Kelet-Magyarország, 1980. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-14 / 241. szám

1980. október 14. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Érdemfelosztás Q iatal a gyár, ennek ellenére jó eredménnyel dolgoz­nak. Termékeik nagy részét külföldi piacokon érté­kesítik. A tőkés relációban éles konkurrenciaharcban kell időről időre megvédeniük pozíciójukat. Az elmúlt év­ben például ugyanazzal a termékkel, amit a szabolcsi üzem is készít, indiai, japán cégek árasztották el Európát. Ez akkor némi visszaesést jelentett a megrendelésben. Cse­lekedni kellett. A piac megtartásának, a megrendelők megnyerésének csak egyetlen módja volt, a minőség javítása. Újítottak, tökéletesítették a technológiát, ki-ki gondosabban, fegyel­mezettebben végezte feladatát. A kifogástalan, jó minősé­gű áruval a gyár nemcsak megtartotta vevőkörét, de szé­lesedett is az. Ma ott tartanak, hogy a következő évre, de a hatodik ötéves terv éveire is biztonsággal tervezhetik, szervezhetik a munkát. A gyár igazgatója mondta: az eredményeket úgy köny­veli el, hogy az az egész kollektíva érdeme, alapul szol­gál ahhoz, hogy a továbbiakban még sikeresebben dolgoz­zanak. Gond viszont, hogy az üzemben nem mindenki így vélekedik. Vannak, akik érdemfelosztásra törekednek. Mintha egy nagy torta lenne a termelésfejlesztésben, üzem- és munkaszervezésben, minőségjavításban elért szint. Ezt a képzeletbeli tortát szeletelgetik, mondva: az én részem ennyi, a tiéd csak ennyi. A siker szabdalok nem­egyszer önkontroll nélkül felnagyítják saját munkájuk je­lentőségét, lebecsülve ezzel mások szorgalmát, tudását, ál­dozatvállalását. Az embereknek szükségük van a sikerélményre, az ön­becsülésre, de arra nem, hogy elrugaszkodva környezetük­től, szárnyaljanak a fellegekben. Abban tökéletesen igaza van a gyár igazgatójának; a kiváló teljesítmények embe­rek, ha úgy tetszik, az egyes emberek apró, de szükséges, értékes munkájából születnek és ezért megkapják az anya­gi, erkölcsi elismerést. Az üzemi, vállalati siker viszont sok-sok egyéni jó teljesítmény összessége. Lehetetlen és szükségtelen is ezeket mindenáron részre bontani. Mert ha egy gyár jól dolgozik, közös érdem, legalább annyira az, mint rossz munka esetén a kollektív felelősség. Igaz, személyes felelősség is van, szükséges is, hogy le­gyen, de ez sem úgy nyilvánul meg, hogy minden hibáért csak egy-két embert okolnak és csak egy-két ember érzi az elmaradt nyereség, prémium, bérfejlesztés súlyát. Ebben egy gyár minden dolgozója osztozik. S. E. Tímárról a Nyírfába Gumigörgő a mozgólépcsőbe Importmegtakarítás melléküzemágban Hogyan gazdálkodhat ered­ményesen egy termelőszö­vetkezet, ha területének több mint fele a Tiszának víztől oly gyakran látogatott árte­rében fekszik? Miként aka­dályozhatja meg egy mező- gazdasági nagyüzem a helyi munkaerő — főleg a fiatalok — iparba vándorlását? Ilyen és ehhez hasonló gondokkal kellett szembenézniük a fí- mári Béke Tsz vezetőinek az új gazdasági mechanizmus bevezetésekor. A 2700 hektáros közös gaz­daság az idei, árvízjárta, hű­vös, csapadékos év után sem vár mérleghiányt, a korábbi évek jó gazdálkodását pedig a „Kiváló Termelőszövetke­zet” cím elnyerése bizonyítja. — Keresnünk kellett egy olyan ágazatot, amely érzé­ketlen a természet szeszélyei­re és felszívja azt a munka­erőt, amelyet a szántóföldi növénytermesztés magas fo­kú gépesítése felszabadít — kezdi Pásztor András elnök. — Akkoriban jött divatba a melléküzemágak létesítése, sok helyen inkább kevesebb mint több sikerrel. A vállal­kozás gyermekbetegségeit mi sem tudtuk elkerülni, de a kezdeti bizonytalan lépések után mégis ez az út hozta meg a sikert. A szövetkezet gumiüzemé­ben 110 dolgozó — többségük nő — három műszakban 250 féle hiánycikknek számító terméket állít elő, az iparban megszokott fegyelemmel, magas termelékenységgel. Vízvezeték-tömítések, tömör kerékabroncsok készülnek. A nyíregyházi áruházak moz­gólépcsőihez is itt készülnek a gumigörgők, importot ta­karítva meg ezzel. A lakatosrészleg 45 szak­munkásának fele harmincon aluli. Készítenek sertésneve­lő battériákat, önetetőket. Ezeknél az eladott termékek Bajer Andrásné gumikereket gyárt. javítását is megoldják, garan­ciában és azon túl is. Elvitte a Tisza a tímári ha­tár egy részének a termését nyári árvízével. Ha csak a biztosítótól várnának kár­pótlást, nehezen jönne össze az a 125 millió forint bruttó jövedelem, amit az idén ter­veztek. Ebből az összegből azonban 50 milliót a mellék­üzemágak hoznak, közel há­rommilliós tiszta nyereséggel. És ami még ennél is fonto­sabb, hogy a tímári asszo­nyoknak állandó, biztos jö­vedelmet nyújtó munkájuk van, a fiataloknak pedig nem kell Rakamazra vagy még távolabb eljárniuk dolgozni. Ésik Sándor Csirke­export Kisvárdáról óránként ötezer csirkét dolgoznak fel a HUN- NIACOOP kisvárdai üzemében. Barczi Sán- dorné és Kocsmáros Má­ria az exportcsomago­lással foglalkozik. (Elek Emil felvétele) Példaadó vasasok A MÁGNESES TÁBLA Szemben a gyárkapu be­járatával óhatatlanul is fel­tűnik és vonzza a tekinte­tet a hatalmas, frissen fes­tett, több mint 4 méter szé­les és 2 méter magas tábla. Erről dióhéjban leolvasha­tó: hol tartanak a bátoriak az idei terv valóra váltásá­ban? Lakatosok, festők a mágneses tablón csupán néhány számmal és szóval informálnak példamutatás­ról, munkáról, helytállás­ról, s általuk bepillantha­tunk a MEZŐGÉP nyírbá­tori gyáregységének életébe is. ... ... Mi tagadás jólesik a szemnek látni, s kellemes a közérzetnek. Gondolom így vannak vele az itt dolgozók is. Október első felében a következőket olvastam a táb­láról: „Az idei árbevétel szeptember 30-ig 116 millió 172 ezer forint. A nyereség: 15 millió. Az egy főre jutó termelési érték: 377 ezer 514 forint. A társadalmi munka­órák száma: 2215.” Termé­szetes a számok idővel cse­rélődnek, változik az élet. Jó passzban Azt is mondhatnám jó passzban vannak a bátori vasasok. S ezt így summáz­za Öz János meó-vezető a fiatal párttitkár, Lehoczky Péter a gyáregység igazgató­ja és az energetikus Óváry Zoltán szb-titkár, igazgatási csoportvezető is. No persze, mint sok mindennek, ára volt ennek is. Hogyan? Ennek apropóján elmélkedünk közösen a nem egyedi, elszigetelt példamu­tatásról, hanem a példaadás megnövekedett jelentőségé­ről. Közös nevezőre jutunk abban, hogy a mai nehezebb körülmények és magasabb követelmények rendszerében a sikerek szinte törvénysze­rűen szükségessé teszik egész kollektívák példamutatását. Csak ez, s nem egy-egy ki­ugró, kimagasló teljesítmény, jó példa járulhat hozzá tar­tósan a minőség javításához, a hatékonyság, a nyereség növeléséhez, a gyáregység hi­telének biztosításához, netán bizonyos csorbák kiköszörü­léséhez. „Bocsánatot leértünk..." így kerül szóba az egyetlen folt is, ami a becsületen esett, vagyis az a negatív példa, amely felrázta a gyár­egységieket, mégsem került a mágneses táblára. Hogy miért nem? Szinte vallomás a válasz erről öz Jánosnak: „Igaz csak a szépről vallanak a tabló számai. Bizonyítják az egész gyáregység példa- mutatását. Azt nem jelzik, hogyan, milyen áron jutot­tunk idáig? S mi van a szá­mok, eredmények mögött? Ezek mögé tekintéttünk. Ezt ecsetelte őszintén. Elmond­ta : a munkamegosztásból eredően ők futóműveket gyártanak. Legalább 15 félét. Egy részét külső megrende­lőknek, a többit a megyei testvérgyáregységek részére. Ez évben az egyetlen mi­nőségi reklamáció Szolnok­ról, a MEZÖGÉP-től ^érke­zett. „Elutaztunk a helyszín­re, kijavítottuk, bocsánatot kértünk. De elképzeli milyen cikis volt részemre?” — ma­gyarázta kissé még most is pironkodva. Hogy mi is tör­tént a reklamáció után? Óváry Zoltán szb-titkár vet­te sorra mit is tettek. A tech­nológiai csoporttal felülvizs­gáltatták a gyártási techno­lógiát, a gyártóeszközöket, megkeresték a hibák okait. Változtattak. Szigorúbb lett a meó, s néhány olyan apró ésszerűsítéssel, mint amilyen Kóródi Károly szereldevezető fejében fogant még javítot­ták is a minőséget, növeke­dett a futóműgyártás haté­konysága. Nem hagyták annyiban Párttag és pártonkívüli va­sasok sokaságát, fiatal szak­munkásokat kellene felso­rolni és dicsérni azért, akik a párttitkárhoz hasonlóan pironkodtak, amikor meg­tudták mi történt, s nem hagyták annyiban a dolgot E egészen biztos ez já­rult elsősorban ahhoz, hogy most a mágneses nagy­táblán a gyárkapuval szem­ben a tömeges példamutatás­ról vallanak a számok. Szep­temberben rekordot javítot­tak: ebben a hónapban 1014 futóművet gyártottak. Ilyen még nem volt. De reklamáció sem! Farkas Kálmán Szabvá­nyosítási világnap Október 14: szabványosí­tási világnap. A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet tize­dik alkalommal emlékezik meg ezen a napon a szabvá­nyosítással foglalkozó csak­nem százezer mérnök, tech­nikus, ipari vezető illetve tisztviselő munkájáról, amely egyre döntőbb szerepet ját­szik a világ gazdasági és ke­reskedelmi életében. Jelenleg mintegy négyezer világszabvány van érvény­ben. Ezeket az 1926-ban meg­alakult Nemzetközi Szab­ványügyi Szervezet gondozza. A szervezet 88 tagországot számlál, és ez a 88 tagország adja a világ termelésének 98 százalékát. Ez azt mutatja, hogy az ipari országok kény­telenek tudomásul venni a szabványosítást és betartani a műszaki előírásokat. Kü­lönben elszigetelődne az ál­lamgazdaság a nemzetközi ipartól, a hazai fogyasztók pedig rosszabb minőségű ter­mékhez jutnának. Hazánkban évente ezer új szabványt készítenek, illetve korszerűsítenek a Magyar Szabványügyi Hivatalban. A külföldiek szerint műszaki előírásaink megfelelnek a nemzetközi színvonalnak, nem szigorúbbak, de nem is lazábbak azoknál. Még nem volt arra példa, hogy egy hazai szabvány akadályozta volna az árucserét, vagy egy- egy szerződés megkötését. A legnagyobb feladat most az ágazati és vállalati szabvá­nyok, s egyáltalán a szab­ványalkotás meggyorsítása. Számítva arra, hogy a válla­latok — érdekeltségük, piaci közeledésük okán — a jövő­ben komolyabban veszik majd a műszaki előírásokat, mint eddig. A fülke ott szerénykedik többedmagával a posta mellett. Nem maradi, vaskos, ósdi, hanem könnyed, elegáns, csupa üveg. Nem is fülke, féltető inkább. Körü­lötte buszok dübörögnek, or­dítva telefonál hát, aki be­szélni akar. Dübörögnek te­hát a buszok, mi ordítunk. Jobbról is hallom, balról is hallom, én is mondom, ők is mondják, sőt a drót másik fe­léről nekünk is mondják. Én Kingát hívom, a ked­vest, aki szegényke már nem is olyan kedves nekem, mint volt, de nem tudok megsza­badulni tőle. Baloldalt egy válópert vitatnak meg. Jobb­ra tőlem hörcsögvadászatot szerveznek. Valahogy így: Én: „Na jó, akkor tehát este ugyanott...” Balról: „Ha elkaplak, vele, én szétverem az ürgét...” Jobbról: „Hörcsög. Betűz­zem? Hát, ő, er ...” Kinga valamit mesél, van hát időm töprengeni, hogy az ürgét miért há betűvel kez­dik betűzni. — „Te rohadék” — mond­ja a válóperes, és én rászá­nom magam a kegyes hazug­ságra: „Persze, hogy imád­lak ...” „Én is” — mondja ő, de busz jön és a bal oldali közbeszól: „Kés legyen ná­lad!” „Hm!” — mondom megle­petten a késre, de Kinga bú­gó hangon felel: „Ühüm!” Jobbról alkusznak: „Fukar disznó vagy”. „Ühüm...” Kicsit bosszant, hogy hüm- mögök a telefonba, mint sül­dő legényke koromban. Lám ezt teszi velem Kinga, ez a ... „Kis hörcsög” — mondja a szomszédom, és másik olda­lon akaratlan is licitál: Diszkrét telefon: „Nagy...” Megmagyarázhatatlan mó­don az eszembe villan, hogy ezek a telefonálók ismerik Kingát, ö is elég nagy hör­csög a maga módján, két gyűrűm, meg egy aranylán­com bánja... „Mit bánom én a rohadt ékszereidet” — mondja a vá­lóperes. „Szeretsz?” — Ez Kinga, öt perce magyarázom, hogy igen, öt perc után félbeszakít és megkérdezi. „Megmondom a válóperes tárgyaláson...” Szeretlek. Hogy az isten­nyilába ne szeretnélek ... „Nyúzni. Lábtól felfelé. Ir­tani méreggel is lehet...” „És este jösz?” — Igen, és jegyezd meg, hogy szétverem az ürgét... „Jó lesz!” „Kés mindenképpen legyen nálad!” „Pörköltet főzök...” „A húsát megeszik a disz­nók. Tiszta haszon ...” „Szeretsz?” „Le kell darálni...” „A bíróság úgyis rájön ...” „Betömjük a lyukakat. Nyoma sem marad ...” „A kést ne felejtsd.” Egyszeriben csend lesz Bent a három vonal. Kinga? Irtani méreggel is lehet? Ki­csit kábult vagyok. Nem me­rem megmondani neki, hogy nem szeretem a pörköltet. Nyoma sem marad? ... Váló­per? ... Tárgyalás? ... Disz­nók ... Kis hörcsög ... * * * Utóirat az utolsó szó jo­gán: „Tisztelt bíróság! Én csak azt szeretném elmondani, hogy én nem fontoltam, nem terveltem ki előre semmit. Csak felhívtam telefonon, és ami történt, arra tulajdon­képpen rábeszéltek.” Bartha Gábor Diszkrét telefon

Next

/
Thumbnails
Contents