Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-05 / 234. szám
1980. október 5. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET dr. Vékony Jánossal, a megyei bíróság elnökhelyettesével a szerződéses fegyelemről Kedves Velünk Élők! Nem szeretjük a névtelen leveleket, és ha most kivételt teszünk, annak rendhagyó oka van. Fogalmazáshoz nem szokott ember, írásban gyakorlatlan kéz írta a levelet. Felnőtt, vagy félfelnőtt inkább, akit a családja hazulról elűzött, valaki, aki belenyugodott ebbe, de félti az otthon maradt testvért. Idézek: „ ... anyám és apám is iszik, olyankor ütnek minket, a testvérem olyan, mintha nyolcéves lenne, pedig már tizenhárom ...” ... Jobb lenne elpusztítani magunkat, mert így nem lehet élni.” Jártam a nagyközségben. Leírom: igaz a történet. Névvel és pontos címmel igazabb lenne, de okkal féltem az otthon maradt gyereket az indulatos apa gyakorta italos haragjától. A tanácsnál mondták: ilyen ügy nincs, hiszen hivatalos bejelentés nem érkezett. Tudnak ugyan arról, hogy az iskola megpróbálta tanyasi kollégiumba küldeni a gyereket, de a szülők nem járultak hozzá. Azt, hogy elmehessen hazulról, a gyerek kérte. Iszonyú maga az is, ha egy gyerek ilyet kér, iszonyúbb, hogy a szülői „nem” után annak a bizonyos (már megszerzett) kollégiumi helynek üresen kellett maradnia. Az orvos szerint a gyerek alultáplált, fejlődésben visszamaradt, de ha környezettanulmány készült volna, az sem állapíthat meg mást, mint azt, hogy a lakás, a berendezés jó anyagi körülményekre utal, a gyermeknevelés feltételei biztosítottak. Jártam a helyszínen. Beszéltem szomszédokkal. A család életmódjáról lényegében mindenki tud, de mindenki csak addig hajlandó beszélgetni, amíg ez nem hivatalos ügy, amíg biztos abban, hogy amit mondott, nem kell hivatalos helyen is megismételnie. Mind a két szülő dolgozik. A munkahelyükről már küldték haza 'őket azért, mert részegek voltak, de ez vállálati fé- gyelmi ügy, vagy az sem, ha szabadságnak írják ki azt a munkanapot. A szülők életmódjáról nyilván tudnak a velük dolgozók, a munkatársak. Tudnak, vagy tudhatnak a gyerekek sorsáról is, de más tudni valamit, és megint más szólni valamiért. , A gyámügyes panaszolta: hiába kezdene hozzá, hogy kivizsgálja az ügyet, ugyanúgy hiába keresné meg a munkatársakat, a szomszédokat, mint ahogy én. Nem mondanának neki semmit, és az ügyberí nem perdöntő az, hogy a gyerek szeretne elkerülni hazulról. Egyszerű dolog tehát: várni kell addig, amíg a gyereket úgy megverik otthon, hogy abból kórház, látlelet, rendőrségi ügy lesz. Szerencsétlenebb eset, ha ez nem következik be, mert így a gyerek marad otthon, a lélek torzulásáról ugyanis nem készül látlelet. Sunyi módon úgy tűnik, hogy ebben az esetben csak a szülőknek vannak szövetségeseik, mindazok, akik hallgatnak, és akadva, akaratlan cinkossá válnak ezzel a hallgatással. Ügy tűnik, hiába vannak törvényeink, hiába ismerjük az ifjúság elleni bűntett fogalmát, hiába tudnánk segíteni, mint ahogy ebben az esetben az iskola segített volna, hiszen a névtelen levél megírásáig még ügy sem volt. András — nevezzük így — sorsában hiszem, hogy ezután lesz változás, de tudom, hogy igaza van annak a gyámügyekkel foglalkozó tanácsi előadónak, aki elmondta, hogy csak abban a községben jó néhány hasonló sorsú gyerek él, élhet, hogy a szemre szép házakban a fitogtatott jómód sokszor tragédiákat érlel. Nem olyat, amit nem lehetne tudni, olyanokat, amiket sokan jósolnak, látnak, de elkerülendő minden kényelmetlenséget, megtűrnek. Aztán ha történik valami, akkor fejcsóválva bölcsel- kednek arról, hogy hiszen tudni lehetett ezt már régen. Tisztes Társadalom! A levél végére hagytam: névtelenségben hagyott kis hősöm sorsának jobbra fordulásában hiszek, és írni is fogok még róla. Ez a levél ugyanis csak példának használta az ő kálváriáját és nem akart mást, mint szót emelni a hasonló sorsokért. Mi tette szükségessé a vállalatok szerződéses kapcsolatait rendező jogi szabályozás közelmúltban történt módosításait? — Az országgyűlés 1959-ben alkotta meg a Polgári Törvénykönyvről szóló törvényt. A Polgári Törvénykönyv a polgári jogi viszonyokat — így a szerződések rendszerét is — a megalkotáskor fennállott társadalmi, gazdasági körülmények alapján szabályozta. A társadalmi életünkben időközben bekövetkezett mélyreható változások, az elmúlt két évtized során felhalmozódott tapasztalatok, az egységes szocialista jogrendszer fejlődése, a korszerű szerződést nagyobb hatásfokkal szolgáló jogi szabályozás iránti társadalmi igény (a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítése, ezzel összefüggésben a vállalatok önállóságának, rendelkezési jogának jelentős mértékű növelése), szükségszerűen megkövetelte a Ptk. átfogó módosítását. A Milyen hatást gyakorol a Polgári Tör- w vénykönyvben szabályozott új szerződési rendszer a gazdasági életre? — Az új jogszabályozással a különböző típusú szerződések — mint a vagyoni viszonyok tipikus jogi formái — gazdasági rendünkben mindinkább nagyobb szerephez jutnak. A gazdálkodó szervezetek, elsősorban a vállalatok és a szövetkezetek között az árutermelés és a termékforgalmazás körében létrejött szerződések közvetve jól szolgálják a népgazdasági tervek teljesítését. Az új szabályozás — összhangban az új gazdasági mechanizmussal — kötelező erővel általában nem a szerződéseket, hanem az arányos gazdasági fejlődést jobban elősegítő piacot szabályozza. Így az állam közvetlenül nem a szerződéseket, hanem az árviszonyt alakítja, tartalmában pedig a felek szerződési akaratát csak befolyásolja, de nem határozza meg, mint tette ezt a szerződéskötési kötelezettség előírásával. Milyen általános megállapítások tehetők a bíróságok elé kerülő szerződési viták tapasztalatai alapján? — A létrejött szerződések egy részében kifejezésre jut az egyik szerződő fél gazdasági expozíciója, monopolhelyzete. A kedvezőbb helyzetben lévő vállalat igyekszik a gazdasági folyamatokkal kapcsolatos kockázatot a másik félre áthárítani. Az erőfölényben lévő vállalatoknak ez a gyakorlata igen alkalmas arra, hogy a szerződésben egyoldalú előnyhöz jusson a gazdaságilag gyengébb partnerrel szemben, amely tisztességtelen hasznot is eredményezhet. Általában milyen vállalatok kerülnek monopolhelyzetbe, s a tapasztalatok szerint monopolhelyzetük mire vezethető vissza? — Az általam ismert ügyek alapján összegezhető tapasztalatok egyértelműen arra mutatnak, hogy a termeltető, a szállító és a vállalkozó vállalatok azok, amelyek monopolhelyzetbe kerülnek. Az erőfölény egyértelműen a piaci erőviszonyok alakulására vezethető vissza. A kereslet a termelés, a forgalmazás szinte valamennyi területén nagyobb a kínálatnál. A megrendelő így arra kényszerül, hogy sorbaálljon, a szállítóval, a vállalkozóval szemben türelmet, megértést tanúsítson. A viszonylagos egyensúlyi helyzeten alapuló, a kölcsönös előnyök figyelembevétele mellett létrejött szerződések általában csak ott jönnek létre, ahol nincs a kínálatot meghaladó kereslet. A Hogyan jut kifejezésre a vállalatok szer- ^ ződéses kapcsolatában a jogtalan anyagi előny biztosítására irányuló törekvés? — Elsősorban abban, hogy a szerződéseket egyoldalúan és nem a kölcsönös előnyök alapján kötik meg. Egyes ügyekben az erősebb pozícióban lévők semmiféle kötelezettséget nem vállalnak. Ezáltal a hátrányos helyzetben lévő felet kiszolgáltatják, tartósan bizonytalan helyzetben tartják. A termékforgalom jelentékeny hányada előzetes szerződések nélkül bonyolódik. A szállító ugyanis a megrendelő által feladott megrendelést nem mindig igazolja vissza, vagy a teljesítés határidejére nem vállal kötelezettséget. Így a szállításokat a megrendelés alapján a számára leginkább alkalmas időben teljesíti. A Vállalati körökben beszéd tárgya, hogy w a szerződéseket nem, vagy nem megfelelően teljesítő vállalkozókkal szemben a jogos igényt nem érvényesítik a hátrányosabb helyzetben lévő partnerek. Van-e ilyen tapasztalat, s ha igen, ez a gyakorlat mire vezethető vissza? — A gazdálkodó szervezetek egymástól eltérő erőviszonya nemcsak a szerződés létrehozásának a körülményeire és annak tartalmára, hanem a szerződésszegésből eredő jogok érvényesítésére, illetve az érvényesítés mellőzésére is hatással van. Széles körben tapasztalható ugyanis, hogy a folyamatos szerződéses kapcsolatok esetén a termelő és a megrendelő a vele szerződést kötő fél szerződésszegése révén keletkezett igénye érvényesítésétől általában eltekint, tartva a jövőbeni kapcsolatok esetleges romlásától. Félnek kockáztatni a velük tartósan szerződéses kapcsolatban álló partnereik jóindulatát, mert annak elvesztése anyagilag nagyobb hátránnyal járna, mint az érvényesíthető igényről való lemondás. A Hány szerződéssel kapcsolatos ügy érkezik évente a megyei bírósághoz? — Az évenként összesített statisztikai adatok szerint az utolsó négy év átlagában 150 szerződéses ügy érkezik a megyei bírósághoz. Ez áz ügyérkezés az összes peres ügyek 30 százalékát teszi ki. A Számuknál, jelentőségüknél fogva a w szerződéses ügyek közül milyen típusú ügyek válthatnak ki társadalmi érdeklődést? — Gyakoriságukra és a perben érvényesített összegszerűségre tekintettel a szerződések hibás teljesítése miatt indított szavatossági, jótállási és kártérítési pereket lehet kiemelni. Mindezeken túl azért is jelentősek ezek a perek, mivel valamilyen módon az eltérő rendeltetésű szolgáltatás minősége van érintve e perekben. A minőség javítása pedig egyik legfontosabb népgazdasági feladat, így természetesen a bíróság feladata is. A A perekben szerzett tapasztalatok szerint a felek minőséggel kapcsolatos kifogásának mi az indoka? — A szerződő felek a szolgáltatás tárgyának minőségét szerződésben kellőképpen nem határozzák meg. Gyakran találkozni olyan esettel is, hogy a szerződésben a minőségi, feltételéket ézhkmái igényességgel meghatározzák ugyan, de a termék, a berendezés gyártása, szerelése során eltérnek azoktól. A technológiai fegyelem betartásának elmulasztása is elég gyakori. A vállalkozási és építési szerződésekben például a kivitelezési tervdokumentáció előírásának figyelmen kívül hagyása, az építési előírásoktól való eltérés, a technológiai fegyelem megsértése, a nem körültekintéssel végzett munka oka a hibás teljesítésnek. A A hibás teljesítés alapján érvényesített w igények megalapozottak-e, mennyi volt az egy ügyben jogerősen megítélt legmagasabb összeg, mi volt ezen ügyben a szolgáltatás tárgya? — A szavatossági és kártérítési igények túlnyomó része megalapozott. Az egyik ügyben megítélt legmagasabb összeg a járulékos követelésekkel együtt közel 10 millió forintot tett ki. Ebben az ügyben egy szakosított sertéstelep megépítéséhez megrendelt kivitelezési tervet, építési anyagot, etetőberendezést szállító fél hibásan teljesítette. A javítások költsége, és a kicserélt anyagok értéke tette ki a megítélt összeget. Már említést tett arról, hogy egyes ügyekben a felek igényüket az összeg- szerűség tekintetében eltúlozva terjesztik be és, hogy azok kellően nem megalapozottak. Tudna-e erre példát mondani? — Különösen a vállalkozási és a mező- gazdasági termékértékesítési szerződések esetén tapasztalható olyan törekvés, hogy a kivitelező a vállalkozási díjon felül jogtalan árbevételhez igyekszik jutni, míg a megrendelő a szerződések hibás teljesítése miatt indított kártérítési perekben a hibás teljesítésre visszavezethető káron felül nagy összegű kárigényt próbál érvényesíteni. Négy ügyben a kivitelező a végzett felújítási munka után az őket megillető díjon felül összesen 2 624 496 forint túlszámlázást végzett. Öt ügyben termékértékesítési szerződésekre ala-’ pozva akartak a felperesek a velük szerződéses viszonyban álló vállalatokkal szemben 2 742 308 forint kárt érvényesíteni. A megyei bíróság összesen 182 366 forint kárt ítélt meg, az ezt meghaladó keresetet elutasította. A Volt-e olyan eset, hogy a fél jogtalan w haszonszerzésre törekedett? — Jogtalan haszonszerzésre törekvés egy ügyben volt egyértelműen megállapítható. A tényállás szerint a felek által létesített szerződés alapján leszállított naposbaromfi átadáskori hibájára alapozva akart a felperes 560 000 forint kárt érvényesíteni a szállítóval szemben. A bizonyítékok alapján a megyei bíróság megállapította, hogy a ténylegesen bekövetkezett kár nem az átadáskori hiba miatt, hanem azért következett be, mert a naposbaromfi elhelyezésére szolgáló helyiség az állomány fejlődése során mindinkább szűknek, a kihelyezett etető és itató pedig kevésnek bizonyult, s a felperes a baromfit a szükségestől merőben eltérő összetételű takarmánnyal etette. Mindezek alapján a bíróság megállapította, hogy a tartási körülmények elégtelensége, a szakszerűtlen takarmányozás miatt következett be a nagy összegű kár, amit a felperes maga köteles viselni, nem háríthatja át azt a szállítóra. Fordultak-e a bírósághoz szerződésből eredő ár-, vagy díjvita miatt, s ha igen, mi volt a felek között a vita alapja? — Általában az ár- és díjvitákra alapozott követelések többsége az építési és a szerelési szerződésekkel kapcsolatos. A kivitelező túlszámlázásának oka továbbra is a magasabb egységárak alkalmazása, szükségtelenül drágább anyag, vagy szerelvény beépítése, az anyag árában időközben bekövetkezett árváltozás áthárítására való törekvés, főleg pedig az el nem végzett munka elszámolása. Az építőipari számlavitából szerzett tapasztalatok szerint az építtető és a kivitelező szervek egymástól eltérő erőviszonya az építési munkák elszámolása során is megmutatkozik: az építési számla vitákat igyekszenek a felek a bíróság mellőzésével rendezni. Márpedig aligha lehet kétséges, hogy az elszámolási viták bírósági úton kívüli elrendezésében a törvényességgel nem mindig egyező kompromisszumoknak jut a meghatározó szerep. A Milyen a gazdálkodó w morálja? szervek fizetési — A gazdálkodó szervezetek általában nem tekintik a szerződési fegyelem elválaszthatatlan részének az ellenszolgáltatás időbeni megfizetését. A nemfizetésben, illetőleg a fizetés késleltetésében a fizetőkészség hiánya és a fizetőképtelenség egyaránt szerepet játszik. Ezek mögött termelési, értékesítési, készletfelhalmozódási problémák, kellően át nem gondolt, tervszerűtlen, fedezet nélküli fejlesztési tevékenység, a termelési feltételek gondatlan meghatározása, teljesítése, valamint egyéb belső vállalati szervezetlenség húzódik meg. A késedelmes fizetés a néhány gyengén gazdálkodó vállalattól sok esetben átgyűrűződik a gazdaságos tevékenységet folytató vállalatra is, megzavarva ezzel az eredményes gazdálkodást. A Az ítélkezési tapasztalat alapján úgy tűnik, hogy a gazdasági szervezetek szerződési fegyelme igen laza, s nem szolgálja kellően a népgazdaság, a fogyasztók érdekét. Valamennyi szerződésre áll-e ez a megállapítás? — Az eddig elmondottak többnyire a szerződési rendszer negatív jelenségeit mutatták be. Ez természetes is, mert a bírósághoz általában a hibás, vagy az olyan szerződések kerülnek, amelyeket nem, vagy nem megfelelően teljesítettek. Kétségtelen, hogy ezek többszörösét haladják meg az olyan szerződések, amelyek hibátlanul betöltik gazdasági rendeltetésüket. Ahogyan már korábban utaltam rá, a különböző típusú szerződések nagy többségükben — mint a gazdasági szervezésnek fontos jogi formái — betöltik a rendeltetésüket, a szerződéses kapcsolatokból eredő és egymáshoz kapcsolódó vállalati tevékenységek összhangban vannak a népgazdasági tervekben kitűzött célokkal és jól szolgálják a népgazdasági feladatok megvalósítását. A Milyen szerepe lehet a bíróságnak a szerződési fegyelem erősítésében? — Az egyedi ügyekben hozott alapos és meggyőző döntések által jelentős szerepe lehet a bíróságnak a szerződési fegyelem erősítésében. Meghatározó szerepe ázonban véleményem szerint a gazdasági feltételek alakulásának van. A szerződési rendszer azzal arányban fogja át a termelési és forgalmazási folyamatokat, minél inkább kialakulnak a piaci egyensúlyi helyzetek, amelyben a gazdálkodó szervek maguk érzik nélkülözhetetlennek, hogy egymással szorosan együttműködjenek. A gazdasági kényszerítő eszközök hiányában a bíróság csak kismértékben tud hatni a szerződéses kapcsolatok alakulására. A gazdasági bíráskodás inkább a szerződési fegyelemre van hatással. A bíróságnak azon gyakorlata, hogy az eljárásban a szerződésszegésre vonatkozó okokat rendszerint kellően feltárja, a szankciókat következetesen alkalmazza, jelentős mértékben járul hozzá a szerződési fegyelem erősítéséhez. A piaci erőviszonyok alakulása azonban ezen a területen sem lehet hatástalan. £ Köszönöm az interjút. Balogh József Fvasárnapi^ LinterjúJ
