Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-03 / 232. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. október 3. RZ ellenzék kongresszusa Úgy tűnik, Angliában hosz- szú ideig fogják emlegetni a Brit Munkáspárt idei kongresszusát. A tanácskozáson ugyanis nem kevesebb történt, mint hogy a 7,2 milliós tagság nevében a küldöttek többsége állást foglalt a szigetország Közös Piacból való kilépése, valamint a párt 80 éves vezérválasztási rendszerének megváltoztatása mellett. Megfigyelők ezt olyan baloldali áttörésként értékelik, amely már tavaly május óta érlelődött, miután a James Callaghan vezette munkáspárt vereséget szenvedett a választásokon. A ma véget érő kongresszus fő feladata az volt, hogy meghatározza a párt programját a következő választásokra, új gazdasági stratégiát dolgozzon ki és megerősítse az egységet a labouristák körében. Ami az első célkitűzést, a választási program meghatározását illeti, a Blackpoolban tartott kongresszus kétségkívül meglepetéssel szolgált. A küldöttek kétharmada szavazott a közös piaci tagság ellen; Anglia kilépésének követelése ezzel hivatalos pártprogram lett. A határozati javaslat támogatásakor többen hangsúlyozták, hogy a közös piaci tagság nem szolgálja az ország érdekeit, az aránytalanul magas költségvetési hozzájárulás és a kereskedelmi mérleg növekvő deficitje az északi-tengeri olajjövedelem egyre nagyobb hányadát emészti fel. Peter Shore, a párt egyik vezérjelöltje emlékeztetett arra, hogy a konzervatív Edward Heáth kormánya 1971-ben a nép és a parlament megkérdezése nélkül vitte be Angliát a Közös Piacba. A munkáspárt új gazdasági stratégiájának megteremtése lényegében a „század legrosszabb kormánya elleni harc” jegyében zajlott a kongresszuson. A konzervatív Thatcher-kabinet politikájával — a munkáspárti küldöttek véleménye szerint — az utóbbi 50 év legmélyebb gazdasági válságába taszította Angliát. Másfél éves tevékenysége következtében a munkanélküliek száma kétmillió fölé nőtt, s jövőre már elérheti a hárommilliót; a megzabolázatlan infláció mérhetetlen pusztítást vitt végbe, a népjóléti rendszer romhalmazzá lett. A küldöttek James Callaghan volt miniszterelnököt is megrótták: szerintük a pártvezér ár- és bérstoppra épülő jövedelem- politikája idézte elő a munkáspárt tavalyi választási kudarcát. A kongresszus most az ár- és bérbefagyasztás ellen, az állami szektor megerősítése, a hadikiadások csökkentése és a tőkekivitel korlátozása mellett szavazott. A megfigyelők egyetértenek abban, hogy a Brit Munkáspárt kongresszusát húsz év óta a legélesebb belső összecsapás jellemezte. Vitriolos szócsaták, dühödt vádaskodások hangzottak el a tanácskozáson. A harmadik cél, a párt egységének elérése tehát nem sikerült, az egyetlen figyelemre méltó fejlemény a baloldal előretörése volt. Hogy ez mennyire bizonyul tartósnak, nem tudni. A pártvezér megválasztása a kongresszuson elfogadott határozat szellemében mindenesetre már ma elhomályosíthatja vagy megvilágíthatja a Brit Munkáspárt új arculatát. K. M. Németh Károly feladta az Amerikai Egyesült Államok Kommunista Pártjának küldöttségét Németh Károly, a Magyar i Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára csütörtökön a KB székházában fogadta az Amerikai Egyesült Államok Kommunista Pártjának küldöttségét: dr. James Jacksont és Helen Wintert, a politikai bizottság tagjait, a központi bizottság titkárait. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón részt vett Horn Gyula, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője. Németh Károly, az MSZMP PB tagja, a KB titkára csütörtökön fogadta az Egyesült Államok Kommunista Pártjának küldöttségét. Képünkön; a találkozó. (Kelet-Ma- gyarország telefotó) Kitüntetések az NDK nagykövetségén A Német Demokratikus Köztársaság megalakulása 31. évfordulója alkalmából csütörtökön kitüntetéseket adtak át az NDK budapesti nagy- követségén. Magyarország és az NDK népei barátságának ápolásában és elmélyítésében, valamint a gazdasági és a kulturális együttműködésben végzett kiemelkedő tevékenységükért ketten vehették át az NDK Népek Barátsága érdemérmet: Balogh András, a Magyar Optikai Művek vezérigazgató-helyettese és Juhász Róbert, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának osztályvezetője. Az NDK Népek Barátsága Ligájának aranyjelvényét húszán, az ezüstjelvényt kilencen kapták meg. A kitüntetéseket Rudolf Rossmeisl, a Német Demokratikus Köztársaság magyar- országi nagykövete adta át. Kreisky Jordániába utazott Bruno Kreisky osztrák szövetségi kancellár csütörtökön négynapos hivatalos látogatásra Jordániába utazott. Vendéglátójával, Husszein királlyal folytatandó megbeszélésein elsősorban a közel- és közép-keleti fejleményekről kíván eszmecserét folytatni, de mint Bécsben rámutattak, nagy figyelmet szentelnek a két ország gazdasági kapcsolatai bővítésének is. Erre utal egyebek között, hogy az osztrák kormányfőt több vezető üzletember is elkísérte a látogatására. Moszkvában tartja ülésszakát a Szakszervezeti Világszövetség főtanácsa. A képen Gáspár Sándor, az SZVSZ elnöke beszél. (Kelet-Magyarország telefotó) Vasárnap tartják a nyugatnémet parlamenti választásokat. Az éles kampányküzdelmet jelzi, hogy Münchenben a plakátok szinte kizárólag az ellenzéki uniópártok kanccl- lárjelöltjét. Franz Josef Strausst népszerűsítik. (Kelet-Ma- gyarország telefotó) Új reaktor Egyszeriben egymillió kilowattal megemelkedett a Szovjetunió európai részének központjában a Don felső folyásánál épített novovoronye- zsi atomerőmű kapacitása. Ipari áramot adott az egymillió kilowat- tos ötödik energiablokk. Az országban az első egymillió kilowattos víz-víz reaktor típusreaktorrá válik a hasadóanyaggal üzemelő erőművek számára, amelyeket a Szovjetunióban és más KGST-tagál- lamokban fognak építeni. Az új energiablokkban a szovjet atomenergetika fejlesztésének fontos elve testesül meg: az agregátok egységnyi teljesítményének növelése az erőművek beruházásainak csökkentése és gazdaságossági mutatóik megjavítása céljából. Míg az atomerőmű első három blokkjában, amelyeknek együttes kapacitása egymillió kilowatt, tíz turbina dolgozik, addig az új energiablokkban mindössze kettő. Az új reaktor aktív zónája térfogatának jelentéktelen növelésével az energiatermelés több mint kétszeresére növekedett az előd teljesítményéhez viszonyítva. A következő ötéves időszakban sorozatban fogják gyártani ezeket a reaktorokat. A novovoronyezsi atomerőmű elérte a csaknem két és fél millió kilowattos kapacitást és üzemeltetésének tizenöt esztendeje alatt mintegy 90 milliárd kilowattóra villamos energiát termelt. Itt a gyakorlatban mutatkozott meg a szovjet berendezés nagy hatékonysága, az irányítás és sugárzásvédelem, valamennyi rendszerének megbízhatósága. A legközelebbi húsz esztendőben az ország középső és nyugati körzetében a hasadóanyag bázisán fog fejlődni az energetika. A jelenleg épülő atomerőművek együttes kapacitása meghaladja a 60 millió kilowattot. A Szovjetunió állandó segítséget nyújt KGST-partne- reinek. Az energia, a tüzelő- és nyersanyagok területén az 1990-ig terjedő időszakra előirányzott hosszú távú együttműködési célprogramban szerepel az atomenergetika meggyorsított ütemű fejlesztése. Előirányozták, hogy az európai szocialista országok — köztük hazánkban, Pakson — és Kuba területén együttvéve kb. 37 millió kilowatt összkapacitással rendelkező atomerőműveket fognak építeni. A Szovjetunióban fokozott figyelmet szentelnek az atomerőművek veszélytelen üzemeltetésének. Érvénybe lépett a biztonság elveit meghatározó okmányok elfogadott rendszere. Az állami felügyelet szigorú ellenőrzést gyakorol ezeknek az elveknek a gyakorlatban történő betartása felett. Képünkön: a novovoronyezsi atomerőmű ötödik energiablokkjának csarnoka a reaktor beindítása előtt. 30. Nos, elképzelhető, hogy 100 vagy 200 év múlva — nem a számokról, hanem a jövőről van szó — az ember, a gondokodó ember rájön, hogy ez így tovább nem mehet, a földi civilizáció tovább nem tartható fenn, hogy a Földön az élet nem folytatható. Mit lehet ilyenkor tenni? — Kell keresni egy másik bolygót. — Igen. Pontosan. Csakhogy: ha az ember elmegy egy másik bolygóra, és viszi magával a technikáját, a gépeit, a civilizációját, akkor előbb vagy utóbb, de inkább utóbb, ugyanoda jut, ahová a Földön: elfogy körülötte a víz, a levegő, a humusz. És akkor föladja. És akkor vége. De az ember nem ilyen. Az embernek nem lehet vége, mert az ember az maga a végtelen csoda. Azt fogja tenni — én legalábbis bízom ebben — azt fogja tenni, hogy az új bolygón nem ismétli meg a civilizációját, hanem egész egyszerűen bevonul a vízbe. — Bevonul a vízbe? Hogyan? — Igen. Bevonul a vízbe, hogy még lehetősége se legyen a tűzgyújtásra. Ismerik, persze hogy ismerik Prométheusz történetét? Ezt a szegény istent jogosan büntették az istenek, mert csak a tüzet lopta el az ember számára, de a mértéket, hogy hol az elég, hogy hol az állj, azt már nem. És mivel az ember máig sem ismeri a mértéket, és haj ismeri is, nem képes aszerint élni, ezért kell bevonulnia a vízbe. Ezért kell lemondania a tűzről, ezért kell lemondania a termelésről. — És a delfinek? — kérdezi Mária. — Nos ott vagyunk. Megérkeztünk. Ha a föld embereivel, a földi civilizációval megtörténhet majdan, hogy be kell vonulnia a tengerbe, akkor logikusan elképzelhető, hogy egy korábbi, a földön kívüli civilizáció „emberei”, ha szabad ezt a szót használnom, végigjárták már ugyanezt az utat. Egyesek közülük azt mondhatták: „Kérem, én ember vagyok, oxigénre és vízre van szükségem ahhoz, hogy éljek. Keresek — a rendelkezésemre álló összes eszköz segítségével — egy lakható égitestet, s ott bevonulok egész fajtámmal a tengervízbe. Lehet, hogy sokan elpusztulunk, de alapos edzésekkel felkészülhetünk erre a feladatra is.” — Nos, úgy gondolom, hogy ezek a Földünkre leszállt, a tengerbe vándorolt, idegen égitestről való „emberek” a delfinek. — Érdekes. Nagyon érdekes — morogja József. — Kísérteties. — Bizony. De nem ér az egész semmit, ha nem tudom bebizonyítani. — Ó, professzor úr — lelkesedik Mária — dehogyis- nem ... Maga előtt nincs lehetetlen. — Professzor úr, én még fiatal tudós vagyok, szinte csak tudósjelölt. De mélyen megragadott az, amit mondott. Én mindenben állok rendelkezésére. Hajlandó vagyok minden időmet erre szentelni. — Fiatalember, ön nagyon kedves, de nagylelkűségét nem fogadhatom el... Nyilván megvan a saját kutatási területe, s nyilván azon a területen, amit maga választott önmagának, még nem jutott mindennek a végére. — Ez igaz,... de ... — Csak semmi de! Hallgasson rám. Ez az ügy a delfinekkel nem bizonyítható; ám mégis pontos jelképe földi civilizációnk életének: az ember nem pusztul el, mert műiden körülmény közepette is megtalálja annak módját, hogy éljen. Nézze ezeket a delfineket: kedvesek, játékosak, okosak, tehetségesek. És boldogok! Boldogok, mert képesek voltak arra, hogy megmentsék életük feltételeit a vízben, s barátokra is találtak: az emberekre. Kell több? — A tenger rabjai... elpusztulnak a tenger nélkül... soha nem hagyhatják el a Földet... ha kihűl a Nap és befagynak a tengerek, nem lesz hatalom, amely megmentse őket... — Ez igaz, fiatalember... de addig még sok millió év telik el... békében, boldogságban, játékban, szeretet- ben! És még az is elképzelhető, hogy miután az ember elhagyta a Földet néhány ezer űranyahajón, s itthagyta ezt a kifáradt, kiürült bolygót, a delfinek is kijönnek a Földre, s követnek minket... nem tudom... ez már valóban csak szabad álmodozás... az is lehet, hogy az ember nélküli Föld újra megtisztul, kialakulhatnak új mikroorganizmusok ... én mindesetre nem féltem a delfineket. — Professzor úr, lenne egy kérésem... — Tessék. — Avassuk be Józsefet is a narancssárga kapszula titkába ... — Csönd... Egy szót sem! Megtiltom! Kategorikusan megtiltom. Érti? — Értem, professzor úr, értem. Csak úgy örültem, hogy a professzor úr és József így összebarátkoztak ... értem, persze, hogy értem... — Dehogy is érti maga! Nem ért maga semmit. Azonnal jöjjenek mindketten a szobámba. Este van. Este van! Foxman az utolsó szavakat olyan indulattal ejti, mintha nem is a jelenlevőkhöz beszélne, hanem valaki máshoz, aki nincs itt, de mégis hall mindent. ★ — Lilian, alszik? — Bertram áll a gyengén világított szobában. — Alszik? — Nem. Nemrég ébredtem. Tessék. — Meghallgatna valamit? — Mit? — Egy beszélgetés részlete. Nagyon fontos. — Kik beszélgetnek? — Foxman, Mária és valami fickó. O nem érdekes. — Megint a delfinek? (Folytatjuk) SZOVJET ÉLET '
