelátás, hogy a mai fiatal is megöregszik, esetleg beteg lesz, elesett, s milyen megnyugtató érzés, ha valaki kezet nyújt majd feléje is. Farkas Kálmán Nagyobb követelmények A KISZÖV elnöksége legutóbbi ülésén megvitatták a szövetkezetek személyzeti, káderhelyzetéről szóló előterjesztést. Az ipari szövetkezetekben az utóbbi öt évben jelentős mértékben megváltozott, javult a vezetők politikai, szakmai felkészültsége, rátermettsége. Ez, egyebek mellett a vezetők tervszerű cseréjének is az eredménye, hiszen a szövetséghez tartozó 39 szövetkezet közül 1971-től ösz- szesen 32-ben választottak új elnököt, ezen belül az utolsó időszakban, tíz helyen történt változás. A legutóbbi összesítés szerint az ipari szövetkezetekben összesen 108 a magasabb szintű vezetők száma, míg az egyéb irányítókból 1600 található. Ha a hármas követelmény alapján tesszük őket mérlegre, egyértelműen kedvező a változás. Ez, a különféle képzésekben, oktatási formákban való intenzív részvételből ered, abból, hogy egyre többen — de még nem elegen — akadnak a vezetők között főiskolát, egyetemet végzett fiatalok. Az utánpótlás legnagyobb hányadát azonban, mint korábban is, a szövetkezetekben régóta dolgozók alkotják, olyanok, akik korábbi munkájuk, magatartásuk alapján, az utánnótlási tervekben szerepelnek. A vezetők kiválasztása, természetszerűleg szorosan ösz- szefügg a személyzeti munkával, mely noha számottevő javuláson ment keresztül — többek között az OKISZ által szervezett bentlakásos iskolák hatására —, ma sem kifogástalan. Akad szövetkezet, ahol hónapokon át senki sem foglalkozott ezekkel a fontos kérdésekkel, másutt túlságosan is gyakran cserélődtek az erre kiszemeltek, de magatartásbeli hibák, például italozások is akadtak. Ha az iskolai végzettség alapján nézzük a vezetői gárdát. örvendetes a tény, hogy 1975 óta megduplázódott az egyetemet végzettek száma, és ma már eléri a kétszázat. Ami a jövőt illeti: á cél nem az oktatásban részt vevők számának növelése lesz, sokkal inkább a minőséget szándékoznak előtérbe helyezni. A tervek szerint az 1980—1981- es tanévben mintegy 1200. a VI. ötéves terv folyamán pedig összesen 5200 szövetkezeti dolgozó folytat tanulmányokat. S. Z. Kapuzárás a BNV-n Utoljára állt a vásár vasárnap az őszi BNV-n. Az utolsó alkalmat kihasználó nagyközönség szinte elözön- lötte a pavilonokat, Egész napon át nem fogyott el a nézők serege a BNV „mozgó” bemutatóiról, a látványos zenés divatbemutatókról, amelyek nemcsak az e célra berendezett pavilonban zajlottak sűrű egymásutánban. hanem a ruházati ipar kiállítási standjain is. - A vásári vendéglátók kihelyezett üzletei, a büfék, bisztrók. a zöldség- és élelmiszer- boltok rekordforgalmat bonyolítottak le. A szombati csaknem 100 ezres látogatói rekordot — amely 1976 óta nem fordult elő az őszi BNV- ken — a vasárnap 60 ezer látogatóval tetézte meg, így az idei őszi BNV-t — mely vasárnap fogadta félmilliomodik vendégét is — összesen 530 ezren tekintették meg. Este 7 órakor á Rákóczi-in- duló hangi ai után négy nyelven búcsúzott az utolsó látogatóktól, a kiállítóktól a vásár rendezősége, levonták a főtér árbocairól a résztvevők zászlóit, bezárta kapuit az 1980. évi őszi Budapesti Nemzetközi Vásár.
