Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-31 / 256. szám

1980. október 31. KELET-MAGYARORSZAG 3 Vállalati jövedelmek Pásztor György, a leveleki Dózsa Termelőszövetkezet traktorosa műtrágyát szór a ha­tárban. (Jávor L. felv.) Festmények a gyárban Nagyító alatt az üzemi népművelés az elmült Evekben gyakran úgy ítéltünk: az ál­lamháztartás és a vállalatok osztozkodásából az utóbbiak járnak jól, s miközben az állam vállalatai gazdagok, a költségvetés szegény. Az idei év eddig eltelt hónapjainak tapasztalatai alapján bátran kijelenthetjük, hogy változott a helyzet. Az új szabályozók, a verseny-árrendszer átcso­portosította a vállalati jöve­delmeket, — a költségvetés javára. Egyes vélemények szerint olyannyira, hogy most már nemcsak az államháztar­tás szegény, hanem a válla­latok, is azok. Igaz-e ez ilyen általánosságban, van-e alapja az effajta megállapításnak? Legutóbb a Parlamentben is fölvázolták a gazdasági helyzetképet, az esztendő el­ső nyolc hónapjának a , ta­pasztalatait. Témánk szem­pontjából is fontos az a meg­állapítás, hogy a népgazdaság alapvetően a terv követelmé­nyeinek megfelelően fejlő­dött, javult az egyensúly. Az alapvető folyamatok a kívánt irányba mozdultak el, bár még kezdetén vagyunk annak az útnak, amelyet választot­tunk. Az általános megfogal­mazás mögött érdemes meg­vizsgálni a változásokat: pon­tosabban, hogy miként is ala­kult a vállalatok jövedelme. A Pénzügyminisztérium ada­tai azt mutatják, hogy a ko­rábbi évekhez képest nagyobb a jövedelmek szóródása. Akik nemrég még „jók” voltak, ma akár „rosszak” is lehet­nek és fordítva, bár a való­ban hatékony területeket épp az jellemzi, hogy az új körül­mények között is megtartják a kedvező helyüket.­IGEN NAGYOK AZ ELTÉ­RÉSEK egy-egy szakágaza­ton belül. Kezdjük érzékelni, hogy azzal az objektív mér­cével, amellyel a gazdaság mérhet, kik „jók”, kik járul­nak hozzá a gazdaság fejlő­déséhez, és kik „rosszak”, kik hátráltatják a gazdasági fej­lődést. A villamosgép- és-készülékgyártás például sok hellyel hátrább került a szak­ágazatok jövedelmezőségi sorrendjében, de az elmúlt évi helyzetéhez képest lénye­gesen hátrább van a közle­kedési eszközgyártás, a hír­adás- és vákuumtechnika, a gyapjú- és a cipőipar is. Az eddigiekben is jövedelmező területek közül a háztartási és kozmetikai vegyipar, a tex­tilruházati ipar megőrizte he­lyét, sőt pozícióját is javítot­ta. Lényegesen jobb helyzetbe az alumíniumkohászat, a fű­rész- és lemezipar, vagy a városi gázgyártás került. összességében a vállalati nyereségek az állami költség- vetésben a tervezett körül ala­kulhatnak. Ugyanakkor szá­mítani kell arra, hogy a ko­rábbi éveknél jóval nagyobb lesz a vállalati nyereségek szóródása, s az év egészét te­kintve a megszokottnál több lehet a fejlesztési alaphiá­nyos, esetleg veszteséges vál­lalat. Mivel ez a változás a valós helyzetet tükrözi — nem lesz általános adósság- rendezés. Ezért fel kell ké­szülni a veszteség okozta problémák elkerülésére, illet­ve rövid idő alatti áthidalá­sára. A TÉNYEK AZT MUTAT­JÁK, hogy az a bizonyos kí­vánt elmozdulás valóban megkezdődött — ám tény az is, hogy jó néhány vállalat, — ha szigorúbb követelmény- rendszerrel találja magát szembe — ennek kevésbé tud megfelelni. Ez sok helyütt je­lentősen mérsékeli jövedel­meiket. A népgazdasági hely­zetkép ugyanakkor azt is el­árulja, hogy a szabályozó rendszer változásai jótéko­nyan hatottak a belső és a külső egyensúlyi helyzetre. Az államháztartás pozícióinak ilyen javulása pedig végső soron a vállalatok számára szintén kedvező —, még ha a jövedelem, a nyereségcsök­kenés nem kis gondok forrá­sa is. M. I. Nem kiugró sikerek, nem is különleges gondok nyomán kerestük fel a kisvárdai ba­romfi-feldolgozót: az üzemi népművelésről érdeklődtünk. Minden egy kézben? Az üzemi népművelés — közművelődés — elválaszt­hatatlan a felnőttoktatástól, a politikai neveléstől, az üze­mi könyvtár fenntartásától, gyarapításától, a különböző munkaversenyektől. Pálmai Dezső, a HUNNIACOOP kis­várdai üzemének fiatal nép­művelője örül az összefonó­dásnak, mert megkönnyíti a programok egyeztetését, a különböző formák együtt se­gítik a közművelődési célok megvalósítását. — A júniustól működő üzemi könyvtár indításánál is megmutatkozott a párt-, a szakszervezeti és a vállalati vezetés rugalmassága. így van ez a közművelődési prog­ramok összeállításánál, az üzemi vetélkedők szervezésé­nél, a „házon” belüli kiállítá­soknál, a szakmunkásképző tanfolyamok indításánál, és még tovább sorolhatnám — ecseteli Pálmai Dezső. Alkönyvtár, amely egyben a „főhadiszállása” is, meghitt szoba, a polcokon sorakozó kötetetekkel. — A könyvtár az SZMT le- rakatából, a kisvárdai városi könyvtár letéti állományából és az üzem részére vásárolt műszaki szakirodalomból állt össze. Hasznossága nagyobb, mint amit a jelenlegi két és fél ezer kötet mutat. Ugyanis hetvenöt folyóiratot járatunk — járási könyvtáraknál van hasonló mennyiség — keres­kedelemről, világgazdaságról, élelmiszeriparról, mindarról, ami szakembereinket, dolgo­zóinkat érdekelheti, amit munkájukban felhasználhat­nak. Bizonyítvány és tárlat Segíti az üzemi népműve­lést a helyi művelődési köz­pont. Rendszeresen tapasz­talatcserére viszik a HUN­NIACOOP népművelőjét. Az idén Békés és Csongrád me­gyében jártak, az ottani kol­légákat még ez évben vi- szontlátogatásra várják. Az új művelődési központban helyet kapott a „Hunnia Munkásszínpad”, melynek üzemi dolgozók és gimnáziu­mi tanulók a tagjai. A művelődési központ jó partner továbbképzések, tan­folyamok szervezésében is. A fiatal üzem igényli a szak­munkásokat. Baromfi-fel­dolgozó szakmunkás-bizonyít­ványt kap majd az a több mint húsz dolgozó, aki jelen­leg kétéves szakmunkásképző tanfolyamon tanul. A válla­lat lehetővé teszi, hogy tanul­mányi kirándulásokon meg­ismerkedjenek az ország más baromfi-feldolgozó üzemei­vel. Ebben is kap feladatokat az üzemi népművelő. — A hagyományos közmű­velődési formák? Természe­tesen ilyen is van. Időközön­ként például üzemi tárlato­kat rendezünk. Az idén Hor­váth János és Huszár István festményeit tekinthették meg itt a munkahelyen dolgozóink. Nemcsak megnézték, vásá­roltak is. Szeretnénk még eb­ben az évben a harmadik tárlatot megrendezni. — Mi tagadás, az embere­ket az első tárlatra be kellett húzni, a megnyitó közönséget szinte „összefogdostuk”. A másodikra már jöttek külön szervezés nélkül. Az üzemen kívüli kiállításokra még ne­hezebb lenne elvinni az itt dolgozókat. — kapcsolódik be beszélgetésünkbe Huszár Ist­ván, az üzem fiatal párttit­kára. — Az ok? Több is van, de közrejátszik bizonyára az, hogy elkényelmesedtünk. A házhoz vitt szellemieknek le­het sikerük. — A főokok között ott van az is, hogy a munkások nagy része bejáró, akik a busz in­dulásáig az időt bevásárlás­sal töltik, mert mire hazaér­nek, bezár a bolt, elfogy a tej, a kenyér. — Erőltetett, amikor váro­si rendezvényekre küldjük műszakváltás után a munká­sokat. Nagyobb hatású az üzemben tartott félórás is­meretterjesztő előadás, mint ha ugyanaz a művelődési köz­pontban hangzana'el. Mértéktartó tervezés Az új tervek mögött is az a felismerés munkál, hogy az üzemen belüli népművelési formákat kell erősíteni, min­dig a munkahelyi adottságok­ból kiindulva. Jövőre elké­szül az üzemi stúdió, amely­től többek között hatéko­nyabb propagandamunkát re­mélnek. Folyamatosan szer­veznek szocialista brigádok­nak műveltségi vetélkedőket. Többet szeretnének tenni a fiatal dolgozók szórakoztatá­sáért: megfogalmazták a le­endő ifjúsági klub működési szabályzatát. Realitásokra épülő tervek. Megvalósításukkal formák­ban. tartalomban tovább erő­södhet a baromfi-feldolgozó­ban az üzemi népművelés. Fokról fokra észrevétlenül épülhet bele az ott dolgozók mindennapj aiba. Reszler Gábor Takarékossági világnap E lső alkalommal 1924. október 31-én rendez­tek takarékossági vi­lágnapot. Célja az volt, hogy felhívja az emberek figyel­mét a beosztó és takarékos életmódra, a körültekintő gazdálkodásra. Magyarországon sok milli­árd forint az OTP-betét- összegek állománya. Ez is bi­zonyítja, hogy a magyar nép takarékos. íme, egy adat: ez évben július 31-ig 140 mil­liárd forintot őriztek az OTP-k és takarékszövetkeze­tek. Érdekes, hogy az elmúlt években szép számmal nőtt a könyves, tehát kamatozó, va­lamint a nyereménybetétek és a takaréklevelek összege. Nem titok, hogy az OTP-k széles körű hitelező tevé­kenységéhez ezek a betétösz- szegek nyújtják a fedezetet. 1980 első hat hónapjában a folyósított hitelek összege meghaladta a 100 milliárd forintot. Ezeket a pénzeket elsősorban hosszú lejáratú visszafizetésre — építésre, la­kásvásárlásra vették fel. Ér­demes megemlíteni, hogy 1980 első hét hónapjában csaknem 30 ezer olyan lakás építése fejeződött be, amelyet az OTP, vagy a takarékszö­vetkezet kölcsönnel támoga­tott. A takarékosság nemcsak a magánháztartások ügye. Hi­szen senkiben sem lakozik kétféle ember és ezért elkép­zelhetetlen, hogy odahaza ta­karékosan bánjon az anyag­gal, az energiával és az ide­jével és ugyanakkor pazarló­an a munkahelyén rábízott gépekkel, anyagokkal. Nem véletlen, hogy néhány héttel ezelőtt, az országgyűlés őszi ülésszakán Lázár György mi­niszterelnök is hosszan be­szélt erről; a valamennyiün­ket érintő, nagy háztartás szükségszerű takarékos mű­ködtetéséről. Ha a takarékos­ság folytán gyarapodik az or­szág vagyona, az azt jelenti, hogy több jut a magánház­tartásoknak is. Érdemes te­hát takarékoskodni. A beosz­tással élő, ésszerűen gazdál­kodó családok könnyebbé te­hetik hétköznapjaikat és szebbé önmaguk, gyermekeik életét. Vlagyimir Gyezsin: Az ajándék ­Ö dajön hozzám Bo­risz Szergejevics: — Adj egy rubelt. Allocskának születésnapja van. Előszedtem az aprópén­zem. Nem volt csak het­ven kopejkám. — Borja, ennek híja van harminc kopejka. — Nincs több. Eredj, kérj kölcsön valakitől. — Észnél vagy te?! Fi­zetés előtt — kitől? ... — Nem tudom. Borisz kérlelhetetlen volt, nem hatott rá sem­miféle érv. — Nyikoláj, — mondom a barátomnak — adj már harminc kopejkát. — Most adtam egy ru­belt. — Allocskára? — Ahá. — Kitől kérhetnék? — Nem tudom. Ekkor kétségbeesett lé­pésre szántam el magam. — Allocska, — mon­dom, — hogy maga mi­lyen csinos ma ... — Jaj, ne mondjon már ilyeneket! — Allocska, nem volna harminc kopejkája? — Dehogynem. Minek az magának? Az igazat nem mond­hattam meg neki, ezért hát a mennyezetre nézve azt feleltem: — Venni akarok egy csomag Belomort, és ... az útra is kell tíz kopejka, igen, igen, az útra. Sőt harminckettő. — Vagy úgy — mondta csalódottan. 4 mikor leszámolta a harminckét kopej­kát, ránéztem, és arra gondoltam, hogy fog örülni, ha ma, munka után felköszöntik és átadják neki az ajándékot, mert ezt ő bizonyára nem is sejti. Elképzeltem, mi­lyen kedves, milyen meg­ható lesz ez a számára. — Köszönöm, Allocska, — hálálkodtam, és már menni készültem, de ő odaintett és suttogva mondta:. — Képzelje, ma már ti­zenöt rubelt adtam köl­csön. Mi készül itt? — Nem tudom, Allocska, — hebegtem zavartan, — a kollektívánk olyan egy­beforrott társaság ... iga­zán nem tudom. Rám nézett fürkészőn, és még egyszer kért, hogy hajoljak közelebb: — Tényleg nem tudja, mivel fognak megajándé­kozni ma? Én cipőt kér­tem, de össze tudják-e szedni rá a pénzt? Mit gondol, össze tudják? Ford. Antal Miklós Ny. É. // Sári tegyen az... // Fürge, kis mozgékony asz- szony. Hollófekete a haja, kreolbarna a bőre. Büszke az őseire: „A népes famíliám, meg a hozzájuk hasonlóak nem jutottak messzire. A nagyapám volt köztük az el­ső, aki Nyírbátorban nem putriban, hanem rendes, nagy házban lakott. Apám szinte egész életében munkás volt, most is az.” Bánfai Józsefné Jónás Sára mondta a fentie­ket a Csepeli Szerszámgép- gyár nyírbátori gyáregységé­ben. A nyírbátori vasasok közt népszerű asszony, nem tagad­ja meg hovatartozását, jel­képesen sem szakítja el ősei gyökerét. Egészen fiatal ko­rától rendhez, fegyelemhez szokott. Ez a második munka­helye. Egy pesti vgsas üzem­ben kezdte a munkát, ahol nagy tempóban dolgoztak, nem volt mód a lazításra. Ezt a lendületet magával hozta, illetve hazahozta Nyírbátor­ba. Nyolc évvel ezelőtt vál­lalt munkát a csepeliek bá- tori üzemében. S kezdettől fogva olyannyira elégedettek vele, hogy szószólójuknak, ügyintézőjüknek, meg „pa­rancsnokuknak” is megvá­lasztották. Előbb szakszerve­zeti bizalmi lett, aztán a Vö­röskereszt üzemi vezetőségé­be választották, az üzemi polgári védelmi alegység egészségügyi rajának pa­rancsnoki teendőit is rábíz­ták. Közéleti munkája túlér az üzem kerítésén, hiszen a Hazafias Népfront városi bi­zottságába is beválasztották. Nemcsak munkájának, be­szélőkészségének, tájékozott­ságának is köszönheti válasz­tói bizalmát. Gyors észjárása miatt szülei középiskolába íratták, becsülettel ki is járt három osztályt. Mi tagadás: aztán az udvarló-vőlegény miatt abbahagyta a tanulást, férjhez ment és fizikai mun­kát vállalt. Két gyermeke mi­att már nem folytatta a ta­nulást, de a szakszervezeti oktatásban rendszeresen részt vesz. Szakmát is szerzett az üzemben. Betanított mun­kásként kezdte a présgépen, aztán esztergályos szakmun­kás lett. Az értékes eszter­gagép mellett igazodott a technológiai előírások szigo­rú rendjéhez, a századmilli- méternyi pontosság kísérte szinte valamennyi mozdula­tát. Egészségügyi okok miatt kérte magát a betanított fes­tők közé. Drótkefével, szóró- pisztollyal, vegyszerrel dol­gozik, a férfiakkal egy sor­ban végzi az előbbiekhez ha­sonlóan fontos munkáját. Bri­gádja „egyfős keretet” ka­pott Kiváló Dolgozó cím fel- terjesztéséhez. A brigád min­den tagja ezt mondta: „Sári legyen az”. Egyhangúlag sza­vaztak rá akkor is, amikor felvételét kérte a pártba. Gépszerelők, festők bizal­mija. Harminckét munkás ügyes-bajos dolgainak intézé­sét segíti. Kommunista szom­batra, vasárnapi munkára agitál, de úgy, hogy elsők közt jön be az üzembe. A profilváltozás azzal is járt, hogy brigádtagokat, baráto­kat, jól összeszokott munka­társakat kellett egymástól el­választani. Mint bizalmi, szép szavakkal, meggyőzően érvelt, jól agitált, hogy le­hetőleg mindenki szívesen foglalja el az új helyét. Elő­fordul azonban, hogy néha a kelleténél magasabbra emeli hangját. De hogyis ne zoho- rált volna akkor, amikor pél­dául az egyik jól kereső szak­munkás rövid táppénz után odament hozzá és szociális segélyt kért?! Nemcsak a hosszú műhelyben, a mun­kások között jár-kel otthono­san, az irodán is jó kapcso­latot alakított ki. Munkatársainak, főnökei­nek előítéletét még „újonc” korában eloszlatta. „Munkám után nem érzem magam ki­sebbnek, mint mások” — mondja mintegy összegzésül. Éppen az növeli tekintélyét, emberi értékét, hogy tenni kész másokért is. N. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents