Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-28 / 228. szám
HAZAI TÁJAKON FILMJEGYZET Emlékőrző Galga mente Érdemes vállalkozni a negyedórás Kaptatóra: az erdészháztól 349 méter magasra jutunk a csővári hegy csúcsán fehérlő termésszikia- hoz. Körülöttünk múltat idéző kövek, omladékok; törté- netÜK inkább lovag-romantikát őriz, mint dicsó haditet- teket. Az 1310 kórül épült csővári vár még így — romjaiban — is valóságos bevehetetlen sasfészekneK tűnik: három oldalról sziklába vésett faiszorosok védik, a negyedik oldala pedig száz méternél mélyebb szakadékra néz. Két testvérközség, Ácsa és Csővár között emelkedik magasba a vár, amelynek hajdanvolt birtoklója Csövi Miklós uraság, a XV. század közepén vált hírhedtté, azzal, hogy ki-ki csapott a falak közül élelmet, bort és lányt rabolni. Aztán az erődöt a törökvilág múltával már csak romként emlegetik a krónikák. Az időkoptatta vártorony lábától napsütésben, innen a Gödöllői-dombság északi részéről a Cserhátig láthatunk, nyugat felől pedig kéken rajzolódik ki a hatszázötven méternél magasabb Naszály. Körben mindenütt hegyek, s a Nógrád megyei Becske község határából indulva közöttük kígyózik a Galga. Apró folyócska. Legszélesebb pontjánál is könyűszerrel átdobhatunk fölötte egy követ, hossza pedig mindössze ötvennyolc kilométer, de három megye mondhatja magáénak: Nógrád és Pest után a Szolnok megyei Jászfény szaru közelében ömlik a Zagyvába. Ütján félkörívet leírva, mintha védőn karolná át e táj tucatnyi apró települését, és nemcsak átkarolja, hanem vizével ‘ élteti is őket. Bizonnyal ezt jelzi, hogy négy partmenti falu — Gal- gaguta, Galgagyörk, Galga- tnácsa és Galgahévíz — még a nevében is megemlékezik a folyócskáról. Országos térképekhez hasonlítva nem mondhatjuk önálló tájegységnek a Galga mentét, mégis sajátos arculatot mutat a hegyalja és a Jászság közé ékelődve. A viszonylag alacsony hegyek, az erdők és a víz közös jelenléte régen lakhatóvá tette ezt a vidéket. A föld mélye hétezeréves leleteket is őrzött — és valószínűleg még őriz — a kő- és;;bronzkorszaktól a középkorig rakódtak egymásra az emlékrétegek. Sőt — egy-két kivétellel — ezek a kis faluk a török időkben sem néptele- nedtek el, írásos és tárgyi emlékek igazolják az élet folyamatosságát. A Galga mente a XVIII. század fordulóján élte múltbeli virágkorát, legalábbis az építészeti emlékek erről tanúskodnak. A csővári várat elhagyva érdemes megállni Galgagyör- kön, amelyről egy 1700-ban készült beszámoló ezt írta: „Van elpusztult kath. temploma és ehhez ragasztott odú, amelyben lutheránus prédikátor papol”. Erre a romra épült rá száz évvel később az egyszerűségében szép, tornyos barokk templom, amelynek néhány liturgikus felszerelési tárgya is értékes műtárgy. Ugyancsak figyelmet érdemel a kontytetős, timpa- nonos Tahy-kúria, amelyben a ba'rókk és klasszicizmusba hajló építészet jegyei fedezhetők fel. Követve a Galga folyását, ismét kettős településhez érkezünk: Domony és Iklad. Az előbbi falu evangélikus temploma 1775 körül épült, s a — vidéki templomokhoz képest — különlegessége a kereszt alakú alaprajz. A későbarokk épületet éppen nyolcvan éve renoválták, s ekkor kapta a romantikus stílusjegyet. A múlt század első felének építészeti ízlését példázza a Fő utcán álló Domonyi kastély. Innen alaposan el kell távolodnunk, hogy legalább nyomokban megtaláljuk a népi építészetet reprezentáló palóc lakóházakat, s az egyut- cás Iklad község szélén talán mutatóba megmaradt ágasfás, szelemengerendás, vert falú építményeket. A tájék legnagyobb települése Aszód, városias képet mutat. Legjelentősebb műemléke a volt régi Podmaniczky- kastély, amelyet 1724-ben kezdtek építeni barokk stílusban egy domboldal hajlatába. Ennél egy évszázaddal fiatalabb az új Podmaniczky- kastély, amely később a Széchenyiek. tulajdonába került. A sarkukkal összekapcsolódó paloták műemléki jelentősége országosan is kiemelkedő. Kevésbé szép, de irodalom- történetileg jelentős, a volt aszódi gimnázium, amelynek leghíresebb diákja: Petőfi Sándor. Ez a létesítmény im- ;marnyorceve ‘ múzeumként funkcionál: termeiben és tárlóiban megtalálhatjuk e vidék történetében csaknem valamennyi jelentős dokumentumát, tárgyi emlékét. De nem ez a Galga mente egyetlen múzeuma. Gondolatban vissza kell térnünk néhány kilométert Galgamácsá- ig. Különleges múzeum bújik meg egy palócos parasztházban: a falusi életforma legjellemzőbb — de eredeti — tárgyai, bútorok, edények, a kenderfonás és -szövés eszközei, kézi gabonaszárító és szerszámok sorakoznak a szobákban. Feliratot seholsem találunk. A világot járt és népszerű Vankóné Dudás Juli képei díszítik a falakat, s ezekről az alkotásokról pontosan leolvasható a múzeumi tárgyak eredete és használatuk módja. Vankóné sohasem festett mást, csak amit maga látott, amit átélt: az utóbbi hetven esztendő paraszti világa maradt elevenen ebben a múzeumban. És a hagyományok őrzése Galga menti sajátosság: népi együttesek mentették át a mába — időnként bemutatják — az e tájon született táncokat, dalokat és népszokásokat. Mindössze néhány száz négyzetkilométer kiterjedésű a Galga-vidék. Talán nem is fedeztük fel még eléggé se a táj szépségeit, se emlékeit. Ki tudja, egyszer még nagy híre lehet egy ide tartozó falunak. Negyedszázada Galga- hévízen egy szőlőföldön, olajkutatás közben kilencvenhat fokos hőforrást találtak, amely nagymennyiségű kalciumsót tartalmaz. A vizet jelenleg csak a termelőszövetkezet melegházainak fűtésére hasznosítják. De az is meglehet, hogy ez a víz most még nem ismert gazdagság forrása lesz a Galga mentén. Kriszt György Jókai-kódex — nyelvtörténeti kuriózumok A nyelvünk múltja iránt érdeklődő olvasók a közeli napokban több új káadvány- nyal is gyarapíthatják könyvtárukat az Akadémiai Kiadó és a Gondolat Kiadó jóvoltából. Széles körben hozzáférhetővé válik az úgynevezett „Jókai-kódex”, amely az első kézzel írott magyar könyv. A kutatások szerint egy ferencesbarát másolhatta a XV. század negyvenes éveiben, egy XIV. századi, latinból fordított ismeretlen magyar kódexből. Tartalma Assisi Szent Ferenc legendája. A kódex nagy értéke, hogy 162 lapnyi terjedelmével hiteles képet nyújt a XIV—XV. századi magyar nyelv állapotáról. Nyelvünk még régebbi múltjába kalauzolja az olvasót Benkő Loránd akadémikus tanulmánya, „Az Árpád-kor magyar nyelvű szövegemlékei” címmel. A mű a legkorábbi magyar szövegemlékcsoportot: a Halotti beszédet és könyörgést, a Königsbergi töredéket és szalagjait, az Ömagyar Mária-sir álmát és a Gyulafehérvári sorokat mutatja be részletes elemzéssel. Az utolsó simításokat végzik a nyomdában az Általános nyelvészeti tanulmányok 13. kötetén, amely ugyancsak a nyelv történetének régi korszakával foglalkozik. „A nyelvről való gondolkodás története” című, Telegdi Zsig- mond és Szépe György szerkesztette könyv először közöl magyar nyelven eredeti tanulmányokat és tudományos bírálatokat arról, hogy a régi görögöktől kezdve hogyan ismerték fel a nyelv fontosságát az európai kultúrában. Sikerek nyomában Ahogy a címre pillantok, megriadok: gyűlölöm a „nyomában” szót, amely néhány évvel ezelőtt — felkapott di- vatkifejezésteént — számos külföldi film elnevezésének „magyarításában” éktelenkedett (A Sólyom nyomában, A kém nyomában stb., stib.). De hát nincs mit tenni, félrehajítom szubjektív szempontjaimat: a szó egyébként is megfelelő, ideillő, sőt találó. Máris a tárgyra térek: magánnyomozást folytattam néhány filmsiker körül. (A nyelvészikedés végére pontot téve: a „nyoméiban” és a „nyomozás” egy tőről falkad, ezért békéltem meg — kivételesen — az elcsépelt fordulattal.) Nem vagyok eléggé jártas a szociológiában, tehát nem tudományos apparátussal láttam munkához. Persze nem is munka volt az, amire vállalkoztam, inkább kíváncsiságom kielégítésének kísérlete. „Kisipari” módszert választottam. Ismerősöket és ismeretleneket egyaránt arról faggattam, hogy miért nyerte meg tetszésüket az adott film? A szempontokat mellőztem, de a „csak”-kal nem elégedtem meg. Most közreadom tapasztalataimat és megfigyeléseimet. Interjúalanyaim természetesen a közelmúlt slágereit látták: a Bosszúvágyat, a Ko- jak Budapesten-t, a Picasso kalandjait, meg A biztosan ölő Sárkány Ladyt. Mielőtt a konkrét filmre rákérdeztem volna, az ízlés általános jellegzetességeit igyekeztem felderíteni: , ,Mitő b jo egy film?” — ezzel indítottam a beszélgetést. Akikkel szót váltottam, különböző korosztályokhoz tartoznak, de túlnyomó többségükben fiatalok. Innen a harmincon. Íme, a válaszok: „A film akkor jó, ha leköti a figyelmet és a néző teljesen átadja magát a történetnek.” „Legyen benne sok fordulat és látványosság.” „Ne akarjon mindenáron nevelni és ki ok tatni — az ilyesmit indirekt módon kell elérni. Jó film egyébként nincs eszmei-művészi igényesség nélkül.” „Imádom, ha azonosulhatok a hősökkel. Mármint azokkal, akik a jó ügyet képviselik. Ilyenkor elfelejtem, hogy filmet nézek.” „A film akkor tetszik, ha az élet változatosságát, hangulatainak sokszínűségét visszaadja. Mint például Forman a Száll a kakukk fészkére című darabban. Ezen lehetett nevetni is, meg sírni is.” „A moziban a kikapcsolódást keresem. Csöppet sem zavar, hogy néha megbicsaklik a logika és a magányos westernihős sébezhetetlen.” Nem tudom, olvasóim melyik álláspontot teszik magukévá, én mindenesetre úgy érzem: az igények eléggé változatosak s bizonyos értelemben minden nézőnek igaza van. Egy óhaj nagyon sűrűn ismétlődik: a közönség igényli a cselekményes mesét, a sztori mozgalmasságát. Egyes számú tétel: igazi siker változatos történés nélkül nehezen képzelhető el. A kiválasztott filmek szü- zséje kivétel nélkül meglepetésekre, kalandokra, „csavarásokra” épüL És most következzenek a további reflexiók. A Bosszúvágy után: „így kell feltupírozni a semmit, ahogy az amerikaiak csinálják. A gondolattal, hogy egyéni elégtételt kell venni a sérelmeken, vitatkoznék, a film azonban lélektanilag hiteles.” „Bronson játéka remek!” „Izgultam, pedig tudtam, hogy Bronson nem lehet vesztes.” A Kojak-filmről: „Sok a régi vicc benne, de nevetni lehet rajta.” „Kíváncsi voltam, mire jut a nagy nyomozó nálunk?” „Mindenki erről a filmről beszélt, azért néztem meg, hogy én is hozzá tudjak szólni a Vitákhoz.” Három észrevétel a Picasso kalandjaihoz: „Olvastam, hogy nagy ku- jon volt a világhírű festő, s bíztam benne, hogy kutyálko- dásait a vásznon is viszontlátom.” „Üdítő az a hülyéskedés^ amit a svéd filmben csinálnak.” 9 „Remek paródia.” Végül A biztosan ölő Sárkány Lady néhány nézői bizonyítványa: „Nyári mulatság a blődli határán. És a V. N. H. M., Hernádi Gyula darabja?” „Ha egy nő szemrevaló és még remekül káratézik is, az már több, mint sok.” „Kizárólag a címe miatt váltottam jegyet a filmre. Enyhén szólva csalódtam.” Most összegeznem kellene a motívumokat (hogy t. i. ki miért elégedett vagy elégedetlen s mi is van egy siker hátterében). Ehhez azonban nagyobb terjedelemre lenne szükség. Inkább folytatom fentebb megkezdett téziseimet: egyelőre elégedjünk meg néhány — nem is mellékes — tanulsággal. Egyetlen filmnek sem válik hátrányára, ha érdekes (és a befogadó figyelmét lebilincseli.) A mozifigurák legyenek — személyiségek. A siker nem mindig jélent kedvező fogadtatást. Telt ház előtt is meg lehet bukni. A problémát sokfelől közelíthetjük meg, az alapigazság érvénye azonban változatlan: az eladott jegyek száma nem feltétlenül a kimagasló minőséget jelzi. Hogy mát? Erről egy másik alkalommal meditálok. Veress József mi w „A tanítás problémái” c. sorozatban megjelent kis kötet mondanivalója nem szigorúan iskolához, iskolaévhez kötött ugyan, említését szeptember hónapban mégis időszerűnek érezzük. Fontosnak tartjuk bemutatását annak ellenére, hogy pedagógus körökben, s azok körében akik az olvasás, olvastatás ügyével, gondjával hivatásszerűen foglalkoznak, korántsem új, hanem nyilvánvalóan sok ismert dolognál esik majd szó. Ezt tudva is említést érdemel mindjárt maga a szemlélet, ugyanis a megszokottól eltérően ez a könyv tágabb kitekintéssel együtt tárgyalja az olvasási kultúra megalkotásának, fejlesztésének intézményi, eszközi összetevőit, a gyakorlati munkát segítő példatára pedig számtalan ötletet, eddig alig alkalmazott módszert is tartalmaz. A könyvismertetés megírásának legfőbb indoka azonban mégis az, hogy e kötet szakmabelieken kívül — feltételezzük — másokat is érdekel majd. Cs. Nagy István kötetének első fejezetét a Radnótitól kölcsönzött :* „Könyvek és tapasztalatok együtt alakítják a lelket” sorokkal indítja, meA jövő olvasói lyet aztán az olvasás, az olvasmány — elsősorban gyermek- és ifjúsági irodalom — fontosságát tudósító klasszi- kusoktóL vett további idézetekkel, találó megjegyzésekkel is megtámogat. Mindez egyedi jelentésük igazságán túl azért érdekes, mert vitathatatlanná teszi, hogy amiről a későbbiekben értesülünk, az az olvasóvá nevelés legavatottabbjainak szellemét tükröző, közhasznú mai szöveg. Bizonyított tény, hogy a gyermek személyiségformálásának nélkülözhetetlen eszköze a könyv. Gondolkodás, nyelv, beszéd, írás és olvasás szerves összefüggésben, kölcsönhatásban állnak egymással. Iskolai tanulás, a későbbiekben pedig a felnőttkori önművelődés elképzelhetetlen jó olvasási készségre alapozó szellemi rutin nélkül. A szerző az összetett ismeretelsajátítási folyamatban az iskola —könyvtár—család meghatározó szerepét hangsúlyozza, s a hagyományos tanórák szövegkeretéből való kilépésre ösztönöz. Ne gondoljunk itt valamiféle pedagógiaellenes különcködésre, inkább azt kell látnunk, hogy a szabályos irodalom- és nyelvtanórák tiszteletben tartása mellett Cs. Nagy vállalkozott a műhelymunka más színtereinek, módozatainak bemutatására is. Ezek sorában kiemelt helyet kaptak az iskolai feladatokra építő könyvtári foglalkozások, s egyéb játékos könyvtári formák, ennek az intézménytípusnak eléggé M*nem használt lehetőségei, melyek jó eredménynyel munkálhatnak a tanítási célok elérésében. A könyvtári gyermekfoglalkozások játszva-tanulni hasznáról egyik ma élő jeles írónk vélekedése önmagáért beszél: „Játszótársuk lett a könyv, kilépett könyvmivoltából... élt bennük a könyv, ők éltek a könyvekben . . . Fölszaba- dultan mászkáltak a könyvtárban, mint a tulajdonosok.” A kötet módszertani ajánlata azonban nem szűkíthető csak a fent elmondottakra. Cs. Nagy színes irodalmi ösvényre vezet bennünket, ahogy körüljárja témakörét. Ütünk során találkozunk olvastató műsorsémákkal, versolvasási változatokkal, összehasonlító műelemzésekkel stb., s a komoly hangvétel nem zárja ki a humor létjogosultságát sem. írók, költők, művek tárgyalására az életkori sajátosságoknak valamint a nehézségi foknak megfelelően kerül sor. További pozitívum: az idézett, felsorolt művek, cikkek mutatója. Lehet, hogy első pillanatra ez a kínálat többnek tűnik a kelleténél, de a bőség zavara csak látszólagos. A célszerű válogatás és a hozzáértő alkalmazás sokat segíthet a magyar nyelv használatának, a szép magyar beszéd készségének fejlesztésében, a gyer- mekkorúak. a jövő olvasóinak felkészítésében. (Tankönyvkiadó, Bp.) Futaky László Vankóné Dudás Juli fest. (MTI Fotó — Szebellédy Géza felvétele — KS)
