Kelet-Magyarország, 1980. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-28 / 228. szám
1980. szeptember 28. KELET-MAG YARORSZÄG 3 Szabolcsi képviselők a kormányprogramról NAPRAFORGÓ NYÍRBÁTORBA. Naponta 30—40 vagon napraforgói vesznek át a termelőktől a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat nyírbátori üzemében. (Elek Emil) SZlHHELY: VOSZK, TISZAVASVÁRI Óvott a főbizalmi Miért nem tartják meg az igazgatói utasítást? Az országgyűlés őszi ülésszakán, amikor szólásra emelkedett a kormány elnöke, a meghívottakkal együtt félezernél többen hallgatták a nemrég alakult Minisztertanács ötéves programját. Jegyzetlapok teltek, ki-ki azt rögzítette magának, ami hozzá a legközelebb áll, aminek megvalósításáért otthon legtöbbet tehet. Erről beszélgettünk szabolcsi képviselőkkel. Széles Lajossal a programbeszéd utáni szünet első pillanataiban találkozunk. — Én az egész program egységes szemléletét és egységes végrehajtását tartom feladatunknak. Kiemelnék azért néhány dolgot, ami jobban megragadta a figyelmemet. Egyik: a program nagy gondot fordít a tanácsi munka korszerűsítésére, s kiemelten foglalkozik a népképviselet szerepével, jelentőségével. Nekünk sok tennivalónk van ezen a téren, akkor is, ha eddig jelentős fejlődést értünk el. Sok gondról is szólt a program, de ebben is tetszett az őszinte hangnem. A kormány ismeri a problémákat, s kritikusan, önkritikusan vetette fel a végrehajtásban tapasztalható hibákat. Azt gondolom, ebből is van mit tanulnunk: legyen otthon is bátorságunk szembenézni saját hibáinkkal, s önkritikusan, de optimistán hozzálátni a program végrehajtásához. Gulyás Emilné dr. a szüneteket a népfront országos vezetőivel töltötte, hogy szót váltsanak a választások előkéaaüteleirők*.« «■ **«*>.'» •r.*'t **:•• «Vjvv *»*■.* — A kormány programját reális, jó programnak, a dolgozó nép érdekeit szolgáló programnak tartom. A megvalósítás csak úgy lehetséges, ha az egész társadalom erőfeszítéseket tesz, ha egy társadalmi bázist teremtünk ezeknek a céloknak a megvalósításáért. Egységet kell teremtenünk, hogy mindenki értse céljainkat, s mindenki ismerje feladatát. Ebben van fontos szerepe a népfrontmozgalomnak. A programbeszédből megtudhattuk: a következő időszakban meglehetősen szűkösek anyagi lehetőségeink, nem tudunk minden igényt kielégíteni sem szociális, sem kulturális, sem településfejlesztési téren, ezért lesz még nagyobb szükség a társadalmi munka szervezésére. Az V. ötéves tervben 1 milliárd forint értékű munkát végeztek Szabolcs-Szatmár megye lakói a közös célokért, de ettől többre is képesek vagyunk. Hozzám nagyon közelálló témáról, a kis települések alapellátásáról is szó volt a miniszter- elnök beszédében. Az én választókerületemben 32 kis település van, ezért a programnak ez a része számomra nagyon jelentős. Bízom a megvalósításban, teszünk is érte, hogy a gyakorlatban is úgy legyen. Gilányi Jánost — mint pedagógust — érthetően az oktatásról szóló rész foglalkoztatta leginkább. — A kormányprogram jelentős részt szentelt a termelékenységnek, a hatékonyságnak. Bár nehezen fogalmazható meg, én azt szeretném, ha ezek a fogalmak nagyobb szerepet kapnának az oktatásban is. Fontosnak tartom a pedagógus személyiségének előtérbe helyezését, a szülők felelősségének fokozását, s jó lenne, ha többet tehetnénk az esélyegyenlőség megteremtéséért. Talán egy kicsit pesszimistának tűnik, de szerintem csak csökkenteni lehet az egyenlőtlenséget, megszüntetni ma még aligha. Egy fővárosi gyerek 25 színházba járhat, mozik között válogathat, a falusi gyerek pedig tapossa a sarat, míg elér az iskolába. Örömmel hallottam, hogy a program nagyobb figyelmet szentelt a kis települések fejlesztésére, az alapellátás javítására, köztük az oktatás tárgyi feltételeinek megteremtésére. Jeszenszki Gábor a beruházásokról szóló résznél jegyzetelt a legtöbbet. — A terv az építőipar 2—3 százalékos termelés- növekedését határozta meg. Ez azt jelenti, hogy csökkennek a beruházások, sajnos, a lakásépítkezések is, s ezzel több képviselőtársammal magam sem értek egyet. Nem jó, hogy a kisebb településeken kedvezőtlenebbek a hitel- és egyéb feltételek, mint a nagyvárosokban, mert ez nem szolgálja a kiegyensúlyozott fejlődést. Ami a feladatainkat illeti: nekünk építőknek is lépést kell váltani. Az új létesítmények mellett vállalnunk kell a felújítást, a korszerűsítést, mert csak így tarthatjuk meg, vagy növelhetjük termelésünket. A mi vállalatunk, az ÉPSZER már ebben a szellemben dolgozik: a mi dolgozóink korszerűsítik a színházat, a Koronaszállót, a Kossuth.-és Vas* ■ • vári gitfnházlurnot. Azt lTi-v szem az új beruházások mellett az ilyen jellegű munkák elvégzése kap nagyobb szerepet a következő években. Dr. Harmath László: Azt hiszem érthető, hogy én mint mezőgazdaságban élő és dolgozó ember a mező- gazdasággal foglalkozó részre fordítottam különös figyelmet. A program a lényeget a költségek csökkentésében, a hozamok növelésében és a minőség javításában fogalmazta meg azzal a céllal, hogy az optimális hazai ellátás mellett mind több versenyképes, jó minőségű, jó áron értékesíthető élelmiszert termeljünk, ni- szen egyre nagyobb szerepe van a mezőgazdaságnak a külkereskedelmi egyensúly helyreállításában, a nemzeti jövedelem megteremtésében. Legnagyobb feladatunk és lehetőségünk a kutatás, a termelés és értékesítés kapcsolatának javításában, nemzeti kincsünk, a termőföld védelmében és kihasználásában, a munkafegyelem-javításban van, de fokozni kell a vállalkozói kedvet, s javítani az érdekeltségi rendszert. Megyénkben különösen a minőség javításában vannak nagyobb lehetőségeink: növelnünk kell az alma esztétikai értékét jelentő tulajdonságokat. Beruházásainknál az alapos előkészítés, majd a legköltségkí- mélőbb megoldásra törekvés lehet a fő cél. Dr. Kulin Lászióné: Nem vagyok ugyan az egészség- ügyi bizottság tagja, de legutóbbi ülésükre meghívtak, így részletes ismereteket szerezhettem a kormány- program egészségügyi részéről, s otthon is alaposan tájékozódtam helyzetünkről, őszintén örülök annak, hogy Kisvárdán néhány olyan dologban is sikerült előrelépni, amit most a kormányprogram megcélzott. Nagy eredménynek tartom, hogy sem a városban, sem a környéken nincs orvoshiány, s megoldottuk a folyamatos betegellátást. Tervünk: megoldani a gondozást, ami óvodás korban kezdődik és végigkíséri az embert egész életén. Tóth Géza a szakszervezetek feladatairól beszélt: — A kormány nehéz, de megvalósítható programot ajánlott, így természetes, hogy a szakszervezeti mozgalomnak is segíteni kell a gazdasági alapok növelését, ugyanakkor képviselni és védeni a dolgozók jogos érdekeit. Sajátos eszközeinkkel,'a szocialista munkaver- seny, a brigádmozgalom, az újítómozgalom szervezésével segítjük a termelést, cserébe joggal várjuk el a vezetési és irányító munka javítását, olyan feltételek megteremtését, amelyek a folyamatos munkát szolgálják. A kormányprogram élet- és munkakörülményeink javítására nem igér többet, mint amennyit közös munkánk eredményeként várhatunk. Segítenünk kell abban, hogy nagyobb támogatást kapjanak a nagycsaládosok, a nyugdíjasok, szorgalmaznunk kell a munka szerinti elosztást, s többet tenni az üzemi demokrácia tartalmi fejlesztéséért. Dr. Tar Imre: Mi Szabolcs-Szatmár megyei képviselők valamennyien egyetértünk a kormány programjával. Én magam is úgy ítélem meg, hogy a program jól tükrözi a XII. kongresszuson elfogadott elveket, s megvalósítása során jól szolgálja a fejlett szocialista társadalom építését, a magyar nép, ezen belül'Szabolcs-Szatmár me- gyé " flolgozoinäk1'érdékéiti' Mi elsősorban tettekkel kívánjuk támogatni a kormányprogram megvalósítását, amely azt jelenti, hogy megyénkben töretlenül folytatódik a társadalmi, gazdasági és kulturális fel- emelkedés. A megyei párt- értekezleten elfogadott határozataink megegyeznek a kormány elgondolásaival, egyben biztosítják a megye fejlődését, a lakosság élet- és munkakörülményeinek további javítását. Helyzetünkből és lehetőségeinkből kiindulva úgy látjuk, hogy a VI. ötéves terv időszakában az országos ütemnél gyorsabb ütemben fejlődünk, amely azt jelenti, hogy a minőségi követelmények teljesítésével egy időben nagyobb mennyiségű terméket állítunk elő és az eddigieknél nagyobb mértékben járulunk hozzá a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításához. A mérsékeltebb ütemű növekedést felhasználjuk arra, hogy a technika, a technológia fejlesztésével, a tudomány eredményeinek alkalmazásával megalapozzuk a következő időszak gyorsabb ütemű fejlesztését. Az a körülmény, hogy a VI. ötéves terv időszakában a megye tanácsainak lakásépítésre, a közművelődésre, az egészségügyre, a kommunális fejlesztésekre mintegy 6 milliárd áll rendelkezésre, azt is jelenti, hogy a megye lakosságának életkörülményei tovább javulnak. Egyszóval a kormány a következő öt esztendőben is megkülönböztetett támogatásban részesíti Szabolcs-Szatmár megyét és az a program, amelyet most az országgyűlés elfogadott, jól szolgálja Szabolcs-Szatmár egész lakosságának érdekeit. Balogh József „Olyan problémával fordulunk önökhöz a tisza- vasvári VOSZK-telep dolgozói, amelyet sajnos a vállalaton belül nem tudunk megoldani. Az 1980- as első féléves béremelésünket, amelyet a termelési tanácskozáson kihirdettek, hogy azt június elsejéig felosztják, mind a mai napig nem kaptuk meg” — szól a panaszos levél 14 aláírással. „Mindent egyedül intéz..." í Alig hároméves mültía té- kint vissza a VOSZK, a Szövetkezetek Kereskedelmi, Ipari és Szolgáltató Közös Vállalata tiszavasvári telepe. A tevékenység két fő részből áll: van egy varroda, ahol teljesítménybérben dolgoznak, és a szolgáltató részleg, ahol havi fiztésért vasipari munkát végeznek, a fogyasztási szövetkezetek megrendelésére a. boltok hűtőgépeit javítják, újakat szerelnek fel. Röpgyűlésnek is beillik az. a rövid beszélgetés, ami a forgácsolóműhelyben zajlik. — Hiába kértük a telepvezetőt, a jogos béremelést nem adta meg — szól az egyik. — Munkát kívánnak, feltételeket nem adnak hozzá. Fél éve nem kaptunk munkaruhát, a szerszámokat úgy ku- nyeráljuk más vállalatoktól. — A telepvezető mindent egyedül intéz. Se a művezetőt, se a helyettesét nem kérdezi meg. Aztán ha valamit rosszul csinál, akkor kész a kapkodás. — Magam javítom a szippantó kocsit, mégsem adnak semmit érte — folytatja a traktoros. Akik beszélnek, Takács János II., Hamvas Károly, Rácz Zoltán, Szlomóniczki István, már régen nem a bérügyekkel hozakodnak elő. Közöttük olyan is van, aki a panaszos levelet alá sem írta. Sokkal inkább a rossz munkahelyi légkörre panaszkodnak, az üzemi demokrácia semmibe vételét említik. Csak az alkalmazottaknak? A telepvezető, Kuik Bálint nem késlekedik a magyarázatokkal. Hivatkozik a kisebb létszámra, a nem megfelelő teljesítésekre. Bizonyítja, hogy a bérmegtakarítás nem olyan túlságosan sok, «az év végére egyenesbe kerülnek. Említi a központi dolgozókat, akik tudtak az elmaradt béremelésről. r— Mi csak arra figyelmeztettük a telepvezetőt, amikor' Tiszavasváriban jártunk, hogy a béremeléssel együtt járjon a teljesítmények növelése — hangsúlyozza a budapesti központban Rakovszky Gáspár munkaügyi osztályvezető. A számítások szerint a fizikai állományban lévőknél 3,1 százalékos béremelést kellett volna végrehajtani az első lépcsőben, ami személyenként 811 forintot jelentett volna. A papírok viszont arról szólnak, hogy csak az alkalmazotti állománynál hajtották végre a béremelést, még május 12-én. A munkások elmaradt béremeléséről viszont az első dokumentum szeptember 15-én szól, olyan magyarázattal, hogy kevés lett volna az egy-egy dolgozóra jütó' ösSzeg. (Talán véletlen, hogy a panaszos levél nyomán ekkor már jártunk a VOSZK telepén.) — Az igazság, hogy a szolgáltató részleg a létavértesi és a polgári hűtőszereléseknél nem jó munkát végzett — tájékoztat dr. Heller Lajos főosztályvezető-helyettes. — A telep teljesítményei is elmaradtak a kívánt szinttől. Amíg — a szeptember 15-i állapot szerint — a varroda 125 százaléknál tart, addig a szolgáltatásban 89 százalékos az időarányos tervteljesítés. A szolgáltatásban dolgozók július 1-től jutalékos redszer- ben dolgoznak. Ez a hűtőgép- szerelőkre vonatkozik. A forgácsoló műhelyben viszont még mindig nincs megegyezés, csak az igazgatói utasításban kitűzött béremelés második részét hajtották végre. A telep szakszervezeti főbizalmija viszont nem írta alá a tervezetet. A főbizalmi nem írta alá... — Hiteget bennünket a telepvezető, félremagyarázza a szavainkat — állítja Kunzer Gyula főbizalmi. — A szak- szervezet részéről nem tudunk egyetérteni a módszereivel, ezt már jelentettem korábban a vállalatnál és a nagyközségi pártbizottságon is. A vállalat központjában látják, hogy a gyengébb teljesítmények egyik oka a megfelelő irányítás hiánya. A telepek kellő önállóságot élveznek, mind a munka szervezésében és vállalásában, mind a dolgozók foglalkoztatásában. A tiszavasvári teleppel viszont az utóbbi két évben talán több bajuk volt, mint az ezernél több embert foglalkoztató vállalat más részlegeivel együttvéve. — A telepvezetés gondjaival a vállalat foglalkozik — folytatja dr. Heller Lajos. — Amennyiben mulasztást tapasztalunk, a megfelelő felelősségre vonás nem marad el. Az előbb említettekhez legyen szabad még annyit hozzáfűzni: bizonyított tény, hogy az igazgatói utasításban elrendelt béremelés első lépcsője Tiszavasváriban elmaradt. Erre megfelelő magyarázat nincs. Lányi Botond Öregember kaszával K aszál az öregember. Fűillatú a fényes szeptember délelőtt. Suhint néhányat, megáll, pihen. Szemmel méri, mekkora árokpart vár munkára még. — Hány éves bátyám? — Hetvenkettő. — És nem nehéz a kaszálás? — Másik kaszás kell ahhoz, hogy én ezt letegyem. Az majd kiveszi a kezemből. Itt az árok oldala rossz, nem sima a föld, de jó ez a kis fű. Vásáros- namény is kitelne belőle, amennyit én már kaszáltam. Harsogóbb, zöldebb füveket. Most már elég, ha ezt levágom. — A ház előtt? — Á, nem ez a házam, arrább van, de itt mind fiatalok laknak. Itthagyni meg isten csúfsága lenne... — A család? — Volt tizenegy, öt él belőle... Kattan a fényképezőgép. Mondja: — Ha sikerül a kép, küldhetné belőle. Vass Istvánnak, az Árpád utca 15-be... K aszál az öregember. Küldöm a képet, örömmel adván tiszteletet így a szerszámot markoló idős embereknek. Bartha Gábor
