Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-28 / 228. szám
1980. szeptember 28. „ Örökölt“ elpuhultséq őrjárat iskolaudvarokon, játszótereken A városi ember egyre jobban elszakad a természettől. A város ártó hatásai — a levegő szennyezettsége, a kevesebb napfény, a nagy zaj — károsítják az emberi szervezetet. Legtöbbet mégis a nagyvárosi környezetben felnövő gyermek szenved, ami magatartási zavarokban, nyugtalanságban is kifejeződik. Valójában hol játszhatnak gyerekeink? Igénylik-e a mozgást, vagy ők már „testmozgásból is felmentettek”? Grundok utódai A házóriások felfalták a grundokat. A játékok egykori színtereinek mai utóda a házak satujába fogott játszótér, amely a természeti környezet egy darabkája. Az ideális játszótéren változatos felszíni formák: dombok, lejtők, s homokos, sziklás, füves területek váltakoznak. Életkorok szerint a lakóházak közelében az óvodás korijaiknak, távolabb, a sportpályákhoz csatlakozva a nagyobbaknak, külön gyermekek-felnőttek közös játszó- és pihenőhelyeiként épülhetnek. Milyenek Nyíregyháza játékterei? A megyeszékhely harminchét „játékoázisából” a legtöbb az Északi körúton és a Jósavárosban látogatható, örvendetes, hogy már a jósa- városi lakótelep tervezésénél gondoltaik a legfiatalabbak- ra. A Május 1. tér mögötti homokdombot játszó-pihenő parkká, „Robinzon-kertté” varázsolták. Szinte minden játszótér felszerelésében megtalálható a homokozó, a játszóasztal, a függeszkedők, a mászókák és a hintáik. Nyíregyházán kétszázkilencven játékszert használhatnak a gyerekek. Nehéz megítélni, ele- gendő-e ennyi. Az bizonyos, a meglevőkkel csak az óvodás korúak ellátása megnyugtató. Kevesebbet törődünk az iskolásokkal. Nincs külön rollervagy kerékpárút, ezért kerékpározásra marad a járda — és az úttest. A biciklin száguldóik így veszélyeztetik a kisebb gyerekek, a maguk és a felnőttek testi épségét. A játszóterekre közel félmilliót költünk évente. A közterület-fenntartó vállalat javítja a balesetveszélyes hintákat, csúszdákat. Talán sok munkájúk következménye, htt'gy ..őrjáratunkon” több létszakáéit, megrongálódott játékot találtunk. Bár Tóth Barna kertészeti főelőadó szerint az utóbbi időkben javulást tapasztalnak, amit a játszóterek használatára figyelmeztető tábláknak tulajdonítanak. Ilyen táblát sajnos sehol nem találtunk. Mit Játékvezető kerestetik A Jósavárosban a játszótereken kívül aszfaltozott, dróthálóval körülvett játszókertek is épültek. Mi a helyzet ezekkel? Dr. Lengyel Zoltán, a jósa- városi népfrontbizottság elnöke így fogalmazott: — A játszókertek szervezett kihasználása csak-a jósaváro-- si napdkra korlátozódik. A húszezres lakótelep a kulturális bizottsághoz hasonló, függetlenített sportirányítót igényelne, aki folyamatosabbá tenné a meglevő pályák kihasználását, kidktaitná a jelenlegi spontaneitást. Terveink között szerepel egy ilyen „játékvezető” beállítása. A játszóterek mellett a játszókertekre is elmondható: üzemeltetésük többet kell jelentsen egyszerű tisztántartásnál, gondozásnál. A jobb kihasználás olyan játék- és sportszerető embereket igényelne, akik a gyerekek, felnőttek játékát boldog elfoglaltsággá tehetnék, a szabad idő okos felihasználására nevelnének. Hol mozoghat még a gyermek? Például az iskolaudvaron. „Meghódíthatók-e” ezek? — Lakótelepen zárt iskolaudvar nem létezhet, azt a tanórákon túl bárki, használhatja — fejtegeti Szondy játsszunk? György, a 9. számú általános iskola igazgatója. — öt sportpályánkon a kétévestől a harmincévesig szinte mindenki megfordul. Külön szervezés nélkül összeálló csoportok gyakran rendeznek versenyeket, főleg labdarúgómeccseket. Előrelépést szerintem az jelentene, ha társadalmi aktívákkal szervezettebbé tudnánk tenni ezt a meglevő tömegsportot. Brigádok iskolaudvaron A testneveléstagozatos iskolát nem zárják be a felnőttek előtt sem. így lehetett színhelye a Taurus Gumigyár, a Tüzép Vállalat tömegsportnapjának, szocialista brigádok sportversenyeinek. — Ami a mai gyerekek fizilkai állóképességét illeti, meggyőződésem, hogy az általános iskolások esetében nincs baj — folytatja Szondy György. — Ám a megemelt számú testnevelési órák sem elegendőek. A sportolás megszerettetése nem lehet egyedül az iskola feladata. Az ifjúság testnevelési igényét felkelteni úgy lehet, ha az idősebbektől a családban is példamutatást kap. Ne csak a fiataloktól követeljük a több mozgást, a testgyakorlást! Addig száll a hinta ... amíg le nem szakad. Kin múlik? A mozgásszegénység tehát nem a gyermekből fakad, hiszen a mozgás számára mindig találkozás az újjal, a környezet felfedezése, a veszélyek megismerése. Sajnos a dolgozó szülőnek nincs mindig ideje, kedve gyermekét szabad levegőre vinni. A' városi ember magas kényelemigénye mellett elhanyagolja a pihenést, felfrissülést, elpu- hul. Ezt a lelassult élettempót „örökíti”, „hagyományozza” utódaira. Ezért, amikor arról szólunk, hogy a mai gyerek nem mozog, nem játszik eleget, nem csak abban kell keresni az okot, hogy nincs hol játszania. Ahhoz, hogy a mai gyerekből egészséges felnőtt váljék, nem elég a jól felszerelt játszótér. Egészséges életszemlélettel, környezetünk egészének helyes kialakításával érhető el a kívánt cél: gyerekeink ne váljanak testmozgásból felmentetté. Reszler Gábor Meddig fiatal az író? JEGYZETEK EGY TANÁCSKOZÁS UTÁN M eddig fiatal az író? Milyenek a fiatal költőik publikációs lehetőségei? A vidéken megjelenő antológiák ügye. .. Ilyen és ezekhez hasonló kérdéseket vitattak meg a fiatal alkotók azon a háromnapos rendezvénysorozaton, melyet a KISZ Központi Bizottsága szeptember 19. és 21. között szervezett Miskolcon. A vitavezető Vasy Géza kritikus abból indult ki, hogy a mai fiatal alkotók gondja hasonlóan ismétlődik a korábbi generációéhoz. Mindig is feszültséget okozott az irodalmi nyilvánosság megteremtése. Talán annyit változott a helyzet, hogy a 70-es évek elején és közepén jóval népesebb csapat indult el az irodalom kacskaringós útvesztőjén, mint korábban. Rengeteg a pályakezdő író és költő, noha úgy tűnik, mintha az irodalom társadalmi rangja valamelyest csökkent volna. Ezt leszámítva is hihetetlenül nagy az írói pálya vonzásköre. Egy jellemző adat: a legutóbbi szabolcsi irodalmi pályázatra száz alkotó közel ezer verset, novellát, kisregényt küldött. Oka talán az is, hogy az elgépiese- dő világban az alkotó irodalmi munka a teljes ember személyiségét megmozgató folyamat, vagy legalábbis annak illúzióját kelti. A pálya vonzása összefügg azzal is, hogy az általános műveltség jelentősen megnövekedett és az íróság társadalmilag is elismert foglalkozássá vált. Más kérdés persze, hogy a jelöltekből és önjelöltekből hány igazi tehetség akad. Hajlamos nemegyszer magát az is költőnek vélni, akit szerel* mi csalódás ér. Nincsenek könnyű helyzetben a szerkesztők sem. Hiszen a naponta zsákszámra feléjük zúduló levélözönből kell kiválogatni azt a néhányat, ami irodalmi értékű, közölhető. Zavart okoz nemegyszer az is, hogy az eddigi poétikai ismeretek a mai fiatal írók, költők alkotásaira nem érvényesek. Ki ír manapság például szonetteket? Úgy tűnik, mintha napjainkban izgalmas lírai forradalom zajlana le. Fel kell tenni persze a kérdést, ki és meddig fiatal író? Irodalomtörténeti banalitás, hogy Petőfi például 26 éves korában már klasszikus író volt, Ady és Móricz 20-as évei viszont meglehetősen küzdelmesek voltak, míg az elismerést elnyerték. A fiatal írók József Attila-lkörének tagja például csák 35 éven aluli fiatal lehet. Nem ritka az sem, hogy 40 éves, eladdig ismeretlen nevű alkotó kiforrott jó munkával rendelkezik. A fiátal-minősítés így gondot okoz, a pályakezdők nagy része sem vállalja szívesen. Ügy tűnik, az alkotói folyamat kibontakozása mostanában mintha lassúbb lenne. Pontosabb mérce, hogy az íróság alapvető kritériuma az indulásnál is mindenképp 'a tehetség légyen. Az idő dönti el úgyis, hogy mi lesz az indulóból. Akiben megvan a művészi újrateremtő erő, az előbb- utóbb minden nehézség ellenére pályára kerül. A dilettánsok kihullanák az idő rostáján. Felhozódott a tanácskozáson a folyóiratok, napilapok szerepe. Ritka az olyan eset, hogy egy irodalmi orgánum egy tehetséges fiatalt magáénak vall, lehetőséget ad művészi céljainak valóra váltására. Mindenesetre lényegesen jobbak az alkotóik lehetőségei, mint régebben. A tanácskozáson szóba kerültek a vidéki antológiák is. Különböző társadalmi szervek összefogása révén kedvező a fiatalok helyzete. Szinte minden táj imagáénák vallhat legalább egy antológiát. A szerkesztőtől az esetleges tévedés jogát nem szabad elvitatni, hiszen még az olyan igényesen szerkesztett antológiából, mint amilyen Babits Mihályé volt, sem váltotta valóra minden író a megelőlegezett bizalmat. Jó volt hallani, hogy a szabolcs-szatmári antológia („Hogy a virág megmaradjon”) a kritikusak szemében kellemes meglepetést keltett. Talán ennek eredménye is, hogy több fiatal szabolcsi alkotót meghívtak az országos tanácskozásra. Elmarasztalták a nyomdai kivitelek hosszú átfutási idejét. Nemegyszer 3—4 év, ■míg a kiadóhoz leadott anyag könyvként megjelenik és 5—6 esztendő, míg kritikai visszhangra talál. Megfogalmazódott: jobb lenne inkább kevésbé igényes kivitelű — így jóval olcsóbb — első könyv kiadása, ami több fiatal alkotó megjelentetését , i§ tehetővé, .tenné. Jó példa érre a békéscsabai „Üj Auróra-füzetek”, ahol egy-egy allkotó 400—5C|) sorral is bemutatkozhat. A fiatalok gondjai itt is és másutt is nemegyszer megegyeznek az idősebb korosztályokéval. Az Élet és Irodalomban indított és hónapokon át húzódó vita Miskolcon tovább folytatódott: élő szóval, szókimondóbban, keményebben, felelősségteljesen. Bodnár István CSATÓ KÁROLY: A lázadó Az osztályfőnök nem tudta mire vélni, hogy tanítványáról, Harmatihegyi Zoltán nevezetű, 5/a osztályos tanulóról miért érdeklődik egy idegen férfi, aki előrebocsátja, hogy a fiú sem közeli, sem távoli rokona; csak ismerősök, de lehet, hogy barátok. Évtizedes pályafutása alatt még hasonló eset sem fordult elő soha. Eddig csak rendőrséggel, gyámhatósággal és felháborodottan panaszkodó szomszédokkal találkozhatott. Ezért is pattoghattak számon- kérő éllel a kérdései. Pillanatok alatt tisztázódott, hogy az illető semmilyen hivatalt sem képvisel, csak önmagát. — A gyermek személyiségére és magatartására vonatkozó adatok, sajnos, szigorúan bizalmas jellegűek — zárta le a kínos párbeszédet, a helyzet furcsaságára való tekintettel pedig felírta az érdeklődő nevét, foglalkozását, lakhelyét és személyi igazolványának számát. „Soha sem lehet tudni — gondolta —, Harmathegyi Zoltán jellembeli kisiklásainak feltárásában mikor lehet szükség a szakállas bárzenész adataira.” Zoltán és szülei annyi fejtörést okoztak már az iskola vezetésének, hogy jobbnak látták, ha a lehető leghivatalosabban járnak el; minden előírást pontosan betartva. Erre nagy szükség volt az apa, dr. Harmathegyi Arisztid jogi fenyegetőzései, és az anya, dr. Harmathegyiné Pa- lánkhy Hédi burkolt zsarolásai miatt, amelyek bizonyos tiltott pénzgyűjtésekre és nem tisztázható célú ajándékokra, pedagógusok megvendégelé- sére vonatkoztak. Ilyesmi még alaptalanul is felháborította volna a testület nyugalmát, megzavarhatta volna a kartársak közötti kölcsönös hallgatáson alapuló, kizárólagos egyetértés kellemes állapotát. „Akkor majd én beszélek, de a megfelelő helyen” — sziszegte nem is egyszer az asszony. A nagyváros hatalmas lakótelepének legjobban felszerelt iskolájában Harmathegyi Zoltán, akkor még negyedik osztályos tanuló „visszamaradt, a társaitól”; magatartása miatt nem kívánatos személy lett. Padtársával, Zalay nevezetű főorvos András nevű fiával egyszer abban fogadott, hogy másnapra csak fejben csinálja meg a házi feladatát. Zoltán nyert, András pedig száz forintért — szüleitől minden héten ennyit kapott takarékbélyegre -- jégkrémef kellett, hogy vásároljon. Sorra kínálták egy nylon reklám- szatyorból a járókelőket, de két részeg férfin kívül más nem fogadta el az ajándékukat. Többen tolvajlásra gyanakodtak, és rendőrrel fenyegetőztek. A G/4. jelű háztömb előtt — itt parkolt a legtöbb márkás autó — majdnem elkapták őket. Lélekszakadva futottak a lakótelep legszélső, J/16-os tömbje elé, ahol még járda sem épült, a gyerekek hatalmas törmelékhalmok között játszhattak. Itt folytatták a „kiosztást”, és mindenki boldogan habzsolta az időközben megolvadt édességet, mígnem a maradékot két idősebb fiú elvette tőlük. Zsákmányukkal szempillantás alatt eltűntek az egyik lépesőházban. A bárzenész ez idő tájt figyelt fel először a két fiúra, a G/4. jelű ház előtti, szépen gondozott parkban sütkérezve. Azt hitte, cigarettát dug- dosnak a hátúk mögött, de |(|| VASÁRNAPI MELLÉKLET
