Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-03 / 232. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. október 3. RZ ellenzék kongresszusa Úgy tűnik, Angliában hosz- szú ideig fogják emlegetni a Brit Munkáspárt idei kong­resszusát. A tanácskozáson ugyanis nem kevesebb tör­tént, mint hogy a 7,2 milliós tagság nevében a küldöttek többsége állást foglalt a szi­getország Közös Piacból való kilépése, valamint a párt 80 éves vezérválasztási rendsze­rének megváltoztatása mel­lett. Megfigyelők ezt olyan baloldali áttörésként értéke­lik, amely már tavaly május óta érlelődött, miután a James Callaghan vezette munkás­párt vereséget szenvedett a választásokon. A ma véget érő kongresszus fő feladata az volt, hogy meghatározza a párt programját a következő választásokra, új gazdasági stratégiát dolgozzon ki és megerősítse az egységet a labouristák körében. Ami az első célkitűzést, a választási program meghatá­rozását illeti, a Blackpoolban tartott kongresszus kétségkí­vül meglepetéssel szolgált. A küldöttek kétharmada sza­vazott a közös piaci tagság ellen; Anglia kilépésének kö­vetelése ezzel hivatalos párt­program lett. A határozati ja­vaslat támogatásakor többen hangsúlyozták, hogy a közös piaci tagság nem szolgálja az ország érdekeit, az aránytala­nul magas költségvetési hoz­zájárulás és a kereskedelmi mérleg növekvő deficitje az északi-tengeri olajjövedelem egyre nagyobb hányadát emészti fel. Peter Shore, a párt egyik vezérjelöltje em­lékeztetett arra, hogy a kon­zervatív Edward Heáth kor­mánya 1971-ben a nép és a parlament megkérdezése nél­kül vitte be Angliát a Közös Piacba. A munkáspárt új gazdasá­gi stratégiájának megterem­tése lényegében a „század legrosszabb kormánya elleni harc” jegyében zajlott a kongresszuson. A konzervatív Thatcher-kabinet politikájá­val — a munkáspárti küldöt­tek véleménye szerint — az utóbbi 50 év legmélyebb gaz­dasági válságába taszította Angliát. Másfél éves tevé­kenysége következtében a munkanélküliek száma két­millió fölé nőtt, s jövőre már elérheti a hárommilliót; a megzabolázatlan infláció mér­hetetlen pusztítást vitt vég­be, a népjóléti rendszer rom­halmazzá lett. A küldöttek James Callaghan volt mi­niszterelnököt is megrótták: szerintük a pártvezér ár- és bérstoppra épülő jövedelem- politikája idézte elő a mun­káspárt tavalyi választási ku­darcát. A kongresszus most az ár- és bérbefagyasztás el­len, az állami szektor megerő­sítése, a hadikiadások csök­kentése és a tőkekivitel kor­látozása mellett szavazott. A megfigyelők egyetértenek abban, hogy a Brit Munkás­párt kongresszusát húsz év óta a legélesebb belső össze­csapás jellemezte. Vitriolos szócsaták, dühödt vádaskodá­sok hangzottak el a tanács­kozáson. A harmadik cél, a párt egységének elérése tehát nem sikerült, az egyetlen fi­gyelemre méltó fejlemény a baloldal előretörése volt. Hogy ez mennyire bizonyul tartósnak, nem tudni. A párt­vezér megválasztása a kong­resszuson elfogadott határo­zat szellemében mindenesetre már ma elhomályosíthatja vagy megvilágíthatja a Brit Munkáspárt új arculatát. K. M. Németh Károly feladta az Amerikai Egyesült Államok Kommunista Pártjának küldöttségét Németh Károly, a Magyar i Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára csütörtökön a KB székházá­ban fogadta az Amerikai Egyesült Államok Kommu­nista Pártjának küldöttségét: dr. James Jacksont és Helen Wintert, a politikai bizottság tagjait, a központi bizottság titkárait. A szívélyes, elvtársi légkö­rű találkozón részt vett Horn Gyula, a KB külügyi osztá­lyának helyettes vezetője. Németh Károly, az MSZMP PB tagja, a KB titkára csü­törtökön fogadta az Egyesült Államok Kommunista Párt­jának küldöttségét. Képün­kön; a találkozó. (Kelet-Ma- gyarország telefotó) Kitüntetések az NDK nagykövetségén A Német Demokratikus Köztársaság megalakulása 31. évfordulója alkalmából csü­törtökön kitüntetéseket adtak át az NDK budapesti nagy- követségén. Magyarország és az NDK népei barátságának ápolásában és elmélyítésé­ben, valamint a gazdasági és a kulturális együttműködés­ben végzett kiemelkedő tevé­kenységükért ketten vehet­ték át az NDK Népek Barát­sága érdemérmet: Balogh András, a Magyar Optikai Művek vezérigazgató-helyet­tese és Juhász Róbert, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának osztályvezetője. Az NDK Népek Barátsága Ligá­jának aranyjelvényét húszán, az ezüstjelvényt kilencen kapták meg. A kitüntetéseket Rudolf Rossmeisl, a Német Demok­ratikus Köztársaság magyar- országi nagykövete adta át. Kreisky Jordániába utazott Bruno Kreisky osztrák szö­vetségi kancellár csütörtökön négynapos hivatalos látoga­tásra Jordániába utazott. Vendéglátójával, Husszein ki­rállyal folytatandó megbeszé­lésein elsősorban a közel- és közép-keleti fejleményekről kíván eszmecserét folytatni, de mint Bécsben rámutattak, nagy figyelmet szentelnek a két ország gazdasági kapcso­latai bővítésének is. Erre utal egyebek között, hogy az osztrák kormányfőt több ve­zető üzletember is elkísérte a látogatására. Moszkvában tartja ülésszakát a Szakszervezeti Világszövet­ség főtanácsa. A képen Gáspár Sándor, az SZVSZ elnöke beszél. (Kelet-Magyarország telefotó) Vasárnap tartják a nyugatnémet parlamenti választásokat. Az éles kampányküzdelmet jelzi, hogy Münchenben a pla­kátok szinte kizárólag az ellenzéki uniópártok kanccl- lárjelöltjét. Franz Josef Strausst népszerűsítik. (Kelet-Ma- gyarország telefotó) Új reaktor Egyszeriben egymillió kilo­wattal meg­emelkedett a Szovjetunió eu­rópai részének központjában a Don felső fo­lyásánál épített novovoronye- zsi atomerőmű kapacitása. Ipari áramot adott az egy­millió kilowat- tos ötödik energiablokk. Az országban az első egymil­lió kilowattos víz-víz reaktor típusreaktorrá válik a hasa­dóanyaggal üzemelő erő­művek számá­ra, amelyeket a Szovjetunió­ban és más KGST-tagál- lamokban fog­nak építeni. Az új energiablokkban a szovjet atomenergetika fej­lesztésének fontos elve tes­tesül meg: az agregátok egy­ségnyi teljesítményének nö­velése az erőművek beruhá­zásainak csökkentése és gaz­daságossági mutatóik megja­vítása céljából. Míg az atom­erőmű első három blokkjá­ban, amelyeknek együttes kapacitása egymillió kilowatt, tíz turbina dolgozik, addig az új energiablokkban mind­össze kettő. Az új reaktor ak­tív zónája térfogatának je­lentéktelen növelésével az energiatermelés több mint kétszeresére növekedett az előd teljesítményéhez viszo­nyítva. A következő ötéves idő­szakban sorozatban fogják gyártani ezeket a reaktoro­kat. A novovoronyezsi atomerő­mű elérte a csaknem két és fél millió kilowattos kapaci­tást és üzemeltetésének ti­zenöt esztendeje alatt mint­egy 90 milliárd kilowattóra villamos energiát termelt. Itt a gyakorlatban mutatkozott meg a szovjet berendezés nagy hatékonysága, az irányí­tás és sugárzásvédelem, vala­mennyi rendszerének meg­bízhatósága. A legközelebbi húsz esz­tendőben az ország középső és nyugati körzetében a ha­sadóanyag bázisán fog fej­lődni az energetika. A jelen­leg épülő atomerőművek együttes kapacitása megha­ladja a 60 millió kilowattot. A Szovjetunió állandó se­gítséget nyújt KGST-partne- reinek. Az energia, a tüzelő- és nyersanyagok területén az 1990-ig terjedő időszakra elő­irányzott hosszú távú együtt­működési célprogramban sze­repel az atomenergetika meg­gyorsított ütemű fejlesztése. Előirányozták, hogy az euró­pai szocialista országok — köztük hazánkban, Pakson — és Kuba területén együttvé­ve kb. 37 millió kilowatt összkapacitással rendelkező atomerőműveket fognak épí­teni. A Szovjetunióban fokozott figyelmet szentelnek az atomerőművek veszélytelen üzemeltetésének. Érvénybe lépett a biztonság elveit meg­határozó okmányok elfoga­dott rendszere. Az állami felügyelet szigorú ellenőrzést gyakorol ezeknek az elvek­nek a gyakorlatban történő betartása felett. Képünkön: a novovoronyezsi atomerőmű ötödik energiablokkjának csarnoka a reaktor beindítá­sa előtt. 30. Nos, elképzelhető, hogy 100 vagy 200 év múlva — nem a számokról, hanem a jövő­ről van szó — az ember, a gondokodó ember rájön, hogy ez így tovább nem mehet, a földi civilizáció tovább nem tartható fenn, hogy a Földön az élet nem folytatható. Mit lehet ilyenkor tenni? — Kell keresni egy másik bolygót. — Igen. Pontosan. Csak­hogy: ha az ember elmegy egy másik bolygóra, és viszi magával a technikáját, a gé­peit, a civilizációját, akkor előbb vagy utóbb, de inkább utóbb, ugyanoda jut, ahová a Földön: elfogy körülötte a víz, a levegő, a humusz. És akkor föladja. És akkor vége. De az ember nem ilyen. Az embernek nem lehet vége, mert az ember az maga a végtelen csoda. Azt fogja ten­ni — én legalábbis bízom eb­ben — azt fogja tenni, hogy az új bolygón nem ismétli meg a civilizációját, hanem egész egyszerűen bevonul a vízbe. — Bevonul a vízbe? Ho­gyan? — Igen. Bevonul a vízbe, hogy még lehetősége se le­gyen a tűzgyújtásra. Ismerik, persze hogy ismerik Promé­theusz történetét? Ezt a sze­gény istent jogosan büntették az istenek, mert csak a tüzet lopta el az ember számára, de a mértéket, hogy hol az elég, hogy hol az állj, azt már nem. És mivel az ember má­ig sem ismeri a mértéket, és haj ismeri is, nem képes asze­rint élni, ezért kell bevonul­nia a vízbe. Ezért kell lemon­dania a tűzről, ezért kell le­mondania a termelésről. — És a delfinek? — kérde­zi Mária. — Nos ott vagyunk. Meg­érkeztünk. Ha a föld embere­ivel, a földi civilizációval megtörténhet majdan, hogy be kell vonulnia a tengerbe, akkor logikusan elképzelhető, hogy egy korábbi, a földön kívüli civilizáció „emberei”, ha szabad ezt a szót használ­nom, végigjárták már ugyan­ezt az utat. Egyesek közülük azt mondhatták: „Kérem, én ember vagyok, oxigénre és vízre van szükségem ahhoz, hogy éljek. Keresek — a ren­delkezésemre álló összes esz­köz segítségével — egy lakha­tó égitestet, s ott bevonulok egész fajtámmal a tengervíz­be. Lehet, hogy sokan elpusz­tulunk, de alapos edzésekkel felkészülhetünk erre a fela­datra is.” — Nos, úgy gondo­lom, hogy ezek a Földünkre leszállt, a tengerbe vándorolt, idegen égitestről való „embe­rek” a delfinek. — Érdekes. Nagyon érde­kes — morogja József. — Kí­sérteties. — Bizony. De nem ér az egész semmit, ha nem tudom bebizonyítani. — Ó, professzor úr — lel­kesedik Mária — dehogyis- nem ... Maga előtt nincs le­hetetlen. — Professzor úr, én még fiatal tudós vagyok, szinte csak tudósjelölt. De mélyen megragadott az, amit mon­dott. Én mindenben állok rendelkezésére. Hajlandó va­gyok minden időmet erre szentelni. — Fiatalember, ön nagyon kedves, de nagylelkűségét nem fogadhatom el... Nyil­ván megvan a saját kutatási területe, s nyilván azon a te­rületen, amit maga választott önmagának, még nem jutott mindennek a végére. — Ez igaz,... de ... — Csak semmi de! Hall­gasson rám. Ez az ügy a del­finekkel nem bizonyítható; ám mégis pontos jelképe föl­di civilizációnk életének: az ember nem pusztul el, mert műiden körülmény közepette is megtalálja annak módját, hogy éljen. Nézze ezeket a delfineket: kedvesek, játéko­sak, okosak, tehetségesek. És boldogok! Boldogok, mert ké­pesek voltak arra, hogy meg­mentsék életük feltételeit a vízben, s barátokra is talál­tak: az emberekre. Kell több? — A tenger rabjai... el­pusztulnak a tenger nélkül... soha nem hagyhatják el a Földet... ha kihűl a Nap és befagynak a tengerek, nem lesz hatalom, amely meg­mentse őket... — Ez igaz, fiatalember... de addig még sok millió év telik el... békében, boldog­ságban, játékban, szeretet- ben! És még az is elképzelhe­tő, hogy miután az ember el­hagyta a Földet néhány ezer űranyahajón, s itthagyta ezt a kifáradt, kiürült bolygót, a delfinek is kijönnek a Földre, s követnek minket... nem tudom... ez már valóban csak szabad álmodozás... az is lehet, hogy az ember nél­küli Föld újra megtisztul, ki­alakulhatnak új mikroorga­nizmusok ... én mindesetre nem féltem a delfineket. — Professzor úr, lenne egy kérésem... — Tessék. — Avassuk be Józsefet is a narancssárga kapszula tit­kába ... — Csönd... Egy szót sem! Megtiltom! Kategorikusan megtiltom. Érti? — Értem, professzor úr, ér­tem. Csak úgy örültem, hogy a professzor úr és József így összebarátkoztak ... értem, persze, hogy értem... — Dehogy is érti maga! Nem ért maga semmit. Azon­nal jöjjenek mindketten a szobámba. Este van. Este van! Foxman az utolsó szavakat olyan indulattal ejti, mintha nem is a jelenlevőkhöz be­szélne, hanem valaki máshoz, aki nincs itt, de mégis hall mindent. ★ — Lilian, alszik? — Bert­ram áll a gyengén világított szobában. — Alszik? — Nem. Nemrég ébredtem. Tessék. — Meghallgatna valamit? — Mit? — Egy beszélgetés részlete. Nagyon fontos. — Kik beszélgetnek? — Foxman, Mária és vala­mi fickó. O nem érdekes. — Megint a delfinek? (Folytatjuk) SZOVJET ÉLET '

Next

/
Thumbnails
Contents