Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-12 / 214. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. szeptember 12. PORTUGÁLIA Kettős választás előtt Napi külpolitikai kommentár Kötélhúzás Iránban E gy hónapja húzódik az új iráni kormány meg­alakulása, s annak el­lenére, hogy a parlament szerdán részlegesen jóváhagy­ta a miniszterek névsorát, mégsem tekinthető lezártnak az ügy. A parlament ugyan­is a Radzsai miniszterelnök által beterjesztett 21 tagú kormányból csak annak a 14 miniszternek a kinevezését hagyta jóvá, akiknek szemé­lye ellen Baniszadr államfő nem emelt kifogást. A hét gazdátlan tárca között olyan kulcsfontosságúak is vannak, mint hadügyi, külügyi és gaz­daságügyi. A kormányalakítás során újabb erőpróba bontakozott ki a liberális burzsoáziát és a technokratákat képviselő Baniszadr köztársasági elnök és az egyházi államforma mellett kardoskodó „radiká­lis” ajatollahok, behesti, khal- kali, rafszandzsáni és köve­tőik között. A miniszterelnök kijelölésébe az államfőnek nemigen volt beleszólása, két jelöltjét a parlament, amely­ben döntő többségben az aja- tollahpk irányította Iszlám Köztársasági Párt képviselői ülnek, nem fogadta el, s he­lyettük „saját emberét”, a buzgó muzulmán hírében álló Radzsait nevezte ki kor­mányfőnek. Ezt követően Baniszadr megpróbált egyezkedni és ki­kötötte magának, hogy né­hány kulcsfontosságú tárca betöltésébe döntő beleszólása legyen. Az új kormányfő azonban a jelek szerint nem tett ennek eleget. Az állam­fő azzal vágott vissza, hogy — alkotmányos jogával élve — hét miniszter személye el­len kifogást emelt, s nem ja­vasolta kinevezésüket a par­lamentnek. így hát a kor­mány, bár a parlament már programját is jóváhagyta, mégsem mondható működő­képesnek. A hatalmi harc árnyé­kában közben az új rend jobboldali ellen­zéke — a monarchia hívei és a szélsőséges nacionalisták — egyesítik erőiket a rendszer megbuktatása érdekében. A hatalmi monopóliumra törek­vő Iszlám Köztársasági Párt pozícióit semmiképp sem erősíti, hogy elnyomó intéz­kedésekkel elidegenítette ma­gától az együttműködésre kész baloldalt. Az új hatalom birtokosai­nak okulniuk kellene a volt uralkodó hibáiból, aki abba bukott bele, hogy az „egye­dül mindenki ellen” kilátás­talan pozícióba sodródott. Az iszlám forradalomnak min­denképp politikai bázisa szé­lesítésére van szükség. Pálfi Viktor Leonyid Brezsnyev a Kremlben fogadta Mieczyslaw Jagielskit, a LEMP KB PB tagját, lengyel miniszterelnök-helyettest. (Kelet-Magyarország telefotó) Púja Frigyest fogadta Helmut Schmidt kancellár Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár Bonnban megbe­szélést folytatott Púja Frigyes magyar külügyminiszterrel. (Kelet-Magyarország telefotó) Púja Frigyes magyar kül­ügyminiszter NSZK-beli hi­vatalos látogatásának máso­dik napján, csütörtökön dél­előtt mintegy kétórás meg­beszélést folytatott Helmut Schmidt bonni kancellárral. A találkozón, amelyre a kancellári hivatalban került sor, különös részletességgel tekintették át a jelenlegi eu­rópai helyzetet. Szó esett a leszerelés és a fegyverzetel­lenőrzés problémaköréről, ezen belül a közép-hatótávol­ságú rakétafegyverekkel kap­csolatos kérdésekről, az eu­rópai biztonsággal foglalkozó madridi értekezlet, valamint az enyhülési folyamat más időszerű vonatkozásairól. Előzőleg Púja Frigyes foly­tatta szerdán megkezdett tár­gyalásait Hans-Dietrich Gen­scher nyugatnémet külügy­miniszterrel. A kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének le­hetőségein kívül áttekintették a nemzetközi élet számos kér­dését, foglalkoztak a közel­keleti helyzettel, kifejtették nézeteiket Afganisztánnal és a délkelet-ázsiai fejlemé­nyekkel kapcsolatban. A magyar külügyminiszter bonni tárgyalásai során a fe­lek egyetértettek a kétoldalú kapcsolatok továbbfejleszté­sének szükségességében, po­zitívan értékelve az eddig el­ért eredményeket. Közelálló álláspontokat hangoztattak a nemzetközi élet számos, első­sorban az európai enyhülési folyamat folytatásának fon­tosságával összefüggő problé­mákat illetően és kölcsönösen ismertették álláspontjukat a világpolitika feszültségforrá­sainak megítélésében. Púja Frigyes délután udva­riassági látogatást tett Kari Carstens köztársasági elnök­nél, majd Bonnból Trierbe utazott, ahol egyebek között megtekinti Kari Marx Szülő­házát. A magyar -külügymi­niszter pénteken Mainzban fejezi be NSZK-beli hivata­los látogatását. Gromiko—Giorgisz-találkozé Andrej Gomiko csütörtö­kön fogadta Feleke Gedle Gi- orgiszt, a szocialista Etiópia külügyminiszterét, aki a szovjet kormány meghívásá­ra szerdán érkezett baráti lá­togatásra Moszkvába. A két külügyminiszter megvitatta a szovjet—etióp kapcsolatok továbbfejlesztésének lehető­ségeit. Andrej Gromiko csütörtö­kön ebédet adott etióp kollé­gája tiszteletére. Az ebéden mindkét külügyminiszter po­hárköszöntőt mondott. 15. — Mindjárt dél. . . — Micsoda? — Délben ne­kem fontos találkozóm van... — Kivel? — Az informátorommal... — Nem valami nőügy ez is? — Ugyan, hogy képzeli­tek ... azaz ... — Szóval, nőügy — mond­ja Charlie. — Majd meglátom. Attól függ, mit mond. — Szóval informátor... — mondja Jones. — Nem, illetve ... Hol ebé­delek? — Itt, a kantinban — mondja Charlie. — Rendben, akkor ebéd után megjelenek a harcme­zőn. Jones és Charlie sakkoznak tovább. — Te lépsz — mondja Jones. ★ József Mária szobájában. Lapozgatja a könyveket, de leginkább egy fotóalbum kel­ti föl érdeklődését. A képen Mária látható, többnyire egyedül, elvétve édesanyjá­val, rokonaival. Algernon is fel-feltűnik József közelében, mintha barátkozni akarna vele. József talál az asztalon egy kis sajtmaradékot, oda­adja Algernonnak. Az egér jóízűen eszegeti, látszanak tűhegyes fogacskái. — Egyél, Algernon, esze­gess csak. Az én napom már úgyis el van rontva. Ilyenkor már nem tudok csinálni sem­mit fontosat. Gyere, Alger­non, feküdj le te is. Gondol­kozzunk. Fekve a legköny- nyebb gondolkozni. Algernon mókás kedvében lehet, mert — egészen közel Józsefhez — megáll és az ol­dalára dől. ★ Erzsébet és Dan a Gén­bank előtt találkozik. — Hová menjünk? — kér­dezi Dán udvariasan. — Nem tudom. Minél mesz- szebb innen, annál jobb, — A Génbankot a távolság se szépíti meg. Tényleg, Er­zsébet, mit csinál ez a te hí­res Génbankod? — Okos gyerekeket, hülye szülőknek. — Miért hülye az a szülő, aki okos gyereket akar? — Mert, ha okos volna, biztos volna abban, hogy tő­le a gyerek semmi rosszat sem örökölhet, hiszen ő okos, ezért csak okos gyereke le­het. — És te miért tőlem akarsz gyereket? — Mert hülye vagyok __ — Erzsébet és Dán szerelme­sen egymásra nevetnek. — Kívánós vagy? — Nem. De pisztrángot szí­vesen ennék... — Tudok egy helyet, meg­próbálhatjuk. — Vezess. — Erzsébet meg­csókolja Dánt, elindulnak. Sé­ta közben kibomlik előttük a város. Színes, harsány épüle­tek, minden ház előtt virá­gok, fák, szökőkutak. — De szép ez a béke... — suttogja Erzsébet. — Már több mint hatvan éve... Mikor is volt vége a háborúnak? — Negyvenötben. Ezer- kilencszáznegyvenötben. — És lám, megértük mégis: itt van a békés kétezredik esz­tendő. — Még nincs itt. Még csak április van, még békének kell lenni december végéig. Akkor lesz csak kétezer. — Ejnye, de precíz vagy. Tudod, hogy nem erről be­szélek. Hanem a gyerekünk­ről... — Azért hívtál fel, hogy béketüntetést tartsunk? — Nem. Foxmanról szeret­tem volna... — Foxman? Mi van vele? — Megjelent nála Mária. — És ez máért baj? — Az öreg bele van esve. Hiú vén majom. — Ki ez a Mária? — Asszisztensnő. Szerin­tem nincs rajta semmi külö­nös. — Akkor biztos jó nő. Ha te szidod... — Én nem szidom, csak azt mondom, hogy meglehetősen jelenléktelen. — Ebből csak az következ­het, hogy feltűnően jó nő... — Ha neked tetszik, akkor edd meg! — Ugyan ne bolondozz már... Ez minden? — Igen... — Hát... nem sok... Ne ha­ragudj, most jut eszembe: nem tudok veled pisztrángot enni. Rohannom kell a mun­kahelyemre... — És ezt csak most mon­dod?... És velem mi lesz? Meg a pisztránggal? (Folytatjuk) Kiélezett helyzetben, sú­lyos politikai feszültség és gazdasági gondok közepette készül Portugália a kettős választásokra. Október 5-én parlamenti választásokat tar­tanak, decemberben pedig el­nökválasztásra kerül sor. A feszültség és a veszélyek, amelyek napjainkban ezt az országot jellemzik, egymással összefonódó gazdasági és po­litikai okokkal magyarázha­tók. Nyomás —■ jobbról Az iparilag gyengén fejlett ország gazdaságára nehezedő nyomást fokozta, hogy az 1974-es forradalmi fordulattal egy időben elveszítette a gaz­daság forrását jelentő gyar­matbirodalmat. A gyarma­tokról hazaáramló telepesek szegényebb része a munka- nélküliek számát növelte — a gazdagabbak viszont a jobboldal „tömegbázisát” duzzasztották fel. A mindmá­ig tartó magas inflációval és súlyos munkanélküliséggel járó tőkés gazdasági válság elhatalmasodása időben egy­beesett a forradalmi fellen­dülés során végrehajtott gaz­dasági reformokkal. (Földre­form, államosítások stb.j. Ez — noha a két fejlemény kö­zött nem volt okozati össze­függés — alkalmat adott a portugál jobboldalnak arra, hogy újra lábraálljon és a parlamentális viszonyok lát­szatát megőrizve, megpróbál­ja helyreállítani korábbi egyeduralmát. :• •• Ez a kísérlet annyiban eredménnyel járt, hogy a Ma­rio Soares által vezetett szo­cialista párt elveszítette a kormányhatalmat. Az 1979 decemberében tartott idő előtti választásokon egy éle­sen jobboldali koalíció, a Sa Carneiro vezette demokra­tikus szövetség kapott sze­rény, mindössze hatfős par­lamenti többséget. A jelenleg is kormányzó koalíció alapve­tő célja, hogy felszámolja az 1974-es forradalom vívmá­nyait, összezúzza a földre­form eredményeképpen lét­rejött szövetkezeti mozgalmat és folytassa a bankok, vala­mint egyes nagyvállalatok visszajuttatását a tőkések ke­zébe. Külpolitikailag ez a kormány mindent elkövet, hogy egyértelműen az Atlan­ti Szövetséghez kösse az or­szág szekerét. Az 1974 óta el­telt időszakban a jobboldal térnyerését az is lehetővétet­te, hogy a Soares által veze­tett szocialisták és a Portu­gál Kommunista Párt között nem alakult ki megfelelő ak­cióegység. Korrupciós árnyék A jobboldal taktikájának lényege a választások előtt az, hogy a gazdasági nehéz­ségekért továbbra is a forra­dalmi fordulat után hozott intézkedésekre, valamint az általános világhelyzetre há­rítja a felelősséget. Ugyanak­kor éppen a kiéleződött nem­zetközi helyzetre való hivat­kozással heves szovjetellenes propagandát folytat. Lénye­ges politikai tényező, hogy a rendkívül konzervatív portu­gál katolikus egyház e politi­kai harcban alapvetően a jobboldal mögött áll. Mindamellett a jobboldal­nak vannak gyenge pontjai. Komoly támadási felületnek bizonyulhat, hogy a minisz­terelnök mindmáig nem tud­ta kielégítően megmagyaráz­ni egy régi tőzsdei manőve­rét. Sa Carneiro miniszterel­nök még a fasiszta rezsim, utolsó évében 300 ezer dollá­ros bankkölcsön segítségével nagyszabású tőzsdemanipulá­ciót hajtott végre, a bankhi­telt azonban sohasem fizette vissza. Az időközben államo­sított pénzintézet könyveiből rejtélyes módon eltűntek a hitel felvételét tanúsító ok­mányok. Ez a mindmáig nyi­tott korrupciós ügy minden bizonnyal a most tetőző vá­lasztási harc középpontjába kerül majd. Á baloldal — Eanes mellett Politikailag nagy jelentő­ségű, hogy a Portugál Kom­munista Párt a megfigyelők szerint tovább erősösödött és a körülötte tömörülő balol­dali erőkkel választási koalí­ciót (Egyesült Népi Szövetsé­get) alkotva vesz részt a vá­lasztásokon. Ami a szocialis­ta pártot illeti, az utóbbi he­tekben a korábbinál éleseb­ben támadja a kormányt és megkísérli, hogy maga mögé tömörítse azokat a baloldali szocialistákat is, akik koráb­ban — éppen Soares ingado­zó politikája miatt — kivál­tak a pártból. A parlamenti választás esé­lyeit jelenleg nem lehet meg­jósolni:,az erőviszonyok ki­egyenlítettek, a helyzet nyílt. Van azonban az egész küzdelemnek egy különleges vonása, amely Eanes tábor­nok, köztársasági elnökkel és a decemberi elnökválasztá­sokkal kapcsolatos. Eanes eredetileg a forradalmi for­dulatban nagy szerepet játszó hadsereg jobbközép szárnyá­hoz tartozott. A politikai helyzet jobbratolódásával azonban egyre inkább úgy tűnt, hogy az ő személye az „utolsó gát” a köztársasági el­nök pozíciójára is törő jobb­oldali erőkkel szemben. Hég egy tábornok Néhány hónappal ezelőtt Sa Carneiro és a kormányzó jobboldal bejelentette, hogy Eanes tábornokkal szemben a decemberi elnökválasztáso­kon egy Soares-Carneiro ne­vű tábornokot támogat, aki a fasiszta diktatúra idején ve­zető szerepet játszott a had­seregben és ma is a jobbol­dali parancsuralom hívének számít. E közlés után mind a szocialisták, mind a kom­munisták bejelentették, hogy a maguk részéről a jelenlegi elnököt, Eanes tábornokot tá­mogatják majd december­ben. A helyzetet bonyolítja vi­szont, hogy a jobboldali koa­líció mértéken túl elkötelez­te magát Soares-Carneiro tá­bornok mellett. Sa Carneiro miniszterelnök (nem rokona a tábornoknak) kijelentette: csak akkor hajlandó kor­mányt alakítani, ha Eanes helyett „az ő tábornoka” lesz az államfő. Ez alkotmányos zsákutcával fenyeget. Míg ugyanis a parlamenti válasz­tások nyíltak, a szakértők szerint Eanes tábornok az el­nökválasztásokon meg tudja védeni posztját, fgy kialakul­hat egy olyan helyzet, hogy a jobboldali pártkoalíció a par­lamenti választásokat meg­nyeri, de Eanes hivatalban maradása miatt nem tud kor­mányt alakítani... A portugál választóknak először mindenesetre októ­ber 5-én kell dönteniük. Ha a kormányzó jobboldal poli­tikáját elutasítják, akkor gyakorlatilag biztosra vehető Eanes hivatalban maradása. Ezzel pedig megnyílik a lehe­tőség arra, hogy az ésszerű­ség és a haladás erői újra kí­sérletet tegyenek Portugália súlyos gazdasági és szociális gondjainak megoldására. —i. —e.

Next

/
Thumbnails
Contents