Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-16 / 243. szám

1980. október 16. KELET-MAGYARORSZÁG önmagát vasaló cement Az egyik újfajta szovjet ce­ment szilárdságát nem vasalás­sal, hanem az anyag bizonyos kristályaival érik el. A moszkvai Mengyelejev Kémiai -Technológiai Intézet tudósai fejlesztették ki ezt az önmagát vasaló cementet, amely különösen szilárd és ál­talában, de faggyal szemben is ellenálló. A szilárdulás folyamán az anyagban nagy szakítószilárd­ságú és hajlékonyságú tű- és fo­nalalakú kristálykötések' jönnek létre. Szilárdsága az ötszöröse a közönséges cementének. Légpárnás jármű Mesterséges ujjízület A clevelandi egyetemi klinikán egy amerikai ortopéd orvos mes­terséges ujjízületeket fejlesztett ki, amelyek éppen olyan jól mű­ködnek, mint a természetesek. Az ízületek két titánacélrúdból áll­nak, amelyeket műgumiból ké­szült csuklópánt köt össze. Ed­dig 22 betegnél alkalmaztak meg­betegedés és a kéz megsérülése esetén 51 ízületet. A mesterséges ujjízületek általános alkalmazá­sára azonban csak körülbelül két év múlva kerülhet sor. Radar a mosdóban A Volvo-cég olyan radarrend­szert fejlesztett ki, amely a für­dőszobában a csempe mögé, vagy közvetlenül a mosdókagylóra sze­relhető fel, és a jel alapján re­gisztrálni képes, rálép-e valaki a zuhanyozó tálcájára. Ebben az esetben automatikusan megnyí­lik egy vízszelep — érintés nél­kül és maximális higiéniával, ami különösen fontos a kórhá­zakban. A víz vagy a terep felet; lebe­gő légpárnás járműnél a jármű és a terep közötti légpárna tart­ja a jármű súlyát. A légpárnás jármű a légcsavar, vagy gázsu- gárhajtómű vízszintes irányú hú­zó-, vagy tolóerejével halad elő­re. Nagy előnye, hogy a felszín­nel nem érintkezik és így a ta­laj- vagy a vízfelszín jelentősebb ellenállása nem gátolja haladásá­ban. Legelterjedtebbek a világon a víz felett közlekedő légpárnás hajók, ez a járműtípus mocsa­ras, általában nehéz terep felett is jól használható. A légpárnás hajónál nagy tel­jesítményű kompresszorokkal a hajó feletti levegőtérből a hajó- ' fenék és a vízfelület köZé nyom­ják a levegőt, ez tartja fenn a hajót. A haladáshoz szükséges tolóerő; légcsavarok, vagy a megfelelően kiképzett szívó nyí­lású kompresszorok hozzák létre. A francia Bertin gyártmányú „Naviplane N 500” légpárnás ha­jó a La Manche-csatorna felett közlekedik, bár képünk a part, tehát szilárd talaj felett ábrázol­ja. Kompszolgálatra igen jól be­vált; 65 gépkocsit szállít. Napon­ta háromszor fordul Boulogne— Dover között és kétszer Calais— Dover között. A Naviplane ma­ximális sebessége 100 km/óra kö­rül van. Két gázturbina képezi a légpárnát, három további gáz­turbina pedig a konzolokon for­gó három légcsavart hajtja meg, amelyek a hajó előrehaladását biztosítják. Új telefon formatervei AUTÓ - MOTOR Teher a tetőn A KRESZ szerint: „Személy- gépkocsi tetején csak tetőcso­magtartóban szabad bármit is szállítani. A rakomány nem ér­het túl a kocsi körvonalán, ma­gassága a kocsival együtt nem haladhatja meg a 4 metert, és a vezetőt nem akadályozhatja a kilátásban. A tetőcsomagtartó ter­helése a jármű stabilitását szá­mottevően nem befolyásolhatja, a csomagok az ajtók nyitását nem akadályozhatják, és természete­sen gondoskodni kell a megfele­lő rögzítésről is." Nos, az autó­sok nagy része él is a tetőn va­ló teherszállítás lehetőségével, csak az a baj, hogy időnként el­feledkeznek néhány nagyon fon­tos, balesetvédelmi szempontból is figyelemre méltó — szabályról. E szabályok egyike például az, hogy a járművet mindig csak a megengedett összsúlyig lehet ter­helni. Ha az autónkra vonatko­zóan nem ismerjük a maximális összsúly értékét, akkor a szállít­ható személyek számából hatá­rozhatjuk meg a megengedhető terhelést. Úgy kalkuláljunk, hogy az utasok mindegyike kb. 10 kg csomagot vihet magával, s egy- egy hiányzó utas súlyát 70 kg- mal vehetjük számításba. A kocsik kezelési könyveiben általában megtalálható az autó­típus maximális- tetőterhelési ér­téke. ami csak a nagyobb gép­kocsiknál éri el a 100 kg-ot, több­nyire azonban 40—70 kg között szokott lenni. Nem árt tudni, hogy a megengedhető maximális tető­terhelést elsősorban nem a ko­csiszekrény erőssége korlátozza, hanem inkább az adott jármű stabilitása, még megengedhető súlyponteltolódása. A megrakott tető ugyanis meglepő módon megváltoztatja a kocsi menettu­lajdonságait. A jármű súlypont­ja jóval feljebb kerül, s ezzel a stabilitása csökk'en, borulélco- "vabb lesz. Normális helyzetek­ben — például sík úton való egyenes, folyamatos haladáskor — ez esetleg nem érződik, azon­nal érzékelhető lesz azonban a kellemetlen hatás, amint a ko­csival — valamilyen oknál fogva — különleges manővert (hirtelen kanyarodást, kikerülést sjb.) kell végeznünk. Ilyenkor a tetőn el­helyezett csomagok magukkal ránthatják, felboríthatják a ko­csit (ennek különösen az egysze­rű rúgózású és kis nyomtávú ko­csiknál nagy a veszélye). A csomagok felpakolása tehát mindig úgy történjen, hogy el­osztjuk a tetőfelületen a súlyt — nem egy helyen terhelve a tető­csomagtartót —, s igyekszünk a szállítmányt vízmentes ponyvával jól letakarni. Nagyon fontos szempont a csomagok megfelelő rögzítése is, amire a gumikötelek a legalkalmasabbak (nagyobb csomagoknál célszerű kötelekkel is biztosítani a rakományt). Fel­pakolás közben — saját érde­künkben — nem szabad szem elől téveszteni a megengedhető tetőterhelés mértékének és a KRESZ ismertetett korlátozásai­nak betartását sem. A gépkocsi fogyasztásának ál­talában „nem tesz jót” a tető­csomaggal való utazás, ami a légellenállás megnövekedésé­nek tudható be (már csak ezért is ajánlatos jól záró ponyvával lefedni a tetőterhet, valamelyest csökkentvén annak légellenállá­sát). Az autó menetsebességének fokozásával hatványozottan nő a fogyasztás, ami akár harminc százalékkal is meghaladhatja a normális értéket! A megrakott tetőcsomagtartóval haladó autós tehát jól teszi, ha alacsonyabb sebességet választ, részint az el­fogadhatóbb benzinfogyasztás érdekében, részint balesetelhárí­tási megfontolásokból. Ugyanis bármikor előfordulhat, hogy hir­telen fékeznie kell, s ha nagy sebességnél teszi azt, szinte el­kerülhetetlen a kocsi megcsúszá­sa, esetleges keresztbe fordulása, vagy éppen a felborulása. A Mechanikai Művek felkéré­sére formatervezők elkészítették a jövő telefonkészülékének pro­totípusait. Egyéves munkával olyan tetszetős kivitelű körtár­csás és nyomógombos típusokat terveztek, amelyek minden igényt kielégítenek. Az elfogadott for­materveket előreláthatólag jövőre már sorozatban gyártják. (MTI fotó) A krizantém fólia alatti gondozása A krizantémot másodnövény­ként hasznosíthatjuk a fólia alat­ti termesztésben. úgy célszerű beállítani az állományt, hogy no­vember 1. körül virágozzon, mert ilyenkor a legnagyobb a kereslet e reprezentatív növény iránt. Szaporító közegként homok és tőzeg vagy homok és perlit 1 :1 arányú keverékét ajánlatos hasz­nálni. A szaporítás optimális hő­mérséklete 16—20 C-fok. A ko­rán szaporított dugványok 10—12 cm sor- és tőtávolságra tűzdel- hetők, de ezek már alacsonyabb hőmérsékleten: 10—15 C-fokon is nevelhetők. A fóliasátor talaját gondosan elő kell készíteni a tövek állan­dó helyére történő ültetése előtt. A talaj tápanyagtartalmától füg­gően évente 10—14 kg istállótrá­gyát és nitrogén-, foszfor-, kálium­tartalmú műtrágyákból 15 dkg-ot keverjünk 1:1:1 hatóanyag­arányban a talajba, négyzetmé­terenként. Közvetlen _ kiültetés előtt egy-két nappal az ágyáso- kat öntözzük meg és gereblyéz­zük el. Fontos szabályként kell meg­jegyezni, hogy a korán virágzó kis virágú fajtákat nagyobb tá­volságra kell ültetni, mint a nagy virágú, és egyszálasra ne­velt anyagot. A tenyészterületet úgy kell megválasztani, hogy a területet a lehető legjobban ki­használjuk. Lehetőleg négyzetes kötésbe ültessük a növényeket, mert így a későbbiekben köny- nyebb lesz a tövek gondozása. A nagy virágú fajtákat 25x25 cm-re, a dekoratív fajtákat egy­szálasra nevelve, 15x15 cm-re, az egyszerű és anemone-virágú faj­tákat 30x30 cm-re, a kis virágú bokrosodó fajtákat 35x35 cm-re ültessük. A szakszerűen — sér­tetlen földlabdával kiemelt tövek — gondosan ültetett növények gyökérzete gyorsan regeneráló­dik. és a krizantémtövek szépen fejlődnek. Ültetés után az egyik legfonto­sabb művelet a visszacsíoés (a hajtás csúcsának eltávolítása), mert így elágazódásra serkentjük a növényeket, és megfelelő idő­pontra időzíthetjük a virágozta- tást. Ügyelni kell a talaj optimális nedvességtartalmára, ezért rend­szeresen öntözzünk. A harmoni­kus tápanyag-utánpótlást pedig 0,2%-os Wuxálos levéltrágyázással biztosíthatjuk. A fővirágzás ideje alatt szinte naponta vághatjuk a virágokat. A virágszárat lehetőleg hosszú, ferde metszlappal vágjuk, hogy nagy legyen a vizfelszívó-felüle- te. A vízbe állított virágokat 1— 1,5 C-fokon, két hétig tárolhat­juk minden károsodás nélkül. Csapadékos, párás időjárás esetén előfordulhat, ha a szel­lőztetésre és a levegőcserére nem fordítunk kellő gondot, hogy a szürkepenész megtámadja nö­vényanyagunkat. Ilyenkor köd- szerűen kipermetezett Chinoin Fundazol 50 WP, 0,12 százalékos oldatával védekezhetünk. Dr. Széles Csaba Perlites földben nagyobb a termés Sok helyütt az országban per­li ttel javítják a termőföldet, ami­nek eredményeként javulnak a terméseredmények. A perlit né­ven ismert, hazánkban bőséggel fellelhető—vulkáni kőzet aprítás és megfelelő hőfokon történő duzzasztás után kitűnő anyag a növények fejlődéséhez. Az egyetlen talaj pótló termé­szetes ásványi anyag, amely ked­vező fizikai tulajdonságainál fog­va kiválóan alkalmas a termelő­közeg szerkezetének megjavítá­sára. A kísérletek tanúsága sze­rint a nehezen művelhető, agya­gos, márgás, kötött földek a perlitezéssel fellazulnak, a leve­gőssé vált talajban a tápanyagok folyamatosabban jutnak el a nö­vényhez és jobban is értékesül­nek. Á nyúltartás feltételeiről A háztáji gazdaságokban tartott kisállatok tenyésztésének, neve­lésének célja leggyakrabban ket­tős. A fő cél kétségtelenül az, hogy a kisállattartás hasznot ho­zó legyen, nem elhanyagolható azonban az a tényező sem, hogy. a kisállattartó elfoglaltságot, sőt kellemes időtöltést találjon az állatokkal való foglalkozásban és ezért szívesen vállalják, ha arra adottságaik lehetőséget nyújta­nak. Ez a két tényező, a várha­tó gazdasági haszon és az állat- szeretet szabja meg a házinyúl tartását is. Igen sok nyúltenyésztő köré­ben találkozunk olyan minden- naoi problémával, amely sok szakmai fogyatékossághoz vezet. A többi állatokhoz hasonlóan, a nyúltartást is meg kell tanulni. A nyúltartás eredményességé­Á méhek teleltetése A méhészek őszi—téli munkái­hoz kértünk szaktanácsot Kap­csos Sándortól, a HUNGARO- NEKTÁR megyei kirendeltségé­nek vezetőjétől. *- Készülődnek a riiéhek a te­lelésre. Az időjárás ősziesre for­dul. A méhek csak elvétve ta­lálnak nektárt. Vizet és virág­port gyűjtenek. Fiasítás alig van, a család elűzte a heréket. A mé­hek rendezik a telelőfészket. A kaptár réseit, hézagjait beta­pasztják. A telelés rendszerint csak november táján kezdődik. — A teleltetés megkezdését nem a naptárhoz kell kötnünk, hanem az időjárás alakulásához. Gyakran előfordul, hogy a te- leltetést már októberben meg kell kezdenünk. Ezt a munkát alaposan és időben szükséges el­végezni. A telelő méhcsaládnak mézre, virágporra és vízre van szüksége. A méz legyen bősé­ges, jó, helyesen raktározott. Ez a három csak együtt eredmé­nyes. Szabadban telelő népes, nagy családnak szeptembertől a jövő évi akácvirágzásig 20 kg mézet kell hagyni. Fontos, hogy a télire szánt méz csakugyan azokEán a lépekben legyen, me­lyeken a méhek ülnek. A lép akkor jó, ha mérete a család el­helyezkedését, zavartalan vonu­lását utcaváltoztatás nélkül meg­engedi. — A hőszigetelés célja, hogy mérsékelje a téli fürt hülését, csökkentse a külső hidegnek és Tasakban termett paprika Az óbudai Mezőgazdasági Kertészeti Szövetkezet élen jár a legkorszerűbb módszerek meghonosításában. A paprikát ötkilós műanyag tasakokban termesztik. A szegfű és más kultúráknál eter­nitkádakba helyezik el a fertőtlenített kerti földet, s így teljesen sterilen tudják nevelni a növényeket. Kísérleti üvegházukban — megfelelő tápanyag biztosításával — kőgyapotba is ültetnek szegfűt. (MTI fotó — Fehérváry Ferenc felvétele — KS) a hőmérséklet ingadozásának ha­tását a kaptár levegőjére. Hasz­na a mézfogyasztás csökkenése. — A levegőellátásról: nagyon fontos a kellő nagyságú és a jó helyen lévő kijárás. Tapaszta­lás szerint a bőséges levegőjű méhek jobban telelnek. A mé- heknek alacsony hőfokon kevés, magasabb hőfokon több oxigén kell. — Az utolsó méz elraktározá­sának irányításánál a fészek bel­sejéből a félig-meddig kiépített műlépet és a fiasításra még nem használt lépet kivesszük, hogy a téli fészek csak telelésre kifogás­talan lépeken alakuljon meg. — Az etetés történhet mézzel, cukorlepénnyel, kockacukorral, száraz kristálycukorral. A méhek leggyorsabban a meleg szörpöt hordják el az etetőből, és gyor­sabban át is alakítják. Ha a kéz állja, akkor éppen jó. Nagyon fontos, hogy az etető a méhek közelében legyen. Az anyátlan családot anyásítanl vagy egyesí­teni kell. Szegény családokat egyesítéssel ajánlatos segíteni. A népes család kevesebbet fogyaszt. I r A családok védelme szél el­len: ha alkalmas kerítés vagy éoület nincs a közelükben, ide­iglenesen lehet a kantárak előtt védőfalat emelni, kukorica-, vagy napraforgószárból, hézagosán szegezett deszkából. A téli fészek alá sokan bőrlemezt vagy olajjal átitatott erős papirost tesznek. A mézes sejtek, az elpusztult mé­hek erre hullanak. Tavasszal egyszerre ki lehet húzni vele a szemetet. Utána a bőrlemez fel­ső takarónak jó. — A méhek téli ellenségei: az egér, a cickány, a harkály és a cinege. A méhek nyugalmára ügyelni kell. A nyugodtan telelő méhcsalád semmiféle beavatko­zásra nem szorul. B. Sz. E. hez feltétlenül szükséges: első­sorban a jó tenyészállatok kivá­lasztása (a legnagyobb szapora- ságú fajták, a feletetett takar­mányt jól hasznosító egyedek) és a nyúlbetegségek megelőzésének szem előtt tartása. Ezekhez kí­vánok néhány alapvető tanácsot adni. Hogyan válasszuk ki a tenyész- paroKatv Tenyesznyulainkat el­sősorban is az ÁFÉSZ útján sze­rezzük be. Saját tenyésztésből a- március és május között szüle­tett nyulakat tartsúk meg, mert ezek a legéleterősebbek es a kö­vetkező ev januárjában, február­jában párosíthatok. A tenyész- Dak idegen vér legyen, lehetőleg más vidékről szármázzon, min; a nőstények. A rokontenyésztés eredménye a meddőség, a rossz nevelőkészség, a keskeny, vé­kony orr, vékony, átlátszó, szőr- telen fül, felsebzésre hajlamos talpak, angolkóros, gacsos lábak, nagy X, vagy nagy O állású há- tulsó lábak, ritka prém stb. Takarmányhasznosítás. Min­den állatfajtánál alapfeltétel, hogy a feletetett takarmányt jól hasznosítsa, az 1 kg szemes, vagy keveréktakarmányból minél több súlygyarapodást érjen eL így van ez a házinyúlnál is. A ta­karmányozásnak fokozott kulcs­szerepe van az állattartásban, a fajtaminőség feltétele mellett. A gazdaságos termelésnek a szak­szerű takarmányozás lényeges része, hiszen a felmerülő költsé­gek 70—80 százalékát a f eletetett takarmányok teszik ki. Minél korszerűbben, jobban takarmá- nyozunk, megközelítőleg azonos mennyiségű takarmányból nyu- laink többet termelnek, nagyobb a súlygyarapodás. A nyúlbetegségek megelőzése. Az állatok beszerzésekor vigyáz­zunk arra, hogy fertőzőmentes helyről vásároljunk, így elejét vehetjük a betegség behurcolá- sának. Anyanyulainkat csak az általunk tartott bakokkal pároz- tassuk. Tisztán tartható, fertőtle­níthető ketreceket, istállókat biz­tosítsunk. Az állatok közelében semmiféle szennyező, rothadó, er­jedő anyagot ne tűrjünk, gondo­san takarítsuk el a trágyát, sze­metet, Irtsuk a szúnyogot és a legyet. Kísérjük figyelemmel te­nyészetünket, reggel vizsgáljuk meg minden egyes állat ürülékét és ennek megfelelően takarmá- nyozzunk. Etetéshez, itatáshoz jól tisztán tartható és fertőtle­níthető edényeket használjunk. Ázott, befülledt, poros, penészes, dohos takarmányt soha ne etes­sünk. Mindenkor fokozatosan tér­jünk át a száraztakarmányról a zöldtakarmányra és fordítva. A beteg, vagy gyanús állatot azon­nal különítsük el a többiektől. Kérjünk tanácsot taoasztalt te­nyésztőktől, vagy hívjunk állat­orvost ... Mikulás András, MÉSZÖV Csökkentik a fajták számát Előnyben a minőségi sertések Néha a sok is kevés lehet, — az Országos Állattenyésztési és Takarmányozási Felügyelőség szakembereinek véleménye sze­rint ez áll jelenleg a hazai ser­téstenyésztésre; nem azért, mint­ha túlságosan nagy lenne az állomány, hanem: mértéktelenül nagy számú fajta van jelenleg a köztenyésztésben. Emiatt a fel­ügyelőség — a minőségi húster­melés arányának fokozására és az úgynevezett húskihozatal ja­vítására — új tervet dolgoz ki. Ennek lényege: csökkenteni kell a fajták számát, csakis a legalkalmasabbakat kell a te­nyésztésben tartani és a gyen­gébb képességűeket fokozatosan vissza kell szorítani. Az üzemi állattenyésztőkön kí­vül a háztáji állattartóit érdekei­vel is találkozik az elképzelés. Végrehajtása nem sérti majd anyagi érdekeltségüket és nem keresztezi szakmai elképzelései­ket sem. Az OÁF programja biz­tosítja a teljes önkéntességet és elegendő szakmai választási le­hetőséget kínál az állattartóknak. Egyfelől számolnak a húsipar érdekeivel, azzal, hogy az eddigi­nél értékesebb, több húst tartal­mazó állatokat várnak a terme­lőktől. Az állattartók minőségi hústermelését már eddig is fel­árral díjazták. A továbbiakban még inkább érdekeltté tehetik a legjobb fajtákat szállító gazdasá­gokat és végső soron a nagyüze­mek által integrált kistermelőket is. A felügyelőség tervei szerint jelentősen csökkentenék a fajták számát, de úgy, hogy a külön­böző típusokból ne csak egy, ha­nem több álljon még így is a termelők rendelkezésére. A prog­ram megvalósítása egyebek kö­zött a tenyésztési költségek csökkentésével jár. A jelenleg tartott mintegy 20 ezer különféle fajtájú apaállatnál lényegesen kevesebb, mindössze 1600 Is ele­gendő lesz, ezek viszont a leg­szigorúbb genetikai ellenőrzés után kerülnek a köztenyésztésbe és az állattelepekre. A terv megvalósítása nyomán azok a fajták kerülnek fokoza­tosan túlsúlyba, amelyek alkal­masak a fokozott exportkövetel­mények kielégítésére és a hazai minőségi húsok arányának nö­velésére. ÚJDONSÁGOK, TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK KISTERMELŐK-KISKERTEK l 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents